Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel
kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán,
békében meg olyan, mint a kegyes pásztor.
Egykor ezt énekelték róla:
Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok közt fényes csillag.
Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép
László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget.
Mint a juhok a jó
pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához.
Szent László pedig Istenhez
könyörgött, tőle várt segedelmet.
Isten éjszaka álmot küldött a királyra.
Egy
angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta:
- Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás
nélkül bocsásd el nyílvessződet.
A vessző megmutatja, mit kell tenned.
Amikor
László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta
íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt.
A nyílvessző messze
szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a
döghaláltól, s azóta is Szent László füvének nevezi a nép.
SZENT LÁSZLÓ FÜVE
latinul: Gentiana cruciata
Egyéb nevei: keresztes tárnics, Szent László-tárnics, szent László
király füve, keresztfű
A „pestisfüvek” egyike.
Latin neve onnan ered, hogy Gentius
illír király használta először pestis gyógyítására.
A magyar nevét László királyról kapta, aki a Kárpát-medence
legszeretettebb királya volt.
A keresztes tárnics hazánk hegyeinek megbecsült növénye, de
elvétve nő, s védett növény.
Az első, a szakkarai piramis építésénél használtak először
méretre szabott kőtömböket. A történelem első vallásos szövegeit itt vésték föl
hieroglifákkal a kamrák falaira.
Egy hatalmas földalatti komplexumot
építettek, ide.
12 emelet mély volt, kamráit és folyosóit pedig az első, ember
által előállított égetett csempék díszítették.
Ezekben a kamrákban több mint 40
ezer alabástrom tálat, korsót és csészét találtak.
Mire szolgáltak?
És vajon
miért dolgoztak olyan keményen, hogy 30 méterrel a föld mélyén alagutakat,
kamrákat és termeket építsenek?
Hogyan világították meg ezeket a termeket,
miközben feltették a falakat díszítő csempéket?
A felszínen található épületek
vajon miért olyan hatalmas tömegű építmények, melyekből látszólag semmi hasznuk
sem volt?
Miért vájt ki, és mozgatott meg egy 4 milliós létszámú társadalom
több mint 1 millió tonna követ, hogy megépítsen egy ilyen kifinomult építészetű
komplexumot?
Miért készítettek gondosan megmunkált oszlopokat, véseteket és
domborműveket csak azért, hogy kidíszítsenek egy olyan homlokzatot, amely
mögött nincsen semmi?
Hogyan tudott egy magasan fejlett új technika megjelenni
egy ilyen racionálisan megmagyarázhatatlan dologgal együtt?
IMHOTEP
Szakkara Egyiptom egyik legnagyobb rejtélye.
Története a
leghihetetlenebb válaszokat fedi fel, kezdve a sokoldalú géniusszal, a
fantasztikus férfival, a komplexum építőjével és az építés irányítójával.
Ez az
építész Imhotep.
Nevének jelentése: “Aki békében közlekedik”.
Ő volt a Hórusz
Szeme Misztériumiskola főpapja, aki fontos szerepet játszott az emberiség
történelmében.
A III. dinasztia korában, Kr.e.2800 körül uralkodó Dzsószer
(Djoser) fáraó
építésze és kancellárja volt.
Imhotepet, akit a Memphis-i
hagyomány Ptáh isten fiaként tisztelt, az írnokok védőszentjének tartották.
A
szobrok egy része egyszerű emberként egyszerű papi ruhában ábrázolja.
Ő volt az
építészet atyja.
A fától és a napon szárított agyagtéglák használatától
eljutott a méretre szabott kőtömbökig.
Ő tervezte az első olyan oszlopokat,
amelyekre lótuszvirágokat faragtak.
Szakkara építészeti harmóniája és a
legkifinomultabb megoldások bizonyítják mesteri szakértelmét.
Ő volt az
emberiség történelmének első, isteni rangra érdemesült orvosa.
A világűrrel, az
idővel, a térfogattal, a betegségek természetével, isten létezésével, a
halhatatlansággal kapcsolatos gondolatoknak szentelte magát.
Megfogalmazta az
egyiptomi civilizáció fogalmi alapját, az egyebek között a tudat fejlődését az
igazság, az igazságosság, a harmónia és egyensúly, a “Maath” felé.
Platón
szerint Imhoteptől ered az a történet, amelyet az egyiptomi papok Atlantiszról
meséltek.
Asztrológusként és asztronómusként ő készítette el az első
rendszeres feljegyzéseket az éggömbről és az első térképeket a csillagképekről. Ismerte a napéjegyenlőségek tengelyforgását, és a korok változását felhasználva
ő határozta meg a reveláció állomásait az egyiptomi civilizáció spirituális
fejlődésében.
Imhotepet azonban orvosi képességei tették félistenné. Csupán 50
év telt el halála után, amikor Mükeinosz fáraó templomot épített a
tiszteletére. Temploma zarándokhellyé vált, ahol csodálatos gyógyulások
történtek.
A görögök, akik Egyiptomban tanultak, és mindennek új nevet adtak,
Aszklépiusznak, vagy Eszkulápiusznak hívták, hogy hangsúlyozzák orvosi
eredményeit.
Nevezték Hermész Triszmegisztosznak, azaz Háromszor Nagynak is
filozófiai és fizikusi tehetségéért, és amiért felfedte az univerzum működését.
Imhotep volt az első, aki összegyűjtötte a betegségek
felismerésével és gyógyításával kapcsolatos tudást.
A pálca, amelyre kígyó
tekeredik, és ma az orvoslás szimbóluma, Imhotep jelvénye volt.
Azzal mérte az
életenergia mennyiségét, amelyet egy ember megtanul feldolgozni.
Tudta, melyik
idegközpontot, vagy csakrát használja az ember ennek az energiának a
feldolgozására, és hogy hol van a sejtekben elektromágneses egyensúlyhiány.
Úgy
gyógyított, hogy megnövelte az aura vagy a beteg elektromágneses mezőjének
rezgési frekvenciáját.
Visszaállította a csakrák egyensúlyát, hogy a beteg
szervezetet ismét ellássák életenergiával.
A pálcában két kígyó találkozik a 7 csakránál, a gerincen lévő 7
idegközpontnál, amely felfogja és szétküldi az energiát.
A két kígyó az
univerzumot létrehozó két ellentétes mozgást és elektromos pólust jelképezi.
A
két kígyó egy ellentétes töltésű részecskepárokból álló energiaoszlopot fog
közre.
A részecskék semlegesítik egymást – ez az egyetlen módja a
megvilágosodásnak.
Ez jelképezi a kundalinit, az életerőt, amely felfelé kúszik
a gerincoszlopon. A tudás mára elveszett, de a forma továbbra is a gyógyítást
szimbolizálja.
Imhotep szobra a Louvre-ban.
Azok a kísérletek, amelyekben
elektromos tekercsként használták ezt a formát, azt derítették ki, hogy
rejtélyes tulajdonságokkal bír.
Amikor elektromosságot vezetnek bele, nem
keletkezik elektromos mező, bár minden frekvencián és hullámhosszon rezonál.
Az
egyiptomiak radioelektromos jelek fogadására és kibocsátására tudták használni.
A … papiruszból tudjuk, hogyan vegyítette Imhotep az orvoslást és a varázslatot. Receptjei és gyógyító formulái tele voltak imádságokkal és varázsigékkel.
Úgy
vélte, hogy az orvostudomány nem tud gyógyítani a szavak energiája által
közvetített erő nélkül.
Tanításai nemzedékről nemzedékre, évezredeken keresztül
titokban öröklődtek.
Az ő tanai képezik a gnosztikusok, a templomosok, az
illuminátusok, a rózsakeresztesek és a szabadkőművesek tudásának alapját.
A
görögök e tanokat hermészi elveknek nevezték.
Imhotep számos papiruszon és
agyagtáblán hagyta őket az utókorra.
Egyik tanítása szerint a világegyetem
Isten elméjében létezik, és minden ember ezeknek a gondolatoknak egyike, de
egyúttal maga is képes a gondolkodásra.
A valóság egy nagy rendszer, melyben
minden kapcsolatban áll egymással, és tudattal bír. Imhotep tanító volt.
A hieroglifák kőbevésését, írását is tanította, és ezzel
létrehozta a történelem első vallásos szövegeit.
Imhotepet Toth-tal, az isteni
elvvel hozták összefüggésbe, akit egy íbiszfejű ember, az isteni ige, a szavak
teremtője jelképez.
Kétségtelen, hogy Imhotep különleges lélek volt.
Idővel
alakja mítosszá vált, és különböző neveken az istenséggel azonosították: Toth,
Merkúr, Pecapuatl, Escapulatus, Hermes Trismegistos, a Háromszor Nagy.
A
hermészi kifejezés a titkos bölcsesség szinonimájává vált, amely egykor a Hórusz
Szeme papjait foglalkoztatta. Ezek egyik főpapja volt Imhotep, Aki Békében
Közeledik.
Az építkezés helye
Imhotep volt az, aki eldöntötte, hová építsék a Szakkarai
Piramist.
A komplexum a keleti 31. és 32. hosszúsági fok, valamint az északi
29. és 30. szélességi fok közötti területen található.
Az elkövetkezendő 400
évben csak ezen a helyen építettek piramisokat Egyiptomban.
Ez egy sivatagi
terület Kairótól 14 km-re délre, Memfisz, Egyiptom korábbi fővárosa mellett.
A
legdélebbre fekvő piramisok Meidumban, Havaraban és E-Laskumban vannak. Abu
Ravash-ban van a legészakibb piramis.
Ez a plató egész Gízáig nyúlik.
500
méterrel magasabban áll a folyó szintjénél, ami biztosította, hogy a folyó ne
áraszthassa el a földalatti helyiségeket.
Ezen a területen 8 kisebb piramis
található, amelyek a IV., V. és VI. Dinasztia alatt épültek.
A bolygó
elektromágneses mezejének egyik fő csomópontján helyezkednek el, ott, ahol a
Föld energiáját a legjobban ki lehetett használni arra, hogy egy kőtömb rezegni
kezdjen. Ez az a hely, ahol a bolygó legerősebb mágneses jelenségei
előfordulnak.
Itt található a bolygó egyik csakrája, ezen a helyen halad át a
földáram, a Földnek az a negatív töltése, amely az életenergiát hordozza.
Itt
van az ún. Lí-vonalak nagy csomópontja, ahol a kvarckristályban gazdag kőtömeg
molekuláris súrlódásának eredményeképpen negatív statikus energiát hoz létre.
Itt a levegőt négyzetméterenként 500 V-os pozitív töltésű áram hatja át, ami
ötszöröse a szokásosnak.
Ez egy olyan hely a bolygón, ami növeli az Imhotep
által épített piramis energetikai hatásait.
Szakkara elhelyezkedése alapvető
fontosságú volt a piramisnak, mint elektromos kondenzátornak a használata
szempontjából, ugyanis befogta a piramis felszínét borító mészkőlapok
kvarckristályaiban lévő pozitív energiát.
Szakkara, a temető mai arab elnevezése
az óegyiptomi Sokaris név átvétele.
Sokaris a halottak és mesteremberek
elnevezése.
Jelképe a sólyom.
A misztérium
Ha megvizsgáljuk a tudat megvilágosodásához vezető kvantumutat,
látni fogjuk, hogy erről a fejlődési útról számos kiemelkedő tanítvány beszélt.
Ezek egyike Jézus volt.
Ő azt mondta, hogy ha szeretetben követjük a fény és a
rezgés útját, akkor még nagyobb dolgokra leszünk képesek.
Jézus a fény
szubatomi részecskéinek, az univerzumot létrehozó erőnek a használatáról
beszélt. Többezer évvel Jézus előtt a Hórusz Szeme bölcs papjai ennek a
tudásnak a segítségével gyorsították fel a tanítványaik fejlődését.
Hatalmas
piramisokat, kvantumgépeket építettek, hogy örvénylő energiaoszlopokat hozzanak
létre, mellyel növelni tudták tanítványaik rezgési frekvenciáját.
Olyan
központot építettek, ahol kommunikálni tudtak a magasabb dimenziókkal.
Ez
lehetővé tette, hogy a magasabb fejlettségű beavatottak megtapasztalják a fény
útját, és tudást kapjanak a legfejlettebb lényektől, a tudás magasabb szintjén
álló tanítóktól.
Fizikai síkon az elektromágneses ösvények és a szupravezetők
létrehozásával könnyebbé tették templomaik megépítését, melyek a Hórusz Szeme
Misztériumiskola élő könyvei voltak.
Szakkara részecskegyorsító energiát
termelt, amely az Univerzum legmagasabb frekvenciájú és rezgésű energiája. Semleges energia.
Részecskepárokból áll melyeknek egymást kiegészítő ellentétes
töltésük van.
Mivel semleges energia, nem hoz létre ellenállást, és a fény
sebességének 27-szeresével halad.
Ez a gondolati energia.
A szeretet magas
frekvenciáján rezeg.
Ezt az energiát használta Jézus is, amikor a csodáknak
nevezett nagyszerű tetteket hajtotta végre.
Bebizonyította, hogy az agy magas
frekvencián rezegve irányítani tudja a gondolati energiát, és ezzel növeli a
beteg emberek életenergiáját, hihetetlen gyógyításokat hajt végre, akár a
halálból is visszahozza őket.
Vagy, hogy addig növelje a víz frekvenciáját, míg
bor nem válik belőle.
Fejlettségi szintjétől függően minden tárgy és lény,
különböző frekvencián rezeg.
Szakkara hatalmas elektromágneses mezőt és olyan
hangokat hozott létre, amelyek különböző frekvencián rezegtek.
Formája termelte,
és befogta az energiát.
Az elektromos részecskéket örvénylő oszlopba rendezte,
amely a fénysebességnél gyorsabban terjedő energiát hozott létre.
A piramis számos frekvenciát hozott létre, és így lehetővé vált,
hogy a különböző fejlettségi szinteken lévő tanítványok a szokásosnál magasabb
frekvenciára hangolódjanak, és azon rezegjenek.
Ez növelte mentális
energiájukat és aurájukat, vagyis saját elektromágneses mezőjüket.
A
tanítványok ugyanakkor intenzív felkészítést is kaptak, amely 21 éves korukban
lehetővé tette a számukra, hogy tudatukat a valóság magasabb dimenzióiba
emeljék.
Az életenergia magasabb szintjeinek következtében a szeretetenergia
felébreszti a telepátiát.
A tanítvány érzékennyé válik a szférák zenéjére, az
aurát, vagyis az embert körülvevő elektromágneses mezőt alkotó szubatomi
részecskék táncára.
A szakkarai kvantumgépezet felgyorsította a spirituális
fejlődés folyamatát.
Lehetővé tette, hogy a különböző tudati szinten álló
tanítványok megtapasztalják rezgésszintjük ideiglenes megnövekedését.
Meditációval és az arra való felkészüléssel, hogy békében és harmóniában
éljenek, hogy tiszteljenek mindent, a megtapasztalt rezgésszint állandóvá vált.
A legfejlettebb tanítványok magas rezgésszinten maradtak.
Utaztatni tudták tudatukat időben és térben, és látták a reinkarnációk
láncolatát, amely eljuttatta őket idáig.
E fejlett tanítványok látni és
érzékelni tudták a 3. dimenzión túli valóságokat az emberi lények fejlődésének
következő fejlődési fokán: a magasabb szintű testvérek, vagy a megvilágosodott
szuperlények világában, akik már túlléptek ezen a fejlődési szinten, és
hozzájutottak a tudáshoz.
Az ilyen valóságokba betekintve Imhotep azt mondta:
“Mint fönt, úgy lent.” vagy ahogy Jézus mondta: "Atyám házában sok hely van."
Kapcsolat van a valóság különböző szintjei között.
Azt tanította. hogy a
fizikai szintet, ami a legnyilvánvalóbb a mi korlátolt érzékeink számára,
elemezni lehet, hogy megtudjuk az igazságot az általunk nem érzékelt többi
valóságszinttel kapcsolatban.
Azok a beavatottak, akik megtapasztalták a
következő dimenziót, visszajöttek, hogy szeretetet sugározzanak, és meghozzák a
tudást alacsonyabb szinteken lévő társaiknak.
Ez – a saját tapasztaláson alapuló – igazolás magabiztosságot
kölcsönzött az egyiptomi társadalom piramisrendszerének minden szintjén.
Mindenki megtapasztalta, hogy a világegyetem számos szintből áll.
A szakkarai
komplexum kommunikációs központtá alakult, ahol a világegyetem legmagasabb
valóságait lehetett megtapasztalni.
Erről az első dinasztiák piramisainak falain
található vallási szövegek számolnak be.
A mennyország nem ebben a fizikai
dimenzióban létezik.
Magasabb dimenziókba tartozik, ahol a szeretet magas
frekvenciája rezeg.
A piramis bejutást biztosított a szuperlények, a magasabb
szinten lévő megvilágosodott testvérek dimenziójába, azokéba, akik már éltek a
Földön, és eljutottak a valóság egy magasabb szintjére.
A komplexum másik rendeltetése az volt, hogy az ionok
feltöltésével elektromágneses ösvényeket hozzanak létre, melyekben a kőtömböket
nehézség nélkül tudták a templomok építési helyére szállítani.
Az emberek
levitálnak.
Az egyiptomi papok felfedték, hogy a világegyetemben két
energiapólus van: a szeretet és a félelem.
A legalacsonyabb rezgési
frekvenciája azoknak van, akiknek a tudata kevés fejlődésen ment keresztül, nem
sok élete volt a földön, nagyon kevés tudást szereztek.
Életüket a félelem és a
fájdalom uralja. Még mindig az élet pokoli szakában járnak.
Azok, akik már sokszor újjászülettek, tanultak választásaik
következményeiből, fokozatosan megnövelték rezgési frekvenciájukat,
életerejüket.
Megtanultak, tisztelni, nem hibáztatni, valamint békében és
harmóniában élni.
Mivel több igazolt tudás van a birtokukban, megértik a
szeretet jelentését, a szeretet frekvenciáján keresztül nézik a mennyországot
és az életet.
A tudás révén a papok felgyorsították tanítványaik fejlődését.
Arra tanították őket, hogyan múlják fölül az EGO-t, és hogyan érzékeljék a
magasabb rezgésű frekvenciákat.
A tanítványok sok éven át tartó képzés során
megértették, hogy az élet a tudást elősegítő folyamat.
Saját bőrükön szerzett
tapasztalataik megtanították őket arra, hogy az ember csak a szeretet révén
válhat szuperlénnyé.
A szeretet semleges.
Nincsen polaritása.
Nagyon magas
frekvencián rezeg, energiájának nincsen tömege, és egy olyan spirituális és
mentális szinten van, ahol létezése a szemlélő akaratától függ.
A piramis felépítése
Hogy megértsük ezt a rejtélyes helyet, visszamegyünk az időben
ahhoz a pillanathoz, amikor még csak egy hatalmas sivatag volt a helyén.
Imhotep hozzálátott a hatalmas földalatti komplexum, Szakkara
építésének első szakaszához.
Aknát kezdtek ásni a sziklatalapzatba - ez volt a
komplexum gerincoszlopa.
Az akna 30 méter mély, olyan magas, mint egy 12
emeletes épület.
Alapja egy 10 méter oldalú négyzet.
Az egyik elmélet szerint a piramisok tükörképek, egy virtuális
formát hoznak létre a föld alatt.
Létrejön az antianyagnak nevezett fogalom.
Egy kamrán keresztül, amely a piramis alatt található, bejárat nyílik egy
párhuzamos valóságba, a fizikai világ elektromágneses tükörképébe.
Az idő itt a
jövőtől a múlt felé halad.
Valamilyen fizikai, vagy metafizikai oknál fogva az
akna mély, és bár kemény gránittalapzatba vájták, az ember által használt első
téglákkal borították.
Ez volt az első alkalom, hogy egy elemet ismétlődően
használtak, egy kis kőtéglát a nagy munka során.
Ami különös, hogy nem
sziklákból vágták ki őket.
A Nílus-folyón, az asszuáni vízesés közelében, a
Seschel-szigeten találtak egy sztélét, amelynek hieroglifáit Imhotep írta.
Ez
egy olyan beton képletét tartalmazza, amely, amikor megszárad, kőnek néz ki és
kőkeménységű.
Egy francia tudósokból álló csoport, melynek vezetője Joseph
Davidowicz vegyész, felfedezte, hogy ez a keverék kvarckristályokban gazdag
agglomerátumot hoz létre, amely elektromosságot tud termelni, a molekulái egy
bizonyos módon rezegnek.
Az egyiptomiak összetört kagylókat és fosszilis maradványokat,
magas kvarc- és alumíniumtartalmú homokot, előzőleg kiégetett mészkövet,
sziksót és vizet kevertek össze.
Ez a keverék nátronlúgot eredményezett, mely
reakcióba lépve a nílusi homokban található alumíniummal, nátrium-aluminátot
hoz létre.
Égetett mész hozzáadásával nátrium-alumínium-szilikátot kaptak,
valamint gyorsítóként réz-arzenátot adtak hozzá.
Ebből a keverékből öntötték ki
a templomaikhoz és piramisaikhoz használt kőtömböket.
Az első kőtömbök
formaként szolgáltak az újak számára, és így olyan pontos illesztéseket hoztak
létre, amelyek közé még egy késpenge se fért be.
Miután a földben lévő 30 méter mély aknát kibélelték téglával,
alagutak és csatornák egész rendszerét vájták a sziklába.
A kamrákat
fokozatosan növekvő számban, a fő pontok irányában alakították ki.
Egy kamra
volt az akna mellett, kettő kelet felé, három nyugat felé, négy északra, öt
pedig délre nézett.
Mindegyik csoport belülről egy másik, egyre magasabb
frekvenciájú hangot bocsátott ki az elektromágneses frekvencián belül.
Mindegyik kamrán belül több ezer alabástrom edény volt, amelyek
ugyanarra a zenei hangra hangolva rezegtek.
Az edények formája és a bennük lévő
folyadék határozta meg azt a zenei hangot vagy rezgési frekvenciát, amelyre a
kamra hangolva volt.
Az E-hang 3 kamrában rezgett.
Ez volt a belépő szint a
legtöbb kezdő számára.
A D-hang felett rezegtek, ez volt az első szint
megékezésükkor.
Az F-hang 4 kamra edényeiben rezgett.
A G-hang 3 kamra
edényeiben, az A-hang 2 nyugati kamrában.
A főkamrában pedig , egy egy darabból
álló alabástrom szarkofágban a legmagasabb szinten lévő tanítványok elérték a
H-hangot, majd onnan magasabb dimenziókba jutottak.
Ezeket a kamrákat kék kamráknak nevezik.
Falaikat a történelem
első kerámiacsempéi borítják.
A türkizkék különböző árnyalataiban pompáznak.
Belül újoncokból álló párok meditáltak olyan rezgésszintekre hangolódva,
amelyek egyre magasabbá váltak.
Imhotep leírta az Univerzum 7. törvényét:
Minden a nemeken
alapul, mindennek vannak férfi és női alapelvei.
Ez minden síkon megnyilvánul.
Amikor párokként beléptek, az újoncok egyensúlyba kerültek.
Semlegessé vált az elektromágneses mezőjük, mivel a férfiaké az óramutató
járásával megfelelő irányban, a nőké pedig azzal ellentétes irányban forog.
Felfedezték, hogy a csempék szupravezetők.
Nem hoznak létre
ellenállást az elektromos töltéssel szemben.
Valószínű, hogy miután működni
kezdett a komplexum, az örvénylő oszlop módosította a molekulákat, és
semlegessé tette őket.
A technológiát és a kék szín eléréséhez szükséges
keveréket Imhotep találta fel.
A híres egyiptomi pép szódabikarbónából,
agyagból, káliumból, kovaföldből és réz-bikarbonátból álló keveréke adja ezt a
jellegzetes egyiptomi türkizkék színt, amelyet sok kerámiatárgynál még ma is
alkalmaznak.
A kerámiacsempéket boltív-alakban helyezték el.
Ez a forma
minden élőlény gerincoszlopát jelképezi.
Ez a forma energiát ad az egész
szervezetnek.
Ptáh-nak, az Univerzum teremtőjének jogara is a gerincoszlopot
mintázza.
Ezt a formát alkalmazták az oszlopokon is, melyekkel a nehéz köveket
lebegtették az elektromágneses ösvényen.
A Hórusz Szeme Misztériumiskola papjai nagyon fejlett
technológiai tudással rendelkeztek.
Elő tudták idézni ezeket a fizikai
eseményeket, és ezer fokos kemencékben fel tudták forrósítani a kerámiákhoz
szükséges zománcot is.
Voltak kőbevésett, erősen domború képeik, amelyek
Dzsószer fáraót ábrázolják a Heb-Seb rituális fiatalító ünnepség közben.
A
fáraó fehér koronát, az Egyiptom feletti uralom jelképét viseli.
Szakkarában
voltak olyan szobrok is, amelyek berakott szemei a megszólalásig hasonlítottak
az emberi szemhez, ilyen volt az ülő írnok,
vagy a Ká-Áper nevű pap szobra is.
Ez a művészeti forma csak a civilizáció kezdetén létezett, a későbbi korokban
soha többé nem jelent meg.
Északra volt a földalatti komplexum bejárata.
Az akna aljából
emelkedett egy nagyon magas létra, amely a termeken keresztül a felszínre
vezetett.
Az akna körül, pontosa a földalatti komplexum felett építettek egy
kemény talapzatot ugyanolyan téglából, mint amilyenekkel az akna falait fedték
be. 5 méterrel a kamrák alatt ástak 11 merőleges gödröt. a 35 méteres
mélységben lévő függőleges gödrökből 11 folyosó ágazott el más kamrákba,
amelyeket stratégiailag az 5 méterrel feljebb fekvő kék kamrák alá helyeztek.
Ezeken a folyosókon több mint 40 ezer alabástrom vázát találtak.
Az egyik váza egymillió év szimbólumát jelképezi Alsó- és Felső-Egyiptom két
trónjával. A bölcs Imhotep egyik neve Vázakészítő volt.
Ezeken a folyosókon több ezer váza rezgett az F-hangra, amely
bolygónk rezgési frekvenciája.
A folyosók a piramis rezonátoraiként
viselkedtek, a létrejövő hang betöltötte a piramist.
Az alabástrom olyan anyag,
amely rezegni és rezonálni tud, ha olyan erőt alkalmaznak, amely egybeesik a
saját rezgési frekvenciájával.
Az edények által előidézett rezgésnek magas
frekvenciája volt, attól függően, hogy milyen rezgésszintre volt szükségük a
kijelölt kamrában.
Az elektromágneses frekvencia ugyanezt idézte elő.
Az újoncokból álló párok beléptek a kék kamrákban, hogy a
piramis hatalmas, erős hangjára meditáljanak, miközben egy zenei hang rezgett
körülöttük.
Ez a hang minden alkalommal megemelkedett, és magasabb hangon
rezgett.
Ily módon hozzászoktak a magasabb frekvenciákhoz és a rövidebb
hullámhosszú erőmezőkhöz: új érzékek ébredtek bennük, és érzékenyebbé váltak a
fényre.
Miközben meditáltak a kék kamrákban, ráhangolódtak az alabástrom
edényekből jövő hangokra, és hatott rájuk az elektromágneses mező, így az újoncok
megnövelték rezgési frekvenciájukat.
Ez megnövelte életenergiájukat, aurájukat,
és lehetővé tette, hogy megtapasztalják más valóságok létezését.
A hangok és
rezgések ráhangolódtak minden csakrájukra, és fokozatosan rávezették őket arra,
hogy tudatában legyenek a magasabb frekvenciáknak és a fizikai szinten túli
élményeknek.
Miután a földalatti építkezés befejeződött, az akna nyílását
kőlapokkal fedték be.
Ezzel valódi földalatti obeliszkké változtatták, melynek
a föld felszínén elhelyezkedő piramis a teteje.
Az alakzatok nagyon
hasonlítottak a Mastabákhoz, a királyi sírokként használt építményekhez, ezért
a piramist össze lehet téveszteni egy sírral (pl. Maidumban). Napjainkban még
mindig lehet látni ezt a Mastabát a lépcsős piramis szerkezete alatt.
Ezzel tehát befejeződött a földalatti építkezés első szakasza.
Megépítették egy hatalmas, háromdimenziós processzor első fázisát, hogy
felgyorsítsák az emberek fejlődését, és fénynél gyorsabb energiát hozzanak
létre a kvantumfizika egyik alapvető technológiájának a segítségével.
Ezután elkezdődött a második szakasz, és megépítették a nagy
özönvíz utáni első piramist, amely lépcsős piramis volt.
Ez pontosan feleakkora
és feleolyan súlyú volt, mint a tervezett végső piramis.
A függőleges aknát borító első alapzaton nagyobb téglákból
építettek négy szintet.
Mindegyik 11 méter magas volt.
Ez lett a
lépcsőspiramis.
Az első piramis 44 méter magas volt.
Egy nagy halom tégla,
amely kvarcban gazdag olvasztott kőből készült.
A kvarcmolekuláknak tetraéder
formájuk van. ez a természet 5 alapvető formájának, a Platóni formának az
egyike.
A bolygó rezgése, szabályos lüktetése az elektromágneses mező egy
csomópontján rezgésre késztette a piramis tégláiban található
kvarckristályokat, valamint a földalatti kamrákban lévő alabástrom edényeket.
Ennek kettős: energetikai és hanghatása volt.
Az állandó mechanikai feszültség
alatt álló kvarctömeg súrlódást okozott a kristály tetraéderei között, ezért
azok a piezoelektromos hatás miatt negatív töltést hoztak létre.
A kőtömeg a
negatív energia hatalmas kondenzátora volt.
Kétféle kvarc létezik.
Az egyik az, amelyik negatív töltést hoz
létre, amikor rezeg. Balra forog, és az olvadt sziklában használták.
A másik
pozitív töltésű és jobbra forog, ez utóbbi a turai mészkőlapokban volt
megtalálható, és a piramis felületének borítására használták.
Imhotep kinyilvánította az Univerzum 3. törvényét: minden rezeg
és mozog, semmi sem marad mozdulatlan, minden mozog.
A részecskék rezgési frekvenciája alkotja azt az energiát amely
meghatározza a valóság állapotát: az anyagsűrűség elvét, a lélek rendkívül
magas frekvenciáját.
Minden rezeg a legalacsonyabb és legsűrűbb anyagoktól a
tiszta lélekig.
Ez az a törvény, amely meghatározza a különböző energiafajták
létezését a rezgésüktől függően.
Eszerint pedig van elektromos kémiai,
mágneses,gravitációs - és a fénynél gyorsabban terjedő energia, melyet
Szakkarában állítottak elő.
A téglaméretű mészkőkockákat turai mészkőlapok fedték, melyek
jobbra forgó kvarckristályokat tartalmaztak, és ezzel pozitív elektromos töltést
hoztak létre.
A kőkockák befedésekor habkőtömböket helyeztek el minden
vízszintes lap alá, hogy szigeteljék az elektromosságot.
Ezekre ragasztották a
Turából szárazó mészkőlapokat.
A köveket rézsútosan faragták meg, a függőleges
oldalon 73 fokos szögben álltak, a vízszintes oldalon pedig 22 fokos szögben.
Elválasztották egymástól a rezgő kő negatív töltését a turai mészkőlapok
pozitív töltésétől, amelyek befogták az atmoszféra pozitív töltését.
A piramis tehát két különböző töltésű ellentétes energiát tárol.
A négy oldal felületének kristályai az atmoszféra pozitív energiájából kapnak
töltést, míg a földi energiával kapcsolatban álló nagy kvarctömeg negatív
energiával tölti fel a molekuláit.
A 4. törvény kimondja, hogy minden kettős, minden poláris.
Ebben
a valóságban mindennek megvan a maga ellentéte.
A szélsőségek találkoznak.
A
két pólus ugyanazon dolognak, a forró és a hideg ugyanannak a hőmérséklet-nevű
dolognak a két szélsősége.
Világosság és sötétség, nagy és kicsi, puha és
kemény, fehér és fekete, zaj és csend, magas és alacsony.
A piramisforma alapvető fontosságú a kvantumgépezet működésében.
A vízszintes rétegek területe csökken, ahogy egyre feljebb jutunk, és különböző
erejű elektromágneses töltések halmozódnak fel.
Ugyanez történik a turai mészkő-felületeken.
Ez a tény, valamint a 11 függőleges akna a valódi obeliszkkel, melyet a piramis
É-D-i tengelyén kívül helyeztek el az elektromágneses mező egyik neuralgikus
pontján, kettős forgómozgásra készteti a felhalmozódott elektromágneses töltést.
A pozitív töltésű részecskék az óramutató járásával megegyező, míg a negatív
töltésűek az óramutató járásával ellentétes irányban forognak.
Ez
elektromágneses örvényt, a szubatomi részecskék tornádóját hozza létre.
A
részecskék ugyanis felgyorsulnak, amint a bolygó szabályos pulzusa állandó
frekvenciát hoz létre, és rezonancia alakul ki.
A centripetális és
centrifugális erő bizonyos sebességnél és frekvencián párba állítja az
ellentétes töltésű és mozgású részecskéket.
Ezek semlegessé válnak, majd új forgástengelyt
találnak 90 fokkal a piramis tengelyétől, és létrehoznak egy forgó oszlopot.
Ez
az oszlop olyan szubatomi részecskékből áll, amelyek párba álltak, majd
semlegessé váltak, és nagyon magas frekvencián mozogtak.
Ez az energiaoszlop
leszáll a bolygó kristálymajáig, és feljut egészen az ionoszféráig.
Ezek a
semleges, kiegyensúlyozott részecskék alkotják a fénynél gyorsabban terjedő
energiát.
Nem hoznak létre ellenállást ott, ahol mozognak.
Ők képezik az
alapját a szupravezető-jelenségnek.
A piramisban lévő energiaörvény felgyorsította a rezgési
frekvenciát, és egy magasabb szintű energiává alakította, a fénynél gyorsabban
terjedő energiává, amellyel a kvantummechanika foglalkozik.
A fénynél
gyorsabban terjedő energia rendelkezik a valóság legmagasabb rezgésével és
frekvenciájával.
Ez egy tudati energia, tudásenergia, akárcsak az az energia
amelyet az ember képez és használ az agyában, amikor feldolgozza gondolatait,
és amikor szeretetet sugároz.
A fénynél gyorsabban mozgó energiát és a függőleges oszlopokat
Nikola Tesla is tanulmányozta.
Ezt a jelenséget alkalmazta több mint 1600
találmányában, a villanymotorokban, rádiókban és a TV-ben, a Röntgen-gépben és
a radarban.
A Tesla-tekercseket használták a gépek elektromos működtetésére.
A
köteg örvényáramot hozott létre, amely egy rézhuzal-tekercsen átfolyó 12 V-os
áramot több ezer V-os árammá alakított át, amikor egy másik tekercsben
indukálták.
1942-ben Tesla vezette az ún. Philadelphiai-kísérletet, amely
hatalmas elektromágneses mezők segítségével rendezte az energiát párokba, és
hozott létre a fénynél gyorsabban mozgó energiát.
A kísérletben egy szilárd
testet részecskéire bontottak, majd máshol újra összerakták. A láthatatlansági
kísérlet során szétszedték az USS Elbridge nevű amerikai cirkálót, és 75 kilométerrel
odébb összerakták, csakhogy a rajta lévő emberek vagy meghaltak, vagy szörnyű
módon hozzáragadtak az anyaghoz.
Teslának volt egy titka.
Amikor a részecskék
újraszerveződnek, változások jönnek létre az anyagban. Tanulmányaiban arra a
következtetésre jutott, hogy az ún. tachionenergia 27-szer gyorsabban halad a
fénynél.
Ez a gondolati energia.
Einstein elmélete, miszerint a fény legnagyobb sebessége
másodpercenként 300 ezer kilométer, csak a valóságot alkotó egyik síkra
érvényes: az atomokból, elektronokból és protonokból álló anyag fizikai
síkjára.
Az Univerzumnak azonban három síkja van.
A kettős univerzum
alapját képező tachionok, a szubatomi részecskepárok nagyon magas frekvencián
állandó mozgásban vannak, és semlegessé válnak, amikor ellentétes töltéssel
találkoznak.
A hihetetlen gyorsasággal mozgó elemi részecskék alkotják a
szupravezető elemek alapját.
Semlegességük nem hoz létre ellenállást a
molekulákon áthaladó töltésben.
Ezen részecskék összetett elemére nem hat a
gravitáció.
Tömegüknek nincsen súlya.
Ez a tiszta energia.
A
kvantummechanikusok azt mondják, hogy ezeknek a részecskéknek nincsen tömegük -
csak úgy léteznek, mérni csak valószínűség számítással lehet őket, az pedig a
megfigyelő, vagyis az ember mentális szintjétől függ.
Imhotep tudta ezt és még sok olyan dolgot is, amelyről a mai
tudósoknak még nincs tudomásuk.
A kvantummechanika és a szupravezetés nagyon is
friss eredmények a fizika területén.
A lépcsős piramisnak négy szintje volt.
280 ezer köbméter kő
alkotta, melynek 450 ezer tonna volt a súlya.
Ez pontosan a fele a végső
piramis térfogatának és súlyának.
A piramis elé oszlopokat (Dzsed (Djed)
-oszlopok) helyeztek, hogy elektromágneses ösvényt hozzanak létre, mely elér
egészen Turáig.
48 oszlop
Innen szállították a köveket az építkezés befejezéséig.
Északi és nyugati irányban kiszélesítették az alapzatokat, a
déli és a keleti oldalt azonban érintetlenül hagyták.
175, Saqqara helységből - sír bejárata
Saqqara szó a sógorával hasonló
hangzású.
Egy kedves olvasónk hívta fel a figyelmet, hogy visszafelé olvasva
teljesen mást jelent. S a k a ra = A r a k á s.
Mit látunk e területen?
Kőrakásokat.
Szakkara egyiptomi falu Gíza
tartományban, Kairótól 30 km-re.
Itt található az ókori Egyiptom egyik
fővárosának, Memphisznek (Ménfőnek) legősibb temetője, 7 km hosszú (görögös
névvel) nekropolisza. jelentése: „a halottak városa”.
Egy kedves olvasónk, hozzászólásában
írta: "...a Giza értelmezése nem a gezaval függ össze
gizagizagizagizagiza~ azigazigazigazigaz ,olvasd ezt is ugyanúgy oda vissza
kedves baratom az igaz igaz igaz igaz igaz =giza....magyarul vannak de nem
mindenki tudja olvasni őket mert nem tudják hogyan kell....."
Giza tartomány Az Igazak tartománya is
jól érthető magyar nyelven.
A képen egy sír bejáratát látjuk.
A rendelkezésre álló képről a felső sorokat tudjuk elfogadhatóan nagyítani, és
elolvasni.
Lemásoltam a jeleket, jobbról-balra olvassuk.
1, Est (=nyugati) Égi-ta (= Égi-talaj, föld, ma Egyiptom) 3 fő népe(i) ágai Napúr országa (=úrszéked
van a leleten) Fő Magyarja felment a
Magyar Napúr útján (ez úr) és
2, és vándorol a Nagy Főúr, Magyarok
Napura (a szövegben Magyar Napurad), a
magyar nép földi ura , Úr Nap Nagyúrral, magyarok urával.
3, a
képírás szövege: Égi vándor
urunk, királyunk trónján pihen az Égi-hazában.
Megtudtuk a leletről, hogy aki meghalt,
átköltözött az Égi-hazába, ahol Magyar Isten társaként utazott az égi bárkán,
trónt kapott, ahol megpihent az örök
életben.
(Jézus is ezt tanította Ménnek országáról, Mennyek országáról.
Tudjuk, hogy Egyiptomban
is tanult, gyermekkorától kezdve, sejtjük, hogy visszatérve Názáretbe
(Nagysárrétre) a szkíták más tudományát is megtanulta.
Jézus Krisztus, az
Atyaisten Fia, aki értünk emberré lett.)
A piramisok elé Dzsed (Djed) oszlopokat helyeztek, hogy elektromágneses ösvényt hozzanak létre.
Az Uruki kőtáblán is megtalálhatjuk a Dzsed oszlop jelét.
Az Ankh-kereszt – az élet szimbóluma, az ég és a föld egyesülését ábrázolja.
Az idők során az Ankh az élet és a halhatatlanság, a világegyetem, valamint az életadó víz és levegő szimbóluma lett.
Az Ankhot szinte sose festették ezüstszínűre, mivel Napszimbólum volt.
Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy az EGY - ISTEN összerovás
(ligatúra) jelünk egy Dzsed oszlop és egy Ankh kereszt együttes képe!
A piramis úgy nőtt, mint
az emberi test: a fejétől.
Ha nem tervezték volna meg előre, akkor a
hagymahéjak mintájára könnyebb lett volna szimmetrikusan kiszélesíteni mind a
négy oldalról.
A kiszélesítés következtében az obeliszk pontosan az új piramis
észak-déli tengelyére került, amelynek most már 140-szer 100 méteres lett az
alapja.
Két újabb szinttel toldották meg, így a piramis 65 méter magas lett, a
térfogata 560 köbméterre, a súlya pedig 90 ezer tonnára növekedett.
A bejáratok
szintén megerősítik azt, hogy a megnagyobbítás kezdettől fogva szerepelt
Imhotep tervei között.
Az eredeti bejárattól kiindulva könnyen meg tudtak
hosszabbítani egy alagutat.
Egy másik lépcső vezetett az északi udvar egyik
temploma valamelyik udvarába, amelyet azért építettek, hogy elrejtsék a
bejáratot.
A térfogat és a súly megkétszerezése nem véletlenszerű.
Az
energiatermelés, a piramis hatótávolsága a rezgő anyag tömegétől függ.
A későbbi piramisok egyre nagyobbak és súlyosabbak lettek.
A
legnagyobb a Keopsz piramis, amely 6 millió tonna súlyú.
Kheops
A súly meghatározza a termelt energia mennyiségét.
Ez a kőmennyiség
állandó sebességgel forog a Föld tengelyén.
Azért adtak piramis-formát a
kőtömegnek, hogy az energia természetes mozgásának, valamint állandó rezgésének
és forgási frekvenciájának a segítségével vonjanak ki energiát az anyagból.
Az obeliszkben egy mozgó tekercs mozgott fel-alá.
Ez egy
elektromos tekercs volt, amelyben aranyhuzalt tekertek a fa köré.
Mozgás közben
pulzáló hatást idézett elő a piramis elektromágneses mezőjén, és ezzel
megváltoztatta az egész energiaoszlop frekvenciáját.
Az akna rezonáló lyukként
működött.
Az obeliszk felső sarkában még mindig látható néhány 45 fokos szögbe
állított gerenda. Ezek kampóként szolgáltak, és lehetővé tették, hogy a tekercs
függőlegesen mozogjon.
Az elektromos tekercs kontrollálta a hullámok hosszát, a
rezgési frekvencia elérte a maximum fokát.
A tekercs határozta meg, melyik lesz
az a pillanat, amelyben a piramis kvarcmolekuláiban felhalmozódott energiát
megtervezett ünnepségek keretében kibocsátják a napéjegyenlőségek idején.
Az
egyiptomi papok bebizonyították, hogy a piramisok állandóan mozognak, és hogy
minden egyes mozgást energiává lehet alakítani.
Az építkezés utolsó szakasza a bonyolult fal, valamint az
álkápolnák és a Kígyók udvarának megépítése volt.
Ezt Dzsószer fáraó szobra
kivételes helyzetből kísérte figyelemmel.
A piramis célja
Ez az Imhotep által épített hatalmas kvantumgépezet nagy
áldozatokat kívánt időben, munkaerőben és anyagi forrásokban egyaránt, de
társadalmi haszna óriási volt.
Az örvényáramot arra használták, hogy
felgyorsítsák a Hórusz Szeme Misztériumiskola tanítványainak spirituális
fejlődését.
Ők voltak azok a vezetők, akik növelték a nép tudati szintjét.
A
piramis által közvetített energia megrövidítette az agyhullámokat, és ezzel
felerősítette az ember mentális erejét és a testét körülvevő elektromágneses
mezőt, az aurát.
Ez lehetővé tette, hogy a tanítványok magasabb szinteket
érjenek el, megtapasztalják más valóságok létezését, és így bizonyosságot
szolgáltassanak az egész társadalomnak. Amikor ráhangolódtak más, fejlett
lények frekvenciájára, képesek volta kommunikálni velük, és befogadni a tudást.
Szakkara volt az első olyan központ, amelyben lehetőség nyílt a
magasabb dimenziókkal való kommunikációra.
A piramisok olyan
kvantumtechnológiát alkalmaztak, amelyet mi még csak most kezdünk megismerni.
Ezt a technológiát az egyiptomiak az elveszett atlantiszi civilizációtól
örökölték.
Szakkara egy olyan technológia kellően nem értékelt példája,
amelyet elképzelni sem tudnak, és amelyet csak most kezdünk megérteni.
Ezt a
technológiát a tudat kontrollálja.
Célja a minden ember spirituális tökéletessé
válásának elérése.
Az elektromágneses áramkör energiarészecskéket hozott létre
és gyorsított fel.
Ezáltal a statikus energiából először mozgási energiát, majd
tachion-energiát hozott létre.
Szakkarában először alkalmazták a hangot és az elektromágneses
mezőt egyidejűleg arra, hogy növeljék a tanítványok rezgésszintjét.
Ezt a
technológiát a Kheopsz piramisban fejlesztették tökélyre.
"A kőtömböket isteni fénnyel működő vésőkkel vágták!"
"Eljön a nap, amikor a torony teljesíti a rábízott
feladatot.
A piramis felszökken, mint a kos, és akkor véget ér a szomorú
vaskorszak." - Énok könyve
video:
A Kheopsz piramis egy Zed tornyot rejt, amely állítólag képes
lelassítani az időt:
Obeliszk a tenger alatt, a Kheopsz átellenes oldalán a Földön
Fizikai síkon arra
használták az energiát, hogy elektromágneses ösvényeket és szupravezetőket hozzanak
létre.
A Hórusz Szeme papjai tették le az alapját a kőelemekből való
építkezésnek. Megmutatták érzékenységüket az aprólékosan kidolgozott külső
falon, a Kígyók udvarának falán mindazokban a kifinomult díszítésekben, amelyek
a kvantumgépezet elrejtésére szolgáltak.
Kémiai képleteket dolgoztak ki,
amelyekkel megolvasztották a kvarcban gazdag követ. Kerámiacsempéket
készítettek, és azokkal borították be a bonyolult földalatti folyosókat.
Hieroglifákkal vésték kőbe azt, hogy hogyan értelmezik a világegyetemet.
Elképzeléseik Imhotep törvényeiben maradtak fenn.
Ezek képezik a
szabadkőművesek, a rózsakeresztesek és a templomosok titkos tudásának alapját.
Imhotep ezt írta: "Minden oknak megvan az okozata, és
minden okozatnak megvan a maga oka.
Semmi sem létezik véletlenül, hiszen az
elpusztítaná az Univerzumot."
Ahogy Einstein mondta: Isten nem szerencsejátékos.
A Spektrum Televízió "Hórusz Szeme" sorozatának egyik
kiemelkedően érdekes része:
