2014. november 2., vasárnap

SZÁJTÁTÓHALAK VAGY KÖRSZÁJÚAK



SZÁJTÁTÓHALAK VAGY KÖRSZÁJÚAK



A körszájúak (Cyclostomata) a gerinchúros élőlények egy parafiletikus csoportja.
Korábban a szintén parafiletikus állkapocs nélküli halak egy osztályának tekintették.







Ide tartoznak a ma is élő nyálkahalak (Myxini)

A nyálkahalak (Myxini) gerinchúrosok (Chordata) törzsének egy osztálya.
Az osztályt az egyetlen ide sorolt rend, a nyálkahalalakúak (Myxiniformes) rendje, és annak egyetlen családja, a nyálkahalfélék családja alkotja.
Nem tartoznak a gerincesek közé, de velük együtt alkotják a koponyások (Craniata) kládját.
A korábbi rendszerezésekben az állkapocs nélküliekhez (Agnatha) és a körszájúakhoz (Cyclostomata) sorolták.

Nevüket az egysejtű bőrmirigyekben termelődő nagy mennyiségű nyálkáról kapták, amely a testüket borítja.
Szemük elcsökevényesedett, orr- és szájüregük összeköttetésben van, hátúszójuk gyengén fejlett, porcos kopoltyúkosaruk nincs.
Tengerek iszapos alzatában élnek, akár nagy mélységben is.
Kiválasztásuk ősvesével (mesonephros) történik, ozmokonformerek, azaz testükben a sókoncentráció megegyezik a környezetükével.

A nyálkahalak kapcsolata a többi gerinces csoporttal még tisztázatlan, rendszerezésük egyik alapproblémája az, hogy számos jellegük, mint pleziomorf (primitív) jelleg, minden gerinces csoportban jelen van (nem mondja meg, hogy melyek a legközelebbi rokonaik).
Jelenleg a nyálkahalakat nagyon primitív „gerinceseknek”, vagy a gerincesek közeli rokonainak tartják.
Jellemző rájuk a még nem tagolódott gerinchúr, valamint a porcos agykoponya részleges hiánya.
A nyálkahalak iszapfúró és élősködő életmódjuknak köszönhetően számos szervrendszerük redukálódott, tehát több látszólag primitív jellegük tulajdonképpen szerzett tulajdonság.






Rendszerezés:

A családba az alábbi alcsaládok és nemek tartoznak:

·         Eptatretinae Nelson, 1976
·         Eptatretus Cloquet, 1819
·         Myxininae Nelson, 1976
·         Myxine Linnaeus, 1758
·         Nemamyxine Richardson, 1958
·         Neomyxine Richardson, 1953
·         Notomyxine Nani & Gneri, 1951
·         Paramyxininae Wisner, 1999
·         Paramyxine Dean, 1904
·         Quadratinae Wisner, 1999
·         Quadratus Wisner, 1999



és az ingolák (Petromyzontida),

Az ingolák (Petromyzontida) a gerincesek altörzsének egyik ősi osztálya.
A korábbi rendszertanokban a körszájúakhoz (Cyclostomata) sorolták őket. Egyetlen élő rend tartozik közéjük.
Az átalakulással fejlődnek, sok közöttük az anadrom faj.
Szemük nem csökevényesedett el, porcos kopoltyúkosaraik és fejlett hátúszójuk van.
Orrüregük nincs kapcsolatban az előbéllel.
Parazita és nem parazita életmódú fajaik is vannak.
Az ingolák rosszul fosszilizálódnak, ezért kevés lelet ismert.


Rendszerezés:

·         Jamoytius nem
·         Endeiolepis nem
·         Euphanerops nem
·         Ingolaalakúak (Petromyzontiformes) rendje
·         Ingolafélék (Petromyzontidae) családja
·         Geotriinae alcsalád
·         Geotria nem
·         Mordaciinae alcsalád
·         Mordacia nem
·         Petromyzontinae alcsalád
·         Caspiomyzon nem
·         Eudontomyzon nem
·         Ichthyomyzon nem
·         Lampetra nem
·         Lethenteron nem
·         Petromyzon nem
·         Tetrapleurodon nem



…valamint ide sorolhatók a kihalt Myllokunmingiida és Conodonta csoportok is.
Ezen csoportokat a korszerű rendszertanok önálló osztályoknak tekintik.

Bár állkapcsuk természetesen nincsen, vannak fogsoraik, melyeket körkörösen képesek mozgatni.
Az állkapocs hiánya miatt nem tudják becsukni a szájukat, ezért állandóan vizet kell áramoltatniuk a szájukon keresztül.

Az állkapocs nélküli halak leszármazási viszonyai nem teljesen tisztázottak. Egyes molekuláris bizonyítékok szerint a csoport monofiletikus, és így a nyálkahalak és ingolák közelebbi rokonok, ez a Cyclostomata-hipotézis (vagy körszájú-hipotézis).
Ezzel szemben áll a Vertebrata-hipotézis (gerinces-hipotézis), mely szerint az ingolák közelebb állnak az állkapcsos halakhoz mint a nyálkahalakhoz.
Több adatra van szükség a kérdés eldöntéséhez.


Az ingolafélék

Nem lehet róluk tudni, hogy ritka állatok, vagy sem: néha százával látni őket, máskor ugyanazon a helyen hetekig egyet sem találnak.
Alakjuk kígyószerű és kifejlett állapotukban vérrel táplálkoznak.
Ez az állat az ingola, melynek hazánkban két alfaja él, két nagy folyónk vízgyűjtő területén.

Így megkülönböztetünk tiszai és dunai ingolákat.

Az ingolafélék a gerincesek első osztályát képező körszájúak (Cyclostomata) közé tartoznak, tehát annak ellenére, hogy vízben élnek, nem halak.
Rejtett életmódjuk és szokatlan testfelépítésük miatt sok fejtörést okoztak már rendszertannal foglalkozó zoológusoknak.
Rejtekhelyük megtalálása is szinte lehetetlen, lárváik egész idejüket a folyómedrek iszapos, szerves tápanyagokban gazdag aljában töltik.
A lárvák szemét ilyenkor még bőrréteg takarja, innen származik a vakcsík kifejezés, ám a csíkokhoz, alakjukat nem számítva, nem sok közük van.

Hazánkban két alfaja található meg, két legnagyobb folyónkról elnevezve:
a tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi) és a dunai ingola (Eudontomyzon mariae).
Most elsősorban a Tiszában és vízgyűjtőrendszerében élő fajról lesz szó, melyet neveznek erdélyi vagy kárpáti ingolának is.
A dunai ingoláról valamivel kevesebb szó fog esni.

Az ingolák szinte soha nem akadnak horgász horgára, vagy halász hálójába.
Ennek elkerülésében segítik gyors mozgásuk és síkos testük, alakjuk a kígyókéra emlékeztet.
Testüket nem pikkelyek fedik, egy osztott hátúszójuk és egy kisebb farok alatti úszójuk van, ami inkább csak a nőstényeken látható.
Nagyjából 20-30 centiméteresre nőnek meg.
Ezen kívül rendelkeznek még farokúszóval.
Páratlan orrnyílásuk a fejtetőn található, amely nem tűnik többnek egy parányi lyuknál.
Az orrnyílás fölött található még egy szemhez hasonlatos világos folt, ami bizonyítottan érzékeli a fényt.
Ennek nagy hasznát veszi felülről jövő támadás esetén.
Az ingolák kifejlett állapotban parazita, vérszívó állatok.
A lárvaállapot végén alakul át körszájuk valódi szívószájjá.
Ennek porckorongján apró, tűhegyes fogak segítik a rátapadást az áldozat testére.
A szájüreg legvégén hátrafordított helyzetben várakozik a nyelv, ami csak akkor aktiválódik, ha a rátapadás megtörtént.
Meglehetősen bizarr táplálkozásuk van az ingolnáknak: a gazdaállat testére történő rátapadás után a nyelv a szájnyíláson át befurakodik az áldozat testébe, és addig kutakodik, amíg kedvére való testnedveket nem talál.
Ez lehet a hasüreg, egy vastagabb ércsatorna vagy akár az állat szíve is.
A tápláló vér a nyelven át jut az ingola testébe.
A táplálkozásról még annyit, hogy a dunai változat bélcsatornája fejletlenebb a Tisza vízgyűjtőjében élőnél.
Régen azt hitték, hogy még a kiszívott vért sem képes megemészteni, idővel bebizonyították, hogy a dunai ingola csak teljesen kifejlődve és csupán egy hónapig él véren.
Nem így a tiszai, amely felnőtt korában is kihasználja különleges szájszervét és a közelében élő állatok vérét szívja.
De nem csak ebben különbözik a két faj.

Eltérnek egymástól abban is, hogy a szaporodás után a hímek nem egyformán folytatják pályafutásukat.
A párzásra nagyon romantikus időszakot választott magának a faj, a barackvirágzás idejét.
Ilyenkor a nőstények lapos kövekhez tapadnak az erős sodrású szakaszokon, egy kissé távolabb tőlük várakoznak a hímek.
Amikor egymás mellé sodródnak, a hím rátekeredik választottjára és belőle az ikrát, magából a spermiumát préseli ki.
A kifacsarodott hímek a víz sodrásával hátrébb kerülnek, és, ha nősténynek van még ikrája, akkor fogadja a következő udvarlót is.
A dunai ingola hímjeinek ez a nász életük befejezését jelenti, annyira legyengülnek, hogy a telet egyikük sem éri meg.
A tiszai faj viszont tovább éli a vérszívók megszokott életét.








Magyarországon mindkét faj fokozottan védett, bár egyes vélekedések szerint nem ritka fajokról van szó, csupán ritkán lehet őket látni.
Azonban előfordul, hogy egy számukra megfelelő patakkanyarulatban több százat is látni belőlük.
De van úgy, hogy hetekig hiába kutatnak utánuk ugyanazon a helyen.
Ezért az állomány felmérését a szakemberek lehetetlennek tartják.
A dunai ingola természetvédelmi értéke 100 000 Ft,
a tiszai ingoláé pedig 250 000 Ft.





  


Továbbá:



Gyógyító növényeink 1./a rész: 

- Gyógyító növényeink 1./b rész:

- Gyógyító növényeink 2. rész: 


- Gyógyító növényeink 4. rész:


- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése: 


- Kiskertünkben - Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények: 

- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása: 

- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben:



- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai: 


- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás: 




- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI: 

- Csicsóka – a jótékony szénhidrát: 

- A Hársvirág gyógyító növényünk külön fejezetet igényel:

- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:

- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:

- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:

- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:

A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:



- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:

- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel: 

- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig: 


- ALOE VERA - a csodanövény:

- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:

- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:

- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész: 

- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész: 




- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK: 

- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:


- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember  - Térkép az egészségünkhöz  – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:

- A csakrák betegségei - behangulásuk:

- A SZERVÓRA:

- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:

- Gyógyító kéztartások - Mudrák:

Faszén - Aktív szén:

- FŰSZERNÖVÉNYEINK:

- Körömvirág:

- A LEVENDULA:

- AZ AROMATERÁPIA - ILLÓOLAJOK:

- SÁFRÁNY - A FŰSZEREK KIRÁLYA - A KIRÁLYOK FŰSZERE:

- A DOHÁNY LEHET A RÁK ELLENSZERE:

- MÁK - MÁKOLAJ:

- ZSÁLYA:

- Petróleummal is lehet gyógyítani a rákot - Szabó Gyuri bácsi tanácsai:

- Az útifű:

- Galaj:

- Az erős paprika:



- A LEPKÉK:

- ÉJSZAKAI LEPKÉK:

- A MADARAK:


- KÉRŐDZŐK:







Szeretettel,

Gábor Kati


web oldalaim:

blog oldalam: 
 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése