2014. február 4., kedd

Magyar hímzések és motívumok kincsestára - A magyar hímzés



Magyar hímzések és motívumok kincsestára



A MAGYAR HÍMZÉS




A HÍMZÉS MÁGIKUS EREJE




“Utolsó szent örökségünk ez, amit senki tőlünk el nem vehet: népművészetünk ősi titka. Isten adta, tündér ihlette, ember álmodta örökség ez, melynek egyetlen tulajdonosa a Magyar, bárhol éljen is.”


- Wass Albert -



A hagyomány arravaló, hogy visszavezesse az embert önmagához!





A világ győzedelmes királynője - NagyBoldogAsszonyunk - Albert Éva Katalin alkotása





A népművészetünkben jelenlévő képi információ a Világegyetem élő (és azon túli) szerkezetét jelenítik meg előttünk, bennünk. 

Amennyiben ezek a képek a neuron-hálózatunkban is benne vannak (gondolunk rájuk), úgy az Ősi Intelligencia élő nyomait hordozzuk.

Ebben a megközelítésben védelmet is jelentenek.




Kalocsai

(Kép forrása: Szeretlek Kalocsa)



A KÉZIMUNKÁZÁS - KAPCSOLÓDÁS A FORRÁSHOZ
.
A leghatékonyabb öngyógyító terápia!

Meglepő, de bizony a teljes csend elérésének egyik eszköze lehet a hímzés bármely formája, de a kötés és a horgolás is.

Ráadásul nem kell hozzá teljesen zajmentes és sötét szoba, ezt bizony a nappali közepén, a gyerekek zsivaja mellett is el lehet érni.

Figyelmünket sokkal könnyebben összpontosítani tudjuk akkor, ha valamit épp csinálunk.
Az alkotás örömét senki nem veheti el tőlünk.

Valahol a szívünk mélyén mindegyik darab kötődik hozzánk, a „gyerekünk”.


"A hímzésmintáink...
A mentális egészségünket védik.

A rezgéseik nyitva hagyják úgymond a kiskaput az agyban, amin át a fény a tudatunkba áramolhat.

A kézzel készült hímzés ereje jóval erősebb egy fotó erejénél, mert benne van az alkotó energiája.

Erre mondták eleINK, hogy BELETETTÉK A SZÍVÜKET ÉS A LELKÜKET.

Fogjatok hát hozzá, és alkossatok ennek tudatában, mert szükség van a védelemre a mai világban!" - spiriteve


"A hosszú estéket betöltő tevékenység közben a nő szeretettel gondol arra aki számára a tárgyat díszíti, ezzel feltölti pozitív energiákkal.

Amit ilyenformán készít, az szakrális tárgy lesz."




Hímzésminta 1884 - ből 




Magyar tájegységek népi hímzései


A magyar tájegységek hímzéseit a teljesség igénye nélkül felsorolásszerűen ismertetem abc-rendben. 

A magyar tájegységekbe beleértem a jelenleg is, magyarok által lakott tájegységeket.

Árapataki hímzés
Barcasági hímzés
Beregi hímzés
Buzsáki hímzés
Drávaszögi hímzés
Felső-Maros vidéki varrottas
Furtai hímzés
Gyimesi varrottas
Hódmezővásárhelyi hímzés
Höveji hímzés
Kalocsai hímzés
Kalotaszegi varrottasok
Komádi hímzés
Kunsági hímzés
Matyó hímzés
Mezőségi hímzés
Palóc hímzés
Rábaközi hímzés
Sárközi hímzés
Sióagárdi hímzés
Széki hímzés
Tiszavidéki hímzés
Torockói hímzések
Turai hímzés

Udvarhelyszéki varrottasok




A hímző asszony, a gelsei Kerekes Endréné népi iparművész, számtalan kiállítás, pályázat résztvevője.
Háromszoros Gránátalmadíjas alkotó, aki nem csak az Országos Népművészeti Kiállítások állandó díjazottja, hanem más pályázatokon is, így a Kis Jankó Bori Országos Hímzőpályázaton vagy a Békéscsabai Textiles Konferencia pályázatain is számtalan 1. díjat szerzett alkotásaival.
1997-ben a Pro Renovanda Cultura Hungarica díjjal jutalmazták, de munkássága legnagyobb állami elismerése a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által 2002-ben adományozott Életfa-díj.
Jelenleg a gelsei Petőfi Sándor Emlékkönyvtárban vezet szakkört. www.gelse.hu



A hímzés, hímvarrás művészete sok ezer éves múltra tekint vissza.

A legrégibb sírleletek között hímzéssel díszített szöveteket találtak.

Hímzés gazdagította Babilóniában, Asszíriában az előkelő személyek ruházatát, indiai és főniciai templomok kárpitjait.

Az etruszkok, görögök és rómaiak is kedvelték a hímzést ruháikon.

A Noin Ula-i halomsírokból (kurgánok) Észak-Mongóliában és a dél - szibériai Pazyrykban csodálatosan díszített hun textilek, rátétes hímzések kerültek elő.

A jég 2500 évig őrizte a hun-magyarok fejlett művészetét.

A jelenkori magyar munkák nagyon hasonlatosak és részben azonosak a réges-régi jég-sírokból előkerült anyaggal úgy mintakincsben, kivitelezésben és színösszeállításban.

Csak egy pillantást kell vetnünk a piros és fehér bőrrátétes magyar ködmönökre, mellesekre, és azonnal megállapíthatjuk, hogy a magyarok ugyanennek a kultúrának hordozói.








Így nyugodt lelkiismerettel kijelenthető: a magyar hímzéskultúra több ezer éves. 

A magyar nemzet egész élet útján nyomon követhető a hímvarrás iránti szeretet. 

Honvisszafoglalás előtti időkből származó arab és idegen krónikákban olvasható, hogy a magyarok pompakedvelők, környezetük és viseletük gazdagon hímzett és díszített.

Kevés nép alkalmazott olyan sokféle motívumot, készített annyi feltűnően szép és nagy mennyiségű hímzést, mint a magyar.




Kép forrása: Illés Vanda Anna



A hímzés művészetének elsajátítása hozzátartozott minden leány neveléséhez, bárhol nőtt fel.





Rimóci palóc gyermekek



Egyformán meg kellett tanulják akár a királyi udvarban, kastélyokban, nemesi udvarházakban, kolostorokban vagy falusi parasztházakban éltek.

A lányokat, aszerint ítéltek meg, milyen ügyesen hímeztek, szőttek, fontak.

Írott források szerint már a 11. században voltak szövő és hímvarró iskolák Magyarországon.





Szentistváni matyó hímzett párna



Azonban nem csak lányok, asszonyok varrtak.
A középkorban férfiak, hívatásos hímző mesterek gyönyörű kézimunkákat készítettek.

Ezerszáz évvel ezelőtt, a honvisszafoglalás idején nem volt nagy különbség a társadalmi rétegek művészete között.

Ezért hímzéseik is hasonlatosak kellett legyenek.

A minták párhuzamai nyomon követhetők a régi magyarok igen fejlett, ragyogó ötvösművészetében, a középkori építészetben, illetve kő -, és fafaragásokon.

A különbség a nemesi és paraszti társadalom hímzései között csak az anyag minőségében mutatkozott.




Tulipános - életfa, magyar arisztokrata - hímzett ruha 



Ez sok száz évvel később is megfigyelhető országszerte.

A nemesi réteg hímzésein későbbi évszázadok divatos mintái is megjelennek, így észlelhető török és reneszánsz hatás.

Az új mintákat megtanulták úrnőiktől az udvarukban szolgálók és továbbadták saját falusi környezetüknek.

Az úgynevezett úri hímzést és az új mintákat a magyar nép saját ízlésének megfelelően beolvasztotta meglévő mintavilágába.

Sok esetben viszont ellenálltak, és továbbra is az ősi mintákat alkalmazták.
Ez érthető, hiszen ezek mind sokezer éves vallásuk és hiedelemviláguk jelképei voltak.
Mélyen gyökereztek a nép lelkében és tudatában.

Nem is olyan régen még tisztában volt a magyar, ezen minták jelentésével.
Ennek köszönhetően alig változtak a minták az évszázadok folyamán.

Mára ez a tudás sajnos részben elveszett, de a jelképrendszer megmaradt. 
Bízunk abban, hogy a magyar hímvarrók hagyomány iránti tisztelete és ragaszkodása megőrzi ezt az ősi kincset az utókor számára.





Sióagárdi hímzés és viselet




Magyarország egész történelme alatt a földjére és kincseire áhítozó népek útjában állt.
Az állandó háborúk következtében mérhetetlen sokaságú érték elpusztult.
Kevés régi hímzés maradt meg.

A legkorábbiak a 15. és 16. századból való, egyházak által féltve őrzött miseruhák, oltárterítők.

Ugyanebből az időből megmaradt néhány dúsan hímzett nemesi női- és férfiviselet, nyereg, melyeket családi ereklyeként féltve őriztek sok nemzedéken át.

A legrégebbi népi, vagyis paraszti hímzések 18. századiak.
A szegényebb néprétegek addig hordták, használták hímmel díszített ruháikat, varrottasaikat, míg azok a használhatatlanságig el nem koptak.

Viszont számtalan gyönyörű kézimunka maradt ránk a 19. és 20. századból.

Ősi és magas szintű hímzéskultúránk bizonyítékaként, csodával határos módon, megmaradt egy igen értékes darab: a magyar királyok koronázó palástja.




A magyar királyok koronázó palástja, egész Európában a létező legrégebbi hímzés.



1031-ben készült Veszprémben, feltételezhetően Szent Imre herceg koronázására.
Magyar hölgyek készítették az arany selyem- és fémszállal dúsan hímzett selyembrokát palástot.

Vannak öltések a paláston, melyeknek magyar öltés a neve.

Nyugat-Európában sok idő telt el, amíg megközelítőleg hasonlót tudtak alkotni úgy művészileg mint technikailag.

Tehát a magyarok adták át ezt a tudást is.

A palást Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban megtekinthető, és mindenki meggyőződhet az ezer évvel ezelőtt élt magyarok fejlett hímző művészetének színvonaláról.

Szent István királyunk idejében híre volt a magyar hímzett miseruháknak.
Első szent királyunk és felesége a pápának és magas rangú idegen egyházi méltóságoknak ajándékozott ilyen áhított és nagyra becsült miseruhát.
Egy értékes darabot közel 800 évig Franciaországban őriztek, amely végül a francia forradalomban eltűnt.

A magyar népi hímzésnek megvannak az általános sajátosságai.

Ezektől eltekintve azonban különbözőképpen alakult illetve fejlődött egy-egy tájegységnek hímzése.





Sióagárdi hímzés és népviselet  


Más az alapanyag, a fonal, az öltéstechnika, a színezés, és mások a minták. 
Eltérések vannak a hímzés méreteiben, aprólékosságában vagy elnagyoltságában. 
Azonban a több mint húsz számon tartott tájegységnek jellegzetes művészete egytől egyig ízléses.





Kalocsai terítő - Wagner Flórián festménye


A magyar népi hímzésre jellemző sajátosságok: a díszítőelemek finoman stilizáltak, elhelyezésük világos és arányos, általában sűrűn betöltik a díszített felületet anélkül, hogy a túlzsúfoltság hatását keltenék.

A nagyobb és kisebb díszítmények kellemesen váltogatják egymást.

Magyar népviselet - Magyar vagyok - Dávid Júlia alkotása



Kedveltek az élénk, tiszta színek, gyakoriak az erős színellentétek, amelyek ennek ellenére csodálatos összhangot mutatnak.

A magyar népi hímzésnél a színek és öltések mindig egyensúlyban vannak. 

Sok színű hímzésnél kevés és egyszerű öltésfajtát használnak, míg az egyszínű munkákat sokfajta öltéssel színezik.

A magyar népi hímzésnek két nagy csoportja van,
 amelyek egymástól teljesen függetlenül fejlődtek ki:

a)    Férfi hímzések:

Bőrre és szűrposztóra dolgozott rátétek, bőrrátétek és hímzések.
Szűcsök és szűrszabók készítették műhelyeikben a gazdagon díszített színpompás ködmönöket, bundákat, subákat, melleseket, szűröket, zekéket.






A szövés mesterségét, amely egyidőben fejlődött a hímzéssel, szintén a férfiak űzték.
Ezek a nagyra becsült mesteremberek keresettek voltak úgy a királyi udvar, magas rangú papság, nemesség és az átlag népesség körében.

Kitűnő szakemberek voltak, akik már a középkorban céheket alapítottak, és élénk kereskedelmet folytattak.

b)   Női hímzések:

Mindennemű vászon és vékony szövethímzés.

Nők készítettek fehér- és többszínű kézimunkákat, szálszámolásos-, vagdalásos-, lyuk- és írás utáni hímzéseket, varrottasokat.




Kalocsai hímzés - párnahuzat



Szőttek és fontak saját használatra, vagyis amire szükség volt egy háztartásban.






Mindkét hímzés fajta államalapításunktól a mai napig megtalálható Magyarországon.

A magyarság hímzéssel díszítette női- és férfi viseletét, otthonának számos használati tárgyát: 

párnavégek, lepedőszélek, falvédők, asztalterítők, rúdra való kendők, törülközők.
Ide tartozott a jegykendő és szemfedő is.






És sohasem felejtkezett el templomairól, melyeket napjainkig gyönyörű hímzésekkel díszít.
Ez különösen Kalotaszegre jellemző.

Kőrösfőn még a plafont is hímzéssel fednék be a lányok és asszonyok, ha engednék.

A hímvarrás művészete állandóan változik, fejlődik a rendelkezésre álló anyag, hímzőfonal, tehetséges íróasszonyok, és a nép ízlésétől függően. 
Azonban az ősi jelképek, a sokszáz éves díszítőelemek mind a mai napig ott ragyognak hímzéseinken.





Matyó esküvő



Bár felhasználásuk új alakot öltött és változott, de továbbra is díszítik a hagyományaihoz ragaszkodó magyar ember ruházatát, otthonát, környezetét, és regélnek nekünk elmúlt évezredekről... -  Kerkay Emese



Komádi fehérhímzés:

Komádi Hajdú-Bihar megye bihari részén, a Sebes-Körös jobb partján található.
Földrajzilag Debrecen és Békéscsaba között szinte egyenlő távolságra helyezkedik el.






1. A minta megnevezése ( bal oldali kép): "Virág"
Öltéstechnika: száröltés, egymással ellentétes irányú laposöltés, tyúkszemluk, pókozás

2. A minta megnevezése: "gránátalma karéjos levéllel"
Öltéstechnika: 
szálszámolásos laposöltés csíkban és térkitöltésben

Néprajzi leírás: 
A dunántúli szabadrajzú fehérhímzés kitűnik gazdag öltéseivel. 
A lepedőszéleket gazdag vertcsipkével díszítették.

Motívumai: 
díszes korsó, cserép, szív, gránátalma, tulipán, szegfű (török hatás), rózsa, a szárakon tarélyos levelek, kacskaringók, indák, gyakori az erősen stilizált madár.

Szerkesztés: 
Egyes mintaegységek ritmikusan, 3-4 cm távolságban helyezkednek el.

Középen díszes korsóból, esetleg cserépből, szívből kiinduló , többnyire öt főág, végén nagyobb motívum alkotja az egyes egységeket.

Alul hullámvonalon elhelyezkedő motívumsor zárja, vagy margit öltéses sor.

Lelőhely: 
Nyugat-Dunántúl: Rábaköz (a Rába és a Rábca között fekvő területen), és az ettől nyugatra eső országrészeken Győr-Moson-Sopron és Vas megyében. 
Hasonló szerkezetű Veszprém, Zala és Baranya megyében is található.




Komádi fehérhímzés
 http://www.komadi.hu/kepzomuveszet/127-himzes
Alkotó: Varga Mária
Oltárterítő részlete




Komádi fehér hímzés - nászlepedő



Azért is érdemes az újrafogalmazásra, mert a paraszti kazettás hímzésnek egyedi példája.



Sárközi hímzés:

A sárközi hímzés főként a női viselethez kötődött.




Sárközi menyasszony pártában



Öt egymástól teljesen eltérő stílusú hímzés alakult ki.







A halottas párnavégek, a főkötők, a bíborvégek, az ingujjak és a kendők öt különböző funkcionális tárgycsoportot képviselnek és mindegyikük díszítőstílusa más és más.





Sárközi menyasszony pártában



A különféle hímzésstílusok a sárközi népviselet különböző ruhadarabjain egymással mégis harmonikus egységet alkottak.






Ez jól jellemzi a sárközi népművészeten belül a hímzéskultúra magas színvonalát.




Sárközi színes hímzés - Jegykendő
 Kép: Dr Apátiné Csapó Anna munkája




Torockói hímzés:



Magyar népi díszítések - Torockói hímzés - Erdély
Kép: Kádasi Laura










(Forrás: Patrióta Európa Mozgalom/Ancient Hungary/Magyar Nyelv))



Felvidéki hímzés: 

A Felvidék történelmi eredetű tájnév, amelynek a múltban többféle jelentése is volt. 

Ma Szlovákia területének szinonimájaként használatos - egyrészt a szlovákiai magyarok („felvidéki magyarok”) vonatkozásában, másrészt az 1918 előtti magyar történelem kapcsán, amikor a mai Szlovákia területe a Magyar Királyság szerves részét képezte.



  
"A kárpátmedencei hímzésekről"
A debreceni Tímárház időszakos kiállításán készült a kép.



EGY AZ ISTEN jelkép:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=609187359112929&set=a.609649759066689.1073741837.578219732209692&type=3&theater





Zoboraljai hímzés és népviselet:

Zoboralja vagy Zoborvidék történelmi tájegység , amely Nyitrától északkeletre húzódó Tribecs-hegység déli részénél.




Zoboraljai népviselet és hímzés 



Női ruházat:

Mellévarrott újjú ing, az ujjakat a váll és a csukló között részen gazdag hímzésű vagy vert csipkés vagy szövött csík díszíti.


Fejükön vasárnap és ünnepnap hosszú, fehér gyolcskendő fedi.




Rábaközi hímzés:


A régi dunántúli hímzések stíluscsoportjába tartozó vászonhímzések.




Rábaközi madaras - szegfűs életfa


Magyar népi díszítések – Rábaközi hímzés – Kisalföld


Rábaköz népi hímzése – a A Rába és a Rábca folyó között fekvő területen, melynek központja Csorna. 

Hövejen és Kapuváron fehérhímzés készül. 

A rábaközi hímzés jellegzetessége, a szimmetrikus építkezés. 
A minták nem csíkban helyezkednek el, bár ilyen is van, hanem a közepén elhelyezett vázából ill. a kosárból nő ki a kisebb nagyobb virág, inda.



Rábaközi szegfűs életfa


A motívumok elhelyezése a reneszánsz díszítési mód kompozíciós megoldásaira emlékeztet.( Az úri hímzés hatása a népi hímzésre.) 

A rábaközi mintákon jól érvényesül a törökös jelleg is. 
( A gránátalma, a szegfű és a karélyos levelek megformálásában.)




Rábaközi szegfűs  - papagájos életfa



Anyaga: 

régen – vastagszálú házi kendervászon vagy finom lenvászon volt. 
Ma – nyers len vagy endervászon, szürkés drapp ripsz, tropikál vagy düsztin. 

Fonala: 

Régen – pamut vagy gyapjú (szőr) Ma – Volga, gyapjú vagy gyöngyfonál.




Rábaközi pávás - gránátalmás életfa


Színezése: 

piros, kék, fakó rózsaszín, bordó. 
Ritkán két színt alkalmaznak együtt: bordó-fekete, kék- fekete. 
Gyapjúval való hímzésnél piros, bordó, kék, barna, zöld, sárga együtt is alkalmazható. (Tompa, mély árnyalat szükséges) 

Öltése: 

Lapos vagy boszorkányöltés, kettős nyolcasöltés, soproni egyszerű és kettős kereszt.

Motívuma: 

szegfű, gránátalma, állat – főleg madárfigurák, növényi motívumok, karéjos levelek, kacskaringó, tulipán. 


  
Rábaközi madaras - szegfűs életfa


Alkalmazása: 

régen – lepedővég, rétesabrosz, párnavég. 
Ma – terítő, párna, függöny, falvédő, könyvborító. 

Korai emlékeit – túlnyomóan lepedővégeken – színes szőrfonallal vagy piros pamuttal dolgozták, nagyobbrészt lenvászon alapon.

A párnavéghímzést kendervászonra varrták, szintén piros pamuttal, kivételes esetekben szőrrel.




Rábaközi madaras - szegfűs  - gránátalmás életfa - Egy zongoraterítő részlete
Dr.Barsi Ernőné fél évszázados hímzése - Sály, 2011.02.21. Fotó: Barsi Hajna



A lepedőszélek fő motívuma az öt-, hétágú rozettás-tulipános-gránátalmás, rendesen virágtartóból eredő virágtő.

Gyakori motívum a kétfejű sas, mely majd a magyar nyelvterület másik, keleti peremén újból szép számmal jelentkezik a hímzéseken.





  
Többségükben szabadrajz után varrták őket, lapos-, hamis lapos- és száröltéssel. – Akad a szabadrajzú virágtöves mintáknak szálszámolás után készült párja is, piros pamutfonallal varrva.



 

Életfa motívum: Rábaköz







Legjellemzőbb kazettás szerkezetű gyapjú hímzés, melynek fonalát régen növényi festékkel készítették.





Kapuvári - Rábaközi





Kapuvári viselet - Wágner Flórián festménye 


(Forrás: Patrióta)




A Buzsáki hímzés:





Buzsáki rátétes hímzés




Buzsák, a Balaton melletti Nagy-berek szélén, a Kaposvár–Fonyód-vasútvonaltól néhány kilométerre fekszik.

Buzsák helyén a középkorban Akts és Magyari falvak feküdtek, és területe eredetileg a Somogyi vár tartozéka volt.

A 13. században azonban a terület egy része a Bő nemzetség birtokába került.

Érdekesség, hogy 1549 - ben Zrínyi Ilona vásárolta meg Akts települést.


Buzsákon három hímzésfajta ismert, 
a vézás, 
a boszorkányos, 
és a rátétes, más nevén „bécsis” hímzés.


Az eredeti vézás hímzés... 

vászonra készül, piros-fekete illetve piros-kék fonallal töltik ki az előzőleg grafitceruzával megrajzolt motívumokat.




Buzsáki vézás hímzés 



Buzsáki vézás hímzés


A községben több úgynevezett „rajzolóasszony” van, akik a hímzőasszonyok részére megrendelésre előrajzolják a motívumokat.





Buzsáki vézás hímzés



Buzsáki vézás hímzés


A vézás hímzés leggyakoribb motívumai a rózsa, a katykaringó, a hajó, a csibeláb, a lánc és a legyező.




Buzsáki vézás hímzés



Buzsáki vézás hímzés 



A boszorkányos hímzés ...

eredete a régi úri hímzésre vezethető vissza.




Buzsáki boszorkányos hímzés



A kézimunkát előrajzolt minta szerint a rajzolás vonalán láncöltésekkel körbevarrják, utána töltik ki magát a mintát „boszorkányos” öltéssel.




Buzsáki boszorkányos hímzés


Valamikor fehér vászonra varrták a tulipán, rózsa, bimbó, nefelejcs, levél mintákkal, különböző színű fonallal, az alapot pedig kitöltötték fekete színnel, szintén boszorkányos öltésekkel. 




Buzsáki boszorkányos hímzés



Így a kézimunka úgy nézett ki, mintha fekete alapra készült volna.




Buzsáki boszorkányos hímzés



Buzsáki boszorkányos hímzés


Rengeteg időt és fonalat igényelt, emiatt napjainkra csak egy-két darab lelhető fel a szekrények mélyén a fekete háttérrel kivarrt kézimunkák közül.




Buzsáki boszorkányos hímzés



Buzsáki rátétes hímzés:





Buzsáki rátétes hímzés - ágytakaró


A rátétes, vagy ahogy Buzsákon hívják „bécsis” az egyik legismertebb buzsáki hímzésfajta.




Buzsáki rátétes hímzés


A motívum előrajzolás nélküli kivágása, valamint a kivágott anyag ráfércelése és a másik anyagra való apró, szinte láthatatlan öltésekkel való rávarrása nagy figyelmet és szakértelmet igényel.





Buzsáki rátétes hímzés


Az alkalmazott motívumok nagyon sok változáson estek át az elmúlt évtizedek során.





Buzsáki rátétes hímzés



Az egyszerű mintákat felváltották a bonyolult, művészi kidolgozású virágok, levelek, indák, melyek az ágyterítők mellett a megrendelésre készülő tüll alapanyagú sálakra, ruhákra is felkerültek.





Buzsáki rátétes hímzés



A rátét anyagát – mely piros, kék, vagy fehér színű batiszt, - szimmetrikusan összehajtják 2, esetleg 4 részre, majd előrajzolás nélkül ollóval virág, esetleg virág - és állatmotívumokat vágnak ki.





Buzsáki vézás , boszorkányos és rátétes hímzések 



 Aztán kiterítve a rávarrandó alapra – vászon, sifon, vagy tüll anyagra – fércelik, majd a tűvel aláfordított mintaszéleket finoman, gondosan, apró öltésekkel körülvarrják.





Buzsáki rátétes hímzés



Leggyakoribb motívumai a szegfű, labdarózsa, árvácska, tulipán, cakni, levél, kacskaringók, páva, szarvas.





 Buzsáki vézás hímzés

Ma már nagyon kevesen készítik, hiszen nagyon kevesen élnek már az ún. „vágóasszonyok”.


Négy somogyi falu: 


Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér és Táska lakosságának ingekre, párnavégekre és lepedőre dolgozott varrásai.




Buzsáki rátétes hímzés 






A buzsáki minta Mexikóban is ott van



Három csoportra oszlik: 

1. a fehér, 2. a kék-piros pamuthímzésekre és a 3. színes gyapjúhímzésekre.

Mindhárom hímzésféleséget megtaláljuk az ingeken; a lepedőkön csak a kék-piros pamutos hímzést, a párnavégeken viszont csak a színes gyapjúhímzést. 

Valamennyit vastag kender- vagy pamutos vászonra dolgozták, csupán a lepedők közt találunk gyolcsot.






Főbb öltéseik:


laposöltés, hamis laposöltés, háromsoros laposöltés, továbbá keresztöltés, láncöltéssor, zsinóröltés, huroköltés, előöltés és négyzetöltések.




Buzsáki vézás hímzés



A hímzéseket subrikával, rátéttel vagy szalagdísszel zsúfolják még.

Jellemző a buzsáki hímzésre, hogy a gyapjúszállal varrt ing- és párnavégeket alig lehet megkülönböztetni egymástól, holott általában a testi ruha hímzésdíszeit nem szokás átvinni az ágyi ruhára.





Buzsáki vézás hímzés



További jellemzője a buzsáki hímzésnek, hogy a mintát két, egymástól függetlennek tűnő szélesebb és keskenyebb csíkból állították össze.

(Irodalom: Malonyay Dezső: A magyar nép művészete)




Kép: Gyapjúfonallal varrt szalagdíszes párnavég. 
Néprajzi Múzeum, Budapest
Buzsáki vézás hímzés





Buzsáki boszorkányos hímzés - NagyBoldogAsszonyunk tiszteletére 



Az írásos hímzés:


Az írásos öltés lényegében hasonlít a láncöltéshez.

A szál itt is a tű alá kerül. 

Különbség az, hogy az öltés felső szélén is a tű alá helyezzük a szálat.



Erdélyi írásos hímzés


Az írásos minták közét sokszor laposhímzéssel kell kitöltenünk.
 Ilyenkor először a laposhímzést készítjük el, majd köréje varrjuk írásos öltésekkel a mintát.

Ezt az öltésformát Kalotaszegen ,,sujta” néven ismerik.




Kalotaszegi írásos - pávás párnarészlet



Az egyedülálló kis kerek formákat ,,tyúkszem” -nek nevezik.
Ezeket egy középső pontból kiindulva, szorosan egymás mellett fekvő zsinóröltésekkel, illetve írásos huroköltésekkel varrjuk ki.




(Bajka Anna munkái)
 (Erdélyi, írásos hímzéssel készült párnahuzat)






Ha az írásosan hímzendő minta ívelt, hajlított formájú, ügyeljünk arra, hogy belül szorosabban, kívül ritkábban öltsünk, hogy szabályos fordulatot kapjunk.




A szűcshímzés:


Az elterebélyesedő rátétek néhány, leginkább alföldi előfordulástól eltekintve, növényi eredetűek.




Dél - Alföldi szűrhímzés 


Középen a legtöbbször szimmetrikus tengelyt alkotó leveles száron vagy annak életfára emlékeztető ágain almák, szívformák, rózsák, tulipánok, szegfűk, bogyós (böngyikés) hajtások helyezkednek el.





Békési szűrhímzés terítőn



Szerkezetileg egységesek, legtöbbször egyetlen irhadarabból kivághatók.

A tömör szerkezetű hímzésfoltokban gyakran központi helyet foglal el a magyar címer, a virágos ágat tartó madár, páva, kakas, hal és kígyó.






A bokorvirágok szerkezetileg többféle megoldást mutatnak.
Leggyakoribb a szimmetrikus tengelyt alkotó rozmaringleveles egyenes ág, amelynek oldalra 3–3 hajtása van.

Az alsókon nagyobb nyolcas vagy tojásrózsák virítanak, majd kisebb hatos-, vagy forgórózsák, s az ágak végén tulipán, de inkább hármas bimbó páros vagy bajuszos levelekkel.

A fölötte levő ág már rövidebb, kisebb rózsával, levéllel és bimbókkal.
A harmadik, a legfelső ág csak bimbós.
A vezérág tulipánban, de gyakran rózsában végződik.




Gyapjúfonállal hímzett szűrgallér



E félkörös vagy háromszög alakú kompozíciók leginkább a subák tányérját, ill. a ködmönök ujját díszítik.

A ködmönök elején, pálháján gyakoriak a hajlott, gyengén S alakú aszimmetrikus csokrok rozmaringleveles, rózsás, szegfűs, bimbós hajtásokkal.

A ködmönök háta, a debreceni női subák tányérvirágozása is rendszerint három ágú indán csokorszerűen elhelyezett rózsákból, tulipánokból, bimbós, bogyós, leveles ágakból áll.

A bokorvirágok mellett szólnunk kell a szalagszerűen komponált, a színek és formák ritmusán alapuló folyómintákról.

Ezeknek leggyakoribb formája a hullámos rozmaringleveles ágon, ill. annak hajlataiban elhelyezett rózsás, tulipános, bimbós, körkörös díszítősorok.




– A szűcshímzés értékét, szépségét nemcsak sok száz változatú motívumkincsében és azoknak bokorvirágos vagy folyómintás sorokba való tömörítésében, még csak nem is a színek és formák páros vagy keresztrímes szín és formaritmusában kell látnunk, hanem a díszítő foltoknak az egy ruhán való összeszerkesztésében, felépítésében.

Az az igazi szűcsremek, amelyen érvényesül a szerkesztés egysége, összhangja, ez a szimfóniához hasonló építkezés, amelynek megvannak a tételei, törvényszerűségei.

E törvényszerűségek legjobban az alföldi férfi és női subákról és jó néhány erdélyi, dunántúli, békési, átányi, palóc, körösvidéki stb. ködmönről olvashatók le.






Cifraszűr:



"KITETTÉK A SZŰRÉT"

A Hortobágy környéki pásztor addig nem házasodott, amíg cifraszűrt nem szerzett. Már a lánynézőben is fontos, üzenetközvetítő szerepe volt a szűrnek.
Ez alkalommal ugyanis a lányos háznál cifraszűrben megjelent legény távozásakor, ott felejtette szűrét, ahová érkezésekor akasztotta.
Ha bemutatkozása nem nyerte meg a háziak tetszését, akkor bizony reggelre "kitették a szűrét.”
A cifraszűr egész életén át elkísérte a pásztorembert.

Abban esküdött, s ha meghalt, koporsójára terítve vele temették el.







Díszítőelemek

- Ennek története időben és térben messzire nyúlik vissza - bár történészeink, néprajzosaink szeretik úgy beállítani a dolgot, hogy díszítőelemeinket az évszázadok során mindig más kultúrkörből „vettük át” - német, olasz, francia, török, stb.

Kétségtelen, hogy sok stíluselem került hozzánk a reneszánsz- és barokk-korból, úgyszintén a török hódoltság idejéből.
Az azonban elképzelhetetlen, hogy Kárpát-medencei tartózkodásuk előtt ne rendelkeztünk volna díszítőelemekkel!




Debreceni cifraszűr


A tulipánt állítólag a törököktől „vettük át”.
Ezzel szemben megtaláljuk - többek között - Árpád-kori templomaink kőfaragványain, a XII. századi esztergomi királyi kápolna oroszlános freskóján, korai kódexeinkben, Kun László (1271-1290) dénárján, a Corvinákon.


A vörös vad-tulipánt Boldogasszony virágának is hívták.





A tulipán őshazája Közép-Ázsia, ahol 125 fajta vad tulipán ismert.
Keleten a tulipán-minta feltűnik V. századi bizánci selymeken; de kedvelt virág volt már a 2500 évvel ezelőtti szkíta kultúrkörben is, amelyből a magyarság oly sok mindent megőrzött.

Az egyik Kr. e. VII. századi Zywiye-i (Azerbajdzsán) szkíta királysírban egy arany pecséthengert találtak, amelyen egy ötágú tulipán látható.
Ez a legkorábbi ismert ábrázolása a virágnak.

A másik ábrázolása pedig egy rátétes nemezszőnyegen látható, amely a Kr. e. V. századi Pazyryk-i szkíta királysírból került elő.

A tulipán-motívum megmaradt mindazoknak a népeknek a művészetében, amelyekkel egykor a magyar nép együtt élt a vad tulipán fő elterjedési körén belül, mint pl. az összes türk és iráni népeknél.

Más stíluselemek is fellelhetők honfoglalás kori lószerszámok, tarsolylemezek, ékszerek díszítésein, mint pl. a csillagszerű motívumok, kunkorodó levélformák, a pávaszem, stb.

Az életfa, és a nap-szimbólumot felidéző „rozetta” - forgórózsa - pedig Mezopotámiába vezethető vissza; de általában minden keleti kultúrkörben előfordul.

A szűrt színes pamuttal - később selyemfonállal is -, úgynevezett gobelinöltéssel (angol „satin-stitch”) varrták ki.
Ez kizárólag a hímzőmesterek dolga volt, melyet virágozásnak hívtak.



Szűr hímzés


Kedvelt virágaik voltak: 
a rózsa, rózsabimbó és a tulipán; de a nefelejcs, árvácska, szegfű és a gyöngyvirág sem ment ritkaság számba.

A virágok köré különböző leveleket hímeztek: 
legkedveltebb a rozmaringlevél volt.

 Néha a virágokat úgy ábrázolták, mintha cserépből nőnének ki, mely az ősi életfa-motívumot idézi fel.

A szűrnek különféle hímzés változatai voltak.

A Dunántúlon például a csikósok, kanászok, és a polgárság szűrén a piros posztó-rátét volt; a juhászokén fekete, a parasztokén és a községbeliekén pedig zöld.

A kék szegélyű szűröket a napszámosok viselték.
A csikósoknak is megvolt a maguk szűr-viselete, úgy, mint a bakonyi, somogyi, veszprémi.

Ezek társadalmi megkülönböztetésül szolgáltak, ezért megcserélni nem lehetett őket.




Innen ered a mondás: „Akinek nem szűre, ne vegye magára!"

A debreceni szűr elején és nyakán rendszerint piros posztó-rátétes díszítés volt; az aszaj és a pálha pedig színes gyapjúfonállal volt kivarrva.

A múlt század végén hímzés helyett már inkább a rátét divatozott.
Amíg a debreceni szűr fehér volt, addig a környező hajdúsági községek a barna és drapp hímzéses fekete szűrt kedvelték.

A Békés- és Csongrád-megyei szűrökön fekete hímzés volt; az erdélyi cifraszűröket pedig gyakran dús, fekete posztó rátéttel díszítették.

A Nagykunságból származtak a legszínesebben hímzett cifraszűrök.
Az Ipoly-menti palócok közt falunként változott a díszítés.
Ezt olyan szigorúan betartották, hogy a szűrökről pontosan lehetett tudni, ki melyik faluból való.





Hatvanban és Tarán kék-világosbordó-rátétes fekete szűr divatozott.
Egerben és Diósgyőrött lehetett a legpompásabb és legdrágább szűröket kapni, ahol az egész szűrt dús hímzés fedte.

Mezőkövesd vidékére, a matyókhoz, csak az 1850-es években ért el a cifraszűr viselet.
Először csak keskeny, fekete posztó csíkokkal díszítették.
Az 1870-80-as évekre már náluk is gyakorivá vált a dús, színes hímzés.
Azonban ahogy divatja hanyatlott, úgy váltak egyszerűbbé a díszítések is: először áttértek a tiszta piros, később a tiszta zöld rátétekre és hímzésekre. 1900-tól azután már csak fekete hímzést használtak.

A Felvidéken, észak felé haladva fokozatosan egyszerűbbek a szűrök.
A tótok által viselt szűrökön soha nem volt díszítés.

A magyar díszítőképzeletet legjobban a gazdag változatosság jellemzi.
Sugárzik belőle a virágok szeretete, a magyar észjárás ötletessége.

Viseleteink soha sem voltak tarkák, hanem mindig összeválogatottan ünnepélyes-színesek.
A szűr kétségen kívül Eurázsia egyik alapvető viseletéből alakult ki.







Népünk régi keleti kultúrörökségként hozta magával a Kárpát-medencébe, ahol jellegzetes díszítőelemeivel a művészet magas fokára emelte.

Sajnos az első világháborút követően viselete rohamosan csökkent.

Napjainkban már csak múzeumokban, vagy turista-attrakciókon látható.
Azonban, hogy a szűr-viselet vidéken a XX. századig fennmaradt, azt kizárólag pásztorainknak, csikósainknak köszönhetjük, kiknek ősidők óta nélkülözhetetlen öltözéke volt: használhatták sátorfedőnek, ágynak, takarónak - és végül szemfedőnek, koporsónak.


Debreceni cifraszűr, hajdúsági cifraszűr:

Régi szabása derékszögű darabokból állott, s négyszögletes gallérján kívül még egy kis felálló gallérja, nyaka is volt.





A rézsútosan vágott váll jellemezte.
Széchenyi-szűrnek is nevezték ezt a típust.

Eleinte még vak volt, azaz nem volt kihajtós az eleje.
A később divatba jött kihajtós elejt kétszeresnek vagy szeccesnek nevezték.
A debreceni cifraszűr díszítése a múlt század elején kezdődhetett, 1815-ből ismerünk olyan rendelkezést, amely a szegett szűröket tiltotta.

A többnyire zöld posztószegést zöld-piros csipke (cigula) is díszítette.
Ebből 4–6 sort is lehetett alkalmazni.
A csipkék végeire hulladék harasztból készült bojtokat raktak.
Ezeket később zsinórból is kötötték, ekkor komlórózsa volt a nevük.
A komlórózsát a színes gyapjúból horgolt, galambkosár nevű dísz váltotta fel.
Ezt a szűrt a mellén szíjcsat tartotta össze, amelyet a szíjgyártók készítettek, zöld szironnyal tulipántosra kihímezték.

A szűr hímzett virágai pirosak, levelei zöldek voltak.
Eleinte csak a vállára, azután az aszaj és a pálha fölé is hímeztek.

A hímzés főleg a szűr oldalán terjedt.
Az aszaj egyre szélesebb lett, sőt két aszajt is alkalmaztak egymás fölé.
A hímzés az aszajról felfelé a pálhára, lefelé pedig az oldalra terjedt.
A szűr oldalát így szinte a hónaljtól a szűr aljáig hímezték.
A debreceni cifraszűrt a hímzett nagy aszajfolt jellemezte.







Más magyar területektől eltérően itt a nők hímezték a szűrt.
A túl gyorsnak kívánt hímzés elnagyolt lett, és takarékosság céljából a nők a színes gyapjúszállal nem öltöttek át a posztón, hanem hamis laposöltéssel varrták.

Készítettek még Debrecenben fehér szűröket szürke szegéssel és hímzéssel, amelyeket gyöngyszínűnek neveztek.

A Hajdúság fekete szűreit barna, kávészín vagy drapp posztórátéttel, esetleg hímzéssel készítették.
Fekete, barna vagy szürke posztóból a jobb módú polgárság és a szabolcsi nemesség számára készítettek szűröket.
Ezeken hátravető is volt a debreceni szűrökkel ellentétben.

Az 1880-as évek körül említés esik egy kacsari nevű szürke posztóról, amelyből a szegényebbek és kondásfélék szűrei készültek.

Földművesek, pásztorok számára kávészínű, drapp színű posztóból szélesen szegett, ún. nyakas szűröket is készítettek. ( még: cifraszűr).

Irod. Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (Bp., 1930); Palotay Gertrúd: Szűrhímzés-öltésmódok (Népr. Ért., 1930).




A JÁSZ HÍMZÉSEK

A jászsági szűcsök subákra, ködmönökre varrták csodás hímzéseiket.




A Jászságban mindig jelentős volt a juhtenyésztés.



Rozmaringos jász hímzés


A 19. század közepére a térség az Alföld egyik legvirágzóbb szűcsközpontjává vált.



Tulipános rozmaringos saskörömmel


Jászberényben ebben a korban 300 is volt a szűcsmesterek száma. 




Jászapátin és Jászárokszálláson többnyire férfisubákat készítettek,
Jászberényben főként női subát és ködmönt.





S bizony Móra Ferenc kisködmöne is jászsági mintával volt kivarrva, hiszen édesapja Berényben született, itt tanulta a mesterséget, s a vándoréve során került Kiskunfélegyházára, ahol megházasodott.

A betyárok igazi nagykabátja a suba, vagy ahogy egyes helyeken mondják, a nagybunda volt. 




A jó subát a hosszú és durva szőrű magyar rackajuh szőréből lehetett készíteni. 

A legkisebb subához is kellett legalább nyolc darab bőr.



Csornai életfás falvédő:

Minden növényi ábrázolás közül az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű.




Csornai életfás falvédő


Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra.

A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát 
a ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként értelmezi.

A világfa... 

...a magyar népmesék világképében az ÚT, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut.

Az alábbi részlet Cey-Bert Róbert Gyula „A magyar ősvallás” című könyvéből való:
"Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait.

Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel.
A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált.

A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek.

A magyar ősvallás világfája

A világfa a közép-ázsiai lovasnépek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája, ugyanúgy kifejezi az ősi hun, avar és magyar hit rendjét, mint jelképrendszerének szerkezeti felépítését.

Igazi csoda, hogy a kereszténység felvétele után a magyar ősvallás legfontosabb vallási jelképe több mint 1000 éven át megmaradt a magyar nép em­lékezetében. 





Kalotaszegi párna - Erdély - Életfa, Világfa, Egy az Isten jelkép



Néprajzkutatók szerint a táltoshit világfáját a következőképpen írták le a 20. század elején a régi mondákat ismerő öregek:

„Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik.
Ha elkezdenek kavarogni, imbolyogni, onnan támad a szél.
Olyan csudálatosan nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ágai között, hanem a nap is.
De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába a tejnél egyebet.
Az meg tudnivaló, hogy a táltos az ilyen.
Mert ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá.”
(Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága)


Hasonlóan csodálatos fák népmeséinkben és mondáinkban is megtalálhatók.
Több változatban az "égig érő, tetejetlen fa" egy nagy hegyen van, a király udvarán áll (jelezve a szakrális jellegét).





Életfa - Dávid Júlia alkotása



A világfa felső ágán található a nap, a hold, a nap anyja és a hold anyja.

A világfa képzete minden nagy kultúrában megtalálható, és az indoeurópai népek körében általánosan ismeretes.

A magyar és az indoeurópai népek mondái között azonban találunk egy lényeges különbséget, ami a két fát élesen elválasztja egymástól.

A magyar fa csúcsán, vagy az ágai között égitestek vannak.
Ez csak a magyar mondákban és díszítőelemekben fordul elő, az indoeurópai népek körében ismeretlen.

Ugyanezt a képzetet megtaláljuk viszont a közép-ázsiai lovas kultúrák népeinél.
A napos-holdas világfa képzete kétségtelenül igen régi alapszimbóluma a táltos hitű népeknek, és egész Közép-Ázsiában és Kelet-Ázsiában mindenütt ismert. 

Több mint 2000 éves hun sziklarajzokon már megjelenik a napos és a holdas világfa.
Az avarok szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak a világfa jelképrendszerének.
A föld közepéből nő ki, és a koronája az eget tartja fenn.
Az ég fordított üsthöz hasonlóan borul a világra, és a világfa körül lassan forog. 
A világfát csak a táltos képes megmászni."



Udvarhelyszéki szarvasos párna-nagyon régi minta




Zsámboki hímzés:




Zsámboki kötény /Kecele


A kötényt Zsámbokon kecelének hívták.
Hosszabb mint a szoknya; kék, illetve fekete színű volt, ünnepekre finomabb, hétköznapokra egyszerűbb anyagból készült.
A hétköznapi viselet ezen kívül egyszerűbb díszítésében különbözött az ünnepitől.



Sióagárdi hímzés:

Túlnyomóan laposöltéssel és száröltéssel, lyukhímzéssel készült.





Jellemzői a nagy hegyes, ívesen körülhurkolt cakkok, minden ívben egy-egy lyukkal.
A cakkokat további lyuggalásos rozettákkal és szőlőfürtökkel töltötték ki.





A korábbi elaprózott, tömött, sűrű kis minták helyébe egyre több „rózsa” és tulipán került, amelyek hol az új matyóstílust (mezőkövesdi hímzések), hol pedig Kalocsa motívumait idézik.





Színezésük azonban nem változott a mintákkal, megmaradt a sajátosan lila hatású kék-vörös keverékénél.





Emellett ingek alján, ujján volt gyakorlatban a fehér lyukhímzés.






Turai hímzés:

Aszód vidékét a palócság legdélibb részeként tartja számon a nép.

A hímzések egyik tartózkodó, de jellegzetes, szinte napjainkig a gyakorlatban fennmaradt ága, a turai hímzés.

Fehér gyári gyolcsból készült fej-, váll- és kézbevaló kendőkre, ajándékvivő kendőkre, női és férfi ingekre, kivételesen más női öltözetdarabokra, kötényekre és ujjasokra is varrták.

Fehér hímzésként lyukhímzéses, laposöltéses, száröltéses és huroköltéses technikával készült.

Egyik nagy csoportjuk a fej- és vállkendők, valamint a férfiingek mindvégig megmaradnak fehérnek, csupán egy-egy nagyobb méretű pirossal varrt tulipánt helyeznek el rajtuk feltűnő helyen.

Másik csoportja azonban kiszínesedik: vörös vagy kék pamuttal, esetleg a kettővel együtt varrják.

A zöld, sárga és más színek használata az 1950-es évek után kap helyet a turai hímzésen, feltehetően külső ösztönzésre.

A mintakincs a lyukhímzéseken szokásos körkörös minta, hatos lyukak köre, hulláminda völgyeibe belehelyezett lyukhímzéses rozetták.

Sajátosak a turai szíves minták, az ötágú nemesi korona többé vagy kevéssé átalakított változatai és a páros madarak.






Kép: Archaikus turai mintákkal készült kendőcske, "folyórózsa" díszítéssel.
Felhasznált színek: lila, piros, napsárga, citromsárga, középkék, égkék, zöld és rózsaszín.
Precíz aprólékos kézi hímzéssel készült, szélein gépi csipke található.



A kendőszéleket huroköltésekkel varrják körül, vagy csipkét horgolnak rájuk.
Az 1930-as évektől hódít a „matyórózsa” és – hasonlóan a többi legújabb stílusú hímzéshez – ez a „virág” egyre inkább természethű ábrázolásra ösztönzi a turaiakat.

Mintáik száma növekszik, ezeket az íróasszonyok házi készítésű nyomódúcokkal nyomják elő a gyolcsra.

(Forrás: Néprajzi lexikon)




A matyó hímzés:


Felkerült a matyó hímzés az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára.






Eddig magyar elemként a mohácsi busójárás szerepelt 2009 óta ezen a listán. 
Tavaly a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe bekerült a magyar táncházmódszer is.





Magyarország 2006-ban csatlakozott az egyezményhez, ezt követően kezdődött meg a szellemi kulturális örökségvédelem nemzeti rendszerének kiépítése.





A szellemi világörökség az ősöktől örökölt hagyományokat, kifejezésmódokat - szóbeli hagyományokat, előadóművészeteket, társadalmi gyakorlatokat, ünnepi rítusokat, eseményeket, régi iparágak tudásanyagát tartalmazza.


A matyó hímzésről

Mintegy 200 éves múltra tekint vissza a matyó hímzés.




Matyó  motívumokkal varrt terítő, az úrihímzés színeivel.
Beküldő: Éva Tildy







A matyó hímzés legkorábbi időszakából a magasra felvetett ágyak díszlepedői maradtak fenn, az országosan is elterjedt fehér, vagdalásos vásznakat Mezőkövesden a 19. század utolsó harmadában a piros-kék fonallal, az úgynevezett cipós-madaras mintával kivarrt lepedők váltották fel.





Különleges Matyó hímzések - Pap Jánosné munkája



A virágtöves, laza szerkezeteket a 19. század utolsó évtizedeiben erősen naturalisztikus ábrázolási mód követte: egyre többféle motívumot hímeztek ki, köztük a pünkösdi rózsát, amely matyó rózsaként vált a legismertebb és legjellegzetesebb mezőkövesdi motívummá.







A minták előrajzolói, az "íróasszonyok" közül sokan, köztük a legismertebb és legsikeresebb Kisjankó Bori és Gáspár Mártonné született Molnár Borbála (1876-1954), mindketten szűcs családból származtak, ahol hagyományosan a férfiak készítettek dúsan hímzett bőr ruhadarabokat, ködmönöket és subákat.

Mezőkövesden az új stílusú vászonhímzések szín- és formavilága a szűcshímzések ornamentikájából táplálkozott.







Az 1900-as évek elején a rózsák, tulipánok és bimbók piros színe mindvégig megőrizte dominanciáját, de egyre inkább megjelentek más színek is: a kék, a sárga, a lila és a rózsaszín árnyalatai.







A matt pamutfonalat élénk selymek és erőteljes színű gyapjúfonalak váltották fel.
Az 1900-as évek első évtizedeiben születtek a legszebb textilek.

A férfiviseletek közül a jellegzetesen bő ujjú "lobogós ingek" kezdetben visszafogott fehér lyukhímzéssel készültek.





Matyó férfi ing- ünnepi viselet



Ezt később széles, tarka hímzés és a jellegzetes mezőkövesdi cipós horgolás váltotta fel.

A férfiak és nők által is hordott gazdagon díszített hosszú kötényt, a surcot, fekete alapra dúsan hímzett, réz sújtással (ragyogóval) és selyemrojttal díszítették.

Minden darabnak más a mintája, hol geometrikus bossókával, hol finom és aprólékos szűcsrózsával, hol tenyérnyi surcrózsával hímezték ki őket.

A matyó hímzés jellegzetessége, hogy a középen lévő nagy rózsákat alul és felül kisebb motívumokkal egészítik ki.





Minden színnek megvan a maga jelentése:

a sárga a Napot, a fekete a föld erejét, a piros az örömöt, a kék a bánatot, a zöld pedig a gyászt jelenti.

Formájában a női viselet nagyon különbözik az országszerte elterjedt sokszoknyás-ingvállas paraszti viseletektől.





A kötények nemes alapanyagokból készültek és dúsan díszítettek őket.

A színek, a díszítések és a változatos formájú főkötők elárulták viselőjének életkorát, családi állapotát és a társadalmi helyzetét is.





Matyó  menyasszony



A matyó hímzés szerepelt a 1885-ös Országos Háziipari Kiállításon, a Millennium tiszteletére 1896-ban felépített néprajzi faluban, az operaházi Izabella-bálon 1911-ben pedig előadták a Matyó lakodalmas táncjátékot.





A hímzés sikeresen bemutatkozott az 1908-as torinói világkiállításon is.

A hímzés megjelent a főúri-polgári szalonokban, híres divattervezők népies stílusú kollekcióiban, címlapokon, képeslapokon, s eljutott a tengeren túlra is.

Jelenleg háromévente hirdetik meg a Kisjankó Bori Hímzőpályázatot és a Százrózsás Hímzőpályázatot.




A múlt század második felétől az ünneplő példányoknak olyan szertelenül bő és hosszú lett az ujja, mint sehol az országban, 30–40 cm széles pamutos vagy szűcsselymes hímzés került a végükre széles, horgolt csipkével. 
(Ez a horgolt csipke olyan tömör és vastag volt, hogy verekedéskor megcsavarintva a kézfejen túl érő ingujjat, ütő fegyverként használhatták a legények.)




Szentistváni hímzések:

A mezőkövesdi matyókkal tőszomszéd „gahó” község többféle és különböző korú, posztóra, vászonra és gyolcsra varrt hímzései.

Igen koraiak a kék posztó női ujjasokra, „vizitkékre” színes gyapjúszállal és arannyal varrt gránátalmás minták.

Valamivel fiatalabb emlékcsoport a színes lepedővégeké, amelyeket kendervászonra varrtak piros-kék pamufonállal, valamint vékony gyolcsra betétként, mit sokszor szalaggal és aranycsipkével keretezve illesztettek a lepedőbe.

Hímzőfonaluk élénken színezett gyapjúszál vagy szűcsselyem.




A képen:Selyemmel hímzett díszlepedőbetét csíkja. Két szélén gyári készítésű selyemszalag (19. sz. vége)
(Szentistván, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum



A minták egymás mellé helyezett nagy, széles szirmú rozettákból állnak, közeikbe nem egyszer páros madarat vagy magyar címert helyeznek.

A rozetták szirmait nyolcasöltéssel töltötték ki és egyes vagy kettes láncöltéssorral keretezték.

Alkalmazzák még a laposöltést, a huroköltést és a száröltést.

Legtöbbjüket a lila különböző árnyalataival, sárga, vörös és zöld színekkel keverve varrják.

A gyapjúvarrásos lepedővégek kevéssé csillogók, színük gyakran zöld, lila. Mindezek mellett a hímzések mellett huzamosan készültek nagykockás vagdalásos-laposöltéses lepedővégek is.

A szentistváni hímzések közé tartoznak gyolcs ágyi és testi ruhákon sokszínű pamutfonallal varrt ún. legújabb stílusú hímzések is.





Kalocsai hímzés:

Kalocsai motívumok







A kalocsai hímzésekben elterjedt a virágornamentika, amelyek a mezőkön és kertekben megtalálható virágokat tartalmazták: ibolya, csillagvirág, liliom, pillevirág, tulipán, szegfű, harangvirág, margaréta, orgona, fukszia, árvácska, rózsa, rózsabimbó, a híres kalocsai piros paprika, különböző bogyók, nefelejcs, gyöngyvirág stb.







A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük (pl. kalocsai kötény, mellény).







A mintavilágban törekszenek a természetábrázolásra.
A már felsoroltak mellett kedvelt motívumok voltak: rozmaringos, szíves, kerekrúzsás, hosszúrúzsás, nyolcas, szőlőfejes, szilvamagos, szederindás, búzakalászos, pipacsos, harcsás minták is.







A nagyobb mintájú virágokat (pl. tulipán, szegfű, rózsa, harangvirág) és a leveleket felezve rajzolták elő, és a virág vagy levél színének megfelelő szín két árnyalatával hímezték.








A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani:

a bordót a pirossal,
a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával,
a narancssárgát citromsárgával,
a kéket saját sötétebb árnyalatával,
a lilát saját sötétebb árnyalatával és
a zöldet saját sötétebb árnyalatával.




Kalocsai hímzéssel díszített párnahuzat.



A Kalocsai hímzésről


A huszadik század első harmadától kezdve igen színessé vált a kalocsai hímzés.
(Előtte fehérre feketével és feketén fehérrel varrtak.)





Ó kalocsai hímzés






Ó kalocsai viselet 







Párna végek - Pandur Istvánné népi iparművész munkája - Fejér Kati Kalocsa kincse 2006



A legismertebb, alkalmazott sajátos, helyi elnevezésű színek: 
tulipiros, lángszín, borszín, libazöld, irigysárga, fecskenyakvörös, vadgalambkék, gálickék, bársonykék.





Kalocsai terítő - a kör töve (Kép forrása: Szeretlek Kalocsa)


A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani:
a bordót a pirossal,
a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával,
a narancssárgát citromsárgával,
a kéket saját sötétebb árnyalatával,
a lilát saját sötétebb árnyalatával és
a zöldet saját sötétebb árnyalatával.


A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni.








Növények, virágok szimbóluma és jelentése

virág:
remény, vágy; új élet

fa:
tudás, család, élet, világkép, a felső és alsó világgal való összeköttetés szimbóluma

búzavirág:
tisztaság, spiritualitás ;varázslatos erő




Kalocsai mezei virágos kézi széllel

Kovács Jánosné Király Ilus (1886.05.05-1966.07.28.) kalocsai hímző és író asszony emlékére, aki "Népművészet mestere" díjat kapott csodálatos munkái elismerésére.



gyöngyvirág:
vidám csilingelés, szeretet

ibolya:
remény, szerénység, megújulás





napraforgó:
sugárzás, nagyság, szellemi megvilágosodás iránti vágy, befolyásolhatóság - arra fordul, amerről a legtöbb fényt kapja

pipacs:
heves, de mulandó fellobbanás, bódulat

nefelejcs:
 hűség





orgona:
 áhítat

rózsa, piros:
szerelem, szenvedély




Gabriella Folkart munkája



Hevesi Katalin hímzése - Napforgós szimbólummal


rózsa, fehér:
tiszta szeretet, távolságtartás

százszorszép:
gyermekkori gondtalanság, játékosság

szegfű:
szerény, cirmos, bársonyos szeretet

Tulipán:
A legősibb motívumaink közé tartozik







Bővebben itt: 
A népművészet, mint a magyar nép szakrális művészete:

Az ősi sziklarajzok, mezopotámiai széttárt lábú nőalakok stilizálódtak hosszú évszázadok alatt virággá.

A tulipán belsejében lévő szirom a női nemi szerv ábrázolása.

Tulipánábrázolással mindenhol találkozhatunk: bútorokon, munkaeszközökön (például sulykoló), fejfákon, edényeken.







Kerámiaart fazék - tulipános életfa



Jelentése mindenhol azonos.


A tulipán különböző módosulatai a nőt kislány korától az élet minden pillanatában ábrázolni képes a betegségig, az öregségig, a halálig.

A tulipán nagyon gyakran a szívvel együtt van ábrázolva.

A nőt rendszerint virág szimbolizálta.




Kalocsai menyecskék 


A „tulipán” motívum elnevezése tulipánt, vagyis egy betűvel több, mint a virág neve.
Erősen stilizáltan ábrázolták, nem annyira virágra, mint inkább két egymásnak fordított S betűre hasonlít.
Ez emlékeztethet egy szülő nőre, és így a női nemi szervet jelképezi.







Más forrásból:
Motívumok jelentései:

Tulipán: 
Ősi női szimbólum, a fény jelképe, szerelem és az érzékiség jelképe.

Szegfű: 
A szerelem, életöröm jelképe.

Margaréta: 
Finomság, őszinteség, hűség, számíthatóság jelképe. (Sors jelkép, Szent Katalin virága).

Gyöngyvirág: 
Tisztaság, szerénység szimbóluma (Szűz Mária könnyei).

Rózsa: 
Férfi szimbóluma, élet –halál, megújulás, termékenység örökfejlődés jelképe vagy a szerelem virága, a tiszta, boldog szerelem szimbóluma is.





Csillagvirág: 
Az újjászületés jelképe.

Jázmin: 
Női szimbólum, az erény megtestesítője, a kedvesség virága.

Bazsarózsa (Pünkösdi rózsa): 
Paradicsombeli ártatlanság jele, Szűz Mária tövis nélküli rózsája.

Szív: 
A lélek székhelye, cselekedetek irányítója, ösztönös tudás szimbóluma.







Korsó: 
Élet víztartó, az életerő forrását képezi.

Galamb: 
A lélek, a harmónia, az anyaság szimbóluma, szellemi beteljesülés jelképe.

Életfa (Világfa, Kozmikus fa): 
Az örök életet szimbolizálja





Kalocsai hímzések - Hevesi katalin munkái



Általánosan a virágok a növekedést, a szépséget, szerelmet a múlandóságot is jelképezik, attól függően, hogy a kompozíciókban hogyan vannak elhelyezve.




Kalocsai terítő, kb.30 évvel ezelőtt hímezte az édesanyám.../
Az utókornak megőrizte: Lengéné Viczkó Veronika 



Kalocsai menyasszonyi viselet






Korábban nem volt általános gyakorlat, hogy erre az alkalomra külön menyasszonyi ruhát készítsenek, hanem a meglevő legszebb, legújabb ünnepi ruhadarabokból állították össze a lakodalmi öltözetet. 







Tehát a menyasszonyi viselet megegyezett az illető tájegység ünnepi viseletének darabjaiból hagyományos módon összeállított öltözettel, így 
menyasszonyi ruha tulajdonképpen nem létezett.








Makói hímzés:

A makói hímzésen megfigyelhető az egyszerűsítésre való törekvés.
A kompozíciót a felnagyított virágmotívumok alkotják, amelyek szorosan egymás mellett helyezkednek el.





A nagy formák vaskosságát a színárnyalatokban való gazdagság ellensúlyozza.

A tömör kompozíció feloldására is találunk példát.

A központi mező díszítménye a előbbivel ellentétben apró elemekből tevődik össze, amelyek nincsenek a megszokott szoros rendbe fűzve.

Ezt a lazaságot a színárnyalatok még tovább fokozzák.




Székely hímzések:

Udvarhely, Háromszék, Csík és Marosszék szálánvarrott és szabadrajzú munkái.

 Párnavégeken, lepedőkön és rúdravalókon jelentkezik, testi ruhát nem díszítettek vele.





Kender és pamut-, nem egyszer egészen vékony pamutvászonra varrták őket pamutfonallal, selyemmel csak kivételesen.

A hímzőfonal színe piros és kék, ritkábban a kettő együtt.

Az öltéstechnika általában szálánvarrott, csupán kevés keresztszem lazítja.

Az igen szép számú hímzés között vannak tisztán mértani mintájúak és mértani formájú növényi minták, virágtövek.

A hímzések egészét tekintve szembeötlik az aprólékos kidolgozás (kiváltképp a csíki példányokon), a levegős, ritkás rajz, a jól áttekinthető szerkezet.

Jól tagolt, bizonyos gazdaságossággal megszabott mezőket hímeznek. 
Zsúfolásnak nyoma sincs, a székely hímzéseken a varrók a minta tisztaságára, rajzosságára törekedtek.




Székely varrottas


A székely hímzések egyszerűek, de mintakincsük igen változatos.

Általában széles középhímet varrtak, amit két oldalról sima vagy szaggatott vonalsor zár le; a szerény peremdísz, melynek formája mindig független a középhímtől, ehhez tapad közvetlenül.

Több esetben elmarad a záróvonal és a peremdísz is, melyek ritkán bár, de egybeolvadhatnak a középmező mintájával.

Ezeknek a munkáknak nagy múltjuk van.
Eddig ismert legkorábbi keltezésű hímzésüket „Tankó Juci varrta 1793” – a lepedővég felirata szerint.

A hímzés maga kiérlelt szabatos mintájával és hibátlan technikájával arról tanúskodik, hogy több nemzedék munkája előzhette meg készítését.




(Bajka Anna munkái)
 (Erdélyi, írásos hímzéssel készült párnahuzat)






A székely szabadrajzú hímzések egyik csoportja azt a kisszámú, de igen becses lepedő- és párnavéget díszíti, melyeket „összekötő”-nek szoktunk jelölni az úri és paraszti hímzések között.

Nem egyszer lenvászonra varrták őket selyemszállal, ritkásan.

A minta gránátalmás, a virágtő szárát egyes vagy kettes gyűrű fogja át.

 A szabadrajzú hímzések másik, szintén igen becses csoportja az „összekötő darabok” mintakincsét rögzíti egyszerűbben, parasztosabban, azonban a zsúfolásra való törekvés nélkül.

Laza, néha esetlegesnek tetsző mintaszerkesztésükkel az új kifejezési formákat kereső kísérletezésről tanúskodnak.

Ezeket laposöltéssel és száröltéssel dolgozták, piros vagy kék színnel, egyre nagyobb motívumokat berácsozással töltöttek ki.


(Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (II., Bp., 1909); Viski Károly: Székely hímzések I. Csíkmegyeiek (Bp., 1924); Viski Károly: A pávaszem (Népr. Ért., 1926); Molnár István–Molnár Kálmán: Sóvidéki keresztszemesek (Csíkszereda, 1971); 125 szálánvarrott magyar hímzésminta. Árapatak (Csulak Magda gyűjtése, Gazdánél Olosz Ella szerkesztésében, Sepsiszentgyörgy, 1972); Cs. Gergely Gizella–Haáz Sándor: Udvarhelyi varrottasok (Szentimrei Judit előszavával, Bukarest, 1976).




Széki, s Székely mezöségi ős minta



Szár öltésel szokás késziteni vagy láncöltéssel
Mi még tanultunk hímezni az iskolában is....több.mint ötven évvel ezelőtt hímeztem, de arról fogalmam sincs,hogy ez a minta honnét van, eredeti-e....,mindenesetre nagyon megbecsülöm...:)Szelestey Zsuzsánna




Csángó szőttes



Gyimesi fonáján varrott " halacskás"



Székelyudvarhelyi varrottas




Széki hímzések:

Az erdélyi mezőségi hímzések egy csoportja, a többi közül erőteljes folthatásukkal válnak ki.

Túlnyomóan párna- és derékaljvégen varrták, ritkábban szalmazsák végére, egészen kivételesen kendőre is.

Szálánvarrott öltéses csoportjuk nagyban-egészben egyezik a hasonló mezőségi hímzésekkel, csupán szabadrajzú munkáik sajátosak.

 Ezt a munkát napjainkban is készítik még, noha vagy három évtizede megmerevedett szinten.







Túlnyomóan egyszínű, elsősorban piros pamutfonallal hímeznek, a kéket ritkán alkalmazzák, a két színt együttesen pedig könnyű texturájú pamutvászonra varrják.

Korábban sodrott hímzőszállal, a későbbi munkákon sodratlan szövőpamuttal dolgoznak.
A viszonylag vékony alapanyag és a vastag hímzőfonal miatt a szabadrajzú munkákat rámára feszítve varrják.

A mintakészlet nem gazdag: 
szálánvarrottból 7, a szabadrajzúakból 11 minta ismeretes (utóbbiak nevei: komlós minta, régi pávás fészekkel, szőlőminta, bokros minta, csengettyűs, tulipános, szekfűs, a régi almás, koszorús minta, fenyőágas és poharas minta).

Ezeket a varróasszony karton sablonok nyomán rajzolja a vászonra.

Az egyes mintáknak nevet adó elemeket vagy hulláminda vagy csak jelzett vízszintes középtengely két oldalán helyezik el, vagy sorban egymás mellett a középmezőben, háromszor, ötször, a széles párnákon, derékaljvégeken hatszor is, és közeiket kisebb improvizált motívumokkal töltik ki.





Széki viselet



A java mintát száröltéssel varrják tömött sorokban „egyszer oda–egyszer vissza”, így a láncöltéshez hasonló sort nyernek.

Az ilyen száröltéses sorpárokat „töltésnek” nevezik s „kereken mennek” vele sorban, hogy minél tömöttebb, „pirosabb” foltot nyerjenek.

A nagy minták közeit keresztszemmel vagy rácsozással töltik ki.

A főelemeket füzérrel fogják össze vagy koszorúba foglalják, mégis a legjellemzőbb talán a fészekbe helyezett madár.

Egyes varróasszonyok arra törekednek, hogy a „csipke”, a peremdísz összhangban legyen a középhímmel, de van rá eset, hogy a peremdíszt elhagyják a választó zsinórral együtt, ill. beleolvasztják a középmezőbe.

A széki hímzések közt igen nagyszámú az elnagyolt, a pontatlan varrás.

A szálszámolásos munkákat sokszor a szálak számolása nélkül varrják találomra, amely azután nem egyszer az egész darab ferdüléséhez vezet.
De sok a rosszul sikerült szabadrajzú hímzés is.

(Irod. Palotay Gertrúd: A szolnok-dobokai Szék magyar hímzései (Kolozsvár, 1944); Fél Edit: Ungarische Volksstrickerei (Bp., 1961); Szentimrei Judit: Széki iratos és varrottas munkák (Népismereti dolgozatok, 1976, Bukarest, 1976).




Mezőségi hímzések:

Az erdélyi Mezőség északi felében lakó magyar népcsoportok munkái.




Mezőségi hímzés


Párna- és lepedővégeken, kis és nagy abroszokon és kendők végein találhatók.
(Az öltözet darabjai közül a bőrruhák hímzettek.)

Kender- és pamutvászonra egyaránt varrták.
Hímzőfonaluk a pamut, a szőr, a bolti gyapjúszál és a kendercérna.

Túlnyomóan egy színnel dolgoztak: pirossal, bordóval, feketével, különleges rendeltetésű tárgyakon (amilyen a koporsófedő ruha) sárgával.

A kék-piros-fehér, kék-fehér, fekete-fehér ritkább, mint pl. a Maros mentén.

A több szín helyett sokféle öltésforma fölhasználásával teszik változatossá a munkákat.
Itt is egymás mellett él párhuzamosan a szálszámolás után készült és a szabadrajzú munka.

Az előbbit szálánvarrott öltéssel, keresztöltéses és vagdalásos-laposöltéses technikával valósítják meg; az utóbbinál egyaránt éltek a laposöltéssel, a száröltéssel, a Margit-öltéssel és a láncöltéssorral.

A láncöltéssel, esetleg száröltéssel keretezett Margit-öltéssorokat mezőségi öltésnek szokás nevezni.

A mezőségi himzéseknek nincsenek kiérlelt, megszámlálható mintaváltozatai, mint a legtöbb hímzőcsoportnak.





Mezőségi párna (Erdély) gyönyörű motívumokkal.



Községek, ill. községcsoportok szerinti dialektusai vannak: Válaszúton a geometrikus vagdalásos-laposöltéses munkát kedvelték, Mezőkeszűn–Palatkán, Buzában–Feketelakon stb. a szabadrajzú munka eltérő változatait.

Mintakincsükben, mint eszmei készletben, megtalálható az országos mintaanyag jelentős része, ám megjelenítésük jóformán minden esetben egyéni.





BOGÁRTELKEI LÁNYOK KALOTASZEGI NÉPVISELETBEN
(Erdély, Kolozs megye)



A varró minden darab készítésekor mintegy újrateremti a mintát kedve, igénye, ízlése, találékonysága szerint és teszi oldottá, kötöttebbé, lazábbá-tömörebbé, állóvá-mozgóvá.

Jellemző kompozíciói: a koszorús minták, amikor virágos-leveles köröket helyeznek egymás mellé; az egymásba fonódó kettős fűzéres minták, melyek ugyancsak koszorúkat alkotnak; a hullámindás minták, melyeknek öbleiből mindkét oldalra virágok ágaskodnak; a vízszintes tengely mellett tükörképszerűen kettős hullámvonallal tagolt minták, amikor a hullámok öblei több-kevesebb távolságra vannak egymástól; továbbá a talppal szembefordított virágvázas minták számos változata (tekergő virágindákkal, melyek kitöltik az egész párnavéget), a fekvő S-ek sora; az erőteljes hulláminda, amelyhez két oldalról szerény rozetták és liliomok csatlakoznak vékony szárral.




Mezőségi párna 



A vékony szár egyébként nem sajátja a mezőségi himzéseknek, sőt nemegyszer éppen a vaskos szárakról ismerhetjük azt fel.

Megtalálhatjuk a szerény virágtöveket akár szívből, akár edényből indítva, melyeknél a vaskos szárakból adódó merevséget a köréjük helyezett pontsorok próbálják lazítani.

Maga a mintaszerkesztés is sajátos: a mezőségi himzéseknek gyakran nincs pereme, záróvonala.

Ha mégis alkalmazzák ezt a beosztást, akkor a középmező igen széles és a peremminta jelentéktelen, esetleg csak egy zegzugos vonal.

A mezőségi himzések legtöbb ismert példánya a múlt századból, a század végéről való.

Nem olyan jelentősek a vidék vászonkultúrájában, mint a sokkal nagyobb számú igen változatos szőttesek.

A mezőségi himzések sajátos csoportjai a széki hímzések.

(Irod. Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila: Ismeretlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok (Népr. Ért., 1941); Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila: Mezőségi magyar hímzések (Kolozsvár, 1943).




Kalotaszegi hímzések:








Kalotaszeg az erdélyi magyarság hímzésekben leggazdagabb vidéke a sokféle hímzőtechnikát, a hímzett holmi mennyiségét és a hímzés kivitelezését illetően. 


Undi Mária gondolata:


"Ily munka csak egészséges lélekből eredhet s csak az ily néplélekben mélyen gyökerező művészi alkotásvágy hozhat létre tízezrével oly magas művészi értékű munkát, mint a kalotaszegi, akinek az írásos varrottast köszönhetjük."







Noha intenzíven szőnek is, mellette mégis virágzik – akárcsak pl. a Sárközben – többféle hímzés: a „fehéres” vagy szálvonásos, vagdalásos, laposöltéses munka kétféle változatban is; a szálánvarrott öltés és az „írásos” (írásos öltés) munka. 





Kalotaszegi írásos - pávás párnarészlet



Készült ezek mellett rececsipke, darázsolás, gyöngyhímzés, a mellrevalókon szűcshímzés, az ujjasokon géphímzés.





(Mezei Anna fotó)



Nem minden községben varrtak egyforma intenzitással.

Bánffyhunyad munkái választékos gazdagságukkal kiemelkednek.







Némely községben bizonyos hímzésféleségeket kihagytak, nem varrtak, mert a hangsúly mindenütt elsősorban a szőtteseken volt.

A hímzést az ágyi ruhára és abroszokra varrták többségében, de került kendőre, női és férfiingekre, kötényekre, szoknyákra, pendelyekre is.





Kalotaszegi varrottas







Ezen a vidéken is egymás mellett élt egyidőben többféle hímzőtechnika.

A szálánvarrott munkát elsősorban párna- és derékaljvégeken, valamint abroszokon lehet megtalálni kendervászon alapon.





Kalotaszegi varrottas részletek



A női ingek kézelőit és álló gallérait is ezzel a technikával dolgozták.
Egy színnel, vörössel, kékkel, ritkábban feketével varrták, túlnyomóan pamutszállal.






Kalotaszegi fehér nagyloptás minta



Az abroszokon előfordul a piros színű hímzés kontúrozása kékkel.

Talán valamennyi, az országban fellelhető mintát ismertek és varrtak itt, általában széles középhímben, keskeny peremdíszekkel.





(Mezei Anna fotó)



Baudoin Gabriella festménye



Ennél a munkánál azonban jelentősebb a „fehéres”, a szálvonásos-vagdalásos, ugyancsak országos elterjedésű munka.





Kalotaszegi írásos díszítő - elemek



Nagy többségben pamut- vagy sárga vászon lepedők széleit és az összevarrások mentét díszítették így fehér pamutszállal.

Csak egyes községekben s a hímzésféle divatjának vége felé varrtak néhány lepedőt vörössel vagy feketével.





Kalotaszegi nagyírásos



Egy-egy községben 5–7–9 mintát ismernek belőle.

Ez a munka a lepedőkön mindig aprólékos (csakúgy, mint a férfiingeken és gatyákon).

E század húszas éveiben átvitték e technikát párnavégekre is, de már nagy kockákkal s ennek következtében megnövekedett (bár még mindig régies) mintákkal.






Kalotaszegi  szoba



E két hímzésféleséggel – noha sajátosan átfogalmazott mintákkal – Kalotaszeg az országos hímzésanyagához kapcsolódik szervesen.

Sajátosak és másutt fel nem lelhetők viszont a szabadrajzú „írásos” hímzések. 
Ezeket varrták fodorvászonra, pamutvászonra és gyolcsra, mindig egy színnel: vörössel, kékkel, feketével, ritkábban fehérrel. 








A hímzőfonal szőr, gyapjú- és – nagy többségében – pamutszál.

Ágyi ruhák, párna- és lepedővégek, ágyfűtől valók készültek vele elsősorban, de varrták kendők végére, abroszokra, női ingek ujjára is.





Kalotaszegi  nagy írásos



Ennek a technikának a motívumkincse nem nagy, a kisszámú motívumból azonban a szinte megszámlálhatatlan szerkezeti szkéma révén páratlanul változatos és gazdag hímzésanyag jött létre.




KALOTASZEGI ÍRÁSOS - VARROTTAS 










Vásárfia :-)  - kalotaszegi írásos - varrottas - Szilágyiné Kis Lukács Erzsébet népi iparművész munkája


(Sepsiszentgyörgy, 2014. május 1.)





Kalotaszegi szépség


Fő motívumai a gránátalma, tulipán, akantuszlevél és a rozetta.
 Ezekből állítják össze a virágtöveket, akár kerekre formáltan, akár hosszúkásra elnyújtva.







Egy-egy virágtő szétterülhet egy egész párnavégen, vagy állhat karcsún, másodmagával egymás mellett, úgy azonban, hogy két alsó virágját lehajtják egészen a tő alsó széléig.

Ezen a vidéken ugyanis ismeretlen a virágtartó edény vagy korsó, amelyből másutt a virágtő kinyúlik, és nem állítanak oldalához madár- vagy állatpárt sem; a teret virágtőnek magának kell kitöltenie.




Kalotaszegi írásos részletek



De készíthetnek forgórózsát is elnyújtottra formált gránátalmákból – ez a párnavégek és abroszok egyik jellemző motívuma, egy párnavég közepén három fér el belőle rendesen.

A „pápaszemes” mintát a virágtő két szárának begörbített végével formálják oly módon, hogy abba helyezik el a rozettát.







 De illeszthetik a virágtövet igen mély öblű hullámindába is, melyet leveles ágból formáltak.

Nemegyszer szegletesre formálják a rozettát vagy a gránátalmát, a közepét berácsozzák s a hozzáillő levélsorokat is szegletesen helyezik el mintegy mértani alakzatokba tömörítve.

Igen gyakori – kiváltképp párnavégeken – az a középtengelyes minta, melynek alsó felső oldalán sugarasan elrendezett szárakon vannak a többé vagy kevésbé hosszúkás virágok.

A dús mintákkal nagy vászonfelületeket borítanak be, a minta tömöttségét, zsúfoltságát még vízben sulykolással is fokozzák: a víztől és sulykolástól a vászon összemegy, fodrozódó felületet kap, és összerántja a hímzést is.







A kisírásos (láncöltéses) technikával varrt darabokon a minta lazább és rajzos hatású, a nagyírásosnál csak a szélesebb öltéssorok miatt is tömörebb és a motívumok szerkesztésmódja a természettől elvontabb.

A tömörítés egyes daraboknál a minta teljes bezáródásáig megy, a hím beborítja az alapot.
E munka kezdeteit nem ismerjük.







Egyes példányok 1830-as datálással már kiérlelt mintákat, hibátlan technikát mutatnak be.
Fel kell tételezni, hogy a szőttes, a szálánvarrott, a vagdalásos-laposöltéses technikák mellett az írásossal is éltek már a 18. sz.-ban, esetleg korábban is. 







Maga a nagyírásos technika más magyar csoportoknál csak kísérő öltésül jelentkezik.

Európában a 12–13. sz.-tól ismerni előfordulását.

A kalotaszegi hímzések jellegzetességei még a női ingek elején a ráncolások és azok mintás letűzése, főleg azonban a kötényeken és muszujokon levő darázsolások.







Ezek a technikák sem ismeretlenek másutt, mégis ilyen megvalósításban, színesen, nemegyszer gyöngyösen csak ezen a vidéken készítették.







A kalotaszegi hímzések motívumaik révén a régi stílushoz kapcsolódnak, a tömör, zsúfolt kivitelezés pedig már a parasztstílusok felé utal.


A párta









(Mezei Anna fotói)


(Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (I., Bp., 1907); Bátky Zsigmond: Kalotaszegi varrottasok (Bp., 1924); Dajaszászyné Dietz Vilma–Palotay Gertrúd: Kalotaszegi keresztöltéses gallér és kézelőminták (Kolozsvár, 1942); Fél Edit: Ungarische Volksstickerei (Bp., 1961).




„Pántlikás kötény” Kalotaszeg, Erdély


A pántlikás kötény eredetileg fekete klottból készült, mint a muszuly, de a keretező és a sarkokban elhelyezett szalagdísz piros, kék, fekete.

A kötény színe vagy rózsás volta fejezte ki a kort és az alkalmat.

(A képen látható darab a Budapesti Néprajzi Múzeumban látható.)





Kalotaszegi zsinórral keretezett



A ráncolás

A ráncolás a ruhadarab részeinek szűkítésére, összehúzására használt eljárás. 

Fejlettebb változatai a ruha díszítését is szolgálja.

Főleg az egyenes szabású ruháknál alkalmazzák.

Erdély bizonyos tájegységein még a 20. században is készítették és viselték az ún. mellévarrott újjú inget.

Ennek a nyaki részét mindig ráncolással húzták össze, amit gyakran szövőöltéssel rögzítettek és díszítettek.





Annak ellenére, hogy ez az eljárás nagyon munkaigényes a parasztságnál sokáig fennmaradt mint ünneplő ruha.

A ráncolást hagyományosan a ruha nyílásainak összehúzására használják.

Tehát olyan helyeken alkalmazzák, ahol a hideg behatolhat (kézelő, nyak, vagy kétrészes ruha esetén a deréknál).





Előfordulhat a vállnál vagy könyöknél is.

Ez utóbbi esetben a kézelő bő marad és általában gazdag csipke díszíti (lásd a Gyimeseken).

A magyarságnál főleg a női ruhákra jellemző díszítés.





A reneszánszban viszont gyakran használták férfi ruhák díszítésére.

A ráncolást régen a vászonfélék tárolásakor is alkalmazták.

Például ráncba szedve tették el a lepedőt is.

Innen ered a mondás, hogy "ráncba szed valamit", vagyis rendbe rak valamit. 

Kalotaszegen a lobogós ujjú ingnek és Széken is a vászoningeknek az ujját eltevéskor harmonikaszerűen hajtogatták össze és arra göngyölítették rá az ing többi részét, hogy kibontva ne legyen gyűrött.




A képen kalotaszegi magyar kötény "darázsolásának" részletét láthatjátok.



Kalotaszegi vállfűs

A második világháborút követően a vállfűs ingek használata és emiatt a készítése is szinte megszűnt.





Kalotaszegi vállfűs


Az írásos hímzés fokozatosan átkerült a párnákra, lepedőkre, terítőkre, kendőkre, de díszítettek írásossal falvédőt, ágyterítőt és szinte mindent.




Kalotaszegi életfás - tulipános - madaras - Napforgós szimbólummal


Torockói hímzések:






Erdélyi vászonhímzések. 

Két csoportjuk ismeretes, az egyiket a házbelső vászonféléire varrták, a másikat a testi ruhákra.

Az első csoport hímzései párnavégeken, szalmazsák végén, lepedőkön és rúdravalókon találhatók. 

Igen vastag, durva szövésű vászonra vastag szőr- vagy pamutfonallal (gyakran két szálat fűzve a tűbe) hímezték, egy időben egyező tárgyféleségeken kétféle technikával: az ínvarrásnak nevezett laposöltéssel és a „keresztöltésnek” mondott szálánvarrott öltéssel.

A laposöltést igen változatosan alkalmazzák, egy-egy motívum varrásánál több keskeny és szélesebb laposöltéssort varrnak egymás mellé, keskeny laposöltéssort alkalmaznak a díszítőelemek körvonalául, belsejüket pedig torockói keresztöltéssel vagy egyszer átöltött ráccsal töltik ki.







A hamis laposöltéssel varrt díszítőelemeket keresztben átfektetett szállal varrják le. 

Laposöltéssorból alakítják ki a növények szárait is, nemegyszer két párhuzamos keskeny sorból, közüket pedig egyszerű vagy kettős csomókötéssel töltik ki. 

Felületkitöltőként jelentkezik a laposöltés mellett a Margit-öltés is.

A hímzőfonal korábban rozsdabarna vagy vörös szőr volt, később vörös és kék pamutfonal.

 Rendszerint egy színnel varrtak egy darabot, csupán a párnák között vannak kék és fehér pamutegyüttes együttes alkalmazásával készített változatok.






Torockói varrottas minták



Az igen erőteljes, hatásos munkákon alig több mint öt mintát számolhatunk össze, de sokszor ezek is alig térnek el egymástól. 

Ugyanazok a virágtövek sorakoznak egymás mellett a rúdravalókon, mint amiket a párnavégek nagy hullámindáiba illesztenek. 

A kis számú mintával dúsan és tömötten borították be az adott vászonfelületet.





Torockói metéltes



Egyedül a torockói párnavégeken viszik túl a mintát a párna végéről a párna szárára is; innen ismertek a 8–12 m hosszú rúdravalók is tömött sorban egymás mellett álló hétágú virágtövekkel, nemegyszer két sor erőteljes peremdísszel.

A nagy múltú minták a régi stílusú népművészetet képviselik, kivitelezésük viszont zsúfoltságával egyszer-egyszer a parasztstílusokat ( új stílusok a népművészetben) idézi.

Parasztosnak tekinthető a régi minták egyik-másik átformálása, pl. a gránátalma sziklevele helyébe kismadár feje kerül, a hulláminda végére kígyófej stb. 

Vaskosabb, parasztosabb hatású lesz a hímzés azáltal is, hogy a szokásos két szál helyett – a szálánvarrottnál – négy szálat fűznek a tűbe. 





Torockói varrottas



Ennek az igen magas szintű, városias hímzésnek sajátos vonása, hogy csupán egyetlen formájában ismerjük. 

Nem tudjuk követni alakulásmenetét, kibontakozását, esetleg hanyatlását. 

Szép számmal ránk maradt emlékanyaga egészében egy elért csúcsot képvisel.

A sokszor torockóinak minősített, kevéssé erőteljes, ritkás munkák Torockószentgyörgyről és Aranyosgyéresről valók. 

A torockói hímzések második csoportjából legjelentősebb az inghímzés. 

Vörös, kék vagy fekete gyapjúszállal tömött laposöltéssel varrták finom fehér gyolcsra.

A sípujjú ing kézelőjét, azután a „füdzőt” és a „mejrevalót” ( torockói viselet), melyek már selyemalapra készülnek, a gyerekfőkötőkhöz, övekhez, fátyolszélekhez hasonlóan vörös, fekete vagy többszínű selyemszállal varrták, alkalminak tűnő aprólékos mintáikkal.

 Jelentősebbek a fekete selyem főkötők fehér pamuthímzésükkel,amelyek a sárközi főkötők hímzésével tartanak rokonságot.

(Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (II., Bp., 1909); Ferencz Kornélia és Palotay Gertrúd: Hímzőmesterség (Bp., 1940);



Tardi keresztszemes:

Fehérített nyers kendervászonra készült piros és kék pamut fonallal, keresztöltéssel.







A keresztszemes hímzés közismert, jellegzetes tipusát alkotja a dél-Borsod megyei Tard és néhány szomszéd község mintáinak.

Az ornamentika mindig csík alakú, szalagszerűen húzódó.

Mértani és növényi díszítőelemeik mellett gyakori a madár ábrázolása is.

Csaknem az egész díszítmény tiszta pirossal kivarrt, itt-ott a farkakon, az eperlevélen és a madarak közti virágtövekbe került, igen kevés kék szín.





Tardi keresztszemes hímzésű terítő részlete, házivásznon. 
– itt Bükkzsérc, 2006.08.18. Fotó Barsi Hajna.



A tardi keresztszemes hímzés jellegzetessége, hogy készítésekor az egymás mellett lévő keresztszemek felső öltései egymással ellenkező irányban dőlnek. 

Ennek következtében az egymás alatti sorokban mindig négy-négy felső öltés egy pontban találkozik.



Hódmezővásárhelyi hímzés:

A régi tiszántúli hímzések közé tartozó, a névadó város mellett néhány más helység párna-véghímzéseit is jellemző hímzéscsoport.







„Szőrös párnavégeknek” is nevezik a hímzőfonálul szolgáló gyapjúszál után.

Hamis laposöltéssel, kisebb számban szálánvarrott öltéssel hímezték kendervászonra.
 Nagy, gazdag, nemegyszer buja hímzésmezőkkel tűnnek ki.

Az árnyalásos varrás fokozza ezt a hatást.

Gránátalma, tulipán és szerényebb rozetta motívumait hullámindák közé helyezik el a középmezőben és a peremeken egyaránt.

Másik gyakori szerkezeti szkémája a szakaszos elrendezés, amelynél 3 rozetta körül, centrálisan helyezkednek el a stilizált virágmotívumok, tulipánok.

Ismert az a mintaszerkezet is, hódmezővásárhelyi hímzés amely egyetlen szerteágazó virágtővel borítja el a középmezőt.

Jellemzi a hódmezővásárhelyi hímzéseket, hogy a többi régi tiszántúli hímzéstől eltérően széles peremdíszek rendesen a fődíszítmény, a középmező motívumait ismétlik vagy variálják.

Fő színei a sárga-barna, a lila és kék árnyalatai, de van tiszta fekete és sötétbarna hódmezővásárhelyi hímzés is.

Kiss Lajos „templomcifrás” megnevezést hallott a hódmezővásárhelyi hímzésekről, ami talán utalást sejtet itt e minták forrásaira.


(Irod. Kiss Lajos: Szőrös párnavégek Hódmezővásárhelyen (Népr. Ért., 1928); Knotik Márta: Keresztszemes szőrhímzések a Délalföldön (Móra Ferenc Múz. Évkve, 1970–71).



Kun hímzés:

Ennek a hímzésfajtának a virágkora a 18. század volt.

Az e korból megmaradt gyapjúfonállal - szőrrel - varrott párnavégek a Nagykunság három településéről, Karcagról, Kisújszállásról és Kunmadarasról származnak, ma a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban találhatók.







A kunsági párnavégek kompozícióját a hangsúlyozott középmintán egy középpont köré szimmetrikusan szerkesztették.

A középső virágminta mellett két oldalt elhajló tulipán, vagy rozetta helyezkedik el.
A kompozíció hármas tagolását rendszerint egy-egy virágos ág zárja le.





Nagy Istvánné munkái



Virágja tulipán, vagy nefelejcs.

 A kunsági hímzések széldíszítményei rendkívül változatosak.

Ma kunhímzéssel ügyes kezű asszonyok készítenek terítőket, díszpárnákat, lakásdíszítő textileket.
A Jászság hímző művészete a szűcshímzésben gyökeredzik, mely a múltban gazdag motívumkinccsel bírt.







A szűcsmunkákhoz egykor a hosszúszőrű juhok erősebb bőrét használták.

Ebből a szűcsmesterek subát, ködmönt készítettek.
Egy férfi subára átlagosan 14-16 birkabőrt dolgoztak fel.
A subát, a ködmönt előbb színes, majd egyszínű zöld fonallal kihímezték.

Ma lakástextileken, ruházaton, öltözet-kiegészítőkön láthatjuk a jászsági szűcsmintákat.

A régi alapmotívumokat a textil-adta új lehetőséghez áttervezték.

A fehér textilen impozánsan mutat az egyszínű, zöld hímzőfonallal kivarrt motívum.

Hosszú folyamat eredménye a jászsági szűcshímzésből kialakult egyedi jászhímzés, amely Magyarország tájegységei közül a legfiatalabb textilen alkalmazott hímzés.



Veszprémi hímzés:






Ecseri hímzés:





Csengeri hímzés:






Göcseji hímzés:

A Göcsej vagy Közép-Zalai-dombság a Zalai-dombság legnagyobb kistája Zala megye területén.







A Göcsej megnevezés a hagyományos magyar tájszemléletben a 17–18. század óta adatolható, eredete az ’dimbes-dombos, árkos, terméketlen vidék’ jelentésű göhej~göcsej köznévre megy vissza.

A terület az Árpád-korban határőrvidékeink közé tartozott, később jelentőségét elveszítette.

A göcseji asszonyok 19. századi népviseletének jellemző darabjai a széles fakeretre hajtogatott, fehér vászon főkötő (pacsa), a hosszú alsóruha (alsóümög), a kékfestett ráncos szoknya (vászonpéntő), valamint a télen mellényként használt kengyeles bundamelles.

A göcseji népi kultúra tárgyi emlékeit a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeum mutatja be.



Hetési hímzés:

A szlovéniai magyarság népművészeti értékei közül, talán a hetésinek nevezett népviseletére és hímzésére a legbüszkébb.







A hetési népi textilkultúra legékesebb megnyilvánulásai a szőttesek és a gazdagon hímzett viselet.

A hetési hímzés olyan néprajzi értékeket hordoz, mint a subrika díszítés vagy a bújtatásos öltés.

Ma már nehéz elképzelni, de igazán kevesen múlott, hogy ez a kincs öröke elvesszen.

Az 1930-as 40-es évekre a Hetést is utolérte a többi tájegységhez hasonlóan a népviselet elhagyása és ezzel együtt a hímzés kultúra eltűnése.

Az öltözködésben és a lakáskultúrában a gyári anyagoké lett a főszerep.

Jelenleg 14 hímző szakkör működik a szlovéniai magyarság körében és 3 hímző népi iparművésszel is büszkélkedhetünk.

Bátran kimondhatjuk, hogy az elmúlt, közel 25 évben egy, a Kárpát-medencében egyedülálló hímző szakköri mozgalom született és virul.

A szakkörök tagjai nemcsak a hímzés, de a csipkekészítés, a tojásfestés, a fafaragás, a csuhéfonás és a kosárkötés hagyományait is őrzik.



Pozsony megyei:

A felvidéki hímzések a nép ügyessége, bizonyos fokban kifejlett jó ízlése és megfigyelőképessége mellett tanúskodtak.







Sajnálatos, hogy főképpen az arany-és ezüsthímzéshez, mely régen a menyasszonyok legfőbb éke volt, már csak két-három Pozsony megyei községben értenek; 

Trencsén és Nyitra megyében már jónéhány éve felhagytak az arany- és ezüsthímzéssel, mely régebben szintén nagy divat volt.

Ügyesen tudták az arany-és ezüstszálakat a selyem közé keverni, főleg az állati minták hímzésénél.



Drávaszögi hímzések:

A Drávaszög községeinek a sárközi főkötőkkel rokon jellegzetes főkötőhímzései.







A drávaszögi hímzéseket is fekete muszlinon varrták fehér fonallal; a minták nagyobbak, a sárközihez képest szinte elnagyoltak.

Előképeik aranyhímzések is lehettek.

Ellentétben a sárközivel, itt kisebb díszítmény jut a főkötő elejére, a nagyobb a kontyot borítja.

Laposöltéssel, nyolcas öltéssel, huroköltéssel, láncöltéssorral, száröltéssel, keresztöltéssel és Margit-öltéssel varrták.

A nagy rozetták közepét keresztekkel és a pókolásra emlékeztető laza öltésekkel töltötték ki.

A főminta a főkötő kontyot borító hátsó lapjához igazodik, melyet két szimmetrikus félre tagolnak: egyik fél tükörképe a másiknak.

Néha csipkesor választja el őket, máskor egybe szerkesztettek.

Akad madaras, rákos minta is, de a legtöbb rozettákból, gránátalmákból, tulipánokból és leveles ágakból áll.

A minták java mozgalmas, amit a kevés díszítőelem változó állásban, világos, egyértelmű kompozíció szerinti elrendezésével érnek el.

(Irod. Gönyey Sándor: Drávaszögi hímzések (Bp., 1944).




Palóc föld hímzései és népviseletei:





A palócok Nógrád megyét és a Szlovákiához került Felföldet lakják. 
Öltözködésük faluról-falura kisebb mértékben eltért. 
A Börzsöny, Cserhát, Mátraalja sok apró kis települése ha egy plébániához, egy anyatemplomhoz tartozott, akkor már sok hasonlóságot mutatott.






A legszínesebb és változatosabb fejrevalókat itt hordták. 
A ludányhalászi farkas főkötő annyira megtetszett Petőfi Sándornak, hogy naplójába feljegyezte: ha megházasodik, feleségének majd innen hozat főkötőt.






Hollókőn ünnep alkalmával fel is teszik fiatalasszonyok fejükre a nem kevésbé díszes gyöngyös fodros menyecskekendőt.

A kazár asszonyok kontyvasra tekerték a hajukat majd erre kerültek a különböző főkötők. 
Az ünnepélyesség különböző fokait kifejező nagyrózsás, ezüstcsipkés, aranycsipkés főkötők magassága sokszor a nagyaraszt is meghaladta, s koronaszerűen keretezte a fejet.

A palócság kulturális ismertetőjegyei között előkelő helyen szokás említeni a népviseletet, amely azonban már csak rendkívüli esetben kerül elő a ládafiából, illetve a hagyományőrző csoportok pompáznak bennük a különböző szereplések alkalmával.






A Palócföldön belül számos viseleti csoport alakult ki a nők hajviselete, főkötőik színe, díszítése, szoknyájuk száma, hossza, az ingvállak hímzése, a kötény formája, a pruszlik (ujjas kabátféle), a mell és fejkendő anyaga megkötésének módja, a férfiak kalapja, ingük hímzése, a rojtos aljú gatya hossza, szélessége stb. alapján. 

Az öltözet falvanként és csoportonként kifejezte viselőjének korát, vagyoni állapotát, de az alkalomra is utalhatott. 






Jellegzetes volt az új menyecskék főkötője. 

A szőtteshímek leginkább kötényeket, tarisznyákat és törülközőket díszítették. 

A feketével, illetve a fehérrel varrott lyukhímzést a kék-piros, majd a több színű követte.

A pásztortársadalom faragó, véső tudományát kampósbotok, ostornyelek, ivóbögrék, sótartók stb. őrzik.

  

Hollókői népviselet:


A hollókői népviselet a mai napig élőnek tekinthető, de már csak a vasárnapi szentmisékre, jeles ünnepek alkalmából veszik fel a lányok és az asszonyok. 






Az ünnepi felsőruházat valaha a család anyagi helyzetét is tükrözte, egyben öröklődő vagyontárgy volt.

A viselet a családi állapotot kifejező főkötő, az ingváll és a sok alsószoknya
Utóbbiból munkához kettőt, ünnepeken akár húszat is felvettek a hollókői nők!  

Az ingváll több rétegű ruhadarab: 
vászon, gyolcs, selyem, végül tüll ujjat illesztettek össze, s az egészet együtt bíboringvállnak hívták. 






A korábban elterjedt egyszerű, kékfestő ruházatot a zárt kistelepülésen csak a XX. század elején váltotta fel a piros, kék, zöld kasmír- és selyemanyag. 
(Más falvakban ekkor már kezdték elhagyni a népviseletet.) 

A felsőszoknya felé hímzett, fekete kötényt is kötöttek, aminek szakácska a neve. 

A vállukra rojtokkal díszített, kasmír nagykendőt terítettek.



Bujáki népviselet:


Messze földön híres a színes bujáki népviselet, amit a XX. század első felében Glatz Oszkár (1872-1958) festőművész örökített meg.

A bujáki viselet legszembetűnőbb jellegzetessége a kurta szoknya, ami valamivel térd fölé ér. 






Ezekből persze 10-15-öt is felvettek egykor. 
A szoknyák szélére színes szalagot is varrtak, ami fodor hatását keltette. 

A vidéken szokatlan volt, de itt ismerték a sonkaujjat is, az ingváll ékességét. 






Ugyancsak jellemző a sok gyöngy viselése. 

Más falvaktól eltérő módon itt a leányok haját nem két, hanem egy ágba fonták, a főkötő tetejére pedig arany- és ezüstszálakból, gyöngyökből fűzött bokrétát illesztettek. 

Bujákon a vasárnapi szentmiséken, községi rendezvényeken, családi ünnepségeken is meglehetősen gyakran lehet látni viseletbe öltözötteket, mivel az utóbbi években egyre többen térnek vissza ilyen módon a gyökereikhez.






Nógrád m.-i summásfalu szertelenül díszített öltözete,
a 20. sz. elején vált ki a környező községek viselete közül.  
A leányok hátrafésült előhajukat a fejtetőn körfésűvel tűzték meg.

Az asszonyok hajának kontyát kéregpapír karika, a konty formázta a puha felső főkötő alatt. 






Az új asszonyok lakodalomban, mulatságra főkötőjüket fodrosra húzott fekete vagy kék selyempánttal, a kakatúrral és csésze formájúra alakított, gyöngyökkel bélelt piros selyemszalaggal, a bukorral díszítették.

A nők alsószoknyát is takaró kasmír szoknyák elé széles fekete selyem kecelét kötöttek, amelyet a szoknyákhoz hasonlóan apróra beraktak. 

Ingükre fehér, lyukas hímzéses, erősen keményített vállkendőt borítottak, nyakukat több soros fehér gyöngyfüzér fedte. 




Józsa Judit alkotása



A csizmát korán elhagyták, félcipőbe bújtatott lábukat viszont több egymásra húzott fejetlen harisnyaszárral csizmaformájúra vastagították.

A posztóruhát viselő férfiak már a két világháború között, a nők csak másfél évtizede vetették le a bujáki viseletet.



Kazári viselet:


A korábban közös anyatemplomú és közigazgatású Kazár és Vizslás Nógrád m.-i községek ruházkodása, amely kapcsolatot mutatott a Maconka környéki falvak öltözködésével is.






Az 1920-as évektől a salgótarjáni szénmedence bányáiban dolgozó férfilakosság a vászon testi ruhákon viselt bőr és szűrposztó felsőruhákat, a posztóruhát szinte fel sem véve, polgári szabású szövet-, ill. kordbársony nadrágra és kabátra cserélte fel. 
A csizmához viselt nadrágot piros posztó szívvel és halcsontgombokkal díszítették.






A női viselet számtalan archaikus vonást megőrzött. 
A leányok haját fekete bársonyszalag, a bodros szorította le, az új asszonyok arany-, ezüstcsipke főkötőjét tüllkendő, sejteskendő borította. 

Az ingváll használt változatai között szerepelt a korábbi mellévarrott ujjú, bő nyakú bundaingváll is az újabb bevarrott, szűk ujjú szukaingváll mellett. 






A pendelyre, az alsó szoknyák fölé lajbitos szoknyát öltöttek, amelyet derékhoz felszúrva is viseltek, eléje keskeny vagy széles vászon gangát (kötény) kötöttek. 






Öltözetükhöz a csizma illett. 
A múlt század végéig a menyasszonyt rókaprémes mente illette meg.

A kazári viseletet a férfiak a nagyméretű iparosodás következtében már a két világháború között, a nők csak napjainkban hagyták el.




A páva:




A páva, mint szimbólum


Európai jelenlétének ideje nehezen határozható meg.
Azt tudjuk, hogy húsát régen fogyasztották.

Az ókori elképzelés szerint nem romlandó, ezért az örök élet szimbóluma.

A pávamotívum a görög mitológiát is át meg átszövi.

Jézus alakjához is kapcsolódik a páva, mint a hatalom szimbóluma.
A középkori ábrázolásokban lélekmadárként szerepel, majd később megváltozott értelmezése, s így lassan a gőg és a hiúság jelképévé lett.
Nehéz lenne a történelmi pillanatot meghatározni, amikor őseink ezzel a madárral találkoztak, a jelentése alapján keleti gyökerekre gondolhatunk.





Halasi csipke


A Jelképtár szerint a teljesség és a hatalmasság jelképe.
Farka az univerzum szimbóluma, kitárulkozása a lélek kitárulkozásával azonos.

Népköltészetünkben az örök szerelem jelképe, a csábítás madara, akárcsak Indiában.

A páva Indiában napjainkban is szent állatként tisztelt madár, a madarak királya.
Hangja meglehetősen kellemetlen, repülni nem igazán tud, de szívesen köszönti a napfelkeltét a háztetőről.

Sok szép madarat találhatunk a természetben, de a páva valóban nagyon különleges, aki látta, nem felejtheti el.

Talán ebből adódik, hogy mindig megihlette a művészeket.







A legősibb emlékek a népművészetben maradtak ránk, úgy Indiában, mint hazánkban.
Az irodalomban a szépség, a tánc ritmusa, a virág szépsége, a tökéletes harmónia, az ideális szerető szimbólumaiként jelenik meg.

Szikkimben úgy tartják, létezik a „Pávák országa”, s ezt a madarat Isten Atiaryak kérésére és védelmére teremtette.

A démonok elleni harcában a páva segítette különleges képességeivel.

A páva varázslatos táncával megbabonázta az ellenséget, s így győzte le őket Atiaryak.

A pávát mindig az emberek segítőjeként látjuk, sok különleges, misztikus képességgel bír.





Pávás – tulipános életfa - Magyar népi díszítések - Festett korondi csempe - Páll Magdi és Györfi Imre munkája - Korond - Erdély



 Gyakorta találkozhatunk velük népmesékben és népdalokban Indiában is, a pávatáncok ezeket a történeteket mesélik el.

Szaraszvatínak, a tudás istennőjének hátasállata.
A Rámájanában többször is szerepel: egy pávacsapatot Ráma kísérői közt említenek, mikor száműzetésbe kényszerül.

A madár és egyes lantszerű hangszerek hasonlósága sem véletlen.
A páva és a zene rokonítása nem hangjának, hanem mozgásának szól, násztánca közben mozdulatait sajátságos belső ritmus vezényeli, mely különleges eleganciát ad lépteinek.

Az eső, az esős évszak gyakran kapcsolódik össze a pávával és annak táncával.


Csornai párna, életfa és páva motívumokkal:







Kalotaszegi írásos párna ( részlet) pávával:






Beregi keresztszemes-Páva minta:





A keresztszemes hímzés egy ősi hagyományokat őrző népművészeti szakág; művelésének központja a Magyarország keleti részén fekvő beregi tájegység.

A beregi keresztszemes hímzés teljes egészében kézimunka.
A lenvászon alapanyagra előrajzolás nélkül, színes hímzőfonallal kerül a minta. Legjellemzőbb mintái a madaras, a kis virágos, a tulipános, a liliomos, a makkos és a Rákóczi minta.

A minták állandóan változnak, újabb motívumokkal, színekkel bővülnek, de alapformában megőrzik a táj sajátos jellegét.
A hímzésfajta hagyományos színvilága a piros-kék, de már létezik világoskék-sötétkék, piros-fekete, vagy bordó színváltozat is.

A motívumok hímzésekor gyakran használnak díszítő elemeket, mint például az azsúr, a subrika, vagy a kontúr.
Ezek még értékesebbé teszik a mintát.



Baranyai pávás falvédő:





Baranyára jellemző sok olyan hímzésváltozat, mely másutt az országban nem lelhető fel.

A megyében a magyar hímzőkultúra csaknem minden ága és igen sok stílusa megtalálható.
Megjelenik a szűrposztó-féleségeken a vidékre jellemző formában a posztórátét is.
A csipkefélék közül a varrott csipkék, a recefélék, a horgolások, valamint a kötött munkák szerepelnek a leggyakrabban.

De kiemelt hely illeti Baranyát azért is, mert a máshonnan is ismert stílusokon túlmenően hímzéselemei, azok kompozíciós rendje, színezésbeli és technikai megoldásai között számos egészen sajátos akad, mely egyedül erre a tájra jellemző.

A felhasznált alapanyag és készítők szerint különböztetjük meg a vászonhímzéseket, melyeket rendesen len-, kender-, pamutvászonra, gyolcsra, ritkábban valamilyen gyári szövetre varrnak, és a bőr- vagy szűcshímzéseket, melyeket a szűcsök és a szűrszabók bundák, ködmönök bőrére és a szűr posztójára alkalmaztak.

A magyar vászonhímzések általános piros, kék, piros-kék, piros-fekete színösszetételéhez Baranyában harmadik szín is társul. Leggyakoribb a piros, világos- és sötétkék, piros - kék - barna, piros - kék - fehér színkompozíció.
A különböző egyhangú mértani sorokat, csíkokat éppen a színek sajátos váltása teszi mozgalmassá.
Gyakori a fehér hímzőfonal alkalmazása is fehér alapon.
Baranyában is, mint másutt az országban, leggyakoribb a csíkdíszítmény.

Az egykor gazdag szűcs- és szőrhímzések világát alig néhány tárgy őrizte meg napjainkra.
Az ormánsági ködmönt és a bosnyák, sokac mellényt igen aprólékos kifinomult hímzés jellemzi, míg a kelet-mecsekalji ködmönöket, a mohácsi szűrdolmányokat rátétekkel is diszítették.


(Kép:Ligeti Zsuzsa munkája)



Buzsáki pávás






Régi dunántúli hímzés pávákkal:






Páva motívum - Karádi fehér hímzés:






 Karádi fehér hímzés - Somogy


Torockói hímzés - pávákkal, életfával:





Mezőkeszűi pávás - tulipános:





Baranyai pávás falvédő:





Rábaközi pávás:





Rábaközi pávás:





Rábaközi pávás:





Rábaközi pávás:











Erdélyi - írásos pávás: 





Régi hímzett konyhai falvédők:


















(Forrás: Magyar Nyelv/users.atw.hu)









A MAGYAR MOTÍVUMOK GYŰJTEMÉNYE


Itt:

http://maghon.weebly.com/uploads/2/0/0/3/20035969/magyar_motivumok_gyujtemenye_1918smallpdf.com.pdf




RAJZOLJ - TERVEZZ - HÍMEZZ TE IS 




A motívumok származási helyei - térkép








(6 kép forrása: A magyar motívumok gyűjteménye)







SZÍNEZŐ FELNŐTTEKNEK

Képarchívumunkból válogattunk három rajzot, amit kedvetek szerint kiszínezhettek.






Csete Balázs: ivócsanak és a csanak kiterített mintája, tollrajz, 1910-1920 (R 3242)




Csete Balázs: nyárszói kisszék födele, tollrajz, 1944 (R 397)




Csete Balázs: kanászkürt mintája, tollrajz, é.n. (R 683)








A HÍMZŐK FIGYELMÉBE!


A Hagyományok Háza MESTERSÉG – HAGYOMÁNY sorozata két új albummal gazdagodott!

Mindkét kötetben eredeti nagyságú mintarajzok, valamint színes fotókkal kísért leírások találhatóak.

A „Nyugat-dunántúli szabadrajzú hímzések” című kötetében a szerző, az elmúlt tíz évben gyűjtött új mintáit - 64 db mintarajzot –, egy színnel varrott, színes valamint fehérhímzéses vagdalásos, szálszámolásos mintáit találhatjuk.



A Hímzés mintagyűjtemény kötetében a Kézi és gépi hímző OKJ képzés teljes tananyagát felölelő hímző tájegységi kultúra mintakincsét, 152 hímzésmintát, valamint a hímzések táj szerinti beazonosítását, eredeti és új funkcióban történő alkalmazási lehetőségeit, találhatják sok színes fotó kíséretében.


Mindkét kiadvány megrendelhető a webáruházunkban.


(Forrás: Hagyományok Háza)










"A kézzel készített csipkének ugyanúgy, mint a kézzel írt levélnek - varázsereje van."








(Forrás: Magyar Kincsestár)









NÉPMŰVÉSZETÜNK VÉDELMEZ MINKET


A népművészetünkben jelenlévő képi információ a Világegyetem élő (és azon túli) szerkezetét jelenítik meg előttünk, bennünk.

Amennyiben ezek a képek a neuron-hálózatunkban is benne vannak (gondolunk rájuk), úgy az Ősi Intelligencia élő nyomait hordozzuk.
Ebben a megközelítésben védelmet is jelentenek!

Úgy védelmez, hogy ismerjük, tudjuk, megértjük, használjuk, beépítjük mindennapjainkba őseink tudását.

Életünk részévé tesszük újra....és rezgésszinten uraljuk is.
Így a formákon, motívumokon, ezek ismeretén, tudásán és azok erőin át védelmet is jelentenek számunkra, hiszen a Forrás erejében élünk.

...és akkor még nem is szóltunk a népmeséinkről, szólásainkról, közmondásainkról, népdalainkról, néptáncunkról, gyógynövényeinkről, gyógyvizeinkről, rovásírásunkról stb. melyek szintén az ősi tudásunk részei.

Mind - mind fontos, és a teljességhez tartozik!








Az összeállítás nem adja vissza hímzéseink, motívumaink és népviseleteink teljes gazdagságát, hiszen ez szinte lehetetlen, olyan nagy a mi gazdagságunk!









Továbbá:

1.Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:

2.Hargita:

3.MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL:

4.Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája:

5.A pozsonyi csata:

6.Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:

7.Az utolsó Táltos:

8.Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk:

9.Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:

10.A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:

11.A magyar szent korona igazi rejtélye!!! 

12.Húsvéti népszokások, hagyományok:

13.CSABA KIRÁLYFI:

14.A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!

15.MIENK VAGY ERDÉLY:

16.Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:

17.A magyar népviselet és a szakrális geometria:


19. Október - a szüreti hónap  -  A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok:

20. Székelykapuk:
22. Eleink hagyománya - A pásztorok művészete - Eszközeik:

23. Pünkösdölés és más népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosdoles-es-mas-nepszokasok.html


25.Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html



29. KATALIN NAP ÉS A NÉPHAGYOMÁNY:
 http://emf-kryon.blogspot.hu/2013_11_24_archive.html

30. November - Szent András hava:




34. A téli napfordulót - a Fény születését ünnepeljük december 21 - én:

35. A szólásainkban rejlő tudás:

36. A TÁNC - A MAGYAR NÉPTÁNCOK:

37. A HALASI CSIPKE - KISKUNHALAS ARANYA:






Szeretettel,

Gábor Kati



blog oldalam: 





  

10 megjegyzés:

  1. Gyönyörű gyűjtemény! De egy hibára szeretném felhívni a figyelmet!
    A lista elején van egy párna amely Kalocsai hímzettként van jelezve. De ez a párna nem kalocsai, hanem szentistváni matyó.

    VálaszTörlés
  2. A fenti képen szereplő hímző asszony a gelsei Kerekes Endréné népi iparművész, számtalan kiállítás, pályázat résztvevője. Háromszoros Gránátalmadíjas alkotó, aki nem csak az Országos Népművészeti Kiállítások állandó díjazottja, hanem más pályázatokon is, így a Kis Jankó Bori Országos Hímzőpályázaton vagy a Békéscsabai Textiles Konferencia pályázatain is számtalan 1. díjat szerzett alkotásaival. 1997-ben a Pro Renovanda Cultura Hungarica díjjal jutalmazták, de munkássága legnagyobb állami elismerése a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által 2002-ben adományozott Életfa-díj. Jelenleg a gelsei Petőfi Sándor Emlékkönyvtárban vezet szakkört. www.gelse.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az információt! :-) Szeretettel gratulálok Neki!

      Törlés
  3. Kedves Kati!

    Gratulálok ehhez a csodálatos gyűjteményhez, igazán lélekmelengető volt végignézni. Ön egy igazi értékteremtő! Szívesen látnám az Értékteremtők Magyarországi Szövetsége tagjai körében. Honlapunk: www.ermosz.hu
    facebook oldalunk a honlapon található.

    Üdvözlettel: Sárdi Rózsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a megtisztelő sorait kedves Rózsa!

      Szeretettel üdvözlöm,
      Gábor Kati

      Törlés
  4. Kedves Kati!
    Szeretném megköszönni a csodálatos gyűjteményt!
    Mi egy Angliában működő hétvégi tanoda (Csigabiga Tanoda) vagyunk,
    az itt élő magyar gyerekekkel ápoljuk néphagyományainkat, ismertetjük meg kultúránkat, értékeinket.
    A szombati témánk a magyar népviselet és hímzés fajták lesznek, nagy örömmel viszem megmutatni ezt a csodálatos gyűjteményt.
    Hálásak vagyunk érte!
    Szívből jövő köszönettel:
    Gál-Tomcsányi Anikó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anikó!

      Igazán boldog vagyok, és köszönöm szépen!
      Ölelem a kedves kis Csigabigákat!
      Köszönöm az Ön munkáját!

      Minden Jót Kívánok Szeretettel!
      Gábor Kati

      Törlés
  5. Kedves Kati!
    Nagyrabecsüléssel tekintek fel Rád. Egyszer ha lesz rá lehetőségem személyesen is felkereslek, hogy igy felyezzem ki nagyra becsülésemet. A Sárközről szóló kiegészítéshez szivesen hozzájárulnék, hogy az érdeklődő szem még többet tudjon erről a csodálatos világról. A főkötő (fékötő) motívum számtalan variánsa igazi egyéni remekmű fekete selyem anyagon osztott fonállal készül (készített) remekmű. Ma már senki nem készíti az egykori apró finom technikával. "...ezt nem látni kell, ezt érezni kell hová böki az ember a tűt." (A harmincas évek fényviszonyai mellett.) Egy alkalommal örömmel mesélnék az ovisaidnak A kisvakond zsebes nadrágja címmel. A mese elemei, hogyan találkoztak egykor a (kihalt) valósággal. Eszközökkel énekkel, kenderhez kapcsolódó dalokkal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves sorokat! :-)
      Bízom a mielőbbi találkozásunkban!

      Üdvözlettel,
      Gábor Kati

      Törlés