2015. október 16., péntek

Fémekkel dolgozó mesterségek


Fémekkel dolgozó mesterségek


- kohász, öntő, olvasztár: 
(a bányászatból vált ki)

vas, és egyéb fém (réz, bronz, sárgaréz stb.)



Olvasztár - Hincz Gyula festménye

A kohászat

A kohászat a vas és más fémek érceikből való kinyerésével, finomításával, ötvözésével, öntésével, képlékeny alakításával, hőkezelésével, szerkezetének és tulajdonságainak vizsgálatával, valamint az alkalmazott gépi berendezésekkel foglalkozó komplex tudomány.

Vas- és fémkohászat
  
A szűkebb értelemben vett kohászat a metallurgia, amely a fémek ércekből való kinyerésével foglalkozik, csoportosítható az alkalmazott technológia jellege szerint:

tűzi kohászat (pirometallurgia),
hidrometallurgia,
elektrometallurgia.

A fémek szerinti csoportosítás:

vaskohászat (ide tartozik a vas és acél előállítása),
fémkohászat (az összes „nemvasfém” előállítása).
Vaskohászat

A vaskohászat két fő területe:

a nyersvasgyártás és
az acélgyártás.




- Fémkohászat

A fémkohászat a „nemvasfémek” érceiből való előállításával (metallurgiájával) foglalkozó tudomány és gyakorlati technológia összefoglaló elnevezése. 

A fémkohászaton belül elkülönítik a könnyű- és a nehéz- vagy színesfémek kohászatát (a nehéz- és a színesfémek elnevezést a gyakorlatban szinonimaként használják).

A könnyű- és nehézfémek közötti választó vonalat általában a 4,5 kg/dm³ sűrűségnél vonják meg.

A gyakorlat szempontjából legfontosabb könnyűfémek az alumínium, a magnézium és a titán.

A színesfémek között a réznek, a nikkelnek, az ólomnak és a cinknek van a legnagyobb jelentősége.

Az első fém, amit az ember nagy valószínűséggel megismert, az arany volt.
A termésarany rögök hamar felkelthették az emberek figyelmét, amiket kalapálással munkáltak meg.
Ez a termésarany 0,2–38% ezüsttel, kevés rézzel és még kevesebb vassal volt szennyezve.

Az arany lágy volta miatt szerszámkészítésre nem volt alkalmas, ezért – és szép színe miatt – ékszereket készítettek belőlük.

Az ember gyakorlatilag az arannyal egy időben ismerte meg a rezet is, ami szintén előfordul a természetben elemi formában.

A kohósítására is hamar sor kerülhetett, mégpedig feltehetőleg véletlenül.
A tűzbe került rézérc (pl. malachit) redukálódhatott, így megmunkálható rézdarabot kaptak.

rézolvasztás módszere már az i. e. 7–6. évezredben ismert volt.
Az ólmot és az ónt az i. e. 3000 körüli évszázadokban már ismerték. 
A cink a réz ötvözőjeként jelent meg először, feltehetően cink-oxid tartalmú rézércek redukciója során került a rézbe.

A legkorábbi ónbronz leletek az i. e. negyedik évezred végéről származnak, a mai Irán területéről.

Az alumínium előállítására csak igen későn került sor, pedig előfordulásának gyakorisága 8% a földkéregben, amivel a harmadik helyen áll az oxigén és a szilícium után.
Alumíniumot – hiteles adatok szerint – 1807-ben állított elő Humphry Davy, noha ez még vassal szennyezett alumínium volt. Tiszta alumínium kísérleti előállítása 1825-ben a dán Ørsted, majd két évvel később a német Wöhler nevéhez fűződik.
Az iparszerű gyártás a timföld Bayer-féle és az alumínium olvadékelektrolízissel (Hall–Héroult-eljárás) való előállításával valósult meg.

- Porkohászat

A porkohászat olyan eljárás, amely fél- és készterméket fémporokból állít elő.




- Öntészet

Olvadt fém öntése
Az öntészet feladata és célja az, hogy a megolvasztott fémet egy üreges öntőformába öntve öntvényeket állítson elő. Az öntészetet számos szempont szerint lehet csoportosítani.

Az öntött fém milyensége szerint:

vas- és acélöntészet,
fémöntészet (minden, ami nem vasalapú).

Az öntési módszer szerint:

gravitációs öntés,
nyomásos öntés.

Az öntőforma anyaga szerint:

homokforma,
fém kokilla,
egyéb.
Az öntés termékei igen változatosak. Öntéssel készítik például a gépállványokat és házakat, háztartási gépek, járművek, elektrotechnikai eszközök stb. alkatrészeit.

- Képlékeny alakítás

Képlékeny alakítással a képlékenyen alakítható fémeket alakítják.
Eljárásai a kovácsolás, a hengerlés, a húzás, a kisajtolás, a csőhengerlés, a folyatás, a lemezalakítás stb.

- Fémtan

A fémtan (régebbi nevén metallográfia) a fémek és ötvözetek tulajdonságait fémfizikai alapokon tárgyaló és vizsgáló tudomány. Ezen belül foglalkozik a fémek és ötvözetek szerkezetével, a szerkezetvizsgálat módszereivel, a fémek mechanikai tulajdonságaival, a mágneses tulajdonságokkal, a korrózióval stb.

- Tüzeléstan

A kohászati tüzeléstan a kohászati folyamatokban használatos kemencékkel, kazánokkal és más melegítő berendezésekkel, fűtő és hőcserélő berendezésekkel, tűzállóanyagokkal, energiahordozókkal és égéstermékekkel, tüzelési módszerekkel stb. foglalkozó tudomány.

- harangöntő
 (…a harangokat megszentelte)

A HARANGÖNTÉS:




A harangöntés a templomi vagy profán célú harangok előállításának művelete.

Az első harangok az 5. században készültek.




A 18. századig a harangöntők egyben ágyúöntők is voltak.

A harangok bronzból és acélból készülnek.





harangöntő  műhely





A harangöntés:

A harabgöntő, templomi harangot készítő mesterember. 

Az első tulajdonképpeni templomi harangok az 5. sz. első éveiben Itáliában készültek, később Franciao.-ban, Angliában, majd Németo.-ban is elterjedtek. 

A mesterség hazánkban valószínűleg a 11. sz.-ban honosodott meg. 
Eddig legrégibbnek ismert harangunk a Szeged melletti Kereset pusztán került elő. 

A középkor folyamán jelentősebb harangöntők voltak Kassán, Eperjesen, Iglón, Besztercebányán, Pozsonyban, Győrött, Esztergomban, Pesten, Budán, Vácott, Brassóban stb. 

Az általuk készített harangokon legtöbbször latin egyházi szövegek olvashatók, a készítési adatokat ritkán tüntették fel. 

A harangöntők virágkora a 15–16. sz.-ra esett. A 17. sz.-ban szokásban volt a harangok zálogba adása is. 

Nógrád megyében a 17. sz. első felében népi harangöntés alakult ki. 
Ezek a kis súlyú, öntési hibás harangok ma már aránylag ritkák. 

A 18. sz.-ig a harangöntők ágyúöntők is voltak. Némely városban harangöntő dinasztiák alakultak ki. 

A 18–19. sz.-ban vándor harangöntők a helyszínen is öntöttek harangot. 
Előfordult az is, hogy ágyúból vagy rézpénzből készítették. 

A 19. sz. első felében a Felső-Tisza vidékén magyar nemesi családok foglalkoztak harangöntéssel. 

A harangokat súlyra fizették. 

A múlt század utolsó negyedére a harangöntők száma nagymértékben csökkent, noha kisebb csengők ( csengőöntő), rézüstök, vasalók stb. készítésével is foglalkoztak. 

A magyar néphagyományban a haranghoz sokféle monda fűződik (harangmonda). 

A tradicionális közösségi életben falun és városon egyaránt egészen a legutóbbi évtizedekig a szakrális szerep mellett a harangoknak nagy jelentősége volt más vonatkozásban is (jeladás, riasztás, tiszteletadás, ünnepköszöntés stb.). 

Cigány csengőöntők is sokszor hivatkoznak arra, hogy szüleik harangöntéssel is foglalkoztak. 
Ezeken a harangokon azonban a legtöbb esetben az állatok nyakába való nagyobb csengőket kell érteni, ( még: harang) 

(Irod. Kemény Lajos: Magyarországi ágyú és harangöntők (Arch. Ért., 1903); Csatkai Endre: A vasmegyei harangöntőkről (Vasi Szle, 1937); Patay Pál: Évszázados harangok (Bp., 1963); Patay Pál: Régi harangok (Bp., 1977).


réz- és bronzműves, üstkészítő, réztárgy- és rézfúvós-hangszer készítő:



Törteli Üst

- vésnök, pénzverő:



Körmendy Gyula ötvös - vésnök mester munkája 


- puskaműves:



Zord Gábor munkája


- kovács -, vasverő -, 




A kovács…

elsősorban patkókat és vasalásokat készítő fémfeldolgozó mesterember.

Régi magyar neve: vasverő.

Elődeink a kovácsmesterséget már a honvisszafoglalás előtt is gyakorolták, ill. foglalkoztak a vas előállításával ( vasművesség).

A kovácsmesterség valószínűleg a honvisszafoglalás után vált önállóvá, majd a 14. sz.-ban több ágra is szakadt ( lakatos).

A falusi vagy patkolókovács főleg a paraszti munkaeszközök készítésével, javításával, lovak, tehenek patkolásával foglalkozik, szerepe egy község vagy táj életében jelentős.

A mesterségnek különféle szakmai típusai alakultak ki, így van cigánykovács, uradalmi kovács vagy gépészkovács, községi vagy kommenciós kovács.

Többnyire közülük kerültek ki a múlt század elejétől a paraszti munkaeszközöket újító, feltaláló emberek.

Legtöbbjük állatgyógyítással is foglalkozott, volt, aki baromorvosi iskolát végzett.
Szerszámaik legjavát, a különféle kalapácsokat, fogókat, vágókat maguk készítették, az üllőket, fujtatókat manufaktúrákban vásárolták.

Szinte valamennyi munkát hagyományos kézi kovácsolással készítették.
A mesterség családon belül sokszor nemzedékeken át öröklődött, gyakorlásához igen sok hiedelem fűződik. ( még: kovácsműhely)

(Irod. Szabó György: Falusi kovács a XV–XVI. században (Folia Archeologica, 1954); Bartha Antal: Honfoglaláskori kovácsmesterségünkről (Történelmi Szle, 1958); Jasiewicz, Zbigniew: Studia historyczno-etnograficzne nad kowalstwem wiejskim w Wielkopolsce (Poznan, 1963); Bodgál Ferenc: A kovácsmesterség kutatása (Miskolc, 1968).)



Kép forrása: Illés Vanda Anna


szakmán belüli tagolódás alapján ismert: 

- patkoló- vagy patkókovács 
(lópatkolás), 




- míves munkák Mesterei, műlakatos, műkovács, (vas és fém anyagokból, dísz, és iparművészeti tárgyak készítői),

- borotva-, serpenyő-, kapa-, olló-, csapda-, ár- és körző-, szeg- és szegecs-, sarló-, kasza-, szer- és szerszám-, balta- és fejsze-, kalapács-, fúró-, lánc-, fegyver-, és a műszerkovács stb.


Tojáspatkoló:





Patkolt tojás


- fegyverkovács, kardcsiszoló, csiszár:





Szabó István fegyverkovács


- ónműves 
(ónedény- és dísztárgykészítő mélyhúzással, mélynyomással és forrasztással)


- lakatos, lakatkészítő, 
kivált belőle a karosszériás, géplakatos, mezőgazdasági géplakatos


- drótos, drótostót


- esztergályos


- köszörűs, késes


- bádogos, edény -, és épületbádogos


- vízvezeték készítő, vízvezeték-szerelő 
(kialakulása idején a bádogos mellékfoglalkozása volt)


- kolompáros: 
(Üstfoltozó cigány, rézműves, bádogos)


- ötvös:
(művészi fémmegmunkálással foglalkozó szakember)

- aranyműves, ezüstműves, ékszerkészítő
(ma együttes a képzése az ékszerkészítő és a drágakőcsiszoló foglalkozással)






Nyers Csaba alkotása



Tarsolylemez készítő ötvös - Józsa Judit alkotása



Révész Sándor - ötvös - Boldogasszony gyűrű


A KÖSÖNTYŰ

(ékszerkészítő mesterség)

Kösöntyű:

1. A melltű, hajtű egyik fajtája.

2. A 14. sz. vége óta ismert elnevezés többféle ékszer és öltözetdísz (nyaklánc, karkötő, csat) megjelölésére, ’felfüggesztett, felakasztott (dísz)’ jelentéssel.


Nemesfémből készült női, tűvel ellátott melltű, hajtű ékszer.

Melltű:

a mell-, ill. derékrészen elhelyezett női ruhadarabok összeerősítésére szolgáló fémtű, amely többnyire rögzíthetően záródik, vízszintes fekvésben.








Gránátköves hajtű - kösöntyű


Hétfalusi csángó öv és kösöntyű


Hétfalusi csángó kösöntyű


- tűzzománckészítő :

A tűzzománc vörös- vagy sárgaréz, esetleg vaslemezre készül speciális szilikáttartalmú festékkel. 
A vizes festék felhordása és száradása után 850 °C-os égetés következik.



Tündérvilág - Paál Sándor alkotása


Tűzzománc ékszer 






Kiss Zoltán tűzzománcos munkái


- tűkészítő


- ráspolyvágó 
(reszelő) 


órás: 
(mechanikus órakészítő és órajavító)




Kép forrása: Illés Vanda Anna


- aranymosó









NÉPMŰVÉSZETÜNK VÉDELMEZ MINKET

A népművészetünkben jelenlévő képi információ a Világegyetem élő (és azon túli) szerkezetét jelenítik meg előttünk, bennünk.

Amennyiben ezek a képek a neuron-hálózatunkban is benne vannak (gondolunk rájuk), úgy az Ősi Intelligencia élő nyomait hordozzuk.
Ebben a megközelítésben védelmet is jelentenek!

Úgy védelmez, hogy ismerjük, tudjuk, megértjük, használjuk, beépítjük mindennapjainkba őseink tudását.

Életünk részévé tesszük újra....és rezgésszinten uraljuk is.
Így a formákon, motívumokon, ezek ismeretén, tudásán és azok erőin át védelmet is jelentenek számunkra, hiszen a Forrás erejében élünk.

...és akkor még nem is szóltunk a népmeséinkről, szólásainkról, közmondásainkról, népdalainkról, néptáncunkról, gyógynövényeinkről, gyógyvizeinkről, rovásírásunkról stb. melyek szintén az ősi tudásunk részei.

Mind - mind fontos, és a teljességhez tartozik!






Továbbá:



1. Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:

2. Hargita:

3. MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL:

4. Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája:

5. A pozsonyi csata:

6. Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:

7. Az utolsó Táltos:

8. Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk:

9. Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:

10. A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:

11. A magyar szent korona igazi rejtélye!!! 

12. Húsvéti népszokások, hagyományok:

13. CSABA KIRÁLYFI:

14. A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!

15. MIENK VAGY ERDÉLY:

16. Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:

17. A magyar népviselet és a szakrális geometria:


19. Október - a szüreti hónap  -  A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok:

20. Székelykapuk:
22. Eleink hagyománya - A pásztorok művészete - Eszközeik:
23. Pünkösdölés és más népszokások, hagyományok: 


25. Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html


30. November - Szent András hava:




34. A téli napfordulót - a Fény születését ünnepeljük december 21 - én:

35. A népművészet, mint a magyar nép szakrális művészete:

 36. A szólásainkban rejlő tudás:

37. A TÁNC - A MAGYAR NÉPTÁNCOK:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése