A MAGYAROK TUDÁSA: Téli népszokások

Téli népszokások

Téli asszonyi ünnepek

Amikor a mezőgazdasági munka befejeződött, az asszonyok munkaidejüknek jelentős részét fonással töltötték.

November második felében kezdődött a fonás, és gyakran farsangig tartott.

Tilos volt azonban fonni az egyházi és népi ünnepeken, jeles napokon, így Borbála, Luca napján, Karácsony két napján.

A fonóban beszélgetés, énekszó, játék mellett jobban ment a munka, és ez volt a társas összejöveteleknek, a népköltészet megszólaltatásának, a népdaléneklésnek egyik fő alkalma.

A magyar szerelmi líra jelentős része is a fonókhoz kapcsolódott, a maskarázás, alakoskodás természetes "színpada" is a fonó volt.

November-december hónapban egy sor, női munkatilalommal kapcsolatos jeles napot is találunk, s ilyenkor szokták a lányok találgatni, ki lesz a férjük.

November 30. - András, Szent András apostol emléknapja.

Szokás:

- házasság- és férjjósló nap:

Ha ezen napon egy lány a párnája alá egy gatyát szerez, megálmodja a jövendőbelijét!

„Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján.”

András-napon a lányok böjtöltek, csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s akkor megálmodták, hogy ki lesz a férjük.

Hasonló jósló szokások fűződtek Katalin, Borbála és Luca napjához is.

Férjjósló és férjszerző leánynap varázslásokkal.

Ha imádkozik és csak három szem búzát eszik és három korty vizet iszik egész nap a legény, vagy leány, éjszaka megálmodja, ki lesz a párja.

"Fehér András - rossz év, Víg András - víg év."

-Disznóvágás- és tor hagyományos időpontja, a disznóölések kezdete.

Luca napja (december 13.)

A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja.

Kép: Luca nap, Ópusztaszer

A Gergely-naptár életbe lépése előtt december 13-a Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája,ezért sok néphit, babona, szokás tartozik hozzá.

A hiedelem szerint a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá.

Akár tavasszal, György napján, Lucakor is szabadon garázdálkodnak a gonoszok.

A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak vagy a seprűt keresztbe rakták.

E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni, nehogy az a boszorkányok kezére jusson.

Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk.

Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén.

Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját.

Luca napján alakoskodni is szoktak.

A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz.

Ellenőrzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti.

Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével Karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat.

Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székéről szóló babonás történeteket.

A lucaszéken készítője minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen Karácsony estéjére készüljön el.

Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak.

Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok.

Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól.

Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán "kotyolni" járnak a kisfiúk.

Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket.

Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával "megvarázsolják" a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak.

A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.

Ezen a napon jósolták meg a lányok a jövendőbelijüket.

A majdani férj foglalkozását mutatta meg a vízbe öntött ólom formája, nevét pedig a gombócokba főzött cetlik közül az, amelyik először feljött főzéskor a fazékban.

Azt is ki tudták deríteni, hogy még hány évig kell a férjre várni.

Nem kellett mást tenni, mint a disznóól ajtaját megrúgni és ahányat röffent a disznó annyi évet kellett várni még.

Luca napján ültették az úgynevezett luca-búzát.

Cserépbe ültetett búza karácsonyig kizöldellt.

A búzát az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek.

Magát a búzát meg a jó termés reményében ültették.

Szokásban volt a “töltött” pogácsa sütése is.

A sok pénz reményében sütötték, és aki megtalálta a pénnzel töltött pogácsát, annak a következő évben szerencséje és sok pénze lett.

Luca napjától karácsonyig minden nap harapjunk egyet egy előre e célra kiválasztott almába.

A csutkával, ami az almából karácsonyra megmarad, menjünk ki az utcára (vagy az éjféli misére), és az először elénk tévedő férfivel egyező nevű lesz a mátkánk.

Ugyanezen időszak alatt – Luca-napi kezdéssel – helyezzünk faágat vízbe, és ha kizöldül karácsonyra, garantáltan menyasszonyi sorba lépünk a közeli jövőben.

És ha még ennél is biztosabb információt szeretnénk, akkor helyezzünk férfinadrágot a párnánk alá, és akivel álmodunk, az lesz a férjünk!

Bárhogy is, a közel kétezer éves hagyományok nem lehetnek alaptalanok.

Az év leghosszabb éjszakája méltán remek alkalom, hogy megfogalmazzuk magunknak, kire vágyunk, és a csillagokra bízzuk, hogy meg is érkezzen hozzánk.

Ha pedig ehhez a vágyódáshoz benne vagyunk a játékban is, kövessük a leírtakat kedvünk szerint!

Nincs vesztenivalónk, sőt!

Karácsony

Betlehemes játék - Szentegyházasfalu

A karácsonyfa-állítás története és szokásai

A karácsonyfa eredetét a népmonda így írja le:

Amikor Jézus Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett.

Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért.

Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült üldözőitől.

Az Úr ezért megáldotta a fenyőfát:

„Soha ne hullasd el a leveleidet.

Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak.

Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt.

Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát."

A karácsony ma már mindannyiunknak az év egyik legnagyobb ünnepe, amely hosszú századok óta az egész világ számára ugyanazt jelenti, ugyanazokat a gondolatokat ébreszti az emberekben.

A fenyő már az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt.

Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét.

Először az emberek borókát,

fagyöngyöt,

fenyőágat akasztottak fel otthonaikban a mestergerendákra.

Már a rómaiak is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskákat.

Az ősgermánok a fény tiszteletére mécsesekkel díszítették a fenyőágat.

E szokásokkal rokon hazánkban a Borbála napi zöldág hajtatása.

A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, a 17. században terjedt el.

A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak, és szabadon csatangolnak a világban.

A kísértetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak.

A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek.

Ő azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát, és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta.

Az első, történelmileg is megalapozott adat 1605-ből származik.

Egy strasbourgi polgár jegyzetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban elterjedt, hogy fenyőfákat állítanak.

A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették.

Magyarországon csak a múlt század második felében kezdett elterjedni ez a szokás a bécsi udvar ösztönzésére.

Elöbb csak a nemesi családoknál – először Brunswick Teréz, martonvásári grófnő állított karácsonyfát 1824-ben Aszódon-, később a módosabb polgároknál is elterjedt.

A parasztok körében csak a múlt században, sokaknál csak 1945 után honosodott meg a fenyőfa-állítás.

"A fenyőfa = fénylőfa, Isten fája.

Felmenőink nem vágták ki Isten fáját!" - Molnár V. József

- Felmenőink karácsonya - Molnár V. József

video:

https://www.youtube.com/watch?v=gPwryukeD1k

A karácsonyfadísz korábban alma, dió, házilag készített sütemények, mézeskalács volt.

Az 1880-as években jelent meg az üvegdísz.

Ma már egyre nagyobb fákat állítanak, üvegdíszekkel, szaloncukorral, színes égőkkel.

A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelent meg először, Erdély néhány megyéjében még a háború alatt is újévkor, az "aranyos csikó"

...hozta a gyermekeknek az ajándékot.

A karácsonyi játékok legrégibb rétegét hazánkban is a latin nyelvű liturgikus játékok képviselik, amelyek a XI. századtól kezdve az istentisztelet részét képezték.

A XVII-XVIII. században főként iskolások és laikus vallásos társaságok előadásairól szólnak a tudósítások.

A XIX. századtól a betlehemezés két fő formáját ismerjük: az élő szereplőkkel (pásztorjáték) és a bábokkal előadott (bábtáncoltató) karácsonyi játékot.

A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg a játékokban.

A tréfát a pásztorok szolgáltatják, akik félreértik az angyal latin szavát.

Tudatlanok, de jószívűek, és csekély javaikból szívesen adakoznak.

A betlehemezést szintúgy, mint másféle színjátékos szokásokat adománykérő formulák zárják le.

A betlehemes játékok mellett ismerünk más, helyi elterjedésű paraszti misztériumokat és moralitásokat is.

Ilyen volt pl. a Paradicsom-játék, amely Ádám-Éva napján a bűnbeesés történetét adta elő.

Főként katolikus vidékeken volt divat a karácsonyi asztal készítése (pl. Somogy megyében szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira különböző tárgyakat: fésűt, kaszakövet, kést raktak, majd asztalkendővel letakarták).

Megterítése a → karácsony szokásrendjében fontos helyet foglalt el.

Elsősorban a nyelvterület Ny-i, É-i és D-i részén élt intenzíven.

A cselekmény lényege: a → karácsonyi vacsorához az asztalt különlegesen ünnepélyes módon terítik meg; rá és alá különböző gazdasági és házieszközöket, ételeket, valamint gabona magvakat, szénát, szalmát stb. helyeznek.

Ezeket hosszabb-rövidebb ideig otthagyják, majd leszedés után különböző célokra felhasználják.

A felhasználás általában mágikus célú, de sokszor másodlagosan kapcsolódik a cselekményekhez ilyen magyarázat.

A leszedés leggyakoribb időpontja → aprószentek napja, ritkábban → újév, néha → vízkereszt napja.

Szórványosan ismert az a hit, hogy azért készítik a karácsonyi asztalt, hogy a következő év termékeny legyen, a család bőségben éljen, ill. a karácsony éjjelén látogató angyalok, halottak, Kisjézus stb. szállást és ennivalót találjanak.

"Édesapám pontban éjfélkor felszelte a karácsonyi piros almát, mely aranyossá vált a kút vízében, annyifelé vágta, ahányan körbeálltuk az asztalt, mézbe mártottuk és megettük. Elmondta nekünk: Tudjátok-e, hogy ennek az almának a gerezdjei Ti vagytok?

Az alma a családunk, az otthonunk, a falunk, a hazánk. Bármerre is sodor az életetek, Ti mindig ennek a részei maradtok! Ezt sosem feledjétek el!" - Molnár V. József

- Felmenőink karácsonya - Molnár V. József

video:

https://www.youtube.com/watch?v=gPwryukeD1k

A karácsonyi asztalra és a karácsonyi asztal alá helyezett tárgyak közül legáltalánosabb volt a szalma és széna (→ karácsonyi szalma), valamint a gabona és egyéb termény magvak.

Az utóbbiból általában többfélét kevernek össze, és edénybe teszik, vagy az asztalra szórják.

Néhol úgy tartják, hogy a magvak a jövő évi jó termést, a bőséget biztosítják.

A leszedés után a baromfinak adják a magot, sok helyütt azért, hogy nagyobb legyen a tojáshaszon.

A karácsonyi asztalra és alá helyezett gazdasági és házieszközök (ekevas, járom, lószerszám, borona, asztal lába köré csavart tehénlánc, kaszakő, néhol sodrófa, mángorló, ácsszerszámok) odahelyezésének célja az, hogy ezek az eszközök hatékonyabbak legyenek.

Az ácsszerszámok karácsonyi asztalra helyezésének egyházi indítékai lehettek; a mai magyarázatok legtöbbje az ács Szent József emlékére hivatkozik.

A karácsonyi vacsorán el nem fogyasztott, hosszabb időre a karácsonyi asztalra helyezett ételeknek a szerszámokhoz hasonló szerepük volt: a só – a hit szerint – alkalmassá lesz tehenek, méhek megvarázslására, gyógyítására, a bors a gúnár vagy a kakas férfiasabbá tételére, a fokhagyma gyógyító erőt nyer, a méz a torokfájás hathatós gyógyszere lesz, a tojás az állatok egészségét biztosítja stb.

Ma már ritkán fűződik hozzájuk az az eredetinek feltételezett hit, hogy a karácsonyi asztalra helyezett ételek a karácsonykor látogató természetfeletti lények ellátását szolgálják.

E magyarázat inkább a karácsonyi asztalra helyezett kenyérrel kapcsolatban ismert.

A karácsonyi asztal szokásának szerteágazó kapcsolatai és a múltba messze követhető gyökerei vannak.

Az ország sok részében karácsony böjtjén a csordás egy csomó vesszővel végigjárta azokat a házakat, ahol tehenet tartottak.

A gazdaasszony annyi vesszőt húzott ki a csomóból, ahány tehén a háznál volt, és megcsapkodta a csordás lába szárát.

KERECSENY –

A tiltott ünnep –

A fény születésének

Téli kezdete –

Nem a fenyőfa, hanem

Az Ég misztériuma –

(NTK Horváth Sándor)

ŐSI "POGÁNY" ÜNNEPÜNK: A KARÁCSONY

A Nap, a fény, az élet erőinek diadalmaskodását ünnepeljük karácsonykor, december 21-én, az élet ünnepén.

Ezen a napon megálljt parancsol a hanyatlásnak és a sötétnek, és ismét a fény erősödését hozza el nekünk ez a nap.

SZENT KARÁCSONY = SZENT KERECSENY = SZENT TURUL MADARUNK

Karácsony napján fellobbantjuk tüzeinket az ország különböző pontjain, ezzel segítve a fény győzelmét, elősegítve az újjászületést, megtisztulást;

A solymászok röptetik nap-madaraikat az ég felé, a régi hagyományok ápolásaként.

Nem fénytelen, idegen, hamis közel-keleti importisteneket, misztérium-őrületeket, kancsal apostolokat, zagyva keletnek elmebetegeit ünnepeljük, hanem magát az ezerarcú életet éljük át e téli éjen teljes pompájában, amint a Nap és örömtüzeink füstje felszáll az égre.

Ezen a napon kissé mi is újjászületünk, egy kicsit mi is átgondoljuk a mögöttünk hagyott nap-évet.

Mi is ezt, vagyis a Nap, a fény, az élet erőinek diadalmaskodását ünnepeljük karácsonykor, december 21-én, az élet ünnepén.

Ez a leghatalmasabb ünnep, amelyen csakúgy, mint eleink, mi is családjaink és barátaink, szeretteink körében tartjuk az áldomást és a szert, megértve ezt a hatalmas titkot, felfogva azt a roppant hatalmas erőt, amely ezen a napon megálljt parancsol a hanyatlásnak és a sötétnek, és ismét a fény erősödését hozza el nekünk."

(magyarbolt.ro)

Karácsony - a kerecseny ünnep

Halasy - Nagy Endre szerint karácsony szavunk a Kara asszony - sötét asszony, fekete asszony - szóösszetételből származik, amely az év legsötétebb napjára utal.

A téli napforduló őseink életében is jelentős ünnep volt, összegyűltek, magukkal hozva a Nap madarakat, a kerecsensólymokat.

Ekkor röptették fel őket először a levegőbe, a táltosok áldása után.

Ezt nevezték Kerecseny ünnepnek, amelyet később betiltottak a táltos vallással együtt.

"A Karácsony ünnepe az ősi hitvilág legnagyobb napjai közé tartozott épp úgy, mint a kereszténységnél az ige megtestesülésének... megemlékezése.

A táltos perek folyamán sokszor felbukkan a vallató kérdés a pogány magyarság ünnepeire vonatkozólag, sokszor pedig a tanúvallomások egy-egy elejtett mondata világít rá a Karácsony fogalmára...

Így vallotta 1245-ben Dala fia Undo perében Rufus segesvári polgár:

Krisztus születése ünnepén a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják.

Obol várjobbágy szavai szerint pedig:

Ekkor (Karácsonyról van szó) a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait, amiket a táltosok megáldanak...

Kisszer Mihály szerint:

A régi-hitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét...

Ágota özvegy Ithe táltosról vallja a következőket:

Amikor Karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és buzdítani az ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kiveszni ne hagyja...

Boksa táltos védelmére felsorakozott tanúk egyike, egy bizonyos Kozma a következőket mondja:

A solymárok ünnepén, amelyet régi nyelven Karácsonynak neveznek."

(Jegyzőkönyv részlet Fehér Mátyás Jenő Középkori magyar inkvizíció című könyvéből.)

Néprajzi és történelmi könyvekben keresgélve hasonló adatra sokáig nem találtam, olyan sikeresen tüntették el a hagyományból ősvallásunkat.

De a nép emlékezete megőrizte őseit, akik évezredek távolából szólnak az őket kereső és tisztelő utódokhoz.

Így rábukkantam Tarisznyás Márton néprajzkutató:

Gyergyó történeti földrajza (Akadémia Kiadó, 1994.) című könyvében a Kerecseny Ünnep töredékeire, maradványaira a Ditrói madáreresztés című fejezetben.

A népszokás szerint a gyerekek karácsony előtt sok verebet fognak, majd az éjféli misén a templomban szabadon eresztették őket.

Ez a szokás még 1912-ben az új templom felszentelése idején is élt.

Madármise elnevezéssel Székelyszentkirályon is fennmaradt.

Bár e szép hagyományt sikerült elsorvasztani és kerecsensólymok helyett verebek szállnak fel, teljesen elpusztítani mégsem lehetett, karácsony szavunk pedig megtartja emlékét.

Ezért az éjféli misén, vagy bárhol legyünk is ezekben az órákban, röptessünk fel lelkünkből sólyomként egy imát őseinkért, Magyarországért, önmagunkért.

Friedrich Klára - Szakács Gábor (Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás)

(egibeke)

A regölés (december 26.)

A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában ismert szokásának magyar változata.

A regölés téli természetvarázslás jellegű, köszöntő népszokás, leginkább a Dunántúlon fordul elő.

Karácsony másnapjától január hatodikáig a regösök (általában fiatal legények) járják a falut, és minden háznál regöséneket énekelnek, majd ezért cserébe ajándékokat kapnak.

A regölés eredete valószínűleg egészen a magyar őstörténetig nyúlik vissza.

A regösénekek refrénje („Haj regö rejtem”), az ősmagyar sámánok varázsigéjéből származhat, amit révülés közben mondogattak.

A regösök az ősmagyar kultúrában a sámán énekmondói, ráéneklői lehettek.

A középkorban a regüs szó, mint foglalkozásnév fordul elő, valószínűleg ők voltak a király udvari énekesei, királyi együttivói.

A 19. – 20. században már a regösének előadói.

A regösök mindig csoportban járnak, hangszereik: láncos bot, köcsögduda.

A legénycsoportok házról házra (főleg lányos házakhoz) járnak, majd az ott lakóktól jutalmat kapnak jókívánságaikért.

A gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak házról-házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre.

A regösénekben fontos szerepe van továbbá ősmagyar mitológiai elemeknek (Csodafiú szarvas) és Szent István király alakjának is.

A regösének a regölés legmeghatározóbb eleme. Részei:

Beköszönő – A regösének mindig ezzel kezdődik („Kelj fel, gazda, kelj fel, szállott Isten házodra…”)

Jókívánságok – Az első részben a regösök a ház népének jó egészséget, vagyont kívánnak („Adjon az Úristen ennek a gazdának két szép ökröt…”)

Misztikus jelenet – általában a csodaszarvasról, vagy Szent István-ról („Amott keletkezik egy sebes patak, legeltetem juhaim, csodaszarvasnak ezer ága-boga…”)

Összeregölés – ilyenkor a házban lakó fiatal lány és egy legény nevét egy énekben említve összepárosítják őket („Itt is mondanának egy szép leányt, kinek neve volna, Nagy Gizella volna…”)

Záradék – ebben a részben gyakran utalnak a regösöknek adandó jutalomra, továbbá megátkozzák azt, aki nem ad adományt. („Sarokban a zacskó, tele van százassal, fele a gazdáé, fele a regősöké…”)

Minden versszak között elhangzik a

„Haj regö rejtem regö-rejtem”

refrén.

Nyelvészeink szerint a regölés név finnugor eredetű, és etimológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak eksztázisba esésével is.

A XVI-XVIII. században a vízkereszt utáni első hétfőt regelő hétfőnek nevezték.

Heltai Gáspár a XVI. században a regelő hetet említi, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe.

Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben volt szokásos a regölés.

A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt, és elénekelték varázséneküket.

Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak.

A második részben egy leányt regöltek össze egy legénnyel.

E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek.

Néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái.

A bevezetőhöz tartozik a csodaszarvasról szóló részlet is.

A regölés első kutatója Sebestyén Gyula volt.

Nem volt zeneértő - fonográffal vette fel az énekeket.

Mások - főként Lajtha László - jegyezték le őket.

Waum Péter alkotása

Rege a NAP újjászületésekor:

"Amott keletkezik egy halastóállás...

Azon legelészik Csodafiúszarvas" (...)

„Homlokomon vagyon fölkelő fényes Nap

Oldalamon vagyon árdeli fényes Hold

Jobb vesémen vannak az égi csillagok" (...)

„Csodafiúszarvasnak ezer ága boga

Ezer ága-bogán ezer fénylő gyertya

Gyújtatlan gyulladjék, ótatlan aludjék

Haj, regü rejtem, regü rejtem".

Waum Péter alkotása

Névnapi köszöntés (december 26.-27.)

December 26-27-én köszöntik a magyar falvakban az Istvánokat és a Jánosokat.

Tekintettel arra, hogy e két férfinév igen népszerű hazánkban, az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepi ciklus fontos része: baráti ünneplő alkalom, mikor az ismerősök meglátogatják egymást, és munkaszüneti nap lévén, a terített asztal mellett elszórakoznak.

"Örvend az ég vígassággal, dícséretekkel,

Ragyog ez nap sugarival tiszta fényekkel.

A csillagok derülnek, derülnek,

Oly már messze kerülnek, kerülnek,

Minden angyalok örülnek, ma zengedeznek.

Dicsőséges Szent János (Szent István) is veszi hárfáját,

Pengedgeti, pengedgeti kedves nótáját.

Azt kívánom szívesen, szívesen,

Hogy az Isten éltesse, éltesse,

Testi lelki áldásokkal szerencséltesse."

Aprószentek napja (december 28.)

Sok helyen vesszőből font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy egészségesek, szépek legyenek.

A korbácsolás Győr-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódik össze.

A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet.

A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabokat adnak át a csoportnak.

A legények ezután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzik az összegyűjtött húst.

Ezt fogyasztják el a közös vacsorán, ahol a legények avatása történik.

Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt.

Az avatás maga hosszú beszéd kíséretében történik, amely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével.

A beszéd végén a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következik, majd az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz.

A kislányok és az édesanyák elnéző mosollyal segítik át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel be is zárul életüknek ez az ünnepélyes fordulója.

Hejgetés (dec.31. - Moldvai csángók)

A hejgetés célja az új esztendőben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása.

Résztvevői legények, akik elsősorban a lányos házakat keresik fel.

A mondókát ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob és a köcsögdudához hasonló "bika" hangja kísérte.

A hejgetés a búza élettörténetét mondja el a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig.

Szilveszteri és újévi népszokások

Ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során újra megismétlődik.

Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak egymásnak.

E szándékos, mágikus célú cselekedetek mellett igyekeznek jósolni a „véletlenből” is.

Már a XVIII. században megjegyzi a tudós Bod Péter, hogy újévkor fokhagyma kalendáriumokat készítenek, melyekből az év tizenkét hónapjának időjárására jósolnak.

Például tizenkét gerezd fokhagymába sót tesznek.

Minden gerezd egy hónapnak felel meg.

Amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó esik majd.

A jósló szokások közé tartozik a szilveszteri ólomöntés, a lányok pedig mindenféle mágikus praktikával azt igyekeznek megtudni, ki lesz a férjük.

Közismert szokás az is, hogy...

az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el.

E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség.

Néha epikus eredetmondákat is fűznek e szokáshoz, pl. Hajdúszoboszlón azt mesélték, hogy az évbezáró lármázás a török háborúk idejére megy vissza.

A szoboszlói asszonyok szilveszterkor összeverték a tepsiket, meghúzták a harangot, s az így keletkezett zajjal megrémítették, elűzték a törököket.

Azóta is minden év utolsó estéjén hasonló zajkeltéssel búcsúznak az évtől.

Az évkezdő hiedelmek között igen makacsul ragaszkodnak a táplálkozás babonáihoz.

Hazánkban pl. disznót kell enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert az a szerencsét kikaparja.

Mágikus erejűnek tartják a jókívánságokat, köszöntő énekeket is, melyekkel házról házra mennek az üdvözlők.

Ilyen jókívánságokat minden télközépi ünnepen, karácsony előestéjétől egészen vízkeresztig mondhatnak.

"Adjon Isten füvet, fát,

Teli pincét, kamarát.

Sok örömet e házba,

Boldogságot hazánkba!"

Néhány mai újévi népének már a XVI. századi énekeskönyvekben is szerepel.

Általánosan elfogadott hiedelem, hogy Újév napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is.

Továbbá tilos mosni,

de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal), és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan.

Január elsején

...nem mindegy, hogy kit engedünk először a lakásba: a férfiak szerencsét hoznak, a nők épp ellenkezőleg.

Azt is jól meg kell gondolni, hogy mit teszünk először újév napján, mert jó eséllyel gyakran tesszük majd ugyanezt egész évben.

Sokan ezért elsején le sem fekszenek napközben, nehogy a betegség, ágyhozkötöttség nyűgjét vonják magukra.

Szokás volt újév táján jósolni is, mivel az újesztendő megérkezése a jövő iránti érdeklődést is felkeltette.

Az év első napján lencsét volt szokás enni, hogy sok pénz érkezzen a házhoz.

Ehhez társult még az is, hogy az éjfél elkongatása után néhány szem lencsét tettek zsebre.

Gyakran került ilyenkor az asztalra az újévi malac is

, mi kitúrta a ház lakóinak szerencséjét, de jaj volt annak, aki ezen a napon baromfit evett, mert a csirke hátrafelé kapar, vagyis az elkaparni volt hivatott a szerencsét.

Aki halra áhítozott, annak a farkánál kellett elkezdenie a fogyasztást, hogy nehogy elússzon a szerencséje, ugyanakkor egyes vidékeken nagyon szívesen látták ilyenkor a kopoltyúst az asztalon, mert pikkelye sok pénzt jelentett.

A lencse és a malachús mellett érdemes sokféle rétessel "nyújtani" a gazdagságot.

Ugyanakkor azt is tartják, hogy nem szenvedünk hiányt az új évben, ha nem faljuk fel az összes, Szilveszterre készített ételt.

A szokások közül egyik legismertebb az ólomöntés volt, amikor a frissen öntött ólom formájából jósoltak a lányok jövendőbelijére.

Eladósorban lévő lányok közkedvelt foglalatossága volt ilyenkor a gombócfőzés. 1

3 gombócból tizenkettőbe egy-egy férfinevet tartalmazó kis papírcetlit tettek a lehetséges jövendőbelik nevével, és amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét.

Ha a gombóc üres volt, abban az évben a lány nem számíthatott komoly kérőre.

Szerelemjóslás

A leányok galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt.

Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el.

Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a malacok:

a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek.

A vénlánycsúfolás is része volt a csínyeknek.

A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát.

Amennyiben a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztottak.

A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet hoz.

Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható.

Magyar babonák:

· Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.

· Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.

· Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint „elszáll a tehén haszna”.

· A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára.

Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.

· Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.

· Erdélyi hagyomány a nagyobb ünnepeken – így húsvétkor és pünkösdkor is – a tüzeskerék-engedés.

Szalmával betekert kereket meggyújtottak, és legurították a domboldalról.

Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.

· A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra.

A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat.

Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani.

· Az új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja

Tilalmak

· Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a használati tárgyakat is.

Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára visszaadta a tulajdonosnak.

· Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak.

Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.

· Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.

Szerencsehozó étkek:

A malac, azaz malacsült

Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét.

A ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent.

Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a malacpecsenye láttán.

A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek, szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat.

Az egyébként értéktelennek tartott, olcsó húsféléknek a szakácsok ilyenkor nagy figyelmet szentelnek.

A lencse

A szerencsehozó szimbolika másik jellegzetes étele ugyanis a lencse.

A már több mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell enni.

Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája.

Egyéb szemes termények is hasonlóan hoznak szerencsét: a köles vagy a rizs.

Szerezz be egy kis szerencsét!

A patkó és a lóhere kultusza régi időkre nyúlik vissza.

Régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől.

Más népek a hajókra és az ajtófélfájukra szögezték a szerencsehozó tárgyat.

A cél minden esetben ugyanaz volt: védekezés a rossz szellemek és a balszerencse ellen.

· A kéményseprők mint a tűz őrzői gazdagságot hoznak, ha láttukra megfogjuk a kabátgombunkat.

· A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a népszokás szerint termékenységet biztosít.

· A lóhere elűzi a boszikat és a rossz szellemeket.

· A malac gazdaggá teszi a ház népét.

· A csirke viszont elkaparja a szerencsénket.

A patkó szerencsehozó mivolta abban rejlik, hogy régebben a lovat sokáig szent állatnak tartották.

A hiedelmek szerint azonban csak az az igazán hatásos patkó, amelyet nem vásárolnak, hanem az út mentén találnak.

A négylevelű lóhere védelmező funkciója abból adódik, hogy formája keresztformára emlékeztet, amely már a kereszténység megjelenése előtt is védelmet, a bajok elhárítását szimbolizálta.

Valószínűleg a négylevelű lóhere ritkasága is hozzájárult ahhoz, hogy különleges növénynek tekintsék, ám a babonák szerint ereje akkor teljesedik ki igazán, ha véletlenül bukkanunk

Vízkereszt

Magyar neve a görög Hagiasmos nevet magyarítja, míg a katolikus népek általában a Epiphania vagy háromkirályok napja elnevezések nemzeti formáját használják.

Egy XI. századi egyházi forrásból tudjuk, hogy a január 6-i vízszentelést nálunk „görög módra” hajtották végre.

Vízszentelés vízkeresztkor a Latorcán - Mousson Tivadar festménye

A vízkereszti szokások közül külföldi látogatók már a XV. században jellegzetes magyarországi jelenségnek nevezték a papság vízkereszt-napi alamizsnagyűjtését.

Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét az ajtóra.

(mesecsokor)

A karácsonyfadíszek jelentése

Karácsonykor igyekszünk a legszebbé varázsolni a fenyőfát.

Előkerülnek a gyertyák, gömbök, különböző figurák, amiket gondosan őrizgetünk egy évig, hogy majd néhány napra örömünket leljük benne.

Ám nem véletlen, hogy a karácsonyfadíszek jellegzetes figurák és formák.

Mindegyiknek megvan a saját jelentése, ami esetenként mélyebb, mint gondolnánk.

Maga a karácsonyfa az életet jelképezi, mind a szín, mind az ágak spirál-szerű elhelyezkedése az életre, a születésre utal.

Erre a fára akaszthatunk gömb alakú díszt, amely a teljességet, a törékenységet és illékonyságot jelképezi.

A fa tetejére csúcsdísz kerül, ami magát, a felemelkedő Jézust jelenti.

Esetenként a csúcsdísz üstökös alakú, hiszen az vezette a három királyt Betlehembe.

A különböző girlandok is népszerű díszítőelemek, ezek a hosszú, tekergő díszek az Éden-beli kígyót szimbolizálják, a bűnbeesést és az egész emberi sors elindítóját.

Angyalhajat és szalmát is szórhatunk az ágak közé, ez a Kisjézus jászolának alját szimbolizálja.

A szalma helyett idővel a szebb és csillogóbb angyalhaj jött divatba, de vannak, akik ma is betartják a szalmaszórás szép régi hagyományát.

Elengedhetetlenek az angyalkák, amelyek az Advent angyalait szimbolizálják.

Négy héten át leszáll egy-egy közénk és üzenetet hoz, amit csak a kiválasztottak értenek meg.

Minden dísz színes, de a legtöbb arany és ezüst színű.

Ezek a színek a pompát, a gazdagságot szimbolizálják.

A dió és az alma a tudást és a bölcsességet jelenti.

Az alma, amellett, hogy a bűnbeesés jelképe, a Tudás fájáról származik.

A dió pedig formájánál fogva, ami az emberi agyhoz hasonlatos, a bölcsességet és a tudást testesíti meg a fán.

Ezek a termések játszhatnak arany, vagy ezüst színekben, ekkor a fénylő bölcsességet hozzák el.

A mézeskalács díszek minden fenti díszt megformálhatnak, de ha ember figurájúról van szó, akkor az a porból lett és tűzpróbán átesett embert jelképezi.

Mágikus báb, az ember teremtette nagy gonddal és figyelemmel.

Nem hiányozhat a csengettyű sem, amely a negyedik adventi angyal érkeztét jelzi.

Ekkor gyűlik a család a fa köré, a karácsony lényege ekkor jön el, a szeretet és az összetartozás ilyenkor kap nagy szerepet a szenteste folyamán.

A díszítés mellett szokás a fát kivilágítani, melyet régebben gyertyával oldottak meg.

A gyertyák jelentése a szentháromság, a test (viasz), szellem (láng) és a kanóc (lélek) hármassága.

Jelképezi Jézus születését, azaz a fény eljövetelét.

Ezeken a fontos jelképeken kívül persze kerülhet más is a fára, az ilyen apró kis figurák a gyermeklétet, az önfeledtséget és ártatlanságot jelentik.

Magyar jellegzetesség a fára akasztható selyem- és sztaniolpapírba csomagolt csokoládébevonatos édesség, a szaloncukor.

A szaloncukor a Boldogság építőköveit jelenti, mivel csokoládéból készül, ami köztudottan boldogságforrás.

Régen nagyon gyakoriak voltak a mézeskalács díszek, mely a föld porából megformált, tűzpróbán átesett embert jelképezi.

Formája fenyő, angyal, szív, csengettyű...

(forrás: karácsony.network)

Hargita karácsonyi összeállítás 1. rész:

http://www.youtube.com/watch?v=T_m5v2RqZPo

Hargita karácsonyi összeállítás 2. rész:

http://www.youtube.com/watch?v=U0KnkeWET2Y

A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes gyimesi, felcsíki, hétfalusi, lövétei székely és csángó hagyományok alapján "nagyvonalúan" összeállított karácsonyi műsora a Duna Televízióból.