2013. március 21., csütörtök

Ősi imáink

Ősi imáink

Valahogyan ezen imádságok mintha másképpen hangoznának,

mint az ezidáig szánkba rágott, megalázkodó könyörgések ugye?

Az Adiabenei Párthus Jézus - Baráth Gabriella alkotása

“Oltalmazónk!

Minden Titkok Dicső

Nagyasszonya!

Vigyázó két szemed óvjon

NapAtya Fényében.

Oltalmazd Országod; Áldás Békességben!"

"Mindenség Édesanyja, Magyarok Nagyasszonya, kérlek segítsd gyermekeink, családunk, nemzetünk és a világ tudati gyógyulását!"

"Hívom az Ős Istenanya erejét!

Mindenség Édesanyja, Magyarok Nagyasszonya.

Ékesíts minket Tudásod fényével, Istenséged lényével,

Hagyatékunk erejével, Teremtőnk szeretetével.

Áldás apámra, Áldás anyámra, Áldás az egész világra!"

Józsa Judit alkotása

ARÁMI MIATYÁNK

A Nag Hammadi kódex apokrif szövegei között található az Arámi Miatyánk, ahogy az eredeti Adiabenei Párthus Jézus, azt saját nyelvén mondta:

Abún d basmája Netkádás smák!

Kozmosz Anyja - Atyja,Te teremtettél mindet,

Ami a Fényben mozog.

Gyújtsd egy pontba fényedet Mibennünk!

Téte melkútáh! Névé cevianná ajkanná d basmájá af bárá!

Teremtsd most meg Egységed uralmát,

Hogy a Te Egy - Vágyad

A miénkkel cselekedjék,

Miképpen minden fényben, aképpen minden alakban is!

Havaán láma d szemkanán javmáná!

Mindennap add meg nekünk,

Amire szükségünk van,

Kenyérben és szellemi látásban!

Vasbvohlán havbuáin ajkáná daf hnan sbvokán I haijabain

Oldd ki hibáink szálait,

Melyek kötve tartanak minket,

Amiként mi is eloldozzuk azokat a kötelékeket, melyekkel másokat tartunk!

Velá tahlán lé ineszíná. Elá pacán min bisá.

Egyesítjük a Mennyet és a Földet.

Teljesítjük igazi célunkat:

A hatalom és a tenni vágyás szeretetét, amely korról korra megújul.

Metul dilakí malkúta Uatesbétá I álám alnún. Ameyu

Hittel és bizalommal megpecsételve,

Egész lényünkkel megerősítjük mindezt.

Ámen

Szilágyi Béla:

Székely Miatyánk

Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy!

Kitől jön élet és halál!

Hívó szavunk tehozzád szárnyal,

És vigaszra csak ott talál!

- Nagyobbak voltunk minden népnél,

S ha meghalunk is, úgy halunk,

Hogy az egész föld minden népe,

Megkönnyezi ravatalunk!

A te neved megszenteltessék!

- E nép mindig benned bízott...

- Te székely Isten! Félünk téged,

Bár sújtva sújt az ostorod!

Atyánk! Bár itt van a halálunk,

A mi lelkünk nem sír, nevet...

A sorsunk meg nem érdemeltük,

(De) Megszenteltessék a neved!

Óh, jöjjön el a te országod!

Add, hogy még boldogok legyünk!

Add, hogy még egyszer reánk nézzen

A mi szent Hargita hegyünk!

Add, hogy még legyen egyszer boldog

Székelyhon minden hű fia!

Add ,hogy még felvirradjon egyszer

Ez a bús, gyászos éjszaka!

A te akaratod legyen meg!

- Hogyha már minket elhagytál,

Hogyha a szavunk meg nem érted,

S ha a sorsunk egy hős halál,

- De engedd meg, hogy hős fiúnknak,

Kiért a szívünk vérezett,

Virradjon Erdély hegyein még

Egy dicső székely kikelet!

Ne vígy minket a kísértésbe!

Ne higgyük, hogy hiába volt,

Hogy annyi szörnyű ütközetben

Mindig csak székely vére folyt!

- Ne add, hogy benned is csalódjunk!

Ne add, hogy ne higgyünk neked...

Ne add, hogy elhiggyük azt, hogy

Cserbenhagytad a népedet!

Tied lesz hatalom, dicsőség!

Ki belénk oltád a hitet,

Hogy a székely nép felülmúlja

Az összes többi népeket!

A mi lelkünk nemesebb, büszkébb,

Nagyobb, mint bármi másoké!

Ki ott fent megcsókoltál minket.

Az életünk s vérünk övé!

Tanuljatok, ti földi népek!

Éreznétek csak egyszer azt,

Ami most elgyötört lelkünkből

A sírból is reményt fakaszt!

Éreznétek csak egyszer azt, mit

Minden hű székely szív dobog!

Éreznétek! ... S megértenétek.

Hogy a székely csak győzni fog!

Győzünk! Ha nem mi: unokáink!

S mi szépen, csendben meghalunk...

Mert tudjuk: egyszer még felharsan

Erdély szent hegyein dalunk!

- S bár mi szívünk szent keservével

E jégvirágban megfagyunk,

Hisszük most... s hisszük mindörökké!

Ámen! Mi székelyek vagyunk!

Szerencs, 1919. július

Székely csillag - Dávid Júlia alkotása

Székely életfa - Dávid Júlia alkotása

SZÉKELY IMA

Hej, én édes jó Istenem,

Oltalmazóm, segedelmem,

Vándorlásban reménységem,

Ínségemben légy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyát,

Vándorlegény vándorbotját,

Vándor székely reménységét,

Jézus, áldd meg Erdély földjét.

Vándor fecske hazatalál,

Édesanyja fészkére száll,

Hazajöttünk, megáldott a

Csíksomlyói Szűz Mária.

Vámos László fafaragó alkotása

Kun miatyánk - Kun imádság

(Bognár András fordítása)

Bezén Attmaz! (Atyánk, ki a mennyekben vagy,)
Kenze kikte. (tied az erő, tied a név!)
Szen lészen szenadon. (Valósuljon meg országod)
Dösön szen küklön. (mind a földön, mind az égben!)
Nicigen gerde ali kektebezén, (Különösen-jó kenyerünket)
akomuzne okne menze, (ajándékozd nekünk máma!)
Okne mezge hergezge, (Bocsásd meg a vétkeinket,)
Pitpütor il bézen méne mezne (miként mi is megbocsátunk)
neszem bezde jermezbezge. (a csapdába cselezőknek!)
Utrogergenge illme bezne olgyamanga, (Szabadíts az ellenségtől!)
kutkor bezne algyamanna. (Te vagy, aki szerteszórod)
Szen borson hoka csalli. (Gonosz-csalárd ellenünket –)
Bocson igyi tengere, Amen. (Megbocsátó, jóságos úr! (Amen) )

Hun miatyánk

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED,
S TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
A GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG ÖSSZES
HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.

Hun ezüstveretes szíjvégen találták rovásírással írva az imát

Hsziungnu arany övcsat

Kr.u.410-460 keletkezett.

Hun ezüstveretes szíjvégen találták rovásírással írva az imát

A kijevi Nemzeti Múzeumban van.

A kijevi múzeumban őrzött Hun

övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

Nem tudom, hogy

tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált rovásírásos szövegmegfejtésére

magyar rovásírás szakértőt-nyelvészt kértek fel!!! Előlünk, mégis

mindenáron eltitkolták, amíg lehetett.

Istennek hála, ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani!!

Érdekesség, hogy az 1960-as évek elején szintén KIJEVBEN, amiről ma

már tudjuk, hogy Árpád nagyapja, Álmos őse, ÜGYEK fejedelem,

alapította, építette a szabír-magyar-várost, híres szabír

kovácsiparával. Ott készültek a csodálatos Magyar szablyák. Régészeti

feltárás során, a Magyar hegyen találtak 9000 darab rovásírással

teleírt pergamenpapírt tökéletes állapotban!!!!

A kutató régész Armatov akadémikus az egészet elküldte futárral a

Magyar Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a

megfejtésében illetékesek!!! Őt száműzték Szibériába!!

A 9000 darab

pergament pedig szőrén, szálán eltűnt!!!

Mai napig semmit nem tudni

róla!!

A finnugoristák hallgatnak (vagy lapítanak, mint az a bizonyos a

fűben). Ma már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy csak

eltüntették, nem tudni. Talány, hogy kinek, illetve kiknek állt az

érdekében mindez????

Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal,

hatalmas és teljesen autentikus információs tömeg állna

rendelkezésünkre,

a HAZATÉRÉS vagy HONVISSZAFOGLALÁS előtti, alatti és utáni időkből.

S még mennyi minden van, amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek

előlünk.

Visszatérve az imához: gyönyörű!!! Nemhiába mondták a GÖRÖGÖK, hogy a

szkíták- hunok - magyarok tudnak a legszebben imádkozni ISTENÜKHÖZ!!!!

(Bejegyezte: Gyenes Tamás )

CSÁNGÓ HIMNUSZ

Története:

“A Csángó Himnusz néven ismert ének szövege egy XIX. század második felében írt műköltemény, amit Petrás Ince János az általa gyűjtött népdalokkal együtt jegyzett fel.

Az 1989-1990-ben, amikor lehetőség nyílt a csángó öntudat szervezett formában való ápolására, felmerült a himnusz iránti igény.

Ekkor került elő a Petrás Ince János által lejegyzett műköltemény, amit egy régi csángó keserves (”Túl e vizen Tótországon …”) dallamával párosítottak, és így megszületett a Csángó Himnusz néven ismert ének.”

Szöveg:

Csángó magyar, csángó magyar

Mivé lettél csángó magyar

Ágról szakadt madár vagy te

Elfeledve, elfeledve.

Egy pusztába telepedtél

Melyet országnak neveztél

Most se, országod se hazád

Melyet országnak neveztél

Idegen nyelv beborít, nyom

Olasz papocskák nyakadon

Nem tudsz énekelni, gyónni

Anyád nyelvén imádkozni.

Én Istenem hová leszünk,

Gyermekeink, s münk elveszünk

Melyet apáink őriztek

Elpusztítják szép nyelvünket.

Halljuk áll még Magyarország

Úristenünk Te is megáld,

Hogy rajtunk könyörüljenek,

Elveszni ne engedjenek.

Mert münk is magyarok vagyunk,

Még Ázsiából szakadtunk,

Úristen sorsunkon segíts,

Csángó magyart el ne veszítsd!

Boldogasszony anyánk - A régi magyar himnusz