Az őrségi = ősrégi jelkincs
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház nem csupán egy
különleges szépségű őrségi szállás, hanem a magyar írástörténeti kutatások
fontos terepe is.
A szálláson megpihenő vendégek megtekinthetik a portán
kialakított Sindümúzeumot és meg is beszélhetik a szállás írástörténész
gazdájával a szakterület napirenden lévő kérdéseit.
A veleméri Cserépmadár szállás utcafrontja liliomokkal
Mivel a szálláson megpihenő
vendégek és az utcáról betérő látogatók között - nyilván a Sindümúzeum ismertté
válásával párhuzamosan - egyre több néprajzkutató, régész, történész és
nyelvész akad, ezek a beszélgetések gyakran érdekesek és tanulságosak.
Van
annak némi bája, amikor a Sindümúzeum tárgyai segítségével az ELTE tanárának
sikerül bebizonyítani, hogy az ELTÉ-n a székely írás humanista feltalálásáról
máig oktatott szégyenletes kitalációnak nincs tudományos alapja, de ellenkezik
a székely írás és a magyar népi jelkincs tényeivel.
A Sindümúzeum tevékenysége
elsősorban az őrségi jelkincs feltérképezésére összpontosít (összhangban a
szállás tájjellegű voltával), ezzel egyúttal a magyar népi jelkincs és a
székely írás eredetét, összefüggését is tisztázza.
Mindeközben az írás
kialakulásáról, tehát a világ számára is érdekes, eddig félreértett
kultúrtörténeti folyamatról is lényeges megállapításokra jutunk (az írást nem a
könyvelés, hanem az ősvallás igényei hívták életre).
Az Őrségben a mai napig készítenek kőkori eredetű jelekkel
ellátott edényeket.
A lap alsó felében
lévő táblázatok alapján belátható, hogy az őrségi jelkészlet lényegében azonos,
vagy rokon egyrészt a magyar népi jelkészlettel, másrészt az antik
írásrendszerek (a székely és a hettita hieroglif írás, valamint az indiánok
legkorábbi jelrendszerének) jeleivel.
Az ezer évvel ezelőtti vallásváltás miatt
ma már sem a néprajztudomány, sem az őrségi fazekasság nem ismeri az őrségi
népi jelek eredeti jelentését, vagy ilyen tudásra csak kivételesen akad példa,
mint a rontáselhárító tárgyként megőrzött veleméri sindü égigérő fáján lévő
"us" (ős, isten) jel esetében.
A mintakincset azonban máig
alkalmazzák, sőt esetenként a jelek óvó-védő szerepének az emléke is megmaradt
(például az X alakú jelet is így ismerik a néprajzkutatók, a jobb fazekasok
pedig a tejesköcsögökön máig alkalmazzák).
Az archaikus őrségi fazekasjelek a
székely rovásírás jeleivel azonosak, egy szó- és mondatjeleket alkalmazó
íráshasználati mód emlékei.
Elolvasásukat és megértésüket az 1990-es években az
Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunka, a székely betűk
akrofóniájának rekonstruálása tette lehetővé.
Ez azt eredményezte, hogy a
legfontosabb jelek esetében ma már tudjuk, hogy a rovásbetűink milyen szójelből
alakultak ki, s ezek segítségével el tudunk olvasni, meg lehet érteni néhány
elfeledett őrségi fazekasjelet, az ősvallás jelkészletéből reánk maradt rövid
írásos üzenetet.
A szállás vendégei és a Sindümúzeum látogatói olyan tudással
gazdagodhatnak, amilyennel sehol másutt nem találkozhatnak.
Ahogy azt többen
megfogalmazták: Kinyílt előttük egy addig ismeretlen világ.
Ebből, a szálláson
folytatott kutatómunka eredményeiből, nyújt ízelítőt az alábbi néhány cikk.
Szárnyas napkorong üdő jellel:
Csótár Rezső szentgyörgyvölgyi fazekas pohara a több ezer éves
szárnyas napkorong minta őrségi változatával;
a székely írás segítségével
minden részlete elolvasható;
az elemi jelek a szár "Úr", a jó
"folyó" és az üdő/idő szavakat rögzítették (ezeknek a székely írásban
az "sz", a "j" és a sugaras napot ábrázoló "ü"
betű felel meg)
Egy őriszentpéteri tál jelei:
Az őriszentpéteri tál a Szikszay Edit Néprajzi Gyűjteményből
Az 1773-ban készült szép őrségi tál a jelhasználatot illetően
átmeneti állapotot tükröz. Ebben a korban a pogány hagyományok már évszázadok
óta visszaszorultak, az ősvallás szertartásait rég elfeledték, legfeljebb a
népies babonaság szokásai között maradtak meg valamelyest.
A török idők a
faluközösségek hagyományait elpusztították, a régi rend az ország nagy
területein megsemmisült.
A török időket követő idegen telepítések sok
tájegységünkön nem csak a magyar hagyományok helyreállítását tették lehetetlenné;
hanem azt is megakadályozták, hogy a töröktől kiürített területeket a magyar
parasztság újra benépesítse.
A szerencsésebb vidékeken, ahol az eredeti
lakosság megmaradt, a fazekasok ugyan még őrízték a régi jelképeket, de azokat
már alig értették, elsősorban díszként hasznosították őket.
Feltehetően ennek
köszönhető a fenti őrségi tál "díszítése" is.
A tál közepén a körbe zárt pontot találjuk, egy forrást ábrázoló
napjelképet (a napisten minden jó forrása), amely a felülnézeti világmodellek
közepét szokta jelezni.
Körülötte azonban nem négy, hanem öt "eget tartó fa"
képszerkezet van, pedig a világmodellekben négy (esetleg nyolc) szokott
szerepelni a hasonló jelképekből.
Ugyanez mondható el a Ten jelek és a
"Nagy Óg" mondatjelek számáról is.
A Nagy Óg mondatjelek és
párhuzamaik jellegzetes sarokjelképek voltak, ezen a tálon azonban sormintává
degradálódtak.
Ezen az őrségi tálon az "n" (nagy) és az
"o/ó" (Óg) jelek is vízszintesek, ahogy azt a képszerűségük
megköveteli.
A nagy jel ugyanis egy dombot ábrázol (ilyen a hettita hieroglif
írás "nagy" szójele is), az "o/ó" jel pedig az ég
boltozatát (az eurázsiai mítoszokból azt is tudjuk, hogy az égbolt ívének
szélei azért hajlanak vissza, mert a Föld sarkához ütközvén, kicsorbultak).
A
székely rovásírásban e jelek függőleges állásúak, mert pálcába róni csak
függőleges és ferde vonalakat lehet, vízszinteseket nem.
A tál napjelképe és az azt övező öt "eget tartó fa"
kompozíció az ég jel csúcsán található, ami egyrészt utal a sarok hegyén álló
égigérő fára (az egész kompozíció virágszerű, s az archaikus cserépedényeken
lévő virágok az égigérő fa jelképei szoktak lenni).
Az ég jel felbukkanása azt
jelzi, hogy amit a tál közepén látunk, az az égi világ, közepén az Istennel.
Az őrségi tál közepén a székely írás "ly" (lyuk)
jelével azonos napjelképet találunk;
ez a jel a sumer írásban a "kút,
forrás", a kínai és az egyiptomi írásban pedig a "Nap" jele
(mert a Nap minden jó kútfeje és forrása)
Az őrségi tálon többször is megjelenik az "eget tartó
fa" képszerkezet, amelyben a fa népmeséink Tejúttal azonos égigérő fája,
amely ez esetben is kettőskereszt alakú; a kettőskereszt istenjelkép, a székely
írás "gy" (Egy) jele
Az őriszentpéteri tál Ten jele (a szó a magyarok Istenének régi
neve, isten szavunk második szótagjával azonos);
a nikolsburgi ábécében
megtalálható "nt/tn" (Ten) jel megfelelője
Az őriszentpéteri tál "ég" jele az "eget tartó
fa" képszerkezet jelszerű változata, a székely "g" (ég) jellel
azonos
Az őriszentpéteri tál "nagy Óg" mondatjele fentről
lefelé a székely írás "n" (nagy) és "o/ó" (Óg) jeléből alkotott
montázs;
Óg Básán uralkodója az Ószövetség szerint a sémi népek honfoglalása
előtt;
a görögök Heraklészként emlegették és a szkíták ősapjának tartották;
neve a magyar sarok (szár Óg) "Óg király" szóban is fennmaradt
(a
sarkoknak külön istene volt, mert csak ott érintkezett egymással a Föld és az
ég)
Egy szentgyörgyvölgyi csupor jelei:
A szentgyörgyvölgyi csupor a körbefutó "négy jó" (négy
folyó) felirattal
Szentgyörgyvölgy az Őrség egyik települése, jelei is őrségiek.
Az egyik szentgyörgyvölgyi falunapon a község kultúrházában volt kiállítva
néhány régi szentgyörgyvölgyi tárgy, közöttük a fenti cserépedény is.
A rajta lévő jelek miatt lefényképeztem.
A
csupor testén két szójelből álló mondat ismétlődik körbe-körbe, ezért nem lehet
tudni, hogy balról jobbra, vagy jobbról balra kell-e olvasni ezt a mondatot;
amint azt sem, hogy a két jel közül melyik az első.
A négy függőleges vonal a magyar számrovás 4-es számjele.
A kacskaringó alakú jel a "jó" szójele (ugyanezt jelenti
a csukcs szójelek között is).
A jó szavunk az Isten egyik állandó jelzője;
egykor "folyó" jelentésű is volt - ezért ábrázol a jel egy égig csapó
hullámtarajt.
Ez az égbe vezető folyó a Tejút, amely az ősvallás szerint azonos
az égigérő fával és az Istennel.
Azaz a körbefutó és ismétlődő mondat a "négy folyó"
értelmet rögzíti.
Ez a négy folyó az Éden négy szent folyója, amelyek az
archaikus cserépedényeinken rendszeresen felbukkannak legalább a hun kor óta
(azonban a leggyakrabban csak négy függőleges hullámvonal képében).
A négy
szent folyó a Tejútból kapja és viszi tovább az isteni teremtő erőt jelentő
vizét a Föld négy tájára.
A szójelekkel írt "négy jó" (négy folyó) mondat;
ezen
az ábrán jobbról balra olvasható el, de - mivel a körbefutó jelsornak nem
ismerjük a kezdőpontját - a helyes olvasási sorrend lehetett balról jobbra
haladó is
Egy szentgyörgyvölgyi korsó jelei:
A szentgyörgyvölgyi világmodelles korsó oldalnézete
Ezt a korsót is azon a fentebb említett falunapi kiállításon
volt szerencsém lefényképezni.
Áldja meg az Isten azokat, akik megőrizték és
kiállították!
Jól tudták, hogy kincseket őriznek és állítanak ki.
Bizonyság ez
arra, hogy a régi házak padlása és a fel nem tárt műgyűjtemények egy sor értéket
rejthetnek még a magyar írástörténet kutatója számára.
Ez az első pillantásra
nem feltűnő korsó fontos tudományos kérdéseket segít eldönteni. Azt ugyanis,
hogy voltak-e, vannak-e a székely írásnak szójelei;
a székely betűk szójelekből
alakultak-e ki;
s e jeleket a magyar nép alkotta-e meg?
A szentgyörgyvölgyi világmodelles korsó felülnézete;
a székely
írás "ly" (lyuk) jelének közepén van a lyuk, a korsó nyílása
A szentgyörgyvölgyi korsó világmodellje (fotógrafika)
A szentgyörgyvölgyi korsó világmodellje két dolgot tesz
nyilvánvalóvá:
- Egyrészt azt, hogy a korsó "díszítésének" megalkotói
ismerték a felhasznált jelek jelentését (a lyuk szójele a korsó száját jelöli
ki).
- Másrészt azt, hogy az Éden (ennek térképe a felülnézeti
világmodell) és az edény (archaikus népi cserépedényeink állandóan visszatérő
témája az Éden jelképes ábrázolása) szavak nem véletlenül, hanem az ősvallási
képzetek közös gyökere miatt hasonlítanak egymásra.
A szentgyörgyvölgyi világmodell lyuk szójele (a székely írás
"ly" betűjének előképe)
A körbe zárt pont, vagy két koncentrikus kör alakú jel az
egyiptomi és a kínai írásban a Nap jele, a sumerben "kút, forrás"
jelentésű, a székely írásban a "ly" betű.
A székely írás elődjét
jelentő magyar hieroglif írásban ez a jel a lyuk szójele (erre példa a most
elemzett szentgyörgyvölgyi korsó jele is).
A szentgyörgyvölgyi világmodell ég szójele (a székely írás
"g" betűje és a kínai lolo írás "ég" szójele azonosítható
vele)
Bél isten jele rontáselhárító szerepkörben:
A magyarszombatfai Czugh Zsuzsa fazekas által készített
hagyományos őrségi tejesköcsög az X alakú rontáselhárító jellel, Bél isten
jelével
Az X alakú jelről tudja a néprajztudomány, hogy apotropaikus,
azaz óvó-védő jel (tejesköcsögökön, meg tetőcserepeken szolgált), de nem tudja
megmagyarázni, hogy miért éppen ilyen alakja van az óvó-védő jelnek.
A székely
rovásírás segítségével azonban kideríthető, hogy ez a jel (amely ma a
"b" rovásbetű), eredetileg Bél fiúisten jelképe volt.
A jelforma a
négy szent folyó térképe, amelyek forrása a világ szakrális közepén (azaz belsejében)
található.
Magyarszombatfai tál Föld jellel:
A magyarszombatfai tál
A magyarszombatfai tál Czugh Zsuzsa magyarszombatfai fazekas
tulajdonában van, a műhelyében megtekinthető.
A nagyapja készítette vagy 80
évvel ezelőtt.
A tál mintája egy szép felülnézeti világmodell, amelynek
legfontosabb alakzatai a székely írás "f" (Föld) jelét juttatják az
eszünkbe.
Amíg azonban a székely jel lineáris, ezen a tálon részletgazdag,
képszerű ábrázolást találunk.
A tál jelmontázsa többféle értelmezést és
megközelítést tesz lehetővé, de ezek ugyanazt az ősvallási témát járják körül.
A körbe zárt kereszt, vagy X a székely rovásírás "f"
(Föld) jelével azonos
A tál közepén lévő X a székely írás "b" (Bél) jelével
egyezik meg; az Ararát tövében eredő négy szent folyó (Halüsz, Arakszész,
Tigris, Eufrátesz) térképe (ezek a vize az ősvallási képzet szerint a hegy
tetején álló, az Istennel azonos Tejútból származik)
A körbe zárt pont a székely írásban a "lyuk" jele (egy
szokásos napjelkép)
A sugaras napábrázolás a székely írás sugaras Napot ábrázoló
"ü" (üdő) jelével azonosítható
A világmodell négy sarkán a hegyet ábrázoló sarok jelek vannak,
amelyek a székely írás "s" betűjével és a szentgyörgyvölgyi
tehénszobor sarok jelével is kapcsolatot mutatnak
Az "eget tartó folyó" képszerkezet a Tejutat ábrázolja
A tál "folyó" jeleinek egyike; a székely írás hullám
alakú "ak" (patak) és "ü" (ügy) jeleinek rokona
Magyarszombatfai korsó a négy szár mondattal:
A magyarszombatfai korsó felső részén a négy és a szár szójele
fut körbe;
alatta pedig (a feje tetejére állítva, azaz a korsó közepe felől
nézve) a nagy ég mondat ismétlődik
A négy szár mondat
A nagy ég mondat
Az "us" (ős, isten) szójele
Veleméri rajzos sindü (tetőcserép) az égigérő fa ábrázolásával;
a fa tetején a székely írás "us" (ős) jele látható, amely a hettita
hieroglif írásban az "isten" szójele
Az ősi jelek jelentését illetően a régi tudásból alig maradt meg
valami.
E sorok írója fedezte fel, hogy a magyar népi jelkincs a székely
rovásírás jeleivel összevethető, sőt a segítségükkel megérthető és esetenként
el is olvasható.
Az fenti cserépen látható veleméri égigérő-fa ábrázolás
"ős" jele segít elfogadni a fenti állítást.
Ugyanez a jel a hettita hieroglif írásban az "Isten"
jele.
Isten szavunk "ős Ten" értelmű - azaz ős szavunk is az Istenre
vonatkozik.
Az egyezés nem véletlen, hanem rendszerszerű, mert a hettita
hieroglif írásnak kb. 20 jele megtalálható a székely írásban is.
Ráadásul a
hettita "Isten" szó Estan-nak hangzott - vagyis az egyezés genetikus.
Antal József, a fenti cserép néhai gazdája szerint a sindüre
"az Isten valamicsodája" van rajzolva s ennek tulajdonította, hogy az
1928-as nagy vihar idején nem sérült meg a tető.
Berze Nagy János pedig azt
írja az égigérő fáról szóló kötetében, hogy a magyar nép az Istennel
azonosította ezt a fát.
Mindebből - és a hasonló párhuzamok sorából -
nyilvánvaló, hogy a veleméri (őrségi, vagy magyar népi) jelkincs egyértelműen azonosítható
egyrészt a székely írással, másrészt a hettita írásban is megjelenő ősvallási
eredetű jelkinccsel.
Jóma (is)ten mondatjele:
A magyarszombatfai tál égigérő fát ábrázoló, a székely írás
segítségével elolvasható mondatjele a Jóma ten "jó magas isten"
szöveget rögzíti.
A lyuk szójele:
Magyarszombatfai tányér a szár és lyuk szójelekből alkotott
felülnézeti világmodellel
Az atya szójele:
A magyarszecsődi templom freskójának részlete az atya jelével
A magyarszecsődi katolikus templom belsejében szép freskókat
találunk.
Közülük mutatunk be egyet a fenti képen, amelyen a székely írás atya
szójelét találjuk meg az égigérő fát jelképező virágzó növény tövében.
A jelet
ma a székely írás "ty" (atya) jeleként ismerjük.
A magyarszecsődi
alkalmazás (az "atya jeléből növő virág" képszerkezet) nem példátlan
a magyar népművészetben, hortobágyi szarukürtön és nógrádi hímzésen is van
párja.
Azt az ősvallási eredetű vallási tételt fejezi ki, miszerint az
atyaisten minden életerő és bőség forrása.
Az ábrázoláshoz azért használták a
székely írás atya jelét, mert ez a képszerkezet általánosan elterjedt és
közismert volt.
Az Eurázsia észak-keleti részén elterjedt, ősvallási
jelentőségű égigérőfa-ábrázolások jellegzetessége, hogy a fa székely jelek
párhuzamából áll, vagy ilyeneket is tartalmaz (mint pl. a gjunovkai szkíta
nyeregdísz eget tartó fája).
Ez a magyarszecsődi ábrázolás ennek az ősvallási
hagyománynak megfelel.
A magyarszecsődi templom Dana ten mondatjele:
A magyarszecsődi templomnak van egy másik írástörténeti
jelentőségű emléke is.
Fettich Nándor régész ugyanis készített egy rajzot a
templom keleti végéről, a tetőcsúcs alatt található jelekről.
Ezek téglából
vannak kialakítva, be vannak vakolva és meszelve.
A templom leírásai már igen
korán megemlítik őket.
Aki ma veszi őket szemügyre, csak három keresztet talál
a templom oromzatának csúcsán.
Fettich Nándor régész rajzán azonban a középső
keresztnek még van egy kalapja, amely a nikolsburgi székely ábécé
"nt/tn" (Ten) jelével azonosítható.
Ugyanez a jel fordul elő a
székelyderzsi rovásírásos téglán is.
S amiképpen a székelyderzsi téglán nem
tudtak mit kezdeni vele a megfejtők, azonképpen a magyarszecsődi templom ormán
is zavaró körülménynek bizonyulhatott.
Lehetséges, hogy valamelyik restaurálás
alkalmával a talán egyébként is szétfagyott kalapot leverték a középső
keresztről s azt csak Fettich Nándor rajza őrizte meg nekünk.
A jel a "d" és az "nt/tn" ligatúrája. A
magyarok Istenének régi nevét (a Ten d-vel kezdődő változatát) őrzi az
Erdélyben ma is használatos "Dana verjen meg!" mondáshoz hasonlóan.
Isten szavunk ugyanis egy ma már nem értett jelzős szerkezet, eredetileg am.
"ős Ten".
A Ten szótagnak (a régi névnek) felel meg a Dana, vagy az
Anonymusnál fennmaradt Du istennév.
Fettich Nándor rajza a magyarszecsődi templomról, az oromzat
csúcsán a Du/Dana ten mondatjellel;
ma - talán egy restaurálásnak "köszönhetően"
- csak három kereszt látható ugyanott
A magyarszecsődi Du/Dana ten (Du/Dana isten) mondatjel Fettich
Nándor nyomán
A Du/Dana ten - mai magyarsággal: Du/Dana (is)ten - ligatúra
ismert előfordulása a székelyderzsi rovásírásos téglán;
a téglára jobbról balra
a "Miklós, Du/Dana (is)ten papp(j)a" mondatot írták
A mártonhelyi Szent kristóf-freskó jó szójele:
A mártonhelyi Szent Kristóf-freskó fényképe
Az elcsatolt Muravidék egyik települése Mártonhely (Martjanci),
amelynek gótikus temploma a székely "j" betű eredetének kérdését is
megvilágítja.
Van ugyanis a templom keleti falán egy hat méter magas Szent
Kristóf-freskó.
Ez a szent a vállára emelve vitte át a kis Jézust egy folyón (a
folyó a Tejút lehet). Kristóf ma már nem szerepel az egyház hivatalos szentjei
között, de a freskó ma is hívja a híveket a misére.
A szent öltözete
jellegzetes sztyeppi eredetű magyar viselet, amelyre jellemző a méltóságot
jelölő öv.
A freskót készítő mester a folyó ábrázolását a jó "folyó"
szavunk szójelével oldotta meg, azaz nem képet festett a folyóról, hanem egy
képszerű jeleket alkalmazott.
Ezek a jelek egyrészt képszerűen jelölik a
hullámfodrokat, másrészt fonetikusan is rögzítik a jó szavunkat, amelyik abban
az időben még őrízhette a "folyó" jelentését is.
Ez a jelszerű
ábrázolás magyar jelenség, összefügg a magyar jelkincs ősiségével, az írás és a
rajz - a magyar kultúrában tapasztalható - szoros rokonságával.
Ez a szójel csak emlékeztet a székely írás "j"
betűjére.
A freskótechnikának megfelelően ívesen kanyarodik, azaz nyoma sincs
benne a rovástechnológia miatt később kialakuló szálkásságnak, merevségnek.
A freskó alapján belátható, hogy a székely "j" betű a
jó szójeléből alakult ki, s a ma ismert formája a rovástechnológia
következménye.
A mártonhelyi Szent Kristóf-freskó
A freskón a jó "folyó" szót rögzítő jelek
Az egyik mártonhelyi jó "folyó" szójel (ebből a
formából alakult ki a székely írás 1-eshez hasonló "j" betűje)
Az ország szójele:
Regedei régi cserépedény az ország jelével
A Föld szójele egy veleméri sindün:
Veleméri rajzos sindü a székely írás X alakú "b" (Bél,
belső) és körbe zárt kereszt alakú "f" (Föld) jelének párhuzamából
alkotott felülnézeti világmodellel (az egy forrásból négy irányba tartó, a
Földet négy világtájra osztó szent folyók ábrázolásával)
A jó "folyó" szójele:
Korsó Fraz Simon őrségi gyűjtéséből a jó "folyó"
kacskaringó alakú jelével
A víz jele:
Veleméri rajzos sindü a körbe zárt pont alakú lyuk jellel
(napjelkép) és a hullámvonal alakú víz (folyó) jellel
A szár szójele:
Szentgyörgyvölgyi tál a szár jellel
A sarok szójele:
Vas megyei lepedőszél az égigérő fa és (a tulipánokban) a
világhegy ábrázolásával (a sarok szójelével)
Dana isten és az ég jelképe:
Veleméri festett láda felülnézeti világmodellel;
a kereszt alakú
világábrázolás a székely "d" (Dana) megfelelője lehet;
a világmodell
negyedeiben az eget tartó folyó képet találjuk, amely a székely "g"
(ég) és "j" (jó) megfelelőiből alkotott ligatúra
Hasonló írástörténeti tanulságokkal szolgál a honlapunkon
olvasható cikksorozat és a veleméri Sindümúzeum, a magyar hieroglif írás
egyetlen múzeuma.
A magyar jelkincs rétegei és párhuzamai táblázatokban:
Székely jelekkel azonos magyar népi hieroglifák táblázatának
eleje (e jelek megtalálhatók, vagy a felbukkanásuk várható az Őrségben is)
Székely jelekkel azonos magyar népi hieroglifák táblázatának
vége (e jelek megtalálhatók, vagy a felbukkanásuk várható az Őrségben is)
A székely írásból hiányzó "ország" jel; valamint
ligatúrák és ábrázolási konvenciók a magyar népi hieroglifák között
Az őrségi jelkészlet egy része megtalálható a veleméri rajzos
sindükön is; e táblázatban bemutatjuk ezek hettita, kínai és indián megfelelőit
is
Az uralmi jelvényeinken (a Szent Koronán, a jogaron, a koronázó
paláston és a címerben) alkalmazott jelek és rokonságuk táblázata
Székely szójelekkel írt mondatok őrségi edényekről,
honfoglaláskori és Árpád-kori ötvöstárgyakról, uralmi jelvényeinkről, valamint
az énlakai és a tusnádi rovásfeliratból.
A Szent Korona székely rovásjelekkel rokon hieroglifái;
(e táblázatok Varga Géza szerző és a forrás (www.csinyalohaz.hu)
megjelölésével szabadon felhasználhatók)
Dél-dunántúli hieroglifikus feliratok:
Illegális fémkeresés eredményeként évek alatt összegyűlt,
jelentős mennyiségű régiség jutott el a közelmúltban a Magyar Nemzeti Múzeumba
(sajnos, a legértékesebbeket előzőleg már külföldre vitték).
A tárgyak
restaurálása és leírása jelenleg folyik.
E cikkben néhány fémtárgy írástani
elemzését kezdjük el.
(1) Fellelési körülményeikből csak az ismert, hogy valahol
a Dél-Dunántúlon kerültek nejlonzacskóba.
A kutató által velük együtt őrzött (a
jelen cikk témáját nem képező) további tárgyak a XIV-XVII. századra jellemzőek.
E századoknál a most tárgyalt hieroglifikus feliratok – pogány gondolati
rendszerük miatt – idősebbnek tűnnek.
1. ábra.
Az írástörténeti-vallástörténeti környezet
hieroglifikus írásemlékei
Az újonnan előkerült dél-dunántúli írásemlékek (anyaguk,
méretük, stílusuk, állapotuk és jelhasználatuk alapján) azonos kulturális
forrásból valók.
Jeleik egyeztethetők a sztyeppi ősvallás jeleivel; amelyek a
népi és az egyházi jelkészletben (1. ábra), valamint a székely írásban
napjainkig fennmaradtak.
Jelentést hordoz a tárgyak alakja is.
A felső rész általában az
égi országot jelképezi (2), vagy a sztúpa alakját vette fel (4. ábra).
Egyes
tárgyakon az alsó rész határozottan vékonyabb; mert az égbe vezető út, amit
jelképez, szintén keskeny (nehezen járható).
A töröttségük összetörve eltemetett sírmellékletre (egy pogány
szokásra) utal.
A tárgyak a törékenységük miatt hétköznapi célra (például
lószerszám díszeként) eleve használhatatlanok.
Rendeltetésük a halott
búcsúztatásához kötődhetett: azért törékenyek, mert a temetéskor szokás szerint
ketté kellett őket törni.
A tárgyak és felirataik a holt léleknek mutatták az égbe vezető
utat.
A jelek pontatlansága a poncolás és a hevenyészettség következménye (az
írástechnológia ez esetben is meghatározta a jelformát).
Formájukat és mondanivalójukat illetően is hasonló tárgyak a
sztyeppi kultúrkörből (a szkíták, hunok, avarok és a honfoglaló magyarok
hagyatékából) ismertek (2. ábra).
2. ábra.
A dél-dunántúli emlékek párhuzamainak felső része
hármas tagolású (az égi országot jelzi), alsó részükön pedig az égbe vezető út
elolvasható ábrázolása (hegyek sora, vagy égigérő fa) látható;
balról jobbra:
szkíta "jó napistenhez (vezető) sarok", avar "Egy (Is)ten országa",
dél-dunántúli "Északi sarok országa", honfoglalás-kori "Magas kő
országa", hun "Egy (szent, isteni) sarok"
A Dél-Dunántúl pogány hagyományai jórészt az avarhunoktól
származhatnak; mert – leleteik alapján – a honfoglalók nem jutottak el jelentős
számban e területre, miközben az avarok nagy tömegei élték meg itt a
honfoglalást.
A hunok és az avarok használták a későbbi székely írás jeleit;
ezért a csoportba tartozó írásemlékek karakterei székely jelekkel
azonosíthatók.
Az új leletek a székely írás eredetéről, dél-dunántúli
elterjedtségéről és jellemzőinek változásáról szolgáltatnak adatokat.
A jelek a
szemünk előtt válnak képszerűből lineárissá és az ünnepi felhasználásból
kialakuló hétköznapi alkalmazást dokumentálják.
A hozzájuk fogható dunántúli
írásemlékek száma figyelemre méltó, de ezek – az íráshasználat hieroglifikus
jellege miatt – nem közismertek (1. ábra).
„Magas kő” töredék:
3. ábra.
A „Magas kő” töredék és a rajta lévő jelek párhuzamai;
a toronytemplom ábrázolásából két hieroglifa alakul ki
A „Magas kő” töredéken két szójel, a székely „m” (magas) és a
„harmadik k” (kő) jel hieroglifikus előzménye látható.
E két szójel eredetileg
a lépcsős toronytemplom, a „magas kő” ábrázolásának két oldala, azaz két lépcső
rajza.
A paziriki és a tiszalöki szkíta írásemléken, valamint a karcagi
csatkarikán e szójelek között egy harmadik jel is felbukkan, amely a
toronytemplomon tisztelt isten nevét, (3) vagy jelzőjét rögzíti.
(4) A „Magas kő” töredéken a két
szójel sorrendje felcserélődött, összeállításuk így már nem felel meg a lépcsős
toronytemplom természetes ábrázolásának.
Időközben ugyanis az olvasási sorrend
megváltozása miatt, a tuzséri honfoglalás-kori lelethez hasonlóan (2. ábra),
fel kellett cserélni a jelek sorrendjét.
Annak az évezredekig tartó átmeneti
kornak az emlékei ezek, amikor a képjelből szójelek keletkeztek. (5)
„Ragyogó, nagyon nagy folyó” töredék:
4. ábra.
A „Ragyogó, nagyon nagy folyó” töredék és jeleinek
párhuzamai
A „Ragyogó, nagyon nagy folyó” töredék felső részének körvonala
egy sztúpa alakját, a hegyen álló folyó képzetét idézi fel.
(6) A tárgy
csúcsdísze a székely írás „sz” (szár „úr”) jele, amely a Tejút/égigérő fa neve,
a folyóval/fával azonos Isten jelzője.
A hegyen álló folyó tiszteletére utaló
jeleket találunk az 531 táján a mervi oázisban készített Szent Koronán, a
nagyszentmiklósi kincsen, a komáromszentpéteri honfoglalás-kori hajkarikán (4.
ábra) és egy horezmi uralkodóábrázoláson is.
A törött tárgy alsó része
szabályosan elkeskenyedik, a rajta lévő jelek elhelyezése azonban olyannyira
pontatlan, hogy csak a párhuzamok alapján ítélhetjük a sarok szójelének (2.
ábra).
A „sztúpa” testébe poncolt négy szójel a székely párhuzamok segítségével
a „Ragyogó, nagyon nagy folyó” értelmet adja.
A korabeli hangzó olvasat ettől
valamelyest eltérhetett: „Rá, nagyon nagy ügy”. (7)
Töredék nehezen azonosítható jelekkel:
5. ábra.
Jellegzetes töredék, felül „Szár (is)ten”, vagy „Szár
országa” olvasatú hármashalommal, középen azonosítatlan jelekkel, alul a „Magas
kő” mondattal
Az 5. ábrán látható töredék három értelmezési tartománya közül
kettő jelentése tisztázható.
A tárgy felső részén a szokásos hármashalom-szerű
körvonal jelenik meg.
A középső halomról letört világoszlop-jelkép a szár „úr”
szójellel azonos. (8) A két vízszintes vonal között lévő poncolt jelek a
részletezettség miatt nehezen azonosíthatók, balról jobbra talán az „ak”
(patak, Heraklész), az „u” (ushu „őskő”) és az „sz” (szár) jelek követik
egymást.
Az elkeskenyedő alsó részen az égbe vezető útra emlékeztetnek a „Magas
kő” mondat lépcsőfokai.
„Heraklész, a nagyon nagy folyó” töredék:
6. ábra.
A „Heraklész, a nagyon nagy folyó” töredék és jeleinek
párhuzamai
A töredék felső részén lévő csúcs az Istennel azonos világoszlop
(Tejút, égigérő fa, sztúpacsúcs) jele; a székely rovásírásban az „sz” (szár
„úr”) jele.
A két szélső kiemelkedéssel együtt hármashalmot képeznek s a „Szár
országa” értelmet adják. (9)
Középen, a két vízszintes vonal között lévő jelek
szimmetrikusak, amint a vélük rögzített szöveg is az. (10)
- A két szélső jel hullám alakú és vizet ábrázol, (11) a székely
írásban az „ak” (patak, Oka, Ókeánosz, Heraklész) és „ü” (ügy „folyó”) jele.
(12)
- A középső tükrözött jelek az „n” (nagy) változatai. (13)
A négy jel megközelítőleg az Ak, a nagyon nagy ügy hangalakot
rögzíthette, aminek értelmét mai magyarsággal a „Heraklész, a nagyon nagy
folyó/oszlop” mondat adja vissza.
A jelvény alsó részén a szokásos sarok szójel maradéka (a
székely írás „s” betűjének hieroglifikus előképe) látható. (14)
Körbe zárt pont alakú jeleket hordozó töredék:
7. ábra.
Napjelképek egy töredéken
A tárgyon látható körbe zárt pont alakú jelek a székely írás
„ly” (lyuk) jelei.
Ez a lyuk a Napot jelenti, amelyet a vallásos hagyomány
(Kőhalmi Katalin szibériai kutatásai alapján) az életfolyó forrásával
azonosított.
Összegzés:
A rendelkezésre álló tudásunk és az írásemlékek száma nem
elegendő a pontos, korabeli hangzó olvasatok megállapításához s erre talán soha
nem is leszünk képesek, hiszen a múlt egy része visszavonhatatlanul elveszett
(15).
A tárgyak rendeltetését és a rajtuk lévő feliratok értelmét azonban – úgy
vélem – sikerült megközelíteni.
E leletek egy szkíta és avarhun gyökerekből
táplálkozó honfoglalás-kori ősvallási hagyomány dokumentumai!
A kis lemezeken
felismerhető hieroglifikus jelrendszert (a székely írás ősét) ez az ősvallási igény
hívta életre.
Jegyzet:
(1) A fényképeket Tomka Gábornak és Hajnal Zsuzsának köszönöm.
A
budapesti hun jelvény néven bemutatott írásemlék párhuzamait képezik, amelyet
korábban több régész hun cikáda fibulaként jellemzett.
Később e meghatározás
megkérdőjeleződött.
A jelvény nem cikáda fibula, s a párhuzamai jobbára
honfoglalás-koriak.
(2) A hármashalom az
„ország” szójele.
(3) Az iráni mitológia megőrizte Jima, az özönvíz előtti kor
uralkodójának emlékét (vö. finn jumala „isten”!).
(4) Ipolyi Arnold szerint az Isten jelzőit (pl. a jó jelzőt) a
sztyeppről hoztuk.
(5) A lépcsős toronytemplom rajzát eredetileg a természetazonos
képnek megfelelően balról jobbra olvasták.
Ebből az egységes képből a bal
oldali lépcső a „magas”, a jobb oldali pedig a „kő” szójelévé vált.
Amikor a
rovástechnológia elterjedése miatt az eredeti írásirány megfordult és jobbról
balra kezdték írni-olvasni az elkülönült jeleket, akkor alakult ki a
dél-dunántúli töredéken látható szembefordított elhelyezés (3. ábra).
A
hagyományos ábrázolási formák és az eredeti sorvezetés fennmaradása miatt ezzel
párhuzamosan megőrződött a paziriki és tiszalöki változatokon lévő képszerűbb
elhelyezés is, amit a karcagi csatkarika jelei illusztrálnak.
Az írás szabályai
nem váltak kötelezővé, alkalmazási területenként eltérőek maradtak.
(6) A sztúpa a világoszlop ábrázolása: alsó része a világhegy,
csúcsa pedig a Tejút jelképe.
Az oldalán körbefutó lépcsők az égbe vezető út
lépéseire emlékeztetnek.
(7) A szójelek nem képesek a szó alakjának, például a ragozásnak
a rögzítésére.
A két középső „n” (nagy) jelet az ábrázolás szimmetriája
kedvéért tükrözhették (a sopronkőhidai sótartóhoz hasonlóan).
Az utolsó szójel
olvasata ügy-nek hangozhatott, de a szónak akkor még „folyó” jelentése is volt
(vö. a Feketeügy folyónév Erdélyben!).
(8) A gnadendorfi vereten az oldalra hajló szélső halmok a Ten
„isten” szójelét képezik, ezért a Szár ten „Úristen” olvasatot adják (5. ábra
jobb felső sarka).
Erre emlékeztethet e töredék felső része is.
(9) A szár megfelelője szerepel a szkíta Oitoszürosz (Utu szár,
Időúr) napisten nevében is.
(10) Talán egy versbe szedett ima részlete.
(11) Szimmetrikus szövegek rögzítéséhez alakult ki e vizet
ábrázoló jelek tükörkép formája?
(12) Az „ak” és „ügy” jelnevek az ég (ék, ág, agy, Egy stb.)
történelem előtti szócsaládjába tartoznak.
(13) A nagy jelek szimmetrikus elhelyezése az Isten
jellemzésekor a „nagyon nagy” kifejezésnek felelhet meg.
(14) Az égbe vezető út a sarkok hegyén át vezetett, mert a
négyszögletes Föld és a kerek ég csak ott érintkezett. Sarok (szár Ak „úr Ak”)
szavunk Heraklésznek (a szkíták ősapjának) magyar neve. E név jelenik meg az
ogur „Óg úr” szóban, pl. onogur és magyar (vö. Muagerisz!).
(15) Ezek a leletek és a körülöttük kialakuló vita eldöntheti
azt a vitát, ami a Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvóka előkerülésekor fellángolt.
Annak akkor az volt a lényege (bár ezt a vitatkozók nem mindig fogalmazták meg
ilyen világosan), hogy a székely írást használták-e Erdélyen kívül is, hogy a
székelység és a székely írás török eredetű-e, hogy a székely írás avarhun
örökség-e, hogy a magyarság a hunok és az avarok utóda-e
. A vitába csak az
akadémikus tudomány arra érdemesnek tekintett szereplői szólhattak bele, ezért
a kérdések megválaszolása elmaradt.
Javasolt őrségi szálláshely:
A veleméri Csinyálóházat (2 háló, 5 ágy, konyha/étkező,
fürdőszoba, nagy terasz) egy nászutas párnak, vagy egy gyermekes családnak
ajánljuk. Véle egy portán van a
Cserépmadár szállás, amelyet szintén ajánlunk (3 szoba, 11 ágy, 3 fürdőszoba,
konyha, étkező/előtér).
Ez egy százéves parasztház, amelyet gondos felújítás
után az őrségi falusi turizmus szolgálatába állítottunk. Valamivel olcsóbb a
Csinyálóháznál, mert nászutas pár helyett inkább csoportoknak, baráti
családoknak van teremtve - ezért érvényesül a csoportkedvezmény.
Velemért a szerencsés adottságai kifejezetten alkalmassá teszik
a falusi turizmus céljára, ezért szaporodnak itt is gombamódra a kiadó szobák,
a parasztházból kialakított szállások és vendégházak.
Nagyméretű (50 főt, vagy
többet befogadó) szállás, vagy panzió nincs a településen. A legnagyobb
befogadóképességű veleméri szálláson (azaz nálunk) is csak 16 ágy áll a
vendégek rendelkezésére.
Azon a dombon, ahol a veleméri Cserépmadár szállás és
Csinyálóház is megtalálható (a Botszeren) három szomszédos szálláshely
együttvéve is csak 35 vendéget tud fogadni (az egyik szobát, a másik
lakosztályt, a harmadik vendégházat kínál) . Termálstrandot és wellness
szolgáltatást az alsómaráci fürdőben (Szlovéniában) lehet legközelebb igénybe
venni.
- Cserépmadár szállás és Csinyálóház (Velemér). Villanyposta:
cserepmadar@gmail.com . Telefon: 06(20)534-2780. Honlap: www.cserepmadar.hu . A
szállásdíj kifizethető üdülési csekk és SZÉP Kártya (Széchenyi Pihenőkártya)
segítségével is.
A veleméri Cserépmadár szállás Kamraszobájának festett ajtaja
(részlet)
A veleméri Cserépmadár szállás (3 szoba, 11 ágy, 3 fürdőszoba,
konyha, étkező/előtér) valamivel olcsóbb a Csinyálóháznál, mert nászutasok
helyett inkább csoportoknak, baráti családoknak van teremtve s érvényesülhet a
csoportkedvezmény.
Egész ház:
Min. 3 éj és max. 6 fő esetén az egész ház 20 000 Ft/éj.
Min. 3 éj és 7-11 személy esetén az egész ház 30 000 Ft/éj.
1-2 éjszakás foglalás esetén az egész ház 40 000 Ft/éj.
Egy szoba:
Tele szoba (3-4 fő) és min. 3 éj esetén 3 000 Ft/fő/éj.
1-2 éjszakás foglalás és nem tele szoba esetén 4000 Ft/fő/éj
(valamint az üres ágyak után 1000 Ft/éj).
A veleméri Cserépmadár szállás festett előszobafalának részlete
Az Őrségben a falusi turizmus szálláshely fejlesztése terén
jelentős előrelépés történt az utóbbi időszakban.
Ennek köszönhetően sok
vendégház és egyéb szálláshely nyílt meg.
Van olyan őrségi falu, ahol nagyobb a
turisztikai szálláshelyek fogadó kapacitása, mint a lakosság lélekszáma.
Szerencsére kereslet is mutatkozik irántuk, mert az Őrség éppen azt kínálja,
amit a vendégek keresnek: a békét, a szépséget és a nyugalmat.
A városok zajában
elfáradt ember természetes igénye a nyaralás egy pihentető környezetben.
Nem
csak az évente két hetes pihenés (a családi nyaralás), hanem a falusi hétvégi
üdülés is dukál (amely egyre hangsúlyosabb szokássá válik, a nyaralási szokások
átrendeződésével).
Jellemző, hogy egy-egy megüresedett őrségi ingatlant, vagy
csak néhány szobát az örökösök hasznosítanak szálláshely céljára.
Veleméren - mivel a porták nincsenek bekerítve - a tyúkok élete
is egy idill, ha nem találkoznak a rókával
A jellemzően kicsi őrségi szállások békét és egyfajta őrségi
hangulatot kínálnak.
Azaz itt egymásra talált a turisztikai kereslet és az,
amit az Őrség lakossága a szállás terén nyújtani tud.
A vendég falusi
parasztházat keres, ahol megtapasztalhatja a csendet és az Őrség természeti
szépségeit.
A fogyatkozó őrségi lakosságszám miatt megüresedő szép házakból
kialakítható kisebb szállások éppen ilyen célra alkalmasak.
Ez azt jelenti,
hogy a parasztházakból kialakított kis őrségi szállás létjogosult.
Részlet a veleméri Cserépmadár szállás Belső szobájából
Hogyan illeszkedik e képbe a veleméri Cserépmadár szállás és
Csinyálóház?
Nos, ez esetben is az adottságok határozzák meg a lehetőségeket.
Ezek a szállás céljára szolgáló veleméri épületek az egyik legyszebb (ha nem a
legszebb) őrségi tájban épültek meg.
A dombtetőn lévő szállások körül virágzó
rétek, néhány száz méterre patakok és erdők találhatók.
Jellemzője a portának
és Velemérnek a béke és szépség.
Amikor egy végtelen csendben átaludt,
pihentető éjszaka után kilépünk a teraszra és megrészegülünk a tájat átlengő
boldog madárcsicsergéstől, vagy a virágzó árnyékliliomok illatától - akkor
nehezen felejthető élménnyel gazdagodunk.
Évekig hálásan emlékezhetünk rá s erőt
ad az elkövetkező munkához.
Az épületeket elsősorban őrségi parasztbútorokkal
rendeztük be, amelyeket saját tervezésű elemekkel egészítettünk ki - de van egy
múzeumunk is.
A Sindümúzeum látogatóinak rendszeresen megmutatjuk a szállásokat
is, ha azokban éppen nincs vendég.
Az összhatásra jellemző, hogy belépve a
szállás céljára átalakított épületekbe, a látogatók rendszerint megkérdezik
egymástól: - Drágám, nem tudod, hogy mi miért nem itt szálltunk meg?
A nyájas olvasó szerencsés helyzetben van, mert könnyen
elkerülheti ezt a szemrehányásnak is beillő kérdést, ha az árak és foglalás
menűpontra kattint.
A veleméri Cserépmadár szállás utcafrontja orgonavirágzáskor
(Forrás: csinyalohaz.hu)
A magyar hieroglif írás
A magyar hieroglif írásnak seregnyi emléke lehet a múzeumokban -
de nem tudja elolvasni őket senki.
Most feltárjuk az egyik szép hieroglifikus
írásemlékünk jelentését.
A magyar fazekasság tehetségét páratlanul gazdag tárgyegyüttes
bizonyítja.
Különösen jelentős a magyar fazekastárgyak mintakincse, amelynek
Európában nincs párja s a világban is csak a mexikói fazekasokéhoz fogható. Ez
azonban nem a fazekasok leleménye.
Nem a fazekasok teremtették meg, ők csupán
megőrízték azt, ami az ősvallás mintakincséből hozzájuk került.
A magyar fazekasremekek egyik legszebbike a XVII. századból épen
fennmaradt miskolci tál.
Majdnem azt jelenti ez a gyönyörű cserépedény a
fazekasoknak, mint amit a Szent Korona jelent az ötvösöknek.
Amiképpen minden
valamirevaló magyar ötvös egész életében a Szent Korona másolatát készíti, vagy
azt szeretné elkészíteni - ugyanúgy törekszenek a legjobb fazekasok is a
miskolci tál lemásolására.
Az 1. ábrán látható másolatot Czibor Imre alsópáhoki
fazekasmester készítette 2008-ban, a Kresz Mária könyvében lévő kép alapján.
Első pillantásra a tálon egy szép világcsokor látható, az
alaposabb szemrevétel során szembetűnő jelek azonban azt bizonyítják, hogy ez a
virágcsokor
az égigérő fa szimbóluma.
(Forrás: Géza Varga/Magyar Nyelv)
ŐRVIDÉK (Várvidék - Lajtabánság), mint BURGENLAND
„Magyarország nyugati végvár vidékén, egykor valóságos várlánc
állt!”
Ruszt várfal
Hogyan kerül ez a név – mármint az első – egy nyelvápoló
rovatba? – teheti föl a kérdést a jámbor olvasó.
Nos úgy, hogy mint minden helynév, ez is nyelvünk szerves része,
amely feledésbe merülőben van.
Kevesen tudnak róla.
Megérdemli hát, hogy rövid történelmi áttekintéssel fölhívjuk rá
a közfigyelmet. Úgyszintén a többi őrvidéki helynévre.
Tévében, rádióban, sajtóban időnként szó esik Ausztria
legkeletibb tartományáról, de mondhatni csaknem kizárólag Burgenlandként
emlegetik.
Pedig ennek az osztrák megszállás, majd Ausztriához való
csatolás előtt a honfoglalás óta Magyarországhoz tartozó területnek mindig
magyar neve volt.
Mint említettük, a jelek szerint ez a magyar közemlékezetből
kihullófélben van. Ausztria keleti és egyben legújabb tartományának e magyar és
az ottani magyarok által ma is használt neve Őrvidék – amely nem tévesztendő
össze az ennek részét alkotó Őrség (Felső-Őrség) nevű vidékkel –, és nem
Burgenland.
Az első világháború után ezt a dunántúli, nyugat-magyarországi
vidéket, a többi „területszerző” szomszédot követően vérszemet kapott
osztrákok maguknak követelték.
Az elrabolandó területet, a négy nyugat-magyarországi megye –
Pozsony, Moson, Sopron, Vas alapján –, beleértve négy ottani város német nevét
is – Pressburg ’Pozsony’, Wieselburg ’Mosonvár’ (később Moson, melyet 1939-ben
Magyaróvárral egyesítettek, s ma Mosonmagyaróvár része), Ödenburg ’Sopron’,
Eisenburg ’Vasvár’ –, Vierburgenlandnak (’négy megye tartomány’) keresztelték.
Miután azonban a csehek szemfülesebbek voltak, mint az
osztrákok, és csapataik 1919 januárjában megszállták Pozsonyt, a kezdeti név
Dreiburgenlandra (’három megye tartomány’) változott.
1921-től, amikor Pozsony kivételével az országnak ezt a részét,
az Őrvidéket, Ausztriához csatolták, egyszerűen Burgenland lett.
Ha figyelembe vesszük, hogy ezen a 166 km hosszú területen,
Magyarország nyugati végvár vidékén, egykor valóságos várlánc állt – Fraknó
(Frochtenstein), Kabold (Kobersdorf), Lánzsér (Landsee), Léka (Lockenhaus),
Borostyánkő (Bernstein), Szalónak (Városszalónak, Stadt-Schlaining), Németújvár
(Güssing) stb. –, a hivatalból kiötölt német nevet akár helytállónak is
mondhatnók.
A tartomány kelet, azaz Magyarország felé nyitott, nyugat,
vagyis Alsó-Ausztria és Stájerország felé, az Alpok keleti végének – a Lajta-,
Rozália-, Soproni-, Lanzsér- és Kőszegi-hegységnek – köszönhetően viszonylag
zárt.
A Lajta-hegység lábainál fekszik a tartomány tízezer lakosú
székhelye, Kismarton (Eisenstadt).
Kisebb tájegység a Fertő-tótól keletre fekvő Fertőzúg
(Seewinkel) és az ettől délre levő Hanság (Waasen).
Vizei az Ausztriában eredő, kelet felé tartó Lajta (Leitha),
Vulka (Wulka), Csáva (Stoob), Répce (Rabnitz), Gyöngyös (Güns), Pinka, Strém,
Lapincs (Lafnitz) és Rába (Raab).
Nemkülönben a 35 km hosszú, jégkorszakból származó, jelentős
idegenforgalmi vonzerejű Fertő-tó (Neusiedler See), Európa egyik legnagyobb
tava.
A Mátyás király és IV. Habsburg Frigyes közti háború idején
elpusztult magyar lakosság pótlására e végvidék földbirtokosai betelepítéseinek
„hála”, Őrvidék mai területén a magyarság hozzávetőleg már a XV. század végén
kisebbségbe került.
A németek által lakott terület határvonala lényegében az
idő tájt alakult ki.
A magyarlakta vidékek – Fertőzug, Kismarton környéke, Felsőpulya
(Oberpullendorf) és környéke, a Pinka völgye, Németújvár – kivételével, Őrvidék
többségében német nyelvű lett.
Borostyánkő vára
A Felsőőr (Oberwart) környéki legnagyobb magyar népcsoportot a
Pinka völgyi magyarság folyosója kötötte össze Nyugat-Dunántúl magyarságával.
Az 1529., 1532., 1664. és 1683. évi török hadjáratok, valamint a
magyarországi háborúskodások következtében a hadak útjai mentén, a
folyóvölgyekben és a medencékben lakó magyarság, Felsőőr és Felsőpulya
környékén kívül, majdnem teljesen elpusztult.
E két vidéken való megmaradásukat a nemesi jogok biztosították,
ami megakadályozta idegeneknek a nemesi birtokokon levő falvakba való
letelepedését, közös földjük vagy tulajdonuk megszüntetését.
A horvát menekülteknek az elnéptelenedett falvakba való
tervszerű telepítése 1533-ban, Kőszeg ostroma után kezdődött és elsősorban a
vörösvári (Rotenturm an der Pinka), a szalónaki, a rohonci (Rechnitz) és a
kismartoni birtokon másfél századig tartott.
A horvátok azonban nem csupán a néptelen falvakba telepedtek be,
hanem a lakatlan erdővidéken új településeket is létesítettek, mint pl. Újhegy
(Neuberg), Őridobra (Neuhaus in der Wart), Pónic (Punitz), Horváthásos (Kroatisch-Ehrendorf),
Lipóc (Steinfurt), Borosd (Weingraben).
Jurisics vár
A török hadjáratok és a II. Rákóczi Ferenc által vezetett kuruc
szabadságharc után, a XVIII. század első felében az elpusztult területekre,
elsősorban Moson megyében szinte kizárólag németeket telepítettek.
A földbirtokosok azonban egyes helyeken, mint pl. Felsőpulyán
1747-ben, magyarokat is letelepítettek.
Az 1773. évi népszámlálás idején a mai Őrvidék, a kisebb-nagyobb
horvát szigetek kivételével, elnémetesített terület volt, és csupán tíz településen
lakott magyar többség.
A XVIII. század második felében a gabonatermesztés
föllendülésének, Moson vármegye kedvező földrajzi fekvésének, a szállítást
megkönnyítő Duna és a bécsi piac közelségének köszönhetően az ottani nemesi
birtokok – elsősorban a Fertőzugban levők – jelentős mértékben
szarvasmarha-tenyésztésre, gabona- és cukorrépa-termesztésre szakosodtak.
Az itteni birtokokra telepítendőket a Kapuvár környéki birtokok
lakosai és Csallóköz kisparasztjai közül toborozták.
A magyarok által lakott birtokok számának növekedése – 1784-ben
7, 1869-ben 14, 1930-ban 38 – lényegében a Fertő-tó és a mosoni Duna közti
vidéket tarka népességű területté változtatták.
Ugyanakkor a nemesi jogok 1848-ban való eltörlése nehéz
helyzetbe hozta a középkori határvédőknek – Felső-Őrség, Felsőpulya – az
Őrvidék középső és déli vidékén élő leszármazottait.
A közös földtulajdonjog megerősítette és megőrizte a magyar azonosságtudatot.
Eltörlése azonban lehetővé tette a németek letelepedését a magyarlakta
településeken.
Ezekbe a közlekedési és piacközpontokba, mint amilyen Felsőőr
és Felsőpulya, a németek a környező falvakból jöttek.
Több vegyes lakosságú faluban ez a letelepedés fölgyorsította a
magyarok elnémetesedését.
Vasjobbágyiban (Jabing) például a magyarság 1828. évi 57%-os
aránya 1880-ra 16%-ra, 1920-ra 8%-ra csökkent.
Fehérpatak - völgyi vár
Az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés fékezte az elnémetesedést.
1880-ban tartották az első, az anyanyelvet feltüntető
népszámlálást.
Ekkor az Őrvidék mai területének 266 000 lakosából 209 000
(78,8%) német, 11 162 (4,2%) magyar, 42 789 (16,1%) horvát volt.
A magyar állam megerősödésének tulajdoníthatóan német ki- és
magyar bevándorlás kezdődött.
Ezzel egyidejűleg a nem
magyarok elmagyarosodásának is köszönhetően 1880 és 1910 között a magyarok
aránya 4,2%-ról 9%-ra nőtt, a németeké 78,8%-ról 74,4%-ra csökkent.
Faluhelyt azonban az etnikai arányok száz év alatt, 1910-ig
bezárólag, nem sokat változtak.
Kivéve a Németújvár környéki horvátok lassú elnémetesedését és
néhány Moson vármegyei birtok megjelenését.
A magyar–német népességhatár ez idő alatt változatlan maradt.
A mai helyzethez hasonlóan, az ausztriai magyarok túlnyomó
többsége annak idején sem Őrvidéken, hanem a Lajtán túl, főleg Bécsben élt.
A császári székhely mágnesként vonzotta a magyar nemeseket, akik
magukkal vitték részben vagy egészében magyar személyzetüket is, a kedvező piac
pedig több ezer magyar kézművest csábított Bécsbe.
Az ott élő magyarok száma az 1840. évi tizenötezerről 1890-ig
harmincezerre, 1910-ig negyvenötezerre nőtt.
Az osztrák főváros és környéke hasonló hatást gyakorolt a
különböző nemzetiségű magyar állampolgárokra is, számuk 1910-ben elérte a 232
000-et.
Az Ausztria és Magyarország által elvesztett első világháború
után a Saint-Germaine-en-Laye-i béketárgyalásokon 1919. szeptember 10-én
Magyarország nyugati, többségében németek által lakott területét Ausztriához
csatolták.
Az erélyes magyar tiltakozás nyomán azonban a Sopronban és a
Pinka-völgyben tartott népszavazás Magyarország számára kedvező eredményének
köszönhetően „csupán” Őrvidék jelenlegi területe jutott osztrák kézre.
Somogyvári Gyula - Virágzik a mandula című regényében (1937) állít emléket a
Magyarországtól, Ausztriától független ún. Lajta menti Köztársaságért – az
osztrák bekebelezés ellen – küzdőknek.
A hatalomváltozás következtében a XVI. század óta nyelvszigetekben
élő őrvidéki magyarság államalkotó nemzetből nemzeti kisebbség lett.
Bár az új országhatár nem akadályozta az azelőtt kialakult
gazdasági, társadalmi és művelődési kapcsolatokat, az a társadalmi réteg,
amelyik elől a határ elzárta a magyar államot és nemzetet, és amelyik nem
bennszülött őrvidéki volt – a köztisztviselők, a hadsereg személyzete, a
vasutasok, a tanszemélyzet, a munkások egy része stb. –, nagy számban a mai
Magyarország területére telepedett át.
Emiatt Őrvidék magyar anyanyelvű lakosainak száma mintegy
tízezerrel, kb. 39%-kal kevesebb lett.
Ez az elvándorlás
különösen a szétszórtan élő magyarságot érintette érzékenyen.
Ugyanakkor az Őrség falvaiban élők száma alig néhány százzal
apadt.
Az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók, az őrvidéki magyarság
legalsó társadalmi rétegének létszáma a kivándorlás következtében csökkent
jelentősen. Ez a folyamat az 1920-as években, a mezőgazdaság gépesítése és a
jól fizető, elsősorban bécsi ipar miatt, tovább tartott.
Pálffy vár
A monarchia felbomlása után a magyar politikai menekültek nem
ellensúlyozták az Ausztriában és a Bécsben élő magyarság számának a
hazatéréssel és a kivándorlással járó gyors apadását.
Így pl. a Bécsben 1910-ben élő 45 000 magyarból 1923-ra 10 922,
1934-re 4844 maradt.
A kivándorlás és a statisztikai mesterkedések – például a
túlnyomó részben magyar anyanyelvű 6507 cigány, bevallása ellenére más nyelvi
csoportba sorolása – miatt az őrvidéki magyarok száma az 1934. évi népszámlálás
adatai szerint a fél századdal korábbi szintre, 10 442-re apadt.
Ekkor a német ajkú, főleg
köztisztviselők, kereskedők és kézművesek betelepedése következtében megszűnt a
legjelentősebb magyar település, az 1938-ban várossá nyilvánított Felsőőr
túlnyomó magyar többsége.
Ausztria 1938. március 12–13-i, a náci Németország általi
bekebelezése után Őrvidék magyarságának helyzete gyökeresen megváltozott.
A náci közigazgatás felszámolta Őrvidéket és Stájerország
(Steiermark), valamint Alsó-Duna birodalmi tartományba (Niederdonau
Reichsgaus) sorolta. Ezzel egyidejűleg bezárták a magyar egyházi iskolákat, a
náci propaganda és rendőrség pedig a magyar nyelv használatát a családi körre
korlátozta.
A magyarság addigi erős öntudata, beleértve a jelentős gazdasági
erejű földbirtokos nemességet is, valósággal elsorvadt.
Most ez utóbbiak is érezni kezdték a kisebbségi sors hátrányait.
Jelentős változás következett be a fiatalok gondolkodásmódjában,
akik elsősorban az iskola és a hadsereg egyre erősödő náci légkörében
szégyenletesnek kezdték érezni magyarságukat.
A második világháború után, annak ellenére, hogy Őrvidék, akár
Magyarország, szovjet megszállás alá került, a határt és annak átkelési
pontjait a Rákosi-féle kommunista rendszer lezárta.
Ily módon Őrvidék lakosságának, köztük magyarságának a
hagyományos központokkal – például Sopronnal, Szombathellyel – való természetes
gazdasági, társadalmi, emberi kapcsolata teljesen megszakadt.
A gazdasági csapás mellett a nemzeti tudatot érintő súlyos lelki
sebet okozott az, hogy a vasfüggöny és a magyarországi kommunista rendszer
lehetetlenné tette a közeli magyar oktatási intézményekkel azelőtt létező
kapcsolatot.
A magyarországi hatalomváltozás ráadásul kínos helyzetbe hozta
az őrvidéki magyarokat, mert magyar és kommunista rokon értelmű szó lett az
osztrák közvéleményben.
Másrészt az anyaország, amelyik gazdasági fejlődését tekintve Ausztria
mögé került, egy művelődési otthon meg a kommunizmus jelképévé vált.
Ezek után érthető, hogy azok száma, akik az 1951. évi
népszámlálás idején magyarnak vallották magukat – 5251 személy –, az 1934. évi
népszámláláshoz viszonyítva – 10 442 – a felére csökkent.
Még nagyobb fokú visszaesés következett be az osztrák állampolgár
bécsi magyarok számában – 1934-ben 1042, 1951-ben 384 –, akiknek jelentős része
egyszerűen eltitkolta magyarságát.
Kaboldi vizivár
Az 1955. évi nemzetközi egyezmény és a szovjet csapatok ezt
követő ausztriai kivonulása után bekövetkező gazdasági föllendülés és iparosítás
idején megélénkült Ausztria lakosságának, s ezzel együtt az őrvidéki
magyarságnak is a mozgékonysága.
E társadalmi változás következtében felbomlottak az elmúlt századokban
kialakult hagyományos falusi, nemzetiségi közösségek.
A mezőgazdasági tevékenységüket részben vagy teljesen feladó,
naponta vagy hetente az ipari központokba ingázó magyarok német nyelvkörnyezetbe
kerültek. Szülőhelyük elhagyása a német nyelv fokozott használatára
kényszerítette őket, s a fiatalok apránként nyelvet és műveltséget váltottak.
A magyar nyelv elhagyása a magyarországi kommunista rendszer
iránti általános utálatnak és annak is következménye volt, hogy így akarták
elkerülni a lehetséges hátrányos megkülönböztetést.
A magyar nyelvre immár nem volt szükség a gazdasági életben, az
iskolában, a munkahelyen, s a vegyes házasságban sem.
A magyarok és a németek közti házasságok felgyorsították a
magyarság beolvadását.
Alsóőrött (Underwart), a legnagyobb őrvidéki magyar faluban a
vegyes házasságok aránya az 1949 és 1958 közötti 19%-ról 1969 és 1988 között
60,6%-ra nőtt.
A vegyes házasságok arányát a kisebbségi települések kedvező
gazdasági, munkavállalási lehetőségei és földrajzi helyzete befolyásolta.
A legtöbb német betelepülő két körzeti központba, Felsőőrre és
Felsőpulyára érkezett, amelyekben a XX. század elején a magyarság még
többségben volt. Emiatt a két helységben a vegyes házasságban élő magyarok
aránya 30-ról 38%-ra nőtt.
Egy 1964-ben a családnevet, a lakóhelyet, az eredetet és a
felekezethez való tartozást elemző felmérés 7600 főre becsülte az őrvidéki
magyarság számát, miközben az 1961. évi népszámlálás szerint Őrvidéken 5642
magyar élt.
Az 1956-os forradalom vérbe fojtása után Ausztriába érkező 181
000 menekült statisztikailag alig kimutatható mértékben növelte az ottani magyarok
számát – 162 000-en nyugatra távoztak, 7772-en visszatértek Magyarországra –,
így az 1951-ben kimutatott 5251-ből 1961-re 5642 lett csupán.
1971-ben a népszámlálás ugyan még 5673 magyar nemzetiségű
személyt mutatott ki, a beolvadás, a kedvezőtlen népesedési folyamat –
elöregedés, az emiatt növekvő elhalálozás –, a növekedő kivándorlás
következtében az őrvidéki magyarság száma 1981-ig 4147-re apadt.
Az őrvidéki helyzetet a bécsivel egybevetve kiderül, hogy ez idő
alatt az állandó bevándorlással pótlódó, osztrák állampolgárságú bécsi magyarok
száma az 1951. évi 384-ről 1971-ben 6099-re, 1981-ben 5683-ra növekedett.
Az 1981 és 1991 között Magyarországon bekövetkezett politikai
változások kedvezően befolyásolták, vagyis növelték az Őrvidéken és Ausztriában
élő magyarok öntudatát és a magyar nyelv hasznosságát.
Ugyanakkor a vasfüggöny leomlása után az Ausztriában letelepedő
magyarok – köztük számtalan erdélyi magyar – számának növekedésével az osztrák
állampolgár magyarok 63,1%-kal 19 638 főre, a nem állampolgárok 26,7%-kal 13
821 főre gyarapodtak.
A Bécsben letelepedett nem osztrák állampolgárok száma
megkétszereződött, a Bécs környékiek és az alsó-ausztriaiak száma 7,4-szeresére
nőtt.
A bennszülött őrvidéki magyarok száma, elsősorban Felsőőrött és
Őriszigeten (Siget in der Wart) 23,5%-kal, az osztrák vagy más állampolgárságú
magyarok száma 63,1%-kal nőtt.
Az 1991. évi népszámlálás idején a magukat anyanyelvük alapján
magyarnak vallók száma 33 459 volt. 58,7%-uk osztrák állampolgár.
Ennek csupán 20,2%-a, 6763 személy bennszülött őrvidéki.
Egyes feltételezések szerint azonban számuk tízezerre tehető.
Szalónaki vár
Az ausztriai magyarság túlnyomó többsége a Lajtán túl és
Őrvidéken egyaránt szétszórtan él.
36,7%-uk kis nyelvi szigetet alkotva három felső-őrségi
településen, Felsőőrött, Alsóőrött (Unterwart) és Őriszigeten.
Felsőőr 1592, Alsóőr 669, Felsőpulya 631, Kismarton 257,
Őrisziget 223 és Boldogasszony (Frauenkirchen) 215 fővel a legnépesebb őrvidéki
magyar közösség.
Bár az 1976. július 7-én kelt. ún. népcsoporttörvény a
magyarokra is kiterjed, az őrvidéki kábeltévé-társaság a csökkenő nézettségre
hivatkozva 1995-ben alaposan csökkentette a magyar nyelvű műsorokat közvetítő
csatorna adásidejét. Ez érzékenyen érintette az ottani magyar közösséget,
amelynek tájékozódása és nemzeti tudatának fenntartása szempontjából a magyar
tévéadás jelentős szerepet játszik.
Önálló magyar tannyelvű középiskola 1920 óta nincs Őrvidéken.
A felsőlövői gimnáziumban az 1981–1982-es tanévtől magyar nyelvű
tagozat, a felsőpulyai gimnáziumban az 1987–1988-as tanévtől ún. pannon osztály
létesült, melyben a magyar vagy a horvát nyelvet kötelező tantárgyként
oktatják.
1992-ben Felsőőrött kétnyelvű gimnázium létesült magyar és
horvát tagozattal.
Az óvodák többnyire német vagy vegyes nyelvűek.
Az iskolán kívüli magyar oktatás az ún. népfőiskolák keretében
történik.
Az ausztriai tanító- és tanárképző felsőoktatási intézményeknek
nincs magyar tagozatuk.
Az úgynevezett Burgenland régi magyar neve tehát Őrvidék.
Eisenstadt pedig
Kismarton.
Jó lenne, ha a magyar tömegtájékoztatásban ez tudatosodna, s
amennyiben szóba kerülnek, valamennyi őrvidéki település magyar nevével együtt
következetesen használnák, hiszen mint minden magyar helynév, ezek is nyelvünk
szerves részei.
Bár a XX. századi, az osztrákok által kitalált Burgenlanddal
ellentétben a román Transilvania magyar eredetű, Erdély középkori, latinra
fordított Transsylvania változatából való, ha Erdélyt valaki így említené,
mindenki fölkapná a fejét.
(Forrás: - Asztalos Lajos írása - Kolozsvár – erdélyigyopár)
"NEM AZ ATILLA ARANYKINCSEI HORDOZZÁK AZ ÁRMÁNY ÁLNOK HALÁLÁT , HANEM AZ EGYSZERŰ NÉP AGYAG EDÉNYEI, S ÁLTALUK
A HÁZAIKBA VALÓ BETEREMTETTSÉGEIK!
A HÉTKÖZNAPI SZERSZÁMAIK, A NÉPMŰVÉSZETÜKBEN, NÉPI HÍMZÉSEIKBEN
JELEN LÉVŐ VIRÁG ÉS ÁLLAT HÍMZÉSEIK, ÉS AZ AZ INTELLIGENS ÉS TUDATOS NAGYSZERŰ
ÉRTELEM, MELY FELISMERI ÉS MEGLÁTJA A RÜGYBEN A VÉGTELEN ÉLETTEREMTŐ ATYA ÉS
ANYA EGYSÉGÉT ...
AZ EGYIK RÜGYBŐL TÁPLÁLÓ LEVÉL LESZ - A SZER - ETET, ÉS A MÁSIKBÓL VIRÁG PATTAN KI,
MELY MAGÁBAN HORDOZZA A MAGKEZDEMÉNYT,
AZ ÚJ ÉLET ÚJ REMÉNYSÉGÉT...
… ÉS ELMONDHATÓ, HOGY EGY AZ ISTEN! …
…MERT MEGVAN EGY ÁGON MIND A KÉT MINŐSÉGŰ RÜGY, VAGYIS ÉLETTEREMTÉS!"
- Gábor Kati -
NÉPMŰVÉSZETÜNK VÉDELMEZ MINKET
A népművészetünkben jelenlévő képi információ a Világegyetem élő (és azon túli) szerkezetét jelenítik meg előttünk, bennünk.
Amennyiben ezek a képek a neuron-hálózatunkban is benne vannak (gondolunk rájuk), úgy az Ősi Intelligencia élő nyomait hordozzuk.
Ebben a megközelítésben védelmet is jelentenek!
Úgy védelmez, hogy ismerjük, tudjuk, megértjük, használjuk, beépítjük mindennapjainkba őseink tudását.
Életünk részévé tesszük újra....és rezgésszinten uraljuk is.
Így a formákon, motívumokon, ezek ismeretén, tudásán és azok erőin át védelmet is jelentenek számunkra, hiszen a Forrás erejében élünk.
...és akkor még nem is szóltunk a népmeséinkről, szólásainkról, közmondásainkról, népdalainkról, néptáncunkról, gyógynövényeinkről, gyógyvizeinkről, rovásírásunkról stb. melyek szintén az ősi tudásunk részei.
Mind - mind fontos, és a teljességhez tartozik!
További:
- Október - a szüreti hónap - A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok:
- Eleink hagyománya - A pásztorok művészete - Eszközeik:
- November - Szent András hava:
- Az őrségi = ősrégi jelkincs: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/az-orsegi-osregi-jelkincs.html
- Az Ige, a SzékelyMagyar Rovásírás
feltámadott... 1-2. rész:
- A magyar népviselet és a szakrális
geometria:
- Az ősi Székely - Magyar rovásírás titka - A kódolt nyelv
- Magyar mitológia és rovások - Világfa -
Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:
- A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!
- Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel:
