Kelmével, textillel, kenderrel, gyapjúval foglalkozó mesterségek
- szövő - fonó:
A szövőszék neve szüőfa, szövőfa, szátva, szátyva, eszváta, esztováta a különböző vidékeken.
Erdélyben és a Tiszántúlon pedig osztováta...„S a lelkem sző, mint osztováta” Jékely Zoltán: Ó, osztováta, osztováta… című szépséges verséből való a részlet
Pázmán Ida - szőttes
A gyerekek, akik hamar felfogták a szövés mozdulatainak mikéntjét, őket meghívták, hogy segíthetnek szőni ... a lábittó, a vetellő, meg a ráverősnyüst voltak, melyeket össze kellett tudni hangolni egymással a szövés menetében.
A szövés:
két, egymásra merőleges szálrendszernek egy mechanizmus, a → szövőszék útján való összekapcsolása, a szálak egyenkénti kötése által.
A szövőszék két hengere (függőleges szövőszéknél két keresztfája) biztosítja a hosszanti szálak párhuzamos (→ fonalfelvetés), egy síkban való elhelyezését.
Ezt a fonalsíkot a páros és páratlan szálak elkülönítésével a nyüst két, egymással hegyes szögben záródó fonalsíkra bontja, s az így keletkezett nyíláson átvezethető a keresztszál.
A nyüst lábítós (pedálos) váltásával (vertikális szövőszéknél a nyüst visszaengedésével) a páros és páratlan fonalak egymással helyzetet cserélve újabb hegyesszög keletkezik, ezzel a hosszanti fonalak kötötték az imént bevetett keresztszálat, és ugyanakkor újabb keresztszál bevezetésére biztosították a nyílást a fonalsíkban.
A keresztfonalak átvetésére a → vetélő (függőleges szövőszéknél: a gombjától megfosztott → orsó, vagy az utóbbi időkben az ezt helyettesítő egyenes botocska) szolgál, majd a keresztfonalak sűrű egymáshoz tömörítésére a bordát használják.
A szövés munkája a horizontális szövőszéken a fonalsík szétválasztásának (egyik láb), a keresztfonal átvetésének (egyik kéz), a fonalsík ellentétes szétválasztásának (másik láb), a keresztszál bordával való leverésének (u.azon kéz), majd a keresztszál visszadobásának (másik kéz) ritmikus egymásutánja.
A vertikális szövőszéken ugyanez a sorrend, de a ritmus lassúbb, mivel a lábmunkát is kézzel végzik, s a keresztfonalat nem átvetik, hanem átbújtatják a láncfonal nyílásán.
A lábítós szövőszéken több nyüst beiktatásával a két fonalrendszer kötését variálni lehet, így egyszerűbb mintás szövetet állítanak elő.
Összetettebb minták szövéséhez a kívánt kötésnek megfelelően külön hurokpálcákra szedik fel a láncfonalat.
A hosszanti láncfonal népi neve melléke, mejjéke, felmenője, a keresztfonalé béle, belemenője. (→ még: gyapjúszövés)
(Irod. Szolnoky Lajos: A kender és feldolgozója Kemencén (Ethn., 1949); Szolnoky Lajos: A bodrogközi függőleges szövőszék rekonstrukciója (Népr. Ért., 1954).
A kendermunka
A termelt → kendernek házilag, hagyományos módon és eszközökkelvászonneműekké
való feldolgozása, amit szinte kizárólag a parasztcsalád nőtagjai végeznek.
(A házilag elkészített fonalat csak egyes helyeken adták át
megszőni a → takácsnak).
- takács:
Szövéssel foglalkozó iparos.
Vászonkészítő szövőmester.
Vászonkészítő szövőmester.
Szövés - Ariadne műhely - Mandula szövi a vásznat
A beérett kendert kézzel szaggatják ki a földből (→ kendernyövés),
majd áztatják (→ kenderáztatás),
hogy a belső fás szövetről a szár külsején elhelyezkedő rostok lelazuljanak.
Szárítás után törik (→ kendertörés) és tisztítják a kendert,
ezáltal az összetört fás szilánkok (→ pozdorja) eltávolodnak a hasznos rostok közül.
Majd következik a → kenderpuhítás,
végül pedig a gerebenezés (→ rostfésülés).
A teljesen tiszta rostokat lehet fonni (→ fonás).
A kész fonalat motringokba rendezik és lemérik a → motollán,
aztán mossák (→ fonalmosás),
szárítják és gombolyítják (→ gombolyító).
Végül a szövéshez való előkészületként következik a → fonalfelvetés,
majd a láncfonalak → szövőszékre való felhelyezése és ezután a tkp.-i →szövés.
– A magyarság a honvisszafoglalást megelőző időben is ismerte már a kendert és értett ennek feldolgozásához.
A rostanyag kikészítéséhez használt akkori eszközkészlete és technológiája alig különbözött a legutóbbi időkben is alkalmazottól
(→ kendertörő, → tiló, → törőszék, → kenderdörzsölés, →szöszcsávázás),
csak éppen nem gerebenezte még a rostot.
A fonással kezdődő fonalmunkák recens
eszközei
(→ guzsaly, motolla, gombolyító, fonalfelvetés, szövőszék)
viszont a honvisszafoglalás utáni szláv hatást is mutatnak.
A kender törése
– A kendermunkának jelentős gazdasági szerepe volt az önellátásra törekvő parasztcsaládok háztartásában.
Bár a kendernek hagyományos módon és eszközökkel való feldolgozása rendkívül idő- és munkaigényes (egy m vászon előállítása a családnak átlag 24–28 munkaórába került!), ennek ellenére a parasztcsaládok zöme századunk első felében is még intenzíven foglalkozott vele.
A kendermunkára fordítandó idő 80%-a téli hónapokra esett, amikor a parasztgazdaságban szünetelt a mezőgazdasági munka.
Az egyébként hasznosítani nem tudott téli idő a kendermunka során jelentős értéket termelt: kielégítette a család és a gazdaság textilszükségletét.
A kendermunka gazdasági jelentősége mellett fontos volt társadalmi szerepe is.
Az egykor országszerte általános → fonók, ill. főleg a Tiszántúlon szokásos dörzsölők a lányok és legények találkozóhelyei és a közös játék, a mesélés, a szórakozás fontos társadalmi intézményei voltak.
A fonóban
(Irod. Ébner Sándor: A kendermunka népi szerszámai Magyarországon (Népr. Ért., 1927); Szolnoky Lajos: A kender és feldolgozója Kemencén (Ethn., 1949); Szolnoky Lajos: Minőségi csoportok, mennyiségi egységek és a fonalrendezés számolási rendje a kenderfeldolgozásban (Ethn., 1950).
- szabó:
Kép forrása: Illés Vanda Anna
A gyapjúmunka…
a gyapjú hagyományos módon és eszközökkel textilneműekké való házi feldolgozása, amit a parasztcsalád nőtagjai végeznek.
A juhról lenyírt gyapjút megmossák (→ gyapjúmosás),
majd száradás után kézzel megtépik (→ gyapjútépés)
és fésülik a → gerebennel.
Gerebenezés:
Az így szálasított gyapjút vagy orsóval guzsalyról, vagy pedig fonókeréken megfontják (→ gyapjúfonás),
s a fonalat felvetik a kézi → motollára.
motolla
A gyapjúfonalat a motollával együtt vízbe mártják, és csak száradás után veszik le arról, mert különben a fonal összesodródna.
Amennyiben színes szövetet akarnak készíteni, a motollált fonaldarabokat megfestik (→ gyapjúfestés).
Székely gyapjúszőnyeg festékes 19. sz. Néprajzi múzeum
Ezután ugyanúgy következik a gombolyítás (→ gombolyító),
gombolyító
majd a → fonalfelvetés, mint a kendermunkánál,
fonalfelvetés
míg végre a → gyapjúszövésre kerülhet sor.
A kész szövetet általában még tömörítették (→ kallómalom és → ványolás), hogy sűrű, tömött, erős anyagot kapjanak.
A gyapjúmunka századunkra erősen visszaszorult, magyar nyelvterületen már csak a Felföldön és még inkább Erdélyben maradt meg a házi feldolgozás keretein belül, és itt a család szövetszükségletét fedezte.
A gyapjúmunka a textilkészítés legrégibb ága, időben megelőzte a len- és kendermunkát, technológiája pedig hatással volt a rostnövények feldolgozására is: pl. a gereben eredeti funkciója a gyapjúfésülés volt, majd emellett rostfésülésre is használták.
Gyapjútakaró részlete szálbehúzással (Mezőkeszü, v. Kolozs m.) Bp. Néprajzi Múzeum
A gyapjúmunkának az önellátásra történő naturális gazdálkodás idején igen jelentős szerepe volt a parasztcsaládok gazdálkodásában.
A gyapjúmunka egyes ágai, különösen a posztókészítés a középkorban hamar céhes iparrá fejlődött.
Mo.-on a 14. sz.-ban a gyapjúszövőknek céhük volt.
A posztókészítő manufaktúrák alakulásával, különösen pedig a gyáripari termelés megindulásával a gyapjúmunka mint házi, önellátó tevékenység jelentősen visszaszorult.
(Irod. N. Bartha Károly: A csergekészítés az udvarhelymegyei Bágyon (Népr. Ért., 1932); Palotay Gertrúd: A gyapjú fonása és festése Csíkszenttamáson (Népr. Ért., 1937).
Mi a kenderbeton?
A kenderbeton egy igen kiváló építőanyag, köszönhetően annak a ténynek, hogy nagyon erős, könnyű és légáteresztő.
31 perc 18 mp-től
video:
- Jásdi Kiss Imre - Múltunk nem kezelhető jelenünktől... 2. rész:
- Kenderből házat:
- csapó, gubacsapó:
(szűrszabó, gyapjú fellazítása, finomítása fonás előtt)
Gubacsapó szövőszék
Fehér fürtös guba
Gubafésű
- nemezkészítő :
A gyapjúfeldolgozás másodlagos terméke.
A legősibb textilanyag, melyet gyapjúból, víz segítségével, erős gyúrással, kézzel készítenek.
Nádudvari Népi Kézműves Szakiskola és Kollégium
Nemez tarsoly
Nemezzel borított jurta
„Délvidéki nemezsátor néven szerepel, 2004-ben készült Zentán.
Jelenleg Kovács-Túri Emese nemezelő gondnokságában van Erdélyben, illetve utaztatják, majd az idei Mesterségek Ünnepére is viszik.
Üdvözlettettel és további sikeres munkát kívánva
Rúzsa Mária, a sátor egyik készítője”
Szász Judit nemezelő munkái
- ványolás:
A kallás, ványolás úgy történik, hogy a posztónak való szőttest belerakják a vályú meleg vízzel félig töltött „göbölyűi-be, s a működtetett ütőbotokkal ütik, verik, döngölik.
Ványoló Gyergyócsomafalván
A botok sarkai taszítják, fogai szedik a hajtogatott szőttest, mindaddig, amíg megfelelő tömörségű lesz.
Ami számunkra lényeges: a gyapjúszőttes, míg posztó lesz,
a kallás, a ványolás által csaknem felére húzódik össze, veszít hosszúságából és szélességből is; a gyapjúszövet egy része tehát „szőrén-szálán eltűnik”, elvész, elkallódik.
Innen kapta az elkallódik ige mai átvitt jelentését.
- posztókészítő:
(a finomabb gyapjúszöveteket előállító gyapjútakács)
Jost Amman: Posztókészítő - fametszet
Gyapjúposztó daróc
Posztó (lat. pannus): szőrből, legtöbbször gyapjúból készített textília.
- Szövés után a →csapó kallózással, ványolással tömörítette.
A posztó készítői a csapók, feldolgozói a szűrszabók voltak.
- szűcs:
Úgynevezett teljes szakma: a nyúzást követően a szőrös bőrből készíti bonyolult vegyi és fizikai eljárásokkal a különféle ruházati termékeket - résszakmái a kesztyűs (bőrkesztyűkészítő) - és a kucsmás (kucsmakészítő)
- szűrszabó:
Zalai Károly szűrszabó
Bihari szűr
- takács:
Szövéssel foglalkozó iparos.Vászonkészítő szövőmester.
Szövéssel foglalkozó iparos.Vászonkészítő szövőmester.
- viseletkészítő:
- gobelinhímző:
- gyöngyfűző, gyöngyöző, gyöngyhímző:
A képen Gulyásné Szabó Zsuzsanna népi iparművész
Gyöngysor - Kaláris
1. általánosabb értelemben: egymás mellé helyezett, erősített, fonalra felfűzött → gyöngyszemek füzére. –
2. a Dunántúlon, a Duna mentén, Erdélyben gyöngy, az Alföldön és a hozzá csatlakozó felföldi területeken kaláris gyöngysor, galáris – a korallból –, az É-Tiszántúlon gránát nyakék egy vagy több sor felfűzött gyöngyből.
A 19–20. sz.-ban a magyar felnőtt parasztlányok és menyecskék táncos, de templomi ruhájához is országszerte szinte kötelezően hozzá tartozott.
A legjelentősebb népi → ékszer.
Sok helyen kislánykortól öregkorig kinek-kinek megvolt az őt megillető minőségű és mennyiségű gyöngysora.
Szórványosan hétköznap is viselték, az ékszer kedvelése vagy
a betegségektől megóvó erejébe vetett hit miatt.
Természetes anyagokból inkább csak a gyermekek készítik.
A nemes gyöngysor anyagokat (igazgyöngy, piros korall, sötétvörös gránát) többnyire utánzatokban találjuk a népnél.
gránát
A dunántúli gyertyaöntő kisiparosok üreges, vékony falú, kb. 1 cm átmérőjű gömbölyű viaszgyöngyöket készítettek matt fehér és piros színekben.
Országszerte legelterjedtebb a gyári üveggyöngy.
Ennek 19. sz.-i fajtája az üreges, vékony falú cseh fújt üveggyöngy.
Legtöbbször gömbölyű, többféle méretben és színben.
Jellegzetes az ezüst színű.
Kisebb méretűeket viseltek pl. a palócok, nagyméretűeket pl. a sokácok.
A 20. sz.-i öntött, tömör üveggyöngyöket és porcelángyöngyöket a legváltozatosabb formában és színben hordták.
Méretük többnyire 0,5 cm alatt van.
Részben színtelenek vagy színesen áttetszők, részben színezett átlátszatlanok.
A gyöngyszemeket vásárban, búcsúban súlyra mérve vették, és a gyöngysorokat házilag, helyi ízlés és divat szerint készítették.
Egy-egy gyöngysort egynemű szemekből magyarok közt szokás fűzni, tarkán inkább csak a nemzetiségek fűzték a gyöngyöt.
Míg a korabeli városi viseletben jobbára csak 1, néha 2 gyöngysort viseltek, addig a magyar és más európai parasztviseletekben egyszerre többet, akár a barokk korban az urak.
Parasztfiatalok közt legkedveltebb a piros gyöngysor, főleg a Dunától K-re.
A polgárosultabb Dunántúlon a 19. sz.-ban elég általánosak a fehéres, ezüstös gyöngysorok.
Később másutt is a fehér Mária-lány- és menyasszonyi ruhához illő fehér gyöngysorok lettek általánosak (→ mezőkövesdi matyó népviselet).
mezőkövesdi matyó népviselet
A gyászoló és az idősebb palócok kék vagy zöld gyöngysorokat viseltek.
Szórványosan, a színesebb népviseletekben két-, néha háromféle színű gyöngysort is felvettek egyszerre.
A 19. sz.-ban országosan legalább 7–8, majd a 20. sz.-ban legfeljebb 5–6 sort hordtak.
Színes, dús sokszoknyás viseletekhez (pl. palócok) az átlagosnál többet, 20–30 sort is felvettek.
palóc
Az egyszerre viselt gyöngysorok végét gyakran összedolgozzák 1–1 rongypántra, párnácskára és az arra varrt kapoccsal vagy hosszan lelógó, színes, virágos pántlikával erősítik meg hátul a nyakon.
Az alsó gyöngysor közepén lehet csüngő: művirág, fémdísz vagy pénzdarabok (→ lázsiás).
Hagyományosan szorosan a nyakhoz simulnak az azonos hosszúságú gyöngysorok.
Ha nagyon széles a nyakék, az alsó sorok fokozatosan egyre hosszabbak, és tömött félkörben leomlanak a mellre.
A 20. sz.-ban sok helyen újabb divat, hogy az összes lelóg a mellre, és nagyobb közöket hagynak köztük.
(– Irod. Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820–1867 (Bp., 1956); Flórián Mária: Rimóc népviselete (Balassagyarmat, 1966).)
Gyöngyhímzés
NagyBoldogasszonyunk - Gyöngyöző (Baló Marika) alkotása
Csodaszarvas - Gyöngyöző (Baló Marika) alkotása
Égigérő fa - Baló Marika gyöngyhímző alkotása
- foltvarró:
Horváth Katalin alkotása
Tulipánház alkotása
- hímző, hímező, hímvarró:
Matyó hímzők
"A népi hímzések és ősi - szent motívumainak rendszere mélyen gyökereztek a nép lelkében és tudatában.
Matyó hímzés
Nem is olyan régen még tisztában volt a magyar, ezen minták jelentésével.
Ennek köszönhetően alig változtak a minták az évszázadok folyamán.
Őriszentpéteri hímző asszony
Mára ez a tudás sajnos részben elveszett, de a jelképrendszer megmaradt.
Kalocsai hímző asszonyok
Bízunk abban, hogy a magyar hímvarrók hagyomány iránti tisztelete és ragaszkodása megőrzi ezt az ősi kincset az utókor számára."
Józsa Judit alkotása - mesterségek - hímző - fazekas
- horgoló, hímző:
Horgolás - riseliős kalocsai hímzés
- selyemfestő
Feketéné Lendvai Katalin alkotása
- kelmefestő
- kötélgyártó, köteles, kötélverő:
(mesterember, aki a fás részeitől megtisztított kender rostjaiból zsinórokat, köteleket készít)
- papucskészítő:
papucskészítő műhely
Sallay Tibor szegedi papucskészítő
szegedi papucs
- Textilékszer és ékszerkészítő:
Textilékszer készítő - Mácsár Andrea alkotása
- gombkötő, gombkészítő -, és paszományos -,
utódszakmája a csipkeverő:
Rozsnyói gombkötők remekei
Paszomány (régiesen paszománt):
arany-, ezüst- vagy selyemszálakból készített lapos szalag, zsinór vagy más alakok, amelyeket díszítésül öltönyökre szoktak felvarrni.
Bocskai viselet
- csipkekészítő...
- csipkeverő:
2014 Hévíz - Nyári Napfordulós vásár és mulatság
- csipkekészítő, csipkeverő asszony, Pacsai Gézáné Marika Zalaegerszegről:
munkái:
- csipkevarró (Halasi csipke):
A HALASI CSIPKE - KISKUNHALAS ARANYA
„...A halasi csipkében annyi finom és zamatos művészet rejlik, hogy bátran építhetnénk fonadékaira egy súlyos kiviteli vállalatot.
Ez tetszeni fog minden vidéken s becsületünkre válik, amerre csak művészérzésű emberek lakoznak...
Ezek csakugyan autochton csipkék, sehol másutt nem készíthették, csak éppen a mi fajtánk körében.”
(Lyka Károly, 1903)
“...a halasi csipke művészi termék, mely a legkényesebb ízlést is kielégíti.
Úgy látszik Dékáni nagyon is jól tudja, hogy az ilyen munkában a népiességből sokszor elég egy szemernyi, valami, amit inkább sejtünk, érzünk, mint tisztán látunk.”
(Éber László, 1905)
“E csipkék alkotói megmutatták népüknek, hogy hogyan lehet a népi művészet felhasználásával újat, merészet, művészit alkotni.”
(Milánó, 1906)
“Nagyon sok kultúrnemzet csipkéjét ismerjük, de nagyon meglep minket a magyar háziipari csipkék újszerű formameglátása, finom technikája.
A világszerte közismert, folyton ismétlődő minták és készítési módok mellett feltűnő a magyar csipkék újszerű, sajátos művészi szépsége.”
(MMe Paulis brüsszeli csipkeszakértő, 1935)
“Súlyára mérve a halasi csipke értékesebb az aranynál.
A halasi csipkét a világ legfinomabb cérnájából varrják, s műbecsének titkát igazán akkor érthetjük meg, mikor a tenyerünkön tartott csipkeremekről kiderül, hogy oly könnyű, oly légies, hogy súlyát meghaladó arannyal értékelve se megfizethetetlen.
Műkincs, s mint ilyen az ötvösremekek, nemes porcelánok, csontfaragások kivételes kategóriáiba tartozik.\"
(Janó Ákos - Vorák József, 1969)
A halasi csipke a világ legértékesebb varrott csipkéje, a csipkék királynője, “egy romantikus álom, mely barokkos, szecessziós megjelenésű iparművészeti műremek, mégis tagadhatatlanul magyar.
A magyar népművészet és a halasi csipke úgy viszonyul egymáshoz mint a magyar népzene és Bartók Béla zenéje...\" (Tóth Zoltán, 2000)
Leírás itt:
- A HALASI CSIPKE - KISKUNHALAS ARANYA:
- hímző, horgoló:
Borbélyi Ferencné Erzsébet - kalocsai terítő 220X160 cm
- kékfestő, kelmefestő:
A kékfestés egy textíliákon alkalmazott színmintázási technológia, amely nevét onnan kapta, hogy a minta eredeti formájában jellegzetesen kék alapon fehér színben jelenik meg.
Kékfestő nyomódúcok
A kékfestés magát a műveletet jelenti, emellett használatos még a kékfestő kifejezés is.
A mintát a nyomódúcok használatával érték el.
- kalapos, süveges:
A kékfestés egy textíliákon alkalmazott színmintázási technológia, amely nevét onnan kapta, hogy a minta eredeti formájában jellegzetesen kék alapon fehér színben jelenik meg.
Kékfestő nyomódúcok
Kép forrása: Illés Vanda Anna
A kékfestés:
-egyrészt az ún. kékfestéssel készült, azaz többnyire kék színű, fehér mintázattal díszített – többnyire vászonkötésű – pamutszövetet (kartont),
-másrészt pedig a foglalkozást, a mesterséget és magát a műhelyt is jelenti.
A kékfestő kelme az elmúlt századokban jelentős szerepet játszott a magyar népviseletben és a lakástextíliák körében, de ma is népszerű, napjainkban is több kisvállalkozó foglalkozik ilyen termékek előállításával
A mintát a nyomódúcok használatával érték el.
A kékfestés alapvetően az ún. gátlónyomás technológiáján alapul.
Ez azt jelenti, hogy a szövetre a mintának megfelelően egy gátlószert nyomnak, amely az ezután felvitt színezéket elszigeteli a szövettől, az csak a gátlószerrel nem fedett részeket fogja be.
A kékfestő kelme előállítása tehát két alapvető munkafázisból áll:
-mintázás fedőanyaggal (gátlószerrel),
-színezés indigócsávában.
A hagyományos műveleti sorrend a következő:
A nyers szövet kimosása forró szódás vízben, hogy a szövésnél használt íranyagokat eltávolítsák.
Öblítés, majd szárítás szabad levegőn.
Keményítés kukorica- vagy burgonyakeményítőt tartalmazó fürdőben.
Szárítás.
A szövet felfeszítése a nyomóasztalra és a gátlószer minta szerinti rányomása a nyomódúccal.
Szárítás, hogy a gátlószer megkössön a szöveten.
A színezék felvitele a színezőfürdőben, a kívánt színmélységtől függően többször ismételve.
A gátlószer eltávolítása savas fürdőben.
Öblítés.
Szárítás.
Mángorlás, hogy a kész szövet sima és ráncmentes legyen.
Kékfestő ruha - Múzeum, Pápa
A kékfestés eredeti eljárásánál a pamutszövet azon területeit, amelyet fehéren akartak hagyni, méhviasszal vonták be, majd a szövetet a festékkel teli kádba mártva kékre színezték.
(Az eljárást legfeljebb 63 °C-ig melegített fürdőben lehetett végezni, mert különben a viaszbevonat elolvadt volna.)
Azokon a helyeken tehát, amit a viasz nem fedett, a kelme kék színűre festődött.
Minél többször ismételték meg ezt az eljárást, annál sötétebb kék színt kaptak.
A méhviasz felvitelét a kelmére fa dúcokkal végezték, amelybe belefaragták a mintát. A fából faragott dúcokat később kiszorították az alakos rézszegekkel és -huzalokkal kivert formák.
Az európai kékfestők a gátlószert különböző vegyszerekből készült oldatban vitték fel.
Színezékként növényi festékeket használtak.
A kék szín előállítására az indigót használták, amit az Indiában honos Indigofera tinctoria nevű növényből nyertek.
Európában erre már a kora középkor óta a csüllenget (Isatis tinctoria) használták, amit főleg Franciaországban és Türingiában termesztettek.
A 16. században felgyorsult kereskedelem tette lehetővé az indiai növény Európába szállítását, amely több festőanyagot tartalmazott, mint a csülleng, ezért alkalmazása gazdaságosabbnak bizonyult
2014 Hévíz - Nyári Napfordulós vásár és mulatság:
- Tolnai kékfestő műhely:
NÉPMŰVÉSZETÜNK VÉDELMEZ MINKET
A népművészetünkben jelenlévő képi információ a Világegyetem élő (és azon túli) szerkezetét jelenítik meg előttünk, bennünk.
Amennyiben ezek a képek a neuron-hálózatunkban is benne vannak (gondolunk rájuk), úgy az Ősi Intelligencia élő nyomait hordozzuk.
Ebben a megközelítésben védelmet is jelentenek!
Úgy védelmez, hogy ismerjük, tudjuk, megértjük, használjuk, beépítjük mindennapjainkba őseink tudását.
Életünk részévé tesszük újra....és rezgésszinten uraljuk is.
Így a formákon, motívumokon, ezek ismeretén, tudásán és azok erőin át védelmet is jelentenek számunkra, hiszen a Forrás erejében élünk általuk.
...és akkor még nem is szóltunk a népmeséinkről, szólásainkról, közmondásainkról, népdalainkról, népzenénkről, néptáncunkról, gyógynövényeinkről, gyógyvizeinkről, rovásírásunkról stb. melyek szintén az ősi tudásunk részei, hordozói.
Mind - mind, így együtt fontos, és a teljességhez tartozik.
Továbbá:
1. Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:
2. Hargita:
3. MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL:
4. Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája:
5. A pozsonyi csata:
6. Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:
7. Az utolsó Táltos:
8. Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk:
9. Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:
10. A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:
11. A magyar szent korona igazi rejtélye!!! ♥
12. Húsvéti népszokások, hagyományok:
13. CSABA KIRÁLYFI:
14. A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!
15. MIENK VAGY ERDÉLY:
16. Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:
17. A magyar népviselet és a szakrális geometria:
18. Népi játékok:
19. Október - a szüreti hónap - A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok:
20. Székelykapuk:
21. A magyar házak mágikus ereje:
22. Eleink hagyománya - A pásztorok művészete - Eszközeik:
23. Pünkösdölés és más népszokások, hagyományok:
25. Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html
26. Péter – Pál napja az aratás kezdete:
27. László napra - Szent László király:
28. Szent Márton a néphagyományban:
29. KATALIN NAP ÉS A NÉPHAGYOMÁNY:
30. November - Szent András hava:
31. Az őrségi = ősrégi jelkincs:
32. Miklós - napi hagyományok itthon:
33. Téli népszokások:
34. A téli napfordulót - a Fény születését ünnepeljük december 21 - én:
35. A népművészet, mint a magyar nép szakrális művészete:
36. A szólásainkban rejlő tudás:
37. A TÁNC - A MAGYAR NÉPTÁNCOK:
38. Magyar hímzések és motívumok kincsestára:
39. Népi játékok:
40. A HALASI CSIPKE - KISKUNHALAS ARANYA:
41. Népi mesterségek listája:
42. NÉPI MESTERSÉGEK - MESTEREK BEMUTATÁSA - Hornok Magdolna festőművésznő alkotásai által:
- A bányászat:
- VÁLYOGVETŐ – VÁLYOGHÁZAK:
- FÁVAL KAPCSOLATOS MESTERSÉGEK:
- Fémekkel dolgozó mesterségek:
- Kelmével,
textillel, kenderrel, gyapjúval foglalkozó mesterségek:
Szeretettel,
Gábor Kati
blog oldalam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.