2014. szeptember 22., hétfő

A MADARAK


A MADARAK

(Dögevő madarak) 


A madarak (Aves) meszes héjú tojással szaporodó, meleg vérű gerinces állatok.
Mellső végtagjaik szárnyakká módosultak.
A madárfajok nagy része ma is repülő életmódot folytat.
Testüket tolltakaró borítja.
Csontjaik üregesek, légzsákokat tartalmaznak.
Fogak helyett csőrrel rendelkeznek.




A madarak mintegy 10 ezer fajjal a gerincesek második legnépesebb osztálya.
Ebből Magyarországon közel 400 faj fordul elő.

A madarak, bár igen változatos állatcsoport, testfelépítés szempontjából viszonylag egységesek.

Jellegzetességeik elsősorban a repülőképesség kialakulásához kapcsolódnak.


Dögevő madarak:


A dögevés avagy nekrofágia a húsevő életmód olyan formája, amelynél a ragadozó nem az általa vagy a fajtársai által megölt élőlények tetemét fogyasztja el.

A dögevők fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában azáltal, hogy részt vesznek az elpusztult állatok testének lebontásában.

A dögevők által megkezdett folyamatot a hátrahagyott maradványokat elfogyasztó lebontók fejezik be.

A jól ismert dögevők közé tartoznak a keselyűk, a dögbogarak, a fémeslegyek, a darazsak és a mosómedvék.





Több, rendszeresen vadászó nagy húsevő, például a hiéna és az oroszlán szintén eszik dögöt, amennyiben az az útjába kerül, vagy ha a méretét és a vadságát kihasználva lehetősége nyílik arra, hogy elvegye egy másik ragadozó zsákmányát.

Az olyan trágyával táplálkozó állatokat, mint például a lemezescsápú bogarak ürülékevőként tartják számon.

A főként elpusztult növényeket evő állatok üledékevőként ismertek.

A fajtársaikat elfogyasztó élőlényeket kannibáloknak nevezik.


Afrikai marabu:

Az afrikai marabu (Leptoptilos crumeniferus) a madarak (Aves) osztályának a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj, de a gólyák nyilván hevesen tiltakoznak ez ellen.





Kétségkívül a legcsúnyább madár a Földön!

Nevét az afrikai muszlim szentek arab nevéből kapta.

Afrikában él, a Szaharától délre, le egészen Dél-Afrikáig. 
Természetes élőhelyük a szavannák és mocsarak vidéke, de az emberi településeket sem kerülik el.

Magassága 150 centiméter, szárnyfesztávolsága 320 centiméter, testtömege 9 kilogramm is lehet.

Feje és nyaka kopasz, erős, ék alakú csőre és jellegzetes begyzacskója van.
A begyzacskó vagy toroklebeny a nyaktól kiinduló, nagy kiterjedésű képződmény, az orrlyukakkal összekötött légzsákoknak köszönhetően felfújható.
A begyzacskó 40 centiméteres is lehet.





A keselyűkkel vetélkedik a dögökön, de aktívan vadászik is, tápláléka rovarokból, halakból, patkányokból és kisebb madarakból áll, de megtámadja a flamingó, a kormorán és a pelikán fiókáit is, vagy kirabolja a fészküket. 

Széles szárnyaival nehézkesen repül, de a meleg légáramlatokat kihasználva nagyobb magasságokban is tud őrjáratozni. 

A marabu legfeljebb 20 évig él.

Az ivarérettséget 3–4 éves korban éri el. 
A párzási időszak az esős évszak végén kezdődik. 
Évente egyszer költ, de nem minden évben. 

Fákra vagy sziklákra gallyakból építi fészkét, melyet levelekkel bélel ki. 
Fészekalja 2–3 fehér, pettyezett héjú tojásból áll. 
A tojásokon 30 napig kotlik mindkét szülő. 
A fiatal marabuk 116 nap múlva válnak röpképessé, de még néhány hétig a fészekben maradnak.

Érdekesség, hogy már Magyarországon is észlelték vadon, Csanytelek és Tömörkény határában, ahol 2002. május 25. és június 1. között figyelték meg egy kifejlett egyedét.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága szerint ugyanakkor kétséges, hogy a megfigyelt egyed valóban természetes populációból származott-e.





A félreismert marabu:

„Még nem találkoztam olyan madárral . . . , amely rosszabb előjel lett volna, mint a marabu” (The World’s Wild Places —Africa’s Rift Valley).

A SZÁMTALAN afrikai madárfaj közül keveset ért annyi bírálat, mint a marabut.
Ezt a madarat általában összeférhetetlennek, csúnyának és rosszindulatúnak ábrázolják.

Szóval a maraburól nem él túlságosan kedvező kép a köztudatban.

Tetszenek neked a nemes külsejű és dallamos hangú madarak? 

A marabu bizony egyikkel sem dicsekedhet. 
Rózsaszínű feje és nyaka, mely ráadásul csupasz is, gyászos, szánalmas külsőt kölcsönöz neki. 

A felnőtt példányok nyakáról pirosas, felfújható begyzacskó csüng le, akár egy vastag, lekerekített végű nyakkendő. 
Nem mondhatni, hogy ettől szebb lenne szegény.

 Dr. Leon Benun, a Kenyai Nemzeti Múzeumok ornitológiai osztályának vezetője azonban a következőkre emlékeztet:

 „Csak mert a begyzacskót mi csúnyának látjuk, nem biztos, hogy a marabu is annak látja.” 
Mindenesetre eddig senki sem tudott rájönni, hogy biológiai szempontból mi a szerepe ennek a torokzacskónak.

A marabu az étkezési szokásaival sem lopta be magát az emberek szívébe. 
Egyrészt azért, mert dögevő
De ha nem talál tetemeket, más madarakat is képes megölni, hogy csillapítsa nagy étvágyát. 
Nem is csoda, hogy sokan ki nem állhatják.

Ámde rút külseje és rossz szokásai ellenére a marabunak számos csodálatra méltó tulajdonsága is van. 





Tarts velünk, miközben jobban megismerkedünk ezzel a madárral, amelyről oly sok rosszat mondanak.

Óriás a madarak között

A marabu a gólyafélék családjának valószínűleg a legnagyobb tagja. 
Egy kifejlett hím 150 centiméter magas is lehet, és több mint 8 kilogrammot nyomhat. A tojók ennél kicsit kisebbek. 

A madár nehéz, ék alakú csőre több mint 30 centiméteresre is megnőhet. 
Ezzel az erős szerszámmal képes kitépni a húsdarabokat a tetemekből.

A marabu nagy méretei ellenére is kiválóan repül. 
Szárnyfesztávolsága több mint 2,5 méter, így könnyen felveszi a versenyt a vitorlázó madarak közül a legjobbakkal. 





Repülés közben rendkívül elegáns: a fejét kissé behúzza a vállai közé, hosszú lábait pedig kinyújtja a teste mögé. 
Mesterien használja ki a meleg légáramlatokat, vagyis termikeket, és olyan magasságokba képes felrepülni, hogy néha már alig látni a földről! 

Megfigyeltek már olyan marabukat, amelyek 4000 méter magasan vitorláztak!

Lelkiismeretes szülők

Ami azonban igazán bámulatra méltó, az az, hogy milyen jó szülő a marabu. 





Szülőnek lenni bizony megterhelő feladat; az első lépés a fészeképítés

A hím kiválasztja a megfelelő helyet, elkezdi a fészek építését, amit később egy tojóval együtt fog folytatni. 
A fészek, melyet olykor 30 méter magasra építenek a föld felett, nem mondható túl mutatósnak. 
Az egy méter széles építmény mindössze egy kidolgozatlan, nyitott terasz, melyet száraz vesszőkből, faágakból és levelekből hordtak össze. 
Sőt, a tojásokon ülő madár némelykor egy régi fészket örököl, azt pofozza ki egy kicsit ágakkal és más anyagokkal. 

Megfigyelték, hogy egyes marabutelepek 50 éven át ugyanazon a helyen maradtak fészkelni.

Az új otthon még készülőben van, amikor a hím marabu elindul, hogy társat keressen. Azzal ellentétben, ami sok madárfajnál megszokott, a hím marabu megvárja, míg odamegy hozzá egy tojó. 

Több párjelölt is felbukkan abban a reményben, hogy elnyeri a hím kegyeit. 
Gyakran kosarat kapnak. 
A kitartás azonban meghozza gyümölcsét, és a hím végül elfogadja az egyik tojót. 

Az ezt követő udvarlás alatt mindkét madár teljesen felfújja a torokzacskóját, és olyan hangokat ad ki, amelyekkel igyekszik elriasztani a többi madarat. 
Ezek a hangok leginkább bőgések, nyüszítések és fütyülések — tudomásunk szerint a marabuk csak ilyen hangokat tudnak kiadni, kivéve, amikor időnként jókora csőrükkel kelepelnek. 

A marabuk között erős kötelék alakul ki, melyet a megszokott „bólogató” üdvözlés még szorosabbra fűz. 
Minden alkalommal, amikor az egyikük valahonnan visszatér a fészekhez, a másik úgy köszönti, hogy hátrahajtja a fejét, aztán lelógatja, majd hosszan kelepel a csőrével.





A marabupár együtt fejezi be a fészeképítést. 
A tojások kiköltésének a feladatát is közösen látják el. 

Az egy hónapos költési időszak után a két vagy három krétafehér tojásból piciny, rózsaszínű, ritka tollazatú fióka kel ki, mindkét szülő szeme fénye. 

A kis marabuk első osztályú ellátásban részesülnek.
 Élénk etetési program veszi kezdetét; igen tápláló ételeket kapnak, például halat. 

A mocsaras területeken, ahol a marabuk gyakori látogatók, a szülők bőségesen tudnak beszerezni békákat, a marabuk étlapjának egy másik megszokott fogását. 

A fiókák úgy esznek, hogy összeszedegetik azokat az ételdarabkákat, melyeket a szüleik öklendeznek vissza a fészekbe.

 A kismadarak lassan növekszenek, és csak négy hónapos korukban válnak alkalmassá az önálló életre. 
Ekkor repülnek ki először a fészekből.

A „takarítóbrigád”

Bár a marabut gyakran megvetik, mivel dögevő, valójában nagyon is 
hasznos szolgálatot tesz. 





A ragadozók miatt az afrikai síkságokon itt is, ott is rothadó tetemek fekszenek. 
Ha csak úgy ott maradnának, könnyen betegségek terjesztőivé válhatnának, és veszélyt jelentenének mind az emberek, mind az állatok számára. 

A marabu azonban elvégzi a szemételtakarítás hasznos feladatát. 

A keselyűkkel együtt — amelyek szintén jó étvágyú ragadozó madarak — átkutatják a síkságokat, hátha megtalálják egy megölt állat tetemét. 
Ha találnak egy dögöt, a marabuk megvárják, míg az agresszívabb keselyűk felbontják azt erős, hajlott csőrükkel. 

Egy alkalmas pillanatban az egyik marabu a hosszú csőrét, mint egy sebészkést, belevágja a tetembe, kiszakít belőle egy darab húst, majd visszahúzódik a háttérbe, és várja a következő lehetőséget. 

Amikor a keselyűk már jóllaktak, a marabukon a sor, hogy összekapjanak a maradék húsdarabokon. 
A marabuk szinte mindent képesek megemészteni, ami lemegy a torkukon, kivéve a csontokat. 
Még egy 60 dekagrammos húsdarab lenyelése sem okoz nekik gondot.

Az utóbbi években a marabu már nem csak a természetes élőhelyén végzi tisztogató munkáját. 
Csaknem teljesen legyőzte az embertől való félelmét, és mostanában gyakran látni a városok és falvak szemétlerakóhelyein. 
Ennek köszönhetően tisztább lett a környezet.

 A marabu még a vágóhidakról származó, kidobott folyadékot is átszűri, hátha talál benne egy-két jó falatot. 

A következő példa jól szemlélteti, milyen szívós tud lenni ez a madár. 
Kenya nyugati részén egy vágóhíd közelében egy marabu maradék után kotorászott, és véletlenül lenyelt egy mészároskést. 
Pár nap múlva a kést tiszta, fényes állapotban megtalálták ugyanott, miközben az a marabu, amelyik visszaöklendezte, úgy folytatta megszokott tevékenységét, mintha mi sem történt volna, és láthatólag semmi baja sem volt!

A marabu jövője

Bár az afrikai marabu legközelebbi, ázsiai rokonának, a nagyobb testű argala marabu egyedeinek a száma csökken, neki magának jól megy a sora. 
A vadonban tudomásunk szerint nincsenek ellenségei. 
Valamikor az ember volt a legkegyetlenebb ellensége: lelőtték ezt a nagy testű madarat, hogy a hasán fejlődő finom tollait női kalapok díszeként használják fel.






Keselyűk

A keselyűk Eurázsia, Afrika és Amerika viszonylag nagy testű, dögevő madarai. A huszonhárom keselyűfajt két jól elkülönített csoportba sorolják. A vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe tartoznak.


Újvilági keselyűfélék:

Az újvilági keselyűfélék (Cathartidae) csak az amerikai kontinenseken fordulnak elő, 5 nemükbe 7 fajt sorolnak. 




Újvilági királykeselyű


Rokonságuk vitatott, egyes tudósok szerint a vágómadár-alakúak közé tartoznak, egyes genetikai vizsgálatok szerint a gólyaalakúakhoz.


Óvilági keselyűformák:

Az óvilági keselyűformák (Aegypiinae) a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó alcsalád, ezek tehát a sasok, ölyvek és héják közelebbi rokonai. 
Kilenc nemet és 16 fajt sorolnak ide. 
Eurázsiában és Afrikában élnek.





Eltérő rendszertani besorolásuk ellenére, viszonylag hasonló kinézetű és életmódú fajok tartoznak közéjük. 
Átlagosan 60-100 centiméteres testhosszal és széles, nagy szárnyakkal rendelkező madarak. 
Általában a csupasz, toll nélküli fej a jellemző rájuk.

Nappal aktív, ekkor keresi a levegőben körözve táplálékát. 
Röpte jellegzetes, szárnyverdesés nélküli keringés.
 Éles látásának köszönhetően nagy távolságokból képes rátalálni a táplálékául szolgáló elhullott állattetemekre.


Füles keselyű:

A füles keselyű (Torgos tracheliotus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Torgos nem egyetlen faja.





Afrika nagy részén és az Arab-félszigeten honos. 
A nyíltabb területeket kedveli, amit nagy magasságból jól belát.


Alfajai:

Torgos tracheliotus tracheliotus – ez az alfaja él az elterjedési terület java részén
Torgos tracheliotus negevensis – ez az alfaj kizárólag a Negev-sivatagban, Izrael területén él. Mára nagyon kevés példánya van, a kihalás veszélye közvetlenül fenyegeti
Torgos tracheliotus nubicus – ez az alfaja él Észak- és Északnyugat-Afrikában

Testhossza 78–115 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 280 centiméteres, testtömege 6–10 kilogramm. 
Feje és nyaka csupasz és vörös.
 Nyakán tollgallér és bőrlebeny található, melyről nevét is kapta. 
Széles szárnya van a vitorlázáshoz, és hosszú lába a gyorsabb földön járáshoz.

Hatalmas szárnyát kiterjesztve nagy magasságban járőrözve keresi dögökből és hulladékokból álló táplálékát. 
A magasból kitűnő látása segítségével kutatja fel az elhullt állatokat. 
Amint földet ér, követik őt a társai. 

A legnagyobb óvilági keselyűk közé tartozik, ezért általában övék az első és a legjobb falatok. 
Akaratlanul is segítséget nyújt a kisebb dögevőknek, mivel ők nem mindig tudják a vastag bőrt átszakítani, de mivel a füles keselyű megkezdi a dögöt, ezért utána már ők is hozzáférnek a húshoz. 
Erős kampós csőrével képes egy antilopot 20 perc alatt felfalni.



Fészkét fákra vagy bokrokra rakja.






Az ókori Egyiptomban Mut és Nehbet istennőket gyakran ábrázolták keselyűként. 
Több hieroglifa is keselyűt ábrázolt, például a többnyire az A hangnak megfelelő (fakókeselyű), valamint a Mut anyaistennőt, illetve az anyát jelentő szó.

A bizonyítottan legmagasabban szálló madár egy Rüppel-keselyű volt, ami 11 277 méter magasan ütközött egy kereskedelmi repülőjárattal Elefántcsontpart közelében.



A tolvaj, a guberáló, a mellényes és a rikácsoló:

A tél, mint tudjuk kopár, szürke, olykor fehér időszak, ilyenkor a természet nyugovóra tér, kikopnak színek környzetünkből. 





vetési varjú


A sokszor komor hangulatot pedig gyakran fokozzák a többnyire sötét tollazatú, vészjósló megjelenésű varjúfélék, melyekhez számos félelmetes legenda, hiedelem kötődik, ráadásul a varjaknak, hollóknak egyéb szempontból is rossz a hírük, termény-, és énekesmadárpusztító, harcias madarak hírében állnak, akik nem átallanak beköltözni a városokba, kertekbe, hogy ott is rémisztgessék az embereket.

A varjúfélék közül a leggyakrabban a vetési varjúval (Corvus frugilegus), a dolmányos varjúval (Corvus cornix), a kormos varjúval (Corvus corone), a hollóval (Corvus corax), és a tetszetős külalakja miatt a sorból némileg kilógó szarkával (Pica pica) találkozunk. 

Érdekesség, hogy a dolmányos varjút sokáig a kormos varjú alfajának tartották, és csak 2002-óta tarják nyilván, mint önálló fajt. 




dolmányos varjú


Bonyolítja a helyzetet, hogy utóbbi két faj gyakran keveredik, így sokszor nehéz megkülönböztetni őket. 

Mind közül a holló a legnagyobb méretű, a kifejlett állat hossza 50-70 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig akár 1.3 méter is lehet. 




 holló


A hollót megkülönbözteti még a többiektől nagyobb, ívelt formájú csőre, ék alakú farka, és szakállszerű, bozontos csőr alatti tollazata

A kormos és vetési varjak testalkatra kisebbek (40-50 cm), és elsősorban (vagy inkább eredetileg) mezőgazdasági területekkel határos erdőkben, mocsaras területeken fészkelnek. 

A dolmányos varjút szürke mellénye, a szarkát pedig elegáns fekete-fehér tollazata különbözteti meg a többiektől.




Szarka


A varjúfélék étrendje roppant vegyes, elfogyasztják az ízeltlábúakat, rovarokat, bogarakat, ezzel pedig épp a veteményesek, kertek tisztogatói. 

Természetesen a magokat sem vetik meg, ez gazdálkodási szempontból káros. Ugyanakkor téves elképzelés, hogy csak azért járják a földeket, hogy a magokat kiszedjék, vagy a terményt ritkítsák. 

Aratás után például rengeteg kisemlős hullik el, ezek a madarak pedig dögevők is, ezért lepik el ilyenkor a földeket, de a művelt táblákat is sokszor csupán dögért kutatva özönlik el. 

Az is igaz, hogy megeszik az énekesmadarak tojásait (sőt, a kisebb madarakat is megtámadják), azonban ezzel biológiailag hasznos munkát végeznek, kordában tartják az állományt.

Hogy némi szimpátiát is ébresszek a rosszhírű, komor ábrázatú szárnyasok iránt, meg kell említeni, hogy ezek az állatok rendkívül intelligensek.

Kombinációs készségük kiemelkedő, egyes megfigyelt példányok képesek voltak az eszközhasználatra, kommunikációjuk fejlett, több fajtájuk éntudattal rendelkezik, és

szokásuk a maguk szórakoztatására cselekedni, vagyis játszani, utóbbi igen ritka az állatvilágban. 

A fiatal korában befogott holló kiválóan háziasítható, ragaszkodik az emberhez, és papagáj módjára képes hangokat utánozni.

Dolmányos varjaknál figyelték meg, hogy rejtekhelyen tárolják az élelemet, azonban ha látják, hogy fajtársaik figyelik őket, akkor sokszor csak úgy tesznek, mintha épp eldugnának valamit, így tévesztve meg többieket. 

A szarkáról köztudott, hogy szeret lopkodni, ez nem is téves információ, vonzódnak a fényes, vagy fehér dolgokhoz (akár egy golflabdát is elcsennek), az ok nem tisztázott, de tolvaj természetük bizonyítást nyert.



(Forrás: Wikipedia/Őrtorony/weboid/kertészblog)




Továbbá:



Gyógyító növényeink 1./a rész: 

- Gyógyító növényeink 1./b rész:

- Gyógyító növényeink 2. rész: 
http://emfkryon.blogspot.hu/2013/05/galaj.html


- Gyógyító növényeink 4. rész:


- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/gyogynovenyek-alkalmazasa.html


- Kiskertünkben - Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/vegyes-kulturak-kedvezo-hatasu-szomszed.html

- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/kerteszeti-naptar-zoldsegeskert-vetes.html

- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben:



- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/vegyszermentes-tartositas-oreganyaink.html


- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/paradicsomultetes-paradicsomtermesztes.html




- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/szabo-gyorgy-bukkszentkereszti.html


- A Hársvirág gyógyító növényünk külön fejezetet igényel:

- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:

- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:

- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:

- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:

A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:


- Hűsítő italok – házilag:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/husito-italok-hazilag.html


- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:

- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/dio-csudajo.html


- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szunyogcsipes-ellen-hagymatol-bananhejig.html


- ALOE VERA - a csodanövény:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/aloe-vera-csodanoveny.html

- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:

- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:

- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész: 

- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész: 




- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK: 

- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:


- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember  - Térkép az egészségünkhöz  – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-kezben-talpon-stb-benne-van-az-egesz.html

- A csakrák betegségei - behangulásuk:

- A SZERVÓRA:

- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:

- Gyógyító kéztartások - Mudrák:

Faszén - Aktív szén:

- FŰSZERNÖVÉNYEINK:

- Körömvirág:






Szeretettel,

Gábor Kati


web oldalaim:

blog oldalam: 
 

  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése