Paál Zoltán - Az Arvisurából - részletek

Az Arvisurából - részletek

Hunn Birodalom, империи гуннов, Hunn Khaganat, Hun İmparatorluğu 

Ataisz - Az őshaza

A történelem előtti időkben több kontinens is létezett a ma ismerteken kívül, a Földet időnként megrázó kataklizmák bizony többször átrajzolták a bolygó felszínét.

A legrégebbi, amit ismerünk ezek közül, Lemúria volt.

Elhelyezkedése a mai Csendes-óceánra és Indiai-óceánra tehető, tehát egy hatalmas földrészt képzeljünk el.

Nem tudni pontosan mikor kezdett el süllyedni, de i.e. 30.000 körül már biztosan víz alatt volt.

Ebből a földrészből azonban megmaradt egy jókora szárazulat, melyet ekkortól már Múnak neveztek.

Bár jóval kisebb volt Lemúriánál, ám még ez is magában foglalta Ausztráliát és az egész környező szigetvilágot.

Mú süllyedése valószínűleg i.e. 22.000 körül kezdődhetett el.

Még mielőtt eltűnt volna a habok alatt már létezett a Föld ellenkező féltekén egy másik – talán a legismertebb – ősi földrész, Atlantisz.

Ez tehát valahol az Atlanti óceán közepe táján terült el, feltehetően a mai Bermuda-háromszög volt a nyugati széle és kb. Kr.e. 11.540 körül kezdett el süllyedni, bár a folyamat sok éven keresztül zajlott.

A magyarság szempontjából a legfontosabb földrész azonban Ataisz.

Az utolsó jégkorszakot megelőzően őseink a 

Meleg Vizek Birodalmában, azaz a mai Kárpát-medencében éltek. 

Ezért van az, hogy a szavárd-magyarok 2004-ben már a 21.504. év számításánál tartanak!

 A hirtelen beköszöntő hideg elől azonban el kellett menekülniük. 

Azon fejlettebb népek, akik jól értettek a hajóépítéshez – a kataklizmák következtében a Csendes-óceánból újonnan kibukkanó földrészre, 

Mú egykori maradvány szárazulatára - Ataiszra menekültek, 

...csakúgy, mint néhány más nép a Pamírból, Kaukázusból, stb. 

Ataisznak, a jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak-, északkeleti csücskét.

A Tórem mitológiából ismert Atya - Istenről, Ata-Isisnek, Ataisznak nevezték boldog lakói.

Mediterrán éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek ismerték az írás tudományát is. 

Különböző törzsek éltek tehát itt, mégpedig a Fekete- és Fehér-hunok, az agabák, az úzok (a majdani pal-úzok, azaz palócok, illetve gara-úzok, azaz grúzok ősei), az indijók, a maják, a sakák (a majdani szkíták ősei), a környező szigeteken pedig az as nép (a majdani aztékok ősei). 

Itt sohasem volt tél, így a klíma ideális feltételeket biztosított a mezőgazdaság számára, az emberek rendkívüli jólétben éltek, hiszen a domboldalakon teraszos földművelés, míg a síkságokon csatornázott öntözéses gazdálkodás folyt, s így minden szükséges élelmet meg tudtak termelni. 

A hegyoldalak erdőségeiben fakitermelés folyt, innen a rönköket a folyón úsztatták le a Hun-tóhoz, ahol a kézművesek megmunkálták azokat.

A hegyekre különböző szent kegyhelyeket építettek és itt voltak az egyes törzsek vezéri székhelyei is.

A földrészt a Kékleny-hegység a Gara-zúgóval szinte kettéosztotta, mint ahogyan mai hazánkat a Duna.

A folyó jobb oldali részén éltek az agabák és úzok, akik fővárosukat Kosztrómát a Hangun torkolata mellett építették fel.

Ezzel átellenben terült el Dorozsma, amely a fekete és fehér hunok fővárosa volt.

Fentebb, az Indus folyó feletti részen éltek a maják, indijók, valamint a Kékleny hegység feletti területen a sakák.

Bár a különböző földfelszín miatt különböző kultúrák alakultak ki, ám valamennyi igen fejlett volt.

Míg az agabák főként kereskedelemmel foglalkoztak, addig a hunok inkább a kézművességben, szerszámkészítésben és állattenyésztésben voltak járatosak. Ildu városában – ami egyfajta közös törzsi szálláshely volt - tartották az ötévenkénti ifjúsági vetélkedőket, ahol a győztes fiú vagy lány kiválaszthatta jövendőbelijét.

Ezen tözseknek aztán számos nemzetségük alakult ki az idők során. 

Már Ataiszon is éltek magyarok,

ám e név mögött nem egy bizonyos törzset kell érteni, sokkal inkább egy gyűjtőfogalomról, s egyfajta szellemi minőségről van szó, melyről ezt rótták le őseink:

„A Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak. 

Így az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték. 

Ezen egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségébe tartoztak. 

Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket.” (1. B. Arvisura, Kr.e. 4000-4040.)

Idővel behajózták a tengereket, s a Föld különböző helyein kolóniákat létesítettek..

 A Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének nevezték, a velük rokon népek némelyike pedig szumírnak, Anina istenasszony tiszteletére Anina-óm városát alapították. 

Az Egyiptom földjére kerültek - a Hikszosz-óm nevű központjukkal - továbbfejlesztették az őshaza kultúráját. 

Isteni származású uralkodóikat kúp alakú építmények alá temették. 

Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították Párszi-óm fővárossal. 

Egy kalandozó csoportjuk - Kuszkó-óm központtal - Peruban állapodott meg. 

A mai Mexikóban - In-dijó - óm.

Az agaba népek a mai Kína partjaira hajóztak Ataiszból és ott építették fel Agaba-ómot.

 Az így széttelepültek azonban Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat. 

A mezopotámiai Úr népe elhatározta, hogy Anina-óm mellett áldozati templomot épít. 

Az őshazából 24 hajón kaptak segítséget: nemes építőanyagot, kézműveseket és hun lovasokat. 

A lovasok segítettek a fuvarozásban és ők rendezték a felavatási szertartás lovas versenyét is. 

A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek, (úzok, kabarok, avarok, széki - és kazahunok, stb.) jó lovasok és ügyes kézművesek is voltak.

Ez időben - 7000 évvel ezelőtt, vagy még régebben- következett be a nagy kataklizma. 

Megrendült a Föld, felháborodott a tenger, vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot.

 Később hajósok hozták a hírt Úr népének: , lakosainak csak elenyésző töredéke tudta megmenteni puszta életét. 

Úr népe - az őshazával elpusztult Uruk város emlékére, fővárosának nevét Anina-ómról Urukra változtatta. 

Az ott rekedt lovas hunok, mivel hazájukba nem mehettek vissza, élelmük pedig már fogytán volt, lehúzódtak a termékeny síkságra, később legelőik fogytával, északnak indultak. 

A széki-hun (később székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576 lovas legényével 60 holdévig (60 holdhónap) vándorolt, míg olyan vidékre nem érkezett, amely elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket. 

Itt Magya fejedelem egy bőséges legelőn két várost alapított: Paripa és Dabósa városát. A két város között felállították az egyistenhívő Úr népe kegyhelyét. 

A fejedelmi ifjakkal együtt 480 fiatal kötött itt házasságot Uruk városának leányaival. 

Az időnként fellépő szárazságok és betegségek elől a hunok többsége áttelepedett egy másik síkságra, túl a Kaukázuson. 

Ott várost alapítottak, és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték. 

Másik fia, Kurd egy ideig Dabósa és Paripa városában maradt. 

Később azonban, mivel egy hegyi törzsből nősült, feleségének családjához a hegyek közé költözött.

Magya legnagyobb fia Hunor, a lovasok többségével kelet felé ment tovább. 

Az Ataisz pusztulását követő 250. holdévben (kb. 19 év múlva) egy nagy lovas pusztán felépítették Hunnor városát. 

Hunnor város Mongólia déli részén a Hun-nor, a Hun-tó mellett feküdt. 

Később ez a terület sivataggá változott. 

Múlt az idő, évszázadok teltek el. 

Ezalatt a hunok folytatták vándorlásukat. 

A gazdagabbak Dabósa-Magyarka-Hunnor vonalának térségében telepedtek le, szegényebbjeik keletre vonultak a rokon agaba népek felé, ahol jó legelő területek ígérkeztek. 

A Hangun (Sárga) folyó mellett élő két őshonos népcsoport: a jürcsik és az ajnók háborúba kerültek egymással. 

A hunok a jürcsik mellé álltak és az őshaza pusztulása után 12000 holdévvel (kb. 930 naptári év) legyőzték az ajnókat. 

Hálából Jümmön jürcsi vezér a hunok ifjúságának adta Ordosz térségét.

A 24 Hun Törzsszövetség Kr.e. 4O4O-ben alakult meg Ordoszban!

Ordosz térképe

Ordosz térképe

A 24 Hun Törzsszövetség Kr.e. 4O4O-ben alakult meg Ordoszban azoknak a törzseknek a közreműködésével, akik már Ataiszon is szövetségben voltak.

Magyarok, Úzok, Jászok, Kunok, Avarok, Kabarok és Székelyek.

Kazahunok. Türkök, Tunguzok, Üzbégek, Kirgizek, Lettek, Bolgárok, Manysik, Hantik, Marik, Tatárok, Mongolok,  Manzsuk, Suomák, Vótok, Baskirok, Ujgurok,  Észtek, Komik, Csuvaszok, Vepszék, Mordvinok.

Szkíták, Saka-szkíták, Pamír-szkíták, Parszi-szkíták, Baka-szkíták.

Örmények, Kovádok, Sambék, Karjalaiak, Garaúzok, Szavárdok, Élamiták, Hokjenek, Fokjenek, Hikszoszok, Pártusok, Sumirok, Szabírok, Szogdok, Ahájok, Barszilok, Muromák, Mescserek, Akkádok, Alánok, Kurdok, Onugorok, Tuvák, Burjátok, Káldorok, Etruszkok, Baszkok.

Jürcsik, Ajnók.

Indijók, As, Maja, Béla és Kecsuák, Aymarák, Uruk…

Sokan elvesztek, sokan beolvadtak, sokan megfogyatkoztak.

Az ősi társadalmak közül ez az egyedüli közösség, melyet a 24 törzs életét alkotmányos pontokba foglaló, összefogó és irányító életforma jellemez. 

Időszámításunk előtt 6000-ben az életképesen működő KÁLL (uralkodó) alkotmányos intézményének létrejöttekor három pontban határozták meg alkotmányukat.

1. A KÁLL köteles mindenki panaszát meghallgatni és uralkodni.

2. A földmunkát végzőket cselekedetükben békén kell hagyni.

3. A várakban dolgozó tárkányok, böszörmények békében éljenek.

Ezt a három pontot még Ataiszban alkották. 

E földrész elsüllyedése előtt Ataisz fővárosában – Dorozsmában – hozták létre a fenti törzsszövetséget a Vezéri Tanács, az Öregek Tanácsa, valamint a Fejedelmek és Királyok Tanácsa javaslatára. 

Ez a három pontból álló alkotmány, Kr.e. 3870-ben Debrecenben öt pontra, majd később 24 pontosra bővült, és ez szolgáltatta az alapot az 1222-ben kiadott Aranybullához.

A mai napra az utolsó információ: időszámításunk előtt 3540-ben történt meg a tizenkettedik feljegyzett özönvíz a Közel-Keleten Ataisz süllyedése óta. 

Erről hallott Ábrahám, és erről tudósít a Biblia.

A magyarság szempontjából (A Kárpát medencét leszámítva) a legfontosabb földrész Ataisz.

A magyar őstörténet része  és szervesen hozzátartozik a bizonyítékokat felmutató része az Arvisura és az Arvisura világkép! –

Az Arvisura szent irat, krónika, mely meghatározatlan idő óta íródik.

Leírások szerint a Földön Anyahita kezdte el írni. 




Anyahita Boldogasszony

Anyahita égi eredetű asszony, aki hét társával együtt érkezett több mint tízezer ezer éve Ataisz szigetére. 

Űrhajójuk meghibásodott, így nem tudtak visszatérni lakóhelyükre, a Szíriuszra.

Itt a Földön több gyermeke született, de egyik gyermeke, (VAN nevű) születésekor Anyahita megbénult. 

Ekkor kezdte el leróni az égi tudást, az ő Arvisuráját.

Az Egyisten hitet hirdette, melyből később több földi próféta is táplálkozott.

Lehet kételkedni vagy csodálkozni, de ilyen volt például Buddha, Jézus urunk és Mani.

Buddhát és Jézust mindenki ismeri, de Maniról szinte semmi ismeretünk nincs.

Pedig van mit tanulni róla és tőle. Mani, Krisztus után a harmadik században élt Perzsiában. 
A Jézusi szeretetvallást tanította. 

Az ősi magyar ajkú népek nagy része is maniheus vallású volt abban az időben. 
A maniheus hit Árpád idejében is nagyon elterjedt volt. 

Többek közt ezt is az úgynevezett pogány vallások közé sorolták, mint mindent, ami nem egyezett az akkori római keresztény vallás tanaival.

A régi szíriuszi csoportok Anyahitát Boldogasszonynak hívták.

Szkíta Anyahita aranydísz a Kul Oba kurgánból

Azért, hogy az előbbieket jobban megérthessük, és földrajzilag is elhelyezhessük, lássunk néhány adatot. 

Több ezer évvel ezelőtt a Föld arca más volt, mint manapság. 

Több olyan földrész, illetve sziget is volt, melyek ma már nincsenek a felszínen.

Ilyen volt például Lemúria (Kr.e. kb. 150 000-ig létezett Afrika és India között), (Madagaszkári, lemúr majom!), valamint a Mu nevű kontinens (Kr.e. kb. 22 000-ig létezett). 

A Csendes óceánon helyezkedett el. 

A mai Ausztrália volt a legnyugatibb része, és Amerika középső részénél volt az északi határa, attól pár ezer kilométerre.

Forrás: http://www.prenoszilsandor.eoldal.hu/cikkek/rovasiras-tankonyv-5-6-fejezet

(Forrás: arieshu)

„ Tengri Istennő és Jotengri Isten voltak az Attaissza és Attaissz, és most is azok, a Minden Eredőségében, az ÖregÖsteenségi  Tudatmező Minőségükben!”

Őstörténetünk fejezetei - A mitikus Ataisz népe és a magyarság kapcsolata

video:

 http://www.youtube.com/watch?v=LSFEWvgql-g

Az Arvisurából - részlet 2.

PALÓCOK - ATAISZ REGÉJE (rövid összefoglaló)

Sok ezer évvel ezelőtt egy hatalmas sziget létezett valahol a Csendes-óceánon, mesélik az ősi regék. Ataisznek, Ata-Isisnek nevezték boldog lakói. 
Mediterrán jellegű éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek az írás tudományát is művelték.

Bejárták hajóikon a tengereket és a föld különböző helyen kolóniákat hoztak létre. 
A Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének, a velük rokon népek némelyike pedig, sumírnak nevezett, Anina istenasszony tiszteletére létrehozták Anina-óm városát. 
Az Egyiptom földjén kolóniát létesítők - Hikszosz-óm nevű központjukkal - továbbfejlesztették az őshaza kultúráját. 
Isteni származású uralkodóikat kúpalakú hegyek alá temették. Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították, Parszi-óm fővárossal.
 Egy kalandozó csoportjuk - Indijó-óm centrummal - Peru környékén állapodott meg, egy kis csoportjuk Indiában maradt.

Az agaba-népek a mai Kína partjaira hajóztak Ataiszból és felépítették Agabaómot. 
A széttelepülők Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat. 
Történt egyszer, hogy a mezopotámiai Ur-népe elhatározta, hogy Anina-óm mellett felépíti áldozati templomát. 
Az őshazából huszonnégy hajón segítségük érkezett, nemes építőanyagot, kézműveseket és hun lovasokat szállítva, akik a fuvarozásban segítettek és a felavatási szertartás lovas-versenyét bonyolították volna le. 
A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek (avarok, kabarok, széki és kazahunok, úz kézművesek, tatár lovasok) jó versenyzők és kézművesek voltak.

Ez időben - közel hétezer évvel ezelőtt - következett be a nagy kataklizma. 
Megrendült a föld, háborgott a tenger, a vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot. Később érkezett hajósok hozták a hírt Úr népének: Ataisz legnagyobb része elsülylyedt, lakosainak csak elenyésző töredéke tudta a puszta életét megmenteni.

Úr népe - az őshazával együtt elpusztult Uruk város emlékére - a főváros, Aninaóm nevét Urukra változtatta. 

Az ottrekedt lovas hunok - mivel hazájukba nem mehettek vissza és élelmük kevés volt - a síkságra húzódtak, majd legelőik fogytával északra indultak. 
A széki-hun (későbbi székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576 lovaslegényével 60 holdévig (60 holdhónap) addig vándorolt, amíg olyan vidékre nem érkeztek, amelyik az elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket.

Itt Magya fejedelem egy bőséges legelőn megalapította Paripa és Dabósa városokat, amely között felállították az egyistenhívő Úrnépe kegyhelyét, ahol a fejedelmi ifjakkal együtt 480 fiatal kötött házasságot Uruk városának leányaival.

Az időnként fellépő szárazságok és betegségek elől a hunok többsége a legközelebbi hegységen (Kaukázus) át egy termékeny síkságra telepedett. 
Ott várost alapítottak és azt Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el. Másik fia, Kurd, Dabósa és Paripa városában maradt, majd mivel egy hegyi törzsből nősült és feleségének családjával együtt veszélyben volt, a hegyek közé költözött.

Magya legnagyobb fia, Hunor és a lovasok többsége kelet felé ment tovább, s egy nagy lovas-pusztán felépítették Hunnor városát az Ataisz pusztulását követő 250. holdhónapban. (kb. 19 év múlva). Hunnor város a mai Mongólia déli részén, a Hunnor, azaz Hun-tó térségében feküdt. 
Később ezen terület sivataggá változott.

Évszázadok teltek el. Ezalatt a hunok folytatták vándorlásaikat. 
A gazdagabbak letelepedtek Dabósa-Magyarka-Hunnor vonalának térségében, szegényebbjeik a rokon agaba-népek felé, keletre vonultak, ahol gyérebben lakott területek ígérkeztek.

A Hangun (Sárga) folyó mellett élő, őshonos két népcsoport: a jürcsik és az ajnók háborúba kerültek egymással. 
A hunok a jürcsikek mellé álltak és az őshaza pusztulása után a 12 000. holdévben (kb. 930 naptári év) legyőzték az ajnókat. 
Hálából Jümmön jürcsik vezér a hunok ifjúságának adományozta Ordosz térségét.

Ezüst ló lelet Ordoszból az i.e. 4-1. századból



A hunok emberségesen bántak a fogságba jutott ajnókkal. Nem vetették béklyós rabságba, hanem 3 hónap múlva - hun nőkkel való házasságkötésük után - valamennyit felszabadították.

Az ajnó törzsek, látva a jóindulatú bánásmódot, szövetségre léptek a hunokkal. 
Később az ajnók a jürcsikektől is követelték a béklyós-rabságba hurcoltak szabadon bocsátását.

Amikor Jümmön vezér ezt megtagadta, a rokonságba került hunok segítségével elűzték a jürcsikeket Hangun térségéből.

A szövetségből tartós barátság lett és 130 holdév (kb. 10 esztendő) elteltével 24 000 ifjú hun harcos, a Hunnor birodalmi központ jóváhagyásával az ajnókkal összeházasodott.

A hun törzsek egy része a Hanguntól északra telepedett meg. 
Az úzok a folyó-kanyartól nem messze állították fel székhelyüket, Ordoszt (farkas-verem), a vásárok színhelyét.

Ordosz – Tarnóczy Zoltán dr. festménye 



A tengeröböl síkságon élő, Ataiszból származó rokonokkal felvették a kapcsolatot, s velük cserekereskedelmet folytattak. 

Az agabák az itt töltött ezer esztendő alatt megsokasodtak. 

Az észak felé terjeszkedő kínajokkal gyakorivá váltak háborúskodásaik, s végül a kínajok elfoglalták az agabák által lakott tengerpartot. 

Az agabák egy része behódolt, többségük azonban a hunokhoz menekült. 
Vezetőjük egy Agaba nevű bölcs sámán volt, akinek leányát az úz törzs vezére, Uzon vette feleségül.

A többségükben hajón menekülő rokonok magukkal hozták legértékesebb áruikat. 
Élelmük hamar elfogyott és tél közepére helyzetük aggasztóvá vált, éhínség fenyegetett. Az egyetlen számbavehető élelem a medve volt, de ennek vadászatát a hunok hite tiltotta. Az őshazából hozott hitük szerint a halász-vadász hunok hittek a medve égi eredetében. 
A medvék így igen elszaporodtak, s ínséges időkben az emberekre is veszélyessé váltak. Az agabák és a kézműves úzok nem voltak medvetisztelők és egy alkalommal egy túl harcias mackót leterítettek és egy ünnepélyen megettek. 
A hunok csodálkozva látták, hogy ezért nem sújtotta égi büntetés a medvehús-fogyasztókat. 
Ez az eset, ismerve az őshaza regéit, új ötletet adott Agabának.

Ővcsat lelet Ordoszból i.e. 3-1. századból

Ordoszba téli vásárra jöttek össze a hun törzsek sámánjai.

Agaba felvilágosította őket: istenük azzal büntette meg a kegyetlenkedő medvéket, hogy medvetoron kell befejezniük életüket. 
Megindult a vadászat, amikhez Agaba népe a medvék elejtéséhez újfajta fegyvereket szolgáltatott. Az első medvetor holdtöltétől-holdtöltéig tartott. 
Ezen idő alatt - Agaba javaslatára - megalakult az ÖregekTanácsa, a huszonötödik napon pedig létrehozták a hunok törzs-szövetségét, 24 törzs részvételével. 
Példának őshazabeli szokásukat vették.

forrás: Magyarság Eredet Kutatás

Ősi esküvő az Arvisura szerint!

Az Arvisura rovás szerint az egyistenhívő és egy párt választó Magyarok ősi esküvőjük, igaz eskü és örökre szólóan alkot két félből egy egészet.

Az esküvői szertartást a sámán vezette le, aki jól is ismerte az egybekelő fiatalokat és azok őseit.

- Megáldalak benneteket a Földanya, Tűzanya és Életanya nevében, a Tóre­mek parancsára, akik szívből szeretik egymást, azokat földi hatalom nem választhat­ja széjjel.

A szerelem-szeretet égi eredetű, amely a szívünkből fakad és örökké tart.

Ezért Joli-Tórem felhívása nyomán felkérlek Benneteket, gondoljátok meg, amikor Örök-Hűséget esküdtök az Égi-Anyák előtt, mert csak a sír választ el majd Bennete­ket.

A gazdagság csak mulandó és sokszor súlyos terhet jelent, míg a szerelem, majd pedig a szívből jövő szeretet örökké él a lelkünkben.

Ezért válaszolj fiam, hogy az Élet-harcaiban melléd álló leánykát szereted-e? Apját-anyját és az őseit, amelynek véréből származik, szereted-e?

- Szeretem!

Az Égi-anyák a legjobban tudják, hogy szívemben az Örök-hűség csilingel.

Az ő apja az én apám, az ő anyja az édesanyám, az ősei az én őseim.

Esküszöm, hogy mátkámat soha el nem hagyom, hogy az ősök tisztelete örökké éltessen bennün­ket!

Szüleit pedig mint az én szüleimet tisztelni fogom!

Fogadom, hogy a feleségemet soha el nem hagyom és örökké szeretem!

- Esküvésedet az Égi-anyák nevében a törzsszövetség tagjai elfogadják, örök érvé­nyűnek ismerik el és most ősi szokás szerint felszólítlak leányom, hogy vállalod-e a házasélet fele terhét, az élet minden területén való sírig tartó hűséget, amelyet az Égiek figyelemmel kísérnek.

Ezért mondd meg az Égi-anyák előtt, hogy a melléd álló ifjút szereted-e?

- Szeretem!

Az idők végtelenségéig hű maradok az eskümhöz.

Vállalom az ősök tiszteletében, hogy a szívemből fakadó vérüket az ő tiszteletükre nevelem.

Magamra veszem ezen új család minden terhének a felét, mert az Örök-szerelemből új életek fakadnak!

Ennek az esküvésnek emlékére kérem az Égi-anyák áldását!

Ezután a háztűznézőben készített ételt az Égi-anyák legszentebb zugában elhelyezett szobrocskákhoz vitték és a közösen készített étellel az ősanyákat megkínálták.

Utána a nászon megjelenő asszonyok az ifjú asszonyt törzs asszonyává avatták.

(Forrás: 2008.05.24 http://www.arvisura.eoldal.hu/cikkek/oseink-uzenete/osi-eskuvo.html)

Interjú Kati nénivel

2012. Eljött az idő 

Az Igazszólásról – Az Arvisuráról

video: 

http://www.youtube.com/watch?v=zwYgc2xvmVU&feature=youtu.be

Paál Zoltán

Arvisura (Igazszólás)

Regék a hun és a magyar törzsszövetség rovásírásos krónikájából I-II

"Tura az Ob vidéki Vezsakoriban, a manysik szent városában született.

Nagyapja nevelte fel, s közben mindenre megtanította, amit egy fősámán fontosnak tartott.

Így megismertette a Tórem-hitvilággal, megtanította a sámán szertartásokra, és sokat mesélt a rokon népekről, törzsekről.

Elmondta, hogy él egy nép messze napnyugaton, akik nagyon régen elvándoroltak a közös szállásterületekről, más rokon törzsekkel együtt.

Ezek közt találhatók az úzok egyik törzsének leszármazottai, a palúzok vagy felső-úzok (palócok) népe.

Az ősi sámánhit szerint a világhónapok váltása idején (kétezer évenként), az egyes rokoni népek át kell hogy adják egymásnak a szellemi- és hitélet központját, illetve azt a feladatot, hogy gondoskodjanak ezen hitvilág fennmaradásáról és a múltban felhalmozott szellemi örökség megőrzéséről.

Tura tehát küldetéssel érkezett Magyarországra, hiszen most volt itt az ideje annak, hogy ezt a feladatot átadja egy úznak, vagy magyarnak.

Tura végtelenül boldog volt, mikor kiderült, hogy Paál Zoltán is palóc származású, s már a megismerkedésük elején mesélni kezdett a küldetése céljáról, a népük közös őstörténetéről.

A két fiatalember között aztán nagyon erős barátság, majd szövetség alakult ki Ez a találkozás határozta meg Paál Zoltán további életútját, s így vette kezdetét az a folyamat, melynek során ő maga is a közel 1000 rovósámán egyikévé, s e világhónap beszélőjévé vált, 1982. szeptember 29-én halt meg."

Az Arvisurákat PAÁL ZOLTÁN kohász írásaiból ismerjük; állítása szerint a mű, melynek tartalmát ő kinyilatkoztatás, illetve a kollektív tudattalannal való kapcsolata révén ismerte meg, a hun-magyar törzsek sok ezer éves történelmét és mítoszait foglalja magába.

Az Arvisurák néven megismert szövegek első feljegyzője Paál Zoltán szerint Arvisura - Anyahita, a magyarok Nagyboldogasszonya volt, még az özönvíz előtt, a magyarok ősei által lakott csendes-óceáni (Ataiszon) - mely nem azonos a közismertebb Atlantisz szigetével. 

Az Arvisura - Anyahita és az őt követő rovósámánok által lejegyzett szöveg történeti létezésére nincsen elfogadott bizonyíték, így az Arvisurákra és tartalmukra vonatkozóan Paál Zoltán kohász közlése az egyetlen forrásunk. 

Az Arvisura szó jelentése igazszólás, vagy igazat mondott szó. 

A szó eredetére nézve Paál Zoltán azt írja, hogy e szó egy sok ezer éve élt nagytudású asszony, Ardvisura Anyhita neve után maradt fenn, aki bölcsességet, tanítást hagyott az akkor élt emberiségre. 

Az ő szellemi hagyatékának lett a neve az Arvisurák; a későbbi korokban az elnevezés rajtamaradt minden olyan szellemi és történelmi leiraton, amelyet az Anyahita által tanított törzsek írtak. 

A Paál Zoltán által leírt palóc regevilág ismertetése szerint az Arvisurákat Anyahita egy Ataisz nevü szigeten kezdte róni, amely szigetnek a süllyedési dátumát, pontosan Kr. e. 5038 - ban adja meg. 

Így az Arvisurák keletkezési ideje feltételezhetően ennél régebbi. 

Az Arvisura rovás hagyománya azonban Kr. e. 4040 - től jelentősen megújult, amikor Ordosz-ban (Kelet - Kína) megalakult egy törzsszövetség, amelynek 24 törzs volt az alapító tagja, s ők egyöntetűen az Arvisura rovás hagyományát élesztették fel és vitték tovább.

Ez a hagyomány az 1780-as évig - egyelőre nem hiteles források alapján - de dokumentált, onnantól pedig csak a rovók és a vezető szellemiségek (fősámánok) nevei ismertek. 

A történettudomány által ismert legkorábbi írásos emlékek Kr. e. 3000 körülröl datálódnak, így az ordoszi törzsszövetség létére vonatkozóan is kizárólag Paál Zoltán közlései szolgálnak számunkra forrásul. 

A palóc eredetűnek mondott Arvisurák mindösszesen az úz nép évezredes életébe enged alaposabb betekintést, azonban ennek keretében a művet tanulmányozó olyan ismereteket kaphat az egész Ázsiát belakó Hun Törzsszövetség rendszeréről, szervezettségéről, rováskultúra fejlődéséről, beavatott rétegének világlátásáról, amely páratlan a maga nemében.

Továbbá e mű számos kulcsot nyújt át minden olyan őstörténet kutatónak, akik az Árpád előtti magyarok életére vonatkozóan kívánnak történelmi összefüggéseket felismerni. * 

Az „ARVISURA (IGAZSZÓLÁS) I - II.” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik ismerkedni akarnak a regékkel a hun és magyar törzsszövetség írásos krónikájából!

A beavatottakról:

ők ún. Óm-lélekkel rendelkeznek, azaz a 4 mikronos nagylelkek bírnak egy bizonyos isteni eredetű lélekrésszel, ami által különleges, paraképességekkel rendelkeznek. 

Ezt az égi eredetű lelket csak a sámánok és beavatottak képesek látni, illetve érzékelni. 

Ez isteni eredetű lélek, és csak kevés embernek adatik meg, akik ezáltal különleges képességekkel rendelkeznek.

Képesek tértől és időtől függetleníteni magukat, és telepatikus kapcsolatot tudnak tartani egymással.

Ezt az égi eredetű lelket-mint mondottam- csak a beavatottak képesek látni, illetve érzékelni, méghozzá oly módon, hogy egy lilás, ködszerű háttérben egy fényes kereszt alakot látnak a homlokukon.

Ezt nevezik Óm-jelzésnek.

Az Arvisura tanúsítja, hogy tulajdonképpen a keresztelő szertartása innen ered.

A szentelt vízzel azért rajzolnak egy kereszt alakot a gyermek homlokára, mert ezzel az Óm-jelzést imitálják!

Ez nagyon régi hagyomány, ugyanis még Anyahitáék hozták magukkal a Szíriuszról, s Ataiszban terjedt el. 

Ehhez kapcsolódik egyébként a „halvány lila gőze sincs”szólásunk is.

Hisz akinek nincs tudása, annak értelemszerűen nincs Óm-jele sem.

Őseink üzenete

Sangi* lovasfejedelem (Karakó rovása)

„A beavatottak nemesei kötelesek a nagy bölcsek alkotásait minden pusztulástól megmenteni. 

Máskülönben az utódoknak nagy fáradsággal újra fel kellene fedezniük az Ég - Föld bölcseinek igazságait. 

Az Ataiszról elszármazott nemeseknek soha nem szabad egyéni érdekek miatt egymás ellen fordulniuk, mert akkor az Égiek vívmányai mind megsemmisülnek. 

Az Ég, Föld és Szellemvilág nemzette tízezer lény biztosítja a 24 Hun Törzsszövetségének fennmaradását!"

*Sangi (sz. kr.e kb.1770) – úz származású lovasfejedelem, Kuserbál fősámán öccse

(Forrás: arvisura.eoldal)

A MAG - TUDÁS SZÉTÁRADÁSA

„A szellemi élet vezetői először csak Szumér területen uralkodtak, ahol egybefogták és őrizték a titkos tanokat, később azonban hatalmukat a más földrészeken élő beavatottak segítségével kiterjesztették az akkor lakott egész Földre, mint ahogy az ataiszi korban is egy gócból áradt ki az építkezésre, a gazdálkodásra és az iparra vonatkozó minden ismeret.

Húszévenként választott ötös csoportok már három központban is működtek (3180 után), de összekötő nyelvük a régi maradt.

A vezető hatalom a három város egyikéből irányított.

A beavatottak fejedelme mindig ott tartózkodott a legvédettebb helyen.

Az ötös csoportoknak mindig meg volt a teljes létszámuk.

Nippur után Karnakban, Ninivében, majd Hettevarett (Hétvár) után szkíták körében Ordoszban székelt a Beavatott központ.”

(Részlet az Arvisurából)

A magyarság és a földönkívüliek

Ez a témakör mindenképpen igényli, hogy némileg elrugaszkodjunk a matériától, s vele együtt a materializmustól és az evolucionizmustól is. Első körben ismerkedjünk meg a mai emberiséget és civilizációt megelőző fajokkal és világokkal, majd ezután próbáljuk meg valahogy megtalálni a saját helyünket a civilizációk kozmikus kaleidoszkópjában.

H. P. Blavatsky-tól Rudolf Steinerig sokan sokféle információt osztottak már meg a jelenlegi emberiséget megelőző lények történetével, korszakaival és lelki evolúciójával kapcsolatban. A magyarság-kutatásnak egy külön vonulatát képezik az Arvisurák, az Igazszólások, amelyek tovább gazdagítják ezt az idővonalat, mely a mai spirituális információkkal egyre csak bővül. De vajon hol találunk rá a magyarságra ebben komplex rendszerben? Egyáltalán milyen értelemben beszélhetünk magyarságról? Genetikailag? Lelkileg? Tudatilag? Vallásilag? Ennek eredjünk a nyomába.

  

A titkos tanítások szerint a teremtés az Univerzumban és a Földön egyaránt különböző ciklusokból áll. Az egyik legkorábbi földi civilizáció neve, amiről még emlékek szólnak, Hüperbores vagy Hüperborea vagy Hyperborea volt. Vannak, akik ezt a helyszínt Thule szigetével azonosítják, ugyanakkor vannak olyanok is, akik másként gondolkodnak e felől. A szó jelentése alapján valahol a mai Grönland és Izland térségébe tehetjük ezt a szigetet. Itt egy földönkívüliek által létrehozott faj élt. Ma úgy mondanánk, hogy emberfeletti képességeik voltak, mivel tudatukkal lényegesen jobban uralta az anyagi testüket, mint amire a mi jelenlegi szellemünk képes. (Ez a leírás mind Hyperborea-ra, mind Thuléra igaz.)

Egy másik földi teremtési ciklus Ázsiába vezet el bennünket. Itt Nútisz Föld néven találkozhatunk egy birodalommal, amely egy korábbi Ujgurnak nevezett birodalomnak a területét ölelte fel.

A következő műveltséggel Mú szigetén találkozunk, amely valaha a Csendes-óceánban feküdt.

Újabb civilizáció volt a Lemúriát benépesítő lényeké.

Ezután következett az Atlantisz civilizáció, illetve mellette az Ataiszi kultúra.

Nem szokták ebben a kontextusban említeni, de én ide helyezném az ősi maja civilizációt is, melynek mi csak a végnapjait ismerjük.

Majd jött az egyiptomi kultúra, amelynek a javarésze szintén az írott történelem előtti időkbe vész.

  

Ezeknek a kultúráknak az időbelisége még nem teljesen tisztázott. Annyi viszont bizonyosnak látszik, hogy több olyan időszak is volt, amikor egy időben volt jelen több civilizáció a Földön.

Az egyes teremtési ciklusokban való gondolkodás ma már nem idegen az ezoterikus gondolkodású és világképű emberek számára, viszont annál inkább feláll a szőr a történészek hátán ettől, mivel ezt csak mitológiának, vallási hiedelemnek vagy egyenesen fantazmagóriának titulálják. Mi ezt nem tesszük.

Véleményem szerint a különféle civilizációk/műveltségek/kultúrák az Egyetlen Teremtő kifejeződései, amelyben végső soron a Legfelső Tudat önmagát nyilvánítja ki. A sokféle isteni lény közül néhány az anyagi világban is megmártózik. Az ilyen manifesztációkat pedig olyan típusú bolygókon teszi/teheti meg, mint amilyen a Föld is.

Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a sokféle beszámolót szintetizálva azt a következtetést szűrjük le, hogy bizonyos magasabb rendű, teremtő lények számos alkalommal megadták egyes fajok számára a fejlődés lehetőségét itt a Föld nevű bölcsőben. Ha jól sikerült a kísérletük, akkor valószínűleg tovább engedték az adott fajt a fejlődésben (akár másik bolygóra, akár másik dimenzióba), ha pedig nem, akkor elpusztították azt a genetikai állományt, amely a testi járművet szolgáltatta az adott lélektípus számára. Ezzel kézenfekvő volna a sok tűz- és vízözönt, illetve az egyéb ciklikus kihalásokat magyarázni. De ami még lényegesebb: magyarázatot kaphatunk arra is, hogy az egyes kultúrák műveltsége (a nyelvek, az írásbeliség, a tudományok, a művészetek, a vallásfilozófiák stb. tudása) miért jelenik meg újra meg újra kész formában a Föld hátán.

Az Arvisurákban például találunk egy utalást arra vonatkozólag, hogy Ataisz szigetén szkíták is laktak. Szintén ugyanebből a forrásból derül ki, hogy egyszer megjelent Ataiszon egy kozmikus tudással bíró lény, név szerint Ardvisura Anyahita. Ő egy égből érkezett magas szintű beavatott volt, aki egy űrhajó balesete miatt itt rekedt a Földön. Ha emberi években mérnénk, akkor tudása tízezer évvel előzte meg az akkori emberiségét.

Előzményként annyi ide kívánkozik, hogy Ataisz szigetét – miként a többi mitikus szigetet is – időről időre felkeresték magas tudású népek küldöttei – földönkívüliek –, akik űrhajókon érkeztek. Ezek közül a kilencedik volt Anyahitáék csoportja. Ők részlegesen elkülönülve éltek. Ennek ellenére nézeteltérés alakult ki közöttük, ami betegségekhez vezetett.

Anyahita a gyerekei között szétosztotta a Káltes-asszony földjéről hozott istenhit különféle aspektusait. Továbbá 12 gyermekét megtanította az Égiekkel való kommunikációra is.

Úgy döntött, hogy tudását mind szóban, mind írásban átadja, így született meg az Anyahita-féle Arvisura. Ez tulajdonképpen a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak a hagyománya.

Tanításainak lényegét a következő princípiumok alkották: egyistenhit, szeretet, béke, isteni értelem, példamutatás, bölcsesség. Anyahita azt is tanította, hogy Isten legtökéletesebb teremtménye az ember. Tanításai átöröklődtek, s generációról generációra szálltak.

Ataiszt végül elérte a végzet: egy természeti kataklizma következtében elsüllyedt, de a beavatottak öt hajója még időben el tudott menekülni.

„A fejedelemfiak hatalmas gyarmatbirodalmakat létesítettek. Az Anyahita egyistenhívők Uruk népével a Ráten és Tigris folyók mellett telepedtek le (Mezopotámia), a Hun Törzsszövetség az Encs folyótól a kettős Hun-folyók torkolatáig. Az ataiszi indijó törzsek az Indus folyó síkságán; a saka-szkíták Parszi-földön a Pamírhegység alján, Kuszkó-népe a síksági kanakokkal és a hegyi indijó törzsekkel az újonnan felfedezett Kuszkó-földjén; Suva a déli szigetvilágban; az agabák pedig a Kitaj Nagyföld tengerpartján telepedtek meg.”

(Idézet: KOZSDI TAMÁS: A MAGYAR ŐSEMLÉKEZET ÉS AZ ARVISURA VILÁGKÉP c. könyvéből)

  

Egy véráldozat okozta nézeteltérés miatt a hunok kiváltak és birodalmakat hoztak léte. Ezek voltak Hunnor birodalmai. Néhány hun nem telepedett le, hanem tovább vándorolt és eljutott Ordoszig (Északkelet-Kína), illetve Indiáig, valamint Egyiptomig.

Így érkezünk el az i.e. 6. évezredig az Arvisurák szerint. Nem az a kérdés, hogy egyetértünk-e eme gyűjtemény minden egyes szavával, hanem hogy milyen titokra világít rá. 

A mi szempontunkból az egyik leglényegesebb történés, hogy i.e. 12 000 évvel már több káltesi csoport érkezett Ataisz szigetére, ami egyértelművé teszi a földönkívüliek rendszeres látogatását.

Az Arvisurákból az is kiderül, hogy Ataiszon létezett már a Szíriusz naprendszer lakóinak, illetve a káltesi tudású embereknek (Kaltes-asszony Birodalmából származó embereknek) a civilizációja. S itt érkezünk el ahhoz a kijelentéshez, amely számunkra megvilágítja a magyarsággal való kapcsolatot. Ugyanis Anyahita tanai Ataiszon az Ősmagyar Egyház formáját öltötték magukra.

Itt álljunk meg egy pillanatra! A kútfők szerint Anyahita legfiatalabb gyermekének, Vannak a kisfiát hívták Magyarnak. Ő azt a feladatot kapta, hogy tanítsa meg az emberek arra, hogy a köztük lévő viszálykodást és háborúskodást, miként lehet feloldani. Voltaképpen ezért jött léte a kaltesi (szíriuszi) tudományokkal az Ősmagyar Egyház. Ennek a hívőit nevezték magyaroknak. Nem csupán egyetlen népet takart a magyar mivolt, hanem egy tudati minőséget, amelynek megvalósítói a békés és harmonikus életet dicsőítették és gyakorolták az Anyahita által lefektetett tanítások alapján. Fontos adalék, hogy ők a Fény és a Sötétség harcában a mérleg nyelvét mindenkoron a Fény irányába billentették el.

Még egyszer, az ataiszi idegenek a Szíriusz-rendszerből érkeztek. Ez a rendszer tulajdonképpen két napból/csillagból (Szíriusz Alfa és Béta kettőscsillag), valamint 14 bolygóból áll a Nagy Kutya csillagképben. A Szíriusz-rendszertől a Föld távolsága kb. 8,6 fényév. Ám a legfontosabb dolog az, hogy a mi Naprendszerünk (a Földdel) és a Szíriusz-rendszer összetartozik. Ezt állítólag már az asztronómia is igazolta. Mindenesetre a spirituális források egybehangzóan ezt állítják, s nekünk nincs okunk kételkedni ebben.

Tegyük fel az adekvát kérdéseket:

Származhatnak-e az emberek, azon belül a magyarok a Szíriusz-rendszer valamelyik bolygójáról?

Lehetséges-e, hogy csillaghazánk a Canis Majoris (Canis Maior) csillagképben keresendő?

Elképzelhető-e, hogy biológiailag és tudatilag is fejlettebbek tőlünk a Szíriuszbeliek (szíriusziak)?

Vajon az Égiek tényleg Kaltes-asszony szekerein (űrjárművein) közlekedtek a több fényévnyi távolságban lévő hazák között?

Lehetséges volna, hogy a szíriuszi lények más lényekkel karöltve hozták létre a Föld közelmúltjában az egyes civilizációkat – például genetikai beavatkozások révén?

Vajon tényleg magasabb tudás birtokában vagyunk (genetikailag), minthogy a szíriusziak leszármazottjaik vagyunk, csak egyelőre még nem ébredtünk ennek öntudatára?

Netalán az ősi magyar vallás kulcsai lehetnek a jövőnk számára a bennünk rejlő tudás hozzáférésének a kódjai?

A magam nevében mondhatom, hogy mindez lehetséges.

(Írta/Szerkesztette:    Száraz György /Boldog napot!)

Enigma 2012.04.03. Arvisurák (Beszélgetés Kozsdi Tamással)

video: http://www.youtube.com/watch?v=Dj7spn1cloc

Az Ég Fiai

video:

https://www.youtube.com/watch?v=HbodRT2bA_Y

Amatőr animációs teljes rajzfilm, a magyarság keletkezéséről, Máté Imre: Yotengrit és Paál Zoltán: Arvisura könyvei alapján.

Az idők kezdetén a mélységes sötétségben, a mozdulatlan térben Yotengrit, a mindent átható Isten pihen.

Majd megmozdul, és teremt.

Kísérletei a teremtésre egyre finomodnak, és egyszer csak megszületik belőle az ikerörvény, mely magában hordozza a fejlődést.

Így Ő áthatja jelen világunk minden részét.

  

"Lányom bizony jól tetted, hogy férjed segítségére siettél!

Ahol az asszony kimarad a harcból, kimarad a döntésből, a gondolkodásból és a cselekvésből, ott elveszik a fajta!"

Az Arvisura vázlata

http://delikronika.webnode.hu/news/arvisura-hun-magyar-ostortenet-1-paal-zoltan-/

(Forrás - Bíró Csaba)

A MAGYARSÁG és a FÖLDÖNKÍVÜLIEK

A titkos tanítások szerint a teremtés az Univerzumban és a Földön egyaránt különböző ciklusokból áll. 

Az egyik legkorábbi földi civilizáció neve, amiről még emlékek szólnak, Hüperbores vagy Hüperborea vagy Hyperborea volt. 

Vannak, akik ezt a helyszínt THULE szigetével azonosítják, ugyanakkor vannak olyanok is, akik másként gondolkodnak e felől. 

A szó jelentése alapján valahol a mai Grönland és Izland térségébe tehetjük ezt a szigetet. Itt egy földönkívüliek által létrehozott faj élt. 

Ma úgy mondanánk, hogy emberfeletti képességeik voltak, mivel tudatukkal lényegesen jobban uralta az anyagi testüket, mint amire a mi jelenlegi szellemünk képes. 

(Ez a leírás mind Hyperborea-ra, mind Thuléra igaz.)

Egy másik földi teremtési ciklus Ázsiába vezet el bennünket. 

Itt Nútisz Föld néven találkozhatunk egy birodalommal, amely egy korábbi Ujgurnak nevezett birodalomnak a területét ölelte fel.

A következő műveltséggel Mú szigetén találkozunk, amely valaha a Csendes-óceánban feküdt.

Újabb civilizáció volt a Lemúriát benépesítő lényeké.

Ezután következett az Atlantisz civilizáció, illetve mellette az Ataiszi kultúra.

Nem szokták ebben a kontextusban említeni, de én ide helyezném az ősi maja civilizációt is, melynek mi csak a végnapjait ismerjük.

Majd jött az egyiptomi kultúra, amelynek a javarésze szintén az írott történelem előtti időkbe vész.

Ezeknek a kultúráknak az időbelisége még nem teljesen tisztázott. 

Annyi viszont bizonyosnak látszik, hogy több olyan időszak is volt, amikor egy időben volt jelen több civilizáció a Földön.

Véleményem szerint a különféle civilizációk/műveltségek/kultúrák az Egyetlen Teremtő kifejeződései, amelyben végső soron a Legfelső Tudat önmagát nyilvánítja ki. 

A sokféle isteni lény közül néhány az anyagi világban is megmártózik. 

Az ilyen manifesztációkat pedig olyan típusú bolygókon teszi/teheti meg, mint amilyen a Föld is.

Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a sokféle beszámolót szintetizálva azt a következtetést szűrjük le, hogy bizonyos magasabb rendű, teremtő lények számos alkalommal megadták egyes fajok számára a fejlődés lehetőségét itt a Föld nevű bölcsőben.

Ha jól sikerült a kísérletük, akkor valószínűleg tovább engedték az adott fajt a fejlődésben (akár másik bolygóra, akár másik dimenzióba), ha pedig NEM , akkor elpusztították azt a genetikai állományt, amely a testi járművet szolgáltatta az adott lélektípus számára.

Ezzel kézenfekvő volna a sok tűz- és vízözönt, illetve az egyéb ciklikus kihalásokat magyarázni. 

De ami még lényegesebb: magyarázatot kaphatunk arra is, hogy az egyes kultúrák műveltsége (a nyelvek, az írásbeliség, a tudományok, a művészetek, a vallásfilozófiák stb. tudása) miért jelenik meg újra meg újra kész formában a Föld hátán.

Az Arvisurákban például találunk egy utalást arra vonatkozólag, hogy Ataisz szigetén szkíták is laktak. 

Szintén ugyanebből a forrásból derül ki, hogy egyszer megjelent Ataiszon egy kozmikus tudással bíró lény, név szerint Ardvisura Anyahita.

Ő egy égből érkezett magas szintű beavatott volt, aki egy űrhajó balesete miatt itt rekedt a Földön.

 Ha emberi években mérnénk, akkor tudása 10.000 évvel előzte meg az akkori emberiségét.

Előzményként annyi ide kívánkozik, hogy Ataisz szigetét – miként a többi mitikus szigetet is – időről időre felkeresték magas tudású népek küldöttei – földönkívüliek –, akik űrhajókon érkeztek. 

Ezek közül a kilencedik volt Anyahitáék csoportja. 

Ők részlegesen elkülönülve éltek. 

Ennek ellenére nézeteltérés alakult ki közöttük, ami betegségekhez vezetett.

Anyahita a gyerekei között szétosztotta a Káltes-asszony földjéről hozott istenhit különféle aspektusait. 

Továbbá 12 gyermekét megtanította az Égiekkel való kommunikációra is.

Úgy döntött, hogy tudását mind szóban, mind írásban átadja, így született meg az Anyahita-féle Arvisura. 

Ez tulajdonképpen a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak a hagyománya.

Tanításainak lényegét a következő princípiumok alkották: egyistenhit, szeretet, béke, isteni értelem, példamutatás, bölcsesség. 

Anyahita azt is tanította, hogy Isten legtökéletesebb teremtménye az ember. 

Tanításai átöröklődtek, s generációról generációra szálltak.

Ataiszt végül elérte a végzet: egy természeti kataklizma következtében elsüllyedt, de a beavatottak öt hajója még időben el tudott menekülni.

(megjegyzem. a hajó nem minden esetben földi hajót jelent, vagy nem csak azt, hanem ÉGI SZEKERET, űrhajót is.)

(Forrás - Liliom)

Továbbá:

- Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/vilagszep-tunder-ilona-osmagyar-legenda.html

- Hargita:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/hargita.html

- MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/moldvarol-s-moldvai-csangokrol.html

- Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/nyergesteto-magyar-tortenelem.html

- A pozsonyi csata:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/a-pozsonyi-csata.html

- Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/magyar-mitologia-es-rovasok.html

- Az utolsó Táltos:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/az-utolso-taltos-magyar-monda-wass.html

- Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html

- Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/az-arvisurabol-reszlet-1-2.html

- A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/solyomfi-nagy-zoltan-magyarsag-osi.html

- A magyar szent korona igazi rejtélye!!! ♥

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/a-magyar-szent-korona-igazi-rejtelye.html

- Húsvéti népszokások, hagyományok:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/husveti-nepszokasok-hagyomanyok.html

- CSABA KIRÁLYFI:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/csaba-kiralyfi.html

- A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html

- MIENK VAGY ERDÉLY:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/02/mienk-vagy-erdely.html

- Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/meseterapia.html

- Az utolsó Táltos: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/az-utolso-taltos-magyar-monda-wass.html

- TÁLTOS ÉNEK: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/taltos-enek.html

- Sámánizmus és Sámánok, Táltosok: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/samanizmus-es-samanok-taltosok.html

- A magyar népviselet és a szakrális geometria:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nepviselet-es-szakralis.html

- Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html

- JÉZUSHITŰ ATILLA - Badiny Jós Ferenc:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/jezushitu-atilla-badiny-jos-ferenc.html

- TURÁNI NÉPEINK/1:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/07/turani-nepeink.html

- TURÁNI NÉPEINK/2:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/07/turani-nepeink2.html

- RÉGÉSZET ÉS TÖRTÉNELEM - Turáni népeink: 

http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/07/regeszet-es-tortenelem-turani-nepeink.html

- Paál Zoltán - Az Arvisurából - részletek: 

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/az-arvisurabol-reszlet-1-2.html

- AZ ÖZÖNVÍZ: 

http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/08/az-ozonviz.html

Szeretettel,

Gábor Kati

web oldalam:
hagyomanyorzoink.hu

blog oldalam: 

http://www.emf-kryon.blogspot.com