2015. szeptember 17., csütörtök

Bányászat


Bányászat


"Jószerencsét!"

Bányászköszöntés

Jó szerencsét! - köszöntik egymást a bányászok Magyarországon 1893 óta. 
És így, vagy nagyon hasonlóan üdvözlik egymást a bányászok Közép–Európában, de talán a világon mindenhol.




“Bányászlegény, jól megrakd a csillét!
Az hoz néked igaz jószerencsét.
A kőszén fekete, fekete a tárna;
Feketébb a rózsám szeme párja.”




A bányászok védőszentje Szent Borbála




A bányász…

bányaműveléssel foglalkozó szakember, munkás.
Bányász szavunkat helynévi összetételben már a 14. sz.-ból ismerjük; a bányászlegények (banaz legenek) kifejezésre 1544-ből van adatunk.
Maga a bánya szó szláv eredetű (?), jelentése: ásványkitermelő üzem, hely.
Hazánk bányászatának okleveles, közvetett vagy közvetlen bizonyítékai azonban az első nyelvi adatokat jóval megelőző időkből ismeretesek.




A bizánci krónikák jegyezték fel, hogy az Erdélyben megtelepedő, honfoglaló magyarság a korábban bolgár érdekeltségű sóbányák művelését ellenőrzése alá vonta.
Az utóbbi évek kutatása révén derült fény a honfoglaló és Árpád-kori magyarság vaskohászatára s közvetve ércbányászatára.

Sajátságos, hogy a 13. sz.-ig használatos lelőhelyek általában a magyar nyelvterület belsejében vagy peremén helyezkedtek el, viszont a 13. sz. folyamán és az ezt követő időkben szinte kivétel nélkül nemzetiségi vidékeken nyitották meg a feltárásokat, amit részben a 13. sz. folyamán lezajlott bányaművelési, kohósítási változások, a tatárjárás súlyos pusztításai, valamint szervezett telepítési akciók magyaráznak.
A kapitalizmus korabeli bányászat fellendülése is nagyon gyakran nemzetiségi településeket érintett.




Ez az oka annak, hogy a só- és kőbányászatot kivéve nagyon kevés érc- és ásványbánya működött a késő középkorban és az újkorban magyar településkörnyezetben, bár az ország török megszállta vidékeiről elmenekülők jelentékeny számban kerestek menedéket bányavidékeinken (pl. az egykori Gömör vm.-ben).

Néhány középkori magyar településű bányavidékre évszázadok folyamán rendszeresen nemzetiségi csoportok költöztek (pl. román, szlovák stb.), s a kontinuus magyar közösségeket asszimilálták (pl. Abrudbánya, Verespatak ref. és unit. magyar bányászközösségei).




A fentebb említett telepítésekről meg kell jegyezni, hogy azokba mind a középkorban, mind az újkorban általában az ország területén kívülről származó közösségek költöztek. 
Középkori telepítéseink legtöbbször a Szudétaföldről származó németekkel népesítették be bányahelyeinket.

Az újkori kincstári telepítési vállalkozásokban jelentékeny számban vettek részt cseh munkások is. A 19. sz.-ban kibontakozó szénbányászat viszont több jelentős magyar bányászközösség kialakulásához vezetett, így pl. az erdélyi magyar agrárszegénység nagy számban vett részt a Zsil völgye szénkolóniáinak megalapításában.




A bányaművelés technikájának történeti múltja, emlékei eléggé ismertek. Különösen kiemelkedő jelentőségűek a rudabányai vasércbánya felszíni feltárásainál előkerült középkori bányaácsolatok, függőleges aknák, vízszintes tárnák, fejtések a bennük talált teljesen ép berendezési tárgyakkal, bányafelszerelési darabokkal, ácsolatokkal.
Rozsnyó környékén is számos jelentős mélyművelési tárgyi emlék került felszínre.

Középkori bányáinkban keskeny, szűk keresztmetszetű aknákon, tárnákon közelítették meg az ércteléreket, kőzeteket.
Ezek irányát követve folytatták a kézi erővel, csákányokkal, vésőkkel, ékekkel történő termelést, míg az adott réteg ki nem merült, vagy valamilyen természeti akadály a kiaknázást meg nem hiúsította.




Különösen nagy nehézséget jelentett a bányák rétegvizének leküzdése.
Korábban bőrtömlőkkel, majd szivattyúszerkezetekkel igyekeztek a vizet a művelés alatt álló részekről eltávolítani.
Hazai bányáink víztelenítő szerkezetei sokáig európai viszonylatban is figyelmet keltőek voltak.

 Legelőször pl. a mo.-i bányaüzemekben alkalmaztak gőzerővel működő szivattyúkat.
Az első gőzgép (Newcomen-féle) Selmecbányán dolgozott.
A kitermelt érc felszínre hozása általában emberi erővel történt.

A vízszintes szállításhoz zsákoláson kívül teknő- vagy sárhajószerű, vontatható, csúszó szerkezeteket és fa sínpályán gördülő kis kocsikat, csilléket használtak. Nagyobb bányákban a csigás emelőszerkezetekhez hasonló vonógépezeteket is működtettek.
A függőleges szállításban a falétrás zsákolás mellett nagy szerep jutott az emelőgépezeteknek, melyeket a kerengős szárazmalmokhoz hasonló erőátviteli szerkezetekkel (emberi, állati erővel) hajtottak meg.
A bányatereket kézben hordható, botra tűzhető, fali fülkébe helyezhető cserép mécsesekkel világították meg.




Később felfüggeszthető, önmagától vízszintes helyzetbe beálló, fémből készült bányász  mécseseket alkalmaztak.
 Fejtésnél robbantóeszközt az újkorig nem használtak.
A világon először Selmecbányán repesztettek lőporral.
A kitermelés, kiszállítás gépesítése a 19. sz. második felétől a sűrített levegővel, ill. elektromos energiával működő berendezések bevezetésével indult meg.
Az archaikus, középkori gyökerű bányaművelési módszerek kisebb állami, ill. magánvállalkozói tőke támogatását nélkülöző bányaüzemekben századunk elejéig fennmaradtak.

Néprajzi kutatásunk legalaposabban a torockói vasbányászat eljárásait tárta fel, ahol a középkori eredetű magyar bányavárost a 16. sz. folyamán jobbágyi alávetettségre kényszerítették.
Így különösen nehézzé vált mind a bányagazdák vállalkozásaiban, mind a bányászok munkamódszereiben lényegbe vágó újítások bevezetése, mivel országrésznyi környezetben a helyi paraszti szükségletek kielégítésére specializálták magukat a vasfeldolgozók, és századunkig biztosítani tudták a folyamatos termelést.




A torockói bányászok az érctelér, helyi szóval véna közelében nyitották a bányát. 
A bánya bejárata előtti rész a hold, itt állították fel pihenőkunyhójukat, a karámot s itt létesítették a kőkerteket, méghozzá annyit, ahány részvényese, részese volt a bányának, a kitermelt ércet (vaskő) ezekben elosztva tárolták.

A bányába bányaajtón át juthattak, a termelőhelyeket a vízszintes istájokon és a függőleges sottokon át közelítették meg.
Ha omlásveszélyes rétegekben ácsolatokat készítettek, amelyeknek fázás volt a neve, az ácsolat közeit deszkázták.
Torockón talicskával (pár), ill. négykerekű csillékkel (hant) közelítették meg a termelőhelyet.




 Ezek használatának megkönnyítésére a bányabeli utakat deszkázták.
A négykerekű csilléket talpfára, szegezett fa sínpályákon húzták ki.
A zsákos anyagszállítás is szokásos volt: hátizsákszerűen felkötötték.

 A függőlegesen vezető felfelé tartó út neve kürtő, a lefelé menőé sott, ezekbe lajtorja vagy lépcső (tirip) készült, ha több létrányi mélységet kellett áthidalni, a létrák között állványokat alkalmaztak.
A bányák vizét vastorzsák, csatornák segítségével vezették el, a mélyben összegyűlt vizet pomp, vagyis pumpa beállításával szivattyúzták ki.




 A vasérces bányafenék neve ort, a meddő kőzetűé puszta.
Az érc kiemelésére a hely lehetőségeihez alkalmazkodva a rövid nyelű kiscsákány vagy a nagycsákány volt használatos a kis és nagy pörej mellett, amelyet ékek beverésére (bányaszeg) alkalmaztak.
A kitermelt ércet vaskapa vagy favonyó segítségével húzták össze, majd a zsákolásig füles, fából készített tekenyőben hordták.
A torockói bányaművelésben ritkán ugyan, de éltek a robbantás módszerével. Lőtető szerszámaikat maguk készítették.

Bányafúróval, tisztító vassal lyukat készítettek a felrobbantandó kőzetbe.
Ebbe helyezték a bőrből varrt, puskaporral megtöltött patront.
Csallán, azaz német kóré kiszárított, kettéhasított, puskaporos sárral megtöltött, majd összeragasztott szárából készítettek gyújtózsinórt.

Ennek segítségével robbantották a lyukba fojtott robbanótöltetet.
A felrobbantott meddő (kéreg) a felhagyott bányaüregek betömésére szolgált.
A meddő és az érc keverékét (a bányán belül gurnya, a bányán kívül kólé a neve) kiszállították, a bánya szája előtti halomba (korc) rakták, majd válogatás után szétosztották.




Igyekeztek a kőzetet még lent a bányában átválogatni, hogy minél kevesebb meddőt hozzanak felszínre.
A bánya előtt felgyülemlett köveket háromhetenként szétosztották a tulajdonosok, részarányosok, részesek között.
Egy-egy bányának 2–30 tulajdonosa lehetett, de az ezek közötti osztozkodási arány nem volt mindig egyenlő.

A részesek ritkán végeztek bányászmunkát, szívesebben foglalkoztattak bányász bérmunkásokat, szakmányosokat, akiket a mázsaszám után fizettek.
A kitermelt ércet a bányatulajdonosok általában saját kohóikban dolgozták fel, akik nem foglalkoztak kohósítással, azok eladták.
A bányamunkások szerény kereseti viszonyaik mellett általában mezőgazdasági termeléssel is foglalkoztak.

Archaikus bányavidékeinken a bányarészvényes tulajdonosok is gazdálkodtak. Bányászközösségeink a 19. sz.-ig meglehetősen zártak voltak.
Társadalmilag is elkülönültek.




A nagyüzemi bányászati módszerek elterjedéséig egész életmódjukat, mind termelési eljárásaikat, mind szellemi és szociális kultúrájukat nagyon erősen tradicionális tényezők határozták meg.
Jellegzetesek a sajátos bányászfolklór jellegű alkotások, jelenségek, hiedelmek, valamint a szokások.

A 19. sz. szociális válsága, a történeti egyházak konzervativizmusa miatt gyakran alakultak ki bányászközösségeinkben szekták.
Bányásztelepüléseinkben a 19. sz. második felében egyre lendületesebben fejlődött a munkásmozgalom.

Az önsegélyező egyesületeken át a szakszervezeti élet kibontakozásához vezetett az út, majd egyre aktívabban kapcsolódtak be a bányászok a munkáspártok politikai küzdelmeibe.
  
(Irod. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (I–VI., Pest–Bp., 1868–1873); Jankó János: A torockói vasbányászat és kohászat (Bp., 1893); Jankó János: Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe (Bp., 1893); Rudabánya ércbányászata (szerk. Pantó Endre és tsai. Bp., 1957)



A rudabányai bányató


A vájár (mélyművelő):
a szakma munkaterülete a mélyművelésű bánya. 

A vájárképzés tematikája, a vájárok feladatai:

 – A vájármunka története, a helyi bányavidék, helyi bányaüzem.  
 – A bányaüzemek külszíni létesítményei.  
– Biztosítóanyagok tárolása, bányászati kéziszerszámok.  
– Fa megmunkálása, biztosítás részei, összeállítása.  
– Felszerelés leszállás előtt, egyéni védőfelszerelések.  
– Bányaterek ismerete, járás, közlekedés bányatérségekben.  
 – Nagyobb körültekintést igénylő bányafenntartási tevékenység bányatérségekben, szintes és dőlésben hajtott vágatokban.  
– Vágatok újranyitása (átépítés, biztosítás megerősítése).  
– Vágathajtás feltáró és elővájási jelleggel szintesen és dőlésben hagyományos, valamint korszerű biztosítással.  
– Ereszke, sikló, feltörés, gurító hajtás.  
– Jövesztés kézzel: csákány, fejtőkalapács használata.  
– Jövesztés robbantással: robbanóanyagok, robbantószerek.  
– Fúrólyuk telepítés: betörő-, bővítő- és koszorúlyukak.  
– Jövesztés géppel: jövesztő és jövesztő-rakodó gépek típusai.  
– Rakodás: kézzel, rakodógéppel, rakodógépek típusai (pl. PML-5, CAVO).  
– Szállítás: kézi csillézés, véges és vég nélküli kötélszállítás, láncosvonszoló, gumiszalag.



Szent Borbála

  
– Biztosítás fával: ideiglenes biztosítás, trapézácsolat, fejtési ácsolat, keretácsolat, poligom, tartóácsolat.  
– Biztosítás csúszóíves szerkezettel: (TH) kőszelvényű, kapuíves, ZE- és ZTE-szelvényű vájatokban.  
– Biztosítás falazattal: tégla, idomkő.  
– Lőttbetonos biztosítás.  
– Kőzetcsavarozás.  
– Fejtési munkák szintes és dőlésben telepített, keskeny és széleshomlokú fejtésekben:     = jövesztés kézi és gépi eszközökkel (robbantással, feszítő hatású eljárással, jövesztőgépekkel),     = biztosítás hagyományosan fával, egyedi fémbiztosító szerkezetekkel, keret és pajzsberendezésekkel,     = komplex fejtési jövesztő-, rakodó-, szállító- és biztosítóberendezéseknél végzendő munkafolyamatok,     = részvétel fejtés előkészítés és felhagyás munkálataiban,     = tömedékelés kézzel és géppel, omlasztás,     = különleges fejtési tevékenységek.    
5. Fémipari alapképzés, bányabeli gépi berendezések   
Fémipari alapképzés:  
– anyagismereti alapfogalmak, gépszerkezeti anyagok,  
 – mérő- és ellenőrző eszközök, a mértékegységek, mérési eljárások,   – előrajzolás (felület-előkészítés, rajzmunka, eszközei),  
– kalapács használata egyengetés,. nyújtás, hajlítás műveletei,  
– a vágás (vésés), fűrészelés, nyírás, lyukasztás eszközei, kivitele,  
– reszelés módjai, eszközei fúrás, köszörülés műveletei,  
– menetvágás eszközei, módjai,  
– szegecsfajták, szegecselés eszközei, szegecselés hidegen, melegen,  
 – a nem oldható kötések: forrasztás, hegesztés és kovácsolás eszközei, kivitelezése,  
– gépelemek, szerkezeti egységek szerelése, javítása, karbantartása.  




Gépek kezelése, szerelése, karbantartása:  
– csillék, csillepályák (vasút, függősínpálya), kialakítása, javítása, folyamatos szállítóberendezések: gumihevederes, láncosvonszoló, csúzdák, kötélpályák szerelése, üzemeltetése, karbantartása,  
– fejtőkalapácsok, fúrógépek, berendezések szerelése, karbantartása,  
– a munkahelyi szellőztetőgépek típusai, telepítésük, szerelése, karbantartása,   – a munkahelyi szivattyúk típusai, beépítésük, szerelése, kezelése, karbantartása,  
– légmotorok, vitlák, csavarozógépek, emelőszerkezetek kezelése, karbantartása,   – feszítőberendezések, csillefogók beépítése, szerelése, karbantartása,  
– folyamatos szállítóberendezések: hevederes, láncosvonszoló, kezelése, szerelése, karbantartása,  
– a munkahelyi kisgépek kezelése, karbantartása,  
– munkahelyi rakodó- és szállítógépek, berendezések szerelése, karbantartása, kezelése,   – vezeték és kábelmunkák vájár szinten,  
 – energiaellátás (csővezetékek) és szellőztető gépek, berendezések kezelése, karbantartása,  
– közreműködés kapcsolókkal és jelző berendezéseknél végzendő munkában,  
– vágathajtó gépek (jövesztő-rakodó) karbantartása, telepítése, kezelése,  
– egyedi fém biztosítóberendezések kezelése, karbantartása, szerelése,  
– hidraulikus rendszer szerelése, ellenőrzése,  
– gépesített biztosítóberendezések szerelése, karbantartása, kezelésük,  
– fejtési jövesztőberendezés szerelése, karbantartása, kezelésük,  
– komplex fejtési jövesztő-biztosító berendezés működtetése,  
– kenési feladatok ellátása, tömítettség ellenőrzése, tömítetlenség elhárítása,  
– gépészeti feladatokban történő aktív közreműködés, a bányaterület igényei szerint.     III/2. Követelmények    
1. Vállalkozói, munkajogi, szervezési és vezetési ismeretek alkalmazása   
Ismerje:   – a munkavállalással kapcsolatos tudnivalókat,  
– a vállalkozás beindításának és üzemeltetésének legfontosabb hatósági, személyi, tárgyi és pénzügyi feltételeit,  
– a gazdasági, pénzügyi és jogi alapfogalmakat


(Forrás: mot.hu)






Továbbá:




1. Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:

2. Hargita:

3. MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL:

4. Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája:

5. A pozsonyi csata:

6. Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:

7. Az utolsó Táltos:

8. Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk:

9. Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:

10. A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:

11. A magyar szent korona igazi rejtélye!!! 

12. Húsvéti népszokások, hagyományok:

13. CSABA KIRÁLYFI:

14. A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!

15. MIENK VAGY ERDÉLY:

16. Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:

17. A magyar népviselet és a szakrális geometria:


19. Október - a szüreti hónap  -  A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok:

20. Székelykapuk:
22. Eleink hagyománya - A pásztorok művészete - Eszközeik:

23. Pünkösdölés és más népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosdoles-es-mas-nepszokasok.html


25. Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html



29. KATALIN NAP ÉS A NÉPHAGYOMÁNY:
 http://emf-kryon.blogspot.hu/2013_11_24_archive.html

30. November - Szent András hava:




34. A téli napfordulót - a Fény születését ünnepeljük december 21 - én:

35. A népművészet, mint a magyar nép szakrális művészete:

 36. A szólásainkban rejlő tudás:

37. A TÁNC - A MAGYAR NÉPTÁNCOK:

38. Magyar hímzések és motívumok kincsestára:

39. Népi játékok

40. A HALASI CSIPKE - KISKUNHALAS ARANYA:

41. Népi mesterségek listája: 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése