A Teremtő ÖREGÖSTEENSÉG szeretettel teremtette meg a világot
A Teremtő ÖregÖsteenség szeretettel teremtette meg a
világot!
Szeretettel is tartja meg!
Más törvény nincsen!
Molnár V József - Fénykrisztus – 2
Molnár V József - Fénykrisztus – 3
Molnár V József - Fénykrisztus – 4
Molnár V József - Fénykrisztus – 5
Hitem és tudásom szerint népünk ősidőktől egyetlen Istent hitt teremtőjének.
- Molnár V. József -
Tőle várta és kapta a törvényt is,
amely életét igazította; és messzemúltból ismeri az Istenszülő Asszonyt, akit
Boldogasszonynak nevezett, aki kereszténnyé vált népünknél –kozmikus parancsra”
a Fény-Krisztust világra szülő Mária lett.
Boldogasszony-képünkben,
s rítusainkban szakadatlan folyamatban ősrégi –hitforma
van jelen; s a Boldogasszony kép a Teremtő akaratából eredendően lelkünk
birtoka.
Erről vallanak az öntudatlanul rajzoló gyermek tulipánkoronás, fényes nőalakjai,
amelyeknek hasonmását már Krisztus születése előtt az észak-afrikai punok, s tőlük tanulva a rómaiak, később az egyiptomi kopt-keresztények is kőbe faragták csakúgy, mint az iszlám hitű szeldzsuk törökök, de ismerték és különböző anyagba, anyagra formálták e fényes nőalakot az etruszkok, szkíták és görögök is.
amelyeknek hasonmását már Krisztus születése előtt az észak-afrikai punok, s tőlük tanulva a rómaiak, később az egyiptomi kopt-keresztények is kőbe faragták csakúgy, mint az iszlám hitű szeldzsuk törökök, de ismerték és különböző anyagba, anyagra formálták e fényes nőalakot az etruszkok, szkíták és görögök is.
Kereszténnyé vált népünk az égre tárt karú
nőalakot fába véste, csontba karcolta, de virágkarú nő-növényként vászonra is
hímezte, karácsonyra szőtt terítők sarkaira, s párnahajra...
Népünk Szent Lászlót tartja keresztelőnknek.
Ő az, aki a csodaszarvast, a –pogány magyarság fényes állatát angyalnak nevezi a mogyoródi dombon testvére, I. Géza előtt.
"Bizony nem szarvas volt ez, hanem Isten angyala."
Népünk Szent Lászlót tartja keresztelőnknek.
Ő az, aki a csodaszarvast, a –pogány magyarság fényes állatát angyalnak nevezi a mogyoródi dombon testvére, I. Géza előtt.
"Bizony nem szarvas volt ez, hanem Isten angyala."
Nem tünteti el a szarvast, tartalmát változtatja meg csupán! S ahol a mogyoródi dombon a szemük elé tűnt szarvas lábát megvetette, Boldogasszonynak ott szentegyházat emeltettek.
Az angyallá változott szarvas jelen van a Szent
István királyt említő regösénekben is.
(László Somogyváron, Koppány dombján, ahol régebben Somogy urának vára állt, amelynek romjai a környékbeliek ma is Kupa-váraként emlegetnek a szarvast –megmentő Egyed oltalmában ajánlott monostort alapít, amelyet közvetlenül Saint Gines - Egyed –hazája” - bencés szerzeteseiből népesít be.
(László Somogyváron, Koppány dombján, ahol régebben Somogy urának vára állt, amelynek romjai a környékbeliek ma is Kupa-váraként emlegetnek a szarvast –megmentő Egyed oltalmában ajánlott monostort alapít, amelyet közvetlenül Saint Gines - Egyed –hazája” - bencés szerzeteseiből népesít be.
Egyedet már ifjú
korában szentként tisztelték, s ő alázatosságból a pusztát választotta, ahol
egy szarvas táplálta tejével.
Egyszer a király arra vadászott, és emberei a
szarvast üldözőbe vették, amely Egyed barlangjába menekült.
A szent imádkozott
–táplálójáért, s a szolgák nem tudtak közelébe férkőzni.
Harmadnap maga a
király jött a szarvas elejtésére; egyik szolgája nyilat lőtt a barlangba, amely
Egyedet találta el.
A király megrendült, a barlang helyére klastromot rakatott,
amelynek a fölépült Egyed lett a fejedelme.)
A magyarság életvezető fényes állata egyszerre szarvas és madár.
A magyarság életvezető fényes állata egyszerre szarvas és madár.
Számos
pásztorfaragásunk mustráján, s néhány mennyezetkazettánkon a szarvas agancsán
vagy hátán madár látható.
Feltehetően a madár az a közvetítő, aki föntről
lefelé, az Égből a Földre hozza a Teremtő időszerű parancsát,
a szarvas pedig az, aki befogad és cselekszik, s aki lentről fölfelé közvetít.
a szarvas pedig az, aki befogad és cselekszik, s aki lentről fölfelé közvetít.
Álmos
fejedelmünk anyja Emese a csodaszarvasunkba testesült fényt szomjazó nőség, aki
méhébe fogadta a madár (a Turul) közvetített üzenetet, a magot; s fia, Álmos
révén Árpád-házi dicső és szent királyaink ősanyja.
A magot hozó madár és
szarvas násza
az ún. állatküzdelem összetett jele a szkítáktól napjainkig folyamatosan fönnmaradt.
"Amikor a hímporillatú megtermékenyülő határban Ég és Föld násza tombol."
az ún. állatküzdelem összetett jele a szkítáktól napjainkig folyamatosan fönnmaradt.
"Amikor a hímporillatú megtermékenyülő határban Ég és Föld násza tombol."
Turul és Csodaszarvas
|
A Csodaszarvas agancsai közt tartja az elgyengült,
Napot. Turul sólyom az égbe emeli őt Szarvasunkkal együtt, így mégsem köszönt
be a végtelen éj, a Fény ismét győzedelmeskedik a sötétség felett! Ezt a
küzdelmet segítették őseink, akárhol is voltak a Világban, mikor a Napforduló
éjszakáján tüzeket gyújtottak a hegygerinceken!!
Révész P. László |
Falusi népünk archaikus imádságában a –se nem kicsi, se nem nagy madár, amely éppen akkora, hogy az Eget a Földdel összekötheti - a szarvashoz hasonlóan kap új tartalmat, alakul át:
Égen menő szép madár,
De nem madár, szárnyas angyal,
Szárnya alatt szent oltár,
Szent oltárban igaz hit.
Igaz hitben Boldogasszony.
Kelet felöl tekint a Nap,
Ott látta az ő Szent Fiát.
Az imádság utolsó két sora a Nap és a közénk született Teremtő, Jézus Krisztus analógiás kapcsolatára utal.
Nagyszentmiklósi lelet
A régi falu népének a Nap, égi szerepéből,
–tulajdonságából következően alkalom arra, hogy Jézust megidézze: a karácsonyi
Nap például a születő Jézust, a húsvéti pedig föltámadót.
Számos régi
imádságunkban a Nap minden hajnalon a vérből, áldozat árán föltámadó, nekünk
életet adó fényes Krisztust hozza.
–Ahol jön a mi Urunk Jézus Krisztus
Arany fának az ágán,
Szent fejét lehajtván,
Szent szívét szorítván,
Véres könnyét hullajtván.
Népi hitünk és a gyermekrajzok tanúsága szerint a Nap egyszerre teremtő, és teremtett; ő a törvényadó, de ő a törvénye által működő földi világ is - és lény, személy.
–Ahol jön a mi Urunk Jézus Krisztus
Arany fának az ágán,
Szent fejét lehajtván,
Szent szívét szorítván,
Véres könnyét hullajtván.
Népi hitünk és a gyermekrajzok tanúsága szerint a Nap egyszerre teremtő, és teremtett; ő a törvényadó, de ő a törvénye által működő földi világ is - és lény, személy.
Igen sok gyermekrajzon a sziromsugarú Napnak szeme és szája
adódik, másokon a virág-Napot egyenlő szárú kereszt osztja, tér-idő létünk
alapképlete, amelynek rendszerébe a Nap, a keresztet –adó, az égtájakat és
évszakokat kijelölő maga is beletartozik.
Keletnek fordulva ezért köszöntötték
a régiek eképpen a Napot, s köszöntik ma is imával minden reggelen a gyimesi
csángók:
–Köszöntelek téged Istennek szent igéje,
Istennek szent eredménye,
Istennek szent rendelése,
Fényes világ,
Ki a fényes világot megfényesítetted,
Édes áldott Napom,
Adj szerencsés mái napot,
Boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot,
És minden jóra menendőséget.
A gyermekrajzok szirmos napalakjaiban ősi tudás mutatja meg magát.
–Köszöntelek téged Istennek szent igéje,
Istennek szent eredménye,
Istennek szent rendelése,
Fényes világ,
Ki a fényes világot megfényesítetted,
Édes áldott Napom,
Adj szerencsés mái napot,
Boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot,
És minden jóra menendőséget.
A gyermekrajzok szirmos napalakjaiban ősi tudás mutatja meg magát.
A virág, a
teremtett, a földi fény a régiek szerint a Nap földi kedves kedvese is egyben.
(A virágban a Nap, a szárnyas égi lény, a madár, a fényt, a magot hozó küldött
együtt van az őt örökkön szomjazó nőséggel, a szarvassal, a fényt, a magot újra
meg újra világra szülő ősanyasággal.)
A virág mondja el a legékesebben, hogy
milyen természetű a Nap éppen érvényes parancsa, hogy miféle –most a közöttünk,
bennünk is élő fény.
A régi faluban minden ház előtt virágoskert pompázott; e
kert rendszerint az –eladólány gondja, birtoka volt, akiben a legteljesebben
élt a magot óhajtás.
E kertbe állította a hajnalfát, a magot közvetítő férfierőt május elseje pirkadatán a legény, amikor a hímporillatú megtermékenyülő határban Ég és Föld násza tombol.
A tél végét, a koratavaszi Nap alig erejét a hóvirág szűzi fehérséggel, csöndes meghajlással, illat nélkül mondja el.
Pünkösd szárbaszökkentő kedvéről a pipacs tűzpirosa kiabál; az érlelő nyári Nap színekben, s illatokban tobzódó virágokban van jelen; a késő ősz halálra készülődő bágyadt fénye loncsos, busa, keserű illatú fakó színű krizantém.
A telet a fás ágú s törzsű, apró kék
virágot hozó, szikár levelű, szúrós illatú rozmaring mutatja.
Egyszerre szól a
halálán lévő Napról, s arról, aki már megszületett, aki még csak reménység,
akinek melege, teremtő ereje még nem adatott.
A rozmaring istenfa szerepű volt,
mivel örökzöld fajta, s télen virágzó.
Ő közvetíti a fény folytonosságát az
alig-fényű karácsonyt övező nappalokban.
A gyermekrajzokon a virágból alakul, formálódik a tulipán-koronás nőalak, aki a teremtő és igazító fény örök óhajtója, aki az isteni fényességet mindig szomjúhozza.
Az
örök nő motívum, a tulipán és liliom
Földanyánk minden év tavaszán újranöveszti magából, magból, az életet!
Földanyánk minden év tavaszán újranöveszti magából, magból, az életet!
E tulipánkoronás nőalak segít megéreztetni létével, lényével az
örök fényességet.
Hitem szerint a gyermekrajzok koronás nőalakjával analóg
Boldogasszony képünk, a mi adventünk, a lelkünkre és testünkre szabott
–várakozás.
E kép akkor alakulhatott ki népünkben, amikor a világra készülő, a
közénk születni szándékozó Isten jelezte magát, egyebek között a sólyommal,
sassal, szárnyas-nappal Napkeleten, ahol aztán világra is született.
Boldogasszony képünk a Krisztussal –halakat hozó világhónap előtt, a –kos
világhavában, annak mintegy két évezredében a Kaukázus környékén formálódhatott
a szavárd magyarok lakóhelyén; de az sem lehetetlen, hogy a mai magyarság egy
része, a fehér magyarok ekkor Dél-Anatóliában vagy éppen a Tigris és az
Eufrátesz felső folyásánál tartózkodtak, s bennük alakult ki, s általuk él
Boldogasszonyunk...
Az egyik gyermekrajzon csillagköpenybe öltözött nőalak
látható, akinek fényes testében napvirág képében már közénk születni készül a
világ ura.
A gyermekrajzokon ennek számos változata föllelhető.
A jellegzetes
koronás nőalak sátor-testén a szirmos Naptól a szálkás csillagig igen sok rajzi
jele adódik a születni készülőnek.
Némely gyermekrajz nőalakja a –napbaöltözés mikéntjéről vall:
sár-arany sátor öltözettel, lángkoronával, ölben fogant, s kézben fölmutatott napvirággal.
Más
rajzokon a királyi nőalak a Hold maga: a fejet Hold ékesíti, s a holdtermészetű anyai védelmet idéző hajkorona majdnem földig hajlik, amelynek tetején
holdfészekben madárka ül.
A madár talán itt is a magot hozó, foganást adó
szellemerőt (a személyeset!) jeleníti meg.
Boldogasszonyunk életet óvó szerepét is a gyermekrajzok mesélik el a legteljesebben.
Boldogasszonyunk életet óvó szerepét is a gyermekrajzok mesélik el a legteljesebben.
A koronás nőalak hajsátra az anyai védelem jele; s a
testháromszöge sátrába a rajzoló gyermeklány majdani anyasága jelenik meg, a
szűzi anyaság érzete, s képi megfelelője ez, amelynek oltalmában házat,
virágot, Napot, csillagot, nyulat találhatunk: az egész világot.
A teremtett világ óvása, Boldogasszony okán e szűzi anyaságra bíztatott!
Ezrével
születnek az ilyen gyermekrajzok, s valamennyi mondandójában megegyezik
középkori falfreskóink –köpenyes Mária-fával.
A vizsolyi román kori templom
Máriájának köpenye védelmében ott van az egész emberiség.
E Mária egyben
életvezető is, hiszen fején, vállán, mellén a fátyol fehérsége madarat formál;
a fehér fénymadár a köpenye védelmében élő emberek óhajtását, kérését közvetíti
a Teremtőhöz.
E madár egyben maga a világ fényszomjúsága; de ő hozta az
üzenetet is, hogy Isten egyetlen teremtményét, Máriát kiválasztotta, hogy
általa emberként a világra (a világba) születhessen.
Íme, a madár és a szarvas, a Turul és Emese násza!...
A Krisztus születése
előtt kialakult Boldogasszony képünk Emese madártól való magot fogadásával
népünknek Máriát, az Istenszülő Asszonyt előlegezte.
Boldogasszonyunk, mert
annak –kozmikus ideje érkezett, Máriává lett.
Népünknek, s a pápának Szent
Gellért ajánlotta, hogy őshitünk Boldogasszonyában Mária tiszteltessék, a
magyaroknak és a világnak Nagyasszonya (Mária a mi Boldogasszony képünk által
válhatott a világ Nagyasszonyává!)
Csak Szent Gellért püspök tehette ezt.
Ő,
aki hétesztendős korában súlyosan megbetegedett, s szülei szerzetesi ruhába
öltöztették, vagyis Istennek és a bencés rend szerzeteseinek oltalmába
ajánlották.
Hétesztendős korában hívta őt el a Teremtő - miképpen táltosaink javát - és felnőtt korában, amikor remeteségre indul a Szentföldre, Dalmácia partján hajótörést szenved - álomparancsot kap, s szándéka ellen Isten hazánkba küldi el.
(Figyelemre méltó az Érdy-kódex tudósítása is, ami szerint Gellértnek a szarvassal is kapcsolata volt: –történék egy napon, hogy Istenről való gondolatjában elszunnyada.
Hétesztendős korában hívta őt el a Teremtő - miképpen táltosaink javát - és felnőtt korában, amikor remeteségre indul a Szentföldre, Dalmácia partján hajótörést szenved - álomparancsot kap, s szándéka ellen Isten hazánkba küldi el.
(Figyelemre méltó az Érdy-kódex tudósítása is, ami szerint Gellértnek a szarvassal is kapcsolata volt: –történék egy napon, hogy Istenről való gondolatjában elszunnyada.
Azonközben a pusztából jőve el, egy nestény szarvas kisded fiával,
és fekőnek le Szent Gellérd előtt.
Másfeléi más szarvast űzni kezde egy farkas,
és mikoron odafutottak volna, megijede ím ez a nőstény szarvas esvan tőlük, és
elfutanék onnan. Kisfiát elhagyó Szent Gellérd előtt, ki annak utána soha tőle
el nem válék...
Mindez Szent Gellért bakonybéli remeteségekor történt. A
remeteségre ma is emlékeztet egy kút - tudhatjuk meg Bálint Sándortól -,amelyet
a környékbéli faluk népe Nagyboldogasszony és Gellért ünnepén búcsújárással
szokott megtisztelni... Gellért szentté avatását László királyunk
kezdeményezi!)...
Máriává lett Boldogasszonynak ajánlja föl Szent István a lelkét, a koronát, s a korona birtokát: egész népét és országát...
A magot fogadott fényes nőalak a gyermekrajzokon rendszerint dombra, halomra kerül - Isten közelébe, a kiválasztott: a minden-óhajtás egy személybe testesül, Boldogasszony Máriává változik.
Máriává lett Boldogasszonynak ajánlja föl Szent István a lelkét, a koronát, s a korona birtokát: egész népét és országát...
A magot fogadott fényes nőalak a gyermekrajzokon rendszerint dombra, halomra kerül - Isten közelébe, a kiválasztott: a minden-óhajtás egy személybe testesül, Boldogasszony Máriává változik.
Ennek megfelelőjét az alföldi
szekrényrajzolatokon is föllelhetjük.
Az egyiken még növénykar emelkedik a
halmon álló nőalakból az égre, a másikon már naptenyér tárulkozik fölfelé; s
itt a méhben, a rajzolat méhe-kerekében már jelen van a mag, a leendő gyermek,
aki világ-virágként születik közénk.
Teljes folyamata áll előttünk a
gyermekrajzokban, középkori freskóinkban és szekrényrajzolatainkon annak, hogy
–mikor és miféleképpen jelenik meg égi törvény szerint a Fény közöttünk...
A Nap szerepéből következően vallani tud a Teremtőről, de nem maga a Teremtő; a Teremtő legfontosabb küldötte ő.
A Nap szerepéből következően vallani tud a Teremtőről, de nem maga a Teremtő; a Teremtő legfontosabb küldötte ő.
E küldött a virágban valósítja meg a
legteljesebben magát.
Virág - Nap - Teremtő egybetartozó analógiás hármasában
érzékeli, éli az ember elküldő istenét, a virág az, aki összetetten és mindig
aktuálisan közvetíti érzékszerveink, lelkünk, mikromindenségünk számára a fény
üzenetét.
(A virágban a madár és a szarvas együttesen van jelen, amit azt már föntebb megállapítottuk.)
(A virágban a madár és a szarvas együttesen van jelen, amit azt már föntebb megállapítottuk.)
A virág testesíti meg a legteljesebben lelkünknek azt
az óhajtását, ami Boldogasszonyként ősidőktől létezik a világban, ez az
óhajtás, a folyamatos boldogasszonyság egyre inkább formát ölt, nőalakká
változik; s Isten rendeléséből Máriában személyessé lesz... A Nap földi kedve,
a virág –szüli meg a fény anyját; s benne, általa születik a fény emberként a
világra, s a viráglét ezáltal számára is –kötelező - ő, a közénkszületett a
gyermekrajzok, pásztorfaragások,
kazettás mennyezetek napvirága, –világ világa, virágnak virága.
A szentgyörgyvölgyi templomból:
kazettás mennyezetek napvirága, –világ világa, virágnak virága.
A szentgyörgyvölgyi templomból:
A zselici református templomból:
Megyaszói mennyezeti kazetták:
Szenna: református templom:
E virág szülte virágról a parasztbiblia ekképpen szól:
– Minden virág kivirágzott. Mikor ment a Szent Család a virágok mutatták bé a
népnek, hogy hát kik mentek ott. Mert minden virág, ahogyan elérték, ugye, az a
növény kivirágzott. Éjfélkor a Szűz Mária meg kellett, hogy szülje Jézust,
akkor egy tábla szőlő így szépen kivirágzott, s megért, s azt adta Szűz Mária
Jézuskának.
Máriának az emlékére sok minden virág kinyit: kinyílt a fehér liliom, az es
Mária emlékére van kinyílva, kinyit a kéknefelejcs, az es a Mária emlékére van
kinyílva.
Mert akkor ment ő szülni. S ahol ő elérte a növényeket, hát ott, az
utak szélén mind kinyíltak. S akkor mondta, hogy: Ez a te neved!
S így akkor mindegyiknek nevet adott. Így hát a virágoknak ma es nevük van. Külön-külön nevük.
Így hát a virágok Isten kegyelméből, Mária által személyessé lettek!
Mária és a virág, Jézus és a virág kapcsolata, lényegi azonossága népünk szellemi világában soha nem kérdőjeleződött meg. A virág népünk boldogsága; a virág Mária boldogsága, Istentszülő boldogasszonyság.
S így akkor mindegyiknek nevet adott. Így hát a virágoknak ma es nevük van. Külön-külön nevük.
Így hát a virágok Isten kegyelméből, Mária által személyessé lettek!
Mária és a virág, Jézus és a virág kapcsolata, lényegi azonossága népünk szellemi világában soha nem kérdőjeleződött meg. A virág népünk boldogsága; a virág Mária boldogsága, Istentszülő boldogasszonyság.
Badiny Jós Ferenc - Magyarok története
video:
"Tudd meg, e világ jelenségei - a legkisebb paránytól a
csillagok végtelenségéig - egyazon rendszerek.
Testünk kicsiny világ, a végtelen nagyvilág hasonmása, tele
CSILLAGOK-kal, NAP-okkal, HOLDAK-kal, - te pedig ISTEN vagy, PORCIKÁID URA, de örök kűzdelemben az ÁRTÓ-val, az élet
ellenségével."
(Idézet a Yotengritből)
Továbbá:
-A magyar szent korona igazi rejtélye!!! ♥:
-Egy galaxis kívülről nézve az "ŐS" jelkép olvasatát adja nekünk:
-Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel:
-Mátyás király:
-Különös fények a Pilisben:
-Piramisok a Pilisben?
-A Kárpát-medence: a magyarok Szent Grálja:
-A Teremtő ÖregÖsteenség szeretettel teremtette meg a világot:
-A Szakkarai Piramis – a kvantumgép:
-Két eltitkolt beavató csillagkép: a Kígyótartó és az Orion:
Szeretettel,
Gábor Kati
Sajnalom - Vak Vezet Vilagtalant - hogy lehet, hogy ennyire megvakult ez a nép - ennyire nem latja senki, hogy honnan jottunk, mik, vagyis kik vagyunk?
VálaszTörlésA nevunk (nepunk neve) nem valtozott, semmit az evezredek alatt, a volt szomszedaink ma is igy hivnak minket, a nyelvunket, irasunkat megeoriztuk, epiteszetunket megoriztuk, jeleinket, jelkepeinket megoriztuk, meg a zaszlonk szinet is. Mondainkat, zeneinket, kulturankat megoriztuk. A torzseink neveit, melyek valodi nepek voltak es meg vannak. A tortenet szerint verszovetseget kotott a het torzs (nep). Es igaz. Hitunket, Istenunk nevet megoriztuk.
Mindezeket nehezen - mert a keresztenynek nevezett europa, osszefogva az iszlamsaggal, evszazadokon at irtott bennunket.
Geza fejedelmunk arulo fia (Vajk) kiirtatott, megsemisitettet minden osi emlekunket, megolette tatosainkat, regoseinket, elegetette az irasainkat, betiltotta zeneinket, enekeinket - es megis megmaradt! Megolette fejedelmeinket, osi vezereink leszarmazottait. Hogy kiirtsa gyokereinket - helyere ultetve Roma demonait, ordegeit. Sajnalom, ezt a vaksagot.
A leírtak igazak! Az utalást nem értem: "Vak Vezet Vilagtalant "
VálaszTörlés