2014. október 5., vasárnap

KROKODILOK


KROKODILOK



A krokodilok (Crocodylia) a hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) osztályába tartozó egyik rend.





Nílusi krokodil



Ma élő legközelebbi rokonaik a madarak (Aves), melyekkel monofiletikus csoportot alkotnak.

A krokodilok a hüllők osztályának Archosauromorpha alosztályágába tartoznak, legközelebbi rokonaik az Aetosauria, Phytosauria, Rauissuchia rendek.
E négy csoportot Crurotarsi ágba vonják.

Az ezzel testvércsoport Ornithodira ágba tartoznak a repülő őshüllők (Pterosauria) és a dinoszauruszok (Dinosauria), ahová a madarak is beoszthatók.


A krokodilok alkata gyíkszerű,
hát–hasi irányban kissé lapítottak, fejük erősen megnyúlt, arckoponyájuk erőteljes, rövid nyakon foglal helyet.
Farkuk hossza megegyezik a test hosszával, de oldalirányba lapított; evezőszervként működik a vízben.
A krokodilok kültakarója rendkívül erős, páncélszerű – innen ered régebbi nevük: páncélos hüllők.
A szarupikkelyek egységes szarulemezekké és szarupajzsokká forrtak össze, melyeket alulról még csontos pajzsok is erősítenek.
A hátoldal pikkelyei sokkal erősebbek, sötétebb, zöldes, barnás színűek, szabályos elrendeződésűek, a farokrész peremén felfelé álló szaruperem is található.
A hasoldal pikkelyei vékonyabbak, gyengébbek, és szennyes sárga színűek.
A fajmeghatározásnál különösen nagy jelentősége van a tarkón található szarupajzsok alakjának és elhelyezkedésének.






A krokodilok csontvázrendszere számos különlegességet mutat.
Koponyájuk megnyúlt, lapos, a fej csúcsán található a szemüreg.
A koponya diapszida-típusú, vagyis két két–két harántékablak található rajta, hasonlóan a Lepidosauromorpha hüllőkhöz.
Mint az a több Archosauria hüllőre is jellemző, az egyik halántékablak nem nyílik ki, ellenben van egy szemüreg alatti harmadik kisebb koponyanyílás.
Ezért is nevezik a koponyájukat triapszida-típusúnak.
A koponyacsontok erősen összenőttek, a szájpadlás erőteljesen elcsontosodott, a koponyacsontok és a fejbőr is elválaszthatatlanul egymáshoz nőttek.


A fogak
nem ránőtt fogak, mint a többi hüllőnél tapasztalhatjuk, hanem valódi gyökeres fogak, beleékelődnek az arckoponyába.
A foggyökér mindig csak egyszerű.
Rágásra nem alkalmasak, csak az áldozat megragadására és darabokra tépésére. Minden fog egyforma alakú, kúpos, csak kissé görbül hátra.
Különbség a fogak méretében van.
Ha egy fog letörik az alatta lévő pótlófog kinyomja az eredeti gyökerét, és előbújik az új fog.
A felső állcsont szájpadlása erősen elcsontosodik, ezzel védve az agyat a nagyobb falatok egészben való lenyelésekor.






A gerincoszlop erőteljes,
rajta ún. csigolyabordák találhatók, mely ősi bélyeg a hüllők közütt.
A hátgerincben 9 nyak-, 12–13 hát-, 2–4 lágyék, 2–3 kereszt- és 34–42 farkcsigolya van.
A csigolyák hátsó fele domború, elülső része pedig homorú, hogy a hátulsóval összepasszoljon.
A 12–13 kétfejű, Y-alakú horogszerű nyújtványokkal ellátott bordán kívül vannak még különleges, vékony, a gerincoszloppal össze nem növő csontos hasi bordák is, melyek a hasizmok rétegei között 7–8 harántsorban helyezkednek el.
 Ezek elől az utolsó borda porcos részére és a mellcsont porcos nyújtványára támaszkodnak, hátul pedig a farcsontra illeszkednek, és így az ún. hasmellcsontot alkotják.
Még a nyakcsigolyáknak is vannak rövid, kétfejű, szabad végükön bárd alakú bordáik.
A kulcscsont hiányzik.
Az előbb említett 12–13 mellkasi bordán különleges ún. horognyúlvány (Y-alakú bordakapcsolat) található, mely a bordát a mögötte lévőre támasztja, ettől a mellkas alkotása kiváltképp erős lesz (ez a madarakra is jellemző, és konvergens módon jelentkezik a Lepidosauria alosztályágban is a felemásgyíkok között).
A bordák szegycsonthoz kapcsolódnak.
Végtagjaik gyengébb alkotású tolólábak, mely csak kissé emelik meg a testet, és nem támasztják alá.
A láb ujjai között úszóhártyák feszülnek.






Igen különleges felépítésű az emésztőrendszer is.
A rövid és lapos nyelv az alsó állkapocs aljához nő le teljes hosszában, ízlelőbimbókban gazdagnak mondható.
Nyálmirigyeik nincsenek, a táplálékot mindig nedves állapotban nyelik le.
A gyomor – hasonlóan a madarakhoz – kettős tagolódású, egyrészt áll egy mirigyes gyomorból, másrészt egy erősen fejlett simaizomzatú zúzógyomorból. Az állat még köveket is nyel, melyek segítik a zúzógyomorban a keményebb táplálék megőrlését.
A két gyomor csak egy kis nyíláson át van összeköttetésben egymással.
A rövid bélcsatorna a vékonyfalú, bolyhos gyomorvégi bélből s a zegzugosan haladó vékonybélből áll.
A végbél rövid és széles, vakbél nélkül.
A hasnyálmirigy eléggé, a kettőslebenyű máj erősen fejlett, az epehólyag körte alakú, a lép kicsiny.
Az emésztőrendszer kloákában végződik, mely egy hosszanti hasíték a farok tövében.







Az anyagszállító-rendszer
messzemenően fejlettebb, mint a többi Reptiliáé.
Szívük kis méretű, mely erős szívburokban foglal helyet.
A szívben a kamrai válaszfal teljes.
A bal kamrából ered a jobb, a jobb oldaliból pedig a bal osztóértörzs a tüdőosztóértörzzsel együtt.
Eredete helyén mindkét értörzs nyílt összeköttetésben van egymással, amely azonban csak akkor szabad, ha a szívkamrák félhold alakú billentyűit a visszaözönlő vér bezárja.
A kettős aortaív – tipikus szívformában – itt is megtalálható, és a vér a két aortaív között lévő kis nyíláson át tud keveredni, amely éppen elég, hogy ne alakulhasson ki állandó testhőmérséklet, tehát a hidegvérűség – amely a többi hüllőre is jellemző – megmarad.







A légzőrendszer
alkotása is mutat különlegességeket.
Zárható orrnyílásuk – szemhez hasonlóan – a fej magasabb részén található, így úgy képesek víz alatt maradni, hogy közben a víz felszíne fölött mindent látnak, és lélegezni képesek.
A garatot egy puha, kötőszövetes lebennyel képesek elzárni, így a víz ott nem képes befolyni.
A gégefő egy hasítékon át a nyelv töve mögött nyílik, kissé kiszélesedik, azután a légcsőben folytatódik, mely a nyakon végighúzódik, belép a mellüregbe s két hosszú, görbült csővé oszlik, melyek aztán közvetlenül a két tüdő közepén levő nagy légtartóba, centrális üregekbe torkollnak.
A belélegzett levegő ezekből áramlik át a számos redős kamrába.
Tüdejük nagy mennyiségű levegőt képes befogadni, a víz alatt akár 1 óráig is bírják újabb levegővétel nélkül.
A redős-kamrás tüdőhöz érdekes módon még légzsákok is kapcsolódnak, mely jellemző a madarakra, és a repülő őshüllőknél és a dinoszauruszoknál is fellelhető volt.








Kiválasztásuk
természetesen utóvesével történik, amint az a többi hüllőrendre, a madarakra és az emlősökre is jellemző.
A lebenyes, sötétpiros vesék a lágyékcsigolyákhoz függeszkednek; húgyhólyag nincsen, a húgyvezeték szorosan az ondóvezeték mellett nyílik a kloákába.







Az idegrendszer
is igen fejlettnek mondható, az agy térfogata a testhez viszonyítva nagy.
 A krokodilok viselkedése sokkal összetettebb, mint a többi hüllőé; képesek megjegyezni nevelőjüket – akit így nem is bántanak, sőt engedik, hogy simogassa őket –, névre is hallgatnak.
A nílusi krokodil például emlékezetből tudja, hogy mikor érkeznek a szavannán várakozó állatok a folyóhoz, hogy átkeljenek.
 Agyuk fejlett, felépítése a madarakéra emlékeztet, gyors reagálásra képes, plasztikus.
Szemük felépítése egyezik a madarakéval, három szemhéjuk alakult: egy felső, egy alsó és egy átlátszó pislogóhártya.







 Látásuk viszonylag fejlett, a színeket csak kezdetlegesen képesek egymástól elkülöníteni.
A szemek kicsiny szemüregben mélyen fekszenek a koponya belsejében.
A koponya két oldalán találhatók a fülbemetszések, melyek bőrlebennyel elzárhatók.
A fül külső és belső fülre tagolódik, a belső fülben már csiga található, mely a többi hüllőnél nincs meg.
Szaglásuk nem túl kifinomult, a többi hüllőnél fejlett Jacobson-féle szerv itt csökevényes.
Ízérzékelésük ellenben nagyon fejlett és kifinomult.







A herék
a hasüregben a vesék mellett fekszenek.
A kloáka hátsó részében fekvő hímvessző egyszerű, kúp alakú s mély csatorna fut rajta végig.
A kloáka mindkét oldalán két nagy mirigy van, melyeknek váladéka erősen pézsmaillatú s valószínűleg a nemi tevékenységgel vannak kapcsolatban.
Két másik hasonló minőségű mirigy található az állkapcsoknak a fej középvonalához közeleső oldalán.
A nemi ingerültség alkalmával ezek a mirigyek csapszerűen kitüremkednek, ami már a fiatal állatokon is megfigyelhető.
A krokodilok megtermékenyítése – természetesen – belső, a párzás a sekély vízben történik.

A nőstény meszes héjú, vastag fehérjerétegű tojásokat rak a part homokjába, 






a fészekben ágdarabokat, leveleket is hord, hogy a bomlás közben keletkező hő segítsen a kikelésben.

A fészket általában magasra építi homokból.
Az anyaállat agresszíven védelmezi a fészket, bármire, amely a közelébe merészkedik rátámad (emberek is gyakran így esnek áldozatul krokodilnak).
A fiókák nemét érdekes módon a fészekben uralkodó hő dönti el: 33 °C alatt nőstények, míg 33,9 °C felett hímek kelnek ki a tojásból.






A kikelést az anyaállat is segíti, majd szájba véve a krokodilfiókákat a vízhez viszi őket, ahol még pár napig vigyáz rájuk.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a krokodilok utódgondozása messzemenően a legfejlettebb a hüllők között.

Így ír az Urania Állatvilág (Gondolat, Bp., 1969)
a krokodilok fészkelési és utódgondozási szokásairól:

„A krokodilusok szaporodása is igen érdekes.
Valamennyi hüllő közül – amennyire ez ismeretes – kitűnnek tevékeny ivadékgondozásukkal.
A nőstény 20-tól 100-ig terjedő tyúk- és lúdtojás közti nagyságú, keményhéjú és likacsos tojásait vagy a parti homokba ásott gödörbe helyezi, s a kiköltést a Nap melegére bízza, vagy iszapból és füvekből fészket készít, a tojásait rothadó növényanyaggal takarja le, úgyhogy valóságos költőkemence jön létre.
Az anyaállat az ivadékok kikelése közben, amely 70–90 napig tart, a fészken vagy annak közelében tartózkodik.







Őrzi tojásait.
Ceylon szigetén Deraniyagala még azt is megfigyelte, hogy a mocsári krokodilus (Crocodylus palustris) egy tócsa vizéből farokcsapásokkal hébe-hóba vizet fröcsköl fészkére, nyilván a fészekanyag korhadásának elősegítésére.
Az ivadékok röviddel a kibúvás előtt a tojásban elkezdenek vartyogni.
A nőstény ekkor odasiet, az ágakat vagy a homokot és földet félrekotorja, s az ivadékokat odavezeti vízhez.”






A krokodilok egy faj kivételével édesvízi ragadozók.
A legnagyobb faj a nílusi krokodil – mely egyben a rend típusfaja is – akár a 6–8 métert is elérheti, de leírtak már kivételes, 10 méteres példányokat is.
A krokodilok falánk ragadozók, mindenféle állati eredetű táplálékot felfalnak, sőt a dögöt sem vetik meg.
Napközben a parton napoznak, hogy vérük felmelegedjék, inkább éjjel vadásznak, de ha van lehetőségük, nappal is zsákmányolnak – például az itatóra jövő állatokat vagy a partra jövő embereket.
Európa és az Antarktisz kivételével minden kontinensen élnek képviselőik, ma mintegy 30 fajukat ismerjük.







Mára csak elvétve tisztogatja ki a krokodilok száját és fogát egy kismadár, a krokodilmadár.






A krokodilok és a madarak nagyon közeli rokonai egymásnak, mely már a korai anatómiai vizsgálatok során kiderült.
A madarak, a dinoszauruszok, a repülő őshüllők és krokodilok egy rokonsági kört alkotnak, közösen Archosaurusoknak (Archosauromorpha,
„uralkodó gyíkok”
[ógörög]) nevezzük őket.

A krokodilok közelebbi rokonai a madaraknak, mint a többi ma élő hüllőknek, melyet számos anatómiai sajátosság is alátámaszt:

a bordáikon Y-alakú horognyúlványokat találunk, melyek a bordát a mögötte lévőre támasztják, ezáltal a mellkas sokkal masszívabb, ellenállóbb lesz;
koponyájukon két halántékgödör található (az ún. diapszida-koponyatípus);
gyomruk két részre tagolódik, ún. kettős gyomor: egyik része szűkebb, hasonlít a madarak mirigyes gyomrára, a másik fala kimondottan izmos, olyan mint a madarak zúzógyomra; ebbe az állat még köveket is nyel, hogy segítse a táplálék megőrlését;
vérkeringésük hasonlóan fejlett, mert a szívben a kamrai válaszfal teljesen zárt (az artériás rendszer speciális felépítése miatt a vér kissé keveredik, ezért nem alakulhat ki állandó testhőmérséklet);







tüdejükhöz légzsákok kapcsolódnak, melyek az ő esetükben a minél több oxigén megtartását szolgálják a víz alatt;
szemükön hármas szemhéjat találunk, akárcsak a madarakén: egy alsó és egy felső szemhéj, valamint egy vékonyabb pislogóhártya;
agyuk felépítése teljesen a madáragy felépítését tükrözi (a kisagy méretében van némi különbség, mert ez a madaraknál a repülő életmód következtében fejlettebb, nagyobb);
tojásszerkezetükben közös: egyrészt mészhéjú tojásokat raknak, másrészt vastag fehérjerétege van (a többi hüllő tojása lágy szaruhéjú és nincs fehérjéje – vagy csak csekély);
felettébb fejlett ivadékgondozás: az anyaállat őrzi a fészekbe rakott tojásokat, és a kikelő utódokat pár napig gondozza is (a madarak utódgondozása természetesen ennél jóval fejlettebb, de a krokodilok e kezdetleges ivadékgondozása óriási előrelépés a többi hüllőhöz képest).





mississippi aligátor,  nílusi krokodil és gangeszi gaviál




A rendbe az alábbi ma élő családok, nemek és fajok tartoznak:



- Gaviálfélék

A gaviálfélék (Gavialidae) családjába 1 nem tartozik

Gangeszi gaviál (Gavialis gangeticus)






- Aligátorfélék

Az aligátorfélék (Alligatoridae) családjába 4 nem tartozik

Alligator (Cuvier, 1807) – 2 faj
Mississippi aligátor (Alligator mississippiensis)
Kínai aligátor (Alligator sinensis)

Caiman (Spix, 1825) – 3 faj
Pápaszemes kajmán (Caiman crocodilus)
Sakáre-kajmán (Caiman latirostris)
Yacare kajmán (Caiman yacare)

Melanosuchus (Gray, 1862) – 1 faj
Fekete kajmán (Melanosuchus niger)

Paleosuchus (Gray, 1862) – 2 faj
Cuvier-törpekajmán (Paleosuchus palpebrosus)
Schneider-törpekajmán (Paleosuchus trigonatus)








- Krokodilfélék

A krokodilfélék (Crocodylidae) családjába 3 nem tartozik

Crocodylus (Laurenti, 1768) – 12 faj
Hegyesorrú krokodil (Crocodylus acutus)
Páncélos krokodil (Crocodylus cataphractus)
Orinocói krokodil (Crocodylus intermedius)
Johnson-krokodil (Crocodylus johnsoni)
Mindoro-krokodil (Crocodylus mindorensis)
Púpos krokodil (Crocodylus moreletii)
Nílusi krokodil (Crocodylus niloticus)
Új-guineai krokodil (Crocodylus novaeguineae)
Mocsári krokodil (Crocodylus palustris)
Bordás krokodil (Crocodylus porosus)
Rombuszkrokodil (Crocodylus rhombifer)
Sziámi krokodil (Crocodylus siamensis)

Osteolaemus (Cope, 1861) – 1 faj
Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis)

Tomistoma (Müller, 1846) – 1 faj
Szunda-krokodil (Tomistoma schlegelii)






A krokodilok kihalt és ma élő családjainak filogenetikus családfája:


Eusuchia
  ──Hylaeochampsa
  └────Allodaposuchus
       └──Krokodilok (Crocodilia)
              ──Gavialidea
              │     ──Eothoracosaurus
              │     └────Thoracosaurus
              │          └────Argochampsa
              │               ──Eosuchus
              │               └──Gaviálfélék (Gavialidae)
              └────Borealosuchus
                   └────Pristichampsus
                        └──Brevirostres
                             ──Alligatoroidea
                             │     ──Leidyosuchus
                             │     ─?Deinosuchus
                             │     └──Globidonta
                             │            ──Stangerochampsa
                             │            ──Brachychampsa
                             │            └──Aligátorfélék  (Alligatoridae)
                             │            |-- Alligátorformák (Alligatorinae)
                             │            '-- Kajmánformák (Caimaninae)
                             │            |-- Palaeosuchus
                             │            '-- Közös ős
                             │            |-- Caiman
                             │            '-- Fekete kajmán (Melanosuchus niger)
                             └──Crocodyloidea
                                   ──Prodiplocynodon
                                   └────Asiatosuchus
                                        └────Brachyuranochampsa
                                             └────Harpacochampsa
                                                  └──Krokodilfélék (Crocodylidae)
                                                         |-- Szunda-krokodil (Tomistoma schlegeli)
                                                         '-- Krokodilformák (Crocodylinae)
                                                              |-- Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis)
                                                              '-- Crocodylus






(Forrás: Wikipédia)




Továbbá:



Gyógyító növényeink 1./a rész: 

- Gyógyító növényeink 1./b rész:

- Gyógyító növényeink 2. rész: 
http://emfkryon.blogspot.hu/2013/05/galaj.html


- Gyógyító növényeink 4. rész:


- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/gyogynovenyek-alkalmazasa.html


- Kiskertünkben - Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/vegyes-kulturak-kedvezo-hatasu-szomszed.html

- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/kerteszeti-naptar-zoldsegeskert-vetes.html

- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben:



- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/vegyszermentes-tartositas-oreganyaink.html


- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/paradicsomultetes-paradicsomtermesztes.html




- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/szabo-gyorgy-bukkszentkereszti.html


- A Hársvirág gyógyító növényünk külön fejezetet igényel:

- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:

- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:

- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:

- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:

A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:


- Hűsítő italok – házilag:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/husito-italok-hazilag.html


- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:

- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/dio-csudajo.html


- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szunyogcsipes-ellen-hagymatol-bananhejig.html


- ALOE VERA - a csodanövény:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/aloe-vera-csodanoveny.html

- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:

- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:

- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész: 

- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész: 




- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK: 

- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:


- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember  - Térkép az egészségünkhöz  – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-kezben-talpon-stb-benne-van-az-egesz.html

- A csakrák betegségei - behangulásuk:

- A SZERVÓRA:

- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:

- Gyógyító kéztartások - Mudrák:

Faszén - Aktív szén:

- FŰSZERNÖVÉNYEINK:

- Körömvirág:

- A LEVENDULA:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/07/a-levendula.html

- AZ AROMATERÁPIA - ILLÓOLAJOK:

- SÁFRÁNY - A FŰSZEREK KIRÁLYA - A KIRÁLYOK FŰSZERE:

- A DOHÁNY LEHET A RÁK ELLENSZERE:

- MÁK - MÁKOLAJ:







Szeretettel,

Gábor Kati


web oldalaim:

blog oldalam: 
 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése