Régi
gyógyborok, gyógypálinkák
RÉGI
PATIKABOROK
Múlt
századi patikusújságok (liláskék és almazöld színű lapokon) különféle
hirdetéseket is közöltek.
Ezekben néhány régi gyógybornevet is lehet találni.
Rozsnyay Mátyás például, aki aradi gyógyszerész volt, Chinabort, Vasas
Chinabort, Pepsinbort, Ménesi Aszúbort hirdet.
Mások Malagát, Madeirát,
Vörösarany Lacrimae Christit kínálnak, Courvoisier konyakot, reimsi champanert,
gyomorbetegek és vérszegények részére.
A
malátaborok (vagy maltonborok) és a mentolos borok is patikaszerek lehettek
valamikor; az előbbiekkel egy német cég kereskedett a múlt század végén, a
gyógyborok mellett, borutánzatokat, maltontokajit, maltonsherryt is forgalomba
hozva,
Az Új Idők Lexikona két, eddig még nem említett patikaborról is
megemlékezik néhány szóval.
Az egyik a condurangó bor (ennek valószínűleg
gyomorjavító ereje volt) a másik a stibiumos bor, a torok, a gégejárat
tisztítója.
A
legelső kiadású Magyar Gyógyszerkönyvben újabb gyomorjavító borok receptjeit
lehet megtalálni.
Vinum Cholchici, Vinum Stibiatum Tartaricum.
Ezek részben a
kikerics magvaiból, részben stíbiummal dúsított malagából készültek…
A
régi patikák azonban nem csupán a gyógyászati céllal készített borokat és
tömény italokat árulták, hanem az egészségőrnek ítélt, hagyományos, zamatos
szőlőborokat is (tokaji és somlai borok például).
Az italkülönlegességek
köréből kifejezetten patikaszernek számított régen a rozsólis, az illatos,
aranyszínű narancslikőr.
A fönnmaradt feljegyzések szerint állítólag komoly
étvágyjavító ereje volt.
A
gyógyszertárakkal, a gyógyitalokkal foglalkozó irodalom ódon patikavilágok
hangulatáról is nyújt némi képet.
Igen jellegzetesek például a régi milleneumi
patikák.
Edényeik elsősorban bécsi porcelánból fehér keménycserépből, osztrák
és cseh üvegből készültek.
A patikabútorok anyaga zömmel szantálfa,
cseresznyefa és diógyökér volt.
A faragott polcok teli voltak a szecesszió
jellegzetes patikaszereivel: Szt. Erzsébet labdacsokkal, kakaóvaj pálcikákkal
fenyőtűből készült bonbonokkal, havasi gyopártejjel, cukorban főtt vörös
áfonyával, chinincsokoládéval, violaszín irodai tintaporral.
Selmecbányái,
szepesszombati, poprádi, aradi patikusok hirdetik ezeket a szereket a korabeli
gyógyszerészújságok cirádákkal teli reklámoldalain.
A milleneumi patikákat
többek között az Arany Sashoz...
Pesti Sas Patika 1091 Budapest, Üllői út 105.
...a Gránátalmához, a Szerecsenhez, a
Szentlélekhez, az Őrangyalhoz címezték.
Ezek az elnevezések azonban nem a
korabeli patikatulajdonosok leleményei, jóval régebbiek, némelyikük még a török
hódoltság korából ered …
A
gyógyászat előrehaladásával a patikák hangulata erősen megkopott, a hajdani
patikaborokból pedig hírmondó is alig maradt.
A legújabb Magyar
Gyógyszerkönyvben már egyetlen egy sem szerepel közülük, legföljebb a korábbi
kiadásúban (az ötvenes évek elejéről származóban) lehet találni egy gyógyszeres
bort, a Vinum Rheit.
Ez tulajdonképpen egy ősi kínai gyógynövénynek, a
rebarbarának a kivonatából készült. Narancshéjjal fűszerezték még és főleg
gyomorpanaszok ellen írták föl.
Néhány évvel ezelőtt a gyógyszertárakban
kapható volt még a Vinum Album és a Vinum Tokaiense Passum is.
Ezek édesítés,
fűszerezés és gyógyszerezés nélküli, klasszikus szőlőborok voltak.
Étvágyjavítóul, erősítőül adták őket lábadozóknak, betegeknek.
(IRODALOM.
Gyógyszerészeti közlöny 1890. Gyógyászat 1803. 1878. 1892. Révai Lexikon, Új
Idők Lexikona. Magyar Gyógyszerkönyv. Budapest 1871. A régi magyar demizson.
Magyar Nyelvőr 1856. Prohászka János munkája. Régi magyar patikák, Budapest
1971. Nékem Lajosné munkája. A magyar finomkerámiaipar története, Budapest
1973. Grofcsik Lajos és Reichárd Ernő munkája. Cégérek, Budapest 1971. Csatkai
Endre munkája. Új Magyar Lexikon. Magyar gyógyszerkönyv, Budapest 1954.)
A Magyar Tokaji aszú - A borok királya, a királyok bora
A tokaji aszú a Tokaj-hegyaljai borvidéken előállított aszúbor,
vagyis aszúsodott szőlőfelhasználásával készített desszertbor,
borkülönlegesség.
Évszázados technológia alkalmazásával készül, amelynek alapja az
aszúsodott szőlőszemek késői szüretelése és az ezt követő különleges
borkészítési eljárás.
Az aszúsodást, más néven a nemesrothadást, egy penészgomba idézi
elő.
Az aszúszemeket szemenként válogatják, ezzel kezdődik a szüret
(szemenként kézzel kicsipegetik az aszúsodott szemeket a fürtből).
Régen faputtonyokba gyűjtötték, összezúzták, majd egy kádban
elegyítették 136,6 liter azonos évjáratú musttal vagy borral, 1-1,5 napig
áztatták, hogy kioldódjon az aszúszem cukor, sav- és íztartalma, majd az
úgynevezett aszútésztát kipréselték, és a mustot hordókba töltötték, hogy
kierjedjen.
A 136,6 liter egy gönci hordó űrtartalma.
Az aszú annyi puttonyos, ahány puttony aszút áztatnak egy gönci
hordó borban (3,4,5,6 puttonyos).
Az aszúbor készítése során a nemespenész által keletkezett
aszúszemeket, az évszázados recept alapján száraz alapborral házasítják - 1
gönci hordó (136 liter) borhoz 3-6 puttonnyi aszúszemet ( 1 puttony kb. 22-25
kg ) adnak.
Az illat és zamatanyagok kifejlődéséhez több éves tölgyfahordós
érlelés szükséges.
A forgalomba hozatal előtt legalább 3 évig kell érlelni, ebből
legalább 2 évig fahordóban.
Az aszút a sokszor több száz méteres, riolittufába vájt
pincelabirintusokban elhelyezett fahordókban érlelik.
A pincék falát vastagon borító nemes pincepenész biztosítja
éréskor az aszú különleges minőségét.
8-10 éves korában éri el palackképességét.
A legjobb minőségű tokaji aszút Tokaj, Tarcal, Tolcsva, Mád és
Tállya községek környékén készítik.
A régi feljegyzések szerint az aszúbor készítését Szepsi Laczkó
Máté, Lorántffy Zsuzsanna udvari papja találta fel, aki a fejedelemasszony
sátoraljaújhelyi Oremus szőlőjének terméséből készítette az első aszúbort, és
azzal mint húsvéti borral, lepte meg úrnőjét.
A tokaji aszú a 18. században vált világhírűvé. XIV. Lajos „A
borok királya, a királyok bora” elnevezéssel illette.
SÓSPÁLINKÁK
ÉS SÓSBOROK
Néhány
máramarosi, erdélyi sótelep (Vízakna, Görgénysóakna, Szováta, Marosujvár
például) valamikor gyógyhelynek számított.
Szováta
A sóbányák környékén, a sófinomító,
sópároló üzemek közelében többnyire sósforrásokat is lehetett találni, amelyek
alkalmasak voltak gyógyítás céljára is.
Az alsósebesi, csízi, cigelkai gyógyvizeket
pl. gyomorfájdalom és bélbántalom esetén itták (ezek az ún. gyönge konyhasós
vizek voltak, a só mennyisége az oldatban nem haladta meg a tizenöt ezreléket).
Valamivel töményebb (ún. erős konyhasós) gyógyvizeket lehetett találni többek
között a székelyudvarhelyi, a korondi telepek környékén, ezekkel az ízületi
fájdalmakon próbáltak enyhíteni valamit.
A sósforrások mellé néhol szegényes
parasztfürdők is épültek.
Szászpéntekre pl. még a második világháború környékén
is sűrűn jártak a környékbeli reumás betegek, hogy megmerüljenek a bő
melegforrásban, a sós iszapban.
A
havas, hegyi telepekről kikerülő só hajdanán gyógyerejű sóspálinkák
alapanyagául szolgált. Néhány régi lexikon még megemlíti ezeket a jobbára
gabonából, kukoricából, burgonyából, törkölyből készített, sós vízzel
elegyített pálinkaféleségeket és megjegyzi, hogy valamikor patikaszerekként
használták őket.
A hűléses bajok, a torokfájdalom gyógyítói voltak, emellett a
fájós testrészeket dörzsölték be velük.
A
gabonából, szemes terményből, szőlőmaradékból főzött sóspálinkáknál valamivel
finomabb készítmény volt az ún. sós cognac.
Amint a neve is sejteti, alapanyaga
zamatos borok párlatából készült, amelyet aztán sózott vízzel hígították föl.
Így is komoly toroktisztító lehetett azonban.
A gyárosok a századforduló táján
már sajnálták fölhasználni hozzá a finom borpárlatot, és elkezdték közönséges
pálinkákkal, borillatú ötantéterrel helyettesíteni.
A
sós cognac utóda, a mai Diana sósborszesz is hasonlóan készül tulajdonképpen:
sós vízből, tiszta szeszből és illatosító anyagokból állítják elő…
Valamikor
(főleg faluhelyen) házilag is készítettek sót.
A magyar tájakon nem nőnek
sócserjék (görbe és görcsös törzsű óriásnövények) így nálunk a parasztasszonyok
az ún. sósföldi növényekből főzték ki a sót, a porcsinfűből, vagy porcsfűből
például.
Egy 17. századi paraszti receptkönyv szerint a porcsfű
fölhasználásával gyógyító sósbor is készült, bélférgek, bélgiliszták ellen.
A
csángók és a székelyek körében gyűjtő néprajzosok a hatvanas évek táján
találkoztak még gyógyászati céllal készített, sózott, borok nyomaival is.
Az
adatközlők mondataiból igen tömény, kellemetlen ízű italoknak tűnnek ezek.
A
hideglelés ellen ivott, boroknak pl. az egyharmada só volt.
A recepteket mesélő
adatközlő meg is jegyzi, hogy tanácsos rájuk tiszta bort is inni, a hányinger
csillapítására.
A
szédülés ellen készített borok már nem voltak ennyire sósak, körülbelül annyi
só került beléjük, amennyit a levesbe szokás tenni.
(IRODALOM.
Pallas Lexikon. Révai Lexikon. Parasztfürdőhelyek, Communicationes ex
bibliothecae Historia Medicae Hungaricae 1955. Vajkai Aurél munkája. Különféle
italok, Budapest 1902. A szerző nevének feltüntetése nélkül. Régi paraszt
háziorvosságok jegyzéke. Ethnographia 1900. Haller István munkája.
Embergyógyítás a moldvai székelyeknél. Néprajzi közlemények 1060. Diószegi
Vilmos munkája. Adalékok a moldvai csángók népi orvoslásához. Orvostörténeti
közlemények 1873. Bosznyák Sándor munkája.)
PARASZTI
FŰSZERBOROK, FŰSZERES PÁLINKÁK
Kék
liliommal, alabástrommal, farkasalma- gyökérrel fűszerezett borokról többször
esik szó a népi gyógyászattal foglalkozó irodalomban.
Általában a
fölsoroltakhoz hasonló növényfélék (vadon termő füvek, virágok, cserjegyökerek)
fölhasználásával készítették a régi paraszti fűszeres gyógyborokat.
A néprajzi
és orvostörténeti folyóiratok (Ethnographia, Orvostörténeti Közlemények pl.)
számos ilyen gyógyital receptjét, bemutatják.
Ezekben többek között az alábbi
növények, növényi részek nevét lehet megtalálni. Csomborfű, méhfű, földi tök
gyökere, csüngőfű, ezerjófű, mályvavirág. levendula, almafagyöngy, pápafű,
szászfű, kaporlevél, nádkender, tormagyökér, szívvirág gyökere.
A klasszikus
gyógyfüvek közül sűrűbben szerepel a fekete és a fehér üröm, a sárga gyopár, a
kakukkfű, a fodormenta.
A fölsorolt növényekkel fűszerezett borokat többnyire
forrón itták meg.
A csomborfüves bort méhbántalmak ellen, a kaporleveles bort
fulladás ellen, az aszalt alabástrommal elkészített bort vérhas gyógyítására, a
szászfüves bort bélgiliszták ellen, a tormagyökeres bort hideglelés ellen, a
gyopáros bort sárgaság gyógyítására, a kék liliom gyökerével fűszerezett bort
vízibetegség enyhítésére például.
A
receptek szerint nem volt lényeges, hogy a füveket, gyökereket milyen fajtájú
szőlőborba helyezik.
A növényfölhasználás mértékére vonatkozó tanácsot is csak
nagyon ritkán lehet a javallatokban találni…
Régebben
néhány vidéken fűszeres gyógypálinkákat is készítettek.
A cserszegtomaji
parasztok pl. fahéjas pálinkába vadgesztenyét reszeltek bele: ezzel a
készítménnyel állítólag meg lehetett szüntetni a hasmenést.
Nem messzi innen,
egy pár zalai faluban a sárga gerezdű vadhagymát megszárították, porrá őrölték
és pálinkába keverve a húgyhólyag megbénulásakor itták.
Szintén
a húgyhólyag bántalmai ellen volt jó állítólag az aszalt földieperrel
fűszerezett pálinka, amelyet a fölvidéki palócok készítettek.
A csángók a
szívpanaszok ellen csináltak pálinkát, a szívvirág frissen ásott tövéből.
A tő
kilenc, darabjának három napig kellett (tetszőleges fajtájú) pálinkában áznia.
Utána viaszpoharakból itták meg a parasztok.
A székelyek a gyertyagyökérfüvet
áztatták (kilenc napon át) pálinkában.
Ez a készítmény állítólag a sárgaságot
gyógyította.
Valószínűleg hosszabb időn át tartó kúrákat folytattak ezekkel az
italokkal, a zömmel néprajzi szempontú gyűjtések azonban erről már nem nagyon
emlékeznek meg.
Nedeleczi
Vályi Mihálynak, a neves tizennyolcadik századi orvostudornak a
receptgyűjteményéből egy újabb erdélyi gyógypálinka előállítási módját lehet
megismerni. A lényege ennek az, hogy az aszalt birsalmát porrá kell őrölni,
fekete retek reszelékével össze kell keverni, majd pálinkába kell tölteni.
A
recept, szerint az arénát lehet ezzel az itallal gyógyítani.
Az aréna a régi
magyar nyelv szótárat szerint a kőbántalmaknak, a vesekőnek, az epekőnek a
gyűjtőneve.
Az
eddig fölsorolt készítmények mind tiszta fűszeritalok voltak, a fűszerező
növényeken kívül semmi más nem került beléjük.
A paraszti gyógyászatban
alkalmazott fűszeres boroknak és pálinkáknak van azonban egy ősibb rétege is,
amelyet a babona, a vajákosság már alaposan körül sző.
Az ilyen jellegű italok
teli vannak különféle varázserejűnek gondolt szerekkel, békabőrrel,
tyúkganéjjal, fekete bika epéjével pl. Elfogyasztásukat rítusok sora,
ráolvasás, bűbájos szövegek mormolása kis éri.
Ezek a kakastaréjjal,
gilisztákkal összevegyített italok már egészen olyanok, mint. amilyenekről a
középkori boszorkányperek fönnmaradt irataiban lehet olvasni.
(IRODALOM.
Régi paraszt háziorvosságok jegyzéke, Ethnographia 1900. Balló István munkája.
Népi nőgyógyászati tanácsok a XVII-XVIII. századból. Orvostörténeti Közlemények
1973, Schram Ferenc munkája. Orvostörténeti levelek. Communicationes ex
bibliothecae Historiae Medicae Hungaricae 1965. Fodor István gyűjtése. Adatok a
népi orvosláshoz. Ethnographia 1939. Vajkai Aurél munkája. A gyűjtögető
gazdálkodás Cserszegtomajon, Néprajzi Értesítő 1941. Vajkai Aurél munkája.
Adatok Zalabaksa gyűjtögető gazdálkodásához. Néprajzi Értesítő 1943. Bödei
János munkája. Felvidéki tót babonák, Ethnographia 1894. Istvánffy Gyula
munkája. Adalékok a moldvai csángók népi orvoslásához. Orvostörténeti
Közlemények 1973. Bosznyák Sándor munkája. Embergyógyítás a moldvai
székelyeknél. Néprajzi közlemények 1960. Diószegi Vilmos munkája. Házi különös
Orvosságok, Nyomtattatott Kolozsvárott, az Jesus Társasága Akadémiájának
betűivel 1773-ik eszt. Nedeleczi Vályi Mihály munkája, A magyar nyelv,
történeti-etimológiai szótára. Budapest 1967. Magyar Etymológiai szótár.
Budapest 1914-1944. Gombocz Zoltán és Melich János munkája. Magyarországi
boszorkányperek, Budapest 1970.)
Pálinka:
Citromfűből
Bor:
fél maroknyit 24 órán keresztül áztass 1 liter fehérborban.
Naponta 1 dl-t igyál belőle, kétfelé osztva.
Pálinka:
1 résznyit 10 napig áztass 9 rész 40 százalékos vodkában, majd szűrd le.
Rossz emésztés, feledékenység és fokozott érzékenység esetén naponta 1 kávéskanállal fogyassz belőle, vízbe vagy tejbe keverve.
Külsőleg borogató-, masszírozószerként alkalmazd.
Karmelitacseppek:
Karmelitacseppek:
3 maroknyit 10 napig áztass 1 liter 40 százalékos tiszta szeszben, amelybe 3 teáskanál angyalfűgyökeret és egy szelet citromot is tettél. Szűrd le, 3-3 db fahéjjal és szegfűszeggel ízesítve még 48 órán keresztül érleld, majd ismét szűrd le, és hűvös, sötét helyen tárold.
Naponta 3 alkalommal 20-25 cseppet fogyassz belőle; külsőleg masszírozásra használd.
GYÓGYBOROK,
GYÓGYPÁLINKÁK VADGYÜMÖLCSÖKBŐL, FÁK LEVÉBŐL
Majdnem
mindenhol gyűjtögettek régebben vadgyümölcsöket, vadon termő növényeket.
A
balatonmelléki tájakon pl. a regényes várromok tövében ma is vadalmából és
vadkörtéből készítik legszívesebben az ecetet.
Szinte minden erdős vidéken
bodzafánkot sütnek a májusi bodzavirágból (palacsinta tésztájában kell
megmártani) néhol pogácsát a makk lisztjéből.
Néhány erdő mellé települt
faluban kedvelt csemegének számít a vadalmából készített almakocsonya, az
aszalt zöldtök, a gyermekek által az erdőben gyűjtött édesgyökér.
A Csermosnya
völgyében egy emberöltővel ezelőtt még forrásvíz helyett, is hordókban tárolt,
vadalmás vizet ittak, főleg nyáron.
A dohányosok vaddohányból, szederlevélből,
vadcseresznye leveléből sodort cigarettát szívtak, ha néhány napig nem jutottak
hozzá a bolti dohányhoz…
Az
erdőkben, cserjésekben gyűjtött vadgyümölcsökből a parasztok sűrűn készítettek
borokat és pálinkákat.
A hajdani nyugati határőrvidéken (Őrség, Szegek, Hetés)
például vadalmapálinkát, vadkörtepálinkát, szederpálinkát.
Ugyanezeket a
pálinkaféleségeket a Göcsejben is ismerik, mellettük azonban készítenek
vadkörtetörkölypálinkát és kökénypálinkát is.
Abaúji és zempléni tájakról
származó adatok szerint ott a vadcseresznyét és a nyírfa édes levét dolgozzák
föl (többek között) pálinkának.
Erdélyben bor készül a vörös áfonyából, a
hóharmatkor gyűjtött kökényből, az alföldi akácosokban, a balatonmelléki
cserjésekben (és nyilván még másutt is) a vadrózsa piros bogyójából.
Cserszegtomajon a vadgyümölcsök mellett régebben pálinkát főztek a szőlőből és
a paradicsomból is.
A szőlőnek a levét használták fel, nem a törkölyét.
Gyógyászati
céllal készített erdei borok, erdei pálinkák is szóba kerülnek helyenként a
gyűjtögető gazdálkodással foglalkozó néprajzi irodalomban, ilyenek például a
fenyőpálinkák.
Általában a borókafenyő bogyójából, a bucsfenyő magjából
készülnek, csípős, fűszeres ízű, gyantaillatú italok.
Állítólag komoly
étvágygerjesztő, hurutgyógyító, vízelhajtó erejük van.
Gyógyító céllal készült
a Göcsejben a századforduló táján a földi bodza gyümölcséből főzött pálinka is.
Gönczi Ferenc gyűjtése szerint a gyomorbajosok gyógyszeréül szolgált
elsősorban.
Eléggé kellemetlen, a macskagyökérre emlékeztető szagú ital volt.
A
fekete áfonyából szinte minden erdős vidéken készítettek a parasztok
gyógyborokat. Vesebántalmak, bélbántalmak, emésztési zavarok, májbetegségek
ellen itták ezeket.
Az áfonyabor színe a bíborra hasonlított, aromájában az
édes és a savanyú íz keveredett.
Néhány
nyírségi, zempléni, erdélyi faluban ügyes csapoló szerszámokkal édes falevet
csurgattak ki a gyertyánfa, a jávorfa, a bükkfa, a nyírfa gyönge törzséből.
A
fák levét hol frissen itták, hol borrá erjesztették.
A jávorlébor, a
gyertyánlébor, a nyírlébor a paraszti hagyományok szerint igen hatásos volt az
erős fejfájás ellen.
A nyírfa friss levét és a belőle készített bort a század
elején még literszám mérték a debreceni és a nyíregyházi piacokon.
Népi
elnevezésük virics volt…
A
gyűjtögetésről, az erdőben élő parasztok mindennapjairól szóló irodalom
hangulatos mozzanatokkal van teli, a verejtékes világ meseszerű
ellenpontjaival.
Néhány motívum:
Az édes levegőjű hegyi kaszálókon a szénában
vadalmát puhítanak a parasztasszonyok.
Az aszalókunyhókat körülfogó
veteményesekben citromfű és kék káposzta nő.
A júniusi záporok után
rakottyakéregből készített kosarakba gyűjtik a gyerekek a kucsmagombát, a kék
galambicát.
Az erdei majorok tornácait lilán és pirosan futja be az ebszőlő.
Az
erdőszéli gyümölcsök, virágok elnevezése néha egészen móraferences hangulatú.
Üvegalma, csengetőkörte, cinegehéjú dió, didergővirág, máriakönny.
(IRODALOM.
A gyűjtögető gazdálkodás. Budapest 1939. Gunda Béla munkája. Szentgál, Budapest
1959. Vajkai Aurél munkája. A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon. Néprajzi
Értesítő 1941. Vajkai Aurél munkája. Vállus, egy summásfalu élete.
Bölcsészdoktori értekezés kézirata. Petánovits Katalin keszthelyi muzeológus
munkája. A vadon termő növények szerepe a táplálkozásban az abauj-zempléni hegyvidéken.
Néprajzi Értesítő 1957. Újvári Zoltán munkája, Gyűjtögetés a Csermosnya
völgyében. Néprajzi Értesítő 1941. Márkus Mihály munkája. Az Őrség népi
táplálkozása. Budapest 1943, Kardos László munkája. Adatok egy primitív
pálinkafőző eljárás előfordulásához, Ethnographia 1945.Némethy Endre munkája.
Adatok Zalabaksa gyűjtögető gazdálkodásához. Néprajzi Értesítő 1943. Bödei
János munkája. Vadon termő növények népünk asztalán. Élet és Tudomány 1955. 35,
szám. Gunda Béla munkája. Fűszerek könyve. Budapest 1972. Romváry Vilmos
munkája. Zagyvarékas néphite, Néprajzi közlemények 1964. Cs. Pócs Éva munkája.
Göcsej, Kaposvár 1914. Gönczi Ferenc munkája. Gyógyító növények, Budapest 1966.
Rápóti Jenő és Romváry Vilmos munkája,. Viricselés a Székelyföldön, Ethnog-raphia
1937. Győrffy István munkája. A Bakony néprajza, Budapest, 1959. Vajkai Aurél
munkája. Adatok a Bakony erdei életéhez. Néprajzi Értesítő 1942. Tálasi István
munkája.)
GYÓGYLIKŐRÖK
A MILLENEUM IDEJÉN
Vanília,
fahéj, bors, babérlevél, köménymag, piros paprika, majoránna, szegfűszeg,
szerecsendió, gyömbér, ánizs, narancshéj…
A fölsoroltak családi fűszereknek
számítanak ma.
Jellegzetes együttesük nem újkeletü, jobbára ugyanezeket a
fűszereket lehetett megtalálni már száz évvel ezelőtt is a háziasszonyok polcain,
akácfából faragott dobozokban, apró porcelánedényekben, a rézmozsár, az
almareszelő, a kis diódaráló szomszédságában.
A gyömbérszagú, falépcsős
fűszerboltok is elsősorban ezekkel a fűszerféleségekkel voltak teli akkoriban.
A fűszeregyüttes története egészen a késő-középkorig nyúlik vissza: amikor
jórészüket még patikában árulták, aranymérlegen mérték és némelyikükhöz csak
kisebb fajta vagyon ellenében lehetett hozzájutni.
A szárazföldi karavánok, a
tengeri caraccók és caravellák véres és kalandos utakon szerezték be a
legtöbbjüket, indiai, ceyloni tájakról, távoli fűszerszigetekről.
A legmesésebb
kinccsel állítólag az utolsó magelláni caravella tért vissza az óvilágba: ennek
a hajónak a mélyén közel egy tonnányi keleti fűszer rejtezett.
Canonak, a caravella
kapitányának Ötödik Károly császár nemesi címet és címerhasználati jogot
adományozott, a tengerész címerében ezentúl két fahéjrúd, három szerecsendió és
tizenkét szegfűszeg díszelgett…
Ennek
a jellegzetes fűszeregyüttesnek a fölhasználásával különösen sok italféleséget
készítettek nálunk a Milleneum idején.
Vanílialikőröket, fahéjas puncsokat,
szegfűszeges julepeket, szerecsendiós noggot, ánizsos, narancshéjas pálinkát
például.
A selyemfüggönyös nappali szobák, szecessziós szalonok jellemző
csemegéi voltak ezek, az almahéj tea, a narancsvirágból készített krém, a
zöldmandulabefőtt, az ófalvi és fehértemplomi bor, a rezedapálinka mellett.
A
különös és hangulat teli készítmények körébe tartoztak a gyógylikőrök is.
A
gyömbérlikőrök, a kékszilvalikőrök, az ánizslikőrök, a keserűlikőrök pl.
Emésztésjavítóul és gyomorerősítőül itták ezeket, komolyabb bajok esetén
nemigen nyúltak hozzájuk. Állítólag igen jóízűen lehetett aludni a
kékszilvalikőrtől.
Ez francia receptek alapján készült: a csonttá aszalt kékszilvát
a magjával együtt megőrölték, könnyű pálinkát adtak hozzá, megerjesztették.
A
kandalló melegénél érlelődött meg néhány nap alatt a likőr aromája.
A
milleneumi ebédlők túldíszített asztalain rózsalikőrös butéliák is álltak néha.
Sötétpiros rózsasziromból sajtolt olaj, citromsárga üveges cukor és illatos
szesz fölhasználásával készítették ezeket: a szirom gyógyanyagai alapján
valószínű, hogy a gége és a mandula gyulladásait enyhítették velük.
Egy kagyló
formájú tálakkal, szőlőfürtökkel, dinnyekaréjokkal díszített korabeli
receptgyűjtemény mézes diópálinkák és mézes likőrök leírását adja.
Elsősorban
toroktisztító italok voltak ezek, általában köménnyel, fahéjjal, szegfűszeggel
dúsították az aromájukat.
A lila virágú fodormentából készített gyógylikőr is a
gégejárat őre volt: íze ennek az erős cukoréra hasonlított.
A milleneumi világ
hangulatába harmónikusan illeszkednek bele a korabeli fűszerkereskedések
elnevezései.
Kékgolyó, Cukorsüveg, Holdvirág, Zöld citrom, Török császár.
Aranyhajó.
GYÓGYLIKŐRÖK
RECEPTJEI A MILLENEUM IDEJÉBŐL
1.
Ánizslikőr, 60 gramm ánizst, 30 gramm édesköményt összetörünk és öntünk rá 2
liter pálinkát, desztilláljuk, hagyjuk 8 napig állni a napon, aztán tegyünk
hozzá cukrot.
Szobában 12 napig hagyjuk állni és gyapoton kell átszűrni.
2.
Keserű likőr, enyhe. 5 gramm kalmuszgyökeret, 30 gramm genziangyökeret, 10
gramm édes ánizst, 30 gramm szegfűszeget, 5 gramm fodor-mentafüvet, 5 liter 70
fokos tiszta borszeszbe teszünk, egy hétig a napon hagyjuk, leszűrjük és 10
liter vízben melyben 3 kiló cukrot megfőztünk, elkeverjük.
Néhány nap múlva
itatós papíron átszűrjük és üvegekbe töltjük.
3.
Diópálinka, mézes. 2 liter 94 fokos szeszbe 30-40 puha bélű zöld diót aprítunk
és négy hétig ázni hagyjuk benne, aztán 17 gramm fahéjat, ugyanannyi szegfűszeget
és 1 kiló mézet keverünk közibe: a mézet azonban előbb egy liter vízben
felforraljuk és minden habját leszedjük.
Mielőtt a mézet belekevernénk, ennek
teljesen ki kell hűlni.
A pálinka két hétig tisztul, aztán fogyasztható.
4. Mézlikőr.
Erős pálinkához sűrűre főzött mézet keverünk, és 6 hétig érintetlenül hagyjuk,
hogy az elegyülés tökéletesen megtörténhessék.
Ha különleges ízt akarunk az
italnak adni, néhány csepp kömény, borsosmenta, ánizs stb. illószeszt adunk
hozzá.
(IRODALOM:
Fűszerek könyve, Budapest 1972. Romváry Vilmos munkája. A kultura világa, 4.
kötet, Budapest 1963. Különféle italok, Budapest 1902. A szerző nevének
feltüntetése nélkül. Az ínyesmesterség könyve, Budapest 1889. Glück Frigyes és
Stadler Károly munkája. Fagylaltok. krémek, parfait-k és kocsonyák, Budapest
1903. A szerző nevének feltüntetése nélkül. Gyógyító növények. Budapest 1966.
Rápóti Jenő és Romváry Vilmos munkája. Cégérek. Budapest 1971. Csatkai Endre
munkája.)
Továbbá:
- Gyógyító növényeink 1./a rész:
- Gyógyító növényeink 3. rész:
- Gyógyító növényeink 4. rész:
- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése:
- Természetes permetlevek kertből, mezőről:
- Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények:
- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása:
- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben
- Fogyás a természet erejével:
- A csodás Lenmag:
- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai:
- Lekvárfőzési ABC:
- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás:
- EGÉSZSÉGVÉDŐ NAPTÁR:
- Melyik virág ehető a kertünkben?
- Őszi munkálatok a kiskertben:
- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI:
- Csicsóka – a jótékony szénhidrát:
- A Hársvirág gyógyító növényünk
- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:
- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:
- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:
- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:
- A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:
- Hűsítő italok – házilag:
- Így készíts hófehér karácsonyfadíszt szódabikarbónából:
- A házi - főzött gyurma receptje:
- Finomságok – Receptek/1.:
- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:
- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel:
- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig:
- ALOE VERA - a csodanövény:
- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:
- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:
- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/nagymamaink-hazi-praktikai-segitenek_24.html
- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész:
- A FOKHAGYMA:
- Gyógyító növényeink - felsorolás:
- Régi gyógyborok, gyógypálinkák:
- Érmelléki asszonyok hagyatéka:
- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK:
- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:
- AZ ÉDES ÜRÖM (ARTEMISIA ANNUA) A RÁK ELLEN:
- A PARLAGFŰ - AMBRÓZIA - ISTENEK ELEDELE:
A Szakkarai Piramis – a kvantumgép:
- A Kozmikus Szövedékkel Való Személyes Kapcsolatod!:
- Skalárháború:
- Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
- EMF Kiegyenlítő Technika:
- A BIOELEKTROMOSSÁG TUDOMÁNYÁNAK EREDMÉNYEI – DIMENZIÓKAPUK: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/a-bioelektromossag-tudomanyanak.html
- Mi is a Lélek?:
- TOBOZMIRIGY - A TESTÜNK CSODÁJA:
- A teremtés energiái – Kundalini: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/a-teremtes-energiai-kundalini.html
- A harmadik szem:
- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember - Térkép az egészségünkhöz – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:
- A csakrák betegségei - behangulásuk:
- A SZERVÓRA:
- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:
- Gyógyító kéztartások - Mudrák:
- Faszén - Aktív szén:
- FŰSZERNÖVÉNYEINK:
- Körömvirág:
- A LEVENDULA:
- AZ AROMATERÁPIA - ILLÓOLAJOK:
- SÁFRÁNY - A FŰSZEREK KIRÁLYA - A KIRÁLYOK FŰSZERE:
Szeretettel,
Gábor Kati
web oldalaim:
blog oldalam:
Számomra igazi értéket-kincseket adnak ezek a különleges receptek.Szivböl köszönöm. Bosi.
VálaszTörlés