2015. június 3., szerda

KRILL - világítórákok


KRILL - világítórákok


A világítórákok sarkvidéki tengerekben élő 13 faja hatalmas rajokat képez, ezeket összefoglalóan krillnek hívjuk.




A krill, vagy világítórákok a rákok (Crustacea) altörzsébe és a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályába tartozó rend. 

A világítórákok fontos tagjai a zooplanktonnak, főleg mint táplálék jelentősek a sziláscetek, manták, bálnafélék, fókák és néhány tengerimadár-faj számára.

A krill norvég szó, halivadékot jelent.

A világítórákok a világ minden óceánjában előfordulnak.




A tápláléklánc sarokköve, mely a lánc legalján álló növényi planktonnal (fitoplankton) és a nála kisebb állatokkal táplálkozik és ezek anyagait teszi fogyaszthatóvá a krillen élő jóval nagyobb szervezetek számára.

A biomassza tömegének jelentős részét alkotó zooplankton fajainak többsége jelentős napi függőleges vándorlást végez.

Ezáltal éjjel a felszínközeli, nappal a mélyebben élő ragadozóknak nyújt biztos táplálékforrást.

A krillhalászat elsősorban a déltengereken és a Japán körüli vizeken jelentős, évente 150-200 ezer tonna.

Főbb felhasználási területei: 

vízinövények termesztése és víziállatok tenyésztése (akvakultúra), akváriumi haleledel, horgászcsali, gyógyszeripari alapanyag.
Japánban és Oroszországban emberi táplálékként is fogy okiami néven (Az Euphausiacea japán neve ugyanis okiamime).




A rend mindössze 2 családra tagolódik.

A Bentheuphausiidae családba csak egyetlen faj tartozik, a Bentheuphausia amblyops, amely a mély vizekben él kb 1000 m-es mélységben.
Ez a krillek legprimitívebb faja.

A másik család – az Euphausiidae – 10 különböző nemébe 85 faj tartozik.
Közülük az Euphausia a legnagyobb nemzetség, 31 fajjal.

Jól ismert fajai pl a horgászati jelentőséggel leginkább bíró sarki krill (Euphausia superba), a csendes-óceáni krill (Euphausia pacifica) és az északi krill (Meganyctiphanes norvegica).




Krill

Rendszertani besorolás

Ország:       Állatok (Animalia)
Törzs:         Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs:      Rákok (Crustacea)
Osztály:      Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
Rend: Világító rákok (Euphausiacea)
Dana, 1852


A krillek többsége részt vesz az óceánközi vándorlásban, de néhány fajuk helybenmaradó illetve sekélyvízi életmódot folytat.

A Thysanoessa nemzetség fajai mindkét óceánban megtalálhatóak, az Euphausia pacifica hazája a Csendes-óceán.

Az északi krill vándorol az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között.
A Nyctiphanes nemzetség 4 faja Kalifornia, Humbolt, Benguela és a Kanári-szigetek partjainál gyakori.



Északi krill


A déli sarkvidék vizeiben 1 Thysanoessa (T. macrura) és 6 Euphausia faj él.

Az Euphausia superba leginkább a 100 m-es mélységben fordul elő, míg a jég krillnek is nevezett Euphausia crystallorophiast 4000 m-en is megfigyelték, bár általában 300-600 m mélyen él.

Mindketten előfordulnak a déli szélesség 55°-nál, de 74°-tól délre és a jégtáblák vidékén az E. crystallorophias dominál.



Antarktiszi krill


A déltengerek egyéb fajai: 

E. frigida, E. longirostris, E. triacantha, és E. vallentini

A délsarki krill közvetlenül a fitoplanktont fogyasztja és alakítja energiatartalmát a nagyobb állatok számára is (szekunder produkció), melyek nem képesek közvetlenül az algák fogyasztására, de a zooplanktonéra (benne a krillel) már igen.

Ezek között találunk kisebb (halak vagy pingvinek) és nagyobb (fókák, sziláscetek) állatokat is.



Sziláscet


Néhány faj parazita életmódot folyat, ilyenek például a haltetvek, amelyek halakon élősködve azok vérét szívják, vagy az élsődi kacslábúak, amelyek tízlábú rákok belső élősködői.

Számos fajt halásznak, illetve aquakultúrákban tenyésztenek. 2007-ben a körülbelül 10700000 tonna rákot hasznosítottak, ezek nagy része a tízlábú rákok közül került ki (pl. languszta, garnélarák, homár), de a krill halászata is jelentős elsősorban Japánban.




A krillek rákfélék.

Kitines külső vázuk van. 

Három testtájuk: 

a fej, a tor és potroh közül a két elülső összeolvadt (fejtor).

Külső héjuk átlátszó.

Jellegzetes külső jegyük a bonyolult összetett szem; némely faj képes a különböző fényviszonyokhoz is alkalmazkodni védő pigmentek használatával.

Két csápjuk van.


Egy világítórák (krill) testfelépítése


Mellkasi lábaikat pereiopoda vagy thoracopoda néven említik, számuk fajonként változik.

Ezek a lábak táplálkozásra és tisztálkodásra szolgálnak.

Ezenkívül minden fajnak van 5 pár úszólába (pleopods).

A legtöbb krill kb. 1-2 cm hosszú, néhány faj viszont 6 – 15 cm-esre is megnő. 

Legnagyobbikuk a Thysanopoda spinicauda.

A krilleket könnyű megkülönböztetni más rákféléktől, például a garnéláktól jól látható kopoltyúi révén.




Egyes krillféléknek (például Euphausia fajok) szűrőszőrei vannak: a mellkasi lábakon lévő finom szőrszálak, amelyekkel kiszűrik a táplálékot a vízből.




Annyira finoman érzékelnek, hogy képesek kiszűrni elsősorban a fitoplanktont, de a kovamoszatokat és az egysejtű algákat.




Jóllehet, a legtöbb krill mindenevő, van köztük ragadozó is, amelyik kisebb zooplanktonokat és hallárvákat is fogyaszt.

A Bentheuphausia amblyops fajok kivételével a krillek biolumineszcens állatok, a fényt fotoforáik bocsátják ki.




A fény egy enzimatikus kemolumineszcens reakció eredménye, melyben a luciferin (egy pigmentfajta) aktiválódik a luciferáz enzim hatására.

A luciferin tulajdonképpen egy fluoreszkáló tetrapirrol vegyület.

A krillek fotofórái komplex szervek lencsékkel, fókuszálóképességgel és forgatóizmokkal; ám pontos működésük máig tisztázatlan.

Egyes kutatók (például Lindsay és Latz vagy Johnsen) szerint a fénykibocsátás célja az álcázás: ugyanakkora erővel világítanak, mint amilyen fényes a környezetük, így számos ragadozó egyszerűen nem is látja meg őket.


A legtöbb krillféle rajokban él.

Az Euphausia superba rajai 10 000–30 000 egyedet tartalmaznak 1 m3 (1 000 l) vízben.
Ez a tény védelmet is biztosít számukra, mivel a ragadozók nem képesek „kiszúrni” az egyes egyedeket a kaotikus tömegből.




A krillek jellegzetes napi (diurnális) függőleges vándorlást folytatnak: 

éjjel a felszínen, nappal a mélyebb vizekben tartózkodik, ezzel táplálékot biztosít mindkét hely ragadozóinak, bár a mélyben kisebb veszélynek vannak kitéve és még energiát is tudnak tartalékolni.

Egyes fajok (például Euphausia superba, E. pacifica, E. hanseni, Pseudeuphausia latifrons, vagy a Thysanoessa spinifera) nappal is felkeresik a felszínt, hogy táplálkozzanak és szaporodjanak, de ez túlzottan sebezhetővé teszi őket.

Sűrűn tömött rajaik hatására a ragadozók (halak, madarak) között őrületes tülekedés („vályúpánik”) törhet ki, ezért a raj – ha megzavarják – egyedeire szóródik szét és mindegyik krill levedli „bőrét” és ezt hagyja ott maga helyett a töprengő ragadozónak.

Normál esetben úszólábaikkal haladnak előre másodpercenként 0.2–10 testhossznyi távolságot (ez olyan, mintha mi 350 km/h sebességgel haladnánk).




Veszély esetén jellegzetes vészreakciót mutatnak, melyet rákstratégiának neveznek: farokirányban 10–27 testhossz/sec. sebességgel „lőnek ki” hátrafelé, miközben sokszor még le is vedlenek.

A leggyorsabban az E. superba menekül (0.8 m/s).


Általános életciklusuk a rákfélékre jellemző:

pete, majd a lárvaállapotok (nauplius, pseudometanauplius, metanauplius, calyptopsis, és furcilia állapot), végül kifejlett egyed.

A lárváknak a calyptopsis fázisig van tartalék tápanyaguk.

Eddigre kialakul tápcsatornájuk és megkezdik a fitoplankton fogyasztását.

Növekedésük közben többször is vedlenek.

A furcilia állapotban történik a szegmentáció és a végső kifejlődés, melynek lefolyása az összetett környezeti hatásoktól is függ.

A furcilia állapot után külsőre már kifejlett krill további érésen megy keresztül: kialakul a hímek spermazsákja és a nőivarú egyedek nemi nyílása (thelycum), amelyeknek a petezsákja több ezer petét tartalmazhat, melyek átmérője 0,3–0,4 mm, tömege az állat össztömegének 1/3-a is lehet.

Egy időszakon belül többször is költenek.




Az utódnemzésnek két módja figyelhető meg:

A Bentheuphausia, Euphausia, Meganyctiphanes, Thysanoessa és Thysanopoda fajok „lepetéznek”: a vízbe ürítik, majd a megtermékenyítés után magukra hagyják utódaikat.

A többi 29 faj nőstényei a megtermékenyített petéket petezsákjukban hordozzák.

A krillek élettartama a földrajzi szélesség függvénye, legrövidebb az Egyenlítőnél élőké (Nyctiphanes simplex – 7 hónap), leghosszabb a sarkvidéki fajoké (Euphausia superba – 6 év). 

A földrajzi szélesség (a vízhőfok révén) és az életkor együttes függvénye a vedlések gyakorisága (Nyctiphanes simplex – lárvák naponta, felnőttek 5 naponta, E. superba – lárvák 9 naponta, felnőttek havonta).




A krill az óceánok és tengerek táplálékláncainak egyik legfontosabb eleme!

A délsarki krill közvetlenül a fitoplanktont fogyasztja és alakítja energiatartalmát a nagyobb állatok számára is (szekunder produkció), melyek nem képesek közvetlenül az algák fogyasztására, de a zooplanktonéra (benne a krillel) már igen.

Ezek között találunk kisebb (hal vagy pingvin) és nagyobb (fóka, sziláscet) állatokat is.




A környezeti károsodások hatása messzire nyúlik: 1998-ban miközben a Bering-tengeren „virágzott” a plankton, ugyanitt lezuhant a kovamoszat koncentráció.

Mivel a kovamoszat a krill egyik fő tápláléka, másodlagosan a plankton mennyisége is lecsökkent.

Ennek távolhatása révén megfogyatkoztak a vészmadarak és még a lazacok sem tértek vissza Alaszka nyugati folyóiba.

Egyéb faktorként jöhet szóba a külső és belső paraziták krillpopulációra gyakorolt hatása (Collinia, Dajidae), melyek az állatok testnedvein élősködve gátolják a táplálkozást, a szaporodást és az érési folyamatot.




A krill régóta szolgál humán- és állati táplálékként.

Kultusza (okiami) a 19. század óta tart, főleg Japánban. 

Az 1960-as és 1970-es években a féktelen lehalászás miatt, melynek fő végrehajtói: 

Japán, a Szovjetunió, ill. mai utódállamai Oroszország és Ukrajna, drasztikusan lecsökkent a populáció létszáma.

Ezért nemzetközi testületet hoztak létre (CCAMLR), amely maximálta a kitermelhető mennyiséget egy fenntartható szintig.




Ma a fő krillhalász országok: 

Japán, Dél-Korea, Ukrajna és Lengyelország, az évi mennyiséget továbbra is a CCAMLR határozza meg.

A krill íze sósabb és erőteljesebb, mint a garnéláé.
Páncélja sok fluoridot tartalmaz, ezért csak hámozva fogyasztható.
A túlzott okiami fogyasztás pedig hasmenést okozhat.



Világító fitoplanktonok - Maldív szigetek


(Forrás: wikipedia)







Továbbá:



Gyógyító növényeink 1./a rész: 

- Gyógyító növényeink 1./b rész:


- Gyógyító növényeink 4. rész:


- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése: 


- Kiskertünkben - Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények: 

- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása: 

- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben:



- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai: 


- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás: 




- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI: 

- Csicsóka – a jótékony szénhidrát: 

- A Hársvirág gyógyító növényünk külön fejezetet igényel:

- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:

- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:

- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:

- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:

A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:



- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:

- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel: 

- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig: 


- ALOE VERA - a csodanövény:

- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:

- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:

- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész: 

- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész: 




- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK: 

- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:


- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember  - Térkép az egészségünkhöz  – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:

- A csakrák betegségei - behangulásuk:

- A SZERVÓRA:

- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:

- Gyógyító kéztartások - Mudrák:

Faszén - Aktív szén:

- FŰSZERNÖVÉNYEINK:

- Körömvirág:

- A LEVENDULA:

- AZ AROMATERÁPIA - ILLÓOLAJOK:

- SÁFRÁNY - A FŰSZEREK KIRÁLYA - A KIRÁLYOK FŰSZERE:

- A DOHÁNY LEHET A RÁK ELLENSZERE:

- MÁK - MÁKOLAJ:

- ZSÁLYA:

- Petróleummal is lehet gyógyítani a rákot - Szabó Gyuri bácsi tanácsai:

- Az útifű:

- Galaj:

- Az erős paprika:



- A LEPKÉK:

- ÉJSZAKAI LEPKÉK:

- A MADARAK:


- KÉRŐDZŐK:

- DISZNÓFÉLÉK:

- LÓFÉLÉK ÉS A SZAMÁR:

- A HOLLÓ – HOLLÓ FAJTÁK

- FECSKEFÉLÉK:

- KROKODILOK:

- SÜNFÉLÉK:

- A GOMBÁK ORSZÁGA:

- A talaj élővilág (edafon) összetevői:

- ALGÁK - MOSZATOK:

- RÁKOK:

- TENGERISÜNÖK ÉS TENGERICSILLAGOK:

- KAGYLÓK:

- TENGERI CSIGÁK - TENGERI FÉRGEK - VÍZI GILISZTÁK:

- KORALLOK - SZIVACSOK:

- MEDÚZÁK - TENGERIUBORKÁK - POLIPOK:

- PIÓCÁK:

- SZÁJTÁTÓHALAK VAGY KÖRSZÁJÚAK:


- CSIKÓHALAK:








Szeretettel,

Gábor Kati



blog oldalam: 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.