2013. április 11., csütörtök

Dió, a csudajó

Dió - a csudajó

, mely önálló fejezetet igényel

A dió a magyarok szent fája, számos magyar legendában szerepel.

A bölcsesség, az erő szimbóluma, termésének alakja miatt a kozmosz és az emberi agy jelképe.

A hatalmas, öreg diófa alatt úgy érezzük, derűs bölcsességgel néz - és segít - bennünket.

Mosolyog rajtunk, de megért bennünket.

A dió valóságos egészségkapszula, amellett, hogy igen finom.

A dió – a magyar őshit szent fája.

Más nyelvekben is isten fája.

Minden ízében gyógyhatású.

Négy része a négy évszakot jelképezi, tekervényei az agyhoz teszik hasonlatossá.

Félbevágva a mágikus Gilgames-jelet fedezhetjük fel, ami a táltoskirályok anyajegye volt. (hasonlít a négylevelű lóheréhez)

Nem csak ünnepi desszertjeinkben van helye, hanem egy egyszerű vacsorát vagy desszertet is feldobhatunk egy-egy marék dióval.

A dió, tudományos nevén Juglans 160 éves példányok is akadnak –, amelynek mind a levelét, termését és persze fáját régtől hasznosítja az emberiség.

Az egészséges diólevelekből főzött tea nyugtatató, idegrendszert védő, vértisztító hatását ma is nagyra becsülik a népi és alternatív gyógyászatban.

A konyhában a legértékesebb mégis a csonthéjas diótermés.

Az egyik legegészségesebb csonthéjasunk a dió

A közép-európai receptek elsősorban süteményekhez ajánlják, de remek tulajdonságainak köszönhetően az előételtől a desszertig szinte minden fogásban helye lehet.

Honnan ered a dió?

Az első diófákra utaló régészeti lelek igencsak régiek.
Egyes tudósok Kr. e. 9000, mások Kr. e. 7000 tájára teszik azt az időszakot, amikor már nagy valószínűséggel fogyasztottak őseink diót.
Ez vélhetően az egykori Perzsia területén lehetett.
Onnan aztán szép lassan eljutott Közép-Ázsiába, Kínába és az ókori Görögországba is. Az antik Római Birodalom polgárai a görögöknek köszönhetően ismerték meg, és kezdték a provinciákban is meghonosítani a rendkívül kiterjedt szimbolikával rendelkező, értékes fákat.

Magyarország területén őshonosnak számít – egyes krónikák úgy tartják, már honfoglaló őseink is fogyasztották.
Ma a keleti országrészben, főként Milota környékén vannak kitűnő minőségű termést hozó, nevezetes diófások, de az ország egész területén találhatók remek diótermő helyek.

Ha nem is érnek az égig, a hatalmas lombkoronájú diófák messziről felismerhetők

Az Újvilágba viszonylag későn, feltehetően spanyol misszionáriusok jóvoltából jutott el a dió a 18. században.
A különösen értékesnek számító kaliforniai dióültetvények termései pedig csak a19. században ott meghonosított fák utódainak köszönhetők.
Mára pedig az USA a világ legnagyobb dióexportőrének számít.

A jó 20 vagy akár 30 m magasságot is elérő fák mintegy 60-80 éven át növekednek, termőre is szép komótosan fordulnak, gyakran beletelik akár 20 évbe is, mire az első igazi diótermés szüretelhető.

Erre csörög a dió!

A dió, diófa szinte minden európai nép történetében kitüntetett szerepet játszik – ősi termékenységszimbólumként tekintettek rá a kontinens számos országában.

Az ókori Rómában Jupiter fájaként tisztelték, házasságkötések alkalmával az ifjú párra diót hintettek a gazdag gyermekáldás reményében.

A földre hulló diók csörgése pedig jelezte a házasság sikerét.
Mindez aztán különböző formákban átörökítődött a népmesékbe, mondákba, népdalokba, versekbe és számos népszokásba Európa-szerte.

Nem is kell magyarázni, miért tekintik a szerelem jelképének is a diót

A dió szimbolikája azonban nem ér véget a termékenységnél.
A hosszú életet, örök fiatalságot, szerelmet, bőséget, gazdagságot, egészséget egyaránt jelképezi – ezért is ültettek és ültetnek ma is sokan diófát, ha gyermek születik.

Különféle hiedelmek köthetők a dióhoz az év majd’ minden kitüntetett szakaszában (így pl. Luca napján, karácsonykor, húsvétkor), és elmaradhatatlan a karácsonyi, újévi, húsvéti süteményekből is.

A dió számos vallási hagyományban is fontos szerepet tölt be.
A zsidó-keresztény tradícióban éppúgy, mint az iszlámban.
Ez utóbbiban a dió héját pl. a vallási törvények szimbólumaként tartják számon, amely a vallás összetartója, míg belsejét a vallás lényegként.
A keresztény, különösen a katolikus hagyomány Krisztussal azonosítja a dió belső, értékes részét, a héj pedig Mária szimbóluma.

Napi egy marék dió – váljék egészségünkre!

A dió tele van értékes vitaminokkal, jótékony ásványi anyagokkal.
Kitűnő magnézium- és cinkforrás, de káliumot, vasat, foszfort és kalciumot is nagy mennyiségben tartalmaz. A-, B1-, B2- és B3-, valamint E-vitaminok találhatók az érett példányokban, de a friss dió C-vitamintartalma sem elhanyagolható.

A dióból hidegen olajat is sajtolnak, ami számos egészséges tulajdonsággal rendelkezik

A szervezet számára különösen értékesek többszörösen telített zsírsavai.
A dióban természetes formában megtalálható omega-3 zsírsav nélkülözhetetlen az egészséges sejtműködéshez.

Ezt a zsírsavat az emberi szervezet nem képes előállítani, ezért fontos, hogy figyelmet fordítsunk a bevitelére.
Egy markényi dió elfogyasztása fedezi a napi szükségletet.
Többek között segít megelőzni a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását, véd az érelmeszesedés kialakulásától, erősíti az immunrendszert, kedvezően befolyásolja az agysejtek működését, óvja az idegrendszert.

A dió flavonoid-tartalmának köszönhetően a daganatos betegségek kialakulásának esélyét is csökkenti.
Kutatási eredmények támasztják alá az úgynevezett 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében és a magas vérnyomás leküzdésében játszott kulcsszerepét is.

Az úgynevezett dió-diéta pedig kifejezetten ajánlatos a magas koleszterinszint csökkentése érdekében.

A dió fogyasztásának előnyeit nem is lehet eléggé hangsúlyozni.

Túlzásoktól természetesen itt is tartózkodni kell, hisz mindezen jótékony tulajdonságaihoz magas energiatartalom társul – ez persze előnyös sportolók esetében, ha hirtelen nagy energiára van szükségük, de aki a vonalaira vigyáz és keveset mozog, csak mértékkel fogyassza!

Igazi ritkaság a vörös dió, ami nem csupán gyönyörű, de nagyon finom is

A dió már érettségének egészen korai stádiumában is fogyasztható.

A magas C-vitamin- és vastartalmú zöld dió, amely lényegében a csonthéj nélküli fiatal termés, valódi csodaszernek számított egykor.

Gyomorerősítő, májregeneráló és vértisztító
hatása miatt ma is nagy becsben tartják, az igazi ínyencek kedvelt csemegéje.

Gondos előkészítés után esszenciák, likőrök formájában is mind gyakrabban kerül forgalomba, de sokan kedvelik a cukorszirupban eltett zöld diót, amely akár érett sajtokhoz, májpástétomokhoz is különlegesen ízletes.
Legismertebb formája mégis az aromás, különlegesen ízletes zölddió-lekvár, amely ismert vérnyomáscsökkentő hatásáról is.

A zöld dió is fogyasztható, de gondos előkészítést igényel

Diót a salátába, diót a süteménybe!

A már érett, csonthéjas diótermés akár egy évig is tárolható hűvös, jól szellőző helyen. Bár a diótörés és tisztítás időigényes foglalatosság – megéri a fáradozást.

A tisztított dió azonban hajlamos az avasodásra, ezért érdemes vászon- vagy papírzacskóban tárolni, és mihamarabb felhasználni, illetve mélyhűtve tárolni.

Kéksajttal, körtével és dióval nagyon finom saláta készülhet

Dióval számtalan étel készíthető, mártás és saláta éppúgy, mint amilyen remek csemege zsiradék nélkül pirítva.
Hő hatására illóolajainak köszönhetően nagyszerű aromákkal telítődik.

Pillanatok alatt elkészül a diópesto

A téli-kora tavaszi időszakban a Waldorf-salátavalóságos vitaminbomba, ne sajnáljuk belőle az egészséges diószemeket!
De a sokféle zöldleveles salátára is érdemes szórni egy-egy kismaréknyi pirított diót.

A hidegen sajtolt dióolaj koncentráltan tartalmazza az értékes zsírsavakat – néhány csepp mindenféle salátát különlegessé tesz, sőt sütemények készítéséhez is használható.

Érdemes kipróbálni a friss petrezselyemzöldből, dióból, dióolajból, valamint keménysajtból készített pestót akár tésztaételekhez, akár sós kekszekre, szendvicsekre halmozva.

Különféle uzsonnakrémeket, mártogatókat is készíthetünk dióból – a mediterrán és közép-amerikai konyhákban ezek több típusa is gyakori vendég.

Fűszerezik chilivel vagy épp zsályával, adnak hozzá joghurtot, paradicsomot, sőt majd’ mindenféle sajttal kombinálható a dió.
Esti borozgatáshoz lágy és érett sajtokkal is finom csemege.

Diós sajtkrém egyszerűen

Hozzávalók:

10 dkg natúr krémsajt

1 dl habtejszín

1 csokor snidling (metélőhagyma)

1 kis gerezd fokhagyma (elmaradhat)

3 dkg darált dió

só és frissen őrölt bors - ízlés szerint

Elkészítés: A snidlinget ollóval vagy éles késsel felaprítjuk, a fokhagymát összenyomjuk. A hideg habtejszínt elektromos habverővel kemény habbá verjük, hozzáadjuk a sajtkrémet, beleforgatjuk a snidlinget és a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk.
Pirítóssal, rozskenyérrel tökéletes tízórai vagy uzsonna.

A kevés reszelt parmezánnal vagy más kemény sajttal összekevert, sóval, borssal fűszerezett őrölt dió remekül illik a pillanatok alatt elkészíthető vendégváró falatokhoz.

Diós-parmezános sós rudak

Hozzávalók:

1 csomag friss leveles tészta (275 gr)

1 db közepes méretű tojás

3 dkg durvára őrölt dió

3 dkg reszelt parmezán típusú sajt

só és bors ízlés szerint

Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
Egy nagyobb gáztepsit sütőpapírral borítunk.

A diót a sajttal és a fűszerekkel kis tálban elkeverjük.
A tojást kissé felverjük.

A leveles tésztát a csomagoláson előírtaknak megfelelően enyhén lisztezett felületre terítjük.
Derelyemetszővel 5 X 2 cm-es téglalapokra vágjuk fel, legalább ½ cm távolságot hagyva közöttük rakosgassuk az előkészített tepsire.
Kenőecsettel mindegyik tetejét megkenjük tojással, majd megszórjuk a diós keverékkel. 10-12 perc alatt aranyszínűre sütjük.
Kitűnő ropogtatnivaló, sör- vagy borkorcsolya.

A dió azonban - akárhogy is nézzük - a desszertekben teljesedik ki igazán.
Nem véletlen, hogy a legtöbb diós recept sütemények, torták, krémek, fagylaltok alapanyagaként említi.
A közel-keleti konyhák cukorsziruppal locsolt baklavájából sem hiányozhat, de az USA-ból világhódító útra kelt muffinok, brownie-k, cookie-k is gyakran készülnek dióval.

A dió és a csokoládé tökéletes párost alkot a süteményekben

A cukrozott dióval megszórt főtt tészta (ki ne emlékezne a menzák diós tésztájára?) vagy a diós palacsinta nemcsak gyerekkori emlékeket idéz, de sokan, ha hétköznapi, gyors kényeztetésre vágynak, ezeket a fogásokat választják a kifőzdékben, készítik el ebédére, vacsorára.

Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia hagyományos süteményei, sok egyéb mellett a pozsonyi kifli, abejgli, a flódni, az isler elképzelhetetlen dió nélkül.

Nem egyszerűen az ünnepi desszertrepertoár részét képezik, de valahol mélyen hozzátartoznak az otthonosan ismerős regionális ízekhez.

Sokaknak elképzelhetetlen a húsvét vagy a karácsony egy hatalmas tepsi zserbó nélkül. De sokan készítik úgy az almás vagy meggyes pitét is, hogy a tésztát előbb dióval szórják meg – aki még nem próbálta, érdemes egyszer így elkészítenie.

Szerencsésebbek máig féltve őrzik a nagymamák titkos diós receptjeit, köztük apuszedliket, csókokat, húsvéti és karácsonyi aprósüteményeket, mások maguk találnak rá a régi finomságokra, mint pl. a diós stangliként, illetve zongorabillentyűként is ismert süteményre.

A dió az aprósütemények mellett felséges desszertek alkotója is. Egy jó diótortának pedig bármely ünnepi étkezés után marad hely.

Gazdag diótorta

Hozzávalók egy 26 cm átmérőjű tortaformához:

A tésztához:

4 db közepes méretű tojás

20 dkg porcukor

20 dkg finomra darált dió

20 dkg olvasztott vaj

2 dl almalé

30 dkg süteményliszt

½ mokkáskanál őrölt fahéj

1 csipet só

1 csomag sütőpor

A krémhez:

20 dkg durvára darált dió

20 dkg puha vaj

1 csomag vaníliás pudingpor

15 dkg porcukor

5 dl tej

4-5 evőkanál sárgabaracklekvár

1 evőkanál fehér rum

Elkészítés:

A sütőt 180 fokra előmelegítjük, a tortaformát sütőpapírral béleljük.

Tálba mérjük a lisztet, belekeverjük a sütőport, a csipet sót, valamint a fahéjat.
Egy nagy keverőtálba ütjük a tojásokat, hozzáadjuk a porcukrot, és elektromos habverővel 3-4 perc alatt krémesre keverjük.
A fokozatot csökkentve, folyamatos keverés óvatosan beleöntjük az olvasztott vajat, majd az almalevet.
Végül kanalanként hozzáadagoljuk a lisztes keveréket.

Az előkészített tortaformába simítjuk, 35-40 perc alatt megsütjük.
Tűpróbával érdemes ellenőrizni, hogy mindenütt megszilárdult-e.
Rácsra téve hűlni hagyjuk.

A durvára darált diót zsiradék nélküli serpenyőben 2-3 perc alatt kissé megpirítjuk.

A krémhez a pudingporból a csomagoláson előírtaknak megfelelően ½ l tejjel, 15 dkg cukorral sűrű krémet főzünk.
Még melegen hozzákeverjük a puha vajat és a pirított diót.
Hűlni hagyjuk.

A kihűlt tortalapot 3 lappá vágjuk.
Az alsó lapot meglocsoljuk 1 evőkanál rummal, majd megkenjük 4-5 evőkanál sárgabaracklekvárral, ráillesztjük a középső tortalapot, amelyet megkenünk a krém közel felével.
Befedjük a harmadik tortalappal, végül az egészet bevonjuk a maradék krémmel.

Dekorálhatjuk karamellizált dióval, reszelt csokoládéval vagy épp csokoládéfigurákkal. Tálalás előtt legalább 2 órát pihentetjük hűtőszekrényben.

Igazán ünnepi desszert a diótorta

diós Napocska kalács (saját készítés)

forrás: http://www.mindmegette.hu

A diófa az ember legnagyobb barátja

Kertes házaink szinte mindegyikében megtalálható egy kedves szeretni való fa a diófa.

Az árnyas terebélyes növényről kevesen tudják, bár termését sokan kedvelik, hogy mennyi gyógyhatást köszönhetünk e növénynek.

Mikor legközelebb a tűző napsugarak elől védelemért egy diófa lombja alá menekülsz, gondolj arra is, hogy a kellemes, hűvös árnyékon túl mennyi csodát adhat neked ez a fa, szeresd, légy a barátja!

S ne feledd el, hogy ő attól boldog, ha segíthet, termésével, levelével, árnyékával. Élj vele!

A dióról nem lehet lelkesedés nélkül írni. , hisz tavasztól őszig a legtöbb élmény, beszélgetés, eszegetés a diófa hűs árnyékában történik.

A régiek nem véletlen tisztelték, hiszen nem csak termése, hanem levele is igazi elixírnek számított.

Az a sok-sok módszer, amit most átnyújtunk, sok nemzettől származó, vidéki tapasztalati megfigyeléseken alapul, de ma már tudományos alapja is van.

A dió- latin nevén Juglandaceae, vagy a házikertben elterjedtebb a Juglans Regia ősidők óta honos a Kárpát-medencében.

Az eredetileg mocsári növény kedvező élettere a csapadékos, néha elárasztott termőhely, rendkívül vízigényű.

A kertben is a félárnyékos, nyirkos helyet kedveli, s mivel tápanyagigényes, trágyázás után termésbőséggel hálálja meg azt.

Ezért igaz az ismert mondás, hogy a diófa az ember legnagyobb barátja, mert ha elfogadjuk a diófát barátunknak, és gondozzuk, kártevőit pusztítjuk, akkor segítségünket ugyanolyan módon hálálja meg, rengeteg gomba, rovar, féreg, baktérium fertőzésétől tud minket megszabadítani.
Mintegy szimbiózis alakult ki a diófa és az ember között.

A diófa mely részei gyógyhatásúak?

A válasz hosszú:

A dióbél, a dióolaj is.

Továbbá a diólevél, a dióvirág, beleértve a barkavirágzatot is.

A zöld dió, a rügy, a hajtás zöld héja és a diókopáncs, vagyis a dió levélen kívüli, többi zöld részei is.

És a megfásodott részek, a diófa kérge, a dióhéj, valamint a dióbél belső, vékony fásodott válaszfala.

Végül ide sorolhatjuk a dióbél hártyáját is.

Vagyis, a gyökér kivételével az egész növény gyógynövény.

Ez jelenti azt, amit több helyen lehet olvasni, nevezetesen, hogy a diólevélnek hámosító hatása van.

Mindenesetre lehetővé teszi a bőrnek, a hámszöveteknek, hogy egészségesen regenerálódjanak, és a szervezet gyorsan él is az alkalommal.

Na de vegyük csak sorjába mi-mindent adhat nékünk a "táltos" diófánk?

A diófa levél:

A diófa ma úgy tűnik reneszánszát éli és egyre többen érdeklődnek a diófa levél gyógyító hatásáról.

A diólevelet június végétől augusztusig lehet gyűjteni, addig, amíg szép sötétzöld a színe, de még nem jelennek meg rajta a rozsdafoltok.

Gyógyászati célból úgy a levelét, mint a dió kopácsát (burkát) érdemes használni, kellő ismeret mellett igen hatásos az alábbi célokra a belőlük készített teafőzet.

A dió levelének egészségmegőrző tényét szintén az ősidők óta ismeri a lakosság.

Vélhetően ez a növény is Perzsia – India irányából került hozzánk, s nemesítették az évszázadok során a legkedvezőbb adottságúvá.

Ha megfigyeljük, a diólevél túlnyomórészt - az emberi szervezeten kívül és belül - a hámszöveteket gyógyítja.

A hatásmechanizmus szinte minden esetben azonos:

A diólevél hatóanyagai a betegséget okozó szervezeteket pusztítják.

Ezen túl a diólevélnek évezredek óta ismert összehúzó - asztringens - hatása van a hámszövetekre.

Összehúzza a nyálkahártyát, megszünteti a szivárgó vérzéseket.

Tehát a fertőzött, károsodott - külső vagy belső - hámszövetek újrafertőződését az összehúzó hatás gátolja meg.

És ezután az emberi szervezet természetes gyógyulási, regenerálódási képessége fejezi be a gyógyítást.

Természetesen, a diólevél nem csodaszer.

Az a tény, hogy sikerrel alkalmazható a legkülönbözőbb bőrproblémák esetén is, a szájüreg, a torok, a garat és az egész emésztőrendszer igen sok problémája esetén is, mind ugyanarra a hatásmechanizmusra vezethető vissza.

A diólevél hatóanyagai az élőlények egész sorára mérgező, élettevékenységet gátló hatással vannak.

Nemcsak a diófa alatt növő gyomnövények túlnyomó részére, hanem rovarokra, férgekre, gombákra, még baktériumokra is.

De az emberre nem.

A július-augusztusban begyűjtött, már kifejlett egészséges levél, vagy a diószüretkor szeptemberben begyűjtött kopács megszárítva és feldarabolva alkalmas forró vízzel tea készítésre.

Egyes leírások már június végétől szedetnék a leveleket, hiszen abban az időben tartalmazza a legtöbb hatóanyagot.

Mire használhatjuk a diófalevelet?

Hogy mi mindenre jó a diólevél?

Egy francia leírás szerint így foglalható össze hatásspektruma:

Érzéstelenítésre

Hámszövet összehúzására

Tuberkulózis ellen

Vércukorszint csökkentésére

Fertőtlenítésre, baktériumölésre

Gombaölésre

Tonizálásra

Sebek gyógyulásának meggyorsítására

Szájfekély ellen

Torokgyulladásra

Kötőhártya-gyulladásra

Többféle bőrbetegségre

Fagyásra

A hüvely bántalmaira

Gyógyító receptek:

Fürdésre:

Általános hatású a fürdővízbe öntött teaeszencia használata, idegnyugtató, stimuláló és bőrfertőtlenítő, s aki szereti, a dióolaj illata kellemessé varázsolja testét. Azért túlságosan sokáig nem kell használni, a növény juglon vagy juglans tartalma miatt. A borogatások, teák használatakor pedig feltétlen győződjünk meg arról, hogy keletkezik e allergiás tünet, mert az arra érzékenyeknek ezt el kell kerülniük. Mindemellett alkalmazzuk bátran, mert olcsó és jó hatású szer a diólevél.

Fürdőhöz

100-200 g apróra vágott diólevelet áztatunk 0,25 l forró vízbe, és leszűrés után a fürdővízhez öntjük. Hatékonyan frissít, méregtelenít, erősít, akárcsak egy gyógynövényes fürdőzés.

Erős lábizzadás esetén egy kg szárított diólevelet félóráig főzzünk 1 l vízben, majd szűrjük le. Ha fürdőként használjuk, az egész főzetet öntsük a fürdővízbe, ha csak lábáztatásra, akkor pedig 3 dl-t.

A levél főzetét a törökök ülőfürdős kúra során is használták, húgyúti gyulladások esetén, de köhögős gyereket is fürdetik benne, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a diólevél-fürdő erősíti a szervezetet. Erre a célra 1,5 kg diólevelet főzzünk 10 l vízben és öntsük a fürdővízhez.

Borogatás:

Külsőleg borogatásként a diólevél-főzetet, hasonlóan a hagymához, ekcéma, fagyás, égés, napégés, zúzódások, ínszalag megnyúlás, kötőszöveti gyengeség kezelésére, ízületi fájdalmak enyhítésére, ütésből eredő véraláfutások eloszlatására, pattanásokra, kelésekre, továbbá korpás fejbőrre használják. Segít a kiütések, az élelmiszerallergiából eredő bőrkiütések, csalánkiütés megszüntetésében, a fizikailag fáradt lábra is kiváló.

Bőrgombásodás (piros, váladékos, viszkető bőr) esetén egy liter forró vízhez 70 g szárított, tört diólevelet adjunk, majd lehűlés után szűrjük le. A gombás bőrt áztassuk ebbe a főzetbe. A kezelést rendszeresen ismételjük, amíg a tünetek el nem múlnak. Pikkelysömörre, sömörre is bátran használhatjuk ezt az oldatot.

Ha külsőleg használjuk, angol gyógynövény-szakértők a következő főzetet ajánlják: fél liter forró vízben mintegy hat órán át áztassunk 30 g száraz levelet, utána szűrjük le.

Másik, hazai recept szerint lemosáshoz elég egy teáskanálnyi diólevélből főzetet készíteni, teljes fürdőhöz pedig 100 g száraz levelet használjunk. Makacs fekélyekre úgy használjuk a főzetet, hogy erősebbre főzzük, és cukrot is teszünk bele. Úgy is növelhetjük hatását, hogy a főzet minden 5 literéhez 2 kg tengeri sót adunk. Vigyázzunk viszont, hogy a főzet ne kerüljön nyílt sebbe! Nem segít, ha a fájdalom idegi eredetű, és természetesen ha allergiás tünet jelentkezne, a kezelést hagyjuk abba!

Diófalevél teák

Hogyan készítheted el a teát?

– 3 gr (egy púpozott kanál) diólevelet forráz le 2dl vízzel, hagyd állni 10 percet, leszűrés után használhatod az adott panasz szerint. Diólevelet beszerezhetsz megbízható bioboltokban, vagy gyógyszertárban, de Te is gyűjthetsz tiszta helyekről.Diólevelet csak június közepe és július vége között szedhető. Mosd át egyesével a leveket, terítsd szét egy ruhára, árnyékos, de szellős helyen. Ha kiszárad elteheted egy szép üvegbe, s így egész télen kéznél lehet.

Öntheted a fürdővizedbe is, idegnyugtató hatása miatt segít az estére felhalmozott stresszt lecsendesíteni, fertőtleníti a bőröd, és serkenti az anyagcseréd. Idősebbeknek ajánlott a csontritkulás megállítása és karbantartása miatt. Pattanások, viszkető bőrpanaszok, tejkiütések esetén is bátran használd, kitűnő fertőtlenítő és nyugtató hatása miatt. Még rüh, és fejtetű ellen is eredményesen harcba száll.

Erősen vértisztító, ezért a cukorbetegek jótevője, valamint székrekedésben, étvágytalanságban és anyagcserezavarokban is legyen a barátod. Gyomor és bélpanaszaidat is enyhítheted vele

A különböző receptekben általában a száraz diólevél súly szerinti mennyiségét adják meg. Ha friss, zöld levelet használunk, nyugodtan vegyük a négyszeresét. Bár a diólevél-főzet alkalmazásának módja sokféle lehet, - tea, főzet, oldat, fürdő, borogatás, szájvíz, gargalizálószer, beöntő vagy hüvelyöblítő, kenőcs, stb. - mindnek az alapja a diólevél hatóanyagainak főzéssel, áztatással való kinyerése. Az egyes receptek eltérhetnek.

A teát mértékkel fogyasztva vagy helyi lemosásként borogatásként használva jó eredménnyel fordíthatjuk külsőleg bőrbetegségek, pattanások, ekcéma, bizonyos gyulladások és lábgombásodás ellen. Igen hatásos tetvesség, rüh ellen, de használható a hajhullás megelőzéseként fejre dörzsölve és borogatva.

Belsőleg teaként fogyasztva pedig alkalmas gyomor és bélhurutok ellen, de vértisztító hatású, s így pattanások kialakulását megelőzi. Zsíros pattanásos bőr esetén a gyenge főzet többszöri fogyasztása ajánlott.

Székrekedés ellen nemcsak Európában, hanem Kínában is alkalmazzák. Hasmenés esetén fontos a folyadékpótlás, ezért a szokásosnál enyhébb főzetet készítsünk, tehát mintegy 10 g szárított levelet tegyünk 1 l forró vízbe. Természetesen a leveleket később szűrjük ki. Ebből a főzetből napi 1 l-t igyunk meg. Általában mondhatjuk, a diólevél-főzet, tea mindenféle emésztési zavar (és az ennek következtében fellépő étvágytalanság) esetén jól alkalmazható.

Az emésztés karbantartására 6 dg diólevél sűrű főzetét ajánlják horvát gyógynövény-szakértők 12 dg glicerinnel és 3 dl forralt vízzel elkeverni, és ebből a készítményből étkezések után és este egy-egy kávéskanállal kell bevenni.

Dr. Ladocsi Teréz bélhurut ellen diólevélből és más gyógynövényekből készült teakeveréket ajánl: Összekeverünk 5 g diólevelet, 5 g kutyabengekérget (Frangulae cortex), 10 g édesgyökeret (Liquiritae radix), 20 g édesköményt (Foeniculi fructus), 30 g orvosi ziliz gyökeret (Altheae radix) és 30 g lenmagot (Lini semen). A keverékből három teáskanállal kell tenni három csésze vízhez, és 5-10 percen át kell főzni, végül leszűrni. Reggel és este egy csésze meleg teát kell a főzetből inni.

Egy egyszerű diólevéltea-recept:

Apróra vágott száraz diólevélből 1 púpozott teáskanállal egy bögre (2,5 dl) forró vízhez öntünk, állni hagyjuk, leszűrjük, esetleg újra melegítjük. A legkülönbözőbb betegségek esetén egyaránt naponta legalább három csészényit igyunk.

Varró Aladár Béla gyógyszerész szerint 10-20 g diólevelet fél liter vízben főzzünk meg, és a szüredéket reggel, kávé helyett cukorral fogyasszuk. Vértisztító, emésztést előmozdító, féreghajtó hatása van. Gyomor- és bélelnyálkásodásnál és általában olyan betegségeknél, melynek oka a vér tisztátalanságában keresendő, kitűnő eredményeket érünk el - írja Varró úr.

Amerikai természetgyógyász enciklopédia szerint 2-3 g szárított diólevelet kell számítani 1 dl vízhez, és 15 percig kell főzni.

Ugyanezt egy olasz természetgyógyász-ajánlás úgy fogalmazza meg, hogy 3 gramm száraz diólevelet 1 dl fehér borban 10 napig kell áztatni, és étkezés után egy kávéskanálnyi szükséges.

Az ajánlások nem pontosan egyeznek, csak abban, hogy diólevelet kell használni.

Zsíros, korpás haj:

Ahogy a diófa ügyel saját koronájának szépségére, úgy ápolja a te hajad és fejbőröd is egy kis diólevélből készített tea. Hajmosás után 2-3 dl teával öntözd meg a fejed, hagyd rajta pár percig mielőtt leöblítenéd. Ha nem mosod le, akkor a hajhagymákat táplálja és növekedésre ösztönzi őket.

Homlok-, arc- és orrüregek gyulladása:

Ha gyötör az eldugult orr, vagy épp arcüreged fájlalod, az elkészített teából naponta 1-2-szer szívj fel az orron át és hagyd, hogy átmossa az üregeid. Torok és száj öblögetésére is használhatod, az ott levő kórokozókat és baktériumokat elpusztítja. A fájó részekre pedig dunsztkötést tehetsz egy teával átitatott törölközővel.

Fogínygyulladás, afta, szájban előforduló sebek: Főzz le 2dl teát és tartsd a hűtődben, egy kis üvegben. Minden fogmosás után öblítsd át a szájad.

Máj problémák, máj ciszta:

Májunk a méregtelenítés nagy mestere, ezért mindenképp figyelj rá. A diólevélben található anyagoknak köszönhetően enyhíti a máj panaszokat, serkenti a méregtelenítést, emésztést. Komolyabb problémánál (ciszta) 6 héten keresztül kell inni a teát és minden este dunsztkötést helyezni a májra.

Hasmenés:

A lényeg a könnyű diéta mellett, hogy a bélbolyhokat kell rendbe tenned, ehhez remek segítőtárs lehet a diólevél tea.

Ciszta, mióma a petefészken:

Természetesen ez egy komoly probléma, ezért nagyobb odafigyelést igényel. Készíts fél liter teát melyből 2 decit ivásra használj, a maradékot pedig hüvelyirrigálásra. Éjszakára készíts borogatást a hasadra! Hüvelygomba és folyás esetén is sokat segít az irrigálás.

Lábizzadás, körömgyulladás, lábgomba:

Viszket a lábad, vagy begyulladt a körmöd? Nincs más teendőd, mint naponta fél órát áztatod a teában a lábad, vagy naponta többször átmosod vele a problémás területeket.

Látásra

Ha már látásunk nem elég éles akkor is segítségül hívhatjuk ezt a kiváló gyógynövényt. 2 dcl forró vízzel egy csapott evőkanál diólevelet leöntünk, 10 percig állni hagyjuk, majd vattát mártunk bele és ezt e gyengén látó szemre helyezzük naponta tíz percre. Néhány hónap után azt vesszük észre, hogy látásunk élesedik. Zöldhályog esetén egy éven keresztül ajánlott naponta elvégezni.

Vércukorszint beállításánál is eredményesen alkalmazható. Ekkor egy csésze forró vízhez 2 kávéskanál szárított diólevél ajánlott, majd egy óra állás után kell leszűrni és fogyasztani, naponta négy alkalommal fél csészével.

Diólevél-tea az emésztőrendszeri betegségekre

A diólevél-tea gyomor- és bélbetegségek kezelésére, hasmenés és székrekedés ellen egyaránt jó. Tehát az emésztési zavarokra. Általában rendbeteszi a rendellenes gyomor- és bélműködést. Ha az embernek nincs rendben a gyomra, elmegy az étvágya. Viszont ha diólevél-kúrát alkalmaz, az eredmény gyorsan jelentkezik, megjön az étvágy is. Ezen alapul az a népi megfigyelés, hogy a diólevél-teának étvágyjavító hatása van. Tehát ha valakinek nincs étvágya, igyon nyugodtan diólevél-teát, és az esetleg nem is tudatosult emésztőrendszeri problémái természetes úton szűnnek meg.

Röviden ezt úgy foglalják össze, hogy erősíti, kondícionálja a gyomrot.

A diófalevélből készített krémet...

... mindenféle bőrproblémákra, további reumásoknak számára is ajánljuk!

A krémet masszírozzuk a beteg testrész környzeteében.

Tapasztalni fogjuk jótékony hatását!

Semmiféle mellékhatása nincs, csak arra kell figyelni, hogy eleven sebbe ne kerüljön.

Diófalevél krém készítése

- 25 dkg olvasztott zsiradékba tegyünk 10 nagy diólevelet és 10 nagy körömvirág fejet.

Hagyjuk összeérni három napig.

Ezután gőz fölött melegítsük 10 percen keresztül, majd szűrjük le.

Zárható üvegben, dobozban tegyük, és hűtőben tároljuk.

Fél éven keresztül használható!

Bármilyen zsíradék alkalmas a krém készítése - pl. étkezési sertészsír vagy kókuszzsír is.

Diólevél-olaj

- 10 dkg friss diólevelet 2 dl növényi olajban áztatunk 20 napon keresztül.

Lehetőleg hidegen sajtolt napraforgó- vagy repce olajat használjunk!

Szűrjük le, majd száraz, hűvös helyen lezárva tároljuk.

Fekélyek és egyéb bőrbetegségek gyógyítására alkalmas.

A tyúkhúr mellett a diófalevél is ajánlott reumások számára.

A reumás testrész masszírozásához nem főzetben, hanem olajban oldjuk a diólevél hatóanyagát.
Egy liter étolajban egy hónapig áztatunk 10 kanál tört szárított diólevelet, majd szűrjük le.
Ezt az olajat használjuk masszírozásra.

Más védelemre

Hazai néprajzosok anyaggyűjtéséből tudjuk, hogy a szalmazsákba helyezett diólevél Matolcson és Répáshután volt használatos.
Ha már nemcsak a szalmazsákunk, hanem a fentiek szerint az egész ágyunk diófalevéllel van tele, akkor akár tegyünk a párnába is!
A diófalevelekkel megtöltött kispárnának alvásjavító hatást tulajdonítanak.
Úgy tartják, hogy oldja a feszültséget, az álmokat is megváltoztatja, nyugodt alvást nyújt.

Ha pedig a fehérneműs szekrénybe teszünk diófalevelet a fehérneműk közé, azok biztosan nem fognak megmolyosodni.

Tetvek, férgek és mikroszkopikus élősködők ellen a sűrűre főzött diólevél-tea bedörzsölése segít.
Ha fejbőrbe dörzsöljük, az erős hajhullás is kezelhető vele.

Mik a diólevél értékei?

Mintegy 10 %-ban tartalmaz tannint (csersavat), nagyrészt ellagénsavval kapcsolódva, amit összefoglalóan ellagitanninnak neveznek, aminek rákellenes hatását jelenleg is kutatják.

Több mint 3 %-ban flavonoidokat (régebbi néven P-vitamint), közülük főleg kvercetint és kempferolt. (Láttuk, Lugasi Andreától tudjuk, a dióbélben főleg miricetin fordul elő a flavonoidok közül.)

A diólevél 0,8-1,0 %-a C-vitamin!

Vannak a diólevélben monoglükozidok, juglon, (=5-hidroxi-1,4-naftolkinon), hidrojuglon. A juglonról bebizonyított tény, hogy vírusölő (HSV-1 vírus, a herpesz vírusa), baktériumölő és gombaölő (az emberi szervezetben állandóan jelen levő, az immunrendszer gyengesége esetén elhatalmasodó Candida albicans gombát és az egyik leggyakoribb nyári bőrbetegséget okozó Trichophyton rubrum gombát is).
Egereken végzett kísérletek szerint a diólevél juglonjának tumorgátló hatása is van.

Kis mennyiségben, 0,001-0,03 %-ban illóolajok is vannak a diólevélben, amelyek között szintén találták gombaölő tulajdonságút.
(Érdekességként még bizonyos rovarok csalogató szex-feromon anyagai is vannak a diólevél illóolajai között.)

És vannak más, aktív gyógyhatású növényi savak is.
Ezek mindegyike gyógyhatású.

A diólevélnek keserű nyálkahártya-összehúzó, tonizáló hatása van, cserzőanyagokban nagyon gazdag.
Összehúzó, cserző hatását a levél tannintartalma, baktériumölő, gombaölő, rovarölő és rovarriasztó hatását pedig a vele kapcsolatban lévő ellagénsav okozza.

A diólevél kémiai összetevői között megemlítendő, hogy mintegy 0,03 %-ban illóolajat is tartalmaz. Ennek az illóolajnak érezzük az illatát, ha a diólevelet megdörzsöljük, és ez az, ami olyan kellemessé teszi a diófa közelében tartózkodást.
Az illóolaj vizes desztillálással nyerhető ki, sűrűsödése 15 C-fokon következik be.

HATÓANYAG (az ezidáig felfedezett hatóanyagokat tünteti fel):

levél: csersav, galluszsav, ellagsav, inozit, illóolaj, joglon keserűanyag, juglandin-alkaloida, színanyag, C-vitamin dió burok: hidrojuglonglikozida, juglon-aglukon, csersav, C-vitamin; érett diótermés: zsír (teltetlen linolsav, linolénsav), antioxidáns hatású flavonoidok, vitaminok (B-vitaminok, E-vitamin) és nyomelemek (K, P, Mg), általánosságban: almasav, aminosav, ásvány, ásványi só, aszkorbinsav, béta-karotin, betulin, bór, cianidin, citromsav, cserző anyagok, eugenol, fehérje, festő, flavonoid, foszfor, galluszsav, glikozidok, hamu, illóolaj, inozitol, juglon, kalcium, kalcium-oxalát, kálium, karotinok, kén, keserűanyag, klór, koffeinsav, kvercitrin, lecitin, linolénsav, magnézium, nátrium, nikotin, olaj, palmitinsav, polifenolok, réz, só, sóskasav, szénhidrát, szerotonin, sztearinsav, tanninok, tanninsav, vas, Vitamin, Vitamin A, Vitamin B1, Vitamin B2, Vitamin B3, Vitamin B5, Vitamin B6, Vitamin B8, Vitamin C, Vitamin E, víz, zsír, zsírosolaj, zsírsav

Rendkívül érdekesek és gyógyhatású anyagokban gazdagok a fa még éretlen termései, amelyek még szorosan be vannak zárva a zöld termésburokba, és a belső héjuk még nem keményedett meg.
Ezeket az éretlen terméseket júniusban szokás begyűjteni, és vagy ki kell őket szárítani, vagy alkoholba tenni. Az éretlen diónak más a hatóanyag-összetétele, mint az érettnek.
Sokkal kevesebb zsír található benne, viszont nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint, valamint fertőtlenítő és antibakteriális hatású anyagokat.
A diófából nyert természetes (sárga) színezőanyagot fel lehet használni textíliák színezésére is.

A likőripar is felhasználja. A diólikőr gyógyító hatású és kivételesen jó ízű.

Az éretlen dióból készített főzetet vagy tinktúrát gyakran használják betegségmegelőző célú tisztításhoz és emésztési panaszok, gyomor és bélproblémák kezeléséhez.
Kiegészítő szerként kiválóan használható továbbá megfázás, torokfájás esetén vagy a fogíny egészségének megőrzéséhez.

A diókopács (dióburok)

A diókopáncsban a diófa hatóanyagai koncentráltan találhatók, mégis a flavonoidokat emelem ki közülük.
Ezekben különösen gazdag.
Egy szlovéniai vizsgálat 12-féle flavonoid jelentős mennyiségét találta meg a zöld dióburokban.
Nem sorolom fel, többnek magyar neve sincs.
Az újabb vizsgálatok tehát igazolják a régi, népi tapasztalatokat, és azok magyarázatát adják.
A diókopáncs külsőleg és belsőleg egyaránt hatékony a sebek begyógyításában.
A dió zöld burkát használhatjuk gyógyászati célra, mert a feketén begyűjtött burokmaradvány már veszít értékes beltartalmából.
Már nincs C-vitamin tartalma, ami a zöld kopáncsban bőven van.
Csersavtartalma is lecsökken.

A zöld dióburkot diószüretkor nyerhetjük nagy mennyiségben, amikor elsősorban a vert, rázott dió egy részén rajta van még, de már könnyen lefejthető.
Ha még jobb minőségű alapanyagot szeretnénk házipatikánk számára, akkor már az érés előtti állapotú diókról is lefejthetjük késsel, körbevágva.
Augusztusban, szeptemberben.
A feketedő és a romló foltokat vágjuk ki, ne használjuk fel.

Vékony rétegben terítsük ki a napon, úgy szárítsuk meg.
Szárító berendezést, kemencét is használhatunk, de a hőfok 40 C°-nál ne legyen magasabb, a kopáncs C-vitaminjára is tekintettel.
Harminc fok viszont szükséges.

A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni.
Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani.

A zöld diókopáncs 80 %-ban vizet tartalmaz, a fennmaradó 20 % biológiailag hasznos hatóanyagai a glükozidok (ebből a hidrojuglon-glükozid 2 %), tannin (9 %-ig), fehérjék és 1 % C-vitamin.

A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz.
A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják, e mellett rendkívül hatékony száraz köhögés elleni szer.
Külsőleg bőrfertőtlenítés és hajhullás kezelésére használható.

Az intenzív barna színeződésért, színezésért a festékanyagok mellett a juglon a felelős.
A kezet, a hajat, a gyapjúszövetet egyaránt megfesti.
A kézről csak több hét elteltével, a felső hámréteg lekopásával tűnik el.
A sérült, elhalt levelek, az érő kopáncs a juglon miatt színeződnek feketére.

A juglon az emberi szervezetet nem károsítja.
Sőt, gyógyhatású az emberre, mert egy sor betegséget okozó baktériumra és gombára mérgező hatással van.
Gyakorlatilag a gyógyszeriparnak egy természetes úton létrejött gyógyszer-alapanyagát jelenti.
Megtalálható még a tannin és az ellagénsav és együtt fordul elő a diófa zöld részeiben, és össze is kapcsolódnak.
Ezért összefoglalóan ellagitanninnak is szokták nevezni.

A juglon mellett a diófa további fontos hatóanyagai, hatásuk szerteágazó, főleg gyógyhatásuk és festőhatásuk lényeges.
A tannin (magyar nevén csersav, tanninsav) úgy hat az ember hámszöveteire, hogy összehúzza, összeszorulásra bírja a hámsejteket.
Ugyanilyen összehúzó hatása van a nyálkahártyákra és a kapilláris csövekre.
Ezen kívül lázat és viszketést csökkentő hatásáról is írnak.
A tannin baktériumölő is, kapcsolatba lép a baktérium fehérjéivel, és tönkreteszi azok
at.
Legnagyobb arányban a zöld kopáncs tartalmazza a dió részei közül.
Hogy a diófa szerveiben lévő tannin (csersav) milyen nagy érték, egy másik területről, a borászatból tudhatjuk.
Ott kiemelten értékesnek, egészségesnek tekintik a csersavas borokat.
Nem véletlenül.
A csersavas borok megfigyelt gyógyhatása a tanninra vezethető vissza.

Ezért tekinthetjük a diófát kiemelten fontos gyógynövényünknek.
A juglon és a csersav az a két hatóanyag, ami igazolja a sokévszázados népi megfigyeléseket a dió gyógyhatásáról.
Itthon és világszerte.

Tisztán, keserűn ihatjuk a diókopáncs-főzetet, ha egy mai orosz ajánlást követünk. Három-négy evőkanálnyi zöld dióburkot félliter forró vízbe teszünk, egy percig főzzük, és állni hagyjuk két óráig.
Lehűlés után szűrjük le.
Általános erősítőszer, és gyógyítja a szájüreg és a torok betegségeit.

A főzet a begyulladt torok és mandula gargalizálására is jó.
A svédek ugyanígy, szájvízként ajánlják, a fogíny kezelésére, összehúzó hatása miatt.

Csíkszentdomokoson zöld-diókopáncs-teát használtak toroköblögetőként és köhögés esetén

Ha olívaolajban megfőzzük a diókopácsot, kiváló hajkenő válik belőle.
A porrá tört diókopácsot (vagyis a dió zöld, megszárított és porrá tört héját) annyi forró vízzel keverjük el, hogy tejfölszerű, könnyen kenhető masszát kapjunk.
Ezt a pépes masszát kenjük a hajra, majd 20 percig rajta hagyjuk és gondosan kimossuk belőle.

A kopáncs főzetének desztillálásával készült párlattal pedig a tüszős mandulagyulladás ellen gargalizáltak, sebeket kezeltek vele.
Sőt az angolok a maláriás láz csökkentésére is itták.
Nekik a trópusi gyarmataikon különösen szükségük volt rá.

A dióburok gyógyhatását már Hippokratesz is ismerte és ismertette, gyomor- és bélbetegségek ellen dióburok-főzetet alkalmazott.
Tanai elterjedtek, Angliában és máshol Európában is ismert volt a dióburok-főzet, mint a gyomor- és bélhurut gyógyszere.
A törököknél a kopáncs ecettel leöntve gyomorerősítő háziszer volt.
Étvágytalanság esetén is iható.

Ha a fenti célokra a zöld diókopáncsot mézzel együtt főzzük, az így készült ital nemcsak gyógyhatású lesz, hanem finom is.
Külsőleges használatra persze nem kell méz.

A törökök a kopáncs főzetét ülőfürdőként is használták, húgyúti megbetegedésekre és női bajokra.
A falusi török asszonyok a szülés utáni méh-összehúzódást úgy segítették elő, hogy a diókopáncsot megpörkölték - szárítani nem volt idő, - összetörték, szőlősziruppal keverték, és borogatásként használták.
Összehúzta az ereket, megszüntette a vérzést.
A szárított, összetört kopáncsot mézzel keverve a fogínyre kenték, a fogínygyulladás megszüntetésére.

Szárított, pörkölt diókopáncsot a horvátok is használtak, de nem vérzés ellen, hanem a vizelés megkönnyítésére.
Egy egészen kis mennyiség elég belőle.

A diókopáncs-főzetet (5-10 g szárított kopáncs 1/4 l vízben) Varró gyógyszerész úr nemcsak gyomor-és bélelnyálkásodásnál, hanem higanymérgezés okozta mirigy- és bőrbajnál is ajánlja.

Hasonló a német népi megfigyelés is, ami szerint tejallergia, élelmiszerallergia esetén előálló kiütések elmulasztása során nem mondhatunk le a (diólevél-teával kevert) diókopáncs-főzetes borogatásról.

Ekcéma vagy túlzott lábizzadás esetén a svédek diókopáncs-főzetes lábfürdőt ajánlanak.
Ótvar ellen pedig kopáncsfőzetes hajmosást.
A túlzott, megmagyarázhatatlan lábizzadás hátterében is gyakran gombafertőzés áll, ezért indokolt a svéd ajánlás.

Egy angol ajánlás is a gombafertőzéses bőrbetegség (ringworm) gyógyítására tartja hasznosnak a zöld dióburkot.
A még nem teljesen érett dió zöld burkát ki kell préselni, és a levét kell a gyűrűalakban elpirosodott bőrfelületre kenni, éjszakára.
Az így kezelt testfelületet kössük le műanyagfóliával, és a kezelést néhány éjszaka egymás után ismételjük meg.
Gyógyulást ígérnek ezzel a módszerrel.
És megjegyzik, hogy erre a célra a feketedió zöld burka ugyanolyan jó. (A fügefa levelének fehér tejnedve is, de ez már kívül esik tanulmányaink körén.)

Csak egyre kell ügyelni a dióburok-kúra során:
Nemcsak bőrünket, de ruhánkat, ágyneműnket is megfesti a dióburok leve, ha nem vigyázunk.

A diókopáncs-főzet egyébként ugyanúgy jó gyomor- és bélhurutra, és a kúra eredményeként a hurut miatt megromlott étvágy helyreállítására, mint a diólevél-tea, amit később említek.
És mit csináljon, akinek bélférge van?
Természetesen, igyon diókopáncs-teát, aminek féregölő hatást is tulajdonítanak. Meglátja, rendszeres kopáncstea-fogyasztással a közérzete sokat fog javulni.
Nemcsak bélféreg, hanem májmétely ellen is ajánlják.

Dióhéj

A dióhéjteát cukorbajra fogyasztják, naponta legalább 3-4 csészével, hat héten keresztül.
A csíkszentdomokosiak a dióhéjteát csonterősítő céllal itták.
Egyébként ha eltekintünk a dióhéjtea gyógyhatásától, közönséges tea helyett is iható, íze kellemes

A dióhéjteát nem kell mindenkinek meginni.

Akinek viszketegsége van, annak ezt ajánlja egy hazai orvosi portál: "7 db dióhéjat 30 percen keresztül vízben fözünk.
A langyosra hült vízzel naponta 2x-3x mossuk a viszketö felületet."

Belső válaszfal

Házilag teának eltett válaszfal A dióbél rekeszek közötti, azokat elválasztó fásodott válaszfal gyógyszerészeti neve Juglandis dissepimentum.

Belső válaszfal

A diótermés belső válaszfalának gyógynövénykénti használata méltatlanul merült feledésbe Európában.
Pedig, mint róla a bölcs német népi mondás megállapítja: "Bitter im Mund, macht das Herz Gesund," vagyis: Keserű a szájban, gyógyítja a szivet.
Ezt a megállapítást különösen a teljes érés állapota előtti friss dióra vonatkoztatják, amelynek belső válaszfala valóban erősen keserű.
Úgy tartják, a szívritmus-zavarok ellen jó, mivel a diótermés belső válaszfala a szív pitvara és kamrája közti válaszfalra hat.
Ennek alapján alkalmazták korábban a németek.

A belső válaszfalat kereszt-alakúként is jellemezni szokták, állítólag a morfológiának is van gyógyászati jelentősége. Ha hiszünk benne.

Persze, nem úgy kell hinni benne, ahogy a keresztben hiszünk. Hanem aszerint a régi megfigyelés szerint, ahogy a természeti népek hittek a természet gyógyerejében. Annak analógiájára, ahogy a legtöbb nép a dióbélben az emberi agyat ismerte fel, a korai germánok a dió belső válaszfalát látták olyannak, ami a dió belsejét kereszt alakban négy kamrára osztja. Amint az emberi szivet is négy kamrára osztják a válaszfalak.

Tehát a belső válaszfal - szívgyógyszer.
És úgy is használták. És tessék elképzelni, tisztelt orvos Kollégám, hatott is. Vagy a hit hatott. Mindegy, kellett hozzá a diófa termésének gyógynövényként használt, puhára fásodott fala is.

A válaszfalból készített gyógyszert vagy hasonló hatású készítményt hiába is keresnénk a gyógyszertárakban, de még a gyógynövény-boltokban is. Ezt még a szakboltok sem ismerik.

De a németek igen alapos emberek. Nemcsak általában utalnak a válaszfal hasznosságára, hanem házi felhasználásának receptjét is közzétették. Eszerint a teljes érés állapota előtti friss dióból kell egy maréknyi belső válaszfalat kinyernünk. Nemcsak a primőrnek számító, még fehér, porhanyós húsú dió jó erre a célra, hanem a diószüret első felében felszedett, nem túlszárított dió is. Vagyis saját diófánk termésén kívül az ökológiai termelésű dió is. Fontos, hogy fehérítetlen, vagyis kénezetlen legyen a dió.

Szóval, egy maréknyi válaszfalat töltsünk fel 40 %-os konyakkal, és töltsük tiszta, jól zárható üvegbe, például csavaros fedelű lekváros üvegbe. Hagyjuk négy hétig pihenni, majd ebből a tinktúrából napi 10- 15 cseppet vegyünk be.

A dióbél-rekeszeket elválasztó belső hártyás válaszfalból készített teával a szívkoszorú-ér megbetegedését is kezelni szokták.

Nemcsak szívre, hanem cukorbetegség ellen is használatos a diótermés belső válaszfala, grúz kutatók szerint. Negyven darab válaszfalat pohárnyi forró vízzel öntünk meg, és egy óráig áztatjuk a vízben. Hidegen leszűrjük, és naponta háromszor egy kávéskanálnyit veszünk magunkhoz.

Fen xi mu A belső hártyás válaszfal a tradícionális kínai orvoslásban is szerepet játszik. Kínai neve: fen xi mu.

Mint ismeretes, a kínaiak minden, gyógyszerként használt anyagról általános jellemzést adnak, ezeknek a jelzőknek alapján a jelzett tulajdonságokkal ellentétes hatások orvoslására használják. A belső válaszfal jellemzése: keserű, fanyar, semleges. Megállapítják, mely szervek meridiánjaira hat, ezek a lép és a vese. Erősíti a vesét és általában a "jing"-et.

Vesebetegségek gyógyítására használják, véres vizelés és vizeletvisszatartási gondok esetén. Jó hatású férfiak spontán magömlésekor, nőknél pedig felfázásból eredő gyulladásokra. Ezen kívül vérhast is gyógyítanak vele Kínában.

Vékony hártyás héj

Friss héj A dióbelet borító vékony, hártyás héj a bélgörcs gyógyszere. A szárított, porrá dörzsölt hártyából 2 g-ot kell kell bevenni egy leveseskanálnyi borsmentás vízben.

Diórügy

A diófa rügyeinek főzete borogatásként korpásodás esetén hatásos, és hajhulláskor is borogatni szoktak vele.

Dióolaj

Leginkább gyógykrémek alapanyagaként használatos a gyógyszeriparban, magas E-vitamin-tartalma a bőrre tápláló, bőrvédő, egészségvédő hatású. A dióolaj a durva, száraz, napégett bőrt lágyítja.
A ráncosodás megelőzésére is használható. Jó az ekcémás bőrre is, csökkenti a korpásodást.

Egy francia szakvélemény szerint a dióolaj ergoszterol-tartalma (ami a szervezetben a D-vitamin képzésének egyik előzetes alakja) jó hatású a bőrre, öregedését késlelteti.

Wellness = dióolaj Ha ajkunk kirepedezik, ne keressünk gyógy-, vagy kozmetikai krémet, ha van otthon kevés dióolajunk, ajkunkat azzal kenjük be! Pótolja a bőrből hiányzó vitamint, zsiradékot, és egészséges a bőrnek. Más bőrirritációk esetén is jól használható, enyhíti, csillapítja a kellemetlen tüneteket.

A dióolajnak kifejezett gombaölő hatása van. A dióolajjal készült gyógykrémek és kozmetikai készítmények kedvező többlethatása a bőrön a gomba elleni védelem, tehát egy bizonyos fertőtlenítés, a gombafertőzés megelőzése vagy kezdődő gombafertőzés leállítása. Ezért szappanok, samponok, napozókrémek adalékanyaga is. Regenerálja a bőrt. Pikkelysömör ellen is alkalmazzák.

Kézenfekvő a tanulság: Csak olyan kozmetikai készítményt szabad vásárolnunk, amiben 10-15 % dióolaj is van. Kipróbálhatjuk szemránc-elsimítóként is, tisztán, magát az olajat, ha nincs dióolajtartalmú szemránckrémünk.

És mikor masszírozhatunk dióolajjal?

Ha páciensünk bőre sebes. Vagy ha egyéb bőrproblémái vannak. Vagy ha száraz, normál vagy zsíros bőre van. Mert mindre jó. Égésre, továbbá nehezen gyógyuló sebekre az orosz népi gyógyászat használ dióolajat. Gyulladásokra, például középfül-gyulladásra is. Külsőleg a dióolajat nemcsak sebek, üszkösödés, hanem lepra ellen is alkalmazták. Az angolok.

A dióolajat...

nemcsak bőrbetegségek fellépésekor, hanem menstruációs problémák alkalmával is használták. (Brown: Gyógynövények és használatuk enciklopédiája)

Dióolaj

Bőrkiütések elmulasztására a török népi gyógyászatban is használtak dióolajat. Erdélyben pedig a dióbélből forró vasalóval kinyomott dióolajat bőrgombásodás ellen kenték a bőrre. Hajhullás esetén pedig a fejbőrbe dörzsölték.

Paraziták (bolha, fejtetű) ellen is használatos, vagy csak egyszerű száraz haj vagy korpásodás esetén. Fejsebre is kenik.

Végül kellemetlen hónaljszag ellen is létezik dióolajos orvosi ajánlás. Eszerint elöször megmossuk és szárazra töröljük a hónaljunkat, majd dióolajjal bedörzsöljük, és 3-5 percig masszírozzuk.

Dióbél

A dióbél nemcsak csemege, élvezeti cikk, táplálék, hanem gyógynövény is.

Vérnyomáscsökkentő, koleszterinszint-csökkentő hatását nem lehet eltúlozni.

A dióbél gyakorlatilag nátriummentes. Száz gramm dióbélben jó, ha két milligramm nátrium van, mondjuk, kétezred százalék. Hasonlítsuk csak össze bármely más élelmiszer nátriumtartalmával!

Dióbél

Ezért állítható teljes biztonsággal, hogy a dióbél vérnyomáscsökkentő, jóhatású az erekre, az agyi erekre is. De a dióbél egyéb gyógyhatásai is fontosak. Olyannyira számosak, hogy felsorolni, rendszerbe foglalni is nehéz.

Gyógynövény

Egyrészt általános erősítőszerként hat, magas energia-, vitamin- és ásványi anyag tartalma következtében. Magas kalcium-tartalma a fogaknak, a csontoknak jó, azokat erősíti.

Fizikai gyengeség esetén napi rendszerességgel kell dióbelet enni. A spanyolok szellemi gyengeség ellen is ajánlják. Kiváló a szívre és az észre - írják. Varró gyógyszerész úr vérszegénységre, sápadtságra ajánlja a dióbél fogyasztását.

Ha valakinek erősödésre, hízásra van szüksége, a dióbél-fogyasztás igen ajánlott. Fehérjetartalma nagyobb, mint a húsé, tojásé, és szinte teljes értékű. Gyermekgyógyászatban kifejezetten ajánlatos vérszegénység és sápadtság esetén, a csontnövekedést a gyerekeknél is segíti.

A cukorbajosoknak is ajánlott, mert cukor- és poliszaharid-tartalma alacsony, amellett a létfontosságú aminosavak és olajok nagyobb részét tartalmazza, és igen tápláló.

Konkrétan hogyan készítsünk magunknak erősítőszert dióból?

Egy mai orosz recept:

Harminc deka dióbelet ugyanannyi aszalt barackkal (vigyázat, a kénezett import aszalt barack nem jó!) és egy egész citrommal, héjastól, húsdarálón le kell darálni. Három deci mézzel jól el kell keverni. Naponta 1-2 kávéskanállal kell ebből az elixírből bevenni, és mire elfogy, vége a lábadozásnak, meggyógyultunk. Közben hűtőben kell tartani.

Az általános erősítő hatáson túl a dióbél fogyasztásának többféle, speciális gyógyhatása is van. Rendszeres fogyasztása rendben tartja a beleket, normalizálja a bélműködést. Ez főleg idős korban hasznos.

Székrekedés ellen olajtartalma hat, megnedvesíti a beleket, elősegíti a rendszeres ürítést. Erre a célra - egy orosz ajánlás szerint - 20 db dióbélhez keverjünk kevés aszalt fügét, aszalt barackot, egy egész citromot, mazsolát, aszalt szilvát. Robotgéppel jól dolgozzuk el. Naponta két evőkanállal együnk belőle. Nemcsak a bélműködést serkenti, hanem bőséges vitaminforrás is.

Hazai orvosi ajánlás is van székrekedésre: "60 gr dióbelet és 30 gr szezámmagot mozsárban porrá törünk. Ebböl egy-egy evökanálnyit langyos vízzel lenyelünk reggel és este egy héten át. Krónikus székletpanaszok esetén különösen hasznos."

Ugyanerre a célra a mazsolával kevert darált dióbelet is ajánlják. A mazsola-dióbél kombináció nemcsak az emésztőrendszerre jó, a szívizmot is erősíti, tonizálja az idegrendszert, és csökkenti a fejfájást. Naponta 3 dkg dióbelet, 2 dkg mazsolát fogyasszunk erre a célra, és egészítsük ki 2 dkg sajttal is. Ennyit igazán megehetünk az egészségünkért.

Visszatérve az emésztőrendszerre, hasmenés ellen is jó a dióbél, mert mérsékli. Naponta a reggelihez kell néhány gerezddel fogyasztani.

Felfúvódás esetén pirított tört dióbelet kell naponta 2-3-szor ennünk - tartják a horvátok. Nem kell sok, elég egy késhegynyi.

Étvágytalanság ellen is jó, mert ha a belek rendben vannak, az étvágy is megjön, a dióbél meghozza.

Üvegben, pohárban Az orosz népi gyógyászatban gyomorfekélyt is gyógyítanak dióbéllel. Egy liter étolajban két hétig áztatnak 10 dkg dióbelet zárt üvegben. Közben többször felrázzák. Így diós olajat kapnak, amit egyenlő arányban kell mézzel összekeverni. Naponta, étkezések előtt kell keveset magunkhoz venni belőle.

Másik, ugyancsak orosz népi ajánlás a gyomorfekély gyógyítására: Készítsünk diótejet 2 dkg dióbél mozsárban történő összetörésével és 1 dl forró vízbe keverésével. Jól össze kell rázni, és le kell szűrni. Már csak 1-2 kávéskanál mézet kell hozzákeverni, és minden étkezés után félórával egy kávéskanállal kanalazni belőle.

És egy keleti gyógymód gyomorfekélyre, hurutra: Fél kiló darált dióbelet 3 dl mézzel és 1 dl aloe-lével keverünk össze, és naponta háromszor étkezések után félórával egy evőkanállal nyelünk le belőle.

A dióbél májgyógyszer is. Azok a májbetegek, akik nem fogyaszthatnak zsiradékot, a diót nyugodtan ehetik, mert serkenti a máj működését, és ezzel az emésztést is. Jót tesz továbbá a termékenységnek és a hormonháztartásnak is.

A dióbél a tüdőnek is gyógyszere. Avicenna, a középkor kiemelkedő orvos-tudósa mézes dióbél adagolásával gyógyított tuberkulózist.

Mézes dióbelet köhögés ellen is használhatunk. Népi recept a Krim-félszigetről: 1:1 arányban keverjük össze a darált dióbelet mézzel, és vízzel hígítjuk. Kis kortyokban iszogatunk belőle napközben, naponta 1-2 pohárral összesen.

A németek szerint köszvény ellen is jó a dióbél fogyasztása, mert purinmentes. És a vesének is jó, mert klórmentes.

Egy erdélyi, csíkszentdomokosi etnobotanikai vizsgálat szerint az összevágott dióbelet külsőleg is lehet használni, kelésre kell kötni.

Ez a módszer azonos az 1700-as évek oroszországi katonakórházainak gyakorlatával, ahol a sebek gyorsabb gyógyítása érdekében használtak dióbelet. Külsőleg.

Az orosz nép körében a dióbél külsődleges használatának gyakorlata máig él. Sebekre, kelésekre, daganatokra.

És azt mondják, álmatlanság ellen is jó dióbelet rágcsálni, reggel és este két-két dió belét, mert altató hatása van. Tessék kipróbálni!

Ha nem használ, akkor egy orvosi portál ajánlását próbáljuk ki: "30 gr dióbelet, 30 gr szezámmagot 60 gr megmosott, friss eperfalevéllel mozsárban összetörünk, a masszából 3 gr-os golyókat formálunk, és naponta két alkalommal 3-3 golyót fogyasztunk".

Ha már az éjszakánál tartunk, jogos a kérdés, hogy mit csináljon az, aki éjszakánként izzadni szokott. A dióbél erre is gyógyszer. Mézzel kevert dióbelet egyen naponta 4-5 evőkanállal az ilyen személy - mondják az oroszok.

Az altató hatáshoz hasonlóan idegnyugtató hatást is bizonyítottak a dióbélre, ami a dióbélben levő B-vitamin hatása. Azt mondják, csökkenti a hisztériát is. Nem tudom, ki kéne próbálni.

Az viszont biztos, hogy a dióbél foszfortartalma javítja a memóriát, értékes magnézium-tartalma viszont stresszoldó hatású.

Mivel a dióbél az ember számára teljes értékű élelmiszernek tekinthető, rendszeres fogyasztása nyomán az egészség szemmel láthatóvá válik. Élettel telítődik a bőr és a haj is.

Valahol betegség a nem kielégítő nemi aktivitás is. A nemi vágyat és képességet is növeli a dióbél-fogyasztás. Orosz népi recept: Egy hónapon át igyunk meg egy pohár kecsketejet, sűrűn belekevert darált dióbéllel. És megfigyelhetjük az eredményt.

Mi mindent tud még a dió?

Csökkenti a koleszterinszintet, gátolja a vérrögképződést, javítja az érfalak rugalmasságát, jelentős mennyiségű omega-3 zsírsav és E-vitamin található benne – hogy csak néhányat említsünk számos gyógyhatású összetevői közül.

- Milyen ásványi anyagok találhatóak a dióban?

Jelentős mennyiségű káliumot (450mg), foszfort (380mg) és kalciumot (99mg) tartalmaz, de cink, réz, mangán, magnézium, nátrium, vas és szelén is található benne, igaz csak szerényebb mennyiségben.

- ...és milyen vitaminok?

A dió magas A-vitamin, B1- és B6-vitamin, C-vitamin és K-vitamin tartalommal bír, ennek köszönhetően hatékony immunerősítő lehet az őszi-téli megfázásos időszakban is.

- Napi 30 gramm dió elfogyasztása segít a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében is: az értékes összetevőkben gazdag csonthéjas csökkenti a koleszterinszintet (ezért egy-egy nehezebb étel elfogyasztása után például kifejezetten ajánlott a diódesszert), emellett gátolja a vérrögképződést és javítja az érfalak rugalmasságát.

- A magas energiatartalom sem mindig hátrány...

Beteg gyermekek, legyengült szervezetű felnőttek számára kiváló erősítőszer, a benne található vitaminoknak és ásványi anyagoknak köszönhetően valóságos energiabomba, amely természetes úton segíti a gyógyulást.

- Öröm az ürömben

A dió bár hizlal, azonban ennek a tulajdonságának természetes következménye, hogy egyúttal hatékonyan segíti a zsírban oldódó vitaminok szervezetben való felszívódását is.

- Omega-3 zsírsavban gazdag, a 2-es típusú cukorbetegség ellen is remek fegyver, kiváltképp a nők esetében.

- Antioxidánsainak köszönhetően a rákmegelőzésben is szerepet játszhat.

- Segíti az emésztést, jó szolgálatot tehet a gyomor- és bélhuruttal küszködő betegek tüneteinek enyhítésében.

A dióból sajtolt olaj igazi kuriózum, az egészséges és modern konyha egyik fontos alapanyaga. Erőteljes, markáns íze kiválóan ízesíti a salátákat, salátaszószokat, leveseket, mártásokat. Hamar avasodik, ezért ne tartogassuk sokáig. Linolsav-tartalmának köszönhetően védi immunrendszerünket, javítja a memóriát, és más tekintetben is jótékonyan hat az agyműködésre, egészségmegőrző és gombaölő hatású. Magas E-vitamintartalmának köszönhetően kiválóan ápolja bőrünket.

Hogyan tároljuk?

A levert diókat haladéktalanul össze kell gyűjteni és megtisztítani, mert a zöld héj fekete nedvet ereszt, és ez elcsúfítja a dió héját. Azokat a gyümölcsöket, amelyekről a burok nem akar leválni, nejlonzsákba rakjuk, és abban egy napig füllesztjük. Ezután a héj könnyen lebontható. Egy kiló héjas dióból fél kiló belet fejthetünk ki.

Termését a dióbelet szinte mindenki fogyasztja feltörve a kemény héját, sütemények tészták kedvelt adaléka, saláták duzzasztója de húsételek mellett is megtaláljuk. A dióbél tápanyagtartalma a legerősebb húsokéval megegyező, amellett, hogy még a fogyókúrázóknak is ajánlott napi két három szem fogyasztása, sokat ne együnk belőle, mert megtömi a zsírpárnákat.

Egy kis történelem:

Mi lehet Mithridatesz kincsesládájában? - Ezért felnyittatta, és abban diót talált. - És talált egy kézirattekercset Mithridatesz saját kézírásával, amelyben a dió gyógynövénykénti használatát írta le, mérgezés, fertőzés ellen. Eszerint minden reggel éhomra vegyünk magunkhoz két-három dió beléből, kevés jóminőségű aszalt fügéből, húsz rozmaring-levélből, két-három sószemcséből készült csemegét, amit összezúzással, töréssel, keveréssel állítunk elő. Ez meg fog védeni a mérgezésektől és a fertőzésektől.

Mithridateszt tekintik a legelső toxikológusnak, aki - írásos bizonyítékok szerint - sikeresen védekezett mérgezések ellen. Azóta nemcsak a toxikológusok tartják ősüknek, hanem a katonaorvosok is, mivel mindez hadjáratban történt.

Recept, ajánlások

Egy francia ajánlás szerint gyógyhatású dióbort úgy készítsünk, hogy bor-literenként 40 g diólevelet vagy diókopáncsot áztassunk. Gyógyhatású diópálinkát pedig úgy, hogy 50 dkg diókopáncsot adjunk 1 l pálinkához. Mindkét esetben lezárt állapotban hagyjuk állni 3 hónapig, utána szűrjük le. A diópálinkát ez után felengedhetjük 3 l cukrozott borral.

Tárolási javaslatok - Dióesszencia készítése zöld dióból:

A még puha héjú zöld diókból 20 db-ot négyfelé vágunk, és egy széles szájú üvegbe rakunk. Annyi viszkit öntünk rá, hogy bőven ellepje. Az üveget jól lezárjuk, és 2-4 hétig meleg, pl. napos helyen tartjuk. Utána leszűrjük, palackokba töltjük, lezárjuk.

Egy spanyol diószirup-recept pedig a következő:

Az összeroppantott, megtört zöld diót egy óráig a levegőn hagyjuk állni, majd egy liter 90-95 fokos alkoholba helyezzük, adunk hozzá szegfűszeget, fahéjat és egy darabka szerecsendiót (nem többet, mint 1/8 darabot). Jól lezárt üvegben 40 napig tartjuk. Aztán leszűrjük. Szirupot készítünk 2 kg cukorból és 1 liter vízből, amit a cukor teljes feloldódásáig melegítünk. Lehűlés után öntjük hozzá a leszűrt alkoholt, és a keveréket egy napig állni hagyjuk. Csak azután kóstoljuk meg! Ha túl erős vagy túl gyenge, szirupot vagy alkoholt adunk még hozzá. Gyomrunkat úgy tudjuk tonizálni (erősíteni), hogy ebéd és vacsora előtt egy kupicával felhajtunk a gyógyszirupból.

És hogyan készítsünk horvát Orehovača pálinkát? 5-6 felvágott, szárított zöld diót áztassuk törkölypálinkában! Adjunk hozzá gyömbért (0,5 g), szegfűszeget (0,5 g), citromhéjat (1 g). Egészítsük ki 3 kanál sűrű sziruppal, amit 2 kanál cukor és 2 kanál víz főzéséből kaptunk, és az egészet töltsük fel 1 literre, törköllyel. Bedugaszolva 30 napig tartsuk a napon. Aztán szűrhető és iható.

Egy másik horvát recept a gyomor rendbentartására:

15 felvágott, szárított zöld diót egy 1,5 l-es üvegben felöntünk pálinkával vagy konyakkal. Teszünk bele 3 dkg narancshéjat, ugyanannyi citromhéjat, 8 szegfűszeget, és lezárva 6-8 hétig tartsuk a napon. Reggel és este igyunk belőle egy kupicával.

A dió kérgét nyersen is használhatjuk, de a gyakorlatban általában szárítják, aprítják. Szokásosan 7-15 cm hosszú, 2 cm széles csíkokban szárítják. A száraz kéreg csavarodott. Színe matt feketés-barna, fehéres háncsréteggel, ami szívós, rostos. A belső rétegek kemények, lapítottak, a külsők fehérek, selymesek. ((Ezt fodítva gondolnám.)) A száraz kéreg íze kesernyés, összehúzó hatású. Illata nincs.

A diókopáncsot két érési fokozatban szokták használni. A dió érése előtti időben, illetve a kopáncs felnyílása (népiesen: kovadása) idején a zöld kopáncs gyűjthető, amit frissen is felhasználhatunk, de általánosabb, hogy a kopáncsot megszárítják, törik, és száraz állapotban tárolják, későbbi felhasználásig. A szárítás történhet vékony rétegben a napon, vagy padláson, vagy szárító berendezésben. Szárítás előtt a penészes vagy megfeketedett kopáncsot dobjuk ki.

Nem tévesztendő össze az éréskori kopánccsal az érett, fekete-sötétbarna színű kopáncs, amihez úgy juthatunk, hogy a diószüretkor a dión maradt kopáncs eltávolításakor azt nem dobjuk ki, hanem ugyancsak szárítjuk, megtörjük. A két érési fokozatban nem azonosak a kopáncs hatóanyagai, mert az érett kopáncs már nem tartalmaz tannint.

A zöld diókopáncsot forró víz fölött olajban párolhatjuk, kevés ammóniák hozzáadásával. Így az olajban oldódnak hasznos anyagai, és az olajat napégési sebekre kenve azokat hatékonyan gyógyítja.

Gyógyhatású diórügy-készítmény pedig úgy készül, hogy a rügyeket áztatjuk alkoholban, de ennek a titkát nem osztották meg velünk a franciák. Inkább elkészítik maguk, és "Juglans bourgeon, Macérat glycériné" néven maguk forgalmazzák, és azt javasolják, reggelenként és esténként 50-100 cseppet vegyünk magunkhoz.

Juglans insularis nevű párlat Kubában használatos, fürdővízben, gyerekek bőrbetegségei ellen.

Egy német szakirodalmi anyag dió-preparátumot ajánl - de nem mondja meg, hogyan kell készíteni - szíverősítőként, nyugtatóként, vértisztítóként, "kisalakozáshoz".

Végül megemlítem, hogy a németek nem gyógyszerkészítményekben, hanem önállóan alkalmazzák a dió gyógyhatású részeit.

Már csak egy kérdés maradt.

Hova tegyük nagy gonddal készített dió-kivonatainkat, gyógyszereinket?

Könnyű a válasz. Diófából készült orvosi úti patikaládába, amit mindenhova magunkkal vihetünk. Bármikor szükségünk lehet a dióból készült házi készítményeinkre.

Diólikőr készítése:

ezt addig lehet készíteni, amíg nem fásodott meg a belső része, és átszúrható. (a szörpöt is így készítem, csak nem pálinkával, hanem sziruppal töltöm föl): egy öt literes üveget tele teszek zöld dióval, amit előtte megmostam, villával megszurkáltam. Felöntöm hideg vízzel, másnap leöntöm a vizet, és tiszta vizet öntök rá. Ezt többször megismétlem 4-5 napon keresztül. Majd teszek bele szegfűszeget, fahéjat, vanília rudat, narancs héjat, és cukrot ízlés szerint. Ha valaki megteheti, mézet adjon hozzá. Felöntöm kiváló házi pálinkával.

A szörp

is így készül, csak sziruppal öntöm föl így a gyerek is megihatja. Elősegíti a máj, és a gyomor, a belek normális működését, csökkenti a trombózis képződést, serkenti az emésztést.

Kompót:

az előkészületek ugyan azok, mint a dió likőrnél, csak az utolsó fázisban felfőzöm a diókat, forrón üvegekbe szedem, majd a lében feloldom a cukrot és ráöntöm. Másnapig száraz dunctban hagyom.

Gyógy lekvár:

hát igen itt az ismerősöm azt mondta, hogy ő nem öblögeti, meg nem áztatja, hanem felfőzi és ledarálja. Én megmondom őszintén, én bármit csinálok belőle, mindig áztatom többször vizet cserélve, mert különben nekem nagyon szúrós, erős íze van.

Jó tanácsként még csak annyit, hogy ha zöld dióval foglalkozunk húzzunk kesztyűt, mert olyan szép dióbarna lesz a kezünk, ami nehezen jön le. És még egy dolog. A diófa levelét ne dobjuk a komposztba, inkább égessük el. termésben lévő hártya ("közfal")

Végül nem tea ugyan, de ajánlanak gyógyhatású, tonizáló dióbort is. Úgy készül, hogy 50 g friss diólevelet 8 napig áztatnak 1 l borban. Akinek kifejezetten tonizálásra van szüksége, minden étkezés előtt vegyen magához egy likőröspohárnyit.

Forrás: Orosz Péter http://www.dioskonyv.hu/

illetve http://dioskonyv.bionuss.eu/ / Fénytadó

Orosz Péter: Könyv a dióról