2015. február 8., vasárnap

A TEKNŐSÖK


A TEKNŐSÖK



A teknősök (Testudines vagy Chelonia) a hüllők egyik monofiletikus csoportja, az állatrendszerekben általában rendje. 





Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak.

Mintegy 200 millió évvel ezelőtt, a paleozoikum perm korszakában jelentek meg őseik.
Ma 327 ismert teknősfaj él a Földön 14 családra osztva.

A fajok 42%-a védett.

Legfőbb testfelépítésbeli jellegzetességük – mely minden más gerincestől megkülönbözteti őket – a testüket hasi- és hátoldalon is beborító csontos páncélzat.

A vízi teknősök alapvetően ragadozók – bár valamennyi növényi táplálékot ezek is fogyaszthatnak –, 
a szárazföldiek pedig növényevők, mivel lassú mozgásuk miatt nem tudnának más állatokat zsákmányul ejteni.

Szaruhéjú tojással szaporodnak.

A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt; 
a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez.

Léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag meghatározott.
Ezek közül legalább két faj esetén a hím a heterozigóta – akárcsak az emlősöknél –, míg a többinél a nőstény a heterozigóta – a kígyókhoz és madarakhoz hasonlatosan.

A teknősök rendjének a Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos, a mocsári teknős.




Emellett számos teknősfaj él hobbiállattartóknál, legjellemzőbb a vörösfülű ékszerteknős.

A felelőtlen teknőstartók által szabadjára eresztett ékszerteknősök az őshonos mocsári teknősök állománycsökkenését okozhatják, mivel azonos élettérben élnek.

A teknősök közismerten lassan haladnak szárazföldön.

Nagy-Britanniában két elkóborolt teknősről feljegyezték, hogy egyikük 8 hónap alatt mindössze 2,9 kilométerre, másikuk 3 hónap alatt 5 kilométerre távolodott el gazdájától.


Rendszertani besorolás:

Ország:       Állatok (Animalia)
Törzs:         Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:      Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:      Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testudines)
Linnaeus, 1758

Alrendek:

Nyakrejtő teknősök (Cryptodira)
Nyakfordító teknősök (Pleurodira)


A legkülönbözőbb helyeken fordul elő.
A két véglet a tenger és a sivatag.




Feketével a szárazföldön és a mocsarakban élők, kékkel a tengerben élő teknősök 



Ovális, dobozszerű testük szilárd vázát csontvázuk és az irharétegben elhelyezkedő jól fejlett bőrcsontok alkotják.

A teknősök nem vedlenek, hanem szarulemezeik felületesen lehámlanak.

Bőrmirigyeik nincsenek.

Alsó állkapcsuk két szára között megtalálható az úgynevezett mósuszmirigy, amely a párzási időszakban jellegzetes szagú váladékot termel.





Teknősök csontváza:

1. koponya 9. ötödik lábujj 2. nyakcsigolya 10. csigolák 3. lapocka 11. vívómellény 4. felkarcsont 12. medencecsont 5. singcsont 13. keresztcsonti csigolya 6. sugár 14. szárkapocscsont 7. első lábujj 15. sípcsont 8. harmadik lábujj




Teknős testfelépítése:
1. szem 9. páncél 17. gyomor 2. nyaki teknő 10. karom 18. máj 3. teknőgerinc 11. hátulsó végtagok 19. bél 4. középső teknő 12. farok 20. hólyag 5. oldali teknő 13. nyelőcső 21. végbél 6. fari teknő 14. légcső 22. emésztőgödör 7. fej 15. tüdő 23. végbélnyílás 8. mellső láb 16. szív




Egy Archelon csontváza



Légzésük jellegzetes, ugyanis szilárd páncéljuk lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását.

Mikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, a nyitott orrlyukakon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe.

A szárazföldi teknősök szabályos időközökben kinyújtják nyakukat a páncélból, ilyenkor a tüdő kitágul, és levegő áramlik be, majd amikor visszahúzódnak a páncélba, a levegő kiáramlik a tüdőből.

A teknősök hidegvérű vagy változó testhőmérsékletű állatok, életük felét alvással és napozással töltik.
A napozásra részben azért van szükség hogy testüket felmelegítsék.

Télen bizonyos teknősfajok hibernálódnak, hogy túléljék a nagy hideget.
Anyagcseréjük lelassul, ebben a fázisban kevesebb energiát használnak, kevesebbet esznek, hogy teljesen kiürüljön az emésztőrendszerük, majd belépnek a hibernációba.

A hüllők, köztük a teknősök is belső megtermékenyítéssel szaporodnak.
Minden teknős lágyhéjú tojással szaporodik.




A hímek a párzási időszakban gyakran harcolnak a nőstényekért.
A mocsarakban élő teknősök hosszú karmokat növesztenek, hogy a párzás során meg tudjanak kapaszkodni a nőstények hátán.
A nőstény teknősök a párzás során mindig visszahúzzák a fejüket és mellső lábukat a teknőbe, hogy a hím jobban hozzáférjen a kloákához, mivel így a hátsó részük kidudorodik a páncél alól.
Minden teknősnek van pénisze, a kínai lágyhéjúteknősé kicsi és kétágú.
A víziteknősök kizárólag vízben párzanak.

A teknősök szívében a jobb és a bal kamra még nincs tökéletesen elkülönülve, az oxigénben dús és szegény vér keveredik egymással.

Anyagcsere folyamataik lassúak.
Az olyan területeken, ahol nagy a hőmérséklet-különbség, a teknősök a fagy vagy a szárazság ellen védekezve beássák magukat a talajba.
Ilyenkor a légzésük és szívműködésük csökken, de nem szűnik meg teljesen.
Sok teknősnek okozza vesztét a túl korai tavaszi felmelegedés.
Ilyenkor ha a föld az erős napsütés hatására eléggé felmelegszik előjönnek, s ha ezután hirtelen erős éjszakai fagy jön, nem tudnak elég gyorsan visszabújni téli rejtekhelyükre.




A teknősök életük végéig növekednek (bár az öregek már nagyon lassan), akár a páncéljuk alakját is megváltoztatják kissé.
Így az öreg teknősök gyakran laposabbak és hosszabbak, testük is fakóbb. Nagyon hosszú ideig élnek és ivarérettek.
Az ékszerteknősök 15~20, az óriásteknősök 150~200 évig élnek.

Sok fajt törvény véd, ami azt jelenti, hogy a birtoklását, eladását, gyakran szabályozzák.
A CITES (Washingtoni egyezmény) védi őket.
Aki megszegi ezeket a törvénykezéseket pénzbüntetésre vagy szabadságvesztésre számíthat.

Sajnos Ázsiában a teknőshús ínyencségnek számít.
Sok teknőst ér úgy halál - akárcsak sok delfint és bálnát - hogy halászhálóba gabalyodik.




Aldabrai óriásteknős


Védett teknősfajok:

1.kategória:

Batagur baska - Batagur teknős vagy tuntong
Clemmys muhlenbergii - Muhlenberg-víziteknős
Geoclemys hamiltonii - Hamilton-teknős
Kachuga tecta - indiai fedélteknős
Melanochelys tricarinata - bordás koromteknős
Morenia ocellata - burmai gyűrűsteknős
Terrapene coahuila - coahuilai dobozteknős
Testudo kleinmanni - egyiptomi teknős
Geochelone nigra - galápagosi óriásteknős vagy elefántteknős
Geochelone radiata - sugaras teknős
Geochelone yniphora - angonoka teknős
Gopherus flavomarginatus - mexikói üregteknős
Psammobates geometricus - déli sátorteknős
Apalone spinifera - tüskés lágyhéjúteknős
Aspideretes gangeticus - gangeszi lágyhéjúteknős
Aspideretes hurum - pávaszemes lágyhéjúteknős
Aspideretes nigricans - fekete lágyhéjúteknős
Dermochelys coriacea - kérgesteknős
Pseudemydura umbrina - ál-huszárteknős
Cheloniidae család - Tengeriteknősök
Fájl:Turtle in Indonesia.ogv
Tengeriteknős úszása



Odontochelys a legrégebbi ismert teknős nemzetség 


2.kategória:

Dermatemys mawii - Tabasco-teknős
Callagur borneoensis - callagur teknős
Clemmys insculpta - északi víziteknős
Lissemys punctata - indiai leffentyűsteknős
Peltocephalus dumerinialus - Duméril-folyamteknős
Erymnochelys madagascariensis - madagaszkári folyamteknős
Podocnemis faj az összes - folyamteknősök
Terrapene carolina - karolinai dobozteknős
Terrapene nelsoni - pettyes dobozteknős
Terrapene ornata - díszes dobozteknős
Testudinidae az összes ami az elsőben nem szerepel - szárazföldi teknősök

3.kategória: 
(Kizárólag a megnevezett fajok ghanai populációit érinti!)

Trionyx triunguis - afrikai lágyhéjúteknős
Pelomedusa subrufa - merevmellű sisakteknős
Pelusios adansoni - Adanson-sisakteknős
Pelusios castaneus - barna sisakteknős
Pelusios gabonensis - csíkos sisakteknős
Pelusios niger - fekete sisakteknős



Közönséges levesteknős (Chelonia mydas) egy Hawaii melletti korallzátonynál


A rendbe az alábbi alrendek és családok tartoznak:
  
Odontochelys a legrégebbi ismert teknős nemzetség
Nyakrejtő teknősök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A nyakrejtő teknősök (Cryptodira) alrendjébe 11 család tartozik

aligátorteknős-félék (Chelydridae)
tengeriteknős-félék (Cheloniidae)
kérgesteknősfélék (Dermochelyidae)
Tabasco-teknősfélék (Dermatemydidae)
iszapteknősfélék (Kinosternidae)
nagyfejűteknős-félék (Platysternidae)
mocsáriteknős-félék (Emydidae)
földiteknősfélék (Geoemydidae)
szárazföldi teknősfélék (Testudinidae)
kétkarmúteknős-félék (Carettochelyidae)
lágyhéjú teknősfélék (Trionychidae)
Meiolaniidae - kihalt
Nyakfordító teknősök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A nyakfordító teknősök (Pleurodira) alrendjébe 2 család tartozik

kígyónyakúteknős-félék (Chelidae)
sisakteknősfélék (Pelomedusidae)



Indiai csillagteknős 
(Geochelone elegans)


A teknős számos mítoszban és vallásban a halhatatlanság és bölcsesség szimbóluma.

Az egyik Hindu isten, Kurma, egy teknős.

Nyugaton főleg a lassúságáról híresült el
(pl. A teknősbéka és a nyúl című mese, "Lassú, mint a teknős").






Galápagosi óriásteknős

A galápagosi óriásteknős vagy más néven elefántteknős (Geochelone nigra) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és a szárazfölditeknős-félék (Testudinidae) családjába tartozó faj.





Csak a Galápagos-szigeteken találhatók meg, egyre kisebb számban.





A legnagyobb ma élő szárazföldi teknősfaj, amelyet óriás voltának hangsúlyozásaként elefántteknősnek is hívnak.

Testtömege 400 kilogramm, testhossza akár 180 cm hosszú is lehet fejétől a farkáig.

Súlyos teknőjének alakja mutatja, milyen élőhelyen él.
Azon alfajoknak, amelyek dús növényzettel borított területen élnek, a páncélja boltozatos, a lába és nyaka is rövidebb, így nem tudnak olyan magasra nyújtózni. 

Más területeken élő alfajoknak, ahol gyérebb a növényzet, a páncéljuk nyereg alakú, valamint hosszabb nyakuk és lábuk is segíti őket abban, hogy jobban elérjék a növényeket.

A harmadik típusba a kettő ötvözete tartozik.
Ez az élőhelyhez köthető morfológiai változatosság nagy hatással volt a szigeteken tartózkodó fiatal Charles Darwinra is.





A szigetek szélsőséges éghajlati viszonyaihoz nagyszerűen alkalmazkodtak.
A hűvösebb órákat az alacsonyabban fekvő, lávafelszínű területeken töltik.
Itt azonban gyér a növényzet, ezért a hőmérséklet emelkedésével a magasabban fekvő, buja növényzetű szigetrészekre vándorolnak.

Növényevő állat, főként fűvel és levelekkel táplálkozik, olyan felfegyverzett növényeket is „megtámad”, mint a csalánfélék és a manzanillo-fák.
Ez utóbbi valósággal égeti az emberi bőrt, de a páncélosoknak nem tud ártani, a termése kedvelt csemegéjük.





Az óriásteknősök nem a gyorsaságáról híresek, mindössze 0,25 km/h-val sétálnak.
Az óriásteknősök napi vándorlásuk során ugyanazt az ösvényt használják. 
Állatkerti megfigyelések szerint meghatározott sorrendben mennek alvóhelyükre, amelyen belül minden egyed saját területet foglal el.

Körülbelül 16 órás szendergés után indulnak ki a külső kifutójukba, szintén meghatározott, de fordított irányú sorrendben, mint befelé.
Vagyis az hagyja ott legutoljára a házat, aki legelőször lépett be.
A természetben is megfigyelték, hogy összehangolják a napi vándorlásukat.

Az évek során több ezernyi teknősláb által legyalult ösvények valóságos országutakká válnak.
Fontos, hogy ezeken járjanak, mert a legrövidebb utat jelzik a ritka vulkanikus tavakhoz, az ösvényekről letérve valószínűleg eltévednének.
A sorrend a szociális rendszer és dominancia-viszonyok meglétét is jelzi.





A nőstények illatanyagokkal jelzik fogékonyságukat január és augusztus között. Mikor a hímek a levegőt szimatolva erről tudósítást kapnak, felkerekednek megkeresni az illat forrását.
A találkozást a hím heves udvarlása követi, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy rámászva mozgásképtelenné teszi, majd párzik vele.

A nőstények júniustól decemberig több alkalommal ásnak fészket, amelyekbe egyenként átlagosan 10 tojást raknak.
A tojások lerakására az alacsonyabban fekvő napos területek a legmegfelelőbbek, a nőstények rendszerint a megszokott fészkelőhelyükre térnek vissza.
A lerakott tojásokat a nőstény gondosan betemeti, majd a nap melegére bízza a költésüket.





A hőmérsékletviszonyoktól függően 3-8 hónap alatt kelnek ki a kis teknősök.
A gyámoltalan, de korán önállóságra kényszerült fiatalok közül csak nagyon kevesen élik meg az első tíz életévüket.
A nagyobbra nőtt teknősöknek azonban már nincs természetes ellensége, így akár 120-200 évig is élhetnek.
A legöregebbnek tartott egyed Harriet, egy ausztrál állatkert lakója, aki 1830-ban született.

Bár vannak kihalt alfajai és olyan alfajai is melyek száma nagyon kevés a faj összlétszáma 14-15 ezer egyed között van, ezért a Természetvédelmi Világszövetség a „sebezhető” kategóriába sorolja.





Élőhelyén igyekeznek mindent megtenni a faj megmentése érdekében.
Mivel a Galapagos-szigetek Ecuador legtöbb bevételt hozó tartománya, és ez kizárólag a turizmusnak köszönhető, igyekeznek a szigetek legfőbb vonzerejét adó teknősöket megóvni.

A ritkább alfajokból tojásokat hoznak be a Charles Darwin Kutatóközpontba, ahol kikeltik azokat.
A fiatal teknősöket, mihelyst elérik azt a méretet, hogy már nem fenyegetik őket a betelepített disznók, patkányok, kutyák és macskák, visszaengedik természetes környezetükbe.

Emellett igyekeznek a szigeteket megtisztítani a fiatal teknősökre veszélyes betelepített állatoktól és a teknősök fő táplálékkonkurenseitől, a szintén betelepített kecskéktől, szamaraktól és szarvasmarháktól.

Impozáns mérete és ritka volta miatt kedvelt állatkerti állatnak számít. 
Elsősorban a gyakoribb alfajait tartják.

Főleg az amerikai állatkertekben elterjedt faj, néhány gazdagabb magángyűjtőnél is megtalálható az Egyesült Államokban.

Magyarországon egyetlen állatkertben sem látható, legközelebb Bécsben és Prágában találkozhatunk vele.






VILÁGÍTÓ TENGERI TEKNŐST találtak




David Gruber a Salamon-szigeteken tanulmányozta júliusban a biofluoreszkálást, arra viszont nem számított, hogy felfedez egy tengeri teknőst is, amely képes erre.



   










Továbbá:



Gyógyító növényeink 1./a rész: 

- Gyógyító növényeink 1./b rész:

- Gyógyító növényeink 2. rész: 


- Gyógyító növényeink 4. rész:


- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése: 


- Kiskertünkben - Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények: 

- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása: 

- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben:



- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai: 


- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás: 




- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI: 

- Csicsóka – a jótékony szénhidrát: 

- A Hársvirág gyógyító növényünk külön fejezetet igényel:

- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:

- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:

- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:

- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:

A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:



- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:

- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel: 

- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig: 


- ALOE VERA - a csodanövény:

- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:

- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:

- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész: 

- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész: 




- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK: 

- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:


- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember  - Térkép az egészségünkhöz  – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:

- A csakrák betegségei - behangulásuk:

- A SZERVÓRA:

- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:

- Gyógyító kéztartások - Mudrák:

Faszén - Aktív szén:

- FŰSZERNÖVÉNYEINK:

- Körömvirág:

- A LEVENDULA:

- AZ AROMATERÁPIA - ILLÓOLAJOK:

- SÁFRÁNY - A FŰSZEREK KIRÁLYA - A KIRÁLYOK FŰSZERE:

- A DOHÁNY LEHET A RÁK ELLENSZERE:

- MÁK - MÁKOLAJ:

- ZSÁLYA:

- Petróleummal is lehet gyógyítani a rákot - Szabó Gyuri bácsi tanácsai:

- Az útifű:

- Galaj:

- Az erős paprika:



- A LEPKÉK:

- ÉJSZAKAI LEPKÉK:

- A MADARAK:


- KÉRŐDZŐK:

- DISZNÓFÉLÉK:

- LÓFÉLÉK ÉS A SZAMÁR:

- A HOLLÓ – HOLLÓ FAJTÁK

- FECSKEFÉLÉK:

- KROKODILOK:

- SÜNFÉLÉK:

- A GOMBÁK ORSZÁGA:

- A talaj élővilág (edafon) összetevői:

- ALGÁK - MOSZATOK:







Szeretettel,

Gábor Kati



blog oldalam: 


 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése