2014. október 12., vasárnap

A talaj élővilág - edafon - összetevői


A talaj élővilág (edafon) összetevői



Prokarioták – Eukarioták

A mikroorganizmusok szabad szemmel nem látható élőlények, amelyek rendszerint egysejtűek, olykor sejthalmazokba tömörültek, de szövetté nem rendeződött élőlények, továbbá az evolúció során a sejtté alakulásig el nem jutott, de az élőlényekre jellemző anyagokból álló képletek, a vírus is.




A mikroorganizmus összefoglaló elnevezés alatt 

a vírus, a rickettsia, a micoplasma, a baktérium, a gomba, az alga és a protozoa csoportokat értjük. 

A baktériumok 
(bennük a cianobaktériumok, vagy kékmoszatok, valamint a sugárgombák) 
prokarioták 
(kisméretű, egyszerűbb felépítésű őssejtek).

A legtöbb alga, gomba és a protozoonok a magasabb rendűekhez hasonlóan 
eukarioták 
(sejtes felépítésűek).


Mi a különbségek a Prokariota és Eukariota sejtek fejlettsége között?

A baktériumok (bennük a cianobaktériumok, vagy kékmoszatok, valamint a sugárgombák) prokarioták kisméretű, egyszerűbb felépítésű őssejtek.
 Nem rendelkeznek sejtmaghártyával körülhatárolt sejtmaggal, csak sejtmag anyaggal. A citoplazmában nem alakult ki a membrán rendszer és hiányzik több sejt szervecske. A cianobaktériumok színanyagai is diffúz állapotban vannak.

Az eukariota sejt magját a citoplazma membrán választja el, a mag örökítő anyaga a DNS, amelyhez sajátos összetételű fehérje kapcsolódik, és kromoszómákká formálódik. Ezek a fehérjék a DNS-ről történő információátírás szabályozásában játszanak szerepet. 
A citoplazmában is sokféle membrán szerkezet és szervecske található.


Baktériumok 
(Schizomycetes)

A baktériumok egysejtűek, általában hasadással szaporodó, mikroszkóppal tanulmányozható, valódi sejtmaggal nem rendelkező, önálló anyagcserét folytató, természetes és mesterséges táptalajon is tenyészthető, ellenálló, nagy tűrőképességű, általánosan elterjedt, nagy számban előforduló szervezetek.




A baktériumsejt a bioszféra legkisebb, önálló anyagcserére képes, individuális szintű biológiai rendszere. 

Apró méretük és relatíve igen nagy testfelület-testtömeg arányuk kiemelkedő fiziológiai és ökológiai jelentőségű.

A baktériumok igen nagyfokú fiziológiai változatossággal rendelkeznek. 
Testtömegük 100-1000-szeresének megfelelő anyagmennyiséget tudnak lebontani egy nap alatt.

 Részt vesznek a felépítő és lebontó folyamatokban egyaránt.

Egy gramm talaj, akár 100-1000 millió baktériumot is tartalmazhat. 
Közel 1-5 tonnára tehető az egy hektárra jutó aktív baktériumtömeg.


a) Az Actinomycetes (sugárgombák) 

a baktériumok egy nagyobb csoportját alkotják, növekedésük során a gombákhoz hasonló hifákat képeznek, aerob baktériumok.

A sugárgombák nagyon sokféle szubsztrátot bontanak, de különösen jelentős az aktivitásuk a nehezen bontható kitin és cellulóz degradációjában.

Ezek a szervezetek magasabb pH-jú közegben aktívak. 
A gombák is jelentős szerepet játszanak ezen anyagok bontásában, de elsősorban alacsonyabb pH-jú közegben.

A sugárgombák közül néhány csoport antibiotikumot is termel, közülük is legismertebb a Streptomyces nemzetség.

A talaj ”tavaszi szagát” adják!


b) A Cianobaktériumok (kékmoszatok, kékbaktériumok) 

a baktériumok egyik fontos csoportja. 
A többi prokariótához hasonlóan, a Föld legősibb szervezetei közé tartoznak.




Kékmoszatsejt felépítése 


Fotoszintézisre képesek, a talajfelszín közelében fordulnak elő nagyobb számban, de a talaj felszín alatt, 15-20 cm-re is megtalálhatók.

Sejtjeik felépítése alapvetően megegyezik a baktériumokéval. 
Plazmájuk az örökítő anyagot tartalmazó belső, színtelen centroplazmára és a fotoszintetikus pigmenteket tartalmazó külső kromatoplazmára tagolódik.



Kékmoszat fajok


Legtöbb fajuk kozmopolita flóraelemként édesvizekben fordul elő, ahol tartósan meleg időjárás mellett vízvirágzást okozhat. 
A légköri nitrogént képesek megkötni a talajban és vizekben élők egyaránt. 
Elárasztott rizsföldeken segítik a növények nitrogén táplálását.



A baktériumok csoportjai életmódjuk alapján


1. Autotrófok:

a. Fotoszintetizálók: talaj felső rétegeiben

b. Kemolitotrófok: nitrifikálók


2. Heterotrófok:

szerves-anyag átalakítása szervetlenné, (az anyagkörforgalomban fontos szerepet töltenek be!)


3. Szimbiózisban élők: 

hasznos együttélés


4. Paraziták: 

betegséget okozók



Gombák (Fungi)


A gombák (Fungi, Mycetes) klorofill nélküli, spórás, egy vagy többsejtű, fonalas, valódi sejtmaggal rendelkező, telepes szervezetek, ivartalanul és ivarosan spórákkal szaporodnak.

A gombák, mivel klorofillal nem rendelkeznek, így szerves anyagot nem szintetizálnak, ezért heterotrófok. 
A heterotróf táplálkozási módon belül is speciális táplálkozásúak, mivel a gombák a szükséges tápanyagokat abszorbeálják a sejtek felületén, vagyis kilotróf táplálkozási módot folytatnak.

Aerob szervezetek.

A talajban élő gombák is mikroszkopikus nagyságú sejtekből épülnek fel, amelyek rendszerint hosszú hifákká alakulnak. 
A hifák kötegeit micéliumnak nevezzük.






A gombák táplálkozás típusai, életmódjai:


1. Szaprofita (lebontó szervezetek): 

kizárólag holt szerves anyaggal táplálkoznak
 Elhalt növényi és állati részeket bontják. 
A lignint csak a gombák képesek bontani.


2. Parazita

a. Főleg a növények betegségeinek előidézői, de megtámadják az állatokat is; 
több, mint 5000 fajuk növénybetegséget okoz.

b. Obligát paraziták, csak az adott gazdanövényen képes élni: Peronospora, lisztharmat.

c. Fakultatív paraziták, a gazdanövénytől függetlenül is életképesek Fusarium.


3. Mutualizmus (mikorrhiza): 

gombafajok és magasabb rendű növények kölcsönös együttélése. 
A gomba ásványi tápanyagokkal látja el a magasabb rendű növényt, amíg a gomba szerves anyagot kap.


Algák

Az algák valamennyi törzse az egysejtű formából alakult ki, és különböző szerveződési szintre jutott el.

Közös jellemzőjük, hogy autotróf, klorofillal (fotoszintetizálnak) és sejtmaggal rendelkező eukariota szervezetek. 
Sejttestük egyedi, citoplazmatikus hártyák által reakcióterekre osztott.
 Ezek a terek sajátos élettevékenységeket végeznek.





Az algák osztályozásában a fotoszintetikus pigmentek összetétele, a fotoszintézis eredményeképpen keletkezett tartalék tápanyagok előfordulása, az ostorok mikroszkópos szerkezete és a testszerveződés szintje játssza a legfontosabb szerepet.


Alga invázió a Sárga-tengeren:




Habár a zöld algának nincs toxikus hatása, mégis pusztítja a tengeri ökoszisztémát, mivel olyan nagy mennyiségű oxigént használ fel, hogy a vízi élőlényeket megfosztja a megfelelő oxigénellátástól. 
A jelenség miatt megtizedelődött a tengeri élővilág.

A színanyagok alapján a Chlorophyta, a Chromophyta és a Rhodophyta csoportok különíthetők el.


Zuzmók

A zuzmók igen különleges élőlények, hiszen cianobaktériumok vagy moszatok (fotobionta) és gombák (mikobionta) tartós együttéléséből keletkeztek.

Speciális szervezeteknek minősíthetjük őket, mert alkotóikhoz képest minőségileg más morfológiai és fiziológiai tulajdonságokkal rendelkeznek és azoktól eltérő élőhelyeket népesítenek be.

A cianobaktériumok közül a Chroococcus, a Gloeocapsa és a Nostoc nemzetségek, a zöldmoszatok közül a Trebouxia, a Trentepohlia, a Pleurococcus, a Cystococcus és a Chlorella nemzetségek, míg a tömlősgombák közül az apotéciumképző Lecanorales rend, ritkábban a peritéciumképzők közül a Sphaeriales rend, illetve elvétve a bazídiumos gombák közül a Clavariaceae és a Tricholomataceae családok tagjai vesznek részt a képzésükben.





Tevékenységük nagyon jelentős az ásványok és a kőzetek biológiai mállásában, a talajképződés folyamatában.


Állati egysejtűek, véglények (Protozoa)

Az állatvilág legősibb és legegyszerűbb szervezetei a protozoák. 
Mikroszkopikus méretű, egysejtű, eukariotikus, ivartalanul és ivarosan szaporodó szervezetek, amelyek élő, ill. szerves részecskék bekebelezésével és oldott anyagok felvételével táplálkoznak. 
Kivétel nélkül heterotróf szervezetek, testük felépítéséhez szerves anyagok szükségesek. 
Egyesek paraziták, mások viszont szaprofiták.

Kis méretűek, alakjuk változó, nincs valódi sejtfaluk.

Több mint 250 fajuk van. 
Művelt talajokban biomasszájuk azonos lehet a földigilisztákéval.

Baktériumokat és egyéb mikroorganizmusokat fogyasztanak.







Talajtulajdonságok és a protozoák közötti összefüggések:

o Rossz kultúrállapotú talajban a csillósok elvesztik uralmukat, és a gyökérlábúak kerülnek az első helyre.

o Nem homogén elterjedésűek, hanem gócpontok mentén élnek (rothadó anyag és gyökerek mentén).

o Bár az egysejtű állatok képesek egy óra alatt 30 ezer baktériumot is fölfalni, bizonyították, hogy a nagyobb véglény-aktivitás nagyobb mikrobiológiai aktivitást eredményezett.

o Megállapították, hogy a baktériumokkal való együttélésük során nő a CO2 mennyisége, holott csökken a baktériumok száma, de ezzel párhuzamosan nő a szaporodásuk üteme.

o A véglények egyszerűbb vegyületekké alakítják a bonyolult szerves anyagot, így hozzáférhetővé teszik a magasabb rendű növények számára.


Fonálférgek (Nematoda)

Óriási alkalmazkodó képességgel rendelkeznek a talaj többméteres mélységeiben, és sivatagokban is megtalálhatók!

A talajban széleskörűen elterjedtek, közel 20 000 leírt fajuk ismert.





Főként mikroorganizmusokkal táplálkoznak, ezáltal a mikrobák számát korlátozzák.

Nagyobb pórusokban lévő vízhártyákban élnek, durva textúrájú, nedves talajban a leggyakoribbak.

Fontos szerepük van a szerves anyag lebontásában,

Kedvezőtlen körülmények között:

- összezsugorodik, teste víztartalma jelentősen csökken, életműködését szünetelteti évekig, míg megfelelő körülmények nem jönnek.


Ugróvillások (Collembola)

A világon az egyik legelterjedtebb rovar, bármely élőhelyen: tengerpart - magas hegység – Antarktisz (Cryptopygus antarcticus) előfordul.

Elsődlegesen szárnyatlanok. Gyakran vakok vagy max. 8 szem laza halmaza alkotja a szemet. 
A kifejlett állatok is vedlenek.


Táplálkozásuk, előfordulásuk

Vegyes táplálkozásúak:

• elsősorban gombahifákat,

• növényi gyökereket, növényi részeket, avart,

• algát, zuzmót,

• baktériumot, nematodát,

• más Collembolát, vagy azok petéit fogyasztják.


Leggyakoribb előfordulás:

• talajban (2 m) (fehérek, általában vakok);

• talaj felszínén, avarban (sárga, barna, fekete);

• fák kérge alatt;

• hóban.

Érzékenyek a környezeti hatásokra

• A Collembolák érzékenyek a túl magas hőmérsékletre levándorolnak a talaj mélyebb rétegeibe.

• Extrém alacsony hőmérsékletre nem olyan érzékenyek: akár meg is fagyhatnak, amikor felmelegszik a talaj, akkor újra aktívvá válnak.

• A Collembolák termékenysége nagyban függ a gombafonalak N-koncentrációjától (Booth, 1983).


Atkák (Acari)

Az atkák szabad szemmel nem látható apró rovarok. 100-500 µm nagyságú, pókszabású állatkák.

A fejtorból álló törzsükből a fej elülső része különült el. 
Szúró-szívó szájszervük van. 
A kifejlett egyedek nyolclábúak. 
Ezek végén karmok, ill. tapadókorongok vannak. 
Sok faj csak a bőrén lélegzik.

A kifejlett állatok több fejlődési szakaszon mennek keresztül. Közel két hetet élnek és 50 utódot hoznak világra.

Különféle növényi és állati anyagok nedveinek kiszívásával táplálkoznak.
 Rengeteg fajuk él a földben, vízben, levegőben, de vannak élősködők, sőt ragadozók is. A leggyakoribbak a földben élő fajai, melyeknek jelentős szerepük lehet a talajképződésben (Páncélos atkák). 
Számuk 1 m2 területű talajon több ezer is lehet.


Medveállatkák (Tardigrada)

Törzsük a fejjel mindig összenőtt és fejtort alkot, féregszerű, halványan ízelt. Lábaik csonkszerűek, ízeletlenek, a negyedik pár mindig a test hátulsó végén fekszik, valamennyi karmokban végződik, ezeknek száma 2-4.

Hímnősek, petéik leggyakrabban a szülők levedlett bőrében fejlődnek tovább.

Helyváltoztatásuk igen lassú és nehézkes, nagyon hasonlít a medvékéhez, innen kapták nevüket is. 
Leggyakrabban nedves mohák alatt találjuk, de vízben is tenyésznek.

Táplálékuk növényi és állati anyagokból áll. 
A kiszáradás alkalmával tetszhalottakká lesznek és csak a vízbe jutás után kelnek új életre.

Eddig mintegy 600 fajuk ismeretes. 
Az 1 mm nagyságot egyikük sem éri el; nálunk is tenyésznek.


Hangyák (Formicidae)

A sarkköröktől a trópusokig nagy számban megtalálhatóak.

Fészkeikben a zsákmányolt állatokat raktározzák, ezáltal nitrogéntartalmú anyagokat kevernek a talajba.





Járataikkal javítják a talaj szerkezetét, levegő- és vízáteresztő képességét. Nagy mennyiségű talajt szállítanak egyik helyről a másikra.

Szárazabb területeken a föld alatt készítik el a fészkeiket, közben alaposan összekeverik a fel- és altalajt. 
Nélkülük a talajok jóval tömődöttebbek lennének.

Hegyi legelőkön átveszik a földigiliszták szerepét, mivel azok a köves talajt nem kedvelik.


Bogarak, bogárlárvák (Coleoptera)

A Földön mintegy 350 ezer (más forrás szerint 400 ezer), a Kárpát-medencében pedig 6300 fajjal a rovarvilág legnépesebb rendje. 
Testük legnagyobb részét kitinképletek borítják.

A bogarak (Coleoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje.

Jellemző rájuk a következő négy tulajdonság együttes megléte:

1. két pár szárny, az első pár kemény szárnyfedővé módosult, a hátulsó pedig hártyás,

2. előtoruk szabadon áll, a közép– és utótoruk egymással és a potrohhal is összenőtt,

3. rágó szájszervekkel rendelkeznek,

4. teljes átalakulással fejlődnek.


Pókszabásúak (Arachnida)

A valódi pókok (Araneae) a pókszabásúak osztályának egyik rendje. 
Két testrésszel, nyolc lábbal, csáprágóval rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak.




Minden pók termel pókhálóselymet, egy vékony, erős proteinszármazékot, amit (a legtöbb esetben) a hasuk végében lévő mirigyek termelnek, választanak ki. 
Sok fajuk használja ezt fel arra, hogy zsákmányát elejtse. 
Ennek ellenére több faj háló nélkül vadászik.

Az Uloboridae és a Holarchaeidae családba tartozó fajokat leszámítva (ez kb. 350 faj) mérget termelnek, amelyet vadászatkor és önvédelemkor alkalmaznak.


Földigiliszták (Lumbricidae)

Világszerte elterjedtek a legtöbb talajféleségben,




• számuk sok: a mérsékelt és trópusi területek erdős és fás vegetációval borított területein;

• számuk kevés/nincs: a száraz, sivatagi, ill. fagyos területeken.

Gyakoriságuk: 10 – 2000 db /m2

Mérsékelt égövi lombhullató erdőben: 100 – 400 db/m2

Növényi maradványokkal, ill. a rajtuk lévő mikroorganizmusokkal táplálkoznak;

Elfogyasztják a talajt a benne lévő növényi maradványokkal együtt (2-30-szorosát a saját testtömegének, naponta).


Csoportosításuk életmód szerint


• Bomló szerves anyagokon élők:

o erdei ökoszisztémákban, avarban, szerves hulladékokban, korhadó fákban, stb. találhatók,

o a tápanyag-forgalomban fontos szerepet töltenek be.

• Ásványi talajszintek lakói:

o ideiglenes járatok (30-50 cm mély),

o a szerves anyag bekeverésben fontos a szerepük.

• Mélyben aknázók:

o állandó, függőleges járatok (150-180 cm),

o növényi maradványokat leszállítják a mélyebb rétegekbe,

o a víz beszivárgását gyorsítják.


Giliszták hatása a talajra

• Járataikat ragadós, mésztartalmú váladékkal „kitapasztják”;

• Jelentős szerepük van az aggregált, jó talajszerkezet kialakításában;

• Nő a talajok levegőzöttsége, vízáteresztő képessége;

• Szárazabb talajokban számottevően javul a vízgazdálkodás;

• Nő a különböző fiziológiai csoportba tartozó baktériumok száma, így az aerob cellulózbontó baktériumok tevékenysége;

• Az emésztőcsatornán áthaladt talaj veszít savanyúságából;

• Ürüléke mull típusú szerves anyagnak tekinthető, amely biológiai aktivitása százszorosa is lehet a talajénak;

• A növényi gyökerek könnyebben mélyebbre hatolnak a járatokban, jobb lesz a növények tápanyagfelvevő képessége.


Vakondfélék (Talpidae)

Föld alatti életmódhoz alkalmazkodtak ezért a mellső lábuk ásásra módosult.





Földben élő rovarok és azok fejlődési alakjainak (lárvák, bábok, imágók) pusztításával nagy hasznot hajtanak.
 A földigilisztákat is kedvelik. 
Élelem-raktárában több száz gilisztát is elraktároz, melyek olyan merevek a hidegtől, hogy nem tudnak elmászni. 
Tavasszal – aki túlélte – elvándorol.

Nagy mennyiségű talajt mozgatnak meg és kevernek össze, ezáltal sok növényi anyagot dolgoznak be a talajba. 
Járataikkal lazítják, javítják a talaj szellőzését és vízgazdálkodását.



(Forrás: Kátai János (2011)
Debreceni Egyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Pannon Egyetem/http://www.tankonyvtar.hu/)






Továbbá:



Gyógyító növényeink 1./a rész: 

- Gyógyító növényeink 1./b rész:

- Gyógyító növényeink 2. rész: 
http://emfkryon.blogspot.hu/2013/05/galaj.html


- Gyógyító növényeink 4. rész:


- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/gyogynovenyek-alkalmazasa.html


- Kiskertünkben - Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/vegyes-kulturak-kedvezo-hatasu-szomszed.html

- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/kerteszeti-naptar-zoldsegeskert-vetes.html

- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben:



- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/vegyszermentes-tartositas-oreganyaink.html


- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/paradicsomultetes-paradicsomtermesztes.html




- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/szabo-gyorgy-bukkszentkereszti.html


- A Hársvirág gyógyító növényünk külön fejezetet igényel:

- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:

- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:

- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:

- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:

A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:


- Hűsítő italok – házilag:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/husito-italok-hazilag.html


- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:

- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/dio-csudajo.html

- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig: 


- ALOE VERA - a csodanövény:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/aloe-vera-csodanoveny.html

- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:

- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:

- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész: 

- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész: 




- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK: 

- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:


- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember  - Térkép az egészségünkhöz  – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-kezben-talpon-stb-benne-van-az-egesz.html

- A csakrák betegségei - behangulásuk:

- A SZERVÓRA:

- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:

- Gyógyító kéztartások - Mudrák:

Faszén - Aktív szén:

- FŰSZERNÖVÉNYEINK:

- Körömvirág:

- A LEVENDULA:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/07/a-levendula.html

- AZ AROMATERÁPIA - ILLÓOLAJOK:

- SÁFRÁNY - A FŰSZEREK KIRÁLYA - A KIRÁLYOK FŰSZERE:

- A DOHÁNY LEHET A RÁK ELLENSZERE:

- MÁK - MÁKOLAJ:

- ZSÁLYA:

- Petróleummal is lehet gyógyítani a rákot - Szabó Gyuri bácsi tanácsai:







Szeretettel,

Gábor Kati


web oldalaim:

blog oldalam: 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése