2014. szeptember 21., vasárnap

ÉJSZAKAI LEPKÉK


ÉJSZAKAI LEPKÉK



Egyes fajok nappal repülnek, mások éjszaka.

A nappali lepkék többsége élénk színű,

az éjszakaiak többnyire barnásszürkék.



Éjjeli lepkék:


Bagolylepkék (Noctuina)







, az izeltlábuak rovarok (Insecta) osztályának, 
a pikkelyesszárnyuak (Lepidoptera) rendjébe tartozó 
nagylepkék (Macrolepidoptera) egyik nagy csoportja.

Zömök, középnagyságu testök többnyire sötétszinezetü, vastag, kupalaku, a himek és a nőstények csápjai rendesen különbözők, széles szárnyaikat nyugváskor házfedélalakuan v. vizszintesen tartják.

Mellső szárnyaik harántsávokkal diszítettek, melyek közül egy fél a szárny tövén, kettő a középen és egy többnyire W-alaku a szárny szélén található.




Ezeken kivül rajtok még határozott alaku foltok, u. m. nyil-, vese-, gyürü- és cseppfolt találhatók.

A sávok és foltok alakja, nagysága és szerkezete igen fontos, mert nemi és faji megkülönböztető jellegül is szolgálhatnak.

A hátsó szárnyak zárókészülékkel vannak ellátva.

Legtöbb faj csak éjjel röpül, nappal fahasadékokban, kerítésen, földön, leveleken stb. helyen nyugszanak.

Nevezetes, hogy tartózkodási helyüket mindig ugy választják meg, hogy a környezet szine testök szinezetéhez hasonlítson; azért gyakran még a leggyakorlottabb szem is alig képes észrevenni.

Csupasz vagy szőrös 16 lábu hernyóik sohasem élnek csoportosan, többnyire éjjel látnak eledelök után; egyesek a nappalt a földben vagy száraz levelek közt elbujva töltik.
Rendesen a földben szabadon, vagy földszemcsékből font burokban bábozzák be magukat.

Körülbelül 3000 faj ismeretes, melyek közül Európában 1100, Magyarországon pedig 450 faj él.

Hazánk faunájára nézve több faj jellemző, melyek kizárólag nálunk fordulnak elő, vagy másutt csak igen gyéren észleltettek.

Ilyenek: 

Thecophora fovea Treits., 
Oxytripia orbi culosa Esp., 
Hydroecia lunata Treits., 
Orrhodia veronicae Hubn., 
Cuculia formosa Rogen., 
Heliodes rupicola Syst. W., 
Toxocampa limosa Treits stb.

Az É. közt még számos faj van, melyek közgazdaságilag fontosak, amennyiben hernyóik gazdasági, vetemény, erdei stb. növényeket pusztítva, gyakran nagy károkat okoznak.




Vetéspusztító bagolylepke



(Forrás: Pallas Nagylexikon)

Read more: http://www.kislexikon.hu/ejjeli_lepkek.html#ixzz3DtFbUGUE



Éjszakai lepkék:

Dominólepke
Fagyalszender
Fémes medvelepke
Kacsafarkú szender
Közönséges medvelepke
Nagy gyökérrágólepke
Nagy tölgyfaaraszoló
Ormányos karcsúbagoly
Szőlőszender
U betűs aranybagoly



Éjjeli lepkék a Kecskeméti Arborétumban:


 
diagramm



Az éjjeli lepkék miért vonzódnak a fényhez?
Ha ennyire kell nekik, miért nem repülnek nappal?

A Holdat vagy az erősebb csillagokat szokták iránymutatónak használni, de míg a Hold nagyon messze van és akármennyit repül, az irányszög nem változik, egy lámpa esetében ugyanolyan szögben való repüléssel körözni kezd körülötte és egyre közeledik.
Az evolúció nem készítette fel szegényeket az éjszakai mesterséges fényforrásokra.



Éjjeli pávaszemes lepkék (Saturniidae)
 családjában.






Igazi óriások akadnak közöttük, amelyek a valóságnál még nagyobbaknak látszanak, mert a testük hatalmas, nyugalomban is mindig kiterjesztett szárnyukhoz képest kicsinynek mondható.

Egyike a legnagyobb pávaszemes lepkéknek s általában a legnagyobb lepkéknek a Rhescyntis Mortii Perty nevű faj, amelynek szárnytávolsága 19 cm s e mellett az elülső szárny csúcsa s a hátulsó szárny vége közötti távolság is majdnem ugyanannyi.

Ennek a braziliai óriási lepkének csinos bársonyszerű, a vörösbarnától a szürkebarnáig változó színű szárnyát nemcsak fehér, belső oldalán feketén szegett harántsáv szeli át, hanem még egy-egy pikkely nélküli üvegablak is díszíti, ami egyébként sok más pávaszemes pillének is ismertető jegye, egyebek között a szép amerikai selyemlepkéknek (Samia cecropia L.) is.






Nem kevésbbé pompás lepke a Surinamban előforduló, barnán és sárgán tarkált Semiramislepke (Copiopteryx Semiramis Cram.), amelynek hátulsó szárnya fonálalakú, a végén elszélesedett farkat visel, amely a lepke testhosszúságát háromszorosan is túléri.






De vannak ennek a főleg a trópusi Amerikában honos családnak apró, igénytelen alakjai is.

Ilyenek bizonyos afrikai Ludia-fajok, amelyek gallyakon és faágakon ülve, a megtévesztésig hasonlítanak elszáradt levélkéhez.

Az eddig tudományosan leírt mintegy 400 faj egyikének sincs kapcsolósörtéje a hátulsó szárnyán.

A hímek duplán fésűs csápjának körrajza majdnem levélalakú.

A tapogató, nemkülönben a visszafejlődött szívóka mélyen a fejszőrök alá van rejtve.


Az Atlaspillangó (Attacus Atlas L.), amely Indiában, Kelet-Ázsia déli részén s a maláji szigetcsoport szigetein éppen nem tartozik a ritkaságok közé, nagyságra és színre nézve nagy ingadozásnak van kitéve. 






Atlaszlepke – a világ egyik legnagyobb lepkéje, éjjeli lepke

Az atlaszlepke (Attacus atlas) nagy számban él Délkelet-Ázsiában, de fellelhető Thaiföldön, Indonéziában és Indiában is.

Éjjeli lepke; a trópusi, illetve szubtrópusi erdőségek lakója.

A világ egyik legnagyobb lepkéje: ennek a fajnak a szárnyfelülete a legnagyobb. 

Egyes az Ornithoptera nembe tartozó fajok szárnyának a fesztávolsága ugyan nagyobb, mindenesetre az atlaszlepke a legnagyobb fesztávolságú éjszakai lepke.

A legnagyobb példányok kifelé merész ívelésű elülső szegélyt mutató elülső szárnyainak csúcsa egymástól 24 cm-re esik, míg a kisebb példányok szárnytávolsága csak 17 cm.






Ezek a nagyságbeli különbségek azonban semmi kapcsolatban sincsenek a nemi állapottal.

A hím és nőstény négy nagy szárnyának alapszíne egyöntetűen változik a vöröses okkersárgától a sötét vörösbarnáig; mindegyiken egy-egy nagy háromszögű üvegablak és szépen ívelt fekete, fehér és sárga rajzok láthatók. 

Hernyói nem válogatósak, Ceylon szigetén gyakran találhatók babér- és kámforfán, de más növényen is, és Európában a sóskaborbolya (Berberis), almafa, fűz, gyertyán és különféle cserjék ágával is felnevelhetők. Bábozódáshoz mindegyik Hernyó nagy körtealakú, vékony nyéllel az alaphoz erősített gubót sző.


Egyes éjjeli pávaszemek mint selyemtermelők jönnek figyelembe és gubójuk legombolyításával nyerhető selymet szolgáltatnak, amely a lepkék hazájában már régóta számos felhasználást nyer.

Ilyen a bálványfa-selyemlepke (Philosamia Cynthia Drury), amelynek szárnytávolsága 13–15 cm, elülső szárnya bársonyos olajbarna és fehéres, vörös harántsávokkal díszített.






A félholdalakú ablakfoltok hátulsó szegélye sárgás s a szárnycsúcson található pávaszemfoltok kifelé feketék, míg a szárny tövén fehéres szőrbojtok tűnnek szembe.

Szép külsejű a hernyója is, amely smaragdzöld színű, fehéres hamvú és égszinkék szemölcsökkel borított; a feje aranyos csillogású, lábai aranysárgák, fara sárgás. 

Indiában, Kínában és Japánban, a lepke hazájában, bálványfán (Ailanthus glandulosa), de más fán is található; 

Európában orgonalombbal nevelték fel, de megette a kámforfa (Cinnamomum camphora) és Eleodendron orientale levelét is. 

„Az 1864. év őszén, – írja Taschenberg – amikor a korai éjjeli fagyok az előbb említett gazdanövényeket elpusztították, a legnagyobb zavarba jutottam, mert sokszáz hernyót sikerült a harmadik, sőt közülük sokat már a negyedik vedlésig is felnevelni.

Az utóbbiakat sikerült az ecetfa (Rhus typhina) lombjával, amely némileg hasonló a bálványfáéhoz, és kevesebbet szenvedett a fagytól, elámítanom, ették azt és mintegy 30, mindenesetre nyomorodott bábtokot nyertem utánuk.

Ezeket télen át hideg szobában tartottam, s a következő esztendő májusának 12-ikétől kezdődőleg ki is kelt néhány lepke, amely ugyancsak nem tartozott a legnagyobbak közé.
 Ha lesüllyesztett hőmérsékkel nem hátráltatjuk a kikelést, a bábnyugalom csak néhány nappal tart tovább három hétnél.

A petékből mintegy 14 nap mulva bújnak elő a hernyók, hacsak ebben alacsony hőmérsékkel nem akadályozzuk meg őket.”


Az Észak-Kínában és Mandsuriában honos kínai selyemlepke (Antheraea pernyi Guér.) szárnytávolsága 13–15 cm, szárnyai bőrsárgák és azokat egy belső ívelt barnás s egy külső egyenesebb lefutású, befelé barnán szegett fehér sáv szeli át. 






Mindegyik szárny közepét egy keskeny barnaszegélyű, fehérgyűrűs kerek ablakfolt díszíti.

A kínaiak ezt a fajt rövidre, bokorszerűre nevelt tölgyön (Quercus mongolica) tenyésztik.

A nyári nemzedék július második felében, mégpedig délután napnyugta felé kel ki. 

A megtermékenyített nőstényt fűszállal odakötik a tölgybokorhoz, amelyre 100–200 petéjét lerakja.

De a harmadik reggelen felszabadítják s egy kosárba teszik, amelyben néhány még hátralévő napját leéli és közben még bizonyos mennyiségű petét is lerak.

A 11–12 nap mulva kikelt hernyók négyszer vedlenek meg és őszig eszik a tölgylombot, ekkor azonban nyeles gubóban bebábozódnak.

Ezek a gubók szolgáltatják az ú. n. santung-selymet.






Ha azonban a gubókat nem használják fel selyemnyerésre, hanem tenyésztésre, akkor a pillék a következő tavasszal április elején kelnek ki, amikor a kínaiak sír-ünnepüket ülik.

Ekkor a megtermékenyített nőstényeket nem kötik a fára, hanem nagy kosarakba teszik, amelyekben fű és faág van, mert a petéket mesterségesen alacsony hőfokon kell tartani, hogy a hernyócskák a tölgy fakadása előtt ne keljenek ki. 

Ennek a tavaszi nemzedéknek hernyói június végéig már teljesen kifejlődtek, befonják magukat és tőlük ered júliusban a második, vagyis nyári nemzedék.

A tenyésztés sikerültének egyik fontos követelménye a szabadban tölgybokrokon élő hernyóknak állandó őriztetése őrökkel, akik különösen a rovarevő madarakat riasztják el.

Ezért „visszhangzanak a tenyészidő alatt – amint Mell közli – a halmok lövéstől és ostorpattogástól.
 Piros zászlókat is kiakasztanak.
Az őröknek továbbá figyelniök kell azt is, mikor rágnak le kopaszra a hernyók valamely bokrot, hogy azután őket, mielőtt maguk szélednének szét újabb táplálék végett, más tölgyre áttelepítsék.

Gyakran az egész csomó hernyót kosarakban kell átvinni más halomra.
Egy őr tavasszal mintegy 4000, ősszel mintegy 5000 hernyóra tud vigyázni.
Az első gubók kosarakban október vége felé kerülnek hajóra; legnagyobb a szállítás novemberben, ettől kezdve decemberben megint aláhanyatlik”.


A japán selyemlepke (Antheraea yamamai Guér.) a kínai selyemlepkékhez hasonlít, de alapszíne változóbb, a világossárgától a barnáig mindenféle árnyalatban megtalálható, azonkívül ablakfoltjai is kisebbek.






Életmódban a két faj egyezik egymással, mert a japán selyemlepke zöldszínű, zöldfejű, elülső háti nyúlványainak oldalán ezüst foltokkal díszített hernyója is elsősorban a tölgyön él.






Mindezeket a most említett selyemlepkéket áthozták Európába is és kitűnt, hogy egyes vidékeken még a szabadban is meg tudnak élni.

Sajnos azonban, a kezdetben hozzájuk fűzött nagy reménységek semmiképpen sem váltak valóra, mert beigazolódott, hogy ezeknek az exotikus lepkéknek a tenyésztése éghajlatunk alatt nem gazdaságos, vagyis nem fizeti ki magát.


Az afrikai éjjeli pávaszemes lepkék legtöbbje életmódjában eltér ázsiai, európai s amerikai rokonaitól, amennyiben nem gubóban, hanem egyszerűen minden fonadék nélkül kis földüregben bábozódnak.

De akadnak kivételek is.

A Szaharától délre hosszan elnyúló és csak bükkerdőkkel borított steppéken az Epiphora-nem különféle nagy, lilásbarna, fehér- vagy olajszürke-díszítésű lepkéi élnek; ezeknek ablakfoltjai nagyok, szárnyuk külső szegélye S alakúlag ívelt, elülső szárnyuk csúcsa pedig erősen lekerekített.

A bábozódás palackalakú vagy tojásdad fehéres, sűrű szövedékű gubóban történik, amely selyemnyerésre kiválónak bizonyult.

E fajok egyike: az Epiphora Bauhiniae Guér, pompás lilásbarna, szürkésbarna árnyalatú és fehér-díszítésű lepke, 
Senegálban különösen gyakori, sőt egyik változatában (var. damarensis Schultze) Damaralandban a volt Német-Délnyugat-Afrikában is előfordul.






Hernyója az éjjeli pávaszemes lepkék legszebb hernyói közé tartozik, feje miniumpiros, teste világoszöld és türkizkék, cinóberpiros foltokkal és csapokkal és fehér és fekete rajzokkal tarkált, úgyhogy valóban színekben pompázó megjelenésű. 

Miként Schultze közli, évente két nemzedéke jelentkezik különféle Zizyphus-fajokon, amelyek Afrikában nagyon elterjedtek és gyakran áttörhetetlen tüskebozótot alkotnak.

„A júliusban bábozódó hernyók kisebb része mintegy három hét mulva pilleként jelenik meg, amelyek azonnal továbbszaporodnak s a második nemzedéket létrehozzák.

A többi báb a második nemzedék bábjaival együtt túléli a száraz évszakot; némely báb majd egy évig csüng az ágon, mielőtt belőle a pille kikelne.

Mikor a száraz időszakban a Zizyphus-bokrok legnagyobb része lombtalanul áll, a rajtuk csüngő gubók már messziről szembeötlenek, de még inkább ama levert ágakon, amelyeket az állatcsordák éjjeli befogására használnak.

A gubók tehát könnyen megtalálhatók s ebből megmagyarázható az is, hogy az utóbbi években azt a sok ezret, amely lepkekedvelők számára volt szánva, a senegáli területről exportálták.”


Hazai lepkefajaink közül, amelyeknek gubói azonban selyemnyerésre teljesen alkalmatlanok, felemlítjük a legnagyobb európai lepkét: az éjjeli nagy pávaszemet (Saturnia pyri Schiff.).






Az ablakfoltok helyett szárnyain lilás behintésű, színesen bekerített pávaszemek láthatók.

Előfordul még hazánkban az éjjeli közép pávaszem (Saturnia spini Schiff.), valamint éjjeli kis pávaszem (Saturnia pavonia L.).

Utóbbi különösen gyakori, zöld hernyójának hátán fekete harántsávokon sárgás vagy élénkpiros gombszemölcsök sorakoznak.

Valamennyi barna szövedékű, körtealakú gubóban bábozódik.


Az éjszakai lepkék közül...

különösen érdekesnek tekintendő a "Csukás" jelentős kiterjedésű, kopár, vagy gyér fűvel borított sziklafelszíneihez köthető, máshol a félszáraz hegyvidékekre jellemző fajok csoportja, amelyek sziklagyepekben 
(Hadena caesia ostrogovichi, Xestia asworthi candelarum, Chersotis rectangula, Rhyacia lucipeta), pusztagyepekben (Dichagyris flammatra), sztyep területeken (Hadena albimacula, Hadena compta), vagy éppen görgetegeken (Standfussiana lucernea cataleuca) tenyésznek.
A Bucsecs hegység "fennsíkján" nagy számban volt megfigyelhető a Zygaena exulans






az Erebia epiphron, továbbá a Boloria pales ssp. carpatho-meridionalis.



Sok állatfaj nem a látására támaszkodik, hanem a szaglására.
Ilyenek az éjszakai lepkék. 

Vannak lepkefajok, amelyeknek a hímje több kilométer távolságból is megérzi a nőstény által kibocsátott illatanyagot (szaknyelven feromon), ami az emberi orr számára érzékelhetetlen.

A legtöbb éjszakai lepkefajt azért a fény is „vonzza”, hiszen nem vakok, csak nem a látásuk a vezető érzékelésük.

 Ezt használják ki a lepke-kutatók, akik úgy gyűjtik be az adott helyen előforduló fajokat, hogy éjszaka kimennek a területre, erős lámpával megvilágítanak egy kifeszített fehér lepedőt, majd befogják a vászonra telepedő példányokat.

Az éjszakai lepkék és a busalepkék surrogva repülnek, és másodpercenként negyvenszer-kilencvenszer csapdosnak szárnyukkal.


Éjszakai lepkék ultrahang detektora.

Amikor a denevér közelről támad, a lepke gyakran erratikus repülésbe csap át, pályája kiszámíthatatlan.






A képen egyenes volnalban támad a denevér, a csavarvonalban repülő lepke megmenekült.

A lepke hallószerve a tor két oldalán a szárny alatt található (pirossal jelölt).





(Forrás: mek.oszk.hu/szitakoto/Simonyi Sándor/Kislexikon/erdekesvilag)







Továbbá:



Gyógyító növényeink 1./a rész: 

- Gyógyító növényeink 1./b rész:

- Gyógyító növényeink 2. rész: 
http://emfkryon.blogspot.hu/2013/05/galaj.html


- Gyógyító növényeink 4. rész:


- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/gyogynovenyek-alkalmazasa.html


- Kiskertünkben - Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/vegyes-kulturak-kedvezo-hatasu-szomszed.html

- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/kerteszeti-naptar-zoldsegeskert-vetes.html

- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben:



- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/vegyszermentes-tartositas-oreganyaink.html


- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/paradicsomultetes-paradicsomtermesztes.html




- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/szabo-gyorgy-bukkszentkereszti.html


- A Hársvirág gyógyító növényünk külön fejezetet igényel:

- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:

- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:

- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:

- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:

A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:


- Hűsítő italok – házilag:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/husito-italok-hazilag.html


- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:

- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/dio-csudajo.html

- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szunyogcsipes-ellen-hagymatol-bananhejig.html


- ALOE VERA - a csodanövény:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/aloe-vera-csodanoveny.html

- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:

- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:

- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész: 

- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész: 




- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK: 

- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:


- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember  - Térkép az egészségünkhöz  – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-kezben-talpon-stb-benne-van-az-egesz.html

- A csakrák betegségei - behangulásuk:

- A SZERVÓRA:

- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:

- Gyógyító kéztartások - Mudrák:

Faszén - Aktív szén:







Szeretettel,

Gábor Kati


web oldalaim:

blog oldalam: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése