2013. április 9., kedd

Hová temették Árpád fejedelmet?



Hová temették Árpád fejedelmet?





« Szellemi, lelki, erkölcsi és hitbeli adalékok a magyarság megmentéséhez

ARVISURA, AVAGY A MAGYARSÁG ŐSTÖRTÉNETE. »


Ez volt a címe annak a vitafórumnak, melyet a Magyarok Világszövetsége szervezett 2011.március 9.-én a Magyarok Házában. 

Óriási és felemelően szép téma ez és végre van olyan szervezet, mely felvállalja és teret ad ilyen, a nemzetünk és magyarságunk számára fontos témakörnek. 

Köszönet érte.

Mint személyes résztvevője a vitának, engedjék meg, hogy most papírra vessem az én általam képviselt nézetet. 

Herceg Ferenc -





Tudom, sokan kutattak már ebben a témakörben, sokan gondolták úgy, hogy ők vélik megtalálni a fejedelem sírját, és valamilyen módon bevonulnak a történelembe, nevüket évszázadokon át fogják emlegetni nagy tisztelettel. 

Nincs is ezzel semmi baj, ha megfelelő alázattal és tisztelettel viseltetünk a téma iránt, és nem valamiféle handabandázó önjelöltként saját magunk reklámozására fordítjuk az ügyet. 





Én a Pilisben nőttem fel Szentendrén, ahol gyermekkorom óta a világ legtermészetesebb dolga volt erről beszélni, így nem is volt semmi kétségünk afelől gyerekfejjel, hogy a pomázi Holdvilág-árokban leljük Árpád fejedelem sírját, melyet 1941-ben Sashegyi Sándor (1900-1958) a legnagyobb piliskutató talált meg. 

Erről beszéltek nekünk azok az öregek is, akik segítették az ő áldozat teljes munkáját a Holdvilág-árok és más pilisi romterületek feltárásában.

Mi a pilis? 

„Szakrális erő, mitikus tudás helye a Pilis, ez az égből leköltözött szent magyar birodalom, amelynek a fénye Egyiptomig ér.

Ide vonult el a tűzlátomás ajándékaként kapott tervvel a fejében az a férfi is, akit Boldog Özsébként ismer meg a magyar és keresztény világ.

Ide a meg-és felismerés rejtett magyar útja vezet.”-írja Gönczi Tamás barátom, a Piliscsillag-napcsillag című könyvében.




Álmos és Árpád – Józsa Judit alkotása



Mi az, ami a pilisben történt? 
Szinte minden: királykoronázások, királytemetések, táltos beavatások, Pálos beavatások. 

A középkorban mindez egy zárt területi rendszert alkotott, ahová a belépés tilos volt. Jól ismert a Bánk bán-béli Gertrudis királyné esete is, aki a tiltás ellenére behatolt és ezért az életével fizetett. 

A sírja Pilisszentkereszten, a Cisztercieknél található.
A Pilisben hetvenkét vár volt és hetvenkét várat romboltak le és robbantottak fel a XVII. század végén. Később nemzetiségeket telepítettek be, akiknek külön fizettek azért, hogy hordják szét a köveket és építsék be házaikba, kerítéseikbe.”

Ahol vár állott, most kőhalom”-szól a Himnusz szövege.

Ezeket a kőhalmokat láthatjuk a térinformatika segítségével az űrfelvételeken. 
Ezek a még látszó várfalak, romemlékek hirdetik dicső múltunkat, amelyet eltűntettek, leromboltak, szétdaraboltak.





Volt egy gyalázatos terv, amely már Napóleonnál megfogalmazódott, akinek egyik tisztje a következőt mondta: „Fenség, a magyarokat egyféleképpen lehet legyőzni, ha elvesszük a múltjukat.”

Ez a gondolat tetszett a Habsburgoknak, majd az 1848-as forradalom és szabadságharc után magyartalanították a Tudományos Akadémiát, csak Habsburgokat ültettek oda (lásd: Hunsdorfer, Budenz stb.), akik elvették a magyarság szkíta tudatát és helyébe erőszakolták be az ún. finnugor elméletet, amely mind a mai napig tartja magát,

 bár már minden eresztékében recseg-ropog ez a hamisság

,de mindezek ellenére ezt erőltetik, mert ez már egzisztenciális kérdés azok számára, akik egész életüket hazugságra és hamisításra alapozták.

 Ezért fizették őket és amíg őkelmék ücsörögnek szép fizetésekkel a Magyar Tudományos Akadémia falai közt, addig nem lesz itt szkíta, hun, magyar történelem. 

Mérhetetlen károkat okoznak az egészséges magyar nemzettudat kialakításában, de ez is a cél.
 Egy büszke, szkítatudatú népből egy tudatlan, bamba tömeget csináltak, aki időnkét a saját hóhérait is képes vissza szavazni, ez az igazság.




A merényletben három dolgot kellett szétdarabolni: a nyelvünket, a Pilist és az országunkat. 
Az ún.’ nyelvújítás’ nagyon sokat ártott nekünk, mert az ősnyelvbe nyúltak bele. 

A Pilis szétdarabolásával kapcsolatban történt, hogy Fehéregyházát, amely a Pilisben állt, Székesfehérvárra helyezték, amit semmilyen régészeti adat nem indokolt. 

Ha Székesfehérvár az, aminek mondják, akkor a következőket kérdezzük: 

hol van ott a Duna? Hol van ott a megyeri átkelő? Hol vannak ott a hegyek, amelyek körbeveszik a várost és a régi képeken, metszeteken mind láthatók? Hol van ott Sicambria, Atilla városa? 

Hol van ott Árpád fejedelem temetkezési helye? 
Csupa megválaszolatlan és megválaszolhatatlan kérdés.




Most lássunk hozzá annak bizonyításához, hogy hova is temették a fejedelmet.
Annonymus Gesztájában, amely a legrégebbi hivatkozási pont Árpád temetkezési helyével kapcsolatosan, a következőket írja: 

„Az Úr megtestesülésének 907. esztendejében Árpád fejedelem is elköltözött ebből a világból. 
Tisztességgel eltemettetett egy pataknak forrása felett, mely patak kőmederbe folyik alá Atilla városában. 

Később ezen a helyen egyház épült, a Boldogságos Szent Szűz tiszteletére, melyet Fejérnek neveztek.” 

Ebből kell minden kutatónak kiindulnia, hiszen Annonymus volt a legközelebb az eseményekhez. 

Király mellett ténykedett, tehát nem valószínű, hogy tévedett, vagy szándékosan ferdített volna, hisz nem állhatott érdekében. 

A következő hármasságnak tehát egy helyen kell lennie: Atilla városa, vagyis Sicambria, Árpád temetkezési helye és Alba Regalis, vagyis Fehéregyháza. 

Ez a hármasság sehol a világon nem áll össze, csak és kizárólag Pomázon.
Először tehát azonosítsuk be Sicambriát, Atilla városát. 





Álmos és Árpád – László Gyula alkotása



Mielőtt azonban elkezdenénk, arra bíztatok minden kedves olvasót, hogy járjon utána azoknak a dolgoknak, amelyeket állítok. 

Van egy nagyon bölcs mondás, általában véve a magyar népmeséink zárulnak így:
”aki nem hiszi, járjon utána”.

 Ezt nem véletlenül találták ki, ugyanis aki elkezd dolgok után járni, az előbb-utóbb komoly tudásra tesz szert. 

Miután az illető azt hiszi magáról, hol rendkívül sokat tud, tulajdonképpen rájön, hogy valójában milyen keveset is.

Ha megnézünk több XVII.-XVIII. Századi térképeket, úgy katonai, mint civil, közvetlen Szentendre alatt ábrázolják Sicambriát, Atilla városát. 

Szentendrétől a közvetlen dél felé elhelyezkedő települést ma úgy hívják, Pomáz. 

Atillának nem vára, hanem városa volt. 

Vannak olyan kutatók, akik azt hirdetik, hogy megtalálták Atilla várát. 
Atilla városában természetesen voltak várak is, amelyekbe ő soha nem költözött be. 

Kézai Simon, a másik krónikás pap azt írja, hogy Atilla nem szerette a várakat, oda a jövevény népeket költöztette és ő maga díszes sátorban lakott.

Egy hun soha nem költözik be egy várba, hiszen azt valóságos csapdának tekinti. 

Ezt a várost a régészeti, valamint okleveles vizsgálatok után a következő mai települések alkotják: Pomáz, Budakalász, Békásmegyer, Üröm, Solymár, Pilisvörösvár, Pilisborosjenő, Pilisszántó, Pilisszentkereszt, Szentendre, Izbég, Pilisszentlászló.




Marsigli térképe (Ó)Budát Szent Endre alatt ábrázolja!
Sashegyi Sándornak régi térképe volt erről a területről, amelynek alapján elindult kutatni. 
Ez Pannónia területe is, régi római településekkel pl. Szentendre régi római neve ‘Ulcisia Castra’, ami azt jelenti, hogy farkas vár. 

Sashegyi Sándor a következőket írja egy tanulmányában.

„Többen úgy vélték, hogy Sicambria Aquincumra épült, azonban ott hun korszakból származó leletanyagra nem akadunk.

Ahogy jövünk észak felé, Békásmegyer határában már egyre nagyobb mennyiségben fordulnak elő hun leletanyagok. 

Pomáz és Budakalász határában viszont oly meglepő mennyiségben, aminek idő-és kormeghatározó szerepe mellett olyan nagy a történelmi jelentősége, hogy azt egy nagyobb munkámban fogom igazolni.” 
Írja 1939-ben Pomáz és földjei című esszéjében. 

Sashegyi Sándor Leányfalun talált egy hun leletanyagot, egy kerámiát, aminek díszítő eleme a kereszt.
Ez könyvében lefényképezve megtalálható, aminek az az érdekessége, hogy a hunok már kapcsolatban álltak a kereszténységgel. 

A Sicambria városára való utalás egyéb krónikás írásban is megtalálható, például mikor Árpád fejedelemék átkelnek a Dunán, hogy Pannóniát birtokukba vegyék. 

Így szól az írás Annonymus szerint: „900-ban Árpád fejedelem és seregei jelennek meg a Dunánál, hogy Pannóniát birtokukba vegyék. 

A Megyeri-réven kelnek át.” (Békásmegyer, Káposztásmegyer, Pócsmegyer), sehol a világon nincs megyeri átkelő, csak és kizárólag itt, tessék utána nézni.




Átkelvén a Dunán -írja a krónikás- letáboroznak a Felhévízig, majd másnap Árpád vezér minden vitézével és fő emberével együtt bevonulnak Atilla király városába.

 Ha én átkelek a Megyeri-réven és letáborozok a Felhévízig, másnap bevonulni sehol máshol nem lehetett, csak és kizárólag erre a területre. 

Kérdés: a mai Székesfehérváron hol van a Megyer és hol van a Duna? Sehol.




Ha ezeket a kifejezéseket halljuk, hogy Sicambria, Alt Ofen, Etcilburg, Alba Regalis, Ősbuda vára, akkor minden esetben Atilla király városáról, a legyőzhetetlen hun vezér lakhelyéről van szó. 

Ha beazonosítottuk Attila városát, akkor erre épül az az egyház, amelyet Fejérnek neveznek. 

Szent István király építi fel a Boldogságos Szent Szűz tiszteletére a magyarok megtérése, és Árpád fejedelem halálának emlékére, melyet – mint azt korábban írtuk- eltűntetnek.

Tehát az eddigieket összegezve, most már bátran említhetjük, hogy Sicambria, vagyis Atilla városa itt állt a Pilisben és erre épült Fejér egyháza.

Most meg kell keresnünk Árpád fejedelem temetkezési helyét, mert onnan folyik alá az a kis patak Atilla városába. 
Hol lehet ez?




Az 1920-as évek elején Sashegyi Sándor pilisi barangolási közben furcsa dologra lesz figyelmes. 
Sétált az erdőben egy kimagasló sziklafal tetején, ahol óriáskövet állnak építményszerűen, szabályosan egymásra pakolva. 

Kik, mikor, mi célból hordhatták a több tonnás köveket egymásra, nyilván meghatározott céllal?- fogalmazódott meg a kérdése Sashegyiben. 

Ez az építmény a pomázi Holdvilágároknak nevezett területen található. ‘Holdvilág’, vagy ‘holt világ’-mindkét kifejezés helyes, mert a hold a halál szinonimájaként is szerepel ősi mondákban. 

A helyszín formája is félhold alakú és holtakat temettek oda, méghozzá nem is akárkiket. Innen folyik alá az a kis patak kőmederben, Atilla városba. 

A patak neve Dera, mely görögül és törökül egyaránt ‘dere’, illetve ‘dara’, halálvölgyet jelent. Japánul azonban a Dera szó jelentése szentély. 

Sashegyi óriási munkával lefejti az évezredes föld-és kőomladékot a sziklafalról, amire az egész valóságában feltárul és látható lesz egy ősi világnak az eltűntetett romemléke. Az emberi kéz által lefaragott sziklafalon ősi rovásvésetek találhatók. 

Úgynevezett ‘kaptárfülkék’ vannak bevésve az építménybe. 
Mikor, miért és mi célból faragtak az ősök ilyen 40 cm hosszú, 25 cm széles, 20 cm mély fülkéket a falba? 

Sashegyit is kínozta ez a kérdés, ezért levelet írt egy Szabados Árpád nevezetű, épp akkor Kínában tartózkodó pomázi lakosnak, hogy járjon utána hol található Kínában ilyen sziklafalas temetkezés kaptárfülkével és mi a jelentősége. 

A válasz nem váratott sokáig magára, mely szerint Pekingtől északra, Kína északi részén főleg ujgur és hun területeken találtak ilyesfajta temetkezést, ahol a falba ún. kaptárfülkéket véstek. 

Ennek az a jelentősége, hogy a magas rangú elhunytak emlékére és tiszteletére helyeztek el ajándéktárgyakat és mécseseket a fülkékben. 

Ahány kaptárfülke található a falban, annyi halottnak kell ott nyugodnia.




A továbbiakban álljon itt pár sor abból az időből, amikor Sashegyi Sándor 1941-ben megtalálta Árpád fejedelem sírját. 

A Felvidék című újságcikk írja 1941-ben: 
„A pomázi romterületek feltárója Sashegyi Sándor régész bejelentette Vitéz Endre László doktor alispánnak, hogy Pomáz tőszomszédságában megtalálta a honszerző Árpád fejedelem sírját. 

A húsz évi Pomáz környéki kutatásaim-így hangzik a kiváló tudós bejelentése- ma már azt igazolják, hogy ezen a helyen a török hódoltság előtt sohasem volt Pomáz. 

Itt a romemlékek és leletek azt látszanak igazolni, hogy a régen keresett és okleveles adatokkal igazolt Sicambriával, mely a hun korszakban Atilla városa volt, vagyis Etzelburggal állunk szemben, így nem is lepődhetünk meg azon, hogy ezen a területen van a honszerző Árpád fejedelem eltemetve. 

A krónikás, vagyis Annonymus adata nem csal, ő írja: az Úrnak 907. esztendejében…eltemettetett egy pataknak forrása felett, mely patak kőmederben folyik le Atilla városában.”

A rovásjelekre nézve konkrét adatok állnak rendelkezésünkre.
 Nézzük tovább, hogy mit talált Sashegyi. 

Egy a Mithras jelleggel bíró fejedelmi sziklasírt, amely a kis ázsiai szasszanída valláskultuszra utal amelyet a rovásjelek igazolnak. 
A sírban egy idősebb férfi csontváza feküdt. 

A csontokat az akkori kor három elismert szaktudósa (Dr. Gallus Sándor, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályának vezetője; Dr. Nemeskéri János- a Magyar Nemzeti Múzeum antropológusa; Dr. Mészáros Gyula- turkológus, antropológus) azonosította. Idézet Dr. Mászáros Gyula az 1940-’41-ben az akkori Nagy Budapest című újságban megjelent írásából. 

A tanulmány címe: „Az ország foglaló népelem monumentális kultuszhelyének egyetlen feliratos emléke a pomázi Holdvilág-árokban.” 
Ez után a sokat sejtető cím után az újságcikk a következőképpen folytatódik. 

„Az ásó ez esetben senkit sem hagyott cserben, feltárult az a két hatalmas sziklafal, melyet eddig évszázadok óta felgyülemlett kő-és földomladék takart. 

A mesterségesen lefaragott sziklafal tövében mély réteg faszén maradványok kerültek elő, napfényre jött a kultikus tűzhely. 

A sziklafal előterében az első temetkezőhely is megnyílt.

A feldúlt és kirabolt sírban egy idősebb férfi csontváza feküdt. 
Az ide eltemetett halott embertani meghatározás szerint az ún. ‘taurid’(elő ázsiai) emberfajtához tartozik. 
Az ország foglaló kötelékek egyik felsőbb rétegbeli csoportja is ebből a típusból való.”




A ‘felsőbb rétegbeliség’ alatt nyilván a honfoglaló vezető rétegéhez tartozó csoportra utal. 

Ennek azért van különös jelentősége, mert ez a ‘taurid’ embertípus, melyhez az Árpádok is tartoztak nyomon követhető Palesztínán, Szírián át a Nílus deltájáig, a mai koptokig. 

„Napfényre került a honfoglalás korának eddig egyetlen pogány kultuszhelye. 
Remélni sem mertük volna, hogy ezer esztendő után kerüljön elő a föld alól a magyarok istenének egyik régi, szent áldozóhelye, mely csodálatos módon elkerülte a többi lerombolt egykövek végzetét.”írja Dr. Mészáros Gyula, turkológus.

Sashegyi a nagy sziklafal tetején talált egy kő talpazatot, amihez feltételezhetőem tartozék is illik, amit egy közeli cserjésben meg is talál: egy 2m magas és 80cm széles kőbabát (kamenei babának is nevezik).

Magas rangú szkíta vezetők feje fölé emelnek ilyen kőszobrot. 
A sírján ennek a másolata található, mivel az eredetit összetörték.

Automatikusan felmerül a kérdés, hogy ki lehet az a szkíta vezető, aki fejedelmi sziklasírban található, idősebb férfi, a honfoglalók vezető rétegéhez tartozó, taurid típusú személy, akinek a feje fölé kőszobrot emelnek ősi rovásjelekkel vésett fal tövében?

Innen folyik alá az a kis patak kőmederben, Atilla városában, Sicambriában. 

És, ha mindez nem lenne elég, akkor alig észrevehetően a nagy sziklafalban- amelyet előszeretettel mutogatok a velem túrázóknak- található egymás alatt négy piros csík, amelyet valamilyen anyaggal és módszerrel a sziklafalba itattak.

 Kémikusokkal és vegyészekkel vizsgáltattam meg, hogy milyen anyag lehet az, amelyet a sziklafal ilyen hosszú időn keresztül megőrzött. 

Kizárólag vas oxidot tartalmazó anyag jöhetett szóba, ami a szakvélemény szerint nem más, mint vér. 

A négy piros csík pedig a Árpád fejedelem szimbóluma (lásd árpádsávos zászló).





Summa summarum, örömmel jelenthetjük ki, hogy nem kell tovább keresni Árpád fejedelem sírját, mivel azt 1941-ben Sashegyi Sándor a legnagyobb Piliskutató, aki harminchat évig időt és fáradtságot nem sajnálva, önköltségből kutatta a Pilist és környékét, már megtalálta azt. 

Az alábbi öt tárgyi lelet bizonyítja, hogy a Holdvilág-árokba lett eltemetve Árpád fejedelem:

1. fejedelmi sziklasír

2. ősi rovásvésetek a sziklafalban a fejedelem feje fölött

3. idősödő taurid, avagy turáni embertípusként beazonosított, a honfoglalók vezető rétegéhez tartozó férfi

4. kőbaba a holttest feje fölött

5. a sziklafalba itatott négy piros, vas oxid tartalmú csík
Ha az önjelölt kutatók közül bárki le tud tenni és alá tud támasztani bármilyen bizonyítékot Árpád fejedelem sírhelyével kapcsolatban, ám tegye meg. 
Azonban a fenti érvek cáfolatának hiányában 

minden eddig feltárt bizonyíték azt a feltételezést támasztja alá, hogy Árpád fejedelem a Holdvilág-árokban van eltemetve.






Minden év március végén, Árpád napján megemlékezünk a fejedelemről a pomázi Holdvilág-árokban 600-700 emberrel egyetemben.

Szégyen és gyalázat

, hogy ilyen csendben emlékezünk Árpádról, aki nekünk ezt a hont szerezte, mert ha ő 907-ben nem győzi le a háromszoros túlerőben lévő egyesített nyugati seregeket, akkor ma nekünk nincs hazánk, nincsenek királyaink, nincsen népünk és mi magunk sem létezünk. 

Dicső múltunkat legnagyobb elhallgatás jellemzi, csupa hátsó szándékkal övezve. 

Az egész Holdvilág-árkot úgy akarják beállítani, mintha az egy római kori kőbánya lenne, amivel nem is érdemes foglakozni. 

Azonban bányász szakemberek szerint ilyen bánya soha nem létezett, nem létezik és nem is létezhet. 

Miért?

-fogalmazódik meg a kérdés.
 Mert egy bányában a köveket hasítják, bontják, itt pedig a sziklafalat szépen, egyenletesen faragták. 
Egy bányában nem a kőfaragás mesterségét gyakorolják, hanem köveket bányásznak és fejtenek. 
Sashegyi Sándor is felháborodottan utasította vissza a ‘kőbánya elméletet’, hiszen sehol nem tudtak bányászati tevékenységre utaló bizonyítékokat felmutatni, tudniillik egy bányába nem építenek kerengőt. 

Azért állítanak a hivatásos hamisítók ilyeneket, hogy elvegyék a magyarság múltját és mindenünket idegennek tűntessék fel, csak magyar ne legyen.

Tisztelt Olvasó!

Engem semmiféle karriervágy és bármiféle hátsó gondolat nem vezérel annak érdekében, hogy bevonuljak a történelembe, mint Piliskutató. 
Két cél vezérelt egész életemben, az igazság és a magyarság szolgálata. Nem tartom magam kutatónak, ezek nagyképű szavak, hiszen ma már mindenki ‘kutató’. 

Az igazi kutató Sashegyi Sándor volt. 

Én egy egyszerű nemzettudat építő vagyok, aki emléket szeretne állítani egy méltánytalanul elfelejtett kiváló kutatónak, Sashegyi Sándornak.

Isten áldjon minden szkíta, hun , magyar testvéremet!
Tisztelettel, Herceg Ferenc


(forrás: http://pozsonyicsata.wordpress.com/2012/01/29/hova-temettek-arpad-fejedelmet/)


Magzati pózban érkeztünk, magzati pózban távozunk


video:
Árpád Fejedelem sírja megtalálva:










A szíriai Árpád város




Á R P Á D

A szíriai Árpád város története

Dr. Bobula Ida őstörténész

Sokan észrevették már, hogy régi, közel-keleti térképeken feltűnően nagyszámú magyarul hangzó helységnév van. 
Ezek közé tartozik az Arpad név, pontosan ugyanúgy írva, mint a magyar Árpád, csak éppen az ékezetek hiányoznak.

Sokan fel is tették már a kérdést: lehetséges-e ennyi hangnak pontos sorrendben való, véletlen egyezése? 
Mi ennek a matematikai valószínűsége?

Tudomásom szerint eddig még senki sem ismertette a magyar olvasóközönséggel a szíriai Arpad történetét, pedig meg van írva, elég hozzáférhető helyen, a Cambridge Ancient History-ban.

Eszerint Arpad önálló fejedelemség volt a Kr.e.-i első évezredben, Szíriában, a jelen­legi Aleppótól északra. 
Aleppó is hozzá tartozott, több más várossal, a főváros azonban ott volt, ahol most az Erfat nevű rom van. (Némely térképen R’faat névvel jelölik.)

Hogy milyen nyelven beszéltek Arpad lakosai, azt nem tudjuk, azt sem, hogy kik voltak vezetőik, fejedelmeik. 
A szíriai homok hallgat.
 Amit tudunk róluk, azt ellenségeiknek, az asszíro­knak feljegyzéseiből tudjuk.

Az asszírok rendkívül tehetséges, kíméletlen és kegyetlen nép voltak. 
Sémita nyelven beszéltek. 

Asszíria ott keletkezett, ahol sumír időkben a sumírral rokon, őslakos subar nép lakott. Az őslakosságot azonban, amely a világ első magas civilizációit megteremtette, ollóba fogta két alacsonyabb műveltségű, de nagyobb vitalitású etnikum: az indo-európai és a sémita. 

Évezredes viaskodások során az olló szétszabdalta az őslakosok, a sumírok, elamiták, subarhurriták városait. 

Subartu, az egykori “szabad föld” a világtörténelem legocsmányabb zsarnokságának, az asszír államnak közepe lett, innen hódítottak birodalmat az asszír királyok és egymás után döntötték meg az őslakosok védelemre túl későn fegyverkező fejedelemségeit.

Ilyen volt Hanigalbat, a ősi hármas hegy, az Ararát vidékén, az onnan négy tenger felé induló négy folyó földjén. 

Az asszír felirat közli az utókorral, hogy amikor végül bevették Hanigalbatot, ott húszezer embert vakítottak meg.

Végül, az asszír hódításnak már csak az Arpad fejedelemség állt ellent. 
Pedig fontos hely volt: Szíria kulcsa. 

Az asszír haderő három évig ostromolta Arpadot. 
Aleppó megadta magát és máig megmaradt. 
De Arpad nem adta meg magát és az asszírok nem dicsekszenek vele, hogy ott hány foglyot nyúztak meg és temettek el élve. 
Úgy látszik, hogy amikor bementek a füstölgő romhalmazba (Kr. e. 740), ott már élő embert nem találtak.

A környék egyszerű népét deportálták, amennyiben rejtőzne ott Arpadból való – esetleg az ostrom előtt kimenekített asszony, vagy kisgyerek – az elszórassék. 

Bizonyos, hogy messzire vitték őket, talán északi ércbányák rabszolgái lettek. 
Az asszír gazdaság alapja a fémekkel való kereskedés volt.

Arpad hősi, hosszú küzdelmének, dicső végének emléke mégis fennmaradt és lelkesített késő nemzedékeket. 
Akkor is, amikor már legenda lett, hogy az asszír sárkányfészket széttaposta a káldok, médek és szittyák szövetsége (Kr.e. 612).

Peregtek a századok, keleti birodalmak születtek és omlottak össze, régi zsarnokságok helyébe új zsarnokságok jöttek. 

Azok ellen is küzdeni kellett és a szabadságharcosok ragyogó példája nem ment feledésbe: továbbadták a lantosok, hiszen “száll az ének szájról szájra…”

Amikor később az arab hódítás jelentette az őslakosság veszedelmét ezek megint ellenáll­tak. 

Az arab írók feljegyezték ellenfelük nevét, aki éveken át vezette a ellenállást: 
“Upas ibn Madar.” 
Padányi Viktor történész fordítása szerint: “Magyar nembéli Opos.”

Azt is feljegyezték róla, hogy amikor a helyzet reménytelen lett, kitört ostromlott várából és kísérőivel együtt átvágta magát az ostromgyűrűn, elmenekült észak felé.

A sorsot egyformán osztja a Magyarok istene. 
Van aki a dicsőséges halált kapja és van, aki a halálnál sokszor nehezebb életet. 
Opos és társai az emigráns életet kapták. 
Hiszem, hogy magukkal vitték ősi fajtájuk nagyszerű hagyományait, köztük a szíriai Arpad emlékét.

Ilyen hosszú idő után? 

Opos menekülésének dátuma Kr. u. 738. 
Igen, a költők ilyen hosszú idő után is megőrizték, mert 
“fő kizöldül ó sírhanton, bajnok ébred hősi lanton…”

A kazár birodalom határszélein egymásra találtak régen szétvált rokontörzsek és megfogant a gondolata egy nemzetnek, amely majd Etelközben volt megszületendő.

 Az a nemzet, amelyről később Leó bizánci császár írta, hogy szabad nép (eleutheros to ethnos). 
Hihető, hogy ennek a szabad népnek emlékezetében éltek a régi szabadsághősök, akik egyszer régen egy szálig meg­haltak a szabadság védelmében. Árpád…

Ha ez így volt, akkor feltehetjük, hogy ennek köze volt ahhoz, hogy Etelközben Árpád néven emelték pajzsra a honfoglalásra választott vezért. 

Aki ragaszkodik a régi, hivatalos magya­rázathoz, amely szerint honalapító fejedelmünk nevének kiejtése “árpácska” volt, ám tegye, – úgy kell neki! 

Ismerjük fel végre, hogy lélektani lehetetlenség, hogy egy fejedelmi család a fiait Tormásnak, Taknyosnak, Torkoskának Zabszemnek, Árpaszemecskének nevezte volna. Ilyen nevű fejedelmet nem emeltek volna pajzsra a hetumogerek. 

A fejedelem neve nem tréfa!

Ha a régi Arpad nevét vette fel az új vezér, abban lehetett méltóságteljes tiszteletadás a régmúlt szabadsághőseinek. 
Lehetett benne program is, ígéret, szent fogadalom az eljövendő évezredre, hűségeskü a szabadság örökszent eszményéhez. 

Benne volt Árpád fiának Leventének áldozatos halála, benne volt a felhőbe hanyatlott drégelyi vár, Szigetvár füstölgő romja, a sztrecsnói tető, Szathmáry tízezerje és a három Görgey fiú vadászpuskái, amelyek­kel 1919-ben a csehek ellen mentek és meghaltak. 
Benne volt a budapesti gyerekek harca az orosz tankok ellen. 
Azoknak dicsősége, akik meghaltak és azoknak kötelessége, akik élve maradtak az örök magyar élet és a szabadság szolgálatában. 

Sok minden van az Árpád névben, amely sumír nyelven azt jelentette: Dicsőségre választott.


(Történelmi Kalauz, Canada, III. évkönyv 1999)








Újraértékelik az Árpád-kort a szenzációs bugaci leletek!

cikk:









Továbbá:



1.A magyar szent korona igazi rejtélye!!! :

2.Egy galaxis kívülről nézve az "ŐS" jelkép olvasatát adja nekünk:

3.Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel:

4.Mátyás király:

5.Különös fények a Pilisben:


7.A Teremtő Úr szeretettel teremtette meg a világot:








Továbbá:



1.AZ ARADI VÉRTANÚK - 1849. okt. 6.

2.Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája

3.Trianon 1920. Június 4.

4.Hová temették Árpád fejedelmet?

5.A HARANGOK HALHATATLANSÁGA (a harangok, melyek ágyúkként zengtek tovább)




Szeretettel,

Gábor Kati

web oldalam:
hagyományorzoink.hu

blog oldalam: 




  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése