Világszép Tündér Ilona - ősmagyar
legenda
Tündér Ilona
ősmagyar legendája az egyetemes kultúra, a világ kulturális örökségének egyik
legszebb története,
amely a szerelem Isten párosát,
Világszép Tündér Ilonát és
az aranyló Napistent Magyar Miklóst jeleníti meg.
A magyar
népmesékben, szólásokban és közmondásokban benne van az Univerzum működésének
minden törvénye és rendje, egyfajta útmutatók a megértéshez.
Tündér
Ilona...
Tündér Ilona - Böröcz Petra rajza
...meséink is
átkerültek a görögökhöz, de már csak
(Magyar Adorján kifejezését idézve)
“elcsépelt és zavaros monda” alakjában.
Hogy Tündér
Ilona (a görögöknél Helena Tündarisz)
az ősmagyar (székely-szkíta) vallás
istenasszonya volt,
azt már nevének magyar eredete is világosan bizonyítja:
tündér = tündöklő és tünékeny lény
(vö. még tenger és sumér dingir = isten);
„...a néphit szerint a tündérek laka a Nap, Hold és Csillagokban
gondoltatott, melyek sugarain a földre szállnak; vagy hármasan mint Nap-,
Hold-, és Csillaganyák, testvérek, sógornőkkint személyesítvén, és ismét a
tündérgyermekek, hölgyek, királylányok, hősök homlokukon csillaggal születnek,
mi már, mint fensőbb égi, isteni eredetük ismertető jele.”
(Tomory Zsuzsa)
az Ilona név
pedig kapcsolatos az illat, illó, illékony szavaink tövével
(vö. finn ilma =
levegő)
és a Magyar Adorján e nevet él (et) anya-ként értelmezte.
Az is
jellemző, hogy az indoeurópai népek hogyan torzítottak el magyar meséket:
pl. a
jóságos Tündér Ilonából náluk gonosz királyné lett, aki varázstükrét is rosszra
használja, banyának öltözik és irigységből mérgezett almával akarja megölni Hófehér-
két
(...míg Tündér Ilona almája gyógyító és ifjító gyümölcs.)
Magyar
ősmesének a magyar alkotású, ősvallási tartalmú népmeséinket,
“szent
beszély”-einket nevezhetjük.
Ezek többnyire
a halhatatlanság és boldogság kereséséről szólnak:
Tündér Ilona szerelmének, a
gyógyító és ifjító életvizének és az életfa gyümölcsének megszerzéséről.
Páll Réka és Páll Domokos alkotása
Így a magyar
nőnek tündérré kellene válni,
Tündér Ilonával azonosulva,
akinek a párja mindig
a Napisten hőse,
a fény harcosa (pl. a parázs-nevű Páris, Szőlőszem királyfi,
Szép Miklós, stb.) -aki pedig a magyar férfi eszménye kellene legyen, akivel
azonosulhat.
Tündérország
Régen tündérek lakták az egész Földet, de mára csak
Székelyföldön, Kolozsvártól Kovásznáig tartja magát néhány tündérvár, Rapsóné,
Firtos, Tartód és Tündér Ilona vára.
Északról a kolozsvári dombok és a Maros folyó határolja
országukat, délről pedig a Bodzafordulói-hegyek és az Olt folyó óvja
területüket.
Kicsire zsugorodott Tündérország védi a Földet, hogy a Pokolsár,
Duromó birodalma ne terjedjen tovább, mely már egész Brassóig kiterjedt.
A Pokolsár bűzös mocsara, mind több és több helyen tör magának
utat a Föld felszínén, hogy a mélybe rántson minden élőt.
Tündér Ilona vára recseg-ropog a Pokolsár közvetlen
szomszédságában, s Rapsóné macskává és kakassá változtatott táltosai
éjjel-nappal hordják vissza a lehullott köveket, hogy a vár össze ne dőljön.
Azt hiszed kedves Olvasó, hogy valami gyermeteg tündérmesébe
invitállak.
Hát, tévedsz!
Erdélyt Mátyás király óta Tündérországnak hívják.
A térképen, a mai térképen is megtalálod a tündérek várát,
patakját, az óriások hegyét és a Pokolsárt.
Bármikor elmehetsz oda, nemcsak most.
Tündérország létező hús-vér valóság.
Annyiban különböznek tőled az ott élők, hogy egy kicsit közelebb
állnak az Istenekhez és használják mágikus képességeiket.
Hamarosan Te is felfedezed magadban ezeket a képességeket.
Nézd meg figyelmesen a térképet!
Isten széke, Angyal-hegy, Verőfény sarka, Szépmező, Ördög-tető,
Boszorkány láb, Ijesztő-bükk, Kár-hágó, Láz-hegy, Ördöglik-tető, Nagy-Murgó,
Banya-tető, Romlás szikla, Kő-Csompó, Borzont-patak, Galád patak-Torockó,
Sárkányok kerte-Szászsebes közelében, Feketehagymás-zsombolyok…stb
Látod?
Ezek valóságos helyszínek.
Székelyföldi Legendárium rajzfilm sorozat demo:
(Forrás: Tündérképző)
Az égbolt ősvallásunk szerint
A hármasság a Nap, a Hold, és a csillag (Vénusz)
'Anyahita' című festményemmel kívántam megidézni őstörténetünk Isten anyját. Anyahita hordozza magában azt az ősi minőséget, mely óv, táplál, védelmez.
A Boldogasszony, magyarul Boldog Anya, sokkal régebbi korokba nyúlik vissza, a belső ázsiai népek őrizték meg újra nekünk.
Anyahita gyermekeiként, magunkban őrizzük az ősök teremtő, termékeny erejét.
Őt kérhetjük, ha oltalmat, szeretetet hívunk be az életünkbe...
- Henriett Galéria henriettgaleria.hu -
Eszerint a változat szerint az emberek édesapja a Nap „költői
megszemélyesítéssel a Napisten, Napkirály”, regebeli édesanyja maga a Föld,
azaz megszemélyesítve a Földanya, (vagyis Tündér Ilona), más néven az Élet
Anyja.
Nagyboldogasszonyunk - gyöngyöző alkotása
Magyar Adorján szerint égi őseink a Nagy Égisten, a Nagy Boldogasszony, Napisten (Magor), a Hadúr (Hunor), Ilona Földistennő, Hold és Vízistennő.
Hunor és Magyar - Kolozsvári - Donko Rebeka rajza
Magyar Adorján szerint égi őseink a Nagy Égisten, a Nagy Boldogasszony, Napisten (Magor), a Hadúr (Hunor), Ilona Földistennő, Hold és Vízistennő.
Szélanya a világfa ágai között lakozó öregasszonyként ábrázolt
alak, aki a szeleket engedi ki barlangjából.
A Szél a Szent Szellem csillaga, a Hajnalcsillag, a Vénusz régi
magyar neve.
Hasonló leírást találunk az Oguz Name, VIII. századbeli
mongóliai rovásírásos türk feliraton:
„Egy napon, amikor Oguz
Tengrihez (az Ég Urához) imádkozott, az égből földre szálló csodálatos kék
fényt pillantott meg, amely vakítóan világos volt.
Oguz a fény közepén egy tündöklően gyönyörű leányt (tündért?)
vett észre.
Megszerette és magával vitte.
Megszerette és magával vitte.
Három gyermekük született: az elsőnek Nap lett a neve, a
másodiké Hold, a harmadiké Csillag.”
Cey-Bert Róbert Gyula írja a Hun-magyar ősvallás című művében:
…”az égbolt misztikus jelentéséhez kötötték az istenfogalmakat,
… jelképes értékrendszerében az „Ég Sátrában” maga az Ég Ura lakott, amelyben
helyet foglalt a jobb oldalán a Nap, a bal oldalán a Hold.
Az egyisten hit természetesen nem zárta ki az Isten mellett a
legfontosabb szellemi lények tiszteletét.”
A fényt az Isten egyik alaptulajdonsága megnyilvánulásának
tekintették, amely a Nap fényén keresztül jelképezi Isten fénytermészetét.
A Hold az Isten éjszakai megnyilvánulási formája, változó
fázisainak nagy jelentőséget tulajdonítottak.
Az esthajnalcsillag az újjászületés transzcendens fogalmát, a
hajnali és alkonyati eget jelképezte.
A Napot arany, a Holdat ezüst, a (Vénuszt) Hajnalcsillagot a réz
jelképezi. Meséinkben a hős arany-ezüst-réz várakban jár, arany-ezüst-réz erdőn
megy keresztül.
A babiloni határkövekre a Nap, Hold, Vénusz (Csillag) szent
háromságának jeleit vésték
A csillagot ábrázoló képjel jelentése dingir, azaz tündér,
illetve Isten.
dingir> tenger> végtelenség ura, azaz Isten.
Gyallai Domonkos írt tanulmányt a fehér ló fontos szerepéről a
székely hagyományban.
…”A székelyek a fehér lóhoz szorosabb kapcsolatban levőknek
hitték magukat, mint más népek.
Más népek is tisztelték a fehér lovat, de a székelyek
állatősüknek hitték azt.
A régi népek hitében a Nap földi jelképe volt.
A (székelyek) a Nap fiainak hitték magukat..”
A kelta (amennyiben léteztek kelták) Fehér Ló hava a nyári napforduló
magyar Napisten havával megegyezik.
Tündér Ilona
Régi csillagneveink szerint tündér volt ősvallásunk isten
asszonya (Tündér Ilona).
A Kis Göncölt Tündérasszony csillagának, Tündérasszony palotájának, illetve Nagyboldogasszony csillagának, Nagyboldogasszony társzekerének nevezték.
A Kis Göncölt Tündérasszony csillagának, Tündérasszony palotájának, illetve Nagyboldogasszony csillagának, Nagyboldogasszony társzekerének nevezték.
Tündérek járták
lélekvezetőként a Tejutat, amit Tündérútnak hívtak
A Tejút-hasadék mélye a Hattyú csillagkép farkánál a Tündérek
fordulója, a Tejút-hasadék nyílása a Tündérek tánca, a Szíriusz csillag a Tejút
másik végénél a Tündérfő.
A magyarok ősvallása szerint a Szíriusz bolygóról, azaz a
Tündérfőről származunk,
Atilla királyunk a Tündérasszonyhoz imádkozott. Csillagszármazásunk, tündérvallásunk, tündérszármazásunk tehát kétségtelen.
Atilla királyunk a Tündérasszonyhoz imádkozott. Csillagszármazásunk, tündérvallásunk, tündérszármazásunk tehát kétségtelen.
Egyes mesékben a hőst az ott lakó Szél (Vénusz), a Hold és a Nap
anyja segíti útján.
(Eszerint az ősszülő a Szél, szülöttei a Napatya, és Holdanya.)
A nap kultusza
Az égitestek közül a Nap kultusza jelentős volt a szkítáknál, a
hunoknál és a török népeknél is.
Megünnepelték a Nap felkeltét és a napéjegyenlőségeket,
napfordulókat.
Őseink kötődése a Naphoz szorosabb volt, mint manapság, a fény
jelentette számukra az életet és az igazságot.
A kereszténységben a Nap Jézus Krisztusnak lett a jelképe (Sol
invictus), aki a “világ világossága” (Jn 12,8) és “felkelő Napunk a
magasságból” (Lk 1,78).
Mai napig az úrmutatóban a sugaraival a Napistent láthatjuk, sőt
a fekvő holdalak a Vénusz jelképe.
Napisten – Sol – madara a SÓLyom.
Tündér Ilona
ősmagyar legendája, az aranykort idézi fel,
Tündér Ilona és Árgyélus királyfi - Than Mór alkotása
...az arany kertet, a földi paradicsomban káprázatos aranyalmafák körében élt és gyönyörű magyar gyerekekkel népesítette be a földet.
A nagy Szkíta
aranykori gazdagsága a kánaán méz- és tej folyókkal ékesített földje, a
Himalaya varázslatos szépsége, a...
Tündérországként emlegetett Erdély birodalma...
...mind erről a szép időről regél.
A meseszép
sorozat csodálatos világa ősrégi magas szellemi műveltségünk idejéhez vezet, és
a szivárvány pompázó színein keresztül nyit utat a kereső lélek madárnak, hogy
a boldog aranykorba visszatérhet.
Legelőször is a legidősebb ment őrködni.
Tündérszép Ilona
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király és annak
három fia.
Volt a királynak egy almafája, amelyen aranyalmák termettek.
Olyan különös fa volt az, hogy éjjel virágzott, s meg is ért
rajta az alma minden éjjel.
Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott, hogy
oly gazdag király nem volt az egész világon.
Egyszer azonban a király, amikor szokása szerint korán reggel
kiment sétálgatni gyönyörűséges kertjébe, az aranyalmáknak csak a hűlt helyét
lelte.
Így történt ez másnap is, harmadnap is.
Összehívta a király erre az egész udvart, s kihirdette, hogy ha
olyan emberrel találkozik, aki az aranyalmákat megőrzi, fele vagyonát neki
adja.
Az őröknek sem kellett egyéb, odaállottak az almafához.
De hiába volt minden, mert éjféltájban mély álom ereszkedett
reájuk, és alig múlt el negyedóra, mire felébredtek, az aranyalmák mind
eltűntek.
Egyszer azután a tanácskozásban felszólalt a három királyfiú, és
megjelentették, hogy ők fogják őrizni az almafát.
Ruff István Zalán
rajza
Legelőször is a legidősebb ment őrködni.
De vele is csak ugyanaz történt, ami a többivel.
A középső sem járt jobban.
Végre a legkisebb vállalkozott, Argyélus királyfi.
Legelőször is dohánnyal jól megtömött aranyszelencét dugott a
zsebébe, így ült le az almafa alá.
A holdvilág szépen világított Argyélus királyfi arcára, már
érezni kezdte, hogy az álom össze akarja a szemét húzni, szippantott hát egy
kis dohányt, jól megdörzsölte a szemét, nagyokat prüsszentett.
Aztán másodszor is nagyot szippantott a dohányból, még egyszer
megdörzsölte a szemét.
Egyszer csak halk suttogást hallott.
Feltekintett, hát a feje felett tizenkét hollót látott repülni.
Egyenest az almafához tartottak; a tizenharmadik holló mint
vezér, elöl repült.
Árgyélus megkapta a tizenharmadik hollónak a lábát, s felkiáltott:
Árgyélus megkapta a tizenharmadik hollónak a lábát, s felkiáltott:
- Megvagy, tolvaj!
De midőn rátekintett, hát látja, hogy karja közt gyönyörű szép
lány fekszik, arany fürtjei eltakarják szép fehér vállát.
- Ki vagy te, szép tolvaj? – kérdi a királyfi. – Soha többé el
nem eresztelek!
- Én Tündérszép Ilona vagyok – mondta a szép lány -, ezek a
hollók pedig a lánypajtásaim.
Mulatságból minden este iderepülünk, hogy a sok aranyalmákat
leszedjük.
De nálad nem maradhatok, pedig megvallom hogy te vagy, akit soha
felejtenem nem lehet, mert csak téged szeretlek!
- Maradj nálam – kérte Árgyélus.
- Nem maradhatok – felelte Tündérszép Ilona -, de megígérem,
hogy ezentúl mindennap el fogok jönni, de az almákat többé el nem viszem.
Légy mindig itt, ha látni akarsz!
Ezzel nagy robajjal elrepült a tizenhárom holló.
Másnap az egész udvar nagy csodálkozására az aranyalmák mind megvoltak.
A király homlokon csókolta a fiát.
Árgyélus csak azt kérte az apjától, engedje meg, hogy tovább is
őrizhesse az almafát.
Ki is ment minden éjjel Árgyélus királyfi őrködni, hogy láthassa
Tündérszép Ilonát.
De volt a király udvarában egy Vénbanya, aki Argyélus királyfit
nagyon szemmel tartotta.
A király is kezdett
kíváncsi lenni, mi lehet az oka hogy Argyélus annyira szeret az almafánál
őrködni.
Magához szólította hát a Vénbanyát, és így szólt hozzá:
- Látom, hogy Argyélus királyfit te szemmel tartod.
Vigyázd meg egyszer, mikor az almafánál őrködik!
A Vénbanya úgy tett.
Mikor Argyélus az almafához ment őrködni a Vénbanya a bokrok
mögé bújt. Másnap korán reggel már jelentette a királynak:
- Meglestem Argyélus királyfit.
Gyönyörűséges aranyhajú
lánnyal láttam az almafa alatt ülni; holló képében jött az almafára, úgy lett
belőle aranyhajú lány.
- Hazudsz, Vénbanya! – mondta a király. – Nem igaz!
- De úgy van az, felséges uram.
Ha kell, holnap jelet is hozok arról hogy igazam van.
Másnap este Árgyélus és Tündérszép Ilona megint egymással
mulattak.
Maguk sem tudták, hogyan történt, mélyen elaludtak mind a
ketten.
Ekkor előcsúszott a Vénbanya, és egy aranyfürtöt levágott
Tündérszép Ilona hajából, azután lassan elment.
Ilonka királykisasszony - Kolozsvári - Donkó Rebeka
Felébredt tündérszép Ilona, sírni, jajgatni kezdett, felébredt
erre Árgyélus is.
- Mi bajod van, kedvesem?
- Jaj, Árgyélus, élj boldogul, én téged soha többé nem
láthatlak, nálad nem maradhatok; a házadban tolvajok laknak, nézd,
aranyfürtjeimből egyet levágtak.
Ezzel megölelte Árgyélust, ujjáról egy gyűrűt vett le, és
Árgyéluséra húzta.
- Neked adom – mondta -, erről akárhol megismerlek.
Ezzel összecsapta kezét, hollóvá változott és elrepült.
Másnap reggel a Vénbanya megmutatta az aranyfürtöt a királynak.
Nagyon csodálkozott a király, és tüstént magához hívatta
Árgyélus királyfit.
- Édes fiam, testvéreidet már mind kiházasítottam, megjött az,
hogy téged is megházasítsalak; gazdag királylányt kerestem számodra, azt
hiszem, nem lesz ellenvetésed.
- Kedves atyám, én meg fogok házasodni, de csak úgy, ha én
választok magamnak feleséget.
Már találtam is.
Tündérszép Ilona lesz a feleségem!
A királynak nem tetszett a felelet, de bármint akarta is
lebeszélni Árgyélust a kívánságáról, az nem engedett.
Kardot kötött az oldalára, és elment hogy Tündérszép Ilonát
megkeresse.
Az egész udvar gyászba borult utána.
Már majdnem az egész világot összejárta Árgyélus, de Tündérszép
Ilonának még a nyomára sem talált.
Egyszer egy kis házhoz jutott, a házban egy vén anyóra talált.
Illendően köszöntötte.
A vén anyó széken ült, csodálkozva kérdezte Árgyélust:
- Hol jársz erre, ahol a madár se jár?
- Öreganyám – mondta Árgyélus -, nem tudná nekem megmondani
merre lakik Tündérszép Ilona?
- Nem biz én, édes fiam, de talán ha hazajön az uram, a Nap,
mindenüvé odasüt, az talán meg tudja mondani.
De bújj el, mert meglát, felfal!
Erre elbújt Árgyélus.
Hazajött a Nap, belép a szobába, mindjárt kezdte:
- Pfű, pfű, anyó, emberhús, büdös!
Erre kimászott az ágy alól Árgyélus, s köszöntötte a Napot.
- Szerencséd, hogy szépen köszöntöttél – mondta a Nap -, másként
felfaltalak volna!
Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit, de talán Hold bátyám tud
felőle valamit.
Elment hát Árgyélus oda is.
Ott is úgy járt, mint a Napnál.
Az a Szélhez utasította.
Oda is eljutott, szépen beköszöntött, és a Széltől is
megkérdezte, hogy nem tud-e valamit Tündérszép Ilona felől.
- Én – mondta a Szél – nem tudok semmit, de nem messze tőlem
abban az erdőben lakik az Állatkirály, az talán tud valamit.
Ment, mendegélt újra Árgyélus, már egészen beesteledett, úgy,
hogy majdnem semmit sem látott, felmászott egy fára, szétnézett, nem lát-e
valahol világot. Csakugyan messze távolban észrevett egy kis világocskát, egy
szép kastélyból szüremlett.
Bekopogott, kinyílott az ajtó, és egy óriás jött elébe, akinek a
szeme a homlokán volt.
- Jó estét, felséges király – köszönt Árgyélus -, nem tudnál te
nekem Tündérszép Ilonáról valamit mondani, hol lakhat?
- Szerencséd, hogy úgy köszöntöttél, mint illik, másként
halálfia lettél volna!
Én az Állatkirály vagyok.
Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit, de talán az állataim közül
valamelyik tud felőle valamit.
Ezzel egyet füttyentett, és az egész palota azonnal tele lett
mindenféle állattal. Megtette a király a kérdést, de az állatok közül sem
tudott senki semmit.
Végre is előkullogott egy sánta farkas:
- Én – mondta a sánta farkas – tudok Tündérszép Ilona felől
valamit.
A Fekete-tengeren túl lakik, ott törték el a lábamat.
- Nahát, akkor vezesd oda ezt a szegény királyfit – mondta a
király.
A sánta farkas azonnal odaállt, hogy Árgyélus üljön rá.
Így mentek száz meg száz esztendeig.
Egyszer csak letette a farkas Árgyélust.
- Már én tovább nem vihetlek, oda most már magad is eltalálsz,
hisz nincs már messzire, csak száz esztendőt kell még menni! – ezzel
elbúcsúzott tőle, és elsántikált.
Ment, mendegélt Árgyélus tovább, egyszer csak egy völgyet lát
mely három heggyel volt körülvéve.
A völgyben épp három ördög verekedett.
Odament hozzájuk, és kérdezte tőlük, miért verekednek.
- Az atyánk meghalt, s maga után ezt a köpönyeget, ostort és a
bocskort hagyta. Ez a köpönyeg olyan köpönyeg, hogyha magadra veszed, és aztán
a bocskort a lábadra húzod, és ezzel az ostorral egyet csattantasz, és azt
mondod:
“Hipp-hopp! Ott legyek, ahol akarok” ott vagy azonnal; ezen nem
tudunk mi megegyezni.
Nem tudjuk, kire mi jusson.
- No – mondta Árgyélus -, ha csak az a baj, majd elosztom én
köztetek; hanem egyik hágjon fel erre a hegyre, a másik arra, a harmadik meg
amarra!
Az ördögök felmentek a hegyre.
Árgyélus pedig felvette magára a köpönyeget és a bocskort, az
ostorral egyet csattintott, és azt mondta: “Hipp-hopp!
Ott legyek, ahol akarok, legyek azonnal Tündérszép Ilonánál!”
Azonnal egy kristálytiszta palota előtt termett.
Éppen kitekintett az ablakon Tündérszép Ilona egyik játszótársa,
megismerte Árgyélust, beszaladt hangosan Tündérszép Ilonához:
- Itt jön Árgyélus!
Tündérszép Ilona azt hitte, hogy csak játszanak vele, pofon
vágta a lánypajtását.
De jött a másik, a harmadik, a negyedik, a tizenegyedik, de úgy
jártak mind a tizenegyen, mint az első.
Árgyélus bekopogott az ajtón.
Egy öregasszony jött ajtót nyitni.
Nagy csodálkozással nézett Árgyélusra.
Aztán a csodálkozása nagy örömmé változott.
Most nem lehetsz vele, csak éjféltájban, mert csak akkor járhat
szabadon.
Akkor, ha te háromszor megcsókolod, a Varázslónak nem lesz több hatalma rajta.
Most éppen jókor jöttél, mert nincs itthon, másként halálfia lennél.
Akkor, ha te háromszor megcsókolod, a Varázslónak nem lesz több hatalma rajta.
Most éppen jókor jöttél, mert nincs itthon, másként halálfia lennél.
- Nem félek én tőle sem – mondta Árgyélus -, megvívok én vele!
Az öregasszony behívta Árgyélust, selyemágyat vetett neki,
pompás vacsorát készített számára, aztán azt mondta:
- Minden-éjjel eljön ide Tündérszép Ilona, ne aludj el!
De az öregasszony gonosz boszorkány volt.
Volt egy sípja, melyet ha megfújt, akit akart, elaltatott vele.
Most is kihúzta a sípot, elfordult és sípolt, és attól Árgyélus
úgy elaludt, hogy azt sem tudta, hogy a világon volt-e valaha.
Éjféltájban eljött Tündérszép Ilona, meglátta a kedvesét, és
felkiáltott:
- Ébredj fel, kedvesem!
Ha háromszor megcsókolsz, megszabadulok a varázslattól.
De Árgyélus nem ébredt fel. Reggel azt mondja a vén banya:
- Itt volt Tündérszép Ilona, de te aludtál, mint a bunda.
Másnap is úgy történt, harmadnap is.
De egyszer, amint a Vénboszorkány elbóbiskolt, Árgyélus meglátta
a nyakán a sípot. Leoldotta, és kíváncsiságból belefújt. Hát látja ám, hogy az
egész cselédség elaludt tőle.
Tündérszép Ilona és Árgyélis királyfi - Gyöngyöző alkotása
Ekkor tért észre, hogy azért aludt ő is olyan mélyen, mikor a
vén banya sípolt. Most a maga nyakára akasztotta a sípot, és valahányszor a Boszorkány
fel akart ébredni, ő mindannyiszor sípolt egyet. Így volt éjfélig.
Ekkor jött Tündérszép Ilona. Árgyélus háromszor megcsókolta, és
azonnal az egész vár kivilágosodott, minden ajtó felnyílt, a Vénboszorkány
elsüllyedt.
De hogy másodszor megcsókolta volna Árgyélus Tündérszép Ilonát,
előbb tizenegyszer pofon vágta.
- Ez azért van, mivel te tizenegy játszótársadat pofon vágtad,
mikor igazat mondtak.
- Megérdemlem – rebegte Tündérszép Ilona.
Ekkor Árgyélus karjába vette Tündérszép Ilonát, felhúzta a
köpönyegét és bocskorát, ostorával egyet csattantott.
- Hipp-hopp! Ott legyek, ahol én akarok, legyek az apám várában!
Azonnal odarepültek egy szempillantás alatt.
Árgyélus hatalmas király lett, Tündérszép Ilona hatalmas tündér.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
(Forrás: rovasjavas)
A Krím-félsziget egykor szkíták által lakott vidékén,
...az égbenyúló mészkőhegyek fennsíkjain
barlangvárosok nyomait tárták fel a régészek, ahol a késő szkíta és alán
művészet remekei kerültek elő.
A helyi szkíta
uralkodók a mai Szimferopol mellett fővárost alapítottak, Nea Polisz néven.
A mészkő fennsík
belsejében csodálatos városokat építettek.
A régészek már
feltárták és az egyik városban, a mai Csufut-káléban többek között olyan
csodálatos turul fejfedődíszt találtak, melynek párja az ordoszi hun koronán
díszeleg.
Ordoszi hun korona
De előkerültek
olyan hun fibulák és sólymos övcsatok, melyet nálunk gepidáknak tulajdonítanak,
de a hun ötvösművészet egyéb remekei is.
Az Ak Burun
kurgánban (Krím félsziget) talált, Kr. e. IV. századi szkíta korona
legszembetűnőbb dísze egy virághoz hasonló, de olvasható jelkép. (A KÉPEN)
Szkíta korona
Mag = M.
Mag
körüli nagyobb kör = aGY.
Szirmok = R.
Aki ránézett
M - aGY - aR - nak = MAGYARnak olvasta.
Szemből nézve
a cserkészliliom (lásd ott), ligatúráját írja = Egy az Isten.
A két elöl
lévő minta, mint egy kos jobb és bal szarva.
A Szent
Koronán is van ilyen jel,
a kínai Hun koronán ilyenen áll a madár,
a nagyszentmiklósi kincsen Árpád fejedelem haja 7 ilyen jelet alkot,
a Szent Koronán Jézus két térdén is ilyen JÓ-MA jel van.
Összeolvasva:
JÓ MAGYAR ÚR ISTEN - MAGYAR NÉPE URA.
A szkíták
nyelvéből fennmaradt kevés szó között
(a Borüszthenész = "Bor isten"
névben)
szerepel az Isten szó - ezért az olvasatot a nyelvemlékek oldaláról is
alá tudjuk támasztani.
A szkíták nem
csak a magyar jelkincset, hanem a magyar Isten szót is ismerték.
Istenfélők
voltunk és nem pogányok.
Gyönyörűséges
képeket festett Világszép Tündér Ilonáról és az "Aranykorról"
Hummel
Rozália :
NagyBoldogAsszonyunk - Hummel Rozália festménye
(Forrás: Magyar
Nyelv/kincseslada.hu/magyarno.com)
- Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:
„Játékaidat
elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások.
De nincsen olyan
hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka
szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág
nyílna ki benned.
Nem veheti el
senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes
puha keze, mint a jó tündéreknek.”
Wass Albert
Wass Albert
Továbbá:
- Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:
- Hargita:
- MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL:
- Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája:
- A pozsonyi csata:
- Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:
- Az utolsó Táltos:
- Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk :
- Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:
- A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:
- A magyar szent korona igazi rejtélye!!! ♥
- Húsvéti népszokások, hagyományok:
- CSABA KIRÁLYFI:
- A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html
- MIENK VAGY ERDÉLY:
- Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/meseterapia.html
- Népi játékok:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/nepi-jatekok.html
- A magyar
népviselet és a szakrális geometria:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nepviselet-es-szakralis.html- Népi játékok:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/nepi-jatekok.html
- Október - a szüreti hónap - A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/10/oktober-szureti-honap-szuret-es-szureti.html
- Aranyasszonyok :
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/aranyasszonyok.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/aranyasszonyok.html
- NagyBoldogAsszonyunk – HétBoldogAsszonyunk:
- Pünkösd – A Csíksomlyói legenda:
- A Mi Drága NagyBoldogAsszonyAnyánk:
Szeretettel,
Gábor Kati
blog oldalam:
:)))))))))))))))))))))))))
VálaszTörlés