2013. április 16., kedd

Székelykapuk és Kopjafák




Székelykapuk és Kopjafák






"A Székelykapu, egy világkapu minőség!
A magyar csúcsíves kapuk ugyanezt a minőséget képviselik, de más összetevők szerint.
Mind a magyar, mind a székelykapuk, olyan kép és
rezgéstartalmat birtokolnak, melyek többszörösei, 
mint egy átlagos királyi koronáé."




A székelykapuk fából készített, gazdag faragású (és festésű) műremekek!



A Mennyekbe vezető kapuk!







 




Erdélyben – Szentegyháza  2013. Ápr. 6.






Erdélyben – Szentegyháza  2014. május 1.





Sepsiszentgyörgy





Gidófalva székelykapuja






Kiscsősz felvonulás Szentegyházán! :-) 



Klikk ide:



Napkapu - Waum Péter alkotása




Istergami oroszlán - Waum Péter alkotása




„Azt tartják, hogy amikor a székely ember kivágja a
fát, megsajnálja és faragni kezdi.
Addig faragja,
míg a lelkét belefaragja a fába.
Így születik a székely
kapu és válik a székely ember lelkévé, amely ma már a magyarság szimbóluma az egész világon.”









A SZÉKELYKAPU


Két részből áll, kis- és nagykapu.
Ha az utcaajtót és a nagy kaput közös szemöldökgerenda fogja össze és az a szénásszekerekhez mért magasságúvá emelkedik és közös tetővel látják el; 
ezt nevezzük nagykapunak, más szóval székelykapunak, pontosabban fedeles nagykapunak. 








A kiskapu általában ugyanolyan magasságúra emelik, így annak mérete nem változik, teteje viszont jó alkalmat nyújt a díszítésre. 

"A kiskapu általában fél öl széles, egy öl magas; a nagykapu két öl széles, két öl magas.
 Ha ez az arány megbomlik, a kapu magas, vagy nyomott formájú lesz." írja egy 16. századi krónikás.

A kapunak szánt fa minden esetben szép sudár, bog nélküli fa. 
A kiválasztott fa alapanyagot egy évi szárítás után, félszáraz állapotban kezdték el faragni. 






Tamási Áron a székelykapuban - Józsa Judit alkotása



Először a székelykapu alapját, a három függőleges, téglalap alapú oszlopot, a "zábét" készítették el. 

Ebből az alaposzlopból három van, magasságuk a földtől négy-öt méter (a székely kapukat úgy tervezik, hogy a nagykapu alatt egy szénával jól megrakott szekér is könnyedén átmehessen). 

A föld alatti rész ezen felül még egy métert jelent, e rész vastagságát eredeti méretükben hagyják meg, ez a csutakfa. 
Miután mindhárom zábé elkészült nagyjából, méretüket faragófejszével egymáshoz igazítják.

Fellelhető díszek az égitestek (megjegyzendő: a székelyeknél a nap az áldás jele), a madarak, a kelyhek, a növényi motívumok. 

Az oszlopokon jellemző a rózsa illetve a levélfüzér végigfuttatása. 
Ezek ismétlődése ritmikus, szívalakra emlékeztető, a köztük kimaradó helyet kacsokkal töltik ki, melyek végén gomb, tulipán, rózsa vagy csillag található. 

Az oszlopok fölső végződésén, egy pálmalevélen elhelyezkedő különálló virágzat található. 
A keret díszítése egymásra helyezett formákkal: virággal, csillaggal, rózsával, herelevéllel, tulipánszárral, tulipánnal, boldogasszony-levéllel, forgóvirággal, palmettával, koronával, gyertyával, kereszttel, kehellyel vagy madárral történt. 

A kapuk teste minden esetben dísztelen marad.

A legszebben faragottak egyébként állítólag a háromszéki kapuk. 
De ezt döntse el ki-ki maga!




A képen egy máréfalvi porta kapuja



(forrás: wiki)







A kapuk anyaga


Székelykapuk kapuzábéinak, és faragott részeinek legideálisabb alapanyaga a kocsánytalan tölgy mert egyenesszálú, csomómentes és habár könnyen faragható nagyon tartós faanyag.


 A kontyfa és galambdúc vagy galambbug készíthető borovi vagy vörösfenyőből amelyek magas gyantatartalmuk miatt szintén nagyon időtállóak.



 



A régi időkben amikor még nem volt gépesítve a famegmunkálás a megfelelő keresztmetszetű rönkből bárddal faragták ki a megfelelő méretű téglalap keresztmetszetű hasábot. 

Ezután pár évet pihentették árnyékos széljárta helyen, hogy száradjon a fa és azután került sor a faragásra. 

Ilyen keresztmetszetű tölgyfát műszárítani nem lehet mert nagyon szétrepedezne, tehát kellő körültekintéssel és jó idejében kell beszerezni az anyagot.

 Mivel az emberek sokkal türelmetlenebbek és nem várják végig a kiszáradási folyamatot ezért van az új építésű kapuk között ennyi vetemedett, szétrepedt.







A kapuk feliratai




Az azonos szövegek csak egyszer kerültek a gyűjteménybe.

1. Szoros kapu keskeny út melly viszen az életbe. Sz: Mat: VII: 14 (Cinterem kapu Szentgerincérol. SzM-ban.)

2. Jó szivű jó barát be jöhec. (Székelyderzs, 1798.)


3. Béjövőnek szállás kimenőnek békesség. (Zetelaka, 1807.)


4. Az egyenes szívút ezen kapu várja Kétes szívűt pedig végképpen kizárja Isten akaratját hirdető és szólló lakik itt
Ne menyen be prédáló s kobolló. (Oklánd, 58. 1809.)


5. Honest, patet. (Becsületesnek megnyílik. Bögöz, 175. 1819).


6. A jó ember béjöhet
A rossz ember elmehet. (Székelyszentkirály, 184. 1838.)


7. Béke a be menőknek
Üdv a ki jövőknek. (Máréfalva, 178. 1858.)


8. Béjövő hoz békességet
Kimenő hagy tsendességet. (Oroszhegy, 359. 1869.).


9. Utas ha erre jössz és igaz úton jársz


10. Békesség a béjövönek
Egészség a kijövőnek. (Székelyszentkirály, 53. 1877.)


11. Jó szüvü hív barát kapumon be jöhec
Álnok szüvü hivzelködő rosz barát elmehec. (Zetelaka, 1240. 1883.)


12. Szerető hív barát kapumon be jöhecz
Álnok hizelg barát elmehecz. (Zetelaka, 223. 1884.).


13. Be jövőhöz békességet
Ki menőhöz csendességet. (Oroszhegy, 262. 1887.).


14. Pax intrantibus salus exeuntibus. (Béke a belépöknek, üdv a kimenöknek. -Székelyszentkirály, 194. 1887.).


15. Kimenőhöz csendességet Béjövőhöz békességet. (Ülke, 100. 1889.)


16. Szeto hív barát kapumon béjöhecz
Álnok hizelgő rossz barát kapum előtt elmehecz. (Zetelaka, 1149. 1889.)


17. Szives vendéglátó e kapu gazdája
De a hizelgő álnokot végképpen kizárja. (Zetelaka, 45. 1890).


18. Jó szüvü hív barát házamba be jöhetz
Álnok szüvü rosz barát kapum előtt elmehetz. (Zetelaka, 896. 1894.)




NagyBoldogAsszonyAnyánk



19. Békesség a béjövőnek
Egészség a kimenőnek. (Székelyszentkirály, 130. 1896.).


20. Csendesség a béjövet
Békesség a kimenet. (Ülke, 87. 1904.)


21. Áldás a béjövonek
Béke a kimenonek.( Felsoboldogfalva, 93. 1904).


22. Csendesség a béjövonek
Békeség a kimenőnek. (Székelyszenttamás, 52. 1906.)


23. Szives vendéglátó ez kapu gazdája
De az gonosz embört furkós bottal várja. (Felsoboldogfalva, 113. 1913.)


24. Ald meg Isten kimenetelünket
Vezéreld béjövetelünket. (Szentegyháza, Kárpát u. 47.)


25. Kerítések háta tolvajok járása

Becsületes ember a kaput használja. (Zetelaka, 1234. 1930.)





Csedő Attilla - Székelyszentmiklós


 
26. Fáradt vándor térj pihenni Istené a szállás
És amikor eltávozol a gazdának ne kivánd a rosszát. (Süko, 6. 1934.)


27. Szoros a kapu és keskeny az út mely az életre visz. (A református cinterem
ija. Székelykeresztúr, Iskola u. 12. 1935.)


28. Háladással menjetek be az Úrnak kapuin. (A református cinterem másik
ija. Székelykeresztúr. 1935.)


29. A jó ember béjöhet
A rossz pedig elmehet. (Székelyszentkirály, 185. 1914.)


30. Isten hozott. (Ülke, 111. 1935.)






Varga Sándor paplakának kapuja - Egy az Isten



31. Békeség a bémenőnek
Áldás a kijövonek. (Ócfalva, 16. 1937.)


32. Utban lévo testvér ha igaz ügyben jársz E kapun belül mindig otthont találsz.
De ha a szándékod rossz s a hamisság vezet,
Ne kivánd hogy abban nyújtsunk segédkezet. (Kápolnásfalu, 508. 1942.)


33. Szives vendéglátó ezen kapu gazdája,
De az álnok és hizelgőt végképen kizárja. (Székelyudvarhely, Kadicsfalvi u. 1950.)


34. Békét a hazába
Áldást a családba. (Székelyfancsal. 129. 1956.)


(forrás: Magyar Nyelv)









Az én népem, a székely nép, 
Tagbaszakadt, eleven, ép. 

Arca derűs, szeme ragyog, 
Még akkor is, ha benn sajog. 


Ős hagyomány rég azt tartja, 
Hogy a hunok büszke sarja, 
Ő volt mindig szent hazája 
Határvédő katonája. 


Szíve tiszta, lelke nemes, 
Bárki előtt nyílt, egyenes. 
Jusson akármilyen térre, 
Sohse hajlik meg a térde. 


De ha munka várja, hívja, 
Neki görbül, ahogy bírja. 
És ha sokszor sziklán szánt is 
Megél még a jéghátán is.


Nemcsak kezeli az ekét, 
Csinál szőttest, cifra zekét, 
Megépíti csinos házát, 
Galamb bugos szép portáját. 


Élősködtek sokan rajta 
S bizalmát könnyen nem adja, 
De, ha szívéhez juthattál, 
Beteggé tesz, úgy megtraktál. 


Vallásos és becsületes, 
Szóban, tettben épületes. 
Ok nélkül nem jár a szája. 
Kontraktus a parolája. 


Tépázza a sors haragja, 
Segít azon a furfangja: 
Mit nem bír meg a kezével, 
Megcsinálja «két eszével.'' 


Hogyha örvend, vagy szíve fáj, 
Dala, nyelve csupa bűbáj, 
öltözete, ős szokása 
A dicső múlt ragyogása. 


Ilyen derék nép a székely.



Fülei-Szántó Lajos 



(forrás: Molnár Piroska)










Molnár V. József : Napkapu-Székelykapu:






video:









VARGA B. TAMÁS - SZÉKELY HIMNUSZ - SZÉKELYKAPUK






video: 








HAGYOMÁNYAINK ÚJRAÉLESZTÉSE A KULCS!



"Ma úgy vélem csupán egy dolog választ el bennünket egy jobb jövőtől, és az az elfeledett hagyományaink felfedezése!" - Székely Éva Andrea


Kopjafa (fejfa) - A megtisztulás eszköze - Út a Mennyországba?




A Nyergestetőn



"Székely vagyok. A nevem, az identitásom, a származásom szerint is. 
Ugyan nem Székelyföldön születtem, nem ott nőttem fel, és nem is ott élek, de (meg)tagadhatatlanul Székelynek születtem. Székely Évának. 

Ha csak az ősi írásokat vesszük, a nevemben hordozom az emberiség eredetének, valamint a vándorló őseinknek igaz történetét. S a név ugyebár kötelez...

Az erdélyi magyarokról az hírlik, hogy értenek a boszorkánysághoz. Jómagam abban hiszek, hogy a hagyományaink tisztelete a (tisztán)látás képességét is megőrizte számunkra, hiszen a hagyományaink révén vagyunk összeköttetésben a forrással.

A Dédszüleim anyai ágon szintén Erdélyből érkeztek a mai Magyarország területére, és mind a ketten médiumok voltak. Író és beszélő médiumok. Erről csak 25 éves korom után szereztem tudomást, amikor már nem tudtam kontrollálni tovább a látomásaimat, az álmaimat, és az üzeneteket. Hogy mi köze az eredetemnek a fenti témához? Rögtön megértitek!

Amit most megosztok veletek, arról aligha olvashattatok, mert Székely lányként jómagam sem hallottam róla soha azelőtt, és azután sem sikerült információt szereznem erről, hogy a lentebb említett jelenet a tudomásomra jutott. 
(Ha valaki esetleg hallott már erről, annak nagyon hálás volnék, ha megosztaná velem az ismereteit!)

Nálunk az a szokás, hogy a temetés alkalmával, a sír fej felőli részéhez (fejfát) kopjafát állítunk. Ma már inkább hagyományőrzés gyanánt, mint annak a tudatában, amire valójában ezek a gyönyörűen (kézzel) faragott emlékművek szolgálnak.

A várandósságom idején álmot láttam. (Ez nálam elég gyakori, de az ilyen intenzitású álmok éves szinten addig 2-3 alkalommal fordultak csak elő.)






Azt álmodtam, hogy egy temetésen vagyok. 
Sok 100 évvel ezelőtt lehetett egy régi korban. 
Engem nem láttak és nem érzékeltek az ott lévők, ahogy én sem érzékeltem a saját testemet, mert csak fénytestben voltam jelen. 
Felettük repkedtem. 
Nem tudtam hol vagyok, és miért vagyok ott. 
Erre szerettem volna rájönni. 
Figyeltem, hátha valaki mond valami hasznosat. 
Majd a kiásott sír fölé repültem. 
Láttam benne a koporsót a holttesttel együtt. 
Egy 60-as évei közelében járó férfit temettek. 
Jelentős személyiség lehetett, mert sokan érkeztek a temetésére, és többen siratták. Először az fordult meg a fejemben, hogy talán a saját temetésemet látom egy korábbi életemből, de ahogy elkezdődött a szertartás a holttesthez kötődő lélek is megjelent. Még össze volt kötődve a holttestével. 
Ott lebegett pár centivel fölötte. 
Olyan volt, mintha a szertartás idézte volna meg.

Ahogy véget ért a szertartás szinte mindenki elhagyta a helyszínt. a koporsó bal oldalán álló 3 ember ekkor egy számomra ismeretlen, azelőtt soha nem hallott nyelven valamilyen szent szöveget kezdett kántálni.

S ekkor történt az, amiről soha nem hallottam azelőtt. 

A halott lelke a holttest koponyájából kilépve a kopjafa törzsébe szállt. 
Majd, ahogy a beavatottak folytatták a kántálást a lélek a kopjafa belsejében elkezdett felfelé emelkedni. 
A kopjafa egyes szakaszain (lásd a mellékelt fotót) kapaszkodott felfelé és ahogy fokozatosan elhagyta mindazt, ami ehhez a világhoz kötötte, "lépett" egyre feljebb és feljebb a következő szintre, s vált egyre fénylőbbé. 
Majd a kopjafa tetejéhez ért, és ott a földi életét elengedve kivált a kopjafából immár szabad és megtisztult lélekként. 
Elengedte a testét, és megvált azoktól a dolgoktól, amelyek addig nem engedték átkelni. 
Ekkor abbamaradt a kántálás. 
A 3 ember elhagyta a helyszínt és én felébredtem.






A kántálás alatt úgy láttam a kopjafát, mintha röntgenszemem lett volna. 
Láttam a benne világító lélek lelkiállapotait, amikor a kopjafa egyes szintjein lévő szimbólumok felizzottak. 
Minden szint olyan volt a felemelkedő lélek számára, mint egy apró szoba, ahonnan csak akkor léphet tovább, ha az adott szinthez tartozó érzéseit megérti, és elengedi. 
Az alsó szinteken tovább időzött, mint a fentieken. 
Majd amikor a kopjafa csúcsán, mint egy koronacsakrán át kivált, egy pillanatig még ott időzött. 
Tisztán, energikusan fénylett, majd eltűnt.

Az álmom után elkezdtem más szemmel tekinteni a kopjafákra. 
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy olyan szimbólumokat faragnak a kopjafába és annak a csúcsába, amelyek mind fellelhetők más, a túlvilágban, a reinkarnációban hívő kultúrák hagyományaiban.

Az általam feltöltött képet az interneten találtam. 
Nem is olyan régi faragvány. 
Mégis ott a tetején egy olyan szimbólum, amihez hasonló módon a koronacsakrát is ábrázolni szokás. 
De nem ritka a merkaba kocka csúcs sem. 
Az a szimbólum pedig, amit a legerősebben láttam az álmomban a kopjafán felizzani olyan volt, mint az élet virága.

Sokáig ízlelgettem ezt az álmot, míg végül többek javaslatára úgy döntöttem, továbbadom azt, amit láttam. 
Ma is nehéz szavakat találni erre az élményre, és ma is épp úgy lenyűgöz a kopjafák üzenete, mint aznap. 
Mert bizony ez az álom is azt mutatja, hogy a történelmünk, a hagyományaink és a fennmaradt ereklyéink sokkal fontosabb üzenetet hordoznak, mint azt valaha képzeltük volna!

Korábban átok sújtotta népnek tartottam a magyart, amely saját sorsának elrontója. Ma úgy vélem csupán egy dolog választ el bennünket egy jobb jövőtől, és az az elfeledett hagyományaink felfedezése!

Ha úgy érzed gazdagabb lettél azáltal, hogy végigolvastad ezeket a sorokat, kérlek add tovább te is ezt az álmot! 
A valóságtartalmát a kopjafák őrzik. 
Ha elutazol Erdélybe, vagy rákeresel az interneten, és a szimbólumokat megnézed, magad is rájössz majd, hogy az út, ami a sötétségből kivezetheti ezt az országot, az a kulturális és spirituális örökségünk!

© Székely Éva Andrea (spiriteve)








A Magyarok és az Indiánok - két testvérnép


Dr. Simon Péter úr közel húsz éven át kutatta fáradhatatlanul az amerikai indiánkultúrák, s a magyar nép között immár egyértelmű rokonsági kapcsolatokat. Manapság kanadai, amerikai, mexikói egyetemek professzorai tanítják tudósunk tanulmányait, míg idehaza még a vita eshetősége sem sejlik fel a forradalmi felfedezés árnyékában.
Jöjjenek azonban a magyar-indián rokonság tényét bizonyító elemek!


Indián totemoszlop





Simon professzor tanítása alapján az indián népek ősei egykor Ázsia füves sztyeppéin együtt éltek a hun-magyar törzsek leszármazottaival, majd körülbelül 2000 évvel ezelőtt a Bering-szoroson keresztül átvándoroltak a mai lakhelyükként definiálható amerikai kontinensre, míg mi közös életterünk koordinátáit nyugat felé, Európa irányába mozdulva hagytuk el.

Észak-Amerika és Mexikó bizonyos indián törzsei Krisztus születésének környékén még javában Szibériában fagyoskodtak, tehát jóval később léptek csak az Újvilág földjére, mint ahogy azt állítják.

Az ősi magyar rováshagyomány - az Arvisurák - az elsüllyedt Ataisz, azaz Mu szigetéről származtatják őseinket éppúgy, ahogy Amerika népességét is.

Már ezen a mitikus múlt homályába vesző óriásszigeten együtt éltünk évezredeken keresztül maja rokonainkkal, nem csoda hát hogy rokon nyelvi, zenei, jelképbeli és vallási sajátosságok tucatjai sejlenek fel a két nép között. 

Az észak-amerikai tudósterminológia egyébként Simon professzor hatására már "amerikai turániaknak" (!) és "amerikai ugoroknak" (!) nevez, bizonyos indián törzseket.


A székely kopjafa




Karoson felállítandó Orbai széki kopjafa Ferencz Botond fafaragó  munkája,
az Orbai széki Székely Tanács elnöke

Simon Péter úr saját fülével hallotta a dakota gyerekdalt:

"ketó ketó hetyen topa", azaz "kettő kettő legyen négy".
Nyelvész kollégái megerősítették, hogy a régi időkben a négyet még topaként is emlegették a magyar (!) iskolákban.

Két másik döbbenetes esetet imigyen idézett indiánokkal kapcsolatban a professzor:
Móricz János antropológus az 1960-as években Ecuadorba látogatott, s ott magyarul kommunikált a helyi törzsekkel, míg egyszer pedig egy ősi japánt kiválóan beszélő távol-keleti szerzetes-misszionárius értett szót a felkelő nap országának lingvisztikai kódjait használva a rézbőrű ecuadoriakkal.

Az ősi japán tudniillik a magyarhoz hasonlóan szintén az ataiszi ősnyelv szógyökeit használja, ezt talán leginkább a nevek írásmódja tudja bizonyítani, lévén két nép írja mindössze a vezetékneve után a keresztnevét ezen a Földgolyón: a magyar és a japán.

A szakrális szertartások szépséges momentuma az indiánoknál a tábortűzgyújtás, ekkor hangzik fel a következő spirituális áhitatot közvetítő szent mondóka a sámán szájából:
"Rakattu ja dizet, ill ja füsti Hezod - Wakonda Dédpa, att mö nek Atonhe!"
, azaz "Megrakják a tüzet, száll a füstje Hozzád - Nagyszellem Dédapa add nekünk Szellemedet!".

A jellegzetes törzsi dallamok Kodály Zoltánt, Bartók Bélát és Cziffra Györgyöt egyaránt elámították.
Bartók például a seattlei egyetemen oktató Wood professzorral folytatott zeneelméleti levelezéseket, s fő művének szánta az indián és a magyar népzene rokonságának bebizonyítását célul kitűző tanulmányának megírását, halála azonban megakadályozta terve teljesítésében.


Az indián viharmadár

Az indián vallás számos szakrális elemében megegyezik a magyar ősvallással.






Az indián viharmadár




A rakamazi turul



A Napatya (Nagyszellem) mellett az ősmagyar Nagyboldogasszony megfelelőjének tekinthető Bouasst, a "happy ladyt" imádják, aki ugyanúgy hét megtestesüléssel bír, mint az ősmagyar Nagy Anya.

Az indiánok legszentebb állata a viharmadár (thunderbird, havasi sólyom), mely akár a turulmadár (kerecsensólyom) hasonmása is lehetne rendszertani szempontból.

A székely kopjafák és fennséges faragásaik a totemoszlopokkal és mintáikkal kísérteties hasonlóságot mutatnak, látványuk megdöbbentette az amerikai antropológusokat.





Székely kopjafa  - A Székely hősöknek állított kopjafa


Az indiánok jellegzetes viselete a tarsolylemez, akárcsak nekünk, magyaroknak; egyedi fafaragásaink virágmintái pedig odaát is visszaköszönnek.

Rendkívül érdekes feladat indián rokonaink titkait és a népeinket összekapcsoló bizonyítékokat kutatni, rendszerezni.

Ma ez még egy mostohán kezelt, lenézett és elhallgatásra ítéltetett kutatási terület.

-Hasszo-







KOPJAFÁK A VILÁGBÓL


A Bajkál - tónál






Norvégiában




Indián totemoszlop





Erdélyben












Továbbá:


1.Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:

2.Hargita:

3.MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL:

4.Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája:

5.A pozsonyi csata:

6.Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:

7.Az utolsó Táltos:

8.Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk:

9.Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:

10.A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:

11.A magyar szent korona igazi rejtélye!!! 

12.Húsvéti népszokások, hagyományok:

13.CSABA KIRÁLYFI:

14.A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!

15.MIENK VAGY ERDÉLY:

16.Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:

17.A magyar népviselet és a szakrális geometria:


19.Október - a szüreti hónap  -  A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok:

20. Székelykapuk és kopjafák:







Szeretettel,

Gábor Kati



blog oldalam: 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése