A TEKNŐSÖK
A teknősök (Testudines vagy Chelonia) a hüllők egyik monofiletikus
csoportja, az állatrendszerekben általában rendje.
Kihalt és létező fajaik
egyaránt vannak.
Mintegy 200 millió évvel ezelőtt, a paleozoikum perm korszakában jelentek
meg őseik.
Ma 327 ismert teknősfaj él a Földön 14 családra osztva.
A fajok 42%-a védett.
Legfőbb testfelépítésbeli jellegzetességük – mely minden más gerincestől
megkülönbözteti őket – a testüket hasi- és hátoldalon is beborító csontos
páncélzat.
A vízi teknősök alapvetően ragadozók – bár valamennyi növényi táplálékot
ezek is fogyaszthatnak –,
a szárazföldiek pedig növényevők, mivel lassú
mozgásuk miatt nem tudnának más állatokat zsákmányul ejteni.
Szaruhéjú tojással szaporodnak.
A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés
előtt;
a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst
eredményez.
Léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag
meghatározott.
Ezek közül legalább két faj esetén a hím a heterozigóta – akárcsak az
emlősöknél –, míg a többinél a nőstény a heterozigóta – a kígyókhoz és
madarakhoz hasonlatosan.
A teknősök rendjének a Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos, a mocsári
teknős.
Emellett számos teknősfaj él hobbiállattartóknál, legjellemzőbb a vörösfülű
ékszerteknős.
A felelőtlen teknőstartók által szabadjára eresztett ékszerteknősök az
őshonos mocsári teknősök állománycsökkenését okozhatják, mivel azonos
élettérben élnek.
A teknősök közismerten lassan haladnak szárazföldön.
Nagy-Britanniában két elkóborolt teknősről feljegyezték, hogy egyikük 8
hónap alatt mindössze 2,9 kilométerre, másikuk 3 hónap alatt 5 kilométerre
távolodott el gazdájától.
Rendszertani besorolás:
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok
(Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testudines)
Linnaeus, 1758
Alrendek:
Nyakrejtő teknősök (Cryptodira)
Nyakfordító teknősök (Pleurodira)
A legkülönbözőbb helyeken fordul elő.
A két véglet a tenger és a sivatag.
Feketével a szárazföldön és a mocsarakban élők, kékkel a tengerben élő
teknősök
Ovális, dobozszerű testük szilárd vázát csontvázuk és az irharétegben
elhelyezkedő jól fejlett bőrcsontok alkotják.
A teknősök nem vedlenek, hanem szarulemezeik felületesen lehámlanak.
Bőrmirigyeik nincsenek.
Alsó állkapcsuk két szára között megtalálható az úgynevezett mósuszmirigy,
amely a párzási időszakban jellegzetes szagú váladékot termel.
Teknősök csontváza:
1. koponya 9. ötödik lábujj 2. nyakcsigolya 10. csigolák 3. lapocka 11.
vívómellény 4. felkarcsont 12. medencecsont 5. singcsont 13. keresztcsonti
csigolya 6. sugár 14. szárkapocscsont 7. első lábujj 15. sípcsont 8. harmadik
lábujj
Teknős testfelépítése:
1. szem 9. páncél 17. gyomor 2. nyaki teknő 10. karom 18. máj 3. teknőgerinc
11. hátulsó végtagok 19. bél 4. középső teknő 12. farok 20. hólyag 5. oldali
teknő 13. nyelőcső 21. végbél 6. fari teknő 14. légcső 22. emésztőgödör 7. fej
15. tüdő 23. végbélnyílás 8. mellső láb 16. szív
Egy Archelon csontváza
Légzésük jellegzetes, ugyanis szilárd páncéljuk lehetetlenné teszi a
mellkas térfogatváltozását.
Mikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, a nyitott orrlyukakon át beáramlik a
levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe.
A szárazföldi teknősök szabályos időközökben kinyújtják nyakukat a páncélból,
ilyenkor a tüdő kitágul, és levegő áramlik be, majd amikor visszahúzódnak a
páncélba, a levegő kiáramlik a tüdőből.
A teknősök hidegvérű vagy változó testhőmérsékletű állatok, életük felét
alvással és napozással töltik.
A napozásra részben azért van szükség hogy testüket felmelegítsék.
Télen bizonyos teknősfajok hibernálódnak, hogy túléljék a nagy hideget.
Anyagcseréjük lelassul, ebben a fázisban kevesebb energiát használnak,
kevesebbet esznek, hogy teljesen kiürüljön az emésztőrendszerük, majd belépnek
a hibernációba.
A hüllők, köztük a teknősök is belső megtermékenyítéssel szaporodnak.
Minden teknős lágyhéjú tojással szaporodik.
A hímek a párzási időszakban gyakran harcolnak a nőstényekért.
A mocsarakban élő teknősök hosszú karmokat növesztenek, hogy a párzás során
meg tudjanak kapaszkodni a nőstények hátán.
A nőstény teknősök a párzás során mindig visszahúzzák a fejüket és mellső
lábukat a teknőbe, hogy a hím jobban hozzáférjen a kloákához, mivel így a hátsó
részük kidudorodik a páncél alól.
Minden teknősnek van pénisze, a kínai lágyhéjúteknősé kicsi és kétágú.
A víziteknősök kizárólag vízben párzanak.
A teknősök szívében a jobb és a bal kamra még nincs tökéletesen
elkülönülve, az oxigénben dús és szegény vér keveredik egymással.
Anyagcsere folyamataik lassúak.
Az olyan területeken, ahol nagy a hőmérséklet-különbség, a teknősök a fagy
vagy a szárazság ellen védekezve beássák magukat a talajba.
Ilyenkor a légzésük és szívműködésük csökken, de nem szűnik meg teljesen.
Sok teknősnek okozza vesztét a túl korai tavaszi felmelegedés.
Ilyenkor ha a föld az erős napsütés hatására eléggé felmelegszik előjönnek,
s ha ezután hirtelen erős éjszakai fagy jön, nem tudnak elég gyorsan
visszabújni téli rejtekhelyükre.
A teknősök életük végéig növekednek (bár az öregek már nagyon lassan), akár
a páncéljuk alakját is megváltoztatják kissé.
Így az öreg teknősök gyakran laposabbak és hosszabbak, testük is fakóbb.
Nagyon hosszú ideig élnek és ivarérettek.
Az ékszerteknősök 15~20, az óriásteknősök 150~200 évig élnek.
Sok fajt törvény véd, ami azt jelenti, hogy a birtoklását, eladását,
gyakran szabályozzák.
A CITES (Washingtoni egyezmény) védi őket.
Aki megszegi ezeket a törvénykezéseket pénzbüntetésre vagy
szabadságvesztésre számíthat.
Sajnos Ázsiában a teknőshús ínyencségnek számít.
Sok teknőst ér úgy halál - akárcsak sok delfint és bálnát - hogy
halászhálóba gabalyodik.
Aldabrai óriásteknős
Aldabrai óriásteknős
Védett teknősfajok:
1.kategória:
Batagur baska - Batagur teknős vagy tuntong
Clemmys muhlenbergii - Muhlenberg-víziteknős
Geoclemys hamiltonii - Hamilton-teknős
Kachuga tecta - indiai fedélteknős
Melanochelys tricarinata - bordás koromteknős
Morenia ocellata - burmai gyűrűsteknős
Terrapene coahuila - coahuilai dobozteknős
Testudo kleinmanni - egyiptomi teknős
Geochelone nigra - galápagosi óriásteknős vagy elefántteknős
Geochelone radiata - sugaras teknős
Geochelone yniphora - angonoka teknős
Gopherus flavomarginatus - mexikói üregteknős
Psammobates geometricus - déli sátorteknős
Apalone spinifera - tüskés lágyhéjúteknős
Aspideretes gangeticus - gangeszi lágyhéjúteknős
Aspideretes hurum - pávaszemes lágyhéjúteknős
Aspideretes nigricans - fekete lágyhéjúteknős
Dermochelys coriacea - kérgesteknős
Pseudemydura umbrina - ál-huszárteknős
Cheloniidae család - Tengeriteknősök
Fájl:Turtle in Indonesia.ogv
Tengeriteknős úszása
Odontochelys a legrégebbi ismert teknős nemzetség
2.kategória:
Dermatemys mawii - Tabasco-teknős
Callagur borneoensis - callagur teknős
Clemmys insculpta - északi víziteknős
Lissemys punctata - indiai leffentyűsteknős
Peltocephalus dumerinialus - Duméril-folyamteknős
Erymnochelys madagascariensis - madagaszkári folyamteknős
Podocnemis faj az összes - folyamteknősök
Terrapene carolina - karolinai dobozteknős
Terrapene nelsoni - pettyes dobozteknős
Terrapene ornata - díszes dobozteknős
Testudinidae az összes ami az elsőben nem szerepel - szárazföldi teknősök
3.kategória:
(Kizárólag a megnevezett fajok ghanai populációit érinti!)
Trionyx triunguis - afrikai lágyhéjúteknős
Pelomedusa subrufa - merevmellű sisakteknős
Pelusios adansoni - Adanson-sisakteknős
Pelusios castaneus - barna sisakteknős
Pelusios gabonensis - csíkos sisakteknős
Pelusios niger - fekete sisakteknős
Közönséges levesteknős (Chelonia mydas) egy Hawaii melletti korallzátonynál
A rendbe az alábbi alrendek és családok tartoznak:
Odontochelys a legrégebbi ismert teknős nemzetség
Nyakrejtő teknősök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A nyakrejtő teknősök (Cryptodira) alrendjébe 11 család tartozik
aligátorteknős-félék (Chelydridae)
tengeriteknős-félék (Cheloniidae)
kérgesteknősfélék (Dermochelyidae)
Tabasco-teknősfélék (Dermatemydidae)
iszapteknősfélék (Kinosternidae)
nagyfejűteknős-félék (Platysternidae)
mocsáriteknős-félék (Emydidae)
földiteknősfélék (Geoemydidae)
szárazföldi teknősfélék (Testudinidae)
kétkarmúteknős-félék (Carettochelyidae)
lágyhéjú teknősfélék (Trionychidae)
Meiolaniidae - kihalt
Nyakfordító teknősök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A nyakfordító teknősök (Pleurodira) alrendjébe 2 család tartozik
kígyónyakúteknős-félék (Chelidae)
sisakteknősfélék (Pelomedusidae)
Indiai csillagteknős
(Geochelone elegans)
A teknős számos mítoszban és vallásban a halhatatlanság és bölcsesség
szimbóluma.
Az egyik Hindu isten, Kurma, egy teknős.
Nyugaton főleg a lassúságáról híresült el
(pl. A teknősbéka és a nyúl című mese, "Lassú, mint a teknős").
Galápagosi óriásteknős
A galápagosi óriásteknős vagy más néven elefántteknős (Geochelone nigra) a
hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és a
szárazfölditeknős-félék (Testudinidae) családjába tartozó faj.
Csak a Galápagos-szigeteken találhatók meg, egyre kisebb számban.
A legnagyobb ma élő szárazföldi teknősfaj, amelyet óriás voltának
hangsúlyozásaként elefántteknősnek is hívnak.
Testtömege 400 kilogramm, testhossza akár 180 cm hosszú is lehet fejétől a
farkáig.
Súlyos teknőjének alakja mutatja, milyen élőhelyen él.
Azon alfajoknak, amelyek dús növényzettel borított területen élnek, a
páncélja boltozatos, a lába és nyaka is rövidebb, így nem tudnak olyan magasra
nyújtózni.
Más területeken élő alfajoknak, ahol gyérebb a növényzet, a páncéljuk nyereg alakú, valamint hosszabb nyakuk és lábuk is segíti őket abban, hogy jobban elérjék a növényeket.
Más területeken élő alfajoknak, ahol gyérebb a növényzet, a páncéljuk nyereg alakú, valamint hosszabb nyakuk és lábuk is segíti őket abban, hogy jobban elérjék a növényeket.
A harmadik típusba a kettő ötvözete tartozik.
Ez az élőhelyhez köthető morfológiai változatosság nagy hatással volt a
szigeteken tartózkodó fiatal Charles Darwinra is.
A szigetek szélsőséges éghajlati viszonyaihoz nagyszerűen alkalmazkodtak.
A hűvösebb órákat az alacsonyabban fekvő, lávafelszínű területeken töltik.
Itt azonban gyér a növényzet, ezért a hőmérséklet emelkedésével a
magasabban fekvő, buja növényzetű szigetrészekre vándorolnak.
Növényevő állat, főként fűvel és levelekkel táplálkozik, olyan
felfegyverzett növényeket is „megtámad”, mint a csalánfélék és a
manzanillo-fák.
Ez utóbbi valósággal égeti az emberi bőrt, de a páncélosoknak nem tud
ártani, a termése kedvelt csemegéjük.
Az óriásteknősök nem a gyorsaságáról híresek, mindössze 0,25 km/h-val
sétálnak.
Az óriásteknősök napi vándorlásuk során ugyanazt az ösvényt használják.
Állatkerti megfigyelések szerint meghatározott sorrendben mennek alvóhelyükre, amelyen belül minden egyed saját területet foglal el.
Állatkerti megfigyelések szerint meghatározott sorrendben mennek alvóhelyükre, amelyen belül minden egyed saját területet foglal el.
Körülbelül 16 órás szendergés után indulnak ki a külső kifutójukba, szintén
meghatározott, de fordított irányú sorrendben, mint befelé.
Vagyis az hagyja ott legutoljára a házat, aki legelőször lépett be.
A természetben is megfigyelték, hogy összehangolják a napi vándorlásukat.
Az évek során több ezernyi teknősláb által legyalult ösvények valóságos
országutakká válnak.
Fontos, hogy ezeken járjanak, mert a legrövidebb utat jelzik a ritka
vulkanikus tavakhoz, az ösvényekről letérve valószínűleg eltévednének.
A sorrend a szociális rendszer és dominancia-viszonyok meglétét is jelzi.
A nőstények illatanyagokkal jelzik fogékonyságukat január és augusztus
között. Mikor a hímek a levegőt szimatolva erről tudósítást kapnak,
felkerekednek megkeresni az illat forrását.
A találkozást a hím heves udvarlása követi, amely gyakorlatilag azt
jelenti, hogy rámászva mozgásképtelenné teszi, majd párzik vele.
A nőstények júniustól decemberig több alkalommal ásnak fészket, amelyekbe
egyenként átlagosan 10 tojást raknak.
A tojások lerakására az alacsonyabban fekvő napos területek a
legmegfelelőbbek, a nőstények rendszerint a megszokott fészkelőhelyükre térnek
vissza.
A lerakott tojásokat a nőstény gondosan betemeti, majd a nap melegére bízza
a költésüket.
A hőmérsékletviszonyoktól függően 3-8 hónap alatt kelnek ki a kis teknősök.
A gyámoltalan, de korán önállóságra kényszerült fiatalok közül csak nagyon
kevesen élik meg az első tíz életévüket.
A nagyobbra nőtt teknősöknek azonban már nincs természetes ellensége, így
akár 120-200 évig is élhetnek.
A legöregebbnek tartott egyed Harriet, egy ausztrál állatkert lakója, aki
1830-ban született.
Bár vannak kihalt alfajai és olyan alfajai is melyek száma nagyon kevés a
faj összlétszáma 14-15 ezer egyed között van, ezért a Természetvédelmi
Világszövetség a „sebezhető” kategóriába sorolja.
Élőhelyén igyekeznek mindent megtenni a faj megmentése érdekében.
Mivel a Galapagos-szigetek Ecuador legtöbb bevételt hozó tartománya, és ez
kizárólag a turizmusnak köszönhető, igyekeznek a szigetek legfőbb vonzerejét
adó teknősöket megóvni.
A ritkább alfajokból tojásokat hoznak be a Charles Darwin Kutatóközpontba,
ahol kikeltik azokat.
A fiatal teknősöket, mihelyst elérik azt a méretet, hogy már nem fenyegetik
őket a betelepített disznók, patkányok, kutyák és macskák, visszaengedik
természetes környezetükbe.
Emellett igyekeznek a szigeteket megtisztítani a fiatal teknősökre
veszélyes betelepített állatoktól és a teknősök fő táplálékkonkurenseitől, a
szintén betelepített kecskéktől, szamaraktól és szarvasmarháktól.
Impozáns mérete és ritka volta miatt kedvelt állatkerti állatnak számít.
Elsősorban a gyakoribb alfajait tartják.
Elsősorban a gyakoribb alfajait tartják.
Főleg az amerikai állatkertekben elterjedt faj, néhány gazdagabb
magángyűjtőnél is megtalálható az Egyesült Államokban.
Magyarországon egyetlen állatkertben sem látható, legközelebb Bécsben és
Prágában találkozhatunk vele.
A négy szent állat és az égtájak őrzői
A sárkány tagja a kínai mitológiában a „négy szent állat” (sze ling 四 靈) néven ismert azon természetfeletti, különleges lények kiváltságos, és különösen nagy tiszteletnek örvendő csoportjának, amelyek a legendák szerint már a Sárga Császár parkjában is laktak.
Ezek az állatok a következők:
egyszarvú (csi-lin 麒麟), a négylábú szőrös állatok ura,
sárkány (long 龍), a pikkelyes állatok ura,
teknős (kuj 龜), a páncélos állatok ura,
főnix (feng-huang 鳳凰), a tollas állatok ura,
Az állatok ezen csoportját is szokás volt a négy égtáj őrzőjeként emlegetni, de ez korántsem volt olyan gyakori, mint az állatok azon négyes csoportja, amelyre sokkal gyakrabban hivatkoztak az égtájakkal kapcsolatban.
Egy legenda szerint, amikor Nü-va istennő kifoltozta az eget és megszilárdította a világot, megalkotta a négy égtáj őrzőjét is, akik a négy évszak harmonikus működésének is felelősei lettek.
A sötét vagy fekete teknős (hszüan vu 玄武) hatalma alá tartozott az északi égtáj és a tél irányítása;
a keleti égtájat és a tavaszt a zöldeskék vagy azúrsárkányhoz (csing lung 青龍) rendelte az istennő;
a fehér tigrist (paj hu 白虎) helyezte nyugatra és megbízta az ősz irányításával;
a vörös madárhoz (csu csüe 朱雀) pedig az égtájak közül a dél, az évszakok közül a nyár rendeltetett.
kínai sárkány
A Sárkány
A sárkány jelentését nem ismerjük, az emberi képzeletnek azonban mindig ismerős volt. Alakja mitológiáról mitológiára eltolódhat a “jó” vagy a “rossz” irányba.
Az ősi Kínában mindenesetre a sárkánynak nagyon fontos szerepe volt, s az első helyen állt az istenként tisztelt kínai állatok sorában.
Nem pokoli, ijesztő szörny, hanem embert segítő, isteni teremtmény.
Ő a “kiváló értelmű lény”, a legfőbb bölcsesség, a halhatatlanság és a gyógyító erő birtokosa, a keleti égtáj, az esők és a szelek irányítója, az időjárás és a termékenység ura. Szárnyak nélkül repül, tud változtatni az alakján, és fajtánként más-más színű. (A kék sárkányokat jószívűnek, a fehéreket erényesnek, a sárgákat pedig könyörületesnek tartották.)
Egy nagyhatalmú angyal
– mondhatnánk, nem csoda, ha néhány császár tőle származtatta magát.
A kínai mitológiában a sárkány külsejét szabályok írták elő, a hagyomány szerint különböző lények vonásaiból tevődik össze: szarvas-szarva, tevefeje, démonszeme, kígyónyaka, kagylógyomra, saskarmai, tigrislába, bikafüle kellett, hogy legyen.
Falatozás alatt ezt ellenőrizendő vessünk egy szigorú pillantást a fali sárkányokra.
Noin Ula Hsziungnu kurgán - egyszarvú
Az Egyszarvú
A legenda szerint Konfuciusz születését megelőzően anyja előtt feltűnt egy egyszarvú. Megjelenése tehát erényes „uralkodó” születését jelzi, aki bölcsen és emberségesen kormányoz.
Az ellenben baljós jel, ha megsebzik, vagy holtan találják.
Az egyszarvú járás közben nem tapossa el a füvet és a bogarakat, élő füvet nem fogyaszt, kizárólag csodálatos növényekkel táplálkozik.
Egyes elképzelések szerint még repülni is tud, és úgy jár a vízen, mintha földön lépkedne.
A legrégibb szövegekben a szarvasok vezéreként tűnik fel, de
mindenképpen ő az állatok feje.
Alakja, akárcsak a sárkányé, színpompás és összetett. (A megfejtés: szarvastest, ökörfarok és lópata.)
A homlokán növő szarv húsból van, hogy véletlenül se árthasson vele.
A nőt védelmező főnix erő
A Főnix
A kínai főnix kissé különbözik nyugati társától: míg a nyugati inkább egy sasra emlékeztet, a kínai főnix a fácánra vagy a pávára hasonlít.
Míg a nyugati kultúrában a madár az újjászületés jelképe, a kínaiban az égi kegyelem látható jele volt.
Feltételezhető, hogy a főnix eredetileg az ég uralkodójának küldöttét, a szélistent jelölte, s ezért lehetett később a madarak királya.
Azoknak az asszonyoknak, akiknek az álmában megjelent, kiváló, erényes fiaik születtek. (Összetevői: kakas, fecske, kígyó, sárkány, hal, teknős.)
Karakorum Mongol eredetű teknős szobor
A Teknőc
Egyes elgondolások szerint a teknőc páncélja az égbolt, a hasa pedig a föld.
Világmodellnek szép és költői.
A négy csodálatos állat egyikét szokták Fekete Teknősbékának is nevezni, sőt Fekete Harcosnak is, az erő és az állóképesség jelképeként.
Három társához hasonlóan bölcs is, annyira, hogy még a jövőt is megmondja.
A páncélját ezért jóslásnál is bevetették.
(Az elképzelések szerint a feje kígyó, a nyaka sárkány, a teste, nos a teste teknősé.)
A mindennapos használatban egyébként a teknősbékának éppen ellenkező előjelű jelentése van, minthogy a női hűtlenséget és a szexuális (hiper)aktivitást szimbolizálják vele.
VILÁGÍTÓ TENGERI TEKNŐST találtak
David Gruber a Salamon-szigeteken tanulmányozta júliusban a
biofluoreszkálást, arra viszont nem számított, hogy felfedez egy tengeri
teknőst is, amely képes erre.
Továbbá:
- Gyógyító növényeink 1./a rész:
- Gyógyító növényeink 1./b rész:
- Gyógyító növényeink 2. rész:
- Gyógyító növényeink 3. rész:
- Gyógyító növényeink 4. rész:
- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése:
- Természetes permetlevek kertből, mezőről:
- Kiskertünkben - Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények:
- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása:
- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben
- Fogyás a természet erejével:
- A csodás Lenmag:
- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai:
- Lekvárfőzési ABC:
- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás:
- EGÉSZSÉGVÉDŐ NAPTÁR:
- Melyik virág ehető a kertünkben?
- Őszi munkálatok a kiskertben:
- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI:
- Csicsóka – a jótékony szénhidrát:
- A Hársvirág gyógyító növényünk
- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:
- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:
- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:
- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:
- A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:
- Hűsítő italok – házilag:
- Így készíts hófehér karácsonyfadíszt szódabikarbónából:
- A házi - főzött gyurma receptje:
- Finomságok – Receptek/1.:
- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:
- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel:
- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig:
- ALOE VERA - a csodanövény:
- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:
- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:
- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész:
- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész:
- A FOKHAGYMA:
- Gyógyító növényeink - felsorolás:
- Régi gyógyborok, gyógypálinkák:
- Érmelléki asszonyok hagyatéka:
- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK:
- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:
- AZ ÉDES ÜRÖM (ARTEMISIA ANNUA) A RÁK ELLEN:
- A PARLAGFŰ - AMBRÓZIA - ISTENEK ELEDELE:
A Szakkarai Piramis – a kvantumgép:
- A Kozmikus Szövedékkel Való Személyes Kapcsolatod!:
- Skalárháború:
- Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
- A BIOELEKTROMOSSÁG TUDOMÁNYÁNAK EREDMÉNYEI – DIMENZIÓKAPUK:
- Mi is a Lélek?:
- TOBOZMIRIGY - A TESTÜNK CSODÁJA:
- A teremtés energiái – Kundalini:
- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember - Térkép az egészségünkhöz – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:
- A csakrák betegségei - behangulásuk:
- A SZERVÓRA:
- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:
- Gyógyító kéztartások - Mudrák:
- Faszén - Aktív szén:
- Biokertészek csodaszere a házi fahamu
- FŰSZERNÖVÉNYEINK:
- Körömvirág:
- A LEVENDULA:
- AZ AROMATERÁPIA - ILLÓOLAJOK:
- SÁFRÁNY - A FŰSZEREK KIRÁLYA - A KIRÁLYOK FŰSZERE:
- A DOHÁNY LEHET A RÁK ELLENSZERE:
- MÁK - MÁKOLAJ:
- ZSÁLYA:
- Petróleummal is lehet gyógyítani a rákot - Szabó Gyuri bácsi tanácsai:
- Az útifű:
- Galaj:
- Az erős paprika:
- A méhek és a méz:
- A DARAZSAK:
- A LEPKÉK:
- ÉJSZAKAI LEPKÉK:
- A MADARAK:
- KÉRŐDZŐK:
- DISZNÓFÉLÉK:
- LÓFÉLÉK ÉS A SZAMÁR:
- A HOLLÓ – HOLLÓ FAJTÁK
- FECSKEFÉLÉK:
- KROKODILOK:
- SÜNFÉLÉK:
- A GOMBÁK ORSZÁGA:
- A talaj élővilág (edafon) összetevői:
- ALGÁK - MOSZATOK:
- RÁKOK:
- TENGERISÜNÖK ÉS TENGERICSILLAGOK:
- KAGYLÓK:
- TENGERI CSIGÁK - TENGERI FÉRGEK - VÍZI GILISZTÁK:
- KORALLOK - SZIVACSOK:
- MEDÚZÁK - TENGERIUBORKÁK - POLIPOK:
- PIÓCÁK:
- SZÁJTÁTÓHALAK VAGY KÖRSZÁJÚAK:
- GRÁNÁTALMA:
- KALMÁROK:
- CSIKÓHALAK:
- EVEZŐLÁBÚ RÁKOK:
- DELFINEK:
- Minden betegség lelki eredetű - Az emberi test a lélek térképe:
- A TEKNŐSÖK:
Szeretettel,
Gábor Kati
web oldalam:
hagyomanyorzoink.hu
hagyomanyorzoink.hu
blog oldalam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.