A MAGYAROK TUDÁSA: Karácsony - a kerecseny ünnep

2013. december 31., kedd

Karácsony - a kerecseny ünnep

Karácsony - a kerecseny ünnep

KERECSENY –

A tiltott ünnep –

A fény születésének

Téli kezdete –

Nem a fenyőfa, hanem

Az Ég misztériuma –

(NTK Horváth Sándor)

ŐSI "POGÁNY" ÜNNEPÜNK: A KARÁCSONY

A Nap, a fény, az élet erőinek diadalmaskodását ünnepeljük karácsonykor, december 21-én, az élet ünnepén.

Ezen a napon megálljt parancsol a hanyatlásnak és a sötétnek, és ismét a fény erősödését hozza el nekünk ez a nap.

SZENT KARÁCSONY = SZENT KERECSENY = SZENT TURUL MADARUNK

Karácsony napján fellobbantjuk tüzeinket az ország különböző pontjain, ezzel segítve a fény győzelmét, elősegítve az újjászületést, megtisztulást;

A solymászok röptetik nap-madaraikat az ég felé, a régi hagyományok ápolásaként.

Nem fénytelen, idegen, hamis közel-keleti importisteneket, misztérium-őrületeket, kancsal apostolokat, zagyva keletnek elmebetegeit ünnepeljük, hanem magát az ezerarcú életet éljük át e téli éjen teljes pompájában, amint a Nap és örömtüzeink füstje felszáll az égre.

Ezen a napon kissé mi is újjászületünk, egy kicsit mi is átgondoljuk a mögöttünk hagyott nap-évet.

Mi is ezt, vagyis a Nap, a fény, az élet erőinek diadalmaskodását ünnepeljük karácsonykor, december 21-én, az élet ünnepén.

Ez a leghatalmasabb ünnep, amelyen csakúgy, mint eleink, mi is családjaink és barátaink, szeretteink körében tartjuk az áldomást és a szert, megértve ezt a hatalmas titkot, felfogva azt a roppant hatalmas erőt, amely ezen a napon megálljt parancsol a hanyatlásnak és a sötétnek, és ismét a fény erősödését hozza el nekünk."

Karácsony - a kerecseny ünnep

Halasy - Nagy Endre szerint karácsony szavunk a Kara asszony - sötét asszony, fekete asszony - szóösszetételből származik, amely az év legsötétebb napjára utal.

A téli napforduló őseink életében is jelentős ünnep volt, összegyűltek, magukkal hozva a Nap madarakat, a kerecsensólymokat.

Ekkor röptették fel őket először a levegőbe, a táltosok áldása után.

Ezt nevezték Kerecseny ünnepnek, amelyet később betiltottak a táltos vallással együtt.

"A Karácsony ünnepe az ősi hitvilág legnagyobb napjai közé tartozott épp úgy, mint a kereszténységnél az ige megtestesülésének... megemlékezése.

A táltos perek folyamán sokszor felbukkan a vallató kérdés a pogány magyarság ünnepeire vonatkozólag, sokszor pedig a tanúvallomások egy-egy elejtett mondata világít rá a Karácsony fogalmára...

Így vallotta 1245-ben Dala fia Undo perében Rufus segesvári polgár:

Krisztus születése ünnepén a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják.

Obol várjobbágy szavai szerint pedig:

Ekkor (Karácsonyról van szó) a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait, amiket a táltosok megáldanak...

Kisszer Mihály szerint:

A régi-hitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét...

Ágota özvegy Ithe táltosról vallja a következőket:

Amikor Karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és buzdítani az ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kiveszni ne hagyja...

Boksa táltos védelmére felsorakozott tanúk egyike, egy bizonyos Kozma a következőket mondja:

A solymárok ünnepén, amelyet régi nyelven Karácsonynak neveznek."

(Jegyzőkönyv részlet Fehér Mátyás Jenő Középkori magyar inkvizíció című könyvéből.)

Néprajzi és történelmi könyvekben keresgélve hasonló adatra sokáig nem találtam, olyan sikeresen tüntették el a hagyományból ősvallásunkat.

De a nép emlékezete megőrizte őseit, akik évezredek távolából szólnak az őket kereső és tisztelő utódokhoz.

Így rábukkantam Tarisznyás Márton néprajzkutató:

Gyergyó történeti földrajza (Akadémia Kiadó, 1994.) című könyvében a Kerecseny Ünnep töredékeire, maradványaira a Ditrói madáreresztés című fejezetben.

A népszokás szerint a gyerekek karácsony előtt sok verebet fognak, majd az éjféli misén a templomban szabadon eresztették őket.

Ez a szokás még 1912-ben az új templom felszentelése idején is élt.

Madármise elnevezéssel Székelyszentkirályon is fennmaradt.

Bár e szép hagyományt sikerült elsorvasztani és kerecsensólymok helyett verebek szállnak fel, teljesen elpusztítani mégsem lehetett, karácsony szavunk pedig megtartja emlékét.

Ezért az éjféli misén, vagy bárhol legyünk is ezekben az órákban, röptessünk fel lelkünkből sólyomként egy imát őseinkért, Magyarországért, önmagunkért.

Friedrich Klára - Szakács Gábor (Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás)