2014. január 12., vasárnap

A Boszporuszt is átlőné a világverő magyar íjász - Mónus József


A Boszporuszt is átlőné a világverő magyar íjász

- Mónus József -




"A szó szoros értelmében hagyománytisztelő vagyok, ami számomra azt jelenti, hogy mély tisztelettel gondolunk őseinkre, akik hatással vannak környezetünkre, hőstetteik könnyet csalnak a szemünkbe" 
- nyilatkozta Mónus József íjász világbajnok.





2006 - ban kezdett az íjászattal foglalkozni Mónus József, aki egy 784 éve fennálló rekordot döntött meg távlövészetben, és azt tűzte ki célul, hogy 907 méterre repíti nyilát a Boszporusz-szoros felett. 

Mónus sport helyett harcnak tartja az íjászatot, amelyet sohasem tanult, az ösztöneire hallgat, és ahogy ellövi a nyilat, mindig megérzi, hogy eltalálta-e a célpontot.

Mónus József 2006 tavaszán Egerben járt, és egy íjászversenyt látva borzongató érzés fogta el. 

"Tudtam, hogy valamikor régen jártam és harcoltam már itt. 
Ez a felismerés eredményezte, hogy belevágtam az íjászatba" 
- meséli a kezdetekről.




Az addig gépész üzemmérnökként dolgozó Mónus azt mondja, nem a sport, hanem a tradíció miatt foglakozik az íjászattal, nem is tartja magát sportembernek, és amikor a versenyeket emlegeti, harcosoknak hívja az ellenfeleket.

"Mindannyian harcolni akarnak, a mongol még akkor is lő, ha mész a célhoz a saját nyiladért. 
Mindenkit motivál, hogy más nemzetekkel versenghet, ilyenkor érezni a másik harcos közelségét, ahogy lihegnek a nyakadba, aztán a végén jöhet a baráti kézfogás, bár a mongolok ebben is mások, ha legyőzöd őket, nehéz szabadulni az erős kézszorításukból".

Mónus az íjászatot annak rendeli alá, hogy a magyarság múltjával, csatáival, főbb harci eszközeivel foglalkozzon.





"Nagyon érdekel, hogy milyen lehetett a magyarok íja a 10-11. században, és ha az őseinkre gondolok, mindig az íjászat az első, ami az eszembe jut. 

Szeretném bebizonyítani, hogy szinte elképzelhetetlen messzinek tűnő távolságba is el lehet lőni tradicionális jellegű íjjal. 

Arra szeretném felhívni a figyelmet, ha egy török harcos az 1500-as években képes volt 800 méterre ellőni, akkor ugyanerre a magyar is képes lehetett, csak lehet, hogy arról nem maradt írásos emlék. 

Ami akkor elmaradt, azt szeretnénk most pótolni" - ad magyarázatot elhivatottságára.




Mónus 2008-ban nyerte az első világversenyét, amikor Dél-Koreában részt vett a Hagyományos Íjászok Világfesztiválján, amely része volt az olimpián kívüli sportágak Világjátékának. 

A verseny előtt 20 napon keresztül napi 1000 nyílvesszőt lőtt ki, azt mondja, mindig hosszú időt szán a felkészülésre, mert fontos neki, hogy azt érezze, minden összeállt. 

"A lelki nyugalom csak akkor van meg, ha érzem a felkészültség magabiztosságát,  ehhez pedig idő kell. 

Az embernek, az íjnak és a nyílnak tökéletes összhangot kell alkotnia" - magyarázza, de amikor arról kérdezzük, az íjászoknál is fontos-e, hogy a levegőt benntartsák lövés előtt, azt mondja, sosem tanulta a technikát, csak az érzéseire, ösztöneire hagyatkozik. 

Szerinte az ember bármilyen távolságra el tud lőni, és a legerősebb íjat is ki tudja húzni, csak fejben el kell hinnie, hogy meg tudja csinálni.




video: 


Mik a jellegzetességei az íjászat azon sajátos válfajának, amelyekkel foglalkozik?

Két változata van, a távlövő és a hagyományos harci íjászat, amit távcéllövésnek is neveznek.

Az előbbinél a minél nagyobb lőtt távolság számít, az utóbbinál százötven-négyszáz méterre felállított zászlórúd vagy emberalak nagyságú cél meglövéséről beszélünk.

Az első világszintű céllövő versenyt, amin részt vehettem, Dél-Koreában rendezték 2008-ban.

Ez a TafisaTrex Game, azaz olimpiákon kívüli sportjátékok világversenye.

Céllövő világbajnokság volt, amit sikerült is megnyernem a 145 méteren elért találataimmal.




Hagyományos íjak, ezeréves technika. 
Találtak olyanokat, amelyek alapján hitelesen rekonstruálható ez az ősi fegyver?

Ezek az íjak teljesen hitelesek, hiszen Keleten egyre több, legutóbb Mongóliában, kerül elő. 

Szerkezetükben és anyagukban sokrétűek ugyan, mégis úgy érzem, hogy csupán annyiban mások, amennyiben az akkori állatok táplálkozási szokásai, hiszen annak megfelelően képződik a szaru is.

Össze lehet vetni e harc hangulatát a sportoknál tapasztalt érzelmi kitörésekkel?

Nem. Ez ugyanis szinte kikapcsolja a külvilágot, erőt ad és örömmel telíti a szívemet, amikor látom a nyílvessző szárnyalását, érzem végtelen szabadságát. 





Ezeket a viszonylag erős íjakat tehát nem csak a cél elérése érdekében használom, hanem, mert bennük érzem őseink erejét, győztes és vesztes csatáinkat, a harci szellemet, ami magával ragad az íjakon és fegyvereken keresztül, megelevenítve számunkra azt a régmúlt világot. 

A világbajnokságról készült filmeken látjuk e csaták lenyűgöző pillanatait, halljuk a csatakiáltásokat, érezzük az önfeledt, fegyelem nélküli erőt, hiszen a harcban nem voltak szabályok, nem volt fegyelmezés, mert csak egyetlen cél lehetett, a győzelem. 

Ezek az érzések ott szunnyadnak a lelkünkben, génjeinkben, csak elő kell csalogatni őket, ahogyan magam is egy lélektani válságból cseppentem ebbe a világba. 

Ebben őseim segítettek, ami szavakkal leírhatatlan érzés.





A hajdúnánási íjász neve itthon akkor tűnt fel a hírekben, amikor 2010-ben egy 1226 óta fennálló mongol rekordot döntött meg: a Nyílegyenes Távlövő Bajnokságon 508,74 méterre lőtte a nyílvesszőjét, ilyen messzire (503 méterre) előtte utoljára egy Esunkhei nevű mongol harcos tudott ellőni Dzsingisz Kán egyik ünnepi versenyén. 

Mónus akkor 140 méterrel lőtt többet, mint a második helyezett.

"Az 508 méteres rekordot 2010-ben a Bugacon rendezett Kurultáj nevű hagyományőrző rendezvényen sikerült 603 méterre javítani, de volt már 704 méteres lövésem is. 

Arra is büszke vagyok, hogy idén az Ősök napján háromezer ember előtt 240 méterről előttem a másfél centis zászlórudat, az egyik nap ehhez négy, a másik kilenc lövésre volt szükség ehhez, pedig olyan szembeszél volt, hogy hét méterrel arrébb kellett céloznom."




Az időjárási körülményekkel máskor is meg kell küzdeni, az idén szeptemberben, az amerikai Utah államban lévő Grand Salt Flatsen rendezett nemzetközi távlövőversenyen például a száraz, meleg sivatagi éghajlaton sorra szakadtak szét az íjak. 

Mónus a meleg miatt nem tudta használni a 100 font (45, 95 kg) húzóerejű íjat, helyette 54 fontossal lőtt, és így is két világrekordot ért el: az összetett tradicionális íjak korlátlan erejű Turkish kategóriájának 2008-ban felállított világcsúcsát több mint 32 méterrel lőtte túl, a vadásznyílvessző stílusban pedig a korábbi rekordot több mint 60 méterrel verve, 274 méternél landolt a nyila. 

A legnagyobb eredménynek mégsem ezeket tartja, hanem azt, hogy a korlátlan erejű vadászvesszős kategóriában 300 méteres lövésével három méterre megközelítette a távlövőlegenda, Don Brown világrekordját.

"A verseny után odajött hozzám egy 80 év körüli indián férfi, Lary Hatfield, aki jelenleg is világrekorder, és könnyes szemmel mondta, hogy ő ilyet még nem látott, majd barátilag fenékbe billentett. 




Visszavágyom Amerikába, van még négy olyan kategória, amelyben szeretném, ha az én nevem mellett lenne a világrekord" - mondja Mónus, aki a versenyre 600 nyilat készített, ezekkel összesen tizenhétezret lőtt, és végül csak tizennyolcat vitt el magával.

A magyar csapat összesen 12 aranyéremmel és öt világrekorddal zárta a versenyt, ebből öt aranyat és két rekordot a fia, a 17 éves Mónus László József  szerzett, aki apjához hasonlóan 2006-ban vett íjat a kezébe. 




"Meglő mindent, ösztönből csinálja, így született. 
Ugyanakkorát tud lőni, mint én, de egymás ellen sosem fogunk harcolni" - mondja Mónus, majd büszkén sorolja középiskolás fia díjait, köztük a miniszteri kitüntetést, Európa-bajnoki címeit és világrekordjait, amelyek eléréséhez tanárai rugalmasságára is szükség van, hogy tanév közben versenyeken indulhasson.

A legutolsó érmet Dél-Koreából hozta haza Mónus, ahol a csapatversenyben második helyen végeztek (összesen tizenkét magyar íjász vett részt a viadalon), a győzelem nyolcvan nyíl után mindössze egy lövésen múlt. 

Az úgynevezett Naadam-lövészet hagyománya a legenda szerint Dzsingisz kán idejére nyúlik vissza, a mongol vezér szórakozása volt ugyanis, hogy a legyőzött ellenfél harcosait beásta a földbe, úgy, hogy csak a fejük látszott ki, majd nyíllal lőtt rájuk. 

A mostani verseny barátságosabb körülmények között zajlik, a harcosok 75 méterről lőttek egy bögre nagyságú célpontra, Mónus ezt a lövést térdelve hajtja végre, míg a több százméteres távolságokra ellőtt nyilakat álló helyzetből, a fegyvert negyvenöt fok körüli szögben tartva küldi útjára - Utah-ban például GPS-szel mérik le, milyen messzire szállt.




A nyilak súlya és kialakítása az egyes kategóriákban más és más, nem mindegy, mennyi toll kerül a végére, és milyen a hegye, a nehezebb, vastagabb nyilak nagyjából ötszáz méteres távolságig használhatóak, de akár 300 km/h-s sebességgel is repülhetnek. 

A nem természetes anyagból készült íjak értéke 40-60 ezer forint körül van, a szarus íjaké százezertől egymillióig terjed, de Mónusnak ezekre nem kell költenie, Grózer Csaba barátja látja el őt felszereléssel, akit ő mindig meg is említ a sikerei után. 

A védőfelszereléseket is egy barátja, Váradi László és felesége készíti neki, a kezét védő, ősi magyarokét is idéző eszközöknek nagyon fontos szerepe van, mert biztonságot adnak neki azzal, hogy minimálisra csökkentik a a sérülés lehetőségét.




"Ez veszélyes mutatvány, és az ember akkor tud jól lőni, ha mindent ki tud kapcsolni, csak a célt látja maga előtt. 

Ha eltereli a figyelmét bármi más, akár az, hogy fél, hogy megsérül lövés közben, akkor már nem tud ugyanúgy teljesíteni. 

Ahogy ellövöm a nyilat, abban a pillanatban érezni szoktam, hogy célba talált, vagy elkerülte" - árul el egy műhelytitkot a totemállata után Farkasnak hívott íjász, akit eddig négyszer sebesített meg a lövés közben eltört nyíl.

A Hajdúnánáson, Budaörsön és Pesterzsébeten gyakorló Mónus ruházatában is ápolja az ősök emlékét, de azt mondja, nem érték még kellemetlen élmények emiatt, mindig talál, ahogy ő mondja, mélyebb érzésű embereket, akik tudják, mit képvisel. 

A jövőre nézve két nagy célt tűzött ki maga elé, az első, hogy 300 méterről tradicionális íjjal beletaláljon egy emberalak nagyságú célpontba - a kétszáznegyvenet korábban már sokszor kipipálta
-, a másik, nagyobb szabású terv, hogy a 907-es pozsonyi csata emlékére 907 méter fölé lőjön el egy nyilat. 




A Boszporusz és az Aranyszarv - öböl, Európa és Ázsia találkozásánál


Az utóbbi jövő nyáron esedékes, helyszíne pedig a Boszporusz-szoros, eredetileg ugyanis az volt a terv, hogy a legkeskenyebb pontja fölött lő át íjjal, ami nagyjából 750 méteres távolságnak felelt meg, de időközben merészebbek lettek a célok. 

Törökországban egyébként is nagyon népszerű a hagyományos íjászat, és Mónus szerint évek óta csábítják őket török íjászbarátaik, hogy tartsanak bemutatót.

 "Ez olyan kihívás, olyan feladat, amely csak egyszer adódik az ember életében, világraszóló esemény lesz" - harangozza be az egyelőre csak tervezett rekordkísérletet, és a lelkesedését látva biztosak lehetünk benne, hogy a törökök is meg fogják jegyezni az íjász nevét.




A Boszporusz és az Aranyszarv - öböl, Európa és Ázsia találkozásánál



(forrás: origo/Hartl Nagy Tamás)








- Harci cél- és távíjászat – Mónus József 

(Megint mesélek..., Vitray Tamás műsora):











"A nyíl adja meg az utat és az ívet a nyílvessző számára, mely maga a meglévő ERŐ!
A kettő együtt adja a távolságok legyőzését.
A kulcs annak az íjásznak a kezében van, aki tartja a nyilat, az ő teremtő képességei által megáldottan."











Továbbá:




-Figyeljük a TURULmadár érkezését!:



- A Boszporuszt is átlőné a világverő magyar íjász - Mónus József:








Szeretettel,

Gábor Kati


web oldalaim:
hagyomanyorzoink.hu

blog oldalam: 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése