A MAGYAROK TUDÁSA: NAPÉJEGYENLŐSÉGEK

ŐSZI NAPÉJEGYENLŐSÉG

2014. szeptember 23.

A hagyomány szerint négyszer kezdődik el az év – Őszi napéjegyenlőség

"Az őszi napéjegyenlőség idén, a mai napon, 2016/09/22 14:22:01- kor veszi kezdetét.

A Nap az északi égboltról a délire tér át, miközben áthalad az Egyenlítőn.

Az északi féltekén hosszabbak lesznek az éjszakák, kezdetét veszi a fázós, borongós, hideg évszak."

Cikk itt:

http://magyarno.com/a-hagyomany-szerint-negyszer-kezdodik-el-az-ev-oszi-napejegyenloseg/

Őszi /23 2:29:47

Őszi napéjegyenlőség: 2014/09

A néphagyomány szerint a téli és nyári napfordulók, illetve az őszi és tavaszi nap-éj egyenlőségek meghatározó energiákat hordoznak, sokszor sorsfordító erőt tulajdonítanak e napoknak.

Mivel a napéjegyenlőségkor a fény és a sötétség aránya azonos, így egyfajta nyugalmi egyensúly jön létre.

A nap-éj egyenlőség hete fontos üzenettel bír, a megtisztulás és a felszabadulás lehetőségét ígéri.

Az őszi napéjegyenlőség napja idén szeptember 23-ára esik.

Ekkor a nappal és az éjszaka mindenhol ugyanannyi ideig tart, ennek oka, hogy a Nap 90 fok magasan delel az Egyenlítő felett.

Régi szokások szerint ezen az éjszakán ünnepet ültek, méghozzá a Földanyáét, az aratást és az utána következő pihenést helyezve előtérbe.

Ezen a napon test-lélek-szellem energiák harmóniarezgései is kiegyenlítődnek, valamint a múlt, jelen és jövő is összekapcsolódik bennünk az Örökkévaló Fényben!

Az őszi napéjegyenlőség napjához és az azt követő időszakhoz az elmúlás, búcsúzás és a számadás köthető.

A bölcsek hagyatéka szerint ezen időszak volt, amikor megemlékeztek őseikről-hőseikről.

A fény, a Nap erejének, tüzének csökkenése elérte az egyensúly állapotát: a nappal és az éjszaka egyforma hosszú.

E naptól a sötétség erői nyilvánulnak meg jobban, a külvilági tűz fogyásával a belső, befelé forduló, tűz nyer teret.

Őseink táltosai a régi hitben élve kis kenyereket (pogácsákat) osztottak, elsősorban a szegények között.

Érdemes nekünk is adakozónak lenni, mert a szívből, szeretetből és önzetlenül tett adomány százszorosan térül meg.

Hivatalosan is itt az ősz, hiszen szeptember 23-án átléptük azt a határt, amikor már az éjszakák hosszabbak, mint a nappalok.

Viseljük hát méltósággal, és szépítsük meg ezt az időszakot régi szokások felélesztésével.

Ezen a napon pont ugyanolyan hosszú lesz a nappal, mint az éjszaka.

A Mérleg jegy kezdetére esik az őszi napéjegyenlőség, amikor a nyár és a tél közötti heves küzdelem egy pillanatra kiegyenlített lesz:

a nappalok és az éjszakák hossza kiegyenlítődik.

A világosság, a fény és a sötét, a jó és a rossz kozmikus erői közül innentől kezdve a sötétség kerekedik felül s nyer mind nagyobb uralmat a természetben.

A csípős hajnalokban, a szeles alkonyatban már az elmúlás szele érződik.

Az öregedő, őszülő természet azonban még utoljára felölti legpompázatosabb ruháját, hogy az elmúlás előtt még egyszer megmutassa az élet szépségét és nagyszerűségét.

Ettől fogva a sötét órák száma napról-napra növekszik majd, egészen decemberig.

Napéjegyenlőségnek (latinul aequinoctium) nevezzük azt, amikor egy égitest mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: ekkor a Nap 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart.

A szeptemberi napéjegyenlőség napja szeptember 22. (illetve szeptember 23.).

Az északi féltekén őszi napéjegyenlőségnek, a délin tavaszi napéjegyenlőségnek nevezik.

A két félgömbön ez a csillagászati ősz, illetve a csillagászati tavasz kezdete is egyben.

A napforduló csillagászati kifejezés, mellyel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki.

A napéjegyenlőség egy időpont, amikor a nappal és az éjszaka hossza megegyezik.

A tavaszi napéjegyenlőség időpontja március 21.

Az újabb tankönyvekben már március 20-a szerepel a csillagászati tavasz kezdeteként

Leírás itt:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/03/kozeleg-tavaszunnep-tavaszi-nap-ej.html

A tavaszi napforduló osztotta ketté a napból kiinduló évkört.

Szent Iván-naptól - június 24.- kezdtek rövidülni a nappalok.

Ősi időktől fogva Nap ünnep is volt egyben.

Nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól.

A nyári napforduló az északi féltekén június 21-én van (esetenként 22-én), a déli féltekén pedig december 21-én (esetenként 22-én).

A nyári napforduló az északi féltekén a csillagászati nyár kezdetét jelenti, a legtöbb kultúrában számos ősi szokás kapcsolódik hozzá.

Az őszi napéjegyenlőség napja idén 09.23-án van.

Szeptember 21. - Máté napja:

Sok helyütt például a Bánátban e héten kezdték meg az őszi búza vetését, amit férfiak végeztek szinte szótlanul, majd a munka végeztével magasra dobták a vetőabroszt, hogy akkorára nőjön a búza.

Másutt azonban ekkor nem szántottak, mert úgy vélték, akkor a földet fel fogja verni a gaz.

Göcsejben is pelvahétnek nevezték.

Az e napi tiszta időből pl. a szerémségi szőlősgazdák jó bortermésre következtettek.

A mérleg havának igazán jeles képviselője, a hónap névadója.

Szent Mihály, neve napja 29-én van.

Szent Mihály főangyal a "Mennyei seregek" vezére a zsidó nemzet őrangyala volt.

Szent Mihály napja az őszi napéjegyenlőség idejére esik, ott áll a sötét tél kapujában.

Régen ezen az éjszakán ünnepet ültek, méghozzá a Földanyáét, az aratást és az utána következő pihenést helyezve előtérbe.

Ez a beérett termés, a betakarítás ünnepe.

Az őszi napéjegyenlőség napjához, és az azt követő időszakhoz az elmúlás, búcsúzás és a számadás köthető.

A bacsák és a tudók hagyatéka szerint ezen időszak volt, amikor megemlékeztek őseikről-hőseikről.

A fény, a Nap erejének, tüzének csökkenése elérte az egyensúly állapotát: a nappal és az éjszaka egyforma hosszú.

E naptól a sötétség válik erősebbé, a külvilági tűz fogyásával a belső, befelé forduló, emésztő tűz nyer teret.

Őseink táltosai a régi hitben élve kis kenyereket (pogácsákat) osztottak, elsősorban a szegények között.

Ez a nap a Földanya ünnepe, a gyümölcsérésé, a beérett termésé, a szüreté és a megnyugvásé.

Ha ezen a napon tiszta az idő, jó lesz a bortermés.

Ezután kezdődnek az őszi pásztorünnepek, a gazdasági év végét jelentő szüreti mulatságok.

A Tűz

A régi magyar hagyományban kiemelt szerepe volt.

Több ünnep, szer, népszokás és hétköznapi hiedelem kötődik hozzá.

Őseink négy legfontosabb ünnepe a Nap útjához, a fény mértékéhez igazodott, azt fogalmazta át teremtő jelképeivel emberi nyelvre.

A Tavaszi és Őszi Napéjegyenlőség a fény és árnyék, tűz és víz egyensúlyának ünnepe,

a Nyári Napforduló a fény, a tűz uralmának, erejének ünnepe,

a Téli Napforduló (Karácsony) a sötét uralma végének, a fény, a tűz újjászületésének ünnepe volt.

2017-ben december 21-én 16 óra 28 perckor lesz

a téli Napforduló.

A Nap minden évben ilyenkor éri el pályájának abszolút mélypontját (más szóval: megmerül a sötétségben).

Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól.

Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát (következésképpen a leghosszabb éjszakát) adja.

És ez az a pillanat is, ahol a mélypontot elérve megkezdi emelkedését.

Tehát megszületik (vagyis inkább újjászületik) a Fény.

Ezen kívül a Hétboldogasszony ünnepek is az évkör menetéhez, a természet rendjéhez, a tűz növekvő, vagy csökkenő erejéhez, hatásához igazodtak.

Nézzük végig az év tűzhöz leginkább kötődő jeles napjait!

KARÁCSONY:

a szó jelentése Téli Napforduló (kara = sötét, fekete, csony =változik, fordul).

Ekkor áll meg a sötét időszak növekedése és háromnapnyi „várakozás” után újjászületik a fény.

Jézus születésének ünnepe, a legnagyobb sötétségben megszületik a Fényhozó, az egyetemes megváltó.

A régiségben – hogy Molnár V. József szóhasználatával éljek – ifjú sólymokat reptettek e napon.

A sólyom a közvetítő az égi világ és a földi világ között, Isten hírnöke.

A karácsonyi ünnepkörhöz tartoztak a ma már korábbi, Luca napi szokások is - például a tűzcsiholás - , hiszen a naptárreform előtt ez volt a Napforduló ideje (Luca = lux = fény), egybeesett Karácsonnyal.

Ez volt az újév.

GYERTYASZENTELŐ (TŰZSZENTELŐ) BOLDOGASSZONY:

február 2-a, a természet, a fák ébredésének ünnepe.

Még láthatatlanul, de elindulnak a nedvek, az élet áramai.

A régiségben ezen a napon előbb megáldották a tüzet, majd a kereszténnyé vált hagyományban a szentelt tűznél áldották meg a gyertyákat.

TAVASZI NAPÉJEGYENLŐSÉG:

a fényesség ideje egyenlővé válik a sötét idejével.

Régi szokás szerint ekkor lófuttató versenyeket tartottak.

HÚSVÉTI LOCSOLKODÁS:

a fiatal, de az élet újjáteremtésére már képes leányokat a fiúk házról házra járva, nagy vödör vízzel locsolták meg.

A férfi teremtő, megtermékenyítő tüzének szimbóluma ez, mágikus varázslás azért, hogy az élet köre tovább haladjon, a leányok képesek legyenek gyermekeket szülni.

A locsolásért cserébe adott tojás ezt a termékenységet idézte meg.

MÁJUSFA ÁLLÍTÁS (SZERELEMÜNNEP, vagy TERMÉKENYSÉG ÜNNEPE):

az eladó sorban lévő leányok kertjében állították a fiatal legények a májusfát, ezzel jelképezve érzelmeiket.

A szerelem, a két ember közti érzelem fellobbanó, erőben ragyogó tüzének ideje ez.

A fa termékenység szimbólum földbe kapaszkodó gyökereivel, abból táplálkozó ágaival, leveleivel s a születő gyümölcsökkel.

Egyben a férfiasságnak, a férfierőnek is jelképe.

NYÁRI NAPFORDULÓ:

a tűz, a fény teljességében van, leghosszabb a nappal.

Ősi hagyomány szerint e napon nagy tüzeket raktak, megköszönve a Nap életadó tüzét, földet.

Idekötődik a tűzön járás és tűzugrás szokása (a fény erejével legyőzzük a bennük rejtőző sötétet, megbirkózunk félelmeinkkel).

Egész éjjel égtek az áldozati máglyák, a köré gyűlt sokaság énekkel, tánccal virrasztott, tüzet ugrott, hálával, köszönettel szívében.

ŐSZI NAPFORDULÓ:

a fény, a Nap erejének, tüzének csökkenése elérte az egyensúly állapotát, a nappal és éj egyforma hosszú.

E naptól a sötétség válik erősebbé, a külvilági tűz fogyásával a belső, befelé forduló, emésztő tűz nyer teret.

Őseink táltosai a régi hitben élve kis kenyereket (pogácsákat) osztottak, elsősorban a szegények között.

A CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚ:

...során a csángó asszonyok a kelő Nap tüzében a Teremtőt látják, tisztelik.

Régi szokásunk, a Napbanézés máig megmaradt formája ez, mely arra alapul, hogy jeles napokon a felkelő Napban valóban megpillantható Isten arca.

A Nap nem Isten tehát, hanem annak egy – nagyon jelentős – megjelenési formája.

Őseink nem „Napimádók” voltak, hanem az életadó égitestben a teremtő erő, így maga a Teremtő megjelenését tisztelték.

A tűz a Nap földi tükröződése.

Szent volt ezért minden tűz és megtisztelő, fontos feladat a tűz őrzése.

A tűzhely pedig – a tűz helye – oltár.

A meleget, fényt adó Nap oltára.

A családi lét, élet középpontja, így a szeretet jelképe is.

Egyik gyakran használt szavunk, a szoba, nem más, mint a csángó vidékeken ma is használatban maradt tűzhely neve, a szóba, kissé átalakult jelentéssel.

A tűz szerelem jelkép.

A szenvedélynek lángja van, a szerelemnek tüze, mely elemészt izzásával, de fényében egyúttal megélhetjük a Teljességet, az eggyé válás isteni állapotát.

A tűz az áldozat színtere.

Lángja átalakítja azt, amit belerakunk, ezzel képessé teszi arra, hogy felszálljon az ég, Isten, a lelkek útja felé.

Őseink szabadtéri áldozati oltárok tüzében küldték felajánlásaikat, kéréseiket, ajándékaikat a Felső Világ felé, hogy a köznapi életet teljesebbé, egészebbé, egészségesebbé tegyék.

A tűz a megtisztulást szolgálta.

A kicsi gyermekeket tűzzel szentelt vízben mosdatták, ami annyit jelent, hogy a Tűzszentelőkor (Tűzszentelő Boldogasszony) elégetett mogyorófa, vagy nyírfa elszenesedett darabját tették a fürdővízbe.

Töménytelen szólásunk, közmondásunk vesz példát a tűzről, mutatva a nép bölcsességét, jelképekben gondolkodó észjárását.

Néhányat kiragadva:

• Aki közelebb van a tűzhöz, jobban melegszik.

• Ami derék tűzzé vált, nehéz eloltani.

• A polyva megég a tűzben, az arany pedig ott tisztul.

• Amint rakod a tüzet, úgy forralod a vizet.

• Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze.

• Nem gyújthat az, kinek magának sincs tüze.

• Tűz, víz és asszony épen legyőzhetetlen.

• Tüzet okád, mint a táltos.

Népmesénk címe, de változatokban is sok történetben fordul elő a

parazsat evő paripa.

Szép jelkép ez, mely valóban a táltos időkbe vezet vissza.

A mese szerint a legkisebb fiú, ki nem hallgatván a gazda tiltására, meglátja a vézna, erőtlen, csont és bőr lovat, annak kérésére parázzsal eteti meg.

Erre a ló erőre kap s csodálatos

táltos paripává

válik, kivel a hős átugratja az üveghegyet, felvágtat a csillagok közé.

Így szemlélteti ezt egy táltos ének:

TÜZET RAKOK

Tüzet rakok, mellé ülök

Vörös fényben elrévülök

Lángok szirmában elégek

Megyek égnek, megyek égnek

Tüzet rakok, mellé állok

Dobom hátán mesze szállok

Pirkadó ég lelkem hívja

Alig bírja lovam szíja

Tüzet rakok, körbe állom

Szemem előtt éber álom

Múlt és jövő jelenedik

Háromból egy kerekedik

Tüzet rakok, körbe járom

Táncba repít bíbor lángom

Lelkem időből kimozdul

Múlt s jövő jelenbe fordul

Tüzet rakok, körbe járom

Táncba repít éber álom

Lángok szirmában elégek

Megyek égnek, megyek égnek

(Sólyomfi Nagy Zoltán)

Őszi Népszokások

Szüreti Mulatságok - Szeptember 12-22.

A szüret mindig egy nagy ünnep, a megérett gyümölcs betakarításának őszi ünnepe.

A legnagyobb őszi vigasságok közé tartoztak a szüreti mulatságok is, amelyekhez az egész országban lovas felvonulások tartoztak.

A termeket, lugasokat szőlőfürtökkel ékesítették.

Az ünnepséget mindig tánc követte.

A szüret valódi ünnepi esemény számba ment a falu és a környező vidék életében. Általában zajkeltéssel kezdődött.

Ezt követően indulhatott a munka.

A szüret napjára kora reggel kivonuló szüretelők ellepték a szőlőst, vidám nótázással megkezdődött a munka.

A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához, a végzéshez kapcsolódtak: az uraság megkötözése; szüreti koszorú elkészítése; a koszorúvivők leöntése vízzel; az uraság köszöntése verses rigmusokkal; a legjobb szedők megajándékozása: kendőkkel, majd jött a végzéstánc és mulatság.

Közvetlen a szüret után gyakori volt a fiatalság szüreti bállal végződő felvonulása.

A menet vezetői vőfélyek, sáfárok, táncmesterek, a céhes világ és a lakodalom tisztségviselőire utalnak.

A maskurások egyrészt a szőlőművelés mozzanatait (kötözőasszony, tolvaj, csősz), másrészt zsánerfigurákat (török, drótostót, vándorárus, cigány, medvetáncoltató) elevenítettek meg.

Az egykori szüretelők elmaradhatatlan kísérője volt a rezesbanda, amely gazdától-gazdáig haladva elhúzta a szüretelők nótáját, a fizetség a gazda belátására volt bízva, általában szőlőből, mustból állott.

A munkavégzés alatt is jellemző volt - közösségi munka lévén - a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás.

Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap.