A MAGYAROK TUDÁSA: Miklós - napi hagyományok

Miklós - napi hagyományok

December 6-án ellenőrizzük a csizmáinkat, hiszen – jó esetben – a kedves, nagyszakállú Télapó finomságokkal és apróságokkal halmoz el bennünket.

Magyarország egyes vidékein azért nem érik be ennyivel.

Állítólag eleve szeretetteljes indíttatás helyett a fiatalokban rejlő életerő tiszteletéből fakadóan kezdtek el ajándékozni is… Jó tudni!

Korábban karácsony helyett Szent Márton napján ajándékozták meg a gyerekeket, majd az ajándékosztást a fiúgyermekek számára december 6-ára, Szent Miklós halálának évfordulójára, a lány gyermekek számára pedig december 13-ára, Szent Luca napjára helyezték át.

A gyermekek megajándékozásának eredetileg nem sok köze volt a szeretet kifejezéséhez, sokkal inkább a bennük rejlő fiatal életerő tiszteletéhez.

Mikulás napja szép lassacskán kiszorított minden más ajándékozási napot a téli időszakból.

A népszokások között sokféle Mikulás-kép él, néhányuk a mai napig.

Hozzánk Ausztriából érkezett a hagyomány a 19. században.

Először a városi polgárokhoz, majd a vidéki értelmiséghez jutott el, végül pedig a parasztsághoz is.

Tudtad, hogy korábban piros köpenyt, fehér süveget viselt, pásztorbottal járt a Mikulás,

és később nyugati mintára lett kabátja és öve?

A Budai hegység néhány falujában a Mikulás ördögálarcot viselt.

A kifejezetten elrettentő alakról nem a jóindulatú, kedves öreg bácsi jutott a gyerekek eszébe…

A Dunántúl egyes vidékein úgynevezett láncos Miklósok járkáltak.

A láncok szerepe az volt, hogy a derekukra kötötték, és ahogy járkáltak, a csörgés elűzte a rövidülő nappalok iránti félelmet.

(Állítólag Csepreg városában a szokást betiltották, mert megijesztette a nőket és a gyerekeket)

Bács-Kiskun megyében az asszonyok öltöztek be Mikulásnak: felvettek egy bundát, kibontották hajukat és két tollseprűt erősítettek a kucsmájukra.

Csilizradványon a férfiak harisnyával a fejükön, kenderkócból készült szakállal, maskarában kopogtak csörgősbottal a padlón, bízva benne, hogy elkergetik a betegségeket és a gondokat.

Csallóköz és Mátyusföld hagyománya a Miklós napi tréfás gyóntatás: fiatal fiúk püspöknek vagy kántornak öltöztek, és megpróbálták kideríteni a fiatal lányok gyóntatásakor, hogy van-e szeretőjük.

Ha nem válaszoltak, kinn az udvaron megcsipkedték őket.

Ide kötődik a Miklós napi alakoskodás: a gyerekek megimádkoztatása, vizsgáztatása, büntetése és jutalmazása volt a cél.

Miklós napi fonalvizsga:

A leányos házakban megvizsgálták a fonalakat, és amelyik lány november első napjától kezdve nem tudott minden héten fonott fonalat felmutatni, hamuval megtömött zacskókkal ütögették…

Baranyában valamint a bukovinai magyarok úgy tartják, hogy ha „Miklós megrázta a szakállát”, akkor jön a havazás, illetve a Miklós napi időjárás mutatja meg a karácsonyit.

A Fejér megyei Nagykarácsonyban az 1990-es évek közepén Mikulásházat állítottak fel, itt a gyerekek személyesen adhatják le listájukat a Mikulásnak, aki németül, angolul és oroszul is beszél, e-maileket, sms-eket és telefonhívásokat is fogad…

Mikulás napi hagyományok

Szent Miklós kultuszát Németországba a 10. században hozták magukkal kereskedők.

A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg a szentről.

Kezdetben a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst.

Később ezt a szerepet a felnőttek vették át.

Ebből alakult ki aztán a szokás, hogy az ünnepnap előestéjén Szent Miklós házról házra jár, és vizsgáztatja, dicséri, ajándékokkal halmozza el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyíti, megbünteti őket.

Népszokások, néphagyományok

Ezt az utóbbi feladatot az idő múlásával átvette a Mikulást kísérő alak, akit leggyakrabban Knecht Ruprecht névvel illetnek, de a Schwarzer Peter, Großteufel, Hanstrapp, Pelzmärtl, Hans Muff, Krampusz, Klaubauf elnevezések is gyakoriak. Ruprecht egy igazán ijesztő, durva lény: testét bozontos szőr fedi, arcát ördögmaszk takarja, lábán nehéz csizmát visel, kezében virgácsot tart.

A néphit szerint a rossz gyerekeket zsákba dugja, és elviszi magával.

Igazi érdekesség viszont, hogy egyes régiókban, például Szászországban Ruprecht nem kellemetlen fickóként él a köztudatban, hanem ő maga a karácsonyi ajándékok hozója.

A Mikulás és Knecht Ruprecht tulajdonképpen a jó és a rossz hatalmat testesítik meg.

Kizárólagos ajándékosztó szerepének a reformáció vetett véget.

A 16. században egyházi rendelkezésre az Úr születésének napja, a szenteste vált ajándékozó nappá, és az újszülött kis Jézus lett az ajándékok hozója, Szent Miklós pedig az óta csak kis ajándékokkal lepheti meg a gyerekeket.

Az ajándékok elsősorban az ősz adományai voltak: alma, dió, szelídgesztenye, szárított szilva.

Később ezek mellett megjelent a körtés gyümölcskenyér (Kletzenbrot), a fűszeres sütemény (Spekulatius), és a Szent Miklóst ábrázoló édes vagy mézes tésztájú kalácsok.

A virgács a középkorban a szófogadatlan gyerekek fenyítőeszköze volt, bár egy ősi pogány szokás szerint a vessző ütése szerencsehozó jelként élt.

Az alma, sőt a mostanság oly kedves narancs és mandarin is tipikus Mikulás ajándéknak számít, ezek ugyanis azokat az aranygömböket szimbolizálják, melyeket Miklós a legenda szerint három szegény eladó sorban lévő lánynak adott.

A mai németajkú országokban számos Mikulás-szokás él még.

Sok helyen rendeznek Mikulás nap estéjén felvonulásokat.

Svájcban egy hatalmas, belülről megvilágított püspöksüveget hordanak végig az utcákon fehér ruhákba öltözött fiatalok.

Berchtesgarden vidékén a szentet állatmaszkot viselő szalmába burkolt alakok kísérik, nagy zajkeltés közepette. Pelch-ben (Svájc) a kapucnis, szakállas égi követ egy lovas hintóval áll elő, és onnan ajándékozza meg a gyerekeket, majd a sok néző mulattatására egy idősebb fiút a zsákjába dug, aki aztán vigyorogva kukucskál ki belőle.

A gyermekek számára a Mikulás eljövetele még mindig egy különleges élmény.

Sok családban szokás, hogy a szent látogatására ünnepi pompába öltöztetik a lakást.

A szobák egyik legismertebb Mikulás napi dísze a vázába állított, édességekkel feldíszített virgács, de az ünnepnapra készített mézeskalács-házikó is igen kedvelt dísz.

A német gyerekek az ünnep előestéjén, december 5-én állítják ki az ablakba, vagy az ajtó elé cipőiket, csizmáikat, vagy a mostanság divatba jött zsákokat, kosarakat, tányérokat, hajókat, hogy a jószívű szent azokat ajándékokkal rakja teli.

A hosszú, fehér szakállú Mikulás leggyakrabban piros püspökpalástot és mitrát (püspöksüveg) visel.

Korábban a piros ruha mellett a kék, a lila, a zöld és az aranyszínű is szokványos volt.

(népszokások)