2013. június 8., szombat

A Hársvirág - gyógyító növényünk

A Hársvirág - gyógyító növényünk

külön fejezetet igényel

Ki ne fogyasztotta volna meghűlésre, köhögéscsillapításra, izzasztásra vagy akár teakeverékben, élvezeti teaként a hársfavirág teáját?

A hársfát a legértékesebb fafajok között tartjuk számon: gyönyörű díszfa, méze a legértékesebbek közé tartozik, de a legtöbben talán a virágját ismerjük, amelyből ősztől tavaszig főzzük a gyógyító teát.

Valóban ez talán a leghatásosabb szer – de módjával alkalmazzuk!

A családi patikában a kamilla után soron következő legismertebb, legértékesebb házi természetes szerünk - a hársvirág.

Többféle hársfával találkozhatunk.

Az aprólevelű és a széles levelű hárs virága tartalmazza a legtöbb hasznos vegyülete, az ezüst hárs virága csak ipari célokra használható.

A három hársfajt könnyen meg tudjuk különböztetni egymástól.

Az apró levelű hárs leveleinek színe és fonákja kopasz, szőrtelen, az érzugokban lévő szőröcskék barnák vagy rőtszínűek.

A széles levelű hárs levelei nagyobbak, ugyancsak kopaszak, de az érzugok szőrei fehérek.

Az ezüsthárs leveleinek viszont a fonákja molyhos, fehér, ezüstszínű.

Május végén a nagylevelű hárs, majd 2 hét múlva a kislevelű hárs, legvégül júliusban az ezüsthárs virágzik.

A virágok május végétől június közepéig kellemes és felejthetetlen illattal árasztják el környezetünket.

Aki egyszer is érezte ezt az illatot, soha nem felejti el.

A hársfa virágját a teljes virágzás időszakában jó begyűjteni, pontosabban akkor, amikor a virágok kétharmada kinyílott, a többi pedig feslik.

A korábban vagy később begyűjtött virágok kevesebb hatóanyagot tartalmaznak.

A leszedett virágokat két-három cm vastagságú rétegben, papírra vagy abroszra kiterítve, szellős, lehetőleg árnyékos helyen szárítsuk meg és tüll-, vászon- vagy papírzacskóban tároljuk felhasználásukig.

Arra legyünk figyelemmel, hogy a szárított hársfavirágot használjuk fel egy éven belül, mert a hasznos illóanyag tartalma elpárolog idővel.

A hársvirágból főzött tea

meghűléses megbetegedéseknél izzasztó hatásával segít, csillapítja a köhögést, jó köptető és toroköblítő.

Erős nyugtató hatással bír, ezért kiváló esti ital, de sokunk mindennapos kedvelt teája is.

Gyógyító hatását növelhetjük, ha a hársfateát mézzel ízesítjük.

A hársfatea kiváló összetevői és hatásai miatt erősíti az ellenálló képességet.

A hársfatea vizelethajtó is, valamint oldja az emésztőszervi görcsöket, jótékony a bélrendszerre, erősíti a gyomrot, mert csökkenti a gyomor és a bélrendszer nyálkahártyájának irritációját.

Segíti az emésztést, az epepangásban szenvedő betegeknek (acholia) segít az epeelfolyásban és a görcsök oldásában.

Vesemedence- és húgyhólyaggyulladás esetén nagyobb mennyiségű víz hozzáadásával elkészítve belsőleg használják a teát.

A hársfatea fogyasztásnál fontos tudnivalók:

Napi fogyasztásra a maximálisan előírt 2-4 g (egyénenként eltérhet) forrázat használatát ne haladjuk túl.

Általában 7-10 nap folyamatos fogyasztást követően ajánlatos néhány napos szünetet kell beiktatni.

A hársfatea fogyasztása a szakemberek által előírt, terápiás adagok betartása mellett nem okoz panaszt, ezért tartsuk be az adagolás szabályait!

Idősek, legyengült betegek, szívbetegek lehetőség szerint csak rövid ideig alkalmazzák belsőleg a hársfavirág teáját, mert gyengítheti a szívet.

Reuma, isiász elleni gyógyfürdők, felfázás esetén ülőfürdőként, de borogatásként alkalmazva is kifejti gyógyító tulajdonságait, fájdalomcsillapító hatását.

A téli időszakban az átfázott, meghűlt testet átmelegíti, kellemesen nyugtatja a fáradt, legyengült szervezetet.

Fürdővízbe öntve nagyon kellemes a hatása, érdemes kipróbálni!

Hársvirág szörp készítése:

Egy 5 literes üveget megtöltünk alaposan megmosott hársvirággal. Rászeletelünk 2 nagy citromot. Ráöntünk 2 kg kristálycukrot, és 3 liter előzőleg felforralt, lehűtött vizet. Beleteszünk 1 kávéskanál citromsavat, és 1 kávéskanál borkősavat.
Szalvétával kötjük le, hogy szellőzni tudjon. 3 napig érleljük, közben naponta 4-5 alkalommal megkeverjük.
Amennyiben hosszú hónapokra szeretnénk majd eltenni, utolsó nap keverjünk bele 1 mokkáskanál nátrium-benzoát-ot. A 3. nap után leszűrjük, üvegekbe töltjük, és ledugaszoljuk.

Ebből a mennyiségből, körülbelül 3,5 liter szörp lesz.

Amennyiben szép sárga színt szeretnénk neki adni:

A karamellszínt úgy kell csinálni, hogy vagy 30 deka cukrot barnára karamellizálsz, majd ráöntesz három deci hideg vizet. Felforralod. (csomó mentes lesz)
Kihűlés után közé kevered a sötétbarna lét. Semmi ízt nem ad, csupán színezi... Utólag is meg lehet csinálni.

MEGGYDZSEM HÁRSVIRÁGGAL

Hozzávalók: 2 kg szép meggy, 4-5 db szegfűszeg, 1 mkk őrölt fahéj, 1, 5 kg koronás befőző cukor, 15 db. hársfavirág, 1 dl rum, vaniliáscukor

A meggyet megmossuk és kimagvaljuk és ledaráljuk a nekünk tetsző rostán. Aztán egy szűrőbe tesszük és hagyjuk 3 órahosszat lecsepegni. A levet egy lábasban felforraljuk, de előbb beletesszük a cukrot a szegfűszeget, és a fahéjat. Állandó kevergetés mellett főzzük 20-25 percig. Ekkor beletesszük a ledarált meggyet és a hársfavirágot, majd főzzük tovább még 20 percig, ekkor a tűzről levesszük és kevergetve lehűtjük, majd beleöntjük a rumot, jól elkeverjük, és letakarva másnapig pihentetjük. Másnap a tiszta üvegekbe fél literre számítva, beleöntünk fél zacskó vaníliás cukrot. Teleszedjük az üvegeket dzsemmel és lezárjuk. Egy megfelelő lábasba vizet öntünk és belerakjuk az üvegeket. Alágyújtunk, és a forrástól számítva 25 percig forraljuk. Hagyjuk kihűlni, majd a helyére rakjuk!

A Hársfa egyéb hasznosítása

Hársfának nemcsak a virága hasznos, a fakérge rostjából kalapálással nyert mézgát daganatok és sebek gyógyítására szokták felhasználni.

Maga a puha, fehéres hársfa szívóssága folytán faszobrászatra, esztergályozásra, konyhalapok (vágódeszka, gyúródeszka…) és asztallap készítésére alkalmas.

A hársfaháncsot derítésre, megszenesített fáját rajzolásra használják.

A nemes vad, kecske és birka kedvenc takarmánya a hársfalevél.

A hársfalevél pora zsályalevél porával elkeverve kitűnő fogport ad.

Hársfa, mint jelkép

A hársfa a régi feljegyzések szerint a vágyakozás, gyöngédség, dal és a szerelem jelképe volt.

A lombos hársfák alatt tartották, de tartják még ma is egyes vidékeken az ünnepi táncokat, ünnepélyeket, lakodalmakat.

A hársfa nagy megtiszteltetésben részesül, amennyiben oltárképeket függesztenek rá és imazsámolyokat építenek hozzá.

A szlávok nemzeti jellegének szimbóluma a Hársfalevél.

Az én mottóm az, hogy a gyógyhatású növények nem csodaszerek, csak nélkülözhetetlenek a testi-lelki bajaink ápolásánál.

(Fűben-fában az orvosság)

A szőkedencsi hárs

A szőkedencsi hársat 700 évesre becsüljük, tehát az Árpád-ház kihalása környékén láthatta meg a napvilágot.

Gyökeret azonban még ennél is korábban ereszthetett!

A körben álló, szorosan egymáshoz simuló hatalmas törzsek arról árulkodnak, hogy ők egy anyanövény sarjai.

Ha ez így van, akkor az anyatő akár Szent István királyunk országlását is láthatta, sőt, még Árpád apánkat is megérhette.

Ami nekünk történelmi távlat, az ennek a fának nem is oly nagy idő!

A nagy öreg sok régi történetet ismerhet, nagy titkokat őrizhet.

A szőkedencsi hárs az ország nevezetes fáinak egyike.

Kevés hatalmasabb, öregebb hársról tudunk!

Érdekes, hogy az öreg fák régi kutatói, Kaán Károly, Rapaics Raymund, Balogh András nem említették. Az újabb idők farajongói viszont már hírt adtak róla. Tardy János a „Magyarországi települések védett természeti értékei” című nagy összeírása említi a fát. Így ír róla:

„Kora és mérete alapján dendrológiai ritkaság, és az országban talán egyedülálló példány”. Pósfai György faimádó megmérte és bemérte a temetődombi óriást.

A fa pontos helye: ÉH 46,55590, KSZ 17,26072. A helymeghatározás kis pontatlansága nem jelenthet ellenére rátalálnak, akiknek kedvtelése a bemért nevezetességek felkeresése. Ők a Geoláda mozgalom hívei, akik egyik üzenődobozukat a szőkedencsi hárs nagy üregébe helyezték el.

De aki nem műholdas térképpel tájékozódik, az is könnyen megleli a fát. Ha a 7-es jelű főúton halad a főváros irányából Nagykanizsa felé, akkor a 183 km-t elérve, bal kéz felől könnyen meglátja a magasra ágaskodó, hatalmas fát. Messziről is látszik, hogy a fa alatt sírok sorakoznak, a szőkedencsi temető sírjai. A temető mellett hiába keressük a települést, az innen még jó két fertályórai járásra, az út másik oldalán van. E főút mellett biztosan nincs, de talán máshol se még egy ilyen település, ahol a faluban elbúcsúztatott halottat utolsó útjára a forgalmas utat keresztezve kell elkísérni. Az országút régi idők óta, talán régebben is, mint mi gondolnák, ezt a nyomot tapossa. Ez nem lehet oka a helyzetnek. A falu a török időben települt az út túloldalára. A fa már felnőtt korú lehetett, mikor láthatta elnéptelenedni maga mellett a települést. A fák nem tudnak elmenekülni, mindig maradnak őrizni az eltemetett múltat.

Az útról azért is könnyű meglátni a fát, mert magaslaton áll. Sőt, ha alaposan szemügyre vesszük a vidéket, akkor észrevehetjük, hogy szinte ameddig a szem ellát, mindenre rálátunk. No, nem magasról, de azért felülről szemlélhetjük a tájat. A sírkert és a régi Dencs egykor a környék legmagasabb dombjára épült, a fa pedig ennek legtetején áll. Olyannyira, hogy a talaj nem is tudott megmaradni a fa alatt, folyamatosan csúszik ki a lába alól. Így meséli el nekünk a fa, hogy milyen magas volt a domb annak idején. Erős, vastag gyökerei belemarkolnak a földbe, és nem engedik teljesen lekoptatni a dombtetőt.

A temetődombi fa kislevelű hárs.

A faj Európában, és azon belül Magyarországon is honos. Tölggyel, gyertyánnal összefogva nagy területeket hódítottak meg, erdősítettek be a Dunántúlon és az Alföldön is. A szőkedencsi hársnak nem kellett nagy utat bejárnia, hogy ide kerüljön. Szülei a környék erdeiben élhettek annak idején. A kislevelű hárs nem a dombságok, inkább a hegyvidékek növénye, de az ilyen szőkedencsi, meszes talaj igen kedvére való, ahol nagy kort képes megélni. A fa ma is jó állapotban van. Gyökere ép, egészséges, erősen tartja, és gazdagon táplálja a fát. A gyökérnyak jelzi, hogy a fa körüli terep a jelenleginél jó egy méterrel magasabban volt valamikor. Törzse a korához képest rendben van, sokáig képes a táplálékot a gyökér és a korona között közvetíteni. A törzsén lévő odvak nem veszélyesen nagyok. Csak az egyik törzs kezdett kidőlni a kötelékből. A veszélyre a gyökérnyak és egyes támasztógyökerek repedése figyelmeztet.

Koronája hatalmas és csodálatos. Szép ágrendszere csodálói lábai elé hajlik. Egészséges, zöld lombköpönyege a földet súrolja, mint királyok palástja.
A hársnak láthatólag sok ideje van még hátra!

A szőkedencsiek nemcsak szeretik és büszkék a hársukra, de derekasan gondoskodnak is róla! Elődeink is kedvelték, főleg virágának nektárja, terméséből főzött teája, faragható fája miatt. A templomok oltárát díszítő faragások, szobrok is hársból készültek. A nagy, öreg fák legtöbbje kastélyok kertjében áll, a birtokosok védelme alatt. Ennek a fának gazdája ellenben a közösség. Hogy mi módon óvták, védték az emberek, arról több meséje is van a fának. Az első, hogy a legszűkösebb időkben sem áldozták fel melegedni vagy hajlékot építeni. Más fákból raktak tüzet és ácsoltak épületeket. Aztán mesél a szőkedencsi Varga Istvánról, az ő gondoskodó szeretetéről. István nagyon félthette a fát. Meg akarta óvni a haszonlesőktől. Fémlemezre domborított betűket, és a lemezt a fa törzsére szegelte. Apró pici szegekkel, hogy a fának ne fájjon. És így hirdette, hogy a fa védelem alatt áll! Sok-sok fára szögelt hirdetményt láttam, de nem emlékszem ilyen esetre, hogy valaki ne öncéljáról adott volna hírt.

Most is akad mesélnivalója az öreg hársnak a település gondoskodásáról!

A szőkedencsi hárs, és a fa szelleme a képen

Mesélheti, hogy Szőkedencs vidéket fejlesztett, és itt a vidékfejlesztés a hárs ápolása. A falu elment a vidék fejlesztésének hivatalába és pénzt kért az ápolására. Így esett meg az a történet, mely ritka, mint a fehér holló, hogy egy fa gondozására közel három millió magyar forintot lehetett költeni. A munkáknak most értünk a végére.

A legfontosabb feladat a korona megtisztítása volt. Fadoktoraink a száraz ágakat levágták és a vázágak üregeit kitisztították, lekezelték. Kötelekkel segítették a koronát megtartani, hogy a megfáradt, elnehezült óriási vázágak nagy viharban se szakadjanak le. Ehhez a gyógymódhoz minden kezelt, idős fa hozzájut. Ez még nem mesébe illő történet. De az már igen, hogy volt lehetőség a fa gyökérzetének megóvására is! A gyökérnyaktól lebukfencező földet a csurgó vonalán kívül egy térdmagasságú támfallal tudtuk megállítani. Sőt lehetőség nyílt a föld évenkénti, óvatos visszahordására is. De még arra is, hogy a támfal tövében árok kerekedjék, az árokba tápdús föld kerüljön, mely hosszú időre bőséges táplálékokkal látja el a fát. A többtörzsű fa egyik kiszakadófélben lévő törzsét is volt mód mankóval alátámasztani. Kerülhetett a fa mellé egy tábla, mely hirdeti annak dicsőségét és alája egy pad is, melyen a fa látogatói kényelmesen megpihenhetnek.

A hárs titka

A temetőben mindig sok titok lakik. Titkot őriznek azok, akiket itt eltemettek, talán titkot őriznek azok is, akik halottaikhoz járnak látogatóba, de sok titok tudója lehet a temetődombi hárs is. Talán a gondoskodást úgy hálálta meg, hogy egy titkát nemrégiben feltárta, melyet most látogatók is láthatnak. A falu őrizte emlékét egy kápolnának vagy templomnak, mely a hárs mellett állt egykoron, még a török idők előtt. Az ápoláskor ásott árok felfedte ennek a templomnak romjait. De az árkot a kíváncsiság tovább mélyítette. A mélyülő árok még régebbi idők, Árpád-kori templom maradványait tárta fel. A hárs, a templom és a település szorosan együtt élték életüket. A hársból hárs sarjadt, a templomra templom épült, a szülők gyermeket neveltek. A közösségnek Isten házára volt szüksége, a háznak szép környezetre, a gyülekező híveknek árnyékra. Így éldegéltek együtt a hárs és a falu. Így meséli a hárs a régi idők történéseit, az áttelepülésről, a dombtetőről, a gondoskodó falusiakról és az öreg templomról.

Ha valakinek erre vezet az útja, érdemes felkeresni az öreg mesemondót! Megérdemli a tiszteletet, érdemes körbetekinteni a csodálatos vidéken, gondolatban átölelni a fát, és beszédes lombjának árnya alatt csendben hallgatni, amint elsusogja történeteit.

forrás: http://evfaja.okotars.hu

Gyűjtsünk hársfavirágot, megmutatjuk, milyet!

Júniustól messziről illatoznak a virágzó hársfák.

Mivel több hársfaj is előfordul hazánkban, fontos, hogy megismerjük, melyikről gyűjthetünk és melyikről nem.

A hársfajok bemutatása

A hársfajok lombhullató fák, általános jellemzőjük a terebélyes, tojásdad korona, a magas növés.

Leveleik aszimmetrikusak, szíves vállal, fűrészes levélszéllel.

Viráguk érdekes kelléke a tengelyhez nőtt világoszöld, hártyás murvalevél.

Gyógynövényként több hársfaj virágát is gyűjthetjük:

ezek a kislevelű hárs (Tilia cordata),

a közönséges hárs (Tilia x vulgaris)

és a nagylevelű hárs (Tilia plathyphyllos).

A hazánkban is honos és gyakran ültetett

ezüst hárs (Tilia tomentosa) virágja

nem alkalmas drognak.

Kislevelű hárs

Ezüst hárs

Nagylevelű hárs

A kislevelű hárs

felismerhető a levél fonákján az érzugokban található rozsdavörös szakállas szőrképleteiről.

A hársak közül a legkésőbb, júliustól virágzik.

A közönséges hárs

levelének fonákja fakó színű, az érzugokban lévő szőrök fehérek, míg a nagylevelű hárs nemcsak nagyobb leveleiről, hanem azok élénkzöld színéről is felismerhető, virágai korán, már június elején nyílnak.

Az ezüst hárs

leveleit, nevéhez hűen csillagszőrök borítják, amitől a levél fonákja ezüstösen nemezes.

A szőrös levél allergiát okozhat, ezért nem ajánlatos erről a fáról bármit is gyűjteni.

Hogyan gyűjtsük a hársvirágot?

A virágokat a murvalevelekkel együtt szedjük, száraz, napos időben, a virágnyílás kezdetén.

Ne gyűjtsünk forgalmas utak mellől vagy ipartelepek környékén.

Szárítás előtt a növény más részeit (leveleket, hajtást) válogassuk ki, majd 6-8 cm vastagon terítve, huzatos, árnyékos helyen, gyakori forgatással szárítsuk ki.

Csak a teljesen száraz virágdrogot tegyük el télire kartondobozba, textilzsákba vagy üvegbe; a fém tárolóedényeket kerüljük.

Hárs, a torok gyógyszere

A hársfavirágból készített tea meghűléses megbetegedésnél izzasztó, köptető és nyálkaoldó hatású, emellett enyhe nyugtató is.

Vizelethajtó és gyomorerősítő teakeverékekben is fontos összetevő.

A virágok főzetét a fürdővízbe öntve bőrápolóként használhatjuk.

A hársfavirágból készült méz az egyik legértékesebb mézfajta, ugyancsak izzasztó, köhögéscsillapító és nyugtató hatású.

De nem csak virágát hasznosítjuk, a hársfa fájának elszenesítésével készül az orvosi szén, amely bélfertőzés, hasmenés esetén bevált gyógyszer.

Kedvező tulajdonságai ellenére a hárs túlzott fogyasztása problémát is okozhat (felborítja hőháztartásunkat, szívdobogást idézhet elő), ezért mindenképp más teákkal felváltva fogyasszuk.

(Forrás: edenkert.hu)