2013. május 6., hétfő

JÉZUSHITŰ ATILLA Badiny Jós Ferenc


JÉZUSHITŰ ATILLA 
Badiny Jós Ferenc



A tanulmányrajz elfogadása után Atilla Nagykirály portréját Párkányi Raab Péter szobrászművész 2005 év elején 5/4-es méretű mellszoborként agyagból megformázta.





"Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn–magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Atilla népe."
- Kőrösi Csoma Sándor -






Atilla domb - Tápiószentmárton







Itt az IGAZSÁG!

Pap Gábor minden szava IGAZ!

Nyissuk ki a szívünket, értelmünket, fülünket, hogy megértsük az IGAZ SZÓT!

A Nagyszentmiklósi – Atilla kincs – Pap Gábor



















Grandpierre Atilla – Atilla és a hunok





A magyarok, hunok és szkíták ugyanazok? 

A korszak, amikor Magyarország harmincszor nagyobb volt, mint a korabeli Kína.

(A felvétel Debrecenben, 2012. november 2-án készült a Régről regélők előadássorozat keretein belül.)







ATILLA NÉPE A GENFI TÓNÁL

(A hunok völgye)




A házakon ma is ott vannak a tulipándíszítések, amiket a hunok jelének tartottak,  a Nap-, a Hold-motívumok és a rovás írásunk is  ;-)




Leírás itt:





és itt:






(Forrás: Piller Zsolt)









A nemzettségtáblát


, amit szerettek volna elpusztítani, ezennel most közreadom









1. Noé 2. Ham 3. Chus 4. Nimroth 5. Hunor 6. Bor 7. Dama 8. Keleed 9. Keure 10. Kear 11. Beller 12. Radar 13. Othmar 14. Farkas 15. Bondofard 16. Buken 17. Csanad 18. Rudli 19. Bejtur 20. Mike 21. Miske 22. Ompud 23.Kulcje 24. Leuente 25.Leel 26. Zamur 27. Zambur 28. Bolug 29. Bocju 30. Zoltan 31. Berend 32. Kadicja 33 Opos 34. Ethei 35. Sjemein 36. Turda 37. Bendeguz 38. Atila 39. Chaba 40. Ed 41. Vgec 42. Eleud 43. Almos 44. Arpad 45. Zoltan 46. Toxus 47. Geijz.



A többit pedig már tanultátok.
Igaz sok-sok félrevezetéssel.
 

Tudnunk kellene néhány olyan dologról is, mint hogy pl. Atilla a nagy HUN (magyar) király önmagát Jézusházi királynak nevezte és tudta is, hogy az.

 Ugyanakkor nem egyszerű király, hanem papkirály volt.
Horkai minőségben.

Olyan, mint a későbbi papkirályunk, Árpád.

Szakrális!

Árpádról pedig azért nem árt tudni, hogy hol születik.
Figyelem!
Kievben.
Mégpedig Álmos fiaként 840-ben.
Ezek szerint, akkor meddig is értek határaink?
És akkor most pedig nézzük meg, hogy István korában, illetve utána folyamatosan hogy zsugorodunk.
Hála a katolikus egyháznak!
Úgy látszik, valami olyan fertőzési folyamat indult el akkoriban, aminek egyszerre két tünete biztos van.
Az egyik az ország területi fogyása, valamint az ország lélekszámáé is.
Találós kérdés? Na miért?
Most pedig még azt is meg kell említenem ha már őseinkről van szó, akikre minden körülmények között büszkék vagyunk én legalább is az, hogy ez a név, mármint...

az Atilla szó eredetileg nem mást jelent sumérul, mit UTU-LU.
Ez a szó pedig nem mást, mint - nap-ember - vagyis a Nap-Isten fia.




Szép? Nem tudom tudod-e, hogy a Sumér nép nekünk nem rokonunk hanem Testvérünk!
Óriási különbség.

Na meg aztán, épp most jut eszembe, hogy szerintem nagyon sokan azt sem tudják, hogy ki volt Atilla édesapja. Ugye?

Na akkor most épp itt az ideje, hogy megmondjam.
Nem más Ő mint Bendegúz.
Nem ismerős ez a név?
Na ugye, azért valami rémlik, feldereng.
Hogy is van ez?

…Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére!

Csak azért teszek felkiáltó jelet, mert szerintem megint felbukkant egy ősünk, akit a mai magyarnak nevezett történelemoktatás egyszerűen lesöpör az asztalról. 
- Természetesen nem Ő az egyetlen.- Helyesebben szólva agyonhallgat és ezzel megint gyengít minket.
Pedig ezek nélkül az ősök nélkül mi nem léteznénk és a szép még az egészben az, hogy talán Európa sem.
Az ő uniójával együtt.
Ja, még adós vagyok a születési évszámmal és hellyel, tehát 391-ben.
Testvére Buda, pedig 389-ben.

(Bodor Ernő)











„Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti győzelemre megint a Hunok és Magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint.”

(Wass Albert)








Móra Ferenc: Az Isten kardja











Atilla már az új hazában volt, mikor egyszer különöset álmodott. 

Azt álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt belőle egy ősz öregember, s egy kardot kötött a király oldalára. 

De nagyon különös kard volt az. 

Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb, hogy amint a kardot kezébe vette, egyszerre maga előtt látta az egész világot, rengeteg erdőket, végtelen tengereket, fényes városokat, rettentő hadseregeket. 

S ahogy megsuhogtatta a kardot a világ négy tája felé, hát az erdők meghajoltak, a tengerek meghasadtak, a városok lánggal égtek, a hadseregek földre hulltak.

(http://atillahunkiraly.wordpress.com/about/)






Valószínűleg meglepődik a kedves olvasó, amikor Atillát ,Jézushitű” -nek nevezem, hiszen hivatalos történelmünkben semmi jó tulajdonságot, cselekedetet nem találunk Atilláról- a hunok nagy királyáról. 

Már a nevének írása így két “t” betűvel – annak a JORDÁNESZ-nek a találmánya, aki Attiláról azért írt “történelmet”, hogy emlékét is tönkre tegye.
A hamisításban Jordánesznek az utódja HELTAI Gáspár, aki Kr. u. 1550 körül írt könyvében folytatja Atillánk becstelenítését. Sajnos ezt a könyvet is hivatalosította az MTA, mert kiadásra került. (HELTAI Gáspár: Krónika az Magyarok Dolgairól. Kiadó: Magyar Helikon 1981.)

Ha megkaparjuk ezt a Heltait, rögtön meg is kérdezhetjük, hogy miért ír “magyar” történelmet olyan ember, aki nem magyar, hanem a “germán” ügy szolgálója.

Ugyanis HELTAI eredeti neve HELTH és 1526 után Nicholsbergben katolikus plébánosként működött és csak németül beszélt.

Miután a református és az unitárius hitre is áttért, 1536-ban megtanult magyarul és Erdélyben tevékenykedett, de ha a ”barbár” magyarokról volt szó, akkor mindig német volt.

Azért említettem e két “hamisítót”, mert ilyeneknek és hasonlóknak az írásait őrzi a “magyar” történelemtudomány.

Atillával – ismétlem -, a hunok nagy királyával bele kell mélyednünk a hunok történelmébe, mert – mint írva vagyon:

“Kr. u. 440-től a hunok voltak az urak és a rómaiak a szolgák” (Nestor Krónika) és Atillának fizette a békeadót Bizánc és Róma.

Ezért követtek el mindent Atilla ellen, nagyságának, méltóságának csökkentésére, és azt tanították róla, hogy: “Atilla egy különösfajta oroszlán, akit arannyal kell etetni, különben széttépi a világot, mert boszorkányoktól született szörnyűség- mint minden hun. De a feje mégis kopasz, orra olyan,mint a disznóé, a füle lóg, mint a vadászkutyáé, beszélni nem tud, csak morog.” Nevét napjainkig – tehát jó 1500 éven át – rosszul írták két “t” betűvel, hogy semmit se jelentsen.

Friedrich Klára vette sorrendbe ,,ATTILA” ilyen nevével írt Krónikákat, írásokat és közlöm is az alábbiakban:
  


Magam is hallgattam a Kossuth Rádió “Vasárnapi Újság” c. egyik adásában egy “magyar”, római katolikus “atya” beszédét, amint korunkat az “ős-gonoszok” idejének minősítette, és így sorolta fel az “ős-gonoszokat”: Nabukodonozor, ATTILA, Hitler, Napóleon és Sztálin.

Itt az ideje tehát, hogy megismerjük ATILLA nevének helyes értelmezését, mert ez az értelem megmagyarázza Atilla ,Jézus – hitűségét” is.

A nevét tehát így kell írni – két “L” betűvel ATILLA. 
Ugyanis ez a sumer nyelvtani szabályok szerint való, ahol “A” jelentése “víz”, mint eredetforrás és átvitt értelemben “tudás”. (Példa erre
E-A jelentése, a tudás temploma.) “TIL” jelentése “élet” és a hozzá ragasztott “LA” a határozó névutórag, amit ma névelőként használunk, mint “A” és “Az”.


A-TIL-LA jelentése tehát:

az életet adó élet vize.



Atilla unokái - Kertai Zalán képe



Az “élet vize” kifejezés pedig igen közel hozza Jézus Urunkat, hiszen Ő mondta így:

“Valaki pedig azon vízből iszik, melyet én adok neki, soha meg nem szomjúhozik, hanem ez a víz örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ôbenne. “( János 4: 14.)

ATILLA tehát azért kapta ezt a nevet szüleitől, mert ők ”Jézushitűek” voltak, de azért is, mert a táltosok meglátták a gyermekben a jövendő hatalmas urát, uralkodóját. Ezt a ,Jézus hitet” ma vallásnak

nevezzük. A hunok birodalma igen nagy volt és még hatalmasabb nagy királya – Atilla – népének vallását követte. Azt mondhatjuk tehát – mai kifejezéssel-, hogy a HUNOK “keresztények” voltak. A korabeli történészek mindent leírtak. Így például a “Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum” írja: “az evangéliumhirdettetik a szkíták és a dákok között”. (30,2,92-93.)

Egy másik így ír: “az észak-dunai nemzetségek mind keresztények”. (Zeiler: Des Ori gines Chrétiennes dans les provinces danubiennesde l’empire romain. Paris 1918.)

Kr. u. 399. évben Szent Jeromos határozottan írja így: “a hunok zsoltárokat énekelnek és Szittyaország hidegét a hit melege tölti be”. (Ambrose milánói pap írása: “Epistulae” 107.)

Orosius pedig Kr. u. 418-ban arról emlékezik, hogy: “Hunok töltik be a nyugati és keleti templomokat”. (Historiae AdversumPaganos VII. 41. 8.) Ez az írás azt bizonyítja, hogy a Hun Birodalomban voltak keresztény templomok.

Említettem ZEILERJ. nevű történészt. Fontos ismerni a nevét, mert a régi írásokból ô gyűjtötte be a legtöbb bizonyítékot arra vonatkozólag, hogy szkíták alatt a hunok értendők. Az orosz történészekmár a XIX. században is azt állították, hogy a magyarok a szkíták. (Zapiski istorischeskago filologicheskago fakulteta. S. Petersburgkago Universiteta 25. 1895.)

Az elmondottakból látjuk, hogy ezeket a “templomba járó” keresztényeket hun-szkíta-magyar néven ismerik a régiek. Így ATILLA e három név alatt szereplő egy azonos nép nagy királya, aki népének vallását követi, keresztény – “Jézushitű”. Ezt a “Jézushitet” – mint vallást – NESTOR patriárka emlékében nevezik a történészek nesztoriánizmusnak.

Jó lesz,ha megismerjük ennek tanait, mert így jobban megértjük Atillának a lelkiségét és kiválóságát, melynek erejével a nyugati és keleti birodalmak felett uralkodott. Ugyanis Nestor Kr. u. 428-431 időben volt ennek a vallásnak a fője, mint pátriárka, és róla nevezték így ezt a kereszténységet. Előtte is létezett ez a hiedelem – szintén mint vallás – és akkor “áriánus- kereszténységnek” nevezik ÁRIO (ARIUS) püspök után, akinek a tanait Nagy Konstantin császár törvényesítette a 2. Niceai zsinaton, Kr. u. 325-ben. Ezek az áriánusok voltak azok a “keleti keresztények”, akik nem követték a Szent Pál (Saul rabbi)-féle, általa kitalált kereszténységet, a “szombat” (sabbath) zsidó hagyományt sem, hanem a hétnek “hetedik” napjául a “Legyőzhetetlen “NAPISTENT” (Sol Invictus-t) ünnepelték. Így maradt meg pl. az angol nyelvben a SUN-DAY a maI napig.

Nálunk is így volt 1. István királyig, de ez a Szent István nem engedte meg, hogy így nevezzük a hetedik napot, hanem népgyűléses térítéseket, vásárt rendeztetett, és így maradt meg zsidó-kereszténységünk ünnepe, a vasárnap. A Saul-Pál tanait törvényesítő római kereszténység tűzzel-vassal irtotta ezeket az ariánusokat azért, mert Szentháromságuk az Atya-Anya-Fiú volt, addig, míg Kr. e. 431-ben, az Efezusi zsinaton győznek Mária hívei, és a zsinat most ugyanazt a titulust szavazta meg Máriának, amit az egyiptomi vallás Isisnek tulajdonított – azaz Istenanya és a zsinat “Istenanyaként” kanonizálja Máriát. Így az ariánusoktól átvett és kanonizált ,,Mária-Boldogasszony” valójában magyar ősvallásunk Isten-Asszonya, akit a nép “hét” formában tisztel. Köztük legnagyobb a Nagyboldogasszony. Ennek leányai: a szülő, fájdalmas, havi, gyertyaszentelő, sarlós, segítő Boldogasszonyok és a Szűz-Kisasszony a legfiatalabb, akit a néphit Jézus Urunk Édesanyjával, Máriával azonosít, és keddet tartja Nagyboldogasszony napjának. Érdekes a néphagyomány erre vonatkozólag:”meddő asszonyok kilenc hetet böjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk.” – Aki kedden mos, az megbántja a Nagyasszonyt.

- Kedden tilos az erős munka, viszont elkezdésre szerencsés a kedd.

- Például “tyúkültetésre”. Jó lesz, ha részletesen megismerjük ezt a hagyományt. Közlöm ,,A káld-pártus hagyomány és a magyarok Jézus vallása” c. könyvemben írottakat az alábbiakban:

Az ősi hit ma is él


Honfoglaló őseink bizonyára csodálkoztak, amikor a hittérítők nekik egy szokatlan összetételű Szentháromságot hirdettek, amely ugyan az átfogó magyar istenképnek része – Atya, Fiú és Szentlélek -, de mégis csak csonka része. Az Atya és Fiú mellől hiányzik a Gyermek, akit ugyan a földre szállt Fiú gyermekkora elég jól pótolt. A Szentlélek mellől hiányzik az Örök Értelem és az Örök Anyag. A Boldogasszony-Hármas teljesen eltűnt, s valóságos csoda, hogy Szent István halálos ágyán mégis Neki ajánlotta országát és népét. Szűz Mária, Jézus Földi Anyja beazonosítása sem járt még a mai napig teljes sikerrel, talán a Kisasszony alakját kivéve, de Őt sem Isteni Személyként, hanem egy alacsonyabb szinten – bár külön szerepben.

De az ősvallás erejét jelenti, hogy azóta Szűz Mária alakja differenciálódott, kiszélesedett, és a Szűz mellett tovább él az Anya és az Ég Királynője is. Mindenesetre csak a magyar egyházi énekeskönyvekben vannak külön fejezetekben a Mária- és Boldogasszony énekek!

Legnagyobb nehézséget jelenthette azonban az Örök Anyag isteni lényegének feladata. Nem voltak többé szent hegyek, szent .folyók (Ister), szent források (a későbbi búcsújáróhelyek kiindulópontjai), s mondai jellegűvé vált a Világ Aranyos Szeglete, a Magyar Haza. De a kenyérre ma is azt mondjuk, hogy Élet, s az útszéli keresztek, kápolnák és szentképek ma is a régi felfogásról tanúskodnak.

A magyar nép tudta, hogy az Örök Istenhez az új hit útján is el lehet jutni – hiszen a földre szálló Istenfiút ő is várta -, de nem adta fel a többi jól bevált út használatát. Ez eredményezte vallási türelmességét és az “új” hitbe való “belenyugvását”. Mindezt összefoglalva a Háromlényegű Kettős Szentháromság szimbólumát egy ismertebb alakban adhatjuk vissza:

Úr-Nammu nevű sumer papkirály törvénytábláján volt a “hatágú” csillag, mint kétszeri hármasság az ő hitviláguk (vallásuk) szimbólumaként. Ma nálunk a “kereszt” a vallási szimbólum. Náluk a “hatágú” csillag volt, amit a zsidóknak sikerült ellopni tőlük a babiloni fogságuk idején. De a hozzájuk elérő és hajdani “gnosztikus” világszemlélet is bizonyítja ezt, mert a gnosztikusok megőrizték a zus Urunktól eredő “Miatyánkot” , mely így kezdődik:

“Miatyánk és Anyánk! – Te, ki túl rajtunk és bennünk vagy, szenteltessék meg a Te szent neved a kétszeri hármasságban.”
  


A sumer kétszeri hármasság jelképének értelme és jelentéstartalma Jézus Urunk minden mondását teljesen érthetővé teszi, és az eddig félremagyarázott kijelentéseit logikusan megmagyarázza. (Úr-Nammu Kr. e. 2100 körül uralkodott, és mészkőből faragott “kőtábláját” a következő oldalon láthatja az olvasó.



Keresve kutatom nagy titkaidat -

pedigjól tudom, kis ember vagyok.

Egyetlen kincsem csak az, mit adtál …

s ami mindig a szememben ragyog.

A Hit, a Lélek

amit mi – [oldi kontárok -

csak eltemetünk,

de értékelni, Hozzád emelni

nincs elég erőnk, se elég betűnk.

Magyarok Istene!

Te csak mindig adsz,

s mi mégis mindig tobbet kérünk.

Összetett kézzel várunk, remélünk.

És lassan elfogy a magyar élet,

a sok nap, év mind - mind elmegy.

Csak egy marad itt - mindig, jiró·kké:

A Te Irgalmad, nagy Kegyelmed.

(BADINY)



A Magyar Ősvallás Éve

(Három napból áll az esztendő)

Ha a fenti ábrán az óra járásával egyező irányban haladunk, megkapjuk a naptári év lefolyását meghatározó erőpárokat:

- Gyermek - Boldogasszony (Anya)

- Fiú - Nagyasszony (Nagyboldogasszony)

- Atya - Kisasszony.

Azt hiszem, összetartozásuk logikája világos és nem szorul magyarázatra.

Az Erőpárok időszakai nem teljesen egyeznek. Ez abból következik, hogy a Szeplőtelen Fogantatás a Gyermek születése előtt történik. Az időszakokat népmeséink logikája szerint napoknak, a Magyarok Istene napjainak nevezzük.

A Magyarok Jó Istene

felé vezető utat mutatjuk, és tanítjuk azt is, hogy miképpen látták az Ő Hatalmasságát őseink - a hitvilágukban. Azért tesszük ezt, mert a judai-kereszténységben hiányzik az Isteni Nő-elvűség, amit a magyar népi hiedelem olyan titokzatosan, de erős hittel- a mai napig megőrzött.

A kereszténységben - talán éppen az Isteni Nő-elvűség hiánya - okozza azt a tényt, hogy a SZERETET - amit] ézus “ÚJ TÖRVÉNYNEK” nevezett – sokszor még a családon belül sem érvényesül úgy, amint annak lennie kellene. Pedig a sok judai-keresztény felekezetbe szétverődött magyarság ismeri János Evangéliumát,

ahol is a 13. rész 34. verse szerint Jézus Urunk így mondta:

“Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelele titeket, úgy szeressétek ti is egymást. ” (Az eredeti görög szövegben nem “parancsolat” van írva, hanem “törvény”.)

Arra a “magyar-keresztényre” pedig, aki így- szeretet nélkül él, az Isten Nagy Törvényének ítélete hull, hisz ezt is megmondta a vérünkkel testet öltött Isten-Fiú így:

” .. .mindaz, aki haragszik az ő atyafiára ok nélkül- méltó az ítéletre”.. (MÁTÉ 5, 22.)

A “magyarokra” , akik nemzeti öntudat nélkül élnek, és így “ok nélkül” haragusznak azokra az atyafiaikra, akik a nemzettestvéri szeretet gyakorlását, egymás megbecsülését kérik, és az ősök tiszteletét hirdetik, bizony csak érvényessé válik ez az “ítélet”. Mert Istentől nyert kötelességünk a “világosság” terjesztése. Az “igazság” tanítása és hirdetése, hiszen ez a népnevünkben is parancsként ott van. MAH-GAR … MAGYAR … az ősi nyelven: a “TUDÁS NÉPE”.

Jézus Urunk mondta így:

“Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthetik el a hegyen épült várost. Ti vagytok aföldnek savai, ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg….? Nem jó ezután semmire, hanemhogy kidobják és eltapossák az emberek”. (Máté, 5,13-14.)

Legyünk igazságosak … Nem “eltaposódik” minden “megízetlenült” magyar ebben a nagy világban?

Olvasóink között igen sokan vannak, akik elmélyednek az Istenre való gondolásban. Vannak, akik “magyari hiedelem” szerint élnek és olyanok is, akik más, keleti magyarázatok szerint haladnak.

De minden igaz út Istenhez vezet, mert minden igaz ösvény az övé. Egyik olvasónk az alábbi gondolatokkal köszöntött minket:

“Az Isten utáni kutatás a szeretet korlátlan adományozásából és azokból a velejáró bámulatos felfedezésekből áll, melyek révén új és bőségesebb szeretetet lehet adományozni.

* * *

Mivel az Isten bennetek lakozik, már át is hidalta a véges és végtelen közötti hézagot.

* * *

Minél jobban megközelíti az ember az Istent a szeretet által, annál nagyobb annak az embernek a valósága.

* * *

Az emberi tiszta gondolat az, ami az Isten felé vezérel titeket. “


A Boldogasszony

Írtunk már sokat a MAGYAROK ISTENÉRŐL. Arról a népi hiedelemről, amelyikben elődeink benne hitték a “női, Isteni Teremtő Erő” hatalmasságát és azt – megszemélyesítve – NAGYBOLDOGASSZONYNAK hívták. 



(Kolozsvári - Donkó Rebeka műve)


Minden teremtett ember Égi Édesanyjának hitték, akit az Atyaistentől elválasztani nem lehet.

Ennek az ősi hitnek aztán igazán nem volt nehéz elfogadni Jézusnak, mint a földre jött FÉNY FIÚNAK édesanyját – Máriát a Nagyboldogasszony leányaként, aki szeplőtelenül fogantatva, Szűzként viselte szíve alatt az “égi küldöttet”, hogy az “emberként” szülessen a Földre szabott Törvény szerint.

Mária – Jézus Édesanyja – tehát ZI-DE-ES lánya a Nagyboldogasszonynak, akit a régiek a FÉNY SZÜZÉNEK ismertek. Zi-de-es … a káldeusok nyelvén van.Jelentése: “beavatott, felkent”. De a néphit így nevezi az édesanyát is – amikor azt mondja: “a zides“.

El kell fogadnunk a népi hiedelem ezen hagyományát, mely megmaradt az elnevezésben, hiszen minden édesanya, aki életet szül e világra, “beavatottja” lesz az Isten örök, nagy Titkának, amellyel a Teremtés Rendjét és Törvényét megszabta.

Csakis ez a “felkentség vagy beavatottság” adhat az édesanyáknak oly hatalmas erőt, melyről így nyilatkoznak a látók, a költők:

“Minden erőnél erősebb erő:az anyai Szeretet. Emberi testbe iiltiiziitt NAPFÉNY. Isten szívéből leszállott szent láng, haláltól nem félő erős gyöngeség.”(Gárdonyi Géza Az Egri Csillagokban írja így.)

Amikor tehát a NAGYBOLDOGASSZONYRÓL, Magyarország Oltalmazójáról beszélünk – a MAGYAROK ISTENÉBEN élő FÉNY SZÜZÉRE gondolunk, akinek földi leánya – Mária – feladata volt világra hozni a FÉNY FIÁT, Jézust. Szeressük hát nagyon Máriát is, aki földi hivatása után megboldogultan visszatért a Nagyboldogasszony kebelébe!

Higgyünk abban is, hogy a Teremtés Rendjének Titka ma is küld kiválasztottakat és “hivatottakat” . A népi hiedelem ezeket a születésük szerint ismerte fel. Így a tavaszi napfordulókor született leánykákat Boldogasszony Lányának mondták, és a téli napfordulókor született fiúk – a Fény Fiaiként – Táltosok hitében voltak.

Ezek voltak a “született” és nem “lett” Táltosok


Éppen úgy, mint pl. a “hetediknek” született fiúgyermek is Táltos volt.

Aztán ezeknek a Táltosoknak és Boldogasszony Lányainak – mint született hivatottaknak – valóban az volt a hivatásuk, hogy a Magyarok Istenét szolgálják úgy, hogy a Benne képzelt Férfi- és Nő-elvűség Szentháromságait és azok kegyes közelségét megismertessék mindenkivel. Így maradt meg a “térítésig” a hatágú csillaggá összefonódott kétszeri Szentháromság a lelkekben – mint Atya-Fiú-Gyermek és Nagyboldogasszony-Boldogasszony- Kisasszony – a Magyarok Istene Atya és Anyai Gondviselésének megszemélyesítésével.

Ez a “titok” a térítés után is élve maradt. Valóban titokként a regösök és táltosok rendjében, és amikor a kegyetlenség nemcsak az ősi magyar hagyománykincs irtásához fogott, hanem a hosszú idegen uralmak a hagyományok hirdetőit is kínpadra vitték – aranyba, ezüstbe verték a szent jelképeket, hogy megmaradjanak a királyi és egyházi edényeken.

Így találtuk meg pl. az Árpád-ház utolsó ágacskájának, a Tös-I zárdába szenvedésre ítélt Erzsébetnek a kincsesládáján is – a titkos helyre vésett – hatágú csillagokat. Ez a vasláda pedig 1300 körül készült.

A “hatágú” csillag tehát eredetileg nem Dávid-csillaga, hanem a Magyarok Istenének kebelében hitt férfi- és nő-elvűség kétszeri Szentháromságának a titkát rejtő jelkép, amelyet a középkori zsidóság azért tudott kisajátítani, mert a magyarság szent jelképe akkor már az a kereszt volt, amelyre Őt – Jézussal együtt – felfeszítették.

A Magyarok Csillaga

De mégsem nevezhetjük a hatágú csillagot – a magyarok csillagának. Ugyanis ez nincs kapcsolatban az égbolttal, hanem a Magyar Hitnek egy Istent-mutató jelképe. A MAGYAROK CSILLAGA az égen tündököl. Az Ég Könyvébe írt magyari hagyományok egyik hirdetője.

Görög neve CASIOPEIA és a magyar hagyomány ebben a “W” alakú csillagképben az égi Csodaszarvas, a szarvat viselő csodaszarvas ÜNŐ (tehát anyaszarvas) csillagagancsát látta. Ez a hagyomány nagyon mély eredetű és visszaviszi népünket a KUS-imivoltához. Ugyanis LANDSEER John (1769-1859) – az angol régészeti csillagászat jeles tudósa – szerint ennek valódi neve: KUSHIOPEIA … és jelentése: A KUSOK KIRÁLYNÉJA.



Érdekes megjegyezni ennél az adatnál azt, hogy a judai-kereszténység, ahol a Kám-KUS-Nimrudi származásból eredők az “átkozottak” és a “SEM-i” származásúak a “kiválasztottak” – amikor a 17. században elvégezte a csillagképek neveinek – egyházi érdekű – átértékelését, ez a KUSHIOPEIA, a Kusok Királynéja – MÁRIA MAGDALÉNÁVAL lett azonosítva. A zsidó csillagászat és a zsidó hagyomány szerint ez a csillagkép BETHSABE-nak Salamon anyjának égi trónja (Bethsabé nem volt zsidó, hanem hitita).

A káldeusok is ismerték és tőlük vették át a babiloniak, ahol a neve: mul LU-LIM (Deimel: Planetarium Babylonicum 248. alatt).

Káldeus neve: USU-SI. Jelentése: a KOS SZEME.

Persze itt most felmerülhet az a kérdés is, hogy ha már a zsidó hagyományban ez a csillagkép “Salamon anyjának égi trónjául” van elismerve, akkor a judai-keresztény egyházi “átértékelés” miért nem Máriának, Jézus anyjának ítélte oda ezt az égi lakóhelyet, és miért éppen Mária Magdalénát érte a megtiszteltetés – a Salamon anyjával való egyenjogúsítással. .. ?

Erre választ ad Szentjeromos “Onomasticon” című munkájában, amikor is az északi sarkcsillagot nevezi STELLA MARIS-nak, azaz ,,Mária Csillagának”.

Érdekes itt visszamenni megint a káldeusokhoz, akik a mai északi sarkcsillagot – vagyis a Kis Göncöl rudas csillagát – mul IBILU-É-MAH néven vésték agyagtáblára.

Erről részletesen írok “Az Ister-Gami Oroszlánok Titka” c. könyvemben, és elmondom, hogy ennek magyari értelme “a mindentudó, hatalmas ifjú háza“, és a néphagyományunkban mint “világügyelő” található meg. Miután a káldeusok Én-Lil csillagaként tisztelték, a “világügyelő” és a földre szállt “legyőzhetetlen Isten” – a Fény Fia – Jézus Urunk között, szinte isteni titokzatosságú kapcsolat érezhető. Ez a misztérium is beletartozik abba a mélységes hiedelembe, mellyel néphagyományunkban kialakult a Magyarok Istenének kettős elvű alakja. A Vallás és a Hit sohasem nélkülözi a misztikát, és azt a hiedelmekben megtaláljuk. Így a Magyar Hitben is ott van.

De a fényesen ragyogó Göncölszekér – misztériummal, vagy anélkül: a magyar néphagyomány tulajdona!
Megtaláltuk Atilla korabeli nyelvünket …

Amikor a Nemzetközi Orientalista Kongresszus 1974. évi és a Sorbonne-on tartott megnyitó ülésén – igen dobogó szívvel- így kezdtem előadásomat:

“a holtnak tartott sumer nyelv nem tűnt el, hanem megmaradt a magyar nyelvben”,

a világ minden részéből odasereglett sumerológusok hangosan kinevettek. De a végén minden jóra fordult. Ugyanis az 1012-ből származó Tihanyi Apátság Alapítólevelében lévő “magyar szórványokat” mutattam be nekik, nagy falitáblákra írva. Ezeket a sumer nyelven olvasták el, és a saját nyelvükre fordították a jelentését.

Amikor az “ötödik” szöveget mutattam be, a Tel-Avivból érkezett sumerológusok egyike azt kiáltotta felém: “mit akar maga ezekkel a sumer szövegekkel…?” … “Nagyon köszönöm (mondtam), hogy ezeket maga sumernek ismeri fel, mert én eddig azt hittem, hogy ez magyar” és bemutattam az alapítólevelet,fali nagyságban kinagyítottan. Néma csend lett. A teremtele volt, és a kongresszus elnöke – prof. LABAT – akkor jelent meg, amikor megkezdtem az előadásomat. Mivel csak az én előadásomra jött be és az előttem szóló prof. KRAMER-t nem hallgatta meg, különös kitüntetésnek vettem megjelenését. Az isvolt, mert előadásomat kiskönyvben kinyomatva az asztalra tettem,és ebből prof. Labat 10 példányt vitt el. De nem ez a fontos, hanem az, hogy 5000 év távolában a Kr. u. 1000 körüli “magyar” nyelvet a kongresszus “sumernek” elismerte. De hogyan jutunk el a címben írt Atilla korabeli nyelvünkhöz? Segítenek ebben a nem magyar, hanem “idegen” tudósok és kutatók, és napjainkbadr. Heribert ILLIG német kultúrtörténész tanár, aki “Wer hat an der Uhr gedreht?” című könyvében (Econ Verlag, München 2001) azt bizonyítja, hogy a 7. századtól a 10. Századig terjedő idős zak sohasem létezett … tehát mindaz, amit a történészek írnak – mint “történést” ebben az időszakban, az mind hamisítás.

Könyvének első fejezetében így ír a “hatalmas” Nagy Károlyról: “Der gekriinte Herscher hat niemals gelebt, so wenig wie der kronenede Papst und die versammelten Zeitgenossen “. (Amegkoronázott uralkodó sohasem élt, még kevésbé az őt megkoronázó pápa és összegyűlt kortársai.) Az első fejezet címe is érdekes így:

“A kitalált Károly – a kitalált idő”. Mit jelent ez nekünk?

Azt, hogy a honfoglalásnak nevezett Álmos-Árpádi “hazatérésünk” sem ebben az időszakban volt, hanem korábban. Talán nem pontosan 300 évvel előbb, de kiszámíthatjuk, valószínűsíthetjük akkor, ha alapul vesszük azt a hagyományt, mely Atillától Álmosig “hét” generációt említ. Ez a “hét” generáció kitölti az ILLIG-i 3 évszázadot. Így a Tihanyi Apátság alapítólevelében lévő ősmagyar nyelvünk az előtte lévő hét generáció alatt is ugyanaz volt, és így mondhatjuk, hogy megtaláltuk az Atilla korabeli nyelvünket.

Ezért pedig hálás köszönetet mondunk dr. Heribert ILLIG professzornak, mert az ő segítségével még prof. Grover S. Krantz amerikai antropológus azon állítása is megerősítést nyert, mely szerint Krantz a magyar nyelvet “mezolitikus nyelvnek” ismeri fel, mely “megelőz minden neolitikus bevándorlást” . (Könyve: ,,At európai nyelvek földrajzi kialakulása”. Fordító: IMRE Kálmán.)

De dr. Krantz még azt is kimondja, hogy “a magyar nyelv Európa legősibb, helyben maradó, mezolitikus nyelve”.

Tekintve, hogy a mai hivatalos álláspont szerint nyelvünk a finnugoroktól származó és az uraliaktól is “összelopkodott” szavakkal rendelkező valami, idézzük dr. Krantz ide vonatkozó megállapítását:

“Általában azt állítják, hogy az uráli magyarok egy bizonyos keleti pontról vándoroltak Kr. u. a 9. században Magyarországra. Ehelyett úgy vélem, hogy sokkal korábbi idôben az összes egyéb uráli nyelvűek terjeszkedtek kifelé Magyarországról. “Tehát pontosan annak ellenkezőjét bizonyítja, mint amit a mai, itthoni történészek tanítanak. Sajnos munkásságukat a Magyar Tudományos Akadémia befolyásolja, mert az általa (vagyis az MTA által) kiadott “tankönyv”: “A magyar nyelv történelmi és etimológiai szótára” szerint nyelvünk szavainak 8,5%-a finnugor, 8%-a török, 14%- a szláv, 32 %-a ismeretlen eredetű és 31 %-a vitatott eredetű.

Összegezve az így kimutatott “összelopkodott” szavakat, azt kell megállapítanunk, hogy magyar nyelvünk 95% a nem a mienk! Ez a “hivatalos” álláspont. Tudjuk jól, hogy az 1848-as szabadságharcunk leverése utáni Habsburg politikai és szellemi terroruralom hivatalosította ezt a finnugor származási elméletet.

Üldözte és börtönbe zárta azokat a tudósainkat, akik szembeszálltak ezzel a hazugsággal, és hivatkoztak a magyar nyelvünket ismerő és beszélő idegen – tehát nem magyar – nyelvtudósok megállapításaira, akik közül legismertebb volt az angol SirJohn BOWRING, aki 1820-ban megjelenő – “The Poetry of Magyars” c. Könyvében így ír nyelvünkről:

,,A magyar nyelv igen messzire megy vissza, igen régi eredetű. Egész sajátos módon fejlődö·tt, és szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb most élő európai nyelv még nem létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis is, az erő a hangzók hajlékonyságával és alakíthatóságával … A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő naptár. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ad és nem vesz senkitől. Ez a nyelv a nemzeti önállóságnak, a szellemi függetlenségnek legrégibb és legfényesebb emléke. ”

Most azt kérdezem: “van-e a világon még egy másik nyelv, mely ilyen tulajdonságokkal rendelkezik?

Ugye NINCS, hiszen sok szakember még az indiai szanszkrit nyelvet is az ősi magyarból eredezteti. De ez az ősi magyar nyelvünk nem azonos ,a mai beszédünkkel, a mai nyelvünkkel. (Mondhatjuk úgy is, hogy a mai “elrontott” magyar nyelvünkkel.) Ezért kell nagyon örülnünk annak, hogy a Tihanyi Apátság Alapítólevelében megtalált “magyar szórványok”,tehát a latin szöveg közé beékelt magyar kifejezések, melyeket az alapítólevelet író idegen papok nem tudtak latinul kifejezni – éppen Sir Bowring jellemzése következtében – képezik és őrzik ősi magyar nyelvünk írott emlékét, bizonyítékát.

Nyugodtan nevezhetjük tehát ATILLA nyelvének, melyet nem papírra, hanem rovásbotokra, rovásírással véstek hun-magyar őseink.

Géza (Gecső) fejedelem uralkodása idején csakis ezt a rovást használta az egész nemzet. A “Szent Istvánnak” nevezett 1. István királyunk idején szivárog be a latin “abc” és az “idegen” honfoglalók tűzre hányják a rovásbotokat. Megszűnik szellemi függetlenségünk és nemzeti-önállóságunk is. Pontosan úgy, amiként Sir Bowring jellemezte nyelvünk hatalmasságát, nyelvünk “rontásával”, rovásunk elpusztításával népünk irtása is megkezdődik.

De most azt kérdezem az olvasótól: tudja-e, milyen volt a mi hatalmas ősnyelvünk? Ismer talán belőle néhány szót vagy kifejezést?

Nem kell messzire menni a keresésben, mert ez a név – A-TILLA - a ma “Mah-GARnak” nevezett (sumír), sokezer éves nyelvünkegyik szava. Nézzük csak a jelentését a DEIMEL és LABAT szótárak alapján.

,,A” (D. 579.) jelentése “VÍZ”, de igében “MEGTARTANI” értelmű.

“TIL” (D. 73/6.) jelentése “ÉLET”. (Asémi-akkád nyelvben “BALATU”, tehát mondhatjuk azt, hogy a mi BALATON-unk az “ÉLET-TAVA”.

“LA” a meghatározás ragja a sumírban. Ez a mai határozott névelő.

“ATILLA” tehát “AZ ÉLET MEGTARTÓjA” – “AZÉLET VIZE” neve szerint, de Ő életében is a hun-magyar élet őrzője, megtartója volt. Nemzettestvéreinek sokaságát csak a “víz” hatalmához lehet hasonlítani, és a bőségben, jólétben való életet is biztosította, és az ehhez szükséges “mindent” valóban nevezhetjük “az élet vizének”.

De ősi nyelvünket megismerhetjük az “egyetlen”, fennmaradt olyan nyelvemlékből, amelyben megtalálhatók az ősi beszéd szórványai.

Ez a Tihanyi Apátság Alapítólevele, mely 1055-ben kelt. Tartalmazza I. ANDRÁS magyar királyunk által alapított Tihanyi, Benedek-rendi Apátság részére adományozott birtokokat és azok határait. Ősi nyelvünket a latin szöveg közé beékelt magyar nyelvű szórványok tartalmazzák. Vegyük elsőként a nevet: “TlHANY”.

“TICHON” -ként van leírva, és a későbbi -latin nyelvű – okiratokban Tikhon, Tikoniensis, Tichoniensis. Ennek a névnek az ősalakja:

TI-KU-UNU

Elemezzük ezt a kifejezést a sumír-mahgar nyelvszabályaiszerint:

“TI” (,,Til”-böl) = “élet”. “KU” = fényes, tiszta, kegyes, szent (Jules Oppert, az “EME-KU” kifejezéssel kapcsolatban utal arra, hogy a “KU” imádást is jelent és “szent” értelemmel kell

átvenni. Tehát “EME-KU” = “szent nyelv”. “UNU” = “ház” (de lehet “templom” is).

TI-KU-UNU jelentése a “Szent (kegyes) Élet Háza” (temploma).

Tihany ősi elnevezésének ismertetése után nézzünk meg néhány szórványt:

HULUOODI ZAKADAT.

Ennek eredeti alakja így van írva:

HUL-LU-HU-DD-I ZA-KAD-DA-ATU.

Elemezve:HUL (vagy HAL) = “pusztulás”. HUL-LAL = “halál” és “hulla”. UD (AD) jelentése “őrző”, de lehet “atya” is. A szóvégi ,,I”, mint ma is “övé”. Az első rész tehát a “HALÁL ŐRE” jelentésű.

A második részben: ZA = “kő”. KAD-DA = “kettő”, ATU nem más, mint UD változata, vagyis “őrző”. Tehát ZA-KADDA- ATU jelentése: “határkő” – két őrző köve, vagyis a birtokokat elválasztó “két határkő” megnevezése.

MUNARU KEREKU és MUNARU BUKU

Mindkét megjelölés egy apátsági birtokra vonatkozik, de MU = mag, NA = kő és ARA-U = őrlő. Összetéve a jelentéseket, tehát adódik a “magot őrlő kő”, vagyis a “MALOM“. “MÓ- NÁR” népiesen “malomgazdát” jelent.

PUTU WA EIEZE(et)KNEZ GISNAU

Ennek eredeti alakja így van írva:

PATA-MU-IGI-ZI(et)KI-EN-ES GI-IS-NA-GU

Elemezve: PATA-MU-IGI-ZI azonos a sumír PA-TE-SI, vagyis “papkirály” értelemmel, és így nevezte népünk a “kegyes, igaz uralkodót”. KI-EN-ES jelentése: “Isten gyermeke”. GIIS- NA-GU = “nagy úr”. Miután a “kegyes” értelem is szerepel ebben a kifejezésben, itt arra kell gondolnunk, hogy a Tihanyi Apátság főnökére, apátjára vonatkozik a fenti elnevezés.Megerősíti ezt a lehetőséget a község legrégibb neve: APÁTI, vagyis a “kegyes, nagy úr a Tihanyban székelő APÁT”. Most az a nagy kérdés, hogy ezeket a leírt szövegeket miképpen beszélték?

Lehetséges pl. az, hogy a HULUOODI ZAKADAT a HOLLÓDI SZAKADÉK volt, vagy a MUNARU KEREKU MÓNÁR KERÉK, MALOM volt? De talán még mélyebbre kell hatolnunk a múltba, és itt ATILLA származásának megtalálása hozhatja a megoldást. Nézzük, hogy mit írnak

ATILLA SZÁRMAZÁSÁRÓL

Vegyük sorban a Krónikáinkban található adatokat. Anonymus: “a nagyhíríi ésigen hatalmas Atilla királyról” beszél. A Képes Krónika (1358) szerint: “a Hunok, Médek, Gótok és Dánoknak királya”

A Budai Krónika (1473) szövege a következő: ,,ATILLA Isten kegyelméből Bendegúz fia, aki ENGADI-ban született, a nagy NEMROTH unokája, a magyarok, médek és gótok királya, a födkerekség félelme és Isten ostora”.

Thúróczy Krónikája (1486) szerint: “a Hunok, Médek, Gotok és Dánoknak királya”.

Kézai Krónikája még hozzáteszi, hogy “ETHELE, a viselet módjában és alakjában (öltözködésében) mind maga, mind nemzete a médek módját tartja vala “. Birodalmának hatalmas nagyságát is Kézaimondja el így: ” őseinek első csapata Sicambriától kezdve sorjában amennyiben

egyik kiáltása a másikig elhallhatott – Németország Colonia (Köln) városig szokott vala éjjel-nappal állani, a másik LITVÁ-ig, a harmadik a Don folyó partján, a negyedik JADRA (Zára) dalmácziai városig állomásoz vala, kiknek áradó szavából s világ négy része megtudhatta, mit csinál ETHELE, vagy milyen táborozással foglalkozik.”

Tudjuk, hogy Atillánál járt a bizánczi Priscos rétor, aki így ír:

Atilla a szkíták leghatalmasabb királya, akinek udvarában a szkíta királyoknak egész hada nyüzsgött”.

A Priscos-szal egyidőben Atillánál tartózkodó római követ – Romulosz – így nyilatkozik: “Soha sem Szkítia, sem más országok uralkodói kozül soha senki nem roppantott ilyen rövid idő alatt olyant, amit Atilla művelt, hogy egész Szkítián kívül az óceánszigetén is uralkodik és a rómaiakat adófizetőjévé tette”.

A nyugati történelem szemlélet Szkítiát és Atillát is a magyarokkal azonosítja. Így a XIX. század egyik legnagyobbika – Thierry Amadé – így ír “Heldenbuch Etzels Hofhaltung” c. könyvében:

” Volt Magyarországon egy nagyon híres király, kit ATILÁNAK neveztek. Soha, sehol nem akadt hozzá hasonló. Gazdagságban és nagylelkűségben senki sem ért fel hozzá. Tizenkét koronás király szolgálta. Tizenkét herceg leste parancsait. Harminc gróf, lovagok, nemesek és számtalan fegyveres is. Ez a király annyira igazságos és emberséges volt, hogy párjára találni sem lehet. “

De megindokolja Atillának “Dán királyi” címét is, amint mondja: ,,A szászok nagy népszövetségének területe az Északi-tengerig és Jütlandig nyúlt el és magába foglalta a szintén hun fennhatóság alatt lévő Dániát is”.

De vissza kell térnünk Thuróczy János Krónikájához, mert ő így ír Álmosról. (“A magyarok krónikája” – Magyar Helikon Kiadó, Bp. 1978):

” … Álmos, aki Ügyek fia volt, ez meg Csabáé, ez meg Eteléé, vagyis Atilláé, aki Bendegúz fia volt, ez meg Tordáé, ez meg Személyé” (és tovább így sorolja fel a leszármazást): .Ete, Opos, Kadicsa, Berend, Szultán, Bulcsú, Balog, Zombor, Zámor, Lél, Levente, Kölcse, Ombóde, Miska, Mike, Beszter, Budli, Csanád, Bökény, Bondofard, Keve, Keled, Dáma, Bor, Hunor, Nimród, Kus, Khám, Noé.

Aztán Álmos nemzette Árpádot, Árpád nemzette Zoltánt, Zoltán pedig Taksonyt.” A biblikus NOÉ az “ősapa”, de Thuróczy idejében a bibliai teremtéstörténet volt az elfogadott. Valamit csak megtudunk tőle Atillára vonatkozóan, és szerinte Álmos Atilla ükunokája volt. Tehát még közelebb kerül nyelvemlékünk nyelve az Atilla idejében beszélt magyar nyelvünkhöz.

Bemutatom itt SzentGenovéva képét. A “keresztények”szentje, aki – az egyházi leírás szerint 423-ban született Párizs környékén.
  

Birkapásztor volt. Azért “szent”, mert (így írja az egyházi tanítás) “amikor Atilla Párist körül zárta ő szökött be a városba, sok élelmiszert vitt, és ezzel mentette meg a lakosságot az éhhaláltól”. A római egyház “Atilla – ellenes propagandája” ez. Ugyanis Párizs ebben az időben még nem létezett. Bizonyítékként fogadjuk el dr. Rudnay Egyed írását – “A nyugati kultúráról”.’ Atillánkhoz kapcsolódó történelmünket nem lehet “európai ízűvé” változtatni. Meg kell maradnunk a kaukázusi térségben, hiszen a Budai Krónika határozottan állítja, hogy “Atilla ENGADI-ban született”. A biblikusok mindenáron a Holt-tenger mellett szeretnék megtalálni Engadit, de ez lehetetlen, mert a sumírnak nevezett”mah-gar” nyelven EN-GA-DI jelentése: a “TÖRVÉNYHÁZÁNAK- URA” (birtokosa) és EDESSA-nak volt a megkülönböztető jelzője. (Talán hasonlóan ahhoz, ha így mondjukma: BUDAPEST székesfőváros.) A “törvény-ház” kifejezés alattvalami olyasmit kell érteni, mint az “országház” vagy “királyipalota”, “királyi vár”. Hát ilyen helyen született a mi Atillánk. De talán az édesanyja, a “királynő” és “királyné” származhatott az Edessa-i ADIABANI királyi házból, éppen úgy, mint] Jézus Urunk Édesanyja. Ez a származástudat azonban kétirányú volt. Legjobban Atillában élt, és ez ad magyarázatot cselekedeteire, szerénységére, egyszerűségére, igazságosságára és Istenes voltára.

Atilla tehát tudta azt, hogy ő Jézus-házi király, vagyis Jézus Urunk Édesanyja családjának, az ADIABANI királyi háznak a leszármazottja.

A “szocialista” felfogást valló történészek azért akarják mindenáron Ázsiából, a kínai fal mellől származtatni a Kárpát-medence hunjait, mert Atillának Engadiban való születésével és nagykirályi voltával politikailag és vallásilag is folytatódik a ,Jézusikirályeszme”. Azt is figyelembe kell venni, hogy Jézus Urunk születésekor Engadi-Edessa város és állam római fennhatóság alá tartozott, és így az ottani királyi család uralkodását a rómaiak nem háborgatták, nem ellenezték, hiszen a hunok segítsége nélkül nem győzhették volna le a gótokat. ULDIN (383-410) támogatja nagy sereggel a rómaiakat a gótok ellen.

Az ő uralkodása alatt szakad le Rómától és önállósítja magát a Bizánci császárság 395-ben és keresi a kárpát-medencei hunok szövetségét. Így ha ENGADI-EDESSA Bizánc “felügyeletébe” tartozott, az ottani ADIABANI királyság még nagyobb függetlenséget élvezett, és Atilla ebben az időben született 390-400 körül. Atilla az évezredes, hatalmas HUN BIRODALOM létezésének “félidejében” született, felfokozta a legmagasabbra a hun hagyomány erejét, és visszaállította a Hun Birodalomnak a régi határait – a Sárga tengertől az Atlanti óceánig.Itt az ideje, hogy emlékezzünk HUNORSZÁG “keleti”részére is. Ezért közlök “két térképet”, melyet köszönettel átvettem SZÁSZ Béla munkájából’. Egyiken Hunország “keleti” fele
  

és a másikon az “Ázsiai Hun Országok” láthatók még Kr. u. 150 körüli években.
  

De van bizonyítékunk arra is, hogy a Sárga folyó mellett- ORDOS-on – is hunok éltek már a Kr. e.-i 2000 évben. Ezt részletesen leírtam egyik könyvemben,

Jó 30 évvel ezelöttarról irtak az újságok, hogy egy magyarul beszélô francia szerzetes Kínában, a sárga folyó melletti ORDOS területénmagyrul beszélô népet talált. Engem hatalmába keritett ez a hír, és elhatároztam, hogy elmegyek ORDOS-ba.

Buenos Airesben a Jezsuita Egyetemen a KELETI INTÉZET igazgatója voltam, és így kapcsolatom volt az ottani “Kínai Nagykövetséghez” és ezen belül a “kultúrtitkárhoz”, aki kiválóan beszélt spanyolul.

Ez a titkár jól ismerte “magyar” származásomat, és egy bizalmas “barátságféleség” alakult ki közöttünk. Elmondtam neki szándékomat Ordos meglátogatására vonatkozóan és azt is, hogy azért akarok oda menni, mert az ottani nép magyarul beszél. Négyszemközt voltunk és így válaszolt: Ordoson már nem fog találni magyarul beszélőket, mert ezek Mao-Ce-tung-ellenesek voltak és Mao kiirtotta őket. Peking környékéről telepített oda jó kínaiakat.

De időrendben hozzánk közelebb is megtaláljuk ezt – ahogyan én mindig nevezem – “Szent Sólymot”, mert a Pártus Birodalom királyai szentelték meg azzal, hogy királyi koronájukra tették.

Bemutatom itt a Pártus Birodalomhoz tartozó Adiahani királyság uralkodóját.
  

Neve: SANATURK és Kr. u. 91-109 években uralkodott. Királyságának fővárosa: “ENGADI-EDESSA”.

Ez az adat már Atillához visz minket. Ő láthatta a pártusok “Hatra” városának a templomában azt az ősi “Szentháromság” szobrot, amit egyik könyvem közöl”. Atilla tehát ennek a Szentháromságnak a hitében született, ebben élt, és azért küzdött, hogy ez a Szentháromság megmaradjon a lelkekben a Szentlélek erejeként.

Mint az ADIABANI királyi család tagja hitt a küldetésében – és származástudata erőt adott neki a máig is csodált Hun Birodalom vezetésére – politikai síkon – és a Jézus-hit erősítésére, az IGAZSÁG szolgálatában, Jézus Egyházának megmaradási reménységével.

A származástudat másik ereje pedig a hun nép lelkében élt. Abban a néplélekben, amelyik Atillában valóban a jézusi utódot látta. A “gyógyító” utódot – a “korbácsos” ISTEN OSTORÁT. Ezért nevezhetjük Atillát az ,,ATYA-ANYA-FIÚ” Szentháromság védelmezőjének is.

A “Szent Sólyom” hiedelme alakul át EMESE ősanyánkkal a TURUL monda lelkiségévé. De Atilla nagyságát, egyéniségét, hitvilágát és szándékait csak akkor ismerhetjük meg, ha teljesen felderítjük a római, bizánci és a kárpát-medencei – Atilla korabeli – történelmi eseményeket. Ez az időszak ugyanis azonos a kereszténységünk kialakulásának idejével. Nagy Konstantin a IV. Század első felében lesz a konstantinápolyi (bizánci) “istencsászár” és a “züllött- Róma” küzd a hatalomért. Száz esztendő sem telik el és Atillának már vazallusa, adófizetője mind a kettő, az Isten- Anya nélküli “hiányos kereszténységben”.

Atilla hitvilágában pedig a “teljes Szentháromság” eszméje uralkodik. Tehát nem kíméli a “hitetleneket”. Tisztán látja, hogy a jézusi szeretettörvényt felváltotta Saul rabbi ideológiáján felépült önsanyargatást, aszkézist követelő és tanító, politikai hatalomra törő “egyház”. Ezért törli el a föld színéről a kolostorokat, ezért segíti az “egyház” megtisztításáért küzdő AETIUS római herceget hatalmas hun sereggel. Békeadót pedig azért követelt, mert bölcs volt. Tudta jól, hogy pénz nélkül Róma és Bizánc nem lesz képes a saját egyházát politikai hatalomra emelni. Korának leghatalmasabb uralkodója volt, de a pompa és gazdagság teljében is jézusi egyszerűséggel élt. A hozzá folyamodókat kegyesen segítette. A görög Priszkhoz Rhetor így írt róla:

“Atilla nem volt »barbár«. Nem hivalkodott pompájával. Bármelyik alattvalója díszesebben volt öltözve, mint a nagykirály. Atilla egészen egyszerű ruhát viselt, és ez a ruha csak a tisztaságával tűnt ki. Vendégei elé arany tálakat, arany és ezüst serlegeket adatott, gazdag, változatos ételekkel és italokkal. Ő maga viszont csak fatányérból evett és fakupából ivott. “

Atilla hagyományismeretét és hagyománytiszteletét bizonyítják a róla szóló régi írások. Tehát a “Szent Sólyom” – mint hitvilági tartalom – nála is megtalálható, hiszen címere a “TURUL” volt, amit zászlóin is viselt. De most azt is kérdezhetjük, hogy látta-e Atilla Ordosban a hun királyi koronát? Ha látta, akkor miért nem vette birtokba? Valószínűnek tartom, hogy Atilla korában Ordoson is uralkodott egy hun kiskirály, akit Atilla is tiszteletben tartott, mert ott is lehetett egy nagyon régi hun királyi dinasztia, mely elismerte Atilla “nagykirályt” .

Így kellett ennek lenni, hiszen a kínai zarándok SUNG- YUN – így ír a hunokról (Kr. u. 519-ben):

“A világ négy égttijáig, egészen Khotan-ig terjeszkedik el a világ leghatalmasabb népe, a hunok“.5

De CALANUS is hasonlóan ír a hunokról. Itt tudni kell azt,hogy CALANUS egy hatalmas munkában foglalkozik a hunokkal ,,ATILLA” c. könyvében. Calanus Pécs püspöke volt Kr. u. 1188-1218 években. Könyvét “hét” kéziratban őrzik. A sárospataki ev.-ref. főiskola könyvtárában is őriznek egy “Atilla-Kódexet”, melynek címe: .Leonardus Aretinus in vitam et mortem Attilaeregis Ungarie”.

Én a British Museum egyik kézirat-gyűjteményében találtam egy 1469-ben másolt Atilla-kéziratra, és ennek az első lapjára írt “bevezető fejezetet” mutatom be a következő oldalon eredeti nagyságában:”

A latin szöveg magyar fordítása a hun-magyar azonosság bizonyítéka:

“Kezdődik Juvencus Celius Calanus Dalmatának torténete Athiláról, a Hunoknak királyáról. A Hunok, akik Avarok is, most pedig Ungárok, a mint a történészek többnyire mondják, Meotisznak, a Schyták tavának legvégin, a jeges Tanaisz meg a Masszagéták kegyetlen népei között laktak. Ezek a macedoni Fülöp (fiának), Sándornak, aki őket a legmeredekebb hegyek közé zárta, halála után igen gyors lovaikra ráülve s a Kaukáz hegy mogül elôrtörve, az Etiópokat meg Arabokat s az egész Keletet leigázták. Aztán belépve a helyekre, ahol ma laknak, eleinte Hunnoknak, azután egyik királyukról Avaroknak hivattak. Végre mindkét elnevezésből vett néven Ungároknak neveztettek, s az így adott nevük megmaradt egészen a mai napig. “
  


A “PÁRTUS BIRODALOM” (Kr. e. 250-Kr. u. 326) Jézus Urunk születésének az idejében volt a leghatalmasabb. Egyetlen ellensége a Római Birodalomnak és kétszer verte meg a római légiókat. (Harán és Jaffa.) Samária és Galilea is hozzátartozott Jézus születésének idejében, és ezt a hatalmas Pártus Birodalmat a HUN nép alapítja. A régi írók a Kárpát-medence-Káspi-Aral térség és Mezopotámiának nevezett (mai Irak) és a Pártus Birodalom területén élő népet szkíta néven ismerik és említik, és hitvilágukat “szkítizmusnak” nevezik.

Így Jézus Urunkat is “arámi szkíta” származásúnak vélik. A “szkítizmus” tehát faji származást és hitvilági tartalmat (vallást) jelöl. Mondhatjuk úgy, hogy Jézus Urunktól kezdve az utána következő és évszázados vitákig is. Jó példa erre az alexandriai zsinat, ahol HIERONIMUS, a júdeai Bethlehem püspöke és EPHIPHANIUS ciprusi püspök (Kr. u. 399) “eretnekségnek” bélyegzik és kiátkozzák a szkítizmust – mint a minden zsidógyökértől mentes Jézusban való hitet – a “szkíta néppel” együtt.

Ezt a zsinatot azért szervezték, mert a Római Birodalom Kr. u. 395-ben ketté szakadt. Anyugati rész – Róma központtal- már elfogadja a Saul-Páli, zsidógyökerű kereszténységet, de a keleti – Bizánc – még nem. Itt Nestor patriárka küzd a zsidósítás ellen haláláig (Kr. u. 440.). Hatalmasak a viták! De ezek a vitatkozások valójában a hunok által jutnak eredményre, ATILLA hatalmával. Ugyanis Atilla hun birodalmának politikai, katonai és gazdasági felsőbbrendűsége következtében Róma szinte vazallusi helyzetbe került.

Ugyanis éppen a legnagyobb viták idején mutatta meg ATILLÁNK a jézusi szkíta lelkület és hitvilág igazi valóságát. A római hagyomány így emlékezik róla – amikor Rómát meglátogatta

- egy érdekes történeti leírásban:

“Mikor a római pápa Atilla előtt állt kíséretével, egy római költő ugrott Atilla elé és szavalatában Atillát Istennek nevezte. Atilla bilincsbe verette a költőt, máglyát rakatott és az összekötözoött költőt arra dobatta, mondva:

»máglyát érdemel az, aki Istennek nevez egy embert«, Mielőtt a máglya tüze elérte volna a költőt, levetette a máglyáról őt és csak a leírt költeményét égette el.”

Ilyen volt Atilla!

  
Forrás: http://www.magyarmegmaradasert.hu/szerzok/badiny-jos-ferenc/item/1704-j%C3%A9zushit%C5%B1-atilla

 (Forrás: arieshu)







Napkirály volt Atilla és nem fosztogató

Atilla önmérséklete Róma kapujában olyan szellemi fölényt takar, amivel azóta sem tudott a nyugati történetírás megbirkózni.





Jutalmul barbár fenevadként tartják számon és a kisgyerekeket riogatják vele. 
Ők nem tudják, neki Róma csak egy állomás volt az egységes magyar Európa megteremtésének útján. Azóta sem volt igazi európai politikus, aki hozzá mérhető lenne. Szakrális királyaink égben fogant végtelen hatalma, melyet népükért használtak, fényévnyi távolságokra volt a barbár nyugatiak Róma romjaiba kapaszkodó hatalomőrületétől. 
Ma már körvonalazódni látszik az is, hogy a Római Birodalmat úton-útfélen segítő hunok Atillával sokkal messzebbre néztek, mint ahogy azt ma tanítják. Aki most legyinteni akar, halassza későbbre: bizony mindkét Római Birodalom adófizetője volt Atillának, mégpedig igen nagy tételben, ugyanakkor a hunok élelmezték őket. 
Ez úgy volt lehetséges, hogy az eurázsiai búzatermő öv mind a hunoké volt, hatalmas hajóparkjuk pedig e termény szállításával foglalkozott. Badiny ez utóbbi megállapításainak természetesen megsemmisítően romboló hatása van az eddig hangoztatott, nomád - értsd: primitív és barbár- életmóddal fémjelzett előtörténeti elképzelésekre. Hogyan is tudhatnának primitív barbárok kontinensnyi méretekben búzát termelni és szállítani? Pedig ezt tették.

Ami itt a legdöntőbb érvnek tekinthető a szkíták, hunok, avarok, Atilla, Baján és később Árpád mozgalma körül, az a felismerés, hogy a Kr. e. 1200 táján indult hun háborúk Kínától Rómáig a rabszolgatartó társadalmak szétzúzását célozták. 

A rabszolgatartók borzalmas irtást végeztek Európa magyari földműves őslakói között. Felszabadítottak szinte minden (rokon) népet Eurázsiában és egyúttal felszámolták a nagy ókori rabszolgatartó társadalmakat. 
Hogy miért tettek volna ilyet? 
Mert ők tudták, hogy egész Európa földművesei, az őslakók, a Kárpát-medenceiek, a kelták nyugaton és a szkíták, szarmaták keleten mind az ő népük és a reájuk telepedők nyomása alatt nyelvüket és nemzetüket készültek elveszíteni. 
 harcias nagyállattartók, a rettenthetetlen katonák jöttek felszabadítóként vissza földműves testvéreik hívására, és a nagy munkát el is végezték. 
A szlávokat sem ajándékképpen szabadították fel, hisz kőztük is rengeteg őshonos földművelő készült felszívódni és elveszíteni nyelvét. 
Nem csoda hát, hogy a "horrortörténelem" - (a tanított köztörténet) - írói minden hunban, de legfőképpen Atillában szörnyeteget szeretnének láttatni, hisz az ő népeik jólétét tönkretette Atilla. Nekik valóban a Flagellum Dei, Isten ostora csapott végig a hátukon.
Nekünk viszont Atilla első nagy királyunk, népünk megmentője és újraegyesítője. Európának pedig akár Catalaunummal, akár nélküle, döntő változásokat hozott. 
Az addigra megváltozott tudatú nyugat-európai magyari leszármazottakat nemzetünkbe visszahozni már nem tudta, de a földrésznek e részét is felszabadította. 
Különös módon az akkor felszabadult Nyugat-Európa, amely akkor frank név alatt kezdett új életet és egyesítette nyers erőit, a bukott Római Birodalom eszménye helyett nem talált jobbat. 
Még különösebb az, hogy szinte Bismarckig tovább élt a Birodalom iránti vágyódás ezen a tájon. Hogy ez Róma "zsenialitását", vagy az utódok gondolati sivárságát bizonyítja-e inkább, majd megválaszolja valaki az eljövő generációkból.

Vesztésre áll már a népvándorlás elméletének ügye is, Atilla nem lehetett egyszerre a dominósor két végén, amikor valójában ki sem mozdult Európából. 

A rómaiak és görögök-bizánciak Atilla csapásait meglehet, egy számukra végtelennek tűnő népözöntől elszenvedett csapássorozatként élték meg. Úgy tűnik, hiába írtak eddig már könyvtárakat tele a hunokról és Atilláról, mert csak azon tények alapján is, amit itt sikerül felemlíteni, az ő történetüket is újra kell írni. 
A rabszolgaság felszámolása helyreállította a népek valódi egyenjogúságát. Hogy ez mennyire így van, arra fényes bizonyíték a perzsa, arab, itáliai és görög pompázatos világbirodalmak romjain maradt egykori vezérnépek utódainak eljelentéktelenedése, elszürkülése.

Arra mindenesetre maradt energiájuk, hogy egykori "dicsőséges" történelmüket úgy írják meg, hogy abból ne derüljön ki a valóságos ókori történelem és saját bűneikért a sommásan barbárnak nevezett népeket tegyék felelőssé. 

A "barbárok" istene, műveltsége, tudása ma is fénylik. Többek közt mi magunk is emiatt lettünk "betolakodók" saját őshazánkban, ez a "jutalom" kijárt Atilla örököseinek. 
A nyugaton felszívódott hunokban már nem keresnek ellenséget, onnét nézve megszűntek létezni. 
Ami pedig Buda halálát illeti, nemcsak a történeti tények cáfolják, de a magyar szellemiség sem engedte meg ilyen tett elkövetését sem Atillának, sem másnak. 
És ha ilyen szörnyűség elkövetését csak az erkölcsük nem engedte, akkor azt nem is tette meg senki, akár van erre "írott" forrás, akár nincs.

A hun kérdéskör tárgyalásába a németek már eddig is nagy energiát fektettek, valószínűleg nem véletlenül, ők a hunok "indogermánságából" kiindulva szeretnének a Régi Kelettel azonosulni.

 E szándék megléte azt mutatná, nem is olyan rossz a hurok származása. Szerintem azonban rossz úton járnak, ha a hunok indogermanizálásán munkálkodnak, mert az Atillával és a hun névvel kapcsolatos németországi helynevek azokra a területekre összpontosulnak, ahol valóságos hun letelepedés volt: Bajorországban és Svájcban, ez pedig nem indok arra, hogy a fehér hunokat - akik Ammianus Marcellinus szerint tényleg fehérek és szőkések lettek volna, mint az alánok - egyszerűen germánnak jelentsék ki. 
E kérdések megválaszolását bízzuk azokra, akik ezt felvetették. 
Ami azonban mindenki számára megfontolandó lehet, az éppen az a kívánság, hogy mindenki a saját történelmére lehessen büszke, akármilyen volt is az, pusztán azért, mert az a sajátja. 
Nyugodtan felszámolhatjuk tehát a kis nép - kis történelem, nagy nép - nagy történelem téveszmét most így együtt, mindannyian.

A földi és égi Hadak Útja és a magyar műveltség gyökerei

Megérezzük és kitapintjuk az akkor "ismert" földrajzi területeken kívül működő hun-pártos birodalmak erős hatásait, láthatatlan anyaszékhelyeit, ahol a menekülők új erőre kaphatnak. 

Talán van is egy hatalmas, kontinenseket átölelő, Esztergomtól a kínai Ordosig érő ősi, népeink megtartó országútja, a mag, amelyen élni, életben maradni, erőt gyűjteni, visszatérni és elválni lehet. 
Pap Gábor már ráérzett e gondolatra. 
Talán a földi Hadak Útja ez, Csaba királyfi e világban megtestesült hadiösvénye, mint az égi Tejút párja, ahová mindig volt lehetőség szorongatott helyzetekben visszatérni. 




 Általában az "ismeretlen eredetű és barbár" népekről - és ilyen rengeteg van e környéken az indogermán történetírás szerint - legtöbbször az derül ki, hogy magyari népek ők, akár Keleten, akár Nyugaton élnek-nevük, nyelvük, kultúrájuk, vallásuk, tudásuk van, mert a Tudás Népe ők. 
Ha kell, városokat építenek, ha kell kamlikot (és nem jurtát), ha kell, hajót építenek, ha kell, lovon élnek. 
Mindenütt otthon vannak az irdatlan méretű tájakon, tudják pontosan, mi történik tőlük ezernyi kilométerekre. Ők a szkíták (hunok, magyarok stb.)

Kozmikus méretekben gondolkodnak, testvérük a mindenség. 

Bárhová nyúlunk e táj (és e nép) történelmében, művészetében, gondolkodását reprezentáló bármilyen területen az ősi gyökerek kozmikus eredetű bizonyítékaiba botlunk egyfolytában. 
Ha valakinek kétsége támadna e megállapítás iránt, próbálja megmagyarázni saját kútfőjéből népmeséink rejteki tartalmát, mennyezett templomaink kazettás, festett, elképzelhetetlen tömegű népi motívumos ábrázolásainak rejteki, az Égből, a Zodiákusról letekintő hit és tudás tartalmát - melyek kozmikus és mégis végletesen letisztult hétköznapi tudást tömörítenek hallatlan sűrűséggel - saját maga, ezzel is bizonyítandó megalapozott tudását a cáfolatra. 
Mai hétköznapi tudásunk bizony kevés ehhez. Ugyanerről a Zodiákusról - legyen az keleti vagy nyugati - és a Tejútról származik a magyar műveltség minden többi tudása és eleme is. 
Minden, minden tárgy, ami a magyar műveltséget hordozza, beszél, eligazít, irányt szab, erkölcsöt oktat, vallást tanít, eligazít a világegyetemben és a hétköznapokban. 
De nem csak ezek. 
Ugyanezt a tudást hordozza a magyar tánc is, mozdulatai regényeket beszélnek ugyanerről, amiről a hímzések, faragások, aranytálak, kancsók, mennyező festett táblák is. Csontváry géniusza minden képéről visszaköszön az utókorra, a Zodiákus lényeit és lényegüket jeleníti meg ő is más, rejteki nyelven számunkra a kultúra mélyére ásva. Ugyaninnen táplálkozik a magyar zene is. 
Az újabb kutatások arra mutatnak, - megkoronázva az eddigi felismeréseket -, hogy innét származik a magyar nyelv maga is: az ige, a vers. Bár nyelvészeink még nem végeztek a munkával, de remélhetőleg erre igen jó esély mutatkozik.

E fejtések jelentik ma a kutatás legforróbb pontjait. 




Újra táltosokra van szükségünk a régiek műveltségének megfejtésére. Erre ma Magyarországon még csak néhány elme képes.

Táltosokra van szükség, hogy a tudásra vágyókat újólag felismert ősi kincseink megértésére megtanítsuk. 

Az a páratlan és hallatlan gazdagság, amely körülvesz mindannyiunkat, kötelez annak megbecsülésére, de nem a múzeumok tárlóiban van e kincs helye. Hétköznapi életünket kell átszőjék egy teljes életen át. 
Eljött az ideje annak, hogy a magyar műveltség oktatását kiterjesszük utódainkra. 
Bár e munka még csak kísérleti jelleggel működik, nincs kétségem afelől, hogy a kísérlet fényes sikerrel fog zárulni. 
Akkor majd ne szégyelljük magunkat iskolás gyermekeinktől megtudakolni a magyarázatot a "jó pásztorok hagyatékáról". Hagyjuk magunkat újra megtanítani ezekre a fontos dolgokra. 
Az a szerencse, hogy örökösei lehetünk a történelem gyermekeinek, hallatlan energiát kell felszabadítson bennünk hagyományaink megbecsülése és ápolása terén.

Nagyformátumú történészekre, nyelvészekre, régészekre, műtörténészekre stb. - szakmájukban elmélyülő és a láncszemeket összekapcsolni képes tudósokra - is szükségünk van, sokra és becsületesre, akik feltárják e sodró lendületű történelem részleteit és fő vonulatait. 

Újra kellene olvasnunk megmaradt krónikáinkat azon az alapon, hogy ami azokban van, nem mind dajkamese. Utána kellene menni a legapróbb utalásoknak is. 
Ma már tudjuk, hihetünk az ókori szövegeknek, de Kézait és Anonymust se tekintse senki képzelgő hazugnak. Még sokat mesélhetnének a nyugati és keleti levéltárak is, a vatikánit is beleértve. Újra kellene értékelni régészetünk eddigi eredményeit. Mindezt a feladathoz illő alázattal. 
Mindehhez szükség lenne eltanulnunk újra azt a hallatlan magabiztosságot is, amivel őseink a földgolyón jártak, a felmérendő terület nagysága is ezt kívánja meg.

Ez a földi Hadak Útja ígéretes kutatási terület, mert ma is létezik, él és működik, bár nem sok információnk volt eddig róla. 

Az eddig ismert hátrahagyott rokon népeink megsokasodni látszanak többek közt az újraindított TURÁN c. folyóirat jóvoltából is. Tudósításokat olvashatunk kaukázusi oszét, csecsen, ingus, majd kazahsztáni kazak és nepáli magar népekről. 
A folyamatosan előkerülő rengeteg új anyag akarva-akaratlanul támogatja az itt felvázolt történelmet, olvasása azt a reakciót válthatja ki az olvasóból, hogy a minél többet tanulunk meg valamiről, annál kevesebbet tudunk érzése kerítheti hatalmába a tájékozódni kívánót. 
Napjainkra kialakult már olyan szellemi kapacitás a különböző kutatási területeken, hogy a legjobbak vezetésével összekapcsolható az egységes szellemben való közös munkálkodás. Hatalmas alkotóerő lakozik az e területen dolgozó tudósainkban, amely képes módszeresen feltárni azt az óriási anyagot, amely a magyari népek története, műveltsége, alkotása. 
Ők eddig árnyékban, szinte pironkodva kényszerültek kutatni, de félelemre nincsen tovább ok. Kiléphetnek a fényre, el kell foglalják az őket megillető helyet múltunk feltárásában. Talán paradoxonként hat, de a finnugorizmus léte és cáfolata egy még letisztultabb, alaposabb őstörténet létrejöttét segítette elő

Az örökség bemutatása

Néhány szobor is hiányzik még Magyarországon. Kik és mik is lennének ezek? Nimród, Tudó, Lugalzagasi, Ur-Nammu, Nagy Arszák, Berozamad, Atilla, Baján, Opos, Ügek, Emese, Álmos, Nagy Árpád és fiai, a Turul, mint jelképe az új fénynek, a téli napforduló ünnepének (sumirul Tur-Ullu) és talán még találhatunk jeles magyar személyeket, akik példája méltó az utódok tiszteletére. Van már újra hely is a nagy elődök számára, Ópusztaszernek hívják.



Az embernek szinte vissza kell fognia magát, ha arra gondol, mi minden hiányzik még Ópusztaszerről, mit kellene még ott felépíteni és láttatni, tanítani és megmutatni, mert irdatlan a bemutatni érdemes anyag. 
A sumirok szekere, a fokos népének jelképei, a magyarok istene -a Nap - megörökítése, az aranyszarvas, a párduc, az oroszlán, a kos, Én-Lil ligetének lakói, Tündér Ilona - Dingir Mama és a többiek, a Tündérkert lakói, népeink családfája, a népeink által belakott világ bemutatása, népművészetünk emlékei és jelképei, a történelemelőttiben fogant jelképek bemutatása, tanítása mind az elkövetkezők feladata. 
Eljött az ideje annak is, hogy a romantikus lovasmesékkel is leszámoljunk. Tekintsük ezentúl a lovat-minden tiszteletünk, szeretetünk és vonzódásunk mellett - egyszerű közlekedési eszköznek, harci társnak.

Vajon hány magyar várost építettek fel eleink, a kelták, hunok, pártusok, avarok és szkíták, mielőtt hazajöttek volna? 

Tízet, százat, ezret? Ki lehet olyan tudatlan, hogy Padányi óta összekeveri a nomád és a primitív fogalmait? El tudná-e készíteni valaki e városok makettjeit és Ópusztaszeren bemutatni? 
Várunk még arra az emberre is, aki a gondolatot, szellemet, hitet megtestesíti népünk évezredeiből legalább úgy, ahogy azt a szkíták tették végtelen alkotókészséggel tonnaszám készült aranyműveiken. 
Itt talán jut hely azoknak a testvérnépeknek is a Népeink parkjában, akiktől elszakadtunk és feloldódtak Kelet és Nyugat új népeiben, és akik közül néhányan a fehér Magyarországon találtak menedéket maradványaik túlélésének biztosítására és talán a besenyőknek is, akik évszázados küzdelmekben morzsolódtak fel keleti határainkon kívül Bizánccal vívott élethalálharcukban, minket is védve egyúttal, és azoknak is, akik korábban olvadtak fel a magyar név alatt az elmúlt évezredekben. És nem biztos, hogy üldözött népnek kell magunkat képzelnünk. 
A hely, ahol élünk- a hallatlan stratégiai jelentőségű Kárpát-medence - rengeteg népnek keltette fel érdeklődését és akarta birtokolni saját túlélése vagy éppen hatalma támasza biztosításának érdekében. Megvívtunk mindegyikkel tehetségünk szerint.

Nem elég magunkat meggyőzni új történelmünkről. Meg kell győzni a világot is róla hatásosan és érthető formában. Folyamatosan és állandóan, nem fáradva, minden lehetséges módon. 

És ahogy Kemál Atatürk megújított török őstörténetével is könnyen megbarátkozott a világ, bízvást számíthatunk mi is erre. Ráadásul nyertünk egy sereg rokont is Európában azok után, hogy eddig mást sem hallottunk, mint a magyarok nagy magányosságát e földrészen. 
Sőt, Európában majdnem mindenki rokonunk őseink elkeveredése okán, még ha ma nem is hiszik el mind. Az indogermanizmus és finnugorizmus széthullásával eltakaríthatók már a korlátok Európa őstörténetének újraírása elől is. 
Újabb ismereteinket is beleépítve mi is megérdemelt helyünkre kerülünk végre.

Forrás és az egész tanulmány:

http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyv3/mostaa.htm#r007


(Kovács Gábor Keve)











Atilla, a szakrális király valódi portréja

A történettudomány elfogultságain, a szándékosan meghamisított, démonizált hun vezér képén és az egyéni értelmezéseken túl létezik Atilla király valódi mivolta. 
Vegyük számba a fellelhető valamennyi történelmi és spirituális kútfőt, miközben a megismerés őszinte szándéka vezérel bennünket!




Arra most külön nem térek ki, hogy szerintem miért írják át rendszeresen, teljesen elfogultan a történelmet az aktuális hatalmak. 
Erre mindenkinek egyénileg kell rájönnie.
A történelem valóban egy színpad, amelyet nézve egy képzelt világba csöppenünk. Atilla akkoriban lépett az európai történelem színpadára, amikor a Római Birodalom megérett a leváltásra. Ez a hanyatlás korszaka volt, s Atilla mint végrehajtó, mint a Sors küldötte nyilvánvalóan szerepet játszott ebben. 
Ebből az következik, hogy Atillát nem mindenki szerette, sőt kijelenthetjük, hogy egyesek kifejezetten gyűlölték. Olyannyira így volt ez, hogy Atillát a testvérgyilkosság vádjával illették.
(Ezzel szemben, amíg Buda élt, Atilla megosztotta vele hatalmát.)

A germán mondák sokkal árnyaltabb leírást adnak Atilláról. Ekképpen Etzel a Nibelung-énekben, valamint Atli a Völsunga Sagában és az Edda-énekekben nemes és nagylelkű szövetségesként kerül bemutatásra.
A hunok viszont istenítették és tisztelték a bölcs Atillát, mivel a szent királyuknak tartották, akinek olyan társadalmat sikerült felépítenie, ahol rend, jólét uralkodott és nem elsősorban az ő személye. 
Természetesen az ő karizmatikus erejére szükség volt mindezek fenntartásához, de Atilla nem önmagát tolta előtérbe, hanem egy eszmét, egy küldetést képviselt. 
Ezért létezik a mitikus Atilla-alak. A nép ajkán keletkezett igaz szó túlélte az évszázadokat, s idővel bekerült néhány krónikába is, melyek ellentmondani látszanak más korabeli dokumentumoknak. Például Jordanes történetíró állításainak, aki soha nem találkozott Atillával, mivel halála után született.




 Atilláról az a torzított kép él ma sokakban, hogy ő volt „Isten ostora”, aki büntetni érkezett. De aki ezt helyesen értelmezi, tudja, hogy nem az ostort kell barbársággal vádolni, ha lesújt, miként nem az ostorozót, aki lesújt, s nem Istent, aki küldi. Ehelyett önmagunkba kéne nézni, akiben az ostorozás oka és miértje található, szerintem.

Az isteni igazságszolgáltatás letéteményese volt Atilla, s nem egy barbár horda zsarnok vezére. Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy a védtelen Rómát sem dúlta fel, amikor pedig a lehetőség felkínálta magát. Atilla nem használta ki a győzelmét, azaz meg tudott állni. Eleve Rómáig sem véletlenül ment el: hadjáratainak oka valószínűleg az önmagából kifordított keresztény egyház irányította Róma válsága volt. De erre a kérdésre még visszatérünk.

Sajnálatos tény, de egyes történészi körökben szokás mellőzni és kigúnyolni például Priszkosz rétor állításait, holott ha valaki, akkor ő a görög követség tagjaként első kézből kapja az információkat. Priszkosz (Priscus) II. Theodosius 448-ban a hunokhoz küldött, Maximosz által vezetett küldöttségnek volt a tagja. Ő árulja el azt is, hogy kik a hunok és milyen nyelven beszélnek. Antonio Bonfini szerint is a hunok szkíták voltak.
Tőle tudjuk például, hogy a hunok szkíták, miként nyelvük is szkíta – ez az a mondat, amivel sok történész a nem korabeli szerzőkre hivatkozva szembeszáll. 
De ugyanez a helyzet a hun-magyar, sőt a hun-avar-magyar viszonyokkal kapcsolatban, amelyek szintén elfogadhatatlanok a mai történészet egy részének szemében.
Mielőtt a hazabeszélés és az elfogultság vádja felmerülne, jegyezzük meg, hogy számos külföldi forrás a magyar királyt a hunok királyának tartja. 
Például: Henrik német császár Hunnorum ellen vezette a seregét, 1113-ban II. Bélát rex Hunnorumnak hívták. De bárki utánanézhet és találhat hasonló dokumentumokat.

A bizánci történetíró leírásából kiderült, mennyire csodálta Atillát alázatossága és egyszerűsége miatt. Atilláról a szem- és fültanútól megtudhatjuk, hogy mértéktartó életet élt. Atilla serlege fából készült, míg vendégeinek kupái ezüstből és aranyból. Ruhája egyszerű volt és tiszta. Öltözete puritán volt, nélkülözte a kirívó nemesfémdíszítést.
Ami az életszínvonalat és a hunok barátságosságát illeti, Priszkosz beszámol a találkozásáról egy keletrómai fogollyal, aki már annyira hozzászokott a hunok életéhez, hogy egyáltalán nem kívánt hazatérni régi hazájába.

Visszatérve a hun vezérre, Atilla mindig is tisztában volt abbéli küldetésével, hogy az Isteni Akaratot szolgálja. Atilla rendelkezett olyan természetfeletti képességekkel, amelyek révén rendszeresen informálódhatott az Isteni Akaratról. Ne felejtsük el, hogy Atilla táltosi kvalitásokkal bírt, amelyek képessé tették őt a szakrális küldetésére. Mi volt ez a küldetés?




 A magyar küldetéstudat lényege a magyarság Istennel kialakított kapcsolata: a magyarság úgy tűnik fel, mint az Égi Igazság végrehajtója. Ez egy különleges szolgálat, amelynek a legnagyobb terhe a mindenkori szakrális fejedelemre/királyra hárul, de az egész nép osztozik a nagy küldetésben. E hagyomány szerint Róma előtt maga Isten nyilatkoztatja ki akaratát küldöttein keresztül Atillának, aki meghajlik szándéka előtt és visszavonul.
Más források a pápa nagyszerű égi támogatottságának tudják be, hogy Atilla meghátrált. Ezek a beszámolók leírják, hogy a hun vezér egy kardot forgató, lebegő emberalakot pillantott meg, aki kvázi megfenyegette a hun vezért. Ezt veszik át a későbbi krónikák. Kivétel ez alól a Varsói Krónika, amely szerint előző éjszaka álmában jelenik meg egy Angyal Atillának és Krisztus nevében utasítja a visszavonulásra, s jutalmul megígéri, hogy eljön majd az idő, amikor egyik utóda örökké tartó koronát nyer ajándékba.
Micsoda ellentmondás áll fenn a gyűlöletes, félelem ittas nyugati és a tradicionális-szakrális vélemények és életlátások között!

Nos, ha tárgyilagosak vagyunk, akkor látjuk, hogy Atilla képviseli a keresztény értékeket mind a birodalmi politikájában, mind a külpolitikájában. Sem Bizánc, sem Róma vezetői nem keresztények a szónak a valódi értelmében. Nézzük meg, mit meg nem tesznek a hatalomért, milyen laza erkölcsűek és kapzsik. Nem így Atilla, aki nem csak vallásában (napkeresztény, szkíta keresztény), hanem tetteiben is gyakorolja az alázatot az isteni akarat előtt és feleslegesen nem ont vért.




 Atilla az ősi szkíta-hun hagyaték és szakrális hagyomány őrzője volt, ezen kívül beavatott és király, akinek a munkássága nem ér véget a halálával. Az ősi magyarság mindig is hitt Atilla visszatérésében és halhatatlanságában.
Atilla portréját tehát lehetetlen valósághűen megrajzolni, ha életének egyik legjelesebb pillanatát és tettét nem értékeljük helyesen. Atilla nem meghátrált egy ember (pápa) előtt, hanem alázatosan meghajolt az isteni akarat előtt és elvonult Róma falai alól.
Atilla tette lehetne akár a jelennek szóló üzenet is: egy hatalmas, erős személyiség, aki nem él vissza helyzetével, a sors adta előnyeivel, nem rabol ki másokat, hanem teljesíti a feladatát.
Újabb érdekes kérdés, hogy Atillának megvolt az avatottsága ahhoz, hogy felfogja, megértse és teljesítse az Ég kérését.

Ezek után nem kérdés sem Atilla kiválasztottsága, sem a magyarság feladata a történelemben, amelyet nem szavakban, hanem tettekben mérnek. Ez adjon erőt mindenkoron nekünk!


 Szerző : Száraz György


forrás: http://boldognapot.hu







ATILLA ÜZENETE A MAGYARSÁG SZÁMÁRA

A több ezer éves hun-magyar történelem legnagyobb egyénisége, Atilla uralkodása idején, az V. században a Hun Birodalom világhatalommá vált.

A hun uralkodó, a kor két legjelentősebb európai nagyhatalmát, a Kelet-Római és a Nyugat-Római Birodalmat térdre kényszerítette és adófizetőjévé tette.
A nyugati hadtörténészek Atillát, Nagy Sándor és Julius Caesar mellett az ókor legnagyobb hadvezérének tartják, de ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy ő volt a legnagyobb, mert nemcsak, hogy minden ellenfelét legyőzte, de egyedül ő volt képes saját magát, önző dicsőségvágyát is legyőzni, amikor megkímélte és nem foglalta el a védtelenül hagyott Konstantinápolyt és Rómát, és nem semmisítette meg a catalanaumi csata másnapján a germán szövetségesek által magukra hagyott római légiókat.






A hun-magyar őstörténet érdekessége, hogy az V. században egyidejűleg három hatalmas Hun Birodalom jött létre: Atilla Birodalma Európában, a Fehérhun Birodalom Közép-Ázsiában és Távol-Keleten, a mai Belső-Mongólia területén, az Ordoszi Hun Birodalom.
A fehérhunok legyőzték a perzsákat és meghódították az indiai Radzsasztánt, ugyanakkor Tenlian Bobó, az ordoszi hun király elfoglalta a hatalmas Kínai Birodalmat, kínai császárrá koronáztatta magát és megalapította a Ta Xia Hun-Kínai Császárságot.
Atilla tudott a két ázsiai Hun Birodalom megerősödéséről, 432-ben útra kelt sasíjász testőrségével és meglátogatta a két hun testvérnépet.
Szoros szövetséget akart létrehozni az európai és az ázsiai Hun Birodalmak között.
A célkitűzése az volt, hogy a hunok alkossák az összekötő hidat kelet és nyugat, a keleti és a nyugati kultúra között.
A kelet és nyugat közti kapcsolat megvalósítását, Atilla a hunok történelmi küldetésének tekintette.

A kelet és nyugat között létrehozandó szellemi és kulturális HÍD megvalósítása, Atilla több mint 1500 éves megszívlelendő, iránymutató üzenete a Kárpát-medencei magyarság számára.
Lelki gyökereink keleti kultúrkörből táplálkoznak, a küldetésünk ezért a kelet és nyugat közti termékeny kapcsolatok elősegítése és megvalósítása.
Atilla fontos üzenete ezenkívül mindannyiunk számára még az, hogy az ember a legnagyobb győzelmet mindig saját maga, saját önző vágyai ellen aratja.
Történelmünk legdicsőbb uralkodója személyiségét talán az egyik örökérvényű mondása fejezi ki a legtökéletesebben:
"Az élet harc és a harc az élet.
Győzz az élet harcában!
Ne add fel soha!
Csak az veszít, aki feladja hitét és elfogadja magában a vereséget."

(Cey-Bert Róbert)







Atilla domb - Tápiószentmárton






Hallgassuk csak a valós történelmünket!!!

Mi bajuk Atillával? Hun voltunk, hun nem… 

2013-05-21 - Világ-panoráma




 

Szántai Lajos - Atilla - Alkimia 2002







„Tudnunk kell azt, hogy a Valódi Egyetemességű Hit, a Kutai (Kuteus) Szkíta Pártus IsaDzshumma tanítása szerinti kellett volna, hogy legyen!”







Továbbá:




1.Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:

2.Hargita:

3.MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL:

4.Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája:

5.A pozsonyi csata:

6.Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:

7.Az utolsó Táltos:

8.Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk:

9.Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:

10.A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:

11.A magyar szent korona igazi rejtélye!!! 

12.Húsvéti népszokások, hagyományok:

13.CSABA KIRÁLYFI:

14.A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html

15.MIENK VAGY ERDÉLY:

16.Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:










Szeretettel,

Gábor Kati





blog oldalam: 






5 megjegyzés:

  1. Kedves Kati!Rendelkezik-e valamilyen információval a 13. képen szereplő Atilla mellszoborról?

    VálaszTörlés
  2. Kedves Angelika! Sajnos nem ismerem a szobor alkotóját, ezért nem is feliratoztam, viszont az én elképzelésem szerint, így nézhetett ki Atilla királyunk :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm. arra emlékszik, hogy hol találta a képet? köszönettel

      Törlés
  3. Kedves Katalin!

    Szeretném kérdezni, hogy ebből az esszéből mennyi Száraz György munkássága?
    Köszönettel:
    Tüskés Renáta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Renáta! A részletek alatt szerepelnek a források megjelölései! Ebből egyértelmű, hogy kinek a munkája.

      Törlés