2011. március 30., szerda

Felemelkedési tünetek



Felemelkedési tünetek (változatos panaszok)



1. A test sajgásai és fájdalmai, különösen a nyakban, a vállakban és hátban.
Ez az intenzív DNS változások következménye, amint a "Krisztus mag'' ébred
benn. Hamar el fog múlni.

2. Minden látható ok nélküli mély benső szomorúság. Elbocsátjátok a
múltatokat (a mostani életét és a többiét is) és ez az oka a szomorúságnak.
Ez ahhoz hasonló, mint amikor elköltöztök egy régi házból - ahol évek hosszú
során keresztül éltetek - és egy teljesen újba költöztek be. Amint
beköltöztök az új házba, fellép egy szomorúság, mivel a régiben maradnak az
emlékek, energia és a tapasztalások. Ez is hamar el fog múlni.

3. Sírás minden látható ok nélkül. Hasonlóan a fenti második szimptómához.
Nagyon jó és egészséges hagyni, hogy a könnyek szabadon folyjanak. Segíti a
régi energia távozását. Ez is hamar el fog múlni.

4. Hirtelen megváltozó állás vagy karrier. Nagyon általános szimptóma. Amint
változol, a dolgok éppen úgy változnak körülötted. Ne rágódj azon, hogy
mindjárt megtaláld magadnak a "tökéletes'' állást vagy karriert. Ez szintén
hamar el fog múlni. Átalakulóban vagy és még jó pár állás és munka végzése
van előtted, amíg megtalálod valóban a szenvedélyednek megfelelő
munkahelyet, karriert.

5. Kivonulás a családi kapcsolatokból. A biológiai családodhoz a régi karmád
alapján kapcsolódtál. Amikor kiugrasz a karmikus ciklusból, a régi
kapcsolatok béklyói eloldozódnak. Ez olybá tűnik, hogy elsodródsz a
családodtól és a barátoktól. Ez is hamar el fog múlni. Majd, egy bizonyos
idő után, amennyiben ez megfelelő a számodra, egy teljesen új viszonyt
alakíthatsz ki velük. Habár, ezek a kapcsolatok már az új energián
alapszanak, és már nem terhelik karmikus terhek.

6. Fura alvási szokások. Mondjuk, minden éjjel felébredsz hajnali kettő és
négy óra között. Nagyon nagy munka folyik ilyenkor rajtad, és emiatt gyakran
felriadsz egy kicsit "szusszanni''. Nem kell emiatt aggódni. Ha nem tudnál
újból elaludni, inkább kelj fel és csinálj valamit, mint sem álmatlanul
feküdj az ágyadban és emberi dolgok miatt aggódj. Ez is hamar el fog múlni.

7. Intenzív álmok. Ezek lehetnek háborús és csatározós álmok, üldözéses és
rémekkel teli álmok. Szó szerint kiszabadítjátok magatokból a régi energiát
és a múlt ezen energiái gyakran mint háborúk, rohanó menekülések és rémek
gyanánt szimbólizálódnak az álmaitokban. Ez is hamar el fog múlni.

8. Fizikális tájékozódási zavarok. Bizonyos pillanatokban igen talajt
vesztettnek érezheted magad. Ott fogsz állni egy "térbeli kihívásban'' azzal
az érzéssel, hogy képtelen vagy szilárdan megvetni a lábad a talajon, vagy
úgy, mint ha egyszerre két világban élnél. Amint tudatosságod átvált az új
energiába, a tested néha lemarad ettől. Tölts több időt a természetben, hogy
az elősegítse az energia megalapozódását benned. Ez is hamar el fog múlni.

9. Fokozódó "belső beszéd''. Úgy fogod találni, hogy egyre többet
beszélgetsz az Éneddel. Hirtelen arra leszel figyelmes, hogy már harminc
perce elmélyült beszélgetésbe bonyolódtál saját magaddal. Egy teljesen új
szintű kommunikáció nyer teret a lényedben, kezded megtapasztalni magadban a
saját magaddal való beszélgetés jéghegyének a csúcsát. A beszélgetés egyre
csak fokozódik, egyre folyékonyabbá fog válni, egyre összefüggőbbé, egyre
bensőségesebbé. Nem őrültél meg, csak belépőben vagy az új energiába.

10. A magányosság érzése, még ha társaságban is vagy. Egyedül érezheted
magad és eltávolodhatsz másoktól. Érezhetsz vágyat arra, hogy "messzire
repülj'' csoportoktól és tömegektől. Egy szent és magányos ösvényen jársz.
Amint a magányosság érzése növeli a szorongásod, egyre nehezebbé válik a
többiekhez való viszonyod. A magányosság érzése kapcsolható ahhoz is, hogy a
segítőid elmentek, itt hagytak magadra. Ők ott voltak veled mindig, az
összes életedben, az összes utadon. Itt volt az ideje annak, hogy
elmenjenek, hogy biztosítsák a helyet számodra, amit kitölthetsz az
isteniségeddel. Ez is hamar el fog múlni. Az űr benned ki fog töltődni a
Krisztus tudatosságod szeretetével és energiájával.

11. A szenvedély teljes hiánya. Érezheted magad teljesen érdektelennek, csak
egy kevés, vagy semmilyen vággyal az iránt, hogy bármit is tegyél. Ez
teljesen oké is így, ez csak része a folyamatnak. Töltsd el ezt az időt
avval, hogy nem csinálsz "sem-mit''. Ne küzdj magaddal emiatt, mivel ez is
hamar el fog múlni. Ez hasonlít ahhoz, mint amikor újraindítanak egy
komputert. Mielőtt egy jóval kifinomultabb szoftvert töltenének fel rá -
jelen esetben az új Krisztus mag energiáját -, előbb le kell állítani a régi
rendszert.

12. Nagyon mély vágy az iránt, hogy Haza térj. Valószínűleg ez a legnehezebb
és a legnagyobb kihívást jelentő dolog a számodra az összes többi közül.
Érezhetsz egy nagyon mély, mindent elsöprő vágyat arra, hogy elhagyd a
bolygót és visszatérj az Otthonba. Ez nem egy "öngyilkosságra hajlamos''
érzés. Nem haraghoz vagy kudarchoz kapcsolódik. Nem akarsz emiatt nagy
felhajtást csapni, vagy jókora drámát kreálni magadnak vagy másoknak emiatt.
Van benned egy csendes rész, ami egyszerűen csak Haza akar menni. Ennek az
indítéka nagyon egyszerű. Befejezted a karmikus ciklusodat. Teljesítetted az
erre az életre kötött szerződéseidet. Készen állsz egy teljesen új létidőre,
miközben ugyanabban a testben maradtál. Ez alatt az átmeneti folyamat alatt,
egy belső emlékezés ébred benned az iránt, hogy milyen is a túlsó oldalon a
lét. Készen állsz-e egy újabb embert próbáló kalandra itt a Földön? Készen
állsz-e arra, hogy szembe nézz annak a kihívásával, hogy belépsz az új
energiába? Igen, valóban Haza térhetsz most. De ha már ilyen messze
eljöttél, és ennyi, de ennyi élet után bűn lenne itt hagyni a befejezése
előtt ezt a mozit. Mellesleg, a Szellemnek szüksége van rád itt, hogy segíts
másoknak is átkelni az új energiába. Szükségük van egy humán kalauzra, pont
olyanra, mint Te, aki már megtette az utazását a régi energiából át az újba.
Az ösvény, amin jársz, lehetővé teszi azt, hogy az Új Istenember Tanítójává
válhass. Amikor magányos és sötét az utad néha, emlékezz arra, hogy soha sem
vagy egyedül.


forrás: Ádám András


Egy kedves történet hozzá:

    A csésze

    Egy házaspár elment vásárolni, hogy vegyenek valamit közelgő házassági évfordulójuk alkalmára. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét. A férj megkérdezte az eladót: - "Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet." A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze, legnagyobb meglepetésére megszólalt: - Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép? Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, én pedig üvöltöttem a fájdalomtól! - Hagyj békén!- üvöltöttem, de Ő csak mosolygott, és így szólt: - Még nem. Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, körbe-körbe. - Állíts meg! Szédülök! - kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét és azt mondta: - Még nem. Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot! Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta: - Még nem. Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem. - Most már jobb. - gondoltam. Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle. - Hagyd abba! Hagyd abba! - kiáltottam. De csak ingatta a fejét: - Még nem. Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem, megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja: - Még nem vehetlek ki. Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett.
    Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta: - Nézd meg magad! Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek: - Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én!?! - hitetlenkedtem. Ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok! - kiáltottam. Szeretném, ha emlékeznél arra - mondta - tudom, fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz. Tudom, hogy szédültél, mikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz. Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős. Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltem akkor, amikor hozzáfogtam a munkához. Így formálja Teremtőnk is az életünket. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve, sikoltozva: "Engedj ki!". Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: "Mi történik velem?" Minden olyan zavaros. De Ő tudja, hogy mit tesz. Bízz benne!







                     www.wedev.hu

     







0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése