Az Arvisurából - részletek
Hunn Birodalom, империи гуннов, Hunn Khaganat, Hun İmparatorluğu
A Tórem mitológiából ismert Atya - Istenről, Ata-Isisnek, Ataisznak nevezték boldog lakói.
Megrendült a Föld, felháborodott a tenger, vulkánok tüze
pirosra festette az esti égboltot.
Ataisz - Az őshaza
A történelem előtti időkben több kontinens is létezett a ma
ismerteken kívül, a Földet időnként megrázó kataklizmák bizony többször
átrajzolták a bolygó felszínét.
A legrégebbi, amit ismerünk ezek közül, Lemúria volt.
Elhelyezkedése a mai Csendes-óceánra és Indiai-óceánra tehető,
tehát egy hatalmas földrészt képzeljünk el.
Nem tudni pontosan mikor kezdett el süllyedni, de i.e. 30.000
körül már biztosan víz alatt volt.
Ebből a földrészből azonban megmaradt egy jókora szárazulat,
melyet ekkortól már Múnak neveztek.
Bár jóval kisebb volt Lemúriánál, ám még ez is magában foglalta
Ausztráliát és az egész környező szigetvilágot.
Mú süllyedése valószínűleg i.e. 22.000 körül kezdődhetett el.
Még mielőtt eltűnt volna a habok alatt már létezett a Föld
ellenkező féltekén egy másik – talán a legismertebb – ősi földrész, Atlantisz.
Ez tehát valahol az Atlanti óceán közepe táján terült el,
feltehetően a mai Bermuda-háromszög volt a nyugati széle és kb. Kr.e. 11.540
körül kezdett el süllyedni, bár a folyamat sok éven keresztül zajlott.
A magyarság szempontjából a legfontosabb földrész azonban
Ataisz.
Az utolsó jégkorszakot megelőzően őseink a
Meleg Vizek Birodalmában,
azaz a mai Kárpát-medencében éltek.
Ezért van az, hogy a szavárd-magyarok
2004-ben már a 21.504. év számításánál tartanak!
A hirtelen beköszöntő hideg
elől azonban el kellett menekülniük.
Azon fejlettebb népek, akik jól értettek a
hajóépítéshez – a kataklizmák következtében a Csendes-óceánból újonnan
kibukkanó földrészre,
Mú egykori maradvány szárazulatára - Ataiszra menekültek,
...csakúgy, mint néhány más nép a Pamírból, Kaukázusból, stb.
Ataisznak, a jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak-, északkeleti csücskét.
Mediterrán éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek ismerték az írás tudományát is.
Különböző törzsek
éltek tehát itt, mégpedig a Fekete- és Fehér-hunok, az agabák, az úzok (a
majdani pal-úzok, azaz palócok, illetve gara-úzok, azaz grúzok ősei), az
indijók, a maják, a sakák (a majdani szkíták ősei), a környező szigeteken pedig
az as nép (a majdani aztékok ősei).
Itt sohasem volt tél, így a klíma ideális feltételeket biztosított a mezőgazdaság számára, az emberek rendkívüli jólétben éltek, hiszen a domboldalakon teraszos földművelés, míg a síkságokon csatornázott öntözéses gazdálkodás folyt, s így minden szükséges élelmet meg tudtak termelni.
A hegyoldalak erdőségeiben fakitermelés folyt, innen a rönköket a folyón úsztatták le a Hun-tóhoz, ahol a kézművesek megmunkálták azokat.
A hegyekre különböző szent kegyhelyeket építettek és itt voltak
az egyes törzsek vezéri székhelyei is.
A földrészt a Kékleny-hegység
a Gara-zúgóval szinte kettéosztotta, mint ahogyan mai hazánkat a Duna.
A folyó jobb oldali részén éltek az agabák és úzok, akik
fővárosukat Kosztrómát a Hangun torkolata mellett építették fel.
Ezzel átellenben terült el Dorozsma,
amely a fekete és fehér hunok fővárosa volt.
Fentebb, az Indus folyó
feletti részen éltek a maják, indijók, valamint a Kékleny hegység feletti
területen a sakák.
Bár a különböző földfelszín miatt különböző kultúrák alakultak
ki, ám valamennyi igen fejlett volt.
Míg az agabák főként kereskedelemmel foglalkoztak, addig a hunok
inkább a kézművességben, szerszámkészítésben és állattenyésztésben voltak
járatosak. Ildu városában – ami
egyfajta közös törzsi szálláshely volt - tartották az ötévenkénti ifjúsági
vetélkedőket, ahol a győztes fiú vagy lány kiválaszthatta jövendőbelijét.
Ezen tözseknek aztán számos nemzetségük alakult
ki az idők során.
Már Ataiszon is éltek magyarok,
ám e név mögött nem egy
bizonyos törzset kell érteni, sokkal inkább egy gyűjtőfogalomról, s egyfajta
szellemi minőségről van szó, melyről ezt rótták le őseink:
„A Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez
más törzsek gyermekei is csatlakoztak.
Így az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem
dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték.
Ezen
egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási
közösségébe tartoztak.
Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az
Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket.” (1. B.
Arvisura, Kr.e. 4000-4040.)
Idővel behajózták a
tengereket, s a Föld különböző helyein kolóniákat létesítettek..
A
Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének nevezték, a velük rokon
népek némelyike pedig szumírnak, Anina istenasszony tiszteletére Anina-óm városát
alapították.
Az Egyiptom földjére kerültek - a Hikszosz-óm nevű központjukkal -
továbbfejlesztették az őshaza kultúráját.
Isteni származású uralkodóikat kúp
alakú építmények alá temették.
Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították
Párszi-óm fővárossal.
Egy kalandozó csoportjuk - Kuszkó-óm központtal - Peruban
állapodott meg.
A mai Mexikóban - In-dijó - óm.
A mai Mexikóban - In-dijó - óm.
Az agaba népek a mai Kína partjaira hajóztak Ataiszból és ott
építették fel Agaba-ómot.
Az így széttelepültek azonban Ataisszal és egymással
is fenntartották kapcsolataikat.
A mezopotámiai Úr népe elhatározta, hogy
Anina-óm mellett áldozati templomot épít.
Az őshazából 24 hajón kaptak
segítséget: nemes építőanyagot, kézműveseket és hun lovasokat.
A lovasok
segítettek a fuvarozásban és ők rendezték a felavatási szertartás lovas versenyét
is.
A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek, (úzok, kabarok, avarok, széki
- és kazahunok, stb.) jó lovasok és ügyes kézművesek is voltak.
Ez időben - 7000 évvel ezelőtt, vagy még régebben- következett be
a nagy kataklizma.
Később hajósok hozták a hírt Úr népének: , lakosainak csak elenyésző töredéke tudta
megmenteni puszta életét.
Úr népe - az őshazával elpusztult Uruk város
emlékére, fővárosának nevét Anina-ómról Urukra változtatta.
Az ott rekedt lovas
hunok, mivel hazájukba nem mehettek vissza, élelmük pedig már fogytán volt, lehúzódtak
a termékeny síkságra, később legelőik fogytával, északnak indultak.
A széki-hun
(később székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576 lovas
legényével 60 holdévig (60 holdhónap) vándorolt, míg olyan vidékre nem
érkezett, amely elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket.
Itt Magya
fejedelem egy bőséges legelőn két várost alapított: Paripa és Dabósa városát. A
két város között felállították az egyistenhívő Úr népe kegyhelyét.
A fejedelmi
ifjakkal együtt 480 fiatal kötött itt házasságot Uruk városának leányaival.
Az
időnként fellépő szárazságok és betegségek elől a hunok többsége áttelepedett
egy másik síkságra, túl a Kaukázuson.
Ott várost alapítottak, és Magya
fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték.
Másik fia, Kurd egy ideig
Dabósa és Paripa városában maradt.
Később azonban, mivel egy hegyi törzsből
nősült, feleségének családjához a hegyek közé költözött.
Magya legnagyobb fia Hunor, a lovasok többségével kelet felé
ment tovább.
Az Ataisz pusztulását követő 250. holdévben (kb. 19 év múlva) egy
nagy lovas pusztán felépítették Hunnor városát.
Hunnor város Mongólia déli
részén a Hun-nor, a Hun-tó mellett feküdt.
Később ez a terület sivataggá
változott.
Múlt az idő, évszázadok teltek el.
Ezalatt a hunok folytatták vándorlásukat.
A gazdagabbak Dabósa-Magyarka-Hunnor vonalának térségében telepedtek le,
szegényebbjeik keletre vonultak a rokon agaba népek felé, ahol jó legelő
területek ígérkeztek.
A Hangun (Sárga) folyó mellett élő két őshonos
népcsoport: a jürcsik és az ajnók háborúba kerültek egymással.
A hunok a
jürcsik mellé álltak és az őshaza pusztulása után 12000 holdévvel (kb. 930
naptári év) legyőzték az ajnókat.
Hálából Jümmön jürcsi vezér a hunok
ifjúságának adta Ordosz térségét.
A 24 Hun Törzsszövetség Kr.e. 4O4O-ben alakult meg Ordoszban
azoknak a törzseknek a közreműködésével, akik már Ataiszon is szövetségben
voltak.
Magyarok, Úzok, Jászok, Kunok, Avarok, Kabarok és Székelyek.
Kazahunok. Türkök, Tunguzok, Üzbégek, Kirgizek, Lettek, Bolgárok, Manysik, Hantik, Marik, Tatárok, Mongolok, Manzsuk, Suomák, Vótok, Baskirok, Ujgurok, Észtek, Komik, Csuvaszok, Vepszék, Mordvinok.
Szkíták, Saka-szkíták, Pamír-szkíták, Parszi-szkíták, Baka-szkíták.
Örmények, Kovádok, Sambék, Karjalaiak, Garaúzok, Szavárdok, Élamiták, Hokjenek, Fokjenek, Hikszoszok, Pártusok, Sumirok, Szabírok, Szogdok, Ahájok, Barszilok, Muromák, Mescserek, Akkádok, Alánok, Kurdok, Onugorok, Tuvák, Burjátok, Káldorok, Etruszkok, Baszkok.
Jürcsik, Ajnók.
Indijók, As, Maja, Béla és Kecsuák, Aymarák, Uruk…
Sokan elvesztek, sokan beolvadtak, sokan megfogyatkoztak.
Az ősi társadalmak közül ez az egyedüli közösség, melyet a 24
törzs életét alkotmányos pontokba foglaló, összefogó és irányító életforma
jellemez.
Időszámításunk előtt 6000-ben az életképesen működő KÁLL (uralkodó) alkotmányos intézményének létrejöttekor három pontban határozták meg alkotmányukat.
Időszámításunk előtt 6000-ben az életképesen működő KÁLL (uralkodó) alkotmányos intézményének létrejöttekor három pontban határozták meg alkotmányukat.
1. A KÁLL köteles mindenki panaszát meghallgatni és uralkodni.
2. A földmunkát végzőket cselekedetükben békén kell hagyni.
3. A várakban dolgozó tárkányok, böszörmények békében éljenek.
E földrész
elsüllyedése előtt Ataisz fővárosában Dorozsmában hozták létre a fenti törzsszövetséget a Vezéri Tanács, az Öregek
Tanácsa, valamint a Fejedelmek és Királyok Tanácsa javaslatára.
Ez a három
pontból álló alkotmány, Kr.e. 3870-ben Debrecenben öt pontra, majd később 24
pontosra bővült, és ez szolgáltatta az alapot az 1222-ben kiadott
Aranybullához.
A mai napra az utolsó információ: időszámításunk előtt 3540-ben
történt meg a tizenkettedik feljegyzett özönvíz a Közel-Keleten Ataisz
süllyedése óta.
Erről hallott Ábrahám, és erről tudósít a Biblia.
A magyarság szempontjából (A Kárpát medencét leszámítva) a
legfontosabb földrész Ataisz.
A magyar őstörténet része
és szervesen hozzátartozik a bizonyítékokat felmutató része az Arvisura
és az Arvisura világkép!
Az Arvisura szent irat, krónika, mely meghatározatlan idő óta
íródik.
Leírások szerint a Földön Anyahita kezdte el írni.
Anyahita Boldogasszony
Anyahita Boldogasszony
Anyahita égi eredetű
asszony, aki hét társával együtt érkezett több mint tízezer ezer éve Ataisz
szigetére.
Űrhajójuk meghibásodott, így nem tudtak visszatérni lakóhelyükre, a
Szíriuszra.
Itt a Földön több gyermeke született, de egyik gyermeke, (VAN
nevű) születésekor Anyahita megbénult.
Ekkor kezdte el leróni az égi tudást, az
ő Arvisuráját.
Az Egyisten hitet hirdette, melyből később több földi próféta is
táplálkozott.
Lehet kételkedni vagy csodálkozni, de ilyen volt például Buddha,
Jézus urunk és Mani.
Buddhát és Jézust mindenki ismeri, de Maniról szinte semmi
ismeretünk nincs.
Pedig van mit tanulni róla és tőle. Mani, Krisztus után a
harmadik században élt Perzsiában.
A Jézusi szeretetvallást tanította.
A Jézusi szeretetvallást tanította.
Az ősi
magyar ajkú népek nagy része is maniheus vallású volt abban az időben.
A maniheus hit Árpád idejében is nagyon elterjedt volt.
A maniheus hit Árpád idejében is nagyon elterjedt volt.
Többek közt ezt is az
úgynevezett pogány vallások közé sorolták, mint mindent, ami nem egyezett az
akkori római keresztény vallás tanaival.
A régi szíriuszi csoportok Anyahitát Boldogasszonynak hívták.
Szkíta Anyahita aranydísz a Kul Oba kurgánból
Azért, hogy az előbbieket jobban megérthessük, és földrajzilag
is elhelyezhessük, lássunk néhány adatot.
Több ezer évvel ezelőtt a Föld arca
más volt, mint manapság.
Több olyan földrész, illetve sziget is volt, melyek ma
már nincsenek a felszínen.
Ilyen volt például Lemúria (Kr.e. kb. 150 000-ig létezett Afrika
és India között), (Madagaszkári, lemúr majom!), valamint a Mu nevű kontinens
(Kr.e. kb. 22 000-ig létezett).
A Csendes óceánon helyezkedett el.
A mai
Ausztrália volt a legnyugatibb része, és Amerika középső részénél volt az
északi határa, attól pár ezer kilométerre.
Forrás:
http://www.prenoszilsandor.eoldal.hu/cikkek/rovasiras-tankonyv-5-6-fejezet
(Forrás: arieshu)
„ Tengri
Istennő és Jotengri Isten voltak az Attaissza és Attaissz, és most is azok, a Minden Eredőségében, az ÖregÖsteenségi Tudatmező Minőségükben!”
Őstörténetünk fejezetei - A mitikus Ataisz népe és a magyarság kapcsolata
Az Arvisurából - részlet 2.
PALÓCOK - ATAISZ REGÉJE (rövid összefoglaló)
Sok ezer évvel ezelőtt egy hatalmas sziget létezett valahol a
Csendes-óceánon, mesélik az ősi regék. Ataisznek, Ata-Isisnek nevezték boldog
lakói.
Mediterrán jellegű éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek az írás tudományát is művelték.
Mediterrán jellegű éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek az írás tudományát is művelték.
Bejárták hajóikon a tengereket és a föld különböző helyen kolóniákat
hoztak létre.
A Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének, a velük rokon népek némelyike pedig, sumírnak nevezett, Anina istenasszony tiszteletére létrehozták Anina-óm városát.
Az Egyiptom földjén kolóniát létesítők - Hikszosz-óm nevű központjukkal - továbbfejlesztették az őshaza kultúráját.
Isteni származású uralkodóikat kúpalakú hegyek alá temették. Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították, Parszi-óm fővárossal.
Egy kalandozó csoportjuk - Indijó-óm centrummal - Peru környékén állapodott meg, egy kis csoportjuk Indiában maradt.
A Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének, a velük rokon népek némelyike pedig, sumírnak nevezett, Anina istenasszony tiszteletére létrehozták Anina-óm városát.
Az Egyiptom földjén kolóniát létesítők - Hikszosz-óm nevű központjukkal - továbbfejlesztették az őshaza kultúráját.
Isteni származású uralkodóikat kúpalakú hegyek alá temették. Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították, Parszi-óm fővárossal.
Egy kalandozó csoportjuk - Indijó-óm centrummal - Peru környékén állapodott meg, egy kis csoportjuk Indiában maradt.
Az agaba-népek a mai Kína partjaira hajóztak Ataiszból és
felépítették Agabaómot.
A széttelepülők Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat.
Történt egyszer, hogy a mezopotámiai Ur-népe elhatározta, hogy Anina-óm mellett felépíti áldozati templomát.
Az őshazából huszonnégy hajón segítségük érkezett, nemes építőanyagot, kézműveseket és hun lovasokat szállítva, akik a fuvarozásban segítettek és a felavatási szertartás lovas-versenyét bonyolították volna le.
A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek (avarok, kabarok, széki és kazahunok, úz kézművesek, tatár lovasok) jó versenyzők és kézművesek voltak.
A széttelepülők Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat.
Történt egyszer, hogy a mezopotámiai Ur-népe elhatározta, hogy Anina-óm mellett felépíti áldozati templomát.
Az őshazából huszonnégy hajón segítségük érkezett, nemes építőanyagot, kézműveseket és hun lovasokat szállítva, akik a fuvarozásban segítettek és a felavatási szertartás lovas-versenyét bonyolították volna le.
A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek (avarok, kabarok, széki és kazahunok, úz kézművesek, tatár lovasok) jó versenyzők és kézművesek voltak.
Ez időben - közel hétezer évvel ezelőtt - következett be a nagy
kataklizma.
Megrendült a föld, háborgott a tenger, a vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot. Később érkezett hajósok hozták a hírt Úr népének: Ataisz legnagyobb része elsülylyedt, lakosainak csak elenyésző töredéke tudta a puszta életét megmenteni.
Megrendült a föld, háborgott a tenger, a vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot. Később érkezett hajósok hozták a hírt Úr népének: Ataisz legnagyobb része elsülylyedt, lakosainak csak elenyésző töredéke tudta a puszta életét megmenteni.
Úr népe - az őshazával együtt elpusztult Uruk város emlékére - a
főváros, Aninaóm nevét Urukra változtatta.
Az ottrekedt lovas hunok - mivel hazájukba nem mehettek vissza és élelmük kevés volt - a síkságra húzódtak, majd legelőik fogytával északra indultak.
A széki-hun (későbbi székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576 lovaslegényével 60 holdévig (60 holdhónap) addig vándorolt, amíg olyan vidékre nem érkeztek, amelyik az elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket.
Az ottrekedt lovas hunok - mivel hazájukba nem mehettek vissza és élelmük kevés volt - a síkságra húzódtak, majd legelőik fogytával északra indultak.
A széki-hun (későbbi székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576 lovaslegényével 60 holdévig (60 holdhónap) addig vándorolt, amíg olyan vidékre nem érkeztek, amelyik az elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket.
Itt Magya fejedelem egy bőséges legelőn megalapította Paripa és
Dabósa városokat, amely között felállították az egyistenhívő Úrnépe kegyhelyét,
ahol a fejedelmi ifjakkal együtt 480 fiatal kötött házasságot Uruk városának
leányaival.
Az időnként fellépő szárazságok és betegségek elől a hunok
többsége a legközelebbi hegységen (Kaukázus) át egy termékeny síkságra
telepedett.
Ott várost alapítottak és azt Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el. Másik fia, Kurd, Dabósa és Paripa városában maradt, majd mivel egy hegyi törzsből nősült és feleségének családjával együtt veszélyben volt, a hegyek közé költözött.
Ott várost alapítottak és azt Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el. Másik fia, Kurd, Dabósa és Paripa városában maradt, majd mivel egy hegyi törzsből nősült és feleségének családjával együtt veszélyben volt, a hegyek közé költözött.
Magya legnagyobb fia, Hunor és a lovasok többsége kelet felé
ment tovább, s egy nagy lovas-pusztán felépítették Hunnor városát az Ataisz
pusztulását követő 250. holdhónapban. (kb. 19 év múlva). Hunnor város a mai
Mongólia déli részén, a Hunnor, azaz Hun-tó térségében feküdt.
Később ezen terület sivataggá változott.
Később ezen terület sivataggá változott.
Évszázadok teltek el. Ezalatt a hunok folytatták vándorlásaikat.
A gazdagabbak letelepedtek Dabósa-Magyarka-Hunnor vonalának térségében, szegényebbjeik a rokon agaba-népek felé, keletre vonultak, ahol gyérebben lakott területek ígérkeztek.
A gazdagabbak letelepedtek Dabósa-Magyarka-Hunnor vonalának térségében, szegényebbjeik a rokon agaba-népek felé, keletre vonultak, ahol gyérebben lakott területek ígérkeztek.
A Hangun (Sárga) folyó mellett élő, őshonos két népcsoport: a
jürcsik és az ajnók háborúba kerültek egymással.
A hunok a jürcsikek mellé álltak és az őshaza pusztulása után a 12 000. holdévben (kb. 930 naptári év) legyőzték az ajnókat.
Hálából Jümmön jürcsik vezér a hunok ifjúságának adományozta Ordosz térségét.
Ezüst ló lelet Ordoszból az i.e. 4-1. századból
A hunok emberségesen bántak a fogságba jutott ajnókkal. Nem vetették béklyós rabságba, hanem 3 hónap múlva - hun nőkkel való házasságkötésük után - valamennyit felszabadították.
A hunok a jürcsikek mellé álltak és az őshaza pusztulása után a 12 000. holdévben (kb. 930 naptári év) legyőzték az ajnókat.
Hálából Jümmön jürcsik vezér a hunok ifjúságának adományozta Ordosz térségét.
A hunok emberségesen bántak a fogságba jutott ajnókkal. Nem vetették béklyós rabságba, hanem 3 hónap múlva - hun nőkkel való házasságkötésük után - valamennyit felszabadították.
Az ajnó törzsek, látva a jóindulatú bánásmódot, szövetségre léptek
a hunokkal.
Később az ajnók a jürcsikektől is követelték a béklyós-rabságba hurcoltak szabadon bocsátását.
Később az ajnók a jürcsikektől is követelték a béklyós-rabságba hurcoltak szabadon bocsátását.
Amikor Jümmön vezér ezt megtagadta, a rokonságba került hunok
segítségével elűzték a jürcsikeket Hangun térségéből.
A szövetségből tartós barátság lett és 130 holdév (kb. 10
esztendő) elteltével 24 000 ifjú hun harcos, a Hunnor birodalmi központ
jóváhagyásával az ajnókkal összeházasodott.
A hun törzsek egy része a Hanguntól északra telepedett meg.
Az úzok a folyó-kanyartól nem messze állították fel székhelyüket, Ordoszt (farkas-verem), a vásárok színhelyét.
Ordosz – Tarnóczy Zoltán
dr. festménye
A tengeröböl síkságon élő, Ataiszból származó rokonokkal felvették a kapcsolatot, s velük cserekereskedelmet folytattak.
Az agabák az itt töltött ezer esztendő alatt megsokasodtak.
Az észak felé terjeszkedő kínajokkal gyakorivá váltak háborúskodásaik, s végül a kínajok elfoglalták az agabák által lakott tengerpartot.
Az agabák egy része behódolt, többségük azonban a hunokhoz menekült.
Vezetőjük egy Agaba nevű bölcs sámán volt, akinek leányát az úz törzs vezére, Uzon vette feleségül.
Az úzok a folyó-kanyartól nem messze állították fel székhelyüket, Ordoszt (farkas-verem), a vásárok színhelyét.
A tengeröböl síkságon élő, Ataiszból származó rokonokkal felvették a kapcsolatot, s velük cserekereskedelmet folytattak.
Az agabák az itt töltött ezer esztendő alatt megsokasodtak.
Az észak felé terjeszkedő kínajokkal gyakorivá váltak háborúskodásaik, s végül a kínajok elfoglalták az agabák által lakott tengerpartot.
Az agabák egy része behódolt, többségük azonban a hunokhoz menekült.
Vezetőjük egy Agaba nevű bölcs sámán volt, akinek leányát az úz törzs vezére, Uzon vette feleségül.
A többségükben hajón menekülő rokonok magukkal hozták
legértékesebb áruikat.
Élelmük hamar elfogyott és tél közepére helyzetük aggasztóvá vált, éhínség fenyegetett. Az egyetlen számbavehető élelem a medve volt, de ennek vadászatát a hunok hite tiltotta. Az őshazából hozott hitük szerint a halász-vadász hunok hittek a medve égi eredetében.
A medvék így igen elszaporodtak, s ínséges időkben az emberekre is veszélyessé váltak. Az agabák és a kézműves úzok nem voltak medvetisztelők és egy alkalommal egy túl harcias mackót leterítettek és egy ünnepélyen megettek.
A hunok csodálkozva látták, hogy ezért nem sújtotta égi büntetés a medvehús-fogyasztókat.
Ez az eset, ismerve az őshaza regéit, új ötletet adott Agabának.
Élelmük hamar elfogyott és tél közepére helyzetük aggasztóvá vált, éhínség fenyegetett. Az egyetlen számbavehető élelem a medve volt, de ennek vadászatát a hunok hite tiltotta. Az őshazából hozott hitük szerint a halász-vadász hunok hittek a medve égi eredetében.
A medvék így igen elszaporodtak, s ínséges időkben az emberekre is veszélyessé váltak. Az agabák és a kézműves úzok nem voltak medvetisztelők és egy alkalommal egy túl harcias mackót leterítettek és egy ünnepélyen megettek.
A hunok csodálkozva látták, hogy ezért nem sújtotta égi büntetés a medvehús-fogyasztókat.
Ez az eset, ismerve az őshaza regéit, új ötletet adott Agabának.
Ővcsat lelet Ordoszból i.e. 3-1. századból
Ordoszba téli vásárra jöttek össze a hun törzsek sámánjai.
Agaba
felvilágosította őket: istenük azzal büntette meg a kegyetlenkedő medvéket,
hogy medvetoron kell befejezniük életüket.
Megindult a vadászat, amikhez Agaba népe a medvék elejtéséhez újfajta fegyvereket szolgáltatott. Az első medvetor holdtöltétől-holdtöltéig tartott.
Ezen idő alatt - Agaba javaslatára - megalakult az ÖregekTanácsa, a huszonötödik napon pedig létrehozták a hunok törzs-szövetségét, 24 törzs részvételével.
Példának őshazabeli szokásukat vették.
Megindult a vadászat, amikhez Agaba népe a medvék elejtéséhez újfajta fegyvereket szolgáltatott. Az első medvetor holdtöltétől-holdtöltéig tartott.
Ezen idő alatt - Agaba javaslatára - megalakult az ÖregekTanácsa, a huszonötödik napon pedig létrehozták a hunok törzs-szövetségét, 24 törzs részvételével.
Példának őshazabeli szokásukat vették.
Ősi esküvő az Arvisura szerint!
Az Arvisura rovás szerint az egyistenhívő és egy párt választó
Magyarok ősi esküvőjük, igaz eskü és örökre szólóan alkot két félből egy
egészet.
Az esküvői szertartást a sámán vezette le, aki jól is ismerte az
egybekelő fiatalokat és azok őseit.
- Megáldalak benneteket a Földanya, Tűzanya és Életanya nevében,
a Tóremek parancsára, akik szívből szeretik egymást, azokat földi hatalom nem
választhatja széjjel.
A szerelem-szeretet égi eredetű, amely a szívünkből fakad és
örökké tart.
Ezért Joli-Tórem felhívása nyomán felkérlek Benneteket,
gondoljátok meg, amikor Örök-Hűséget esküdtök az Égi-Anyák előtt, mert csak a
sír választ el majd Benneteket.
A gazdagság csak mulandó és sokszor súlyos terhet jelent, míg a
szerelem, majd pedig a szívből jövő szeretet örökké él a lelkünkben.
Ezért válaszolj fiam, hogy az Élet-harcaiban melléd álló
leánykát szereted-e? Apját-anyját és az őseit, amelynek véréből származik,
szereted-e?
- Szeretem!
Az Égi-anyák a legjobban tudják, hogy szívemben az Örök-hűség
csilingel.
Az ő apja az én apám, az ő anyja az édesanyám, az ősei az én őseim.
Esküszöm, hogy mátkámat soha el nem hagyom, hogy az ősök
tisztelete örökké éltessen bennünket!
Szüleit pedig mint az én szüleimet tisztelni fogom!
Fogadom, hogy a feleségemet soha el nem hagyom és örökké
szeretem!
- Esküvésedet az Égi-anyák nevében a törzsszövetség tagjai
elfogadják, örök érvényűnek ismerik el és most ősi szokás szerint felszólítlak
leányom, hogy vállalod-e a házasélet fele terhét, az élet minden területén való
sírig tartó hűséget, amelyet az Égiek figyelemmel kísérnek.
Ezért mondd meg az Égi-anyák előtt, hogy a melléd álló ifjút
szereted-e?
- Szeretem!
Az idők végtelenségéig hű maradok az eskümhöz.
Vállalom az ősök tiszteletében, hogy a szívemből fakadó vérüket
az ő tiszteletükre nevelem.
Magamra veszem ezen új család minden terhének a felét, mert az
Örök-szerelemből új életek fakadnak!
Ennek az esküvésnek emlékére kérem az Égi-anyák áldását!
Ezután a háztűznézőben készített ételt az Égi-anyák legszentebb
zugában elhelyezett szobrocskákhoz vitték és a közösen készített étellel az
ősanyákat megkínálták.
Utána a nászon megjelenő asszonyok az ifjú asszonyt törzs
asszonyává avatták.
(Forrás: 2008.05.24
http://www.arvisura.eoldal.hu/cikkek/oseink-uzenete/osi-eskuvo.html)
Interjú Kati nénivel
2012. Eljött az idő
Az Igazszólásról – Az Arvisuráról
Paál Zoltán
Arvisura (Igazszólás)
Regék a hun és a magyar törzsszövetség rovásírásos krónikájából
I-II
"Tura az Ob vidéki Vezsakoriban, a manysik szent városában született.
Nagyapja nevelte fel, s közben mindenre megtanította, amit egy
fősámán fontosnak tartott.
Így megismertette a Tórem-hitvilággal, megtanította a sámán
szertartásokra, és sokat mesélt a rokon népekről, törzsekről.
Elmondta, hogy él egy nép messze napnyugaton, akik nagyon régen
elvándoroltak a közös szállásterületekről, más rokon törzsekkel együtt.
Ezek közt találhatók az úzok egyik törzsének leszármazottai, a
palúzok vagy felső-úzok (palócok) népe.
Az ősi sámánhit szerint a világhónapok váltása idején (kétezer
évenként), az egyes rokoni népek át kell hogy adják egymásnak a szellemi- és
hitélet központját, illetve azt a feladatot, hogy gondoskodjanak ezen hitvilág
fennmaradásáról és a múltban felhalmozott szellemi örökség megőrzéséről.
Tura tehát küldetéssel érkezett Magyarországra, hiszen most volt
itt az ideje annak, hogy ezt a feladatot átadja egy úznak, vagy magyarnak.
Tura végtelenül boldog volt, mikor kiderült, hogy Paál Zoltán is
palóc származású, s már a megismerkedésük elején mesélni kezdett a küldetése
céljáról, a népük közös őstörténetéről.
A két fiatalember között aztán nagyon erős barátság, majd
szövetség alakult ki Ez a találkozás határozta meg Paál Zoltán további
életútját, s így vette kezdetét az a folyamat, melynek során ő maga is a közel
1000 rovósámán egyikévé, s e világhónap beszélőjévé vált, 1982. szeptember
29-én halt meg."
Az Arvisurákat PAÁL ZOLTÁN kohász írásaiból ismerjük; állítása
szerint a mű, melynek tartalmát ő kinyilatkoztatás, illetve a kollektív
tudattalannal való kapcsolata révén ismerte meg, a hun-magyar törzsek sok ezer
éves történelmét és mítoszait foglalja magába.
Az Arvisurák néven megismert szövegek
első feljegyzője Paál Zoltán szerint Arvisura - Anyahita, a magyarok
Nagyboldogasszonya volt, még az özönvíz előtt, a magyarok ősei által lakott
csendes-óceáni (Ataiszon) - mely nem azonos a közismertebb Atlantisz
szigetével.
Az Arvisura - Anyahita és az őt követő rovósámánok által lejegyzett
szöveg történeti létezésére nincsen elfogadott bizonyíték, így az Arvisurákra
és tartalmukra vonatkozóan Paál Zoltán kohász közlése az egyetlen forrásunk.
Az
Arvisura szó jelentése igazszólás, vagy igazat mondott szó.
A szó eredetére
nézve Paál Zoltán azt írja, hogy e szó egy sok ezer éve élt nagytudású asszony,
Ardvisura Anyhita neve után maradt fenn, aki bölcsességet, tanítást hagyott az
akkor élt emberiségre.
Az ő szellemi hagyatékának lett a neve az Arvisurák; a későbbi korokban
az elnevezés rajtamaradt minden olyan szellemi és történelmi leiraton, amelyet
az Anyahita által tanított törzsek írtak.
A Paál Zoltán által leírt palóc regevilág ismertetése szerint az
Arvisurákat Anyahita egy Ataisz nevü szigeten kezdte róni, amely szigetnek a
süllyedési dátumát, pontosan Kr. e. 5038 - ban adja meg.
Így az Arvisurák
keletkezési ideje feltételezhetően ennél régebbi.
Az Arvisura rovás hagyománya azonban Kr. e. 4040 - től
jelentősen megújult, amikor Ordosz-ban (Kelet - Kína) megalakult egy
törzsszövetség, amelynek 24 törzs volt az alapító tagja, s ők egyöntetűen az
Arvisura rovás hagyományát élesztették fel és vitték tovább.
Ez a hagyomány az
1780-as évig - egyelőre nem hiteles források alapján - de dokumentált, onnantól
pedig csak a rovók és a vezető szellemiségek (fősámánok) nevei ismertek.
A
történettudomány által ismert legkorábbi írásos emlékek Kr. e. 3000 körülröl
datálódnak, így az ordoszi törzsszövetség létére vonatkozóan is kizárólag Paál
Zoltán közlései szolgálnak számunkra forrásul.
A palóc eredetűnek mondott
Arvisurák mindösszesen az úz nép évezredes életébe enged alaposabb betekintést,
azonban ennek keretében a művet tanulmányozó olyan ismereteket kaphat az egész
Ázsiát belakó Hun Törzsszövetség rendszeréről, szervezettségéről, rováskultúra
fejlődéséről, beavatott rétegének világlátásáról, amely páratlan a maga
nemében.
Továbbá e mű számos kulcsot nyújt át minden olyan őstörténet
kutatónak, akik az Árpád előtti magyarok életére vonatkozóan kívánnak
történelmi összefüggéseket felismerni. *
Az „ARVISURA (IGAZSZÓLÁS) I - II.”
című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik ismerkedni akarnak a
regékkel a hun és magyar törzsszövetség írásos krónikájából!
A beavatottakról:
ők ún. Óm-lélekkel rendelkeznek, azaz a 4 mikronos nagylelkek
bírnak egy bizonyos isteni eredetű lélekrésszel, ami által különleges,
paraképességekkel rendelkeznek.
Ezt az égi eredetű lelket csak a sámánok és
beavatottak képesek látni, illetve érzékelni.
Ez isteni eredetű lélek, és csak
kevés embernek adatik meg, akik ezáltal különleges képességekkel rendelkeznek.
Képesek tértől és időtől függetleníteni magukat, és telepatikus
kapcsolatot tudnak tartani egymással.
Ezt az égi eredetű lelket-mint mondottam- csak a beavatottak
képesek látni, illetve érzékelni, méghozzá oly módon, hogy egy lilás, ködszerű
háttérben egy fényes kereszt alakot látnak a homlokukon.
Ezt nevezik Óm-jelzésnek.
Az Arvisura tanúsítja, hogy tulajdonképpen a keresztelő
szertartása innen ered.
A szentelt vízzel azért rajzolnak egy kereszt alakot a gyermek
homlokára, mert ezzel az Óm-jelzést imitálják!
Ez nagyon régi hagyomány, ugyanis még Anyahitáék hozták magukkal
a Szíriuszról, s Ataiszban terjedt el.
Ehhez kapcsolódik egyébként a „halvány
lila gőze sincs”szólásunk is.
Hisz akinek nincs tudása, annak értelemszerűen nincs Óm-jele
sem.
Őseink üzenete
Sangi* lovasfejedelem (Karakó rovása)
„A beavatottak nemesei kötelesek a nagy bölcsek alkotásait
minden pusztulástól megmenteni.
Máskülönben az utódoknak nagy fáradsággal újra
fel kellene fedezniük az Ég - Föld bölcseinek igazságait.
Az Ataiszról
elszármazott nemeseknek soha nem szabad egyéni érdekek miatt egymás ellen
fordulniuk, mert akkor az Égiek vívmányai mind megsemmisülnek.
Az Ég, Föld és
Szellemvilág nemzette tízezer lény biztosítja a 24 Hun Törzsszövetségének
fennmaradását!"
*Sangi (sz. kr.e kb.1770) – úz származású lovasfejedelem,
Kuserbál fősámán öccse
(Forrás:
arvisura.eoldal)
A MAG - TUDÁS SZÉTÁRADÁSA
„A szellemi élet vezetői először csak Szumér területen
uralkodtak, ahol egybefogták és őrizték a titkos tanokat, később azonban
hatalmukat a más földrészeken élő beavatottak segítségével kiterjesztették az
akkor lakott egész Földre, mint ahogy az ataiszi korban is egy gócból áradt ki
az építkezésre, a gazdálkodásra és az iparra vonatkozó minden ismeret.
Húszévenként választott ötös csoportok már három központban is
működtek (3180 után), de összekötő nyelvük a régi maradt.
A vezető hatalom a három város egyikéből irányított.
A beavatottak fejedelme mindig ott tartózkodott a legvédettebb
helyen.
Az ötös csoportoknak mindig meg volt a teljes létszámuk.
Nippur után Karnakban, Ninivében, majd Hettevarett (Hétvár) után
szkíták körében Ordoszban székelt a Beavatott központ.”
(Részlet az Arvisurából)
A magyarság és a földönkívüliek
Ez a témakör mindenképpen igényli, hogy némileg elrugaszkodjunk
a matériától, s vele együtt a materializmustól és az evolucionizmustól is. Első
körben ismerkedjünk meg a mai emberiséget és civilizációt megelőző fajokkal és
világokkal, majd ezután próbáljuk meg valahogy megtalálni a saját helyünket a
civilizációk kozmikus kaleidoszkópjában.
H. P. Blavatsky-tól Rudolf Steinerig sokan sokféle információt
osztottak már meg a jelenlegi emberiséget megelőző lények történetével,
korszakaival és lelki evolúciójával kapcsolatban. A magyarság-kutatásnak egy
külön vonulatát képezik az Arvisurák, az Igazszólások, amelyek tovább
gazdagítják ezt az idővonalat, mely a mai spirituális információkkal egyre csak
bővül. De vajon hol találunk rá a magyarságra ebben komplex rendszerben?
Egyáltalán milyen értelemben beszélhetünk magyarságról? Genetikailag? Lelkileg?
Tudatilag? Vallásilag? Ennek eredjünk a nyomába.
A titkos tanítások szerint a teremtés az Univerzumban és a
Földön egyaránt különböző ciklusokból áll. Az egyik legkorábbi földi
civilizáció neve, amiről még emlékek szólnak, Hüperbores vagy Hüperborea vagy
Hyperborea volt. Vannak, akik ezt a helyszínt Thule szigetével azonosítják,
ugyanakkor vannak olyanok is, akik másként gondolkodnak e felől. A szó
jelentése alapján valahol a mai Grönland és Izland térségébe tehetjük ezt a
szigetet. Itt egy földönkívüliek által létrehozott faj élt. Ma úgy mondanánk,
hogy emberfeletti képességeik voltak, mivel tudatukkal lényegesen jobban uralta
az anyagi testüket, mint amire a mi jelenlegi szellemünk képes. (Ez a leírás
mind Hyperborea-ra, mind Thuléra igaz.)
Egy másik földi teremtési ciklus Ázsiába vezet el bennünket. Itt
Nútisz Föld néven találkozhatunk egy birodalommal, amely egy korábbi Ujgurnak
nevezett birodalomnak a területét ölelte fel.
A következő műveltséggel Mú szigetén találkozunk, amely valaha a
Csendes-óceánban feküdt.
Újabb civilizáció volt a Lemúriát benépesítő lényeké.
Ezután következett az Atlantisz civilizáció, illetve mellette az
Ataiszi kultúra.
Nem szokták ebben a kontextusban említeni, de én ide helyezném
az ősi maja civilizációt is, melynek mi csak a végnapjait ismerjük.
Majd jött az egyiptomi kultúra, amelynek a javarésze szintén az
írott történelem előtti időkbe vész.
Ezeknek a kultúráknak az időbelisége még nem teljesen
tisztázott. Annyi viszont bizonyosnak látszik, hogy több olyan időszak is volt,
amikor egy időben volt jelen több civilizáció a Földön.
Az egyes teremtési ciklusokban való gondolkodás ma már nem
idegen az ezoterikus gondolkodású és világképű emberek számára, viszont annál
inkább feláll a szőr a történészek hátán ettől, mivel ezt csak mitológiának,
vallási hiedelemnek vagy egyenesen fantazmagóriának titulálják. Mi ezt nem
tesszük.
Véleményem szerint a különféle civilizációk/műveltségek/kultúrák
az Egyetlen Teremtő kifejeződései, amelyben végső soron a Legfelső Tudat önmagát
nyilvánítja ki. A sokféle isteni lény közül néhány az anyagi világban is
megmártózik. Az ilyen manifesztációkat pedig olyan típusú bolygókon
teszi/teheti meg, mint amilyen a Föld is.
Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a sokféle beszámolót szintetizálva
azt a következtetést szűrjük le, hogy bizonyos magasabb rendű, teremtő lények
számos alkalommal megadták egyes fajok számára a fejlődés lehetőségét itt a
Föld nevű bölcsőben. Ha jól sikerült a kísérletük, akkor valószínűleg tovább
engedték az adott fajt a fejlődésben (akár másik bolygóra, akár másik
dimenzióba), ha pedig nem, akkor elpusztították azt a genetikai állományt,
amely a testi járművet szolgáltatta az adott lélektípus számára. Ezzel
kézenfekvő volna a sok tűz- és vízözönt, illetve az egyéb ciklikus kihalásokat
magyarázni. De ami még lényegesebb: magyarázatot kaphatunk arra is, hogy az
egyes kultúrák műveltsége (a nyelvek, az írásbeliség, a tudományok, a
művészetek, a vallásfilozófiák stb. tudása) miért jelenik meg újra meg újra
kész formában a Föld hátán.
Az Arvisurákban például találunk egy utalást arra vonatkozólag,
hogy Ataisz szigetén szkíták is laktak. Szintén ugyanebből a forrásból derül
ki, hogy egyszer megjelent Ataiszon egy kozmikus tudással bíró lény, név
szerint Ardvisura Anyahita. Ő egy égből érkezett magas szintű beavatott volt,
aki egy űrhajó balesete miatt itt rekedt a Földön. Ha emberi években mérnénk,
akkor tudása tízezer évvel előzte meg az akkori emberiségét.
Előzményként annyi ide kívánkozik, hogy Ataisz szigetét – miként
a többi mitikus szigetet is – időről időre felkeresték magas tudású népek
küldöttei – földönkívüliek –, akik űrhajókon érkeztek. Ezek közül a kilencedik
volt Anyahitáék csoportja. Ők részlegesen elkülönülve éltek. Ennek ellenére
nézeteltérés alakult ki közöttük, ami betegségekhez vezetett.
Anyahita a gyerekei között szétosztotta a Káltes-asszony
földjéről hozott istenhit különféle aspektusait. Továbbá 12 gyermekét
megtanította az Égiekkel való kommunikációra is.
Úgy döntött, hogy tudását mind szóban, mind írásban átadja, így
született meg az Anyahita-féle Arvisura. Ez tulajdonképpen a 24 Hun
Törzsszövetség sámánjainak a hagyománya.
Tanításainak lényegét a következő princípiumok alkották:
egyistenhit, szeretet, béke, isteni értelem, példamutatás, bölcsesség. Anyahita
azt is tanította, hogy Isten legtökéletesebb teremtménye az ember. Tanításai
átöröklődtek, s generációról generációra szálltak.
Ataiszt végül elérte a végzet: egy természeti kataklizma
következtében elsüllyedt, de a beavatottak öt hajója még időben el tudott
menekülni.
„A fejedelemfiak hatalmas gyarmatbirodalmakat létesítettek. Az
Anyahita egyistenhívők Uruk népével a Ráten és Tigris folyók mellett telepedtek
le (Mezopotámia), a Hun Törzsszövetség az Encs folyótól a kettős Hun-folyók
torkolatáig. Az ataiszi indijó törzsek az Indus folyó síkságán; a saka-szkíták
Parszi-földön a Pamírhegység alján, Kuszkó-népe a síksági kanakokkal és a hegyi
indijó törzsekkel az újonnan felfedezett Kuszkó-földjén; Suva a déli
szigetvilágban; az agabák pedig a Kitaj Nagyföld tengerpartján telepedtek meg.”
(Idézet: KOZSDI TAMÁS: A MAGYAR ŐSEMLÉKEZET ÉS AZ ARVISURA
VILÁGKÉP c. könyvéből)
Egy véráldozat okozta nézeteltérés miatt a hunok kiváltak és
birodalmakat hoztak léte. Ezek voltak Hunnor birodalmai. Néhány hun nem
telepedett le, hanem tovább vándorolt és eljutott Ordoszig (Északkelet-Kína),
illetve Indiáig, valamint Egyiptomig.
Így érkezünk el az i.e. 6. évezredig az Arvisurák szerint. Nem
az a kérdés, hogy egyetértünk-e eme gyűjtemény minden egyes szavával, hanem
hogy milyen titokra világít rá.
A mi szempontunkból az egyik leglényegesebb történés, hogy i.e.
12 000 évvel már több káltesi csoport érkezett Ataisz szigetére, ami
egyértelművé teszi a földönkívüliek rendszeres látogatását.
Az Arvisurákból az is kiderül, hogy Ataiszon létezett már a Szíriusz
naprendszer lakóinak, illetve a káltesi tudású embereknek (Kaltes-asszony
Birodalmából származó embereknek) a civilizációja. S itt érkezünk el ahhoz a
kijelentéshez, amely számunkra megvilágítja a magyarsággal való kapcsolatot.
Ugyanis Anyahita tanai Ataiszon az Ősmagyar Egyház formáját öltötték magukra.
Itt álljunk meg egy pillanatra! A kútfők szerint Anyahita
legfiatalabb gyermekének, Vannak a kisfiát hívták Magyarnak. Ő azt a feladatot
kapta, hogy tanítsa meg az emberek arra, hogy a köztük lévő viszálykodást és
háborúskodást, miként lehet feloldani. Voltaképpen ezért jött léte a kaltesi
(szíriuszi) tudományokkal az Ősmagyar Egyház. Ennek a hívőit nevezték
magyaroknak. Nem csupán egyetlen népet takart a magyar mivolt, hanem egy tudati
minőséget, amelynek megvalósítói a békés és harmonikus életet dicsőítették és
gyakorolták az Anyahita által lefektetett tanítások alapján. Fontos adalék,
hogy ők a Fény és a Sötétség harcában a mérleg nyelvét mindenkoron a Fény
irányába billentették el.
Még egyszer, az ataiszi idegenek a Szíriusz-rendszerből
érkeztek. Ez a rendszer tulajdonképpen két napból/csillagból (Szíriusz Alfa és
Béta kettőscsillag), valamint 14 bolygóból áll a Nagy Kutya csillagképben. A
Szíriusz-rendszertől a Föld távolsága kb. 8,6 fényév. Ám a legfontosabb dolog
az, hogy a mi Naprendszerünk (a Földdel) és a Szíriusz-rendszer összetartozik.
Ezt állítólag már az asztronómia is igazolta. Mindenesetre a spirituális
források egybehangzóan ezt állítják, s nekünk nincs okunk kételkedni ebben.
Tegyük fel az adekvát kérdéseket:
Származhatnak-e az emberek, azon belül a magyarok a
Szíriusz-rendszer valamelyik bolygójáról?
Lehetséges-e, hogy csillaghazánk a Canis Majoris (Canis Maior)
csillagképben keresendő?
Elképzelhető-e, hogy biológiailag és tudatilag is fejlettebbek
tőlünk a Szíriuszbeliek (szíriusziak)?
Vajon az Égiek tényleg Kaltes-asszony szekerein (űrjárművein)
közlekedtek a több fényévnyi távolságban lévő hazák között?
Lehetséges volna, hogy a szíriuszi lények más lényekkel karöltve
hozták létre a Föld közelmúltjában az egyes civilizációkat – például genetikai
beavatkozások révén?
Vajon tényleg magasabb tudás birtokában vagyunk (genetikailag),
minthogy a szíriusziak leszármazottjaik vagyunk, csak egyelőre még nem
ébredtünk ennek öntudatára?
Netalán az ősi magyar vallás kulcsai lehetnek a jövőnk számára a
bennünk rejlő tudás hozzáférésének a kódjai?
A magam nevében mondhatom, hogy mindez lehetséges.
(Írta/Szerkesztette: Száraz
György /Boldog napot!)
Enigma 2012.04.03. Arvisurák
(Beszélgetés Kozsdi Tamással)
video: http://www.youtube.com/watch?v=Dj7spn1cloc
Az Ég Fiai
video:
Amatőr animációs teljes rajzfilm, a magyarság keletkezéséről,
Máté Imre: Yotengrit és Paál Zoltán: Arvisura könyvei alapján.
Az idők kezdetén a mélységes sötétségben, a mozdulatlan térben
Yotengrit, a mindent átható Isten pihen.
Majd megmozdul, és teremt.
Kísérletei a teremtésre egyre finomodnak, és egyszer csak
megszületik belőle az ikerörvény, mely magában hordozza a fejlődést.
Így Ő áthatja jelen világunk minden részét.
"Lányom bizony jól tetted, hogy férjed segítségére siettél!
Ahol az asszony kimarad a harcból, kimarad a döntésből, a
gondolkodásból és a cselekvésből, ott elveszik a fajta!"
Az Arvisura vázlata
(Forrás - Bíró Csaba)
A
MAGYARSÁG és a FÖLDÖNKÍVÜLIEK
A
titkos tanítások szerint a teremtés az Univerzumban és a Földön
egyaránt különböző ciklusokból áll.
Az egyik legkorábbi földi
civilizáció neve, amiről még emlékek szólnak, Hüperbores vagy
Hüperborea vagy Hyperborea volt.
Vannak, akik ezt a helyszínt THULE
szigetével azonosítják, ugyanakkor vannak olyanok is, akik másként
gondolkodnak e felől.
A szó jelentése alapján valahol a mai
Grönland és Izland térségébe tehetjük ezt a szigetet. Itt egy
földönkívüliek által létrehozott faj élt.
Ma úgy mondanánk,
hogy emberfeletti képességeik voltak, mivel tudatukkal lényegesen
jobban uralta az anyagi testüket, mint amire a mi jelenlegi
szellemünk képes.
(Ez a leírás mind Hyperborea-ra, mind Thuléra
igaz.)
Egy
másik földi teremtési ciklus Ázsiába vezet el bennünket.
Itt
Nútisz Föld néven találkozhatunk egy birodalommal, amely egy
korábbi Ujgurnak nevezett birodalomnak a területét ölelte fel.
A
következő műveltséggel Mú szigetén találkozunk, amely valaha a
Csendes-óceánban feküdt.
Újabb
civilizáció volt a Lemúriát benépesítő lényeké.
Ezután
következett az Atlantisz civilizáció, illetve mellette az Ataiszi
kultúra.
Nem
szokták ebben a kontextusban említeni, de én ide helyezném az ősi
maja civilizációt is, melynek mi csak a végnapjait ismerjük.
Majd
jött az egyiptomi kultúra, amelynek a javarésze szintén az írott
történelem előtti időkbe vész.
Ezeknek
a kultúráknak az időbelisége még nem teljesen tisztázott.
Annyi
viszont bizonyosnak látszik, hogy több olyan időszak is volt,
amikor egy időben volt jelen több civilizáció a Földön.
Véleményem
szerint a különféle civilizációk/műveltségek/kultúrák az
Egyetlen Teremtő kifejeződései, amelyben végső soron a Legfelső
Tudat önmagát nyilvánítja ki.
A sokféle isteni lény közül
néhány az anyagi világban is megmártózik.
Az ilyen
manifesztációkat pedig olyan típusú bolygókon teszi/teheti meg,
mint amilyen a Föld is.
Talán
nem járunk messze az igazságtól, ha a sokféle beszámolót
szintetizálva azt a következtetést szűrjük le, hogy bizonyos
magasabb rendű, teremtő lények számos alkalommal megadták egyes
fajok számára a fejlődés lehetőségét itt a Föld nevű
bölcsőben.
Ha
jól sikerült a kísérletük, akkor valószínűleg tovább
engedték az adott fajt a fejlődésben (akár másik bolygóra, akár
másik dimenzióba), ha pedig NEM , akkor elpusztították azt a
genetikai állományt, amely a testi járművet szolgáltatta az
adott lélektípus számára.
Ezzel
kézenfekvő volna a sok tűz- és vízözönt, illetve az egyéb
ciklikus kihalásokat magyarázni.
De ami még lényegesebb:
magyarázatot kaphatunk arra is, hogy az egyes kultúrák műveltsége
(a nyelvek, az írásbeliség, a tudományok, a művészetek, a
vallásfilozófiák stb. tudása) miért jelenik meg újra meg újra
kész formában a Föld hátán.
Az
Arvisurákban például találunk egy utalást arra vonatkozólag,
hogy Ataisz szigetén szkíták is laktak.
Szintén ugyanebből a
forrásból derül ki, hogy egyszer megjelent Ataiszon egy kozmikus
tudással bíró lény, név szerint Ardvisura Anyahita.
Ő
egy égből érkezett magas szintű beavatott volt, aki egy űrhajó
balesete miatt itt rekedt a Földön.
Ha emberi években mérnénk,
akkor tudása 10.000 évvel előzte meg az akkori emberiségét.
Előzményként
annyi ide kívánkozik, hogy Ataisz szigetét – miként a többi
mitikus szigetet is – időről időre felkeresték magas tudású
népek küldöttei – földönkívüliek –, akik űrhajókon
érkeztek.
Ezek közül a kilencedik volt Anyahitáék csoportja.
Ők
részlegesen elkülönülve éltek.
Ennek ellenére nézeteltérés
alakult ki közöttük, ami betegségekhez vezetett.
Anyahita
a gyerekei között szétosztotta a Káltes-asszony földjéről
hozott istenhit különféle aspektusait.
Továbbá 12 gyermekét
megtanította az Égiekkel való kommunikációra is.
Úgy
döntött, hogy tudását mind szóban, mind írásban átadja, így
született meg az Anyahita-féle Arvisura.
Ez tulajdonképpen a 24
Hun Törzsszövetség sámánjainak a hagyománya.
Tanításainak
lényegét a következő princípiumok alkották: egyistenhit,
szeretet, béke, isteni értelem, példamutatás, bölcsesség.
Anyahita azt is tanította, hogy Isten legtökéletesebb teremtménye
az ember.
Tanításai átöröklődtek, s generációról generációra
szálltak.
Ataiszt
végül elérte a végzet: egy természeti kataklizma következtében
elsüllyedt, de a beavatottak öt hajója még időben el tudott
menekülni.
(megjegyzem.
a hajó nem minden esetben földi hajót jelent, vagy nem csak azt,
hanem ÉGI SZEKERET, űrhajót is.)
(Forrás -
Liliom)
Továbbá:
- Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:
- Hargita:
- MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL:
- Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája:
- A pozsonyi csata:
- Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:
- Az utolsó Táltos:
- Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk :
- Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:
- A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:
- A magyar szent korona igazi rejtélye!!! ♥
- Húsvéti népszokások, hagyományok:
- CSABA KIRÁLYFI:
- A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html
- MIENK VAGY ERDÉLY:
- Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:
- Sámánizmus és Sámánok, Táltosok:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/samanizmus-es-samanok-taltosok.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/samanizmus-es-samanok-taltosok.html
- A magyar népviselet és a szakrális geometria:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nepviselet-es-szakralis.html
- Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk :
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html
- JÉZUSHITŰ ATILLA - Badiny Jós Ferenc:
- RÉGÉSZET ÉS TÖRTÉNELEM - Turáni népeink:
- Paál Zoltán - Az Arvisurából - részletek:
Szeretettel,
Gábor Kati
blog oldalam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.