A MAGYAROK TUDÁSA

2013. július 16., kedd

Július – Szent Jakab hava

Július – Szent Jakab hava

Július: Az év hetedik hónapja, 31 napos.

Régebben nálunk Szent Jakab havának is hívták.

Székelynaptár szerint: Áldás hava

A magyar szóhasználatban említik Nyárhóként vagy az Áldás havaként is júliust, amely a régi római naptárban ötödik hónap lévén a „quintilis", ötödik nevet viselte – mígnem Marcus Antonius javaslatára i. e. 44-ben az e hónap 12. napján született Julius Caesarról nevezték el.

A keresztény hagyomány az egyik apostol után Szent Jakab havának mondja, akiről – minden más Jakabokkal együtt – 25. - én emlékezünk meg.

Július hónap a nyári mezőgazdasági munkák fő időszaka, ráadásul a földeken dolgozók helyzetét csak nehezíti a forróság – nem csoda, ha ezekben a hetekben talán más hónapokhoz képest ritkábbak a jeles napok.

Július 2. vallási ünnep:

Sarlós Boldogasszony napja

Sarlós Boldogasszony: Kolozsvári - Donkó Rebeka alkotása

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium

(részlet)

Sarlós Boldogasszony

A kereszténység a XIII. századtól július 2-án a „nehézkes” Máriának, a Jézussal terhes Szűznek Erzsébetnél, Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatását (latinul Visitatio) ünnepelte.

Az ünnepnap megválasztásába egy kis hiba csúszott.

A szóban forgó esemény idején az evangélium szerint Erzsébet a szülés előtt állt (Lk 1,39–56), fia születését azonban már az ősegyház 8 nappal korábban, június 24-én megünnepelte.

Ez lehet az oka, hogy a XVII. század derekától az ünnepet törölték a hivatalos római naptárból, de mivel a nap az aratás kezdetére esik, a közelmúltig jelentős dátum maradt, persze nem eredeti tartalma szerint, hanem aratóünnepként. Nálunk, hogy a többi Mária – („ősmagyarul” Boldogasszony) – ünneptől megkülönböztessék, a Sarlós Boldogasszony nevet kapta.

Sarlós Boldogasszony: Proksza Györgyi alkotása

Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta volt, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján.

Az ünnep hiedelem- és hagyománykincse nagyon gazdag.

Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőképp az aratás a tárgya. Az ezen a napon szedett fűszernövények és persze a gabonafélék szentnek számítottak, varázserőt tulajdonítottak nekik.

E napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek.

Az aratást másnap szent rítushoz illő áhítattal kezdték.

Tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak.

A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték (napkelet!), az első két kévét keresztbe rakták. Mindez az „életet” jelentő új kenyérnek szólt, és benne tudván tudatlan a sarló, kasza alatt elhulló gabonaistennek, akinek kultusza Jézus Krisztus testének, a szent ostyának tiszteletében.

Kun Fruzsina: Sarlós Boldogasszony

(Forrás: http://jelesnapok.oszk.hu)

Sarlós Boldogasszony ünnepe

Őseink a táltos hit sok elemét átvitték a keresztény vallásba, ennek egyik legfőbb bizonyítéka a Boldogasszony kultusz. A magyarság mindmáig hét megnyilvánulását imádja, ezek közül július 2-a Sarlós Boldogasszony, vagyis az aratás ünnepe.

Az anyák védelmezője

Az ünnep jellegzetes magyar neve nem függ össze az eredeti egyházi elnevezéssel, Máriának Erzsébettel való látogatásával.

Nálunk sokkal inkább a búza aratása, valamint a hozzá kapcsolódó termékenységi varázslatok állnak a középpontban.

A különleges ünnep sem köthető a kereszténységhez, annak eredete akár több ezer évre megy vissza, már az újkőkorban is végeztek felajánlásokat a földanyának, hozzá imádkoztak jó termésért, illetve a jó aratás után neki adtak hálát a korai emberi közösségek.

A Fekete-tengeri földműves szkíták már bizonyára gyakorolták az aratáshoz kapcsolódó ősi Földanya hagyományokat, amelyet utódaik, így mi, magyarok is továbbörökítettük évszázadokon át.

Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós édesanyák oltalmazója,

akiket a magyar néphagyomány nehézkesnek nevezett, utalva az áldott állapotra. (A várandósokat a belső-ázsiai hun népek is hasonló kifejezéssel illetik.)

Különleges szokások

Az ünnep hajnalán, még napfelkelte előtt a falusiak sarlóval fodormentát gyűjtöttek, amelyet megszenteltettek a templomban.

A szentelményt megszárították, majd szükség esetén a beteg jószágot ezzel az előzőleg vízbe mártott mentával kínálták meg.

Volt olyan hely, ahol ezen a napon tüzet szenteltetnek a templomban, ezen kívül megáldották az illatos gyógynövényeket, többek között a kakukkfüvet é a már fent említett fodormentát.

Ezt teszik a beteg párnája alá, a halott koporsójába, továbbá az ellő tehén szénájába. Az ország északi részein ezen a napon felvirágoznak egy széket és a ház elé teszik, hogyha arra járna a „nehézkes Mária”, vagyis a Boldogasszony, legyen hol megpihennie.

Mágikus műveletek

Habár hivatalosan Péter-Pál napja az aratás kezdete, nagyon sok helyen július 2-án, vagyis Sarlós Boldogasszony napján kezdődnek meg a munkálatok, amelynek mozdulatai az ősi régi táltoshitben gyökereznek.

Tápiógyörgyén ezen a napon háromszor beledobták a kaszákat az aratandó búzába, hogy a munka jól haladjon.

Máshol a templom falához támasztották a kaszákat és egyéb arató szerszámokat, volt, aki a pappal is megszentelte azokat és csak utána mentek ki a szántóba aratni.

A búzaföldön is imádkoztak, majd aztán kezdtek neki a munkának.

Bizonyos helyeken a föld keleti felén kezdtek neki a munkának.

Göcsejben az imádkozás után az aratók két gabonaszálat a derekukra kötöttek és ez mindaddig ottmaradt, amíg magától le nem esett.

Szinte általános tiltónap volt a péntek, a régi hiedelem szerint aznap nem jó belefogni az aratásba, ezért ha Sarlós Boldogasszony napja arra a napra esett, akkor előtte való nap, csütörtökön egy pár kaszavágást végeznek a táblában.

A védelmező búza

Néhány vidéken sajátos hagyományok alakultak ki, ezek valószínűleg nagyon régre, a kereszténység előtti korra nyúlnak vissza.

Tárnok faluban például az aratók egy köteg gabonát adtak a templomnak, hogy harangozzák el az égiháborút.

Az Ormánságban szintén féltek a villámlástól és a mennydörgéstől, ezért, ha az aratás ideje alatt villámlott, a munkások keresztbe rakták lábukat, hogy ne legyen bajuk.

Az aratás befejeztével a búzakalászból, mezei virágokból koszorút fontak, amelyet az egyik arató nyakába akasztottak.

Ennek mágikus erőt tulajdonítottak, megetették a tyúkokkal, hogy jó tojók legyenek. Volt, ahol a kévét a ház sarkába állították fel, hogy megvédje a ház népét az ártó erőktől. Máshol az arató koszorút a házba akasztották fel

(Forrás: http://alfahir.hu)

A keresztények a Jézussal terhes Szűz Máriának Erzsébetnél, Keresztelő Szent János majdani anyjánál tett látogatására emlékeznek ekkor – Keresztelő Szent János éppen fél évvel Krisztus után született, amit június 24-én, Szent Iván napján ünneplünk. (Iván a János szláv változata).

Egykor az asszonyok vágták sarlóval a gabonát.

Számos népi hiedelem, hagyomány is kötődik az időponthoz.

Az ezen a napon szedett gyógynövények, gabonafélék szentnek számítottak, a szerszámokat ilyenkor megáldatták... Sőt, ehhez a naphoz kapcsolódva, annak folytatásaként másnap kora reggel is ünnepi rítusok szerint kezdtek hozzá az aratáshoz.

Az életet jelentő kenyérgabona tiszteletéről szól mindez, amely mindmáig tovább él a Krisztus testeként tisztelt szent ostyában.

A Sarlós Boldogasszony elnevezés arra is utal, hogy egykoron az asszonyok vágták a gabonát sarlóval, és a férfiak szedték a kévét – ez a munkarend csak később, a jóval nagyobb fizikai erőt kívánó kasza használatának elterjedésével változott meg.

Bár nem néprajzi jellegű, de a magyar történelmi köztudat szempontjából feltétlenül kiemelkedő két esemény is e hónaphoz köthető.

Július 22.

az 1456-os nándorfehérvári győzelem emléknapja

a hónap utolsó napját pedig nemcsak a segesvári ütközet időpontjaként, hanem Petőfi halálának napjaként is számon tartjuk.

Ezekben a nyárközepi hetekben is érdemes figyelnünk az elmaradhatatlan időjós napokra.

Ha ötödikén, Sarolta napján esik, akkor rossz dió- és mogyorótermés lesz.

Ha Illés napján (20-án) dörög az ég, azt mondják, Illés szekere zörög.

Két nappal később, 22-én, Mária Magdolna napján viszont nagy valószínűséggel esik az eső – hiszen Mária Magdolna bűneit siratja.

Jakab napja hosszútávú előrejelzésre is alkalmas: ha 25-én menetelnek a hangyák, nagy hidege lesz a télnek…

(forrás: http://elonepmuveszet.hu)

A legendás Szent Jakab apostol

Jakab Betszaidában született Zebedeus és Salome fiaként.

Testvérével, Jánossal apjuk mesterségét örökölve halászok lettek.

Épp a hálójukat javították a bárkában, amikor Jézus arra járt, és meghívta őket apostolként maga mellé.

Jakab robbanékony természetű volt: amikor úton Jeruzsálem felé a szamariaiak az egyik faluban nem voltak hajlandók szállást adni Jézusnak, az öccsével együtt felháborodva mondta: ,,Uram, ha akarod, lehívjuk az égből az Isten nyilát, hadd pusztítsa el őket!" Ezért Jézus "a mennydörgés fiai" nevet adta e két tanítványának.

Mestere halála után Jakab lett a jeruzsálemi egyház feje.

A hagyomány szerint i.sz. 44-ben Jeruzsálemben Heródes Agrippa király nyakaztatta le hitéért.

Egy másik hagyomány szerint Hispániába ment téríteni.

Az Arany Legenda e két hagyományt kísérelte meg összeegyeztetni: eszerint tanítványai egy angyal vezénylete alatt a már holt apostol tetemét kicsempészték Júdeából, és a távoli Spanyolhon Galícia nevű tartományába vitték.

A neki tulajdonított ereklyék a 9. század óta itt, a róla elnevezett Santiago de Compostelában nyugszanak.

Szent "Iago" a spanyolok nemzeti szentje lett, sírja a középkorban a leghíresebb zarándokhely volt a Szentföld és Róma után.

Egy másik legenda szerint tanítványai az apostol holttestét egy bárkába tették, amely Hispánia óceáni végeinél, Galíciában vetődött partra.

A hagyomány úgy tartja, hogy Szent Jakab évekig hirdette az igét Hispánia e területén, nem véletlen tehát, hogy tanítványai itt temették el.

A sír később a feledés homályába veszett, csak a 9. században lelt rá ismét egy Pelagius nevű remete.

A Clavijo mellett 884-ben vívott csatában a mórok felett aratott győzelmet is Szent Jakab közbenjárásának tulajdonították.

Ettől kezdve a reconquista - Spanyolország területének visszafoglalása az araboktól - védőszentje lett az apostol.

A csillagmező legendája

Compostela nevének születését is megőrizte egy legenda.

Eszerint Szent Jakab elfeledett sírjának helyét egy csodálatos fényű csillag mutatta meg (campus stellae azt jelenti: "csillagmező").

A megtalált sírt 800 óta egyre növekvő tisztelet vette körül.

Először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899-ben III. Alfonz kibővített, de az arabok 997-ben lerombolták.

Magát a sírt azonban megkímélték. 1075--1128 között épült az a katedrális, amely lényegében ma is áll.

Szent Jakabot ,,Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogóként" tisztelték.

Érthető, hogy egész Európából zarándokoltak a sírjához, olyan ismert személyek is, mint Nagy Károly, Assisi Szent Ferenc, Dante, vagy Izabella királynő.

Ezer év óta hívők és spirituális keresők sokasága kel útra, hogy kifejezzék a Teremtő, a Forrás iránt érzett szeretetüket, hálájukat, hogy bűnbocsánatot nyerjenek.

Az elmúlt évek a Camino újjáéledését hozták.

Az 1980-as években kezdett ismét nőni az út népszerűsége azáltal, hogy 1982-ben II. János Pál pápa is elzarándokolt Santiago de Compostelába.

Jelképesen az utolsó öt kilométert tette meg gyalog.

A Camino spanyol szakasza 1993-ban, a franciaországi része pedig 1998-ban lett a világörökség része.

Minden évben zarándokok tömege érkezik Spanyolországba a világ minden tájáról, hogy felkeressék Szent Jakab apostol sírját.

Minden olyan esztendő, amikor július 25. napja - Szent Jakab apostol ünnepe - vasárnapra esik, szentév Santiago de Compostelában.

Ezekben az években a zarándokok száma ugrásszerűen megnő.

(forrás: astronet.hu)

"A Teremtő Páros, Isten és Istennő Áldása és Hava a Július, amelyik a
H - Á - Z."

Továbbá:

1.Péter – Pál napja az aratás kezdete: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/peter-pal-napja-az-aratas-kezdete.html

2.László napra - Szent László király: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/laszlo-napra-szent-laszlo-kiraly.html

3.Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html

4.Pünkösdölés és más népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosdoles-es-mas-nepszokasok.html

5.Húsvéti népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/husveti-nepszokasok-hagyomanyok.html

6.Pünkösd: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosd-csiksomlyoi-legenda.html

7.Egy ősi kenyérünnep, Július 15. Henrik napja: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/egy-osi-kenyerunnep-julius-15-henrik.html

8.Július – Szent Jakab hava: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/julius-szent-jakab-hava.html

9.Népi játékok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/nepi-jatekok.html

10.Október - a szüreti hónap - A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/10/oktober-szureti-honap-szuret-es-szureti.html

Szeretettel,

Gábor Kati

Személyre szóló gyógyítás - kezelés - tanácsadás:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/szemelyre-szolo-gyogyitas-kezeles.html

web oldalaim:

http://wedev.hu/wedev-fomenu.php

http://sites.google.com/site/emfkryon/

blog oldalam:

http://www.emf-kryon.blogspot.com

2013. július 15., hétfő

Egy ősi kenyérünnep Július 15. Henrik napja

Egy ősi kenyérünnep

Július 15. Henrik napja

A középkorban az aratás befejeztével, július közepén tartották meg az új kenyér ünnepét, amikor megszenteltették az új búzából készített szent ételt.

A régi magyar egyházban július 15-én áldották meg az új kenyeret, amely valószínűleg egy nagyon régi hagyomány volt a magyarságnál.

Ezen a napon megsütötték az új kenyeret, majd minden családtag egyszerre evett belőle, amíg csak el nem fogyott.

Ilyenkor külön „kúdúscipó” is sült, amelyet a rászorulóknak adtak.

Sok helyen addig nem ettek az új búzából sütött kenyérből, amíg a szegényeknek és a koldusoknak nem adományoztak cipót.

A Kárpát-medencei magyarság körében gyakori szokás volt, hogy az új kenyér elfogyasztása előtt közösen imádkozott a család, csak utána szegték meg a szentelménynek számító ételt.

A szent kenyér

A kenyér a magyar hagyományban szent ételnek számított és sok hiedelem kötődött hozzá.

A gazdák szántás kezdetén kenyeret vittek magukkal, mert úgy vélték, hogy az jó szerencsét vonz.

Sok helyen, így például Göcsejben az első szántás alkalmával az ekekormányra kenyeret raktak, és egy darabig úgy szántottak.

Előfordult, hogy a gazda az első tavaszi szántás előtt a karácsonyi abroszba csomagolt kenyeret vitt magával.

Az ekéjét pedig kenyér fölött vontatta ki az udvarból, hogy a szentelt étel szerencsét és jó termést hozzon.

Ősi megfigyelések

Az ősi kenyérünnepen időjárási megfigyeléseket is végeztek őseink.

A göcsejiek szerint, ha ezen a napon északi szél fúj, akkor tavaszra felmegy a búza ára.

A németprónaiak szerint ezen a napon kilenc zivatar támadhat, és utoljára belecsaphat a villám a búzakeresztekbe.

A zivatarok ezután szétoszlanak és mindegyik a maga országába tér vissza. Általános népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek oszlani a felhők és beköszönt a zavartalan nyári idő.

forrás: alfahir.hu

Régi kenyér recept

Igazi gasztronómiai érdekesség Simai Kristóf szakácskönyve, amely a 18. század végi magyar konyha világát mutatja be.

A Némely étkek készítési módja című könyvében olvasható a paprika és a paradicsom használatának első feljegyzése, és a legelső magyar nyelvű ételleírás, amelyben kukorica is szerepel.

A szép, régies nyelvezetű könyvből most a "Magyar kenyeret sütni" című receptet mutatom be.

"Szitálj lisztet, tedd meleg helyre teknyőstöl együtt, hogy a meleg liszt könnyebben keljen.

Azomban minden kenyérre egy marok nyomta száraz párkovászt, ’s tedd fazékba, tölts reá langy vizet, tedd melegre, hogy elázzék.

Kevés vártatva kézzel oszd széjjel, hadd melegen félóráig, hogy keljen ’s dagadjon fel, vess osztán vagy két marok korpát közéje ’s keverd el jól.

Azután végy mintegy fél szakasztó lisztet el a többi közül a teknyőnek egyik végébe; az elázott langy élesztőt szitán szűrd ’s facsard által a kovásznak készített lisztbe, fakalánnal keverd el, ’s verd fel jól úgy, hogy se híg, se sűrű ne legyen.

Hagyd benne a keverőlapickát, vagyis kalanat, hintsd meg felül lisztel, tégy reá kovásznak való kétágú fát, erre osztán meleg téglát, ’s född bé tállal, takard bé jól, ’s tartsd melegen, ’s mintegy 4 ½ óráig hagyd, keljen jól meg.

Minden kenyérre végy egy marokka sót, vesd langy vízbe, ’s áztasd meg, ’s annak módja szerént ezen sós vízzel csináld meg az egész kenyérnek való tésztát. Dagaszd a feketét ötször végig, a fehér kenyérnek valót legalább kilencszer végig jól megdagasztván, takard bé jól, ’s tartsd melegen, hogy újra keljen jól meg.

Osztán szakaszd ki annak módja szerént, rakd szakasztókra, tartsd meleg helyen, hagyd, keljen meg újra.

Nota bene: mihelyst bédagasztottál, a kemencét azomban jó száraz fával vagy nádtekercsekkel fűtteni kell kezdeni úgy, hogy jó forró, de felettébb tüzes ne legyen.

Hányd bé a tésztát, hadd süljön meg annak rendi szerént, ’s midőn megsült, szedd ki egyenként, tojásos vízzel fellül kend meg.

Hányd be újra, hogy szép piros ’s fényes színe legyen."

Nincs jobb a kemencében sültnél!

Lássuk a szót:

KENYÉR – Gabonalisztből vízzel dagasztott, sózott, kelesztett tésztából kemencében sütött fontos emberi táplálék. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? permi]

Kolumbán Sándor szerint:

A KENYÉR nevének K.NY – NY.K gyök az alapja: KeNY – NYeK (k > g: nyeg) az viszont a K hangos ősgyökökből válik érthetővé.

Az első KEnyér KÖvön sült. A KENYÉR nevében a KANYarítás.

A munkával termesztett gabonából KINYERt liszt az alapanyag.

Az ebből bekavart, jó értelemben eNYEGessé, nyúlóssá váló dagasztott tésztából kiKANYARított, kiszakajtott darab kerül a bevető lapátra, amit azzal a KEMencébe tesznek, ahol KEREKre, gömbölyűre, kemény héjúra sül.

A KŐalapú KÖményce KÖvén KÖményre.

A kész KENYÉRből szintén lehet KANYARítani, KENYERíteni szeleteket.

A KENYÉR az ember KÉNYÉRe-kedvére való eledel.

A kisgyerek is a friss cipóból KUNYERál anyukájától.

A CzF Szótár szerint van, ahol kerenynek ejtik.

A keNYÉR NYEReség.

Csíkban KINYER a neve.

A fontos dolgoknak mindig több megnevezésük van, több oldalról vannak megvilágítva.

Így például: a KINYER a munkából KINYERt eleség.

Az első KENYÉR alig volt nagyobb, mint a tENYÉR.

A jó KENYÉR ARANYat ér.