CSABA KIRÁLYFI - CSILLAGÖSVÉNY
Csillagösvényen - Dávid Júlia festménye
A Tejút - Csillagösvény
„Hadak Útja, Lelkek Útja, Zarándokok útja, Tündérek Járása,
Tündérfátyol, Harmatlegelő, Szépasszony Vászna, Tél Háta, Éjszakai szivárvány,
Madarak Útja, Jézus útja, Szalmásút, Ég útja, Ezüst út - ez mind-mind a Tejút
magyar megfelelője.
Csillagösvényen Belső Mongóliában- Dávid Júlia festménye
Csillagösvényen Belső Mongóliában- Dávid Júlia festménye
Sok ősmagyar monda szól a Tejút ezüstösen derengő sávjáról.
A legismertebb és a legszebb az ősi székely monda szerint Csaba
vezér egyszer még visszatér seregével a Tejúton, hogy visszaszerezze az
elveszett hazát, hogy megsegítse az Erdély határánál őrködni rendelt székelységet,
és a fényes hadak némán vonulnak majd az égen.
Ahogyan Kandra Kabos Magyar Mythológia című munkájában írja:
"Mint hallgatag szellemek hosszú sorban vonulnak a
csillagos égen végig, és leszállnak ott, hol a havasok a kék égig emelkednek.
Nincs halandó, ki megállhatna a sebezhetetlenek előtt.
Rémület szállja meg a tenger ellenséget s futnak mindenfelé.
A fényes hadak ösvénye pedig, melyet jöttökben és
visszatértökben taposának, eltörölhetetlen marad az égboltozaton: az ő lábaik
és lovaik patkóinak nyoma az, mit derült éjfeleken, mint tejfehér szalagot
látsz tündökleni a magasban s melynek azon órától hadak útja neve a
székelyeknél, melyre tekintve megemlékeznek ők Csabáról és hős atyjáról,
Eteléről."
A Hadak Útja elnevezést a külföldi szakirodalom is jól ismeri.
Az ősmagyarság hit- és képzeletvilága hatalmas szeretettel és
tisztelettel tekintett a milliárd csillag egybefolyó fényeként tükröződő
ezüstsávra, a Tejútra.
Ezen az égi úton szálltak le a magyarokhoz az istenek,
hősök és tündérek is."
(Égi képeskönyv/Andrejkovics Sarolta)
https://mtda.hu/books/erdelyi_magyarok_konyeshaza_csaba_kiralyfi.pdf
Csaba királyfi legendája
Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre.
Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt. Az égboltozat Tejútján, amelyet azóta a Hadak Útjának neveznek, egy lovascsapat jelent meg.
A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette.
Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Útján némán visszatért a magas égbe.
Mindezek után a székelyek híven őrizték az erdélyi határt.
Amikor meghallották, hogy a magyarok Szkítiából elindultak, és Pannóniába akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek.
A találkozásnak a magyarok is megörültek, és Erdély őrzését a székelyekre bízták.
Csaba királyfi egyes szakirodalmak alapján Atilla legkisebb fiaként élt az 5. században.
Ezek cáfolata szerint viszont Csaba alakja csak kitalált, egy a székely mondák világában létező, nem valóságos személy.
Ezek cáfolata szerint viszont Csaba alakja csak kitalált, egy a székely mondák világában létező, nem valóságos személy.
Móra Ferenc: A Hadak Útja
Csillagösvény - Dávid Júlia festménye
Ha fej meghal, utána vész a test is.
Atilla után széthullott roppant birodalma.
A meghódított népek föllázadtak, a hun utódok egymás ellen
fordították a fegyvert.
Véres csatákban elhullottak Atilla fiai.
Csak egy maradt közülük életben, a legkisebb, legkedvesebb:
Csaba vezér.
Mikor a felszabadult rab népek megosztoztak Atilla országán,
Csaba vezér összegyűjtötte a megmaradt hunokat, és azt mondta nekik:
- Messze, messze, ahol a nap támad, Szittyaország földjén élnek
a mi jó rokonaink, magyar testvéreink.
Együtt jövünk vissza elfoglalni Atilla apánk országát.
Föl is kerekedett erre a hun sereg asszonyostul, gyerekestül, de
Erdély havas hegyeinél nem jutottak tovább. Ott a Réka-patak partján
megállottak, és Csaba megfelezte a hun csapatokat.
- Egyik fele velem jön Szittyaországba, hírt vinni a
testvéreknek, másik fele itt marad a magas bércek közt, és visszavár bennünket.
Akik ott maradtak, megtanította kőből, fából házat építeni a
sátor helyett, s azt mondta:
Meddig a tűz hideg nem lesz,
meddig a folyó le nem foly,
meddig télre tavasz derül,
meddig égből jön az áldás,
addig, jó népem, itt székelj!
És lett a népe neve székely.
S hogy nagyobb kedvük legyen a sok ellenség közt itt maradni,
megígérte nekik Csaba vezér, hogy hadával tüstént visszafordul segítségükre, ha
azt üzenik, hogy bajban vannak.
- Üzenhettek tűzzel-vízzel, hírmondótok lehet a levegő vagy akár
maga a föld anyánk is.
Alig lovagoltak el Csabáék egynapi járóföldre, rettentő szél
zúgatta körülöttük az erdőt, hozta az üzenetet a levegő:
- Vissza, Csaba, vissza, bajban van a székely!
Rögtön visszafordultak a hunok, és mind levágták az ellenséget,
amely megtámadta a székelyeket.
Aztán újra megindultak Szittyaország felé.
El is mentek jó darabon: megáradt folyó állta útjukat.
Víz hozta az üzenetet:
- Vissza, Csaba, vissza, bajban van a székely!
Harmadszor már hetedhét országon túl jártak, mikor jeges
förgeteg zúdult rájuk rettenetes égzengéssel, villámlással.
Égi tűz hozott üzenetet. Visszafordultak, megint megmentették
székely véreiket az ellenségtől.
Aztán már akadály nélkül elérkeztek Szittyaországba.
A magyarok nagy szeretettel fogadták a hun testvéreket.
Megosztották velük sátraikat, kenyerüket, meghallgatták
hírmondásukat Atilla örökéről, és végre azt mondták nekik:
- Most még gyengék vagyunk arra, hogy átvegyünk akkora
örökséget.
Sokasodnunk kell még arra.
Maradjatok nálunk addig, azután majd együtt induljunk!
Le is telepedtek Csabáék a magyarok közt.
Szépen meg is öregedtek, szemüket is lehunyták örök álomra, s a
magyarok eltemették őket a zöld hantok alá, lovastul, kardostul.
Ott aludtak azután száz meg száz esztendeig háborítatlanul.
Akkor megint ellenség fogta körül a székelyeket Erdélyben.
Még nagyobb, még hatalmasabb, mint azelőtt.
Egy álló hétig harcolt a székely, de hiába!
Sok volt az ellenség!
Sötét éjszakán utolsó csatájukat vívták.
Reszketett, dobogott lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban, a
székelyek öregjei sóhajtoztak:
- Hej, Csaba apánk, most már te sem segítsz meg bennünket!
Bizony most is megsegítette.
A székely lábak dobogása végigszaladt hetedhét ország földjén, s
megrezzentette a halott hunokat a zöld halmok alatt:
- Ébredj, Csaba, ébredj, bajban van a székely!
Abban a pillanatban Erdélyország fölött nagy csörgés-csattogás
támadt az égboltozaton.
Zabla csörgött, kard csattogott.
Csaba vezér ragyogó lovasai tűntek fel az égen a csillagok
között.
- Ne hagyd magad, székely!
Itt vannak Csabáék!
Égbeli halottak segítik az élőt!
Új erőre kaptak a székelyek.
Az ellenséget pedig megvetette a rémület.
Elhányta fegyverét, futott esze nélkül, ki merre látott.
Egek országútján robogó lelkekkel ki tudna csatázni?
A székelyek megszabadultak.
Csaba vitézei pedig visszatértek a zöld halom alá azon az úton,
amelyiken jöttek. Az a fényes, fehér út azonban, amit paripáik patkói tapostak,
megmaradt az égen, s ma is ott világít.
A Tejút az, amelyet a székely ember ma is a Hadak Útjának hív.
Megláthatjátok az égen minden este, ha fölnéztek rá.
Balról a Hold, és jobbról a Nap - Ébredő székelyek
Hagyaték
Duna Televízió
2013
Szántai Lajos: Csaba királyfi
video:
és
Idézet az Arvisurából:
Atilla temetése után Deédes Aranyasszony azt mondta:
"Égi birodalmunk reményeivel indultunk győztes ifjúságunk élén.
Győztes vezérként temettük el: Napsugárban, Holdsugárban, Kéklenyércünk csillagában! Nimród elődünkkel mehetsz vadászni a Nagymezőkre!
Gilgames vére szentté varázsolta a Melegvizek Birodalmát!
Mindenki cserbenhagyhatja szent emlékedet, de Csaba vezér kisfiaddal együtt székihun, daragúz, marúz és palúz 4 töményes néped örökké táplálni fogja emléked a Szent Lándzsa szövetség keretébe!
Nyugodjál Atillám békében!"
A temetés után az ifjak összevesztek azon, ki legyen a fejedelem, a fősámán és a fővezér. A harcban a hun sereg széthullott.
Az Öregek Tanácsa tett rendet:
"Aki akar, menjen Aladárral, Dengezikkel és Ellákkal a Keleti-hun birodalomba, de Dunna-asszony ne mozduljon és Réka-asszony Bíkís-besenyő országból, Csaba ifjúsági fővezér pedig Budavárban kell, hogy őrséget adjon a Melegvizek Birodalmának egysége miatt."
"Csaba székelyei Atilla sírjánál adva őrséget Parajd-Tardos-Tömös ifjúságával együtt őrizték az Aranyrögös Birodalmat.
Buda fia, Aladár és Atilla fiai Ellák, Dengezik és Csaba ... anyjukhoz rohantak a bíkís-besenyők szállására.
Réka arra biztatta fiait, hogy vegyék át az Aladárnak ígért fővezéri hatalmat, mivel ők hárman vannak, de a kisebb fiát, Csabát magánál tartotta. ... a birodalmat ... egymás között felosztották:
Ellák kapta a Tiszától nyugatra eső részt, Csaba a Tiszától Jászvárig, Dengezik tőle kelet felé az Etilig, míg Aladár az Etiltől a Bajkál tóig.
Csaba királyfi - Kertai Zalán
A palóc fejedelmi földön béke honolt.
Réka nem engedte ki a kezéből a hatalmat és Csabát is mérsékletre intette, mivel a második széki-hun tömény területét és Atilla nyughelyét Szöged töményvezér védelmezte... és elég gyakran kellett idegen hódítókkal a Fehér és Széki-tó mellett a nyughely érdekében háborúságba keverednie.
Szöged ... Deédes aranyasszony és Maros fia volt és Szörénykét vette feleségül.
Csaba és Szirma a 15 éves leányukat, Szörénykét csak azuán adták férjhez a 31 éves, deli Szöged vezérhez, amikor a pusztaszeri Nagysüánon megnyerte a lovassági viadalt."
Nemcsak az Arvisura foglalkozik Csaba királyfi történetével.
Csaba királyfiról a krónikások elmondják, hogy apja halála után 15 ezer hunnal Görögországba, majd Szkítiába menekül.
Egy nagyjából 3 ezer fős hun népcsoport marad csak Pannóniában, akik magukat székelyeknek nevezik.
Ezek előtt esküdik meg Csaba, hogy baj esetén visszatér hozzájuk segíteni rajtuk.
A székelyek közt máig él a hiedelem, hogy Csaba a Hadak útján vitézeivel visszatér.
Csaba valószínűleg Atilla Irnik nevű, legkisebb fia, aki méltóságnévként viselhette ezt a nevet.
" A Hadak útja név már az 1420 körül készült Schlaegli szójegyzékben is a Tejút neve.
Ez égi folyó (amelyből a székelyek a megváltást várják) Csabát a vízből születő hősök közé sorolja.
Út (1055-ben: utu) szavunk Utu sumér napisten nevével azonos.
A szó vogul megfelelői vízfolyás, összekötő csatorna, vízi út, lefolyás jelentésűek."
Ernák, Irnik, Csaba, Chaba - ezekkel a névváltozatokkal találkozunk. Priscos az Atillánál tett látogatásának megírásakor megemlíti Ernákot, akiről egy hun főembertől megtudja:
Atillának megjósolták, hogy halála után a hun nép elbukik, de a fia felemeli.
Csaba apja halála után Szkítiába vonul vissza.
Anonymus Szavárd honfoglaló vezér népét Csaba magyarjaiként említi.
Ilyen formában a Csaba személynévvé vált méltóságnévről lehet szó.
Tehát egy népről beszélhetünk, akik a hunok és a honfoglaló magyarok idejében is felbukkannak.
Ezért elfogadható az az elmélet, miszerint Csaba 108 évet élt.
A magyar krónikák - a Pozsonyi, Képes, Kézai és Turóczi Krónika is beszámol Csaba létezéséről, és tetteiről.
Mindegyik forrás ír Aladár és Csaba ütközeteiről, melyből először Csaba kerül ki győztesen.
A második ütközetben azonban Veronai Detrik árulása miatt Csaba legyőzettetik.
Csaba hatvan testvérével és 15 ezer hunnal anyai nagybátyjához, Honoriushoz Görögországba menekül.
13 (más szerint 2) évig tartózkodik itt, majd visszatér Szkítiába, ahol nagyapja, Bendeguz tanácsára házasodik és két fia születik:
Edemen és Ed.
A háromezer megmaradt hun, kik magukat - félve a nyugat bosszújától - székelyeknek nevezték, a Chigle mezőn (Czyglamezew, Chygla-mezey, Siglamezei) maradtak.
Csaba hunjaival egyesülve meghódították Pannóniát.
"Ezen székelyek a szkíta betűket még el nem felejtvén, azokat nem tenta és papiros segítségével, hanem botok metszésének mesterségével, mintegy rovás gyanánt használják.
Ezek azután később, nem csekély nemzetre nőve, a Szkítiából Pannóniába ismét visszatérő magyaroknak, midőn azok jövetelének híre hozzájuk elérkezett, nagy örömmel Ruthéniába eléjük mentek.
Azután pedig a magyarok Pannónia új birodalmát birtokukba vevén, annak meghódításánál ugyanezen székelyek az ország azon részét nyerték osztályrészül a magyarok akaratából, melyet elébb saját székhelyüknek választottak."
A székelyek azt hitték, hogy Csaba Görögországban veszett, és ezért járja most is a szólás:
Akkor térj meg, amikor Csaba Görögországból visszatér!
Érdemes említést tenni arról a csabaíre nevű különleges gyógynövényről is, melynek latin neve Sanguisorba minor (felissza a vért).
Belső vérzések megállítására használják már 2000 éve.
A katonák csatába menetel előtt az ebből készült teát fogyasztották.
Hitük szerint így bármilyen sérülést szenvedtek, nem lett olyan komoly a baj.
Magyarul azért hívják csabaírének, mert a monda szerint Csaba hun királyfi ezzel gyógyította katonáit.
Európában és Délnyugat Ázsiában is honos, de Magyarországon is megtalálható.
Csaba létét máig vitatják.
Egyes források szerint csak kitalált személy, más nézet szerint méltóságnévként több személyt takart, s megint más források egyértelműen állítják, hogy ő volt Atilla, a hun király legkisebb fia.
(http://attila.dombegyhaz.com/csaba.html)
Atilla temetése után Deédes Aranyasszony azt mondta:
"Égi birodalmunk reményeivel indultunk győztes ifjúságunk élén.
Győztes vezérként temettük el: Napsugárban, Holdsugárban, Kéklenyércünk csillagában! Nimród elődünkkel mehetsz vadászni a Nagymezőkre!
Gilgames vére szentté varázsolta a Melegvizek Birodalmát!
Mindenki cserbenhagyhatja szent emlékedet, de Csaba vezér kisfiaddal együtt székihun, daragúz, marúz és palúz 4 töményes néped örökké táplálni fogja emléked a Szent Lándzsa szövetség keretébe!
Nyugodjál Atillám békében!"
A temetés után az ifjak összevesztek azon, ki legyen a fejedelem, a fősámán és a fővezér. A harcban a hun sereg széthullott.
Az Öregek Tanácsa tett rendet:
"Aki akar, menjen Aladárral, Dengezikkel és Ellákkal a Keleti-hun birodalomba, de Dunna-asszony ne mozduljon és Réka-asszony Bíkís-besenyő országból, Csaba ifjúsági fővezér pedig Budavárban kell, hogy őrséget adjon a Melegvizek Birodalmának egysége miatt."
(a képen: Csaba királyfi - Nyárádszereda)
"Csaba székelyei Atilla sírjánál adva őrséget Parajd-Tardos-Tömös ifjúságával együtt őrizték az Aranyrögös Birodalmat.
Buda fia, Aladár és Atilla fiai Ellák, Dengezik és Csaba ... anyjukhoz rohantak a bíkís-besenyők szállására.
Réka arra biztatta fiait, hogy vegyék át az Aladárnak ígért fővezéri hatalmat, mivel ők hárman vannak, de a kisebb fiát, Csabát magánál tartotta. ... a birodalmat ... egymás között felosztották:
Ellák kapta a Tiszától nyugatra eső részt, Csaba a Tiszától Jászvárig, Dengezik tőle kelet felé az Etilig, míg Aladár az Etiltől a Bajkál tóig.
Csaba királyfi - Kertai Zalán
A palóc fejedelmi földön béke honolt.
Réka nem engedte ki a kezéből a hatalmat és Csabát is mérsékletre intette, mivel a második széki-hun tömény területét és Atilla nyughelyét Szöged töményvezér védelmezte... és elég gyakran kellett idegen hódítókkal a Fehér és Széki-tó mellett a nyughely érdekében háborúságba keverednie.
Szöged ... Deédes aranyasszony és Maros fia volt és Szörénykét vette feleségül.
Csaba és Szirma a 15 éves leányukat, Szörénykét csak azuán adták férjhez a 31 éves, deli Szöged vezérhez, amikor a pusztaszeri Nagysüánon megnyerte a lovassági viadalt."
Nemcsak az Arvisura foglalkozik Csaba királyfi történetével.
Csaba királyfiról a krónikások elmondják, hogy apja halála után 15 ezer hunnal Görögországba, majd Szkítiába menekül.
Egy nagyjából 3 ezer fős hun népcsoport marad csak Pannóniában, akik magukat székelyeknek nevezik.
Ezek előtt esküdik meg Csaba, hogy baj esetén visszatér hozzájuk segíteni rajtuk.
A székelyek közt máig él a hiedelem, hogy Csaba a Hadak útján vitézeivel visszatér.
Csaba valószínűleg Atilla Irnik nevű, legkisebb fia, aki méltóságnévként viselhette ezt a nevet.
" A Hadak útja név már az 1420 körül készült Schlaegli szójegyzékben is a Tejút neve.
Ez égi folyó (amelyből a székelyek a megváltást várják) Csabát a vízből születő hősök közé sorolja.
Út (1055-ben: utu) szavunk Utu sumér napisten nevével azonos.
A szó vogul megfelelői vízfolyás, összekötő csatorna, vízi út, lefolyás jelentésűek."
Ernák, Irnik, Csaba, Chaba - ezekkel a névváltozatokkal találkozunk. Priscos az Atillánál tett látogatásának megírásakor megemlíti Ernákot, akiről egy hun főembertől megtudja:
Atillának megjósolták, hogy halála után a hun nép elbukik, de a fia felemeli.
Csaba apja halála után Szkítiába vonul vissza.
Anonymus Szavárd honfoglaló vezér népét Csaba magyarjaiként említi.
Ilyen formában a Csaba személynévvé vált méltóságnévről lehet szó.
Tehát egy népről beszélhetünk, akik a hunok és a honfoglaló magyarok idejében is felbukkannak.
Ezért elfogadható az az elmélet, miszerint Csaba 108 évet élt.
A magyar krónikák - a Pozsonyi, Képes, Kézai és Turóczi Krónika is beszámol Csaba létezéséről, és tetteiről.
Mindegyik forrás ír Aladár és Csaba ütközeteiről, melyből először Csaba kerül ki győztesen.
A második ütközetben azonban Veronai Detrik árulása miatt Csaba legyőzettetik.
Csaba hatvan testvérével és 15 ezer hunnal anyai nagybátyjához, Honoriushoz Görögországba menekül.
13 (más szerint 2) évig tartózkodik itt, majd visszatér Szkítiába, ahol nagyapja, Bendeguz tanácsára házasodik és két fia születik:
Edemen és Ed.
A háromezer megmaradt hun, kik magukat - félve a nyugat bosszújától - székelyeknek nevezték, a Chigle mezőn (Czyglamezew, Chygla-mezey, Siglamezei) maradtak.
Csaba hunjaival egyesülve meghódították Pannóniát.
"Ezen székelyek a szkíta betűket még el nem felejtvén, azokat nem tenta és papiros segítségével, hanem botok metszésének mesterségével, mintegy rovás gyanánt használják.
Ezek azután később, nem csekély nemzetre nőve, a Szkítiából Pannóniába ismét visszatérő magyaroknak, midőn azok jövetelének híre hozzájuk elérkezett, nagy örömmel Ruthéniába eléjük mentek.
Azután pedig a magyarok Pannónia új birodalmát birtokukba vevén, annak meghódításánál ugyanezen székelyek az ország azon részét nyerték osztályrészül a magyarok akaratából, melyet elébb saját székhelyüknek választottak."
A székelyek azt hitték, hogy Csaba Görögországban veszett, és ezért járja most is a szólás:
Akkor térj meg, amikor Csaba Görögországból visszatér!
Csillagösvény - Gyöngyöző alkotása
Érdemes említést tenni arról a csabaíre nevű különleges gyógynövényről is, melynek latin neve Sanguisorba minor (felissza a vért).
Belső vérzések megállítására használják már 2000 éve.
A katonák csatába menetel előtt az ebből készült teát fogyasztották.
Hitük szerint így bármilyen sérülést szenvedtek, nem lett olyan komoly a baj.
Magyarul azért hívják csabaírének, mert a monda szerint Csaba hun királyfi ezzel gyógyította katonáit.
Európában és Délnyugat Ázsiában is honos, de Magyarországon is megtalálható.
Csaba létét máig vitatják.
Egyes források szerint csak kitalált személy, más nézet szerint méltóságnévként több személyt takart, s megint más források egyértelműen állítják, hogy ő volt Atilla, a hun király legkisebb fia.
(http://attila.dombegyhaz.com/csaba.html)
Jókai Mór: A
csillaglövés
Hazatért Csaba bátyjai táborába, azok együtt ültek a táltosokkal és vezérekkel a nagy sátorban, mely Atilla után üresen maradt.
Két testvér már ekkor gyűlölettel égett egymás iránt: egy egész világ jutott nekik örökségül, hogy tudtak volna rajta megosztozni?
Mikor a harmadik testvér is megjelent a sátor alatt, akkor kétszerte nagyobb lett a testvérek haragja, mert őt Atilla legjobban szerette, s éltében is mindig mondá, hogy ez fogja az ő birodalmát fenntartani, ahogy azt az alirumna megjósolá.
A főtáltos kézen fogá Csabát, s odavezeté Atilla fegyverzetéhez, mely mellett dacosan állt a másik két testvér, egymást szemeivel méregetve, s irigyen lesve, mit fog Csaba választani azok közül.
Csabának pedig megteltek a szemei könnyel, midőn meglátta azt a koronát és elgondolta, hogy nincs többé a világon méltó fő, mely azt viselje, és a kardot, utánagondolva, hogy a kar, mely azzal világokat rettentett, oly csendes és hideg most!
- Ne adjátok nekem se a koronát, se a kardot, mondta elfogódott szívvel, az én homlokom, az én karom nem elég erős azokat viselni, adjátok nekem Atilla tegzét és puzdráját, én beérem azokkal.
A két testvér nagyot nevetett fölötte.
Gyermeknek játékszer kell!
Nem irigyelték tőle a nyilakat: hadd vigye magával.
Csaba pedig kiment a sátorból a nyilakkal, s félrevette magát egy berekbe, hol a forrás vize mellett eltemetett hősök négyszögű sírkövei állottak.
Ott leült az egyik sírkőre, s fejét tenyerébe hajtva gondolkozott, mit tegyen a bűbájos nyilakkal.
Egy nagy gondolat támadt szívében.
Felfeszíté az ideget, s ráfektetve az ezüsttollú nyilat, felemelé és azt mondá:
"Menj jó nyilam, atyám nyila, Isten nyila, ahová én most küldelek.
Repülj fel-fel egész az égig, ott keresd meg azt a csillagot, amely Atilláé volt hajdan, és hogyha esik az lefelé a véghetetlen égből, lövelld meg, szegezd keresztül, hogy soha le ne hulljon az égből."
Azzal elpattantá az ideget:
a nyíl szállt egyenesen fel a magasba, sebesebben, mint ahogy a madár tud szállani, mindig feljebb, mindig feljebb, míg egészen eltűnt Csaba szemei elől, és nem esett vissza többé.
Estenden azonban, midőn bealkonyodott az ég, s kezdtek a csillagok egyenkint megjelenni rajta, íme egy fényes jel volt látható a menny boltozatján:
egy ezüstnyíl alakja, mely hegyével egy fényes csillagban végződik.
- Atyám nyila! mutatott fel az égre magasztos diadallal Csaba vezér, s mind a népek ott körüle áhítattal tekintének a csodálatos égi jelre, amely úgy tűnik fel, mint egy nyíllal meglőtt csillag, melyet reptében ellőttek.
Három éjjel látszott fenn az égen a megnyilazott csillag, azután eltűnt az égben.
A bűvös mondás nem engedte, hogy leessék, hanem elment az bujdosni világtalan világokig. De valahányszor nagy harcok készülnek itt a földön, megjelenik az ember feje fölött az atya nyila, a csodálatos ragyogó jel, mellyel egy égi kéz az emberekre nyilazni látszik, s napokig fenyegetve áll az égen, s azután megy ismét odább, ismeretlen útjaira.
A bölcsek üstökösnek nevezték el a csillagot, de ők sem tudják, hogy miért hordja ott azt a nyilat a szívébe lőve, honnét jön, hová lesz?
s miért jelen meg mindig emberek romlása előtt?
Ha egyszer az a nyilas csillag le talál esni a földre, akkor lesz a minden napok vége!
Forrás: http://www.facebook.com/amagyarnyelv
Hazatért Csaba bátyjai táborába, azok együtt ültek a táltosokkal és vezérekkel a nagy sátorban, mely Atilla után üresen maradt.
Két testvér már ekkor gyűlölettel égett egymás iránt: egy egész világ jutott nekik örökségül, hogy tudtak volna rajta megosztozni?
Mikor a harmadik testvér is megjelent a sátor alatt, akkor kétszerte nagyobb lett a testvérek haragja, mert őt Atilla legjobban szerette, s éltében is mindig mondá, hogy ez fogja az ő birodalmát fenntartani, ahogy azt az alirumna megjósolá.
A főtáltos kézen fogá Csabát, s odavezeté Atilla fegyverzetéhez, mely mellett dacosan állt a másik két testvér, egymást szemeivel méregetve, s irigyen lesve, mit fog Csaba választani azok közül.
Csabának pedig megteltek a szemei könnyel, midőn meglátta azt a koronát és elgondolta, hogy nincs többé a világon méltó fő, mely azt viselje, és a kardot, utánagondolva, hogy a kar, mely azzal világokat rettentett, oly csendes és hideg most!
- Ne adjátok nekem se a koronát, se a kardot, mondta elfogódott szívvel, az én homlokom, az én karom nem elég erős azokat viselni, adjátok nekem Atilla tegzét és puzdráját, én beérem azokkal.
A két testvér nagyot nevetett fölötte.
Gyermeknek játékszer kell!
Nem irigyelték tőle a nyilakat: hadd vigye magával.
Csaba pedig kiment a sátorból a nyilakkal, s félrevette magát egy berekbe, hol a forrás vize mellett eltemetett hősök négyszögű sírkövei állottak.
Ott leült az egyik sírkőre, s fejét tenyerébe hajtva gondolkozott, mit tegyen a bűbájos nyilakkal.
Egy nagy gondolat támadt szívében.
Felfeszíté az ideget, s ráfektetve az ezüsttollú nyilat, felemelé és azt mondá:
"Menj jó nyilam, atyám nyila, Isten nyila, ahová én most küldelek.
Repülj fel-fel egész az égig, ott keresd meg azt a csillagot, amely Atilláé volt hajdan, és hogyha esik az lefelé a véghetetlen égből, lövelld meg, szegezd keresztül, hogy soha le ne hulljon az égből."
Azzal elpattantá az ideget:
a nyíl szállt egyenesen fel a magasba, sebesebben, mint ahogy a madár tud szállani, mindig feljebb, mindig feljebb, míg egészen eltűnt Csaba szemei elől, és nem esett vissza többé.
Estenden azonban, midőn bealkonyodott az ég, s kezdtek a csillagok egyenkint megjelenni rajta, íme egy fényes jel volt látható a menny boltozatján:
egy ezüstnyíl alakja, mely hegyével egy fényes csillagban végződik.
- Atyám nyila! mutatott fel az égre magasztos diadallal Csaba vezér, s mind a népek ott körüle áhítattal tekintének a csodálatos égi jelre, amely úgy tűnik fel, mint egy nyíllal meglőtt csillag, melyet reptében ellőttek.
Három éjjel látszott fenn az égen a megnyilazott csillag, azután eltűnt az égben.
A bűvös mondás nem engedte, hogy leessék, hanem elment az bujdosni világtalan világokig. De valahányszor nagy harcok készülnek itt a földön, megjelenik az ember feje fölött az atya nyila, a csodálatos ragyogó jel, mellyel egy égi kéz az emberekre nyilazni látszik, s napokig fenyegetve áll az égen, s azután megy ismét odább, ismeretlen útjaira.
A bölcsek üstökösnek nevezték el a csillagot, de ők sem tudják, hogy miért hordja ott azt a nyilat a szívébe lőve, honnét jön, hová lesz?
s miért jelen meg mindig emberek romlása előtt?
Ha egyszer az a nyilas csillag le talál esni a földre, akkor lesz a minden napok vége!
Forrás: http://www.facebook.com/amagyarnyelv
Csaba királyfi
legendája
Kézai Simon krónikája és egy székelyföldi népmonda alapján
Amikor Atilla meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól kezdtek félni.
Mert Atillának annyi fia volt, hogy mint egy népet, megse lehetett őket számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog uralkodni. De a ravasz német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német fejedelemasszonytól származott.
A hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának a fia volt.
Mind a két fiú uralkodni kezdett, de végül a kard döntött közöttük.
Az első ütközetben Csaba győzött.
Ekkor azonban Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében megtámadta.
Két hétig folyt a küzdelem, míg végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Atilla fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg.
Ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér is elfolyt.
Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén szólnának róla, elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át sem ember, sem állat vizet nem ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a vértől.
Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult.
De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba.
Ezenfelül még megmaradt háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le.
Ők azonban annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek.
A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert vérük, szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól.
A székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, botokra felvésve szívesen használják ezeket.
Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre.
Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt.
Az égboltozat Tejútján, amelyet azóta a Hadak Útjának neveznek, egy lovascsapat jelent meg.
A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette.
Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Útján némán visszatért a magas égbe.
Mindezek után a székelyek híven őrizték az erdélyi határt.
Amikor meghallották, hogy a magyarok Szkítiából elindultak, és Pannóniába akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek.
A találkozásnak a magyarok is megörültek,
Kézai Simon krónikája és egy székelyföldi népmonda alapján
Amikor Atilla meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól kezdtek félni.
Mert Atillának annyi fia volt, hogy mint egy népet, megse lehetett őket számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog uralkodni. De a ravasz német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német fejedelemasszonytól származott.
A hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának a fia volt.
Mind a két fiú uralkodni kezdett, de végül a kard döntött közöttük.
Az első ütközetben Csaba győzött.
Ekkor azonban Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében megtámadta.
Két hétig folyt a küzdelem, míg végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Atilla fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg.
Ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér is elfolyt.
Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén szólnának róla, elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át sem ember, sem állat vizet nem ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a vértől.
Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult.
De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba.
Ezenfelül még megmaradt háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le.
Ők azonban annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek.
A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert vérük, szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól.
A székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, botokra felvésve szívesen használják ezeket.
Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre.
Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt.
Az égboltozat Tejútján, amelyet azóta a Hadak Útjának neveznek, egy lovascsapat jelent meg.
A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette.
Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Útján némán visszatért a magas égbe.
Mindezek után a székelyek híven őrizték az erdélyi határt.
Amikor meghallották, hogy a magyarok Szkítiából elindultak, és Pannóniába akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek.
A találkozásnak a magyarok is megörültek,
és Erdély őrzését a székelyekre bízták.
(forrás: Világbiztonság)
"KIGYÚLT A MENNYBOLT, ZENG A HADAK ÚTJA,
CSABA KIRÁLYFI GYŰJTI TÁBORÁT,
SZŰNIK AZ ÁTOK, KIAPADT A KÚTJA,
SZÍVÜNKÖN ÉGI ÖRÖM LÁNGOL ÁT!
HIÁBA ZÚGSZ MÁR, GYŰLÖLETNEK ÚTJA,
MEGÁLL A SZIKLA, NEM PORLIK TOVÁBB!
IMÁNK AZ ISTENT ÚJRA MEGTALÁLJA,
KÖSZÖNTSD MA NÉPEM ÜDVÖD HAJNALÁT!"
(Pap Gábor)
Továbbá:
1.Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:
2.Hargita:
3.MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL:
4.Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája:
5.A pozsonyi csata:
6.Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:
7.Az utolsó Táltos:
8.Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk
9.Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:
10.A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:
11.A magyar szent korona igazi rejtélye!!! ♥
12.Húsvéti népszokások, hagyományok:
13.CSABA KIRÁLYFI - CSILLAGÖSVÉNY:
14.A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html
15.MIENK VAGY ERDÉLY:
16.Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:
19.Sámánizmus és Sámánok, Táltosok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/samanizmus-es-samanok-taltosok.html
20.Egy galaxis kívülről nézve az "ŐS" jelkép olvasatát adja nekünk:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/egy-galaxis-kivulrol-nezve-az-os-jelkep.html
21.Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/nyelvunkrol-kettoskereszt.html
22.Az Ige, a SzékelyMagyar Rovásírás feltámadott... 1-2. rész:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/az-ige-szekelymagyar-rovasiras_24.html
23.Magyarul beszélő indiántörzsek:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/magyarul-beszelo-indiantorzsek-moricz.html
24.A magyar népviselet és a szakrális geometria:
Szeretettel,
Gábor Kati
web oldalam:
blog oldalam:
Köszönet a magyarság mondavilágának, meséinek felelevenítéséért.
VálaszTörlésCsaba királyfi.
TörlésNyerusay Liza szerint már ott vagyok.
VálaszTörlés