Fémekkel dolgozó mesterségek
- kohász, öntő, olvasztár:
(a bányászatból vált ki)
vas, és egyéb fém (réz, bronz, sárgaréz stb.)
A kohászat
A kohászat a vas és más fémek érceikből való kinyerésével, finomításával, ötvözésével, öntésével, képlékeny alakításával, hőkezelésével, szerkezetének és tulajdonságainak vizsgálatával, valamint az alkalmazott gépi berendezésekkel foglalkozó komplex tudomány.
Vas- és fémkohászat
A szűkebb értelemben vett kohászat a metallurgia, amely a fémek ércekből való kinyerésével foglalkozik, csoportosítható az alkalmazott technológia jellege szerint:
tűzi kohászat (pirometallurgia),
hidrometallurgia,
elektrometallurgia.
A fémek szerinti csoportosítás:
vaskohászat (ide tartozik a vas és acél előállítása),
fémkohászat (az összes „nemvasfém” előállítása).
Vaskohászat
A vaskohászat két fő területe:
a nyersvasgyártás és
az acélgyártás.
- Fémkohászat
A fémkohászat a „nemvasfémek” érceiből való előállításával (metallurgiájával) foglalkozó tudomány és gyakorlati technológia összefoglaló elnevezése.
A fémkohászaton belül elkülönítik a könnyű- és a nehéz- vagy színesfémek kohászatát (a nehéz- és a színesfémek elnevezést a gyakorlatban szinonimaként használják).
A könnyű- és nehézfémek közötti választó vonalat általában a 4,5 kg/dm³ sűrűségnél vonják meg.
A gyakorlat szempontjából legfontosabb könnyűfémek az alumínium, a magnézium és a titán.
A színesfémek között a réznek, a nikkelnek, az ólomnak és a cinknek van a legnagyobb jelentősége.
Az első fém, amit az ember nagy valószínűséggel megismert, az arany volt.
A termésarany rögök hamar felkelthették az emberek figyelmét, amiket kalapálással munkáltak meg.
Ez a termésarany 0,2–38% ezüsttel, kevés rézzel és még kevesebb vassal volt szennyezve.
Az arany lágy volta miatt szerszámkészítésre nem volt alkalmas, ezért – és szép színe miatt – ékszereket készítettek belőlük.
Az ember gyakorlatilag az arannyal egy időben ismerte meg a rezet is, ami szintén előfordul a természetben elemi formában.
A kohósítására is hamar sor kerülhetett, mégpedig feltehetőleg véletlenül.
A tűzbe került rézérc (pl. malachit) redukálódhatott, így megmunkálható rézdarabot kaptak.
A rézolvasztás módszere már az i. e. 7–6. évezredben ismert volt.
Az ólmot és az ónt az i. e. 3000 körüli évszázadokban már ismerték.
A cink a réz ötvözőjeként jelent meg először, feltehetően cink-oxid tartalmú rézércek redukciója során került a rézbe.
A legkorábbi ónbronz leletek az i. e. negyedik évezred végéről származnak, a mai Irán területéről.
Az alumínium előállítására csak igen későn került sor, pedig előfordulásának gyakorisága 8% a földkéregben, amivel a harmadik helyen áll az oxigén és a szilícium után.
Alumíniumot – hiteles adatok szerint – 1807-ben állított elő Humphry Davy, noha ez még vassal szennyezett alumínium volt. Tiszta alumínium kísérleti előállítása 1825-ben a dán Ørsted, majd két évvel később a német Wöhler nevéhez fűződik.
Az iparszerű gyártás a timföld Bayer-féle és az alumínium olvadékelektrolízissel (Hall–Héroult-eljárás) való előállításával valósult meg.
- Porkohászat
A porkohászat olyan eljárás, amely fél- és készterméket fémporokból állít elő.
- Öntészet
Olvadt fém öntése
Az öntészet feladata és célja az, hogy a megolvasztott fémet egy üreges öntőformába öntve öntvényeket állítson elő. Az öntészetet számos szempont szerint lehet csoportosítani.
Az öntött fém milyensége szerint:
vas- és acélöntészet,
fémöntészet (minden, ami nem vasalapú).
Az öntési módszer szerint:
gravitációs öntés,
nyomásos öntés.
Az öntőforma anyaga szerint:
homokforma,
fém kokilla,
egyéb.
Az öntés termékei igen változatosak. Öntéssel készítik például a gépállványokat és házakat, háztartási gépek, járművek, elektrotechnikai eszközök stb. alkatrészeit.
- Képlékeny alakítás
Képlékeny alakítással a képlékenyen alakítható fémeket alakítják.
Eljárásai a kovácsolás, a hengerlés, a húzás, a kisajtolás, a csőhengerlés, a folyatás, a lemezalakítás stb.
- Fémtan
A fémtan (régebbi nevén metallográfia) a fémek és ötvözetek tulajdonságait fémfizikai alapokon tárgyaló és vizsgáló tudomány. Ezen belül foglalkozik a fémek és ötvözetek szerkezetével, a szerkezetvizsgálat módszereivel, a fémek mechanikai tulajdonságaival, a mágneses tulajdonságokkal, a korrózióval stb.
- Tüzeléstan
A kohászati tüzeléstan a kohászati folyamatokban használatos kemencékkel, kazánokkal és más melegítő berendezésekkel, fűtő és hőcserélő berendezésekkel, tűzállóanyagokkal, energiahordozókkal és égéstermékekkel, tüzelési módszerekkel stb. foglalkozó tudomány.
- harangöntő
A HARANGÖNTÉS:
A harangöntés a templomi vagy profán célú harangok előállításának művelete.
Az első harangok az 5. században készültek.
A 18. századig a harangöntők egyben ágyúöntők is voltak.
A harangok bronzból és acélból készülnek.
harangöntő műhely
A harangöntés:
A harabgöntő, templomi harangot készítő mesterember.
Az első tulajdonképpeni templomi harangok az 5. sz. első éveiben Itáliában készültek, később Franciao.-ban, Angliában, majd Németo.-ban is elterjedtek.
A mesterség hazánkban valószínűleg a 11. sz.-ban honosodott meg.
Eddig legrégibbnek ismert harangunk a Szeged melletti Kereset pusztán került elő.
A középkor folyamán jelentősebb harangöntők voltak Kassán, Eperjesen, Iglón, Besztercebányán, Pozsonyban, Győrött, Esztergomban, Pesten, Budán, Vácott, Brassóban stb.
Az általuk készített harangokon legtöbbször latin egyházi szövegek olvashatók, a készítési adatokat ritkán tüntették fel.
A harangöntők virágkora a 15–16. sz.-ra esett. A 17. sz.-ban szokásban volt a harangok zálogba adása is.
Nógrád megyében a 17. sz. első felében népi harangöntés alakult ki.
Ezek a kis súlyú, öntési hibás harangok ma már aránylag ritkák.
A 18. sz.-ig a harangöntők ágyúöntők is voltak. Némely városban harangöntő dinasztiák alakultak ki.
A 18–19. sz.-ban vándor harangöntők a helyszínen is öntöttek harangot.
Előfordult az is, hogy ágyúból vagy rézpénzből készítették.
A 19. sz. első felében a Felső-Tisza vidékén magyar nemesi családok foglalkoztak harangöntéssel.
A harangokat súlyra fizették.
A múlt század utolsó negyedére a harangöntők száma nagymértékben csökkent, noha kisebb csengők (→ csengőöntő), rézüstök, vasalók stb. készítésével is foglalkoztak.
A magyar néphagyományban a haranghoz sokféle monda fűződik (→harangmonda).
A tradicionális közösségi életben falun és városon egyaránt egészen a legutóbbi évtizedekig a szakrális szerep mellett a harangoknak nagy jelentősége volt más vonatkozásban is (jeladás, riasztás, tiszteletadás, ünnepköszöntés stb.).
Cigány csengőöntők is sokszor hivatkoznak arra, hogy szüleik harangöntéssel is foglalkoztak.
Ezeken a harangokon azonban a legtöbb esetben az állatok nyakába való nagyobb csengőket kell érteni, (→ még: harang)
(Irod. Kemény Lajos: Magyarországi ágyú és harangöntők (Arch. Ért., 1903); Csatkai Endre: A vasmegyei harangöntőkről (Vasi Szle, 1937); Patay Pál: Évszázados harangok (Bp., 1963); Patay Pál: Régi harangok (Bp., 1977).
- réz- és bronzműves, üstkészítő, réztárgy- és rézfúvós-hangszer készítő:
Törteli Üst
- vésnök, pénzverő:
- puskaműves:
- kovács -, vasverő -,
A kovács…
elsősorban patkókat és vasalásokat készítő fémfeldolgozó mesterember.
Régi magyar neve: vasverő.
Elődeink a kovácsmesterséget már a honvisszafoglalás előtt is gyakorolták, ill. foglalkoztak a vas előállításával (→ vasművesség).
A kovácsmesterség valószínűleg a honvisszafoglalás után vált önállóvá, majd a 14. sz.-ban több ágra is szakadt (→ lakatos).
A falusi vagy patkolókovács főleg a paraszti munkaeszközök készítésével, javításával, lovak, tehenek patkolásával foglalkozik, szerepe egy község vagy táj életében jelentős.
A mesterségnek különféle szakmai típusai alakultak ki, így van cigánykovács, uradalmi kovács vagy gépészkovács, községi vagy kommenciós kovács.
Többnyire közülük kerültek ki a múlt század elejétől a paraszti munkaeszközöket újító, feltaláló emberek.
Legtöbbjük állatgyógyítással is foglalkozott, volt, aki baromorvosi iskolát végzett.
Szerszámaik legjavát, a különféle kalapácsokat, fogókat, vágókat maguk készítették, az üllőket, fujtatókat manufaktúrákban vásárolták.
Szinte valamennyi munkát hagyományos kézi kovácsolással készítették.
A mesterség családon belül sokszor nemzedékeken át öröklődött, gyakorlásához igen sok hiedelem fűződik. (→ még: kovácsműhely)
(Irod. Szabó György: Falusi kovács a XV–XVI. században (Folia Archeologica, 1954); Bartha Antal: Honfoglaláskori kovácsmesterségünkről (Történelmi Szle, 1958); Jasiewicz, Zbigniew: Studia historyczno-etnograficzne nad kowalstwem wiejskim w Wielkopolsce (Poznan, 1963); Bodgál Ferenc: A kovácsmesterség kutatása (Miskolc, 1968).)
Kép forrása: Illés Vanda Anna
Kovácsoltvas kerítés - teremtés szimbólummal
"...,
ha a környezetembe nem vetülök én ki, akkor nem csináltam én
semmit.
Beáshatom
magam a földbe."
video:
Boldogságos
- Zsákai István portré:
szakmán belüli tagolódás alapján ismert:
- patkoló- vagy patkókovács
(lópatkolás),
(lópatkolás),
- míves munkák Mesterei, műlakatos, műkovács, (vas és fém anyagokból, dísz, és iparművészeti tárgyak készítői),
- borotva-, serpenyő-, kapa-, olló-, csapda-, ár- és körző-, szeg- és szegecs-, sarló-, kasza-, szer- és szerszám-, balta- és fejsze-, kalapács-, fúró-, lánc-, fegyver-, és a műszerkovács stb.
Tojáspatkoló:
Patkolt tojás
- fegyverkovács, kardcsiszoló, csiszár:
Szabó István fegyverkovács
- ónműves
(ónedény- és dísztárgykészítő mélyhúzással, mélynyomással és forrasztással)
(ónedény- és dísztárgykészítő mélyhúzással, mélynyomással és forrasztással)
- lakatos, lakatkészítő,
kivált belőle a karosszériás, géplakatos, mezőgazdasági géplakatos
kivált belőle a karosszériás, géplakatos, mezőgazdasági géplakatos
- drótos, drótostót
- esztergályos
- köszörűs, késes
- bádogos, edény -, és épületbádogos
- vízvezeték készítő, vízvezeték-szerelő
(kialakulása idején a bádogos mellékfoglalkozása volt)
(kialakulása idején a bádogos mellékfoglalkozása volt)
- kolompáros:
(Üstfoltozó cigány, rézműves, bádogos)
(Üstfoltozó cigány, rézműves, bádogos)
- ötvös:
(művészi fémmegmunkálással foglalkozó szakember)
- aranyműves, ezüstműves, ékszerkészítő
(ma együttes a képzése az ékszerkészítő és a drágakőcsiszoló foglalkozással)
(ma együttes a képzése az ékszerkészítő és a drágakőcsiszoló foglalkozással)
Nyers Csaba alkotása
Tarsolylemez készítő ötvös - Józsa Judit alkotása
Révész Sándor - ötvös - Boldogasszony gyűrű
A KÖSÖNTYŰ
(ékszerkészítő mesterség)
Kösöntyű:
1. A melltű, hajtű egyik fajtája.
2. A 14. sz. vége óta ismert elnevezés többféle ékszer és öltözetdísz (nyaklánc, karkötő, csat) megjelölésére, ’felfüggesztett, felakasztott (dísz)’ jelentéssel.
Nemesfémből készült női, tűvel ellátott melltű, hajtű ékszer.
Melltű:
a mell-, ill. derékrészen elhelyezett női ruhadarabok összeerősítésére szolgáló fémtű, amely többnyire rögzíthetően záródik, vízszintes fekvésben.
Gránátköves hajtű - kösöntyű
Hétfalusi csángó öv és kösöntyű
Hétfalusi csángó kösöntyű
- tűzzománckészítő :
A tűzzománc vörös- vagy sárgaréz, esetleg vaslemezre készül speciális szilikáttartalmú festékkel.
A vizes festék felhordása és száradása után 850 °C-os égetés következik.
Tündérvilág - Paál Sándor alkotása
- tűkészítő
- ráspolyvágó
(reszelő)
-
(mechanikus órakészítő és órajavító)
Kép forrása: Illés Vanda Anna
- aranymosó
NÉPMŰVÉSZETÜNK VÉDELMEZ MINKET
A népművészetünkben jelenlévő képi információ a Világegyetem élő
(és azon túli) szerkezetét jelenítik meg előttünk, bennünk.
Amennyiben ezek a képek a neuron-hálózatunkban is benne vannak
(gondolunk rájuk), úgy az Ősi Intelligencia élő nyomait hordozzuk.
Ebben a megközelítésben védelmet is jelentenek!
Úgy védelmez, hogy ismerjük, tudjuk, megértjük, használjuk,
beépítjük mindennapjainkba őseink tudását.
Életünk részévé tesszük újra....és rezgésszinten uraljuk is.
Így a formákon, motívumokon, ezek ismeretén, tudásán és azok
erőin át védelmet is jelentenek számunkra, hiszen a Forrás erejében élünk.
...és akkor még nem is szóltunk a népmeséinkről, szólásainkról,
közmondásainkról, népdalainkról, néptáncunkról, gyógynövényeinkről,
gyógyvizeinkről, rovásírásunkról stb. melyek szintén az ősi tudásunk részei.
Mind - mind fontos, és a teljességhez tartozik!
Továbbá:
1. Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:
2. Hargita:
3. MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL:
4. Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája:
5. A pozsonyi csata:
6. Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:
7. Az utolsó Táltos:
8. Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk:
9. Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:
10. A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:
11. A magyar szent korona igazi rejtélye!!! ♥
12. Húsvéti népszokások, hagyományok:
13. CSABA KIRÁLYFI:
14. A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!
15. MIENK VAGY ERDÉLY:
16. Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:
17. A magyar népviselet és a szakrális geometria:
18. Népi játékok:
19. Október - a szüreti hónap - A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok:
20. Székelykapuk:
21. A magyar házak mágikus ereje:
22. Eleink hagyománya - A pásztorok művészete - Eszközeik:
23. Pünkösdölés és más népszokások, hagyományok:
25. Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html
26. Péter – Pál napja az aratás kezdete:
27. László napra - Szent László király:
28. Szent Márton a néphagyományban:
29. KATALIN NAP ÉS A NÉPHAGYOMÁNY:
30. November - Szent András hava:
31. Az őrségi = ősrégi jelkincs:
32. Miklós - napi hagyományok itthon:
33. Téli népszokások:
34. A téli napfordulót - a Fény születését ünnepeljük december 21 - én:
35. A népművészet, mint a magyar nép szakrális művészete:
36. A szólásainkban rejlő tudás:
37. A TÁNC - A MAGYAR NÉPTÁNCOK:
38. Magyar hímzések és motívumok kincsestára:
39. Népi játékok:
40. A HALASI CSIPKE - KISKUNHALAS ARANYA:
41. Népi mesterségek listája:
42. NÉPI MESTERSÉGEK - MESTEREK BEMUTATÁSA - Hornok Magdolna festőművésznő alkotásai által:
- A bányászat:
- VÁLYOGVETŐ – VÁLYOGHÁZAK:
- FÁVAL KAPCSOLATOS MESTERSÉGEK:
-
Fémekkel dolgozó mesterségek:
Szeretettel,
Gábor Kati
blog oldalam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.