PÓKOK
Pókszabásúak (Arachnida)
A valódi pókok (Araneae) a pókszabásúak osztályának egyik rendje.
Két testrésszel, nyolc lábbal, csáprágóval rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak.
Minden pók termel pókhálóselymet, egy vékony, erős proteinszármazékot, amit (a legtöbb esetben) a hasuk végében lévő mirigyek termelnek, választanak ki.
Sok fajuk használja ezt fel arra, hogy zsákmányát elejtse.
Ennek ellenére több faj háló nélkül vadászik.
Az Uloboridae és a Holarchaeidae családba tartozó fajokat leszámítva (ez kb. 350 faj) mérget termelnek, amelyet vadászatkor és önvédelemkor alkalmaznak.
A pókok (Araneae)
...a pókszabásúak osztályának egyik rendje.
Két testrésszel, nyolc lábbal, csáprágóval (chelicera)
rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak.
3 alrend, 111 család és mintegy 40 000 faj tartozik közéjük.
Minden pók termel pókhálóselymet, egy vékony, erős
proteinszármazékot, amit (a legtöbb esetben) a hasuk végében lévő mirigyek
termelnek, választanak ki.
Sok fajuk használja ezt fel arra, hogy zsákmányát elejtse.
Ennek ellenére több faj háló nélkül vadászik.
A selymet felhasználják még közlekedésre, fészekkészítésre és az
áldozat becsomagolására.
Az Uloboridae és a Holarchaeidae családba tartozó fajokat
leszámítva (ez kb. 350 faj) mérget termelnek, amelyet vadászatkor és
önvédelemkor alkalmaznak. Mindössze 200 faj ismert, melynek mérge az ember
egészségére is veszélyes lehet.
A nagyobb méretű pókok marása fájdalmas, de maradandó károsodást
nem okoz.
A pókok a világnak minden részén előfordulnak - leszámítva a
sarkvidékeket. 1973-ban a Skylab személyzete 2 pókot vitt fel az űrbe, hogy
azok hálószövési technikáját vizsgálják súlytalansági állapotban.
Szőrözött testükkel és hosszú lábaikkal félelmet és csodálatot
is keltenek.
Egy rovarhoz hasonlóan a póknak is ízelt lábai, valamint kemény
testpáncélja van.
Pókok:
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
(Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak
(Arthropoda)
Osztály: Pókszabásúak
(Arachnida)
Rend: Pókok (Araneae)
Clerck, 1757
Alrendek:
Alsórendű pókok (Mesothelae)
Négytüdős pókok (Mygalomorphae)
Főpókok (Araneomorphae)
Egy pók anatómiájának a vázlatos ábrázolása:
1.szív
2.mirigyek, máj
3.Malpighi-csövek
4.szövőmirigyek
5.petefészek
6.tüdő
7.idegdúc
8.lábak
9.állkapcsi tapogató
10.csáprágó
11.méregmirigyek
12.látóidegek
13.agy
14.gyomor
15.középbél
A rovaroktól eltérően három helyett mindössze két testtájjal
rendelkeznek.
Egy egyesült fej-törzs
résszel, amit fejtornak vagy előtestnek, proszómának (cephalothorax) neveznek
és egy utótesttel („potroh”), azaz opisztoszómával.
A természetben azonban erre is akad kivétel, a bérgyilkos pókok
személyében, amelyeknek a fejtori részük látszólag teljesen elkülönül két
önálló egységre.
Néhány primitívebb fajtól eltekintve (Liphistiidae család) az
utótest kívülről nem szegmentált.
A pók anatómiája:
(1) négy pár láb
(2) fejtor
(3) opisztoszóma
Fejtor:
Minden pók nyolc lábbal rendelkezik, habár néhány hangyautánzó
az első párt az antenna imitálására használja.
Szemük egyszerű, nem összetett lencséből áll, ezért a legtöbbjük
csak a sötét/világos átmenetet képes megkülönböztetni.
Tapogatóval is megáldotta őket a természet, amely a táplálék
elfogyasztásában segíti őket.
Ez több fajnál is módosuláson esik át, és az így a kialakuló
fajspecifikus szerv a párzásban is fontos szerepet tölt be.
Mivel nem rendelkeznek antennával, az ingerek felvételére a
lábaikon lévő sörtéket használják.
Ezek az ingerek lehetnek hangok, rezgések, és a légmozgásból
adódó apró nyomásingadozások is.
A pókok nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy az elejtett
zsákmányt megrágják.
Ehelyett, mint a legtöbb pókszabású élőlény, a préda
elfolyósított belső részét szívják ki.
Képesek elfogyasztani a saját selymüket is.
Érzékszervei:
A legtöbb esetben nyolc szemmel rendelkeznek, amelyek
jellegzetes elhelyezkedési mintázata a fajok azonosításában is jelentős.
A Haplogynae családba tartozók hat, a Tetrablemma családba
sorolhatók négy, míg a Caponiidae tagjai csak kettővel rendelkeznek.
Néha az egyik pár szem sokkal fejlettebb, mint a többi, de az is
előfordul, hogy nem is rendelkeznek látószervvel, mint a barlanglakó fajok.
Néhány család vadászó pókjai, mint az ugrópókok és a farkaspókok
azonban kitűnő látással rendelkeznek.
Az ugrópókok még a színeket is képesek megkülönböztetni.
Légzés és keringés:
A pókok nyílt keringési rendszer (biológia)rel rendelkeznek, és
nincsen igazi vérük, sem pedig igazi ereik, amiben az keringhetne.
Ehelyett hemolimfával rendelkeznek, ami artériákon keresztül
áramlik a szerveiket körülölelő szinuszokba, a szív pumpafunkciójának
köszönhetően.
A pókokban az evolúció során kétféle, anatómiailag különböző
légzőrendszer alakult ki.
Egyes fajok csak redős tüdővel, míg mások tracheával, esetleg
mindkettővel rendelkeznek.
A Mygalomorph és a Mesothelae család tagjai két pár hemolimfával
töltött redős tüdővel végzik a légcserét.
A redős tüdő össze sem hasonlítható az igazi, emberi tüdővel.
A szervből járatok vezetnek az elülső hasfalon lévő nyílásokhoz,
amelyeken keresztül megtörténik a légcsere, majd később a szöveteknél a
gázcsere.
A trachea, azaz légcsőrendszer révén az oxigén közvetlenül a
hemolimfába, vagy pedig a szövetekbe diffundál.
Emésztésük:
Az emésztés külső és belső is lehet.
A legtöbb pók rendelkezik erős emésztőnedvvel, amelyet az
elkábított zsákmányba fecskendez.
Ez az erős váladék feloldja a préda szövetállományát.
Ezek után a pók egyszerűen kiszívja az elfolyósodott szerveket.
A legerősebb emésztőnedvvel rendelkező fajok nem csak a lágy
szöveteket képesek feloldani.
A pókok csupán folyékony halmazállapotú táplálékot vesznek fel.
Sok pók selyembe bugyolálja az elfogott élőlényt, ezzel
időlegesen elraktározza, hogy majd egy későbbi időpontban elfogyaszthassa azt.
Továbbá képesek saját selymük elfogyasztására is.
Szövőmirigyük:
A fonószemölcsöket leszámítva a hasi rész nem tartalmaz egyéb
függeléket.
A fonószemölcsök egytől négy (általában három) egységből
felépülő mozgatható nyúlványok, számuk 2 és 8 között változik.
A fonószemölcsökön különböző szövőcsévék találhatók, melyek a
szövőmirigyek által termelt fehérjeváladékot keverik össze.
A keverék összeállítása határozza meg a pókfonal fizikai
tulajdonságait.
A kerekhálós pókok (Araneoidea) képesek ragadós fonalak
előállítására is.
Ide tartoznak az általunk is jól ismert keresztespókok,
törpepókok és vitorláspókok is.
Egyes keresztespókok a tipikus kerekháló helyett egy fonálon
ragadós labdacsot lengetnek, lasszóként használva fogják el a kiszemelt
zsákmányt.
A pókok mérete széles skálán mozog.
A legkisebbek a Micryphantinae család tagjai, hosszuk alig éri
el az 1 mm-t. A legnagyobb és legnehezebb a tarantula.
Hosszuk a 11-13
centimétert, szélességük pedig a 28-29 centimétert is elérheti (kiterpesztett
lábakkal).
Mintázatuk:
Mindössze háromféle pigment osztályt (ommokrómot, bilint és
guanint) sikerült a pókokban azonosítani, habár többet is felfedeztek, de a
besorolásuk folyamatban van.
A melaninok, karotinoidok és a pterinek nagyon elterjedtek a
legtöbb élőlényben, de a pókokból hiányoznak.
Bilineket azonosítottak a Micrommata virescensben is, ez okozza
zöld színét. Guanin és származékai révén lesz a keresztespók keresztje fehér.
Ugyanez a vegyület okozza a Tetragnatha, Leucauge, Argyrodes és
a Theridiosoma nemzetség tagjainak ezüstös színét.
A Lycosa és a Josa nemzetségbe tartozó fajok kutikulája képes a
fény visszatükrözésére is.
A fejlődésük három szakaszból tevődik össze:
embrió,
lárva,
nimfa-imágó
A póktojás megtermékenyülése és a nimfa-imágó alak kialakulása
közötti stádiumot tekintik az embrionális szakasznak.
Amikor a pók belép a lárva állapotba, egyre inkább elkezd majd
egy kifejlett egyedre hasonlítani.
Kezdetben több átalakuláson, vedlésen megy keresztül, és addig a
tojásban lévő tartalékokon él.
Néhány vedlés után testének szövetei megkezdik a
differenciálódást. Nemsokára minden szervrendszere kialakul, egy új pók
születik, amely elérte a nimfa-imágó stádiumot.
Ez a fejlettségi szint kettő részre bontható: a nimfa és az
imágó állapotra.
Az élőlény nem képes a szaporodásra, amíg az utóbbi fejlettséget
el nem éri.
Ha ez bekövetkezik, többet már nem vedlik, ivarérett lesz
(néhány nem araneomorph nőstény élete végéig vedlik).
A legtöbb pók csupán egy évig él, de néhányuk két vagy akár több
évet is áttelelhet.
Nem véletlen, hogy ősszel jelenik meg a legtöbb pók a lakásban,
ugyanis meleg helyet keresnek az átteleléshez.
A madárpókok esetében elfogadott tény, hogy akár 12 évig is
élhetnek.
A pókok tojások útján szaporodnak, amiket selyembe csomagolnak.
Ezeket nevezzük kokonnak.
A párzás előtt a hímek udvarolnak, táncot adnak elő a
nősténynek.
Ezzel a hím elárulja a
nősténynek, hogy fajtárs, nem pedig préda, így annak közelébe férkőzhet.
Ha a nőstény megérti a jelzéseket, és megtörténik a párzás,
akkor a hímnek utána (a legtöbb esetben) gyorsan kell távoznia, mert a nőstény
ragadozó viselkedése visszatér.
A sperma átadása a nősténynek indirekt úton történik.
Ha a hím kész a párzásra, akkor egy tasakot sző, amelybe a
spermáját helyezi.
Ezek után a tapogatóját belemeríti, és a kapilláris hatásnak köszönhetően szinte felpipettázza azt.
Ezek után a tapogatóját belemeríti, és a kapilláris hatásnak köszönhetően szinte felpipettázza azt.
A párzás során a hím pók beilleszti a tapogatóját (egyet, vagy
mindkettőt) a nőstény ivarnyílásába, az epigynumba.
A folyadékot a tapogató szinuszainak változtatásával fecskendezi
ki.
A nőstény a spermát egy testüregben eltárolja, és csak a
tojásrakás idején használja azt fel, amikor is kapcsolatba kerülnek a hím
spermájával, és megtermékenyülnek.
A Tidarren nemzetség tagjainál különös viselkedés figyelhető
meg.
A hím a teljes kifejlődés előtt amputálja egyik tapogatóját, és
a felnőtt létbe csak egy tapogatóval lép be.
Az ide sorolható hím pókok testtömegének 20%-át a tapogató adja.
Ez a tömegmennyiség korlátozza őket a gyors mozgásban.
De miután a hím eltávolítja az egyik tapogatót, sokkal gyorsabban bír közlekedni.
De miután a hím eltávolítja az egyik tapogatót, sokkal gyorsabban bír közlekedni.
Az egyik ilyen, Jemenben élő faj meglévő tapogatóját maga a
nőstény töri le: az körülbelül négy óra hosszáig hozzátapad a nőstény
epigynumához, így a megtermékenyülés megtörténik.
A hímet a nőstény felfalja.
A pókok kannibalizmusa
A pókok több fajára jellemző az ivari dimorfizmus.
Több pókfaj nősténye nagyobb méretű a hímnél.
Ezen fajok esetében
előfordul, hogy a nőstény a párosodás előtt, alatt vagy azt követően megöli, és
elfogyasztja a hímet.
Még a fekete özvegy egyes fajai esetében is megesik, hogy a hím
a nőstény hálójában él egy darabig, anélkül, hogy bármi bántódása esne.
Habár a közeli rokon, ausztráliai vörös hátú pók hímjét a
nőstény rituálisan megöli, miután második tapogatóját is behelyezi a nőstény
ivarnyílásába.
Néhány esetben valószínű, hogy a nőstény tévedésből nézi
prédának a hímet. Ennek esélye nagyobb, ha a nőstény éhes.
Egyes esetekben a hímek mintegy „hozományként” táplálékot
ajánlanak fel a nősténynek párosodás előtt, elkerülendő, hogy az éhes nőstény
őket fogyassza el.
Életmódjuk
Annak ellenére, hogy ragadozók, változatos életmódot folytatnak.
Az esetek többségében a zsákmányszerzési módjuk meghatározza,
hogy mit ejthetnek el.
Így a hálókészítő pókok ritkán kapnak el hernyót, és a karoló
pókok (akik lecsapnak az áldozatukra) gyakrabban fognak maguknak méhet és
pillangót, mint más rovart.
Egyes fajok kizárólag egyetlen élőlényre vadásznak, mint például
a kalózpókok, amelyek más pókokat fogyasztanak.
A Bolas (labdás) pókok szexferomonokat termelnek, hogy hím
molylepkéket foghassanak maguknak.
Vadászati technikák
Sok pók faj létezik, és ezek vadászati stratégiája is eltérő.
Ennek ellenére mindegy, hogy rovart, halat, kisebb emlősöket,
vagy madarat tekintenek zsákmánynak, az biztos, hogy ha kapcsolatba kerülnek, a
pók marni fog.
A harapás először is fájdalmat és mechanikai roncsolódást okoz a
szövetekben, ami, minél nagyobb a pók, annál súlyosabb.
Másodsorban mérget is befecskendezhetnek a csáprágókon
keresztül.
Az özvegypókok idegmérget fecskendeznek be, ami szétterjedve a
szervezetben befolyásolja az életfunkciókat.
Megint más mérgek a harapás közelében lévő szövetek elhalásához
vezetnek.
A barna remetepók által termelt nekrotoxin a sejthártyák
degradálódását idézik elő.
A nagyobb testű áldozatok, amelyek nem pusztulnak el a csípés
után, még hosszú ideig viselni fogják a testükön a harapás jegyeit: a
nagyméretű léziós nyomokat.
Habár a pókok többsége nem folytat növényevő életmódot, egyes
fajok növényekkel is táplálkoznak, illetve némelyek, mint az Anyphaenidae,
Corinnidae, Clubionidae, Thomisidae és a Salticidae családok tagjai, növényi
nektárt is fogyasztanak.
Pókhálók
Egyes pókok tölcsér alakú, míg mások spirális, kerek alakú hálót
szőnek.
Maga a háló lehet ragadós, illetve bolyhos-vattaszerű.
A hálók többsége a vertikális, míg kisebb hányada a horizontális
síkban feszül ki.
A vízszintesen kifeszített hálók felett szabálytalan
gubancokat lehet találni.
Ennek célja nem más, mint a repülő rovaroknak a lenti
hálóba való juttatása, továbbá védi a pókot a levegőből lecsapó ragadozóktól,
mint például a madaraktól.
Miután a háló elkészül, a pók a hálón vagy annak közelében
várakozik, hogy egy rovar beleessen.
A becsapódást a hálón tovaterjedő rezgések lévén észleli.
Nem minden pók használ hálót a zsákmány elejtéséhez.
Egyesek jól elrejtett járatukból előtörve csapnak le
áldozatukra, míg mások, mint a farkaspók, lerohanják azt.
A hálóvető pókok a kettőt egyesítik.
Ez a pók egy kis hálót sző, amelyet az elülső lábai között
kifeszít.
Ezután várja, hogy leendő zsákmánya elhaladjon mellette, majd
hirtelen rádobja azt.
A vízipók nem a préda elfogására használja hálóját, hanem azt
módosítva búvárharangot készít belőle.
Vadászó pókok
Egyes pókok egyáltalán nem készítenek hálót a zsákmány
elfogásához.
Például:
Brazil vándorpók
Barna remetepók
Ugrópókok
Lynx pókok
Farkaspókok
Bérgyilkos pókok
Lesből támadóak
Néhányan becserkészik a prédát (Bolas pókok), és ragadós végű
selyemfonállal ejtik azt el.
Mások, mint például a karoló pókok egy rovarok által sűrűn
látogatott helyen várakoznak, és közvetlenül csapnak le áldozatukra.
Védekezés
Minden pók marni fog, ha arra kényszerül, hogy megvédje magát.
Különösen igaz ez akkor, ha sarokba szorítják.
Egyes madárpókok másodlagos fegyverrel is rendelkeznek.
Ezek irritáló szőrök,
amelyek a hasukon találhatóak.
Veszély esetén a hátsó lábukkal ledörzsölik ezeket, és a levegőbe
jutva beleakadnak a támadóba, és égető, viszkető érzést váltanak ki.
Néha allergiás reakciót is kiválthatnak.
Néhány faj, mint a namíbiai arany kerekes pók érdekes menekülési
módot alkalmaz: összegömbölyödik, és legurul a homokbuckáról.
Így támadója szem elől téveszti.
Társas pókok
Néhány hálószövő pók faj tagjai együtt élnek, és hatalmas
kolóniákat alkotnak, habár nem mutatnak akkora együttműködést, mint például a
hangyakolóniák.
A leginkább szocializált pók az Anelosimus eximius, amelynek
kolóniája az 50000 egyedet is elérheti.
Hálófajták:
Kusza, összegubancolódott
A Theridiidae családba tartozó fajok szabálytalan, rendetlen
kinézetű háromdimenziós, nem ragadós hálókról ismertek.
Általában a talajhoz, vagy padlóhoz, illetve falhoz rögzítettek.
Elterjedtek az épületekben, néhány bokrokban is megtalálható.
A pók a legtöbb esetben a háló közepén tartózkodik, fejjel
lefelé.
A préda elsősorban földön közlekedő rovar, mint például hangya,
vagy más apróbb repülő ízeltlábú.
Ilyen hálót sző a híres fekete özvegy is.
Kör alakú háló
Az Araneidae, Tetragnathidae, és a Nephilidae családba tartozók
is ilyen alakú hálót szőnek.
A legtöbb ember pókhálón ezt a fajtát érti.
Átlagosan 30-60 perc alatt szövi meg őket az állat.
Nagyságuk a legtöbb esetben meghaladja a 6 cm-t.
Ha megzavarják a pókot, a legtöbb esetben a földre ereszkedik,
és menekülni próbál, nem pedig támad.
Fejlődésük:
Trigonotarbidák, arachnoid felépítésűek az egyik legősibb ismert
élőlények.
A pókokhoz hasonlóan szárazföldi életmódot folytattak, redős
tüdőn át lélegeztek, és nyolc lábuk volt.
Ennek ellenére nem voltak igazi pókok, és még rokonságban sem
állnak a mai pókokkal.
Csupán az Arachnidák egyik sarjainak tekinthetők.
A valódi pókok körülbelül 400 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki,
és az első szárazföldi élőlényekhez tartoznak.
Elkülöníthetőek a már meglévő hasi szelvényezettség, és a
szövőmirigyek által.
A legtöbb korai szelvényezettségű pók fosszíliák a Mesothelae
alrendbe tartozó élőlényekhez köthetőek.
Ezen primitív élőlények szövőmirigye az alsó hasfal középső
részén helyezkedett el, s nem pedig a has végén, ahogy az a modern pókoknál
(Opisthothelae) megfigyelhető.
Feltehetően más szárazföldi ízeltlábúra vadásztak.
A selymet feltehetőleg a tojások bebugyolálására, védelmére
használták.
Ahogy a növény és rovarvilág változott, úgy változtak velük a
pókok is: módosult a selyem felhasználása.
Az első has végi szövőmirigyes pókok (Mygalomorphae és
Araneomorphae) 250 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön.
A jura korra már tökéletesedtek, kialakul a kerek háló
szövésének a módja.
Erre egy borostyánba zárt pókháló a bizonyíték, ami
megközelítőleg 110 millió éves.
Rendszertanuk:
Megközelítőleg 40 000 pókfajt azonosítottak, és soroltak be 111
családba az arachnológusok.
A begyűjtés nehézsége, és a jelenleg még nem besorolt pókok
miatt azt feltételezik, hogy mintegy 200 000 fajuk él a Földön.
A rend három alrendre osztható:
Alsórendű pókok (Mesothelae)
Négytüdős pókok (Mygalomorphae)
Főpókok (Araneomorphae)
A négytüdős pókokat és a főpókokat együtt gyakran felsőrendű
pókoknak (Opisthothelae) nevezik.
Alsórendű pókok (Mesothelae)
Mérget nem használó kezdetleges pókok.
Testük szegmentáltsága jól kivehető, ez bizonyíték az ízeltlábú
ősökkel való rokonságukra.
Az alrendbe egyetlen ma élő család, a Liphistiidae tartozik. Az
ide tartozó fajok kizárólag Délkelet-Ázsiában honosak (Kína és Japán),
körülbelül 90 fajjal és 5 nemzetséggel.
Nagyon ritkák és a legősibbek.
A másik két ide sorolható családot csak fosszíliákból ismerjük
(Arthrolycosidae és Arthromygalidae).
Négytüdős pókok (Mygalomorphae)
A négytüdős pókok (Mygalomorphae, régebben Orthognatha)
csáprágói nagyok és erősek, egyenesen lefelé néznek, és nem keresztezik
egymást.
Ebbe az alrendbe tartoznak a nehéz felépítésű, tömzsi lábú
madárpókok, a csapóajtókészítő pókok és a veszélyes ausztráliai tölcsérhálós
pókok.
Ezen pókok még a kisebb halakat és emlősöket is megölik.
A legtöbb faj a trópusokon és a szubtrópusokon él.
Főpókok (Araneomorphae)
A főpókok (Araneomorphae, régebben Labidognatha) felismerhetőek
átlós csáprágóikról, amelyek keresztezik egymást.
Azok a pókok, amelyekkel nap mint nap találkozunk, ebbe az
alrendbe tartoznak. A pókok 94% ide sorolható.
Hozzávetőleg 95 család tartozik ebbe az alrendbe, kezdve a 0,37
mm nagyságú Patu diguá-tól a nagy Argiopé-ig.
Egy élőlény, amit gyakran póknak néznek…
A hétköznapi életben gyakran több olyan pókszabásút is póknak
vélnek, amelyek valójában nem pókok.
Ezek közül talán a legismertebbek a tevepókok vagy rovarpókok
(Solifugae) rendjébe tartozó fajok (gyakran nevezik őket nappókoknak vagy szélskorpióknak
is).
Ezek az élőlények a városi legendák gyakori szereplői.
Fura megjelenésük ellenére ártalmatlanok, nincs mérgük.
Kecskeméten
A pókok és az ember:
Pókmarás
A legtöbb pók nem marja meg az embert, mert nem tekinti
zsákmánynak.
Azonban még a legkisebbek is marnak, ha piszkálják őket.
Az emberek életét is veszélyeztető, illetve halálukat is
okozható mérges pókok a következők:
brazil vándorpók
ausztrál tölcsérhálós pók
ausztrál vörös hátú pók
hatszemű homoki pók
özvegy pókok
remete pók
25 centiméteres tengeri pók 285 méter mélyről az Antarktiszról
A pók mint étel
A pókokat (különösen a nagyokat) a világ egyes részein
hétköznapi, máshol pedig ünnepi fogásként fogyasztják.
Az országok a következők: Kambodzsa, Thaiföld, Salamon-szigetek
és Dél-Amerika országai.
Egyes trópusi erdőkben élő bennszülöttek finom csemegének
tartják a tarantula pókokat.
Lábukat a toruk és a fejük fölött összekötözve, levélbe csavarba
kis tűzön megsütik őket.
Az arachnofóbia
...a pókoktól való abnormális félelem.
...a pókoktól való abnormális félelem.
A leggyakoribb fóbiák egyike.
A betegségben szenvedők reakciói egy pók láttán az egészséges
embernek értelmetlennek tűnnek.
A betegek kellemetlenül érzik magukat, ha úgy vélik, hogy egy
pók rejtőzködhet valahol a szobában, vagy ha a pókháló révén megbizonyosodnak
az állat jelenlétéről.
Ha meglátnak valahol egy pókot, pánikrohamot kapnak, és
igyekeznek a pók környékét elkerülni.
Terápiával a betegség gyógyítható.
Nazca pók
Pókok az emberi kultúrában
Sok hivatkozás ismert a pókoknak a folklórban és a szimbólumok
között betöltött szerepéről.
A pók, mint a hálóban ülő vadász a nyugalmat, mérgének hála
pedig a bajt, a rosszakaratot, és a halált is szimbolizálja.
Azzal pedig, hogy a zsákmányát selyemben elraktározza, a birtoklási
vágyat testesíti meg.
A görög mitológia a pókok megteremtését Athénének tulajdonítja.
A szövés-fonás istennője a vele szövőversenyre kiálló halandó
lányt, Arakhnét, és annak minden utódját változtatta pókká, mint azt Ovidius
Átváltozásaiban olvashatjuk.
A fantasy és horror műfajában gyakran szerepelnek óriás termetű
pókok, mint szörnyetegek.
Legnevezetesebbek ezek
közül A Gyűrűk Ura Banyapókja és a Harry Potter könyvekben szereplő Aragog.
Magyar regényekben ritkán fordulnak elő pókok.
Az egyik kivétel ez alól Nácsa János: A Csontváry-kód, avagy nem
esik messze a macska a fájától című szatirikus-misztikus krimije.
Itt a főhős kénytelen betörni egy házba, ahol a hiányos
takarításnak köszönhetően szép számmal élnek nyolclábú ragadozók.
Mitől olyan erős a pókháló?
A pókháló erejének titka
A pókfonalak polimer molekuláinak speciális rendezettségét és a
fonal száradása során kialakuló nano kristályokat leutánozva, az így készített
mesterséges pókfonálból az ejtőernyőtől kezdve a golyóálló mellényig számtalan
különlegesen hasznos dolgot lehet készíteni.
Gareth H. McKinley gépészmérnök professzor, a híres
Massachusetts műegyetem (MIT) amerikai műszaki egyetem "nem-newtoni
folyadékok" dinamikájával foglalkozó tanszékének vezetője, és Nikola Kojic
egészségtudományi karon végzett hallgató a Nephila clavipes pókot
tanulmányozta.
A tenyérnyi Nephila clavipes az ismert legjobb hálót szövő pók.
Hálója olyan erős, hogy kisebb madarakat meg tud fogni vele!
Kojic mintát vett a pók selyemtermelő mirigyéből, és megmérte a
parányi folyadékminta változó viszkozitását.
A "nem-newtoni" folyadékok viszkozitása nem állandó,
hanem függ a benne ható erő nagyságától és az erő változásának sebességétől is:
ilyen például a tojásfehérje.
A pókselyem is fehérjeoldat, amely a szövés folyamán
visszafordíthatatlan változásokon megy át.
A pókok selyem-mirigyei hosszú szálas fehérjéket szintetizálnak,
a szövőnyílásokból kilépő anyag 30-40 százaléka polimer (mint a golyóálló
mellények kevlárja), a maradék pedig víz.
A pókok nem fonnak hálót!
A pókok nem fonnak (nem tekerik a fonalat), hanem sűrű, zselés
selyem-oldatot engednek ki, majd lábaikkal és testük súlyával szálat húznak
belőle.
A polimer szálak a selyemtermelő mirigy belsejében csuszamlós,
kusza spagetti-csomóhoz hasonlítanak, amelynek szálai elcsúsznak egymáson és ki
tudnak jutni a pók szövőnyílásain.
Amikor összerendeződnek a hosszú fehérjemolekulák, a folyadék
viszkozitása (ellenállása) hirtelen ötszázad részére csökken.
A pókháló olyan, mint a folyékony kristály
A nagy változás a szál húzásakor és a száradásakor történik.
A megszáradt szál már nem oldódik vízben.
Anyagszerkezete a folyékony kristályokhoz hasonlít.
Meglepő erősségét a fehérje szálak beállításától és a száradás
illetve nyúlás közben keletkező pici kristályoktól kapja.
A kutatók a mesterséges selyembe kevert nano-részecskékkel
ugyanilyen hatást próbálnak elérni.
A mesterséges pókselyem
kifejlesztése a NASA és a DuPont által is támogatott projekt volt.
Kísérletek folynak, hogy a pókfonalat felhasználhassák lövésálló
mellények és műinak készítéséhez.
Egy kis érdekesség Szabó Gyuri bácsitól, a bükki füvesembertől:
"Itt egy kicsit elkalandozunk egészen varázslatos irányba.
Gyuri bácsi elmeséli, hogy a nagymama friss pókhálót használt a
kitisztított seb gyógyítására.
- Később pont magyar kutatók vették észre, hogy a pókháló
penicillint tartalmaz – szól
közbe Gyuri bácsi lánya, Szabó Zsuzsa."
A szuperhőshöz hasonlóan egy mesterséges pókhálót szőttek egy
kanyonban, fej- és gyomorforgató magasságokban.
„Építményük” 122 méterrel csüng
a föld felett, a legközelebb szikla pedig 61 méter messze van…
(Forrás: wikipédia/háziállat magazin/nők lapja café)
Továbbá:
- Gyógyító növényeink 1./a rész:
- Gyógyító növényeink 1./b rész:
- Gyógyító növényeink 3. rész:
- Gyógyító növényeink 4. rész:
- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése:
- Természetes permetlevek kertből, mezőről:
- Kiskertünkben - Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények:
- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása:
- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben
- Fogyás a természet erejével:
- A csodás Lenmag:
- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai:
- Lekvárfőzési ABC:
- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás:
- EGÉSZSÉGVÉDŐ NAPTÁR:
- Melyik virág ehető a kertünkben?
- Őszi munkálatok a kiskertben:
- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI:
- Csicsóka – a jótékony szénhidrát:
- A Hársvirág gyógyító növényünk
- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:
- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:
- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:
- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:
- A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:
- Hűsítő italok – házilag:
- Így készíts hófehér karácsonyfadíszt szódabikarbónából:
- A házi - főzött gyurma receptje:
- Finomságok – Receptek/1.:
- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:
- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel:
- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig:
- ALOE VERA - a csodanövény:
- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:
- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:
- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész:
- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész:
- A FOKHAGYMA:
- Gyógyító növényeink - felsorolás:
- Régi gyógyborok, gyógypálinkák:
- Érmelléki asszonyok hagyatéka:
- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK:
- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:
- AZ ÉDES ÜRÖM (ARTEMISIA ANNUA) A RÁK ELLEN:
- A PARLAGFŰ - AMBRÓZIA - ISTENEK ELEDELE:
A Szakkarai Piramis – a kvantumgép:
- A Kozmikus Szövedékkel Való Személyes Kapcsolatod!:
- Skalárháború:
- Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
- A BIOELEKTROMOSSÁG TUDOMÁNYÁNAK EREDMÉNYEI – DIMENZIÓKAPUK:
- Mi is a Lélek?:
- TOBOZMIRIGY - A TESTÜNK CSODÁJA:
- A teremtés energiái – Kundalini:
- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember - Térkép az egészségünkhöz – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:
- A csakrák betegségei - behangulásuk:
- A SZERVÓRA:
- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:
- Gyógyító kéztartások - Mudrák:
- Faszén - Aktív szén:
- Biokertészek csodaszere a házi fahamu
- FŰSZERNÖVÉNYEINK:
- Körömvirág:
- A LEVENDULA:
- AZ AROMATERÁPIA - ILLÓOLAJOK:
- SÁFRÁNY - A FŰSZEREK KIRÁLYA - A KIRÁLYOK FŰSZERE:
- A DOHÁNY LEHET A RÁK ELLENSZERE:
- MÁK - MÁKOLAJ:
- ZSÁLYA:
- Petróleummal is lehet gyógyítani a rákot - Szabó Gyuri bácsi tanácsai:
- Az útifű:
- Galaj:
- Az erős paprika:
- A méhek és a méz:
- A DARAZSAK:
- A LEPKÉK:
- ÉJSZAKAI LEPKÉK:
- A MADARAK:
- KÉRŐDZŐK:
- DISZNÓFÉLÉK:
- LÓFÉLÉK ÉS A SZAMÁR:
- A HOLLÓ – HOLLÓ FAJTÁK
- FECSKEFÉLÉK:
- KROKODILOK:
- SÜNFÉLÉK:
- A GOMBÁK ORSZÁGA:
- A talaj élővilág (edafon) összetevői:
- ALGÁK - MOSZATOK:
- RÁKOK:
- TENGERISÜNÖK ÉS TENGERICSILLAGOK:
- KAGYLÓK:
- TENGERI CSIGÁK - TENGERI FÉRGEK - VÍZI GILISZTÁK:
- KORALLOK - SZIVACSOK:
- MEDÚZÁK - TENGERIUBORKÁK - POLIPOK:
- PIÓCÁK:
- SZÁJTÁTÓHALAK VAGY KÖRSZÁJÚAK:
- KALMÁROK:
- CSIKÓHALAK:
- EVEZŐLÁBÚ RÁKOK:
- DELFINEK:
- Minden betegség lelki eredetű - Az emberi test a lélek térképe:
- A TEKNŐSÖK:
- A Galápagos-szigeteki óriás teknősök és iguánák:
- A KOLIBRIFÉLÉK:
- A SZIKOMORFA:
- IBOLYA – ÁRVÁCSKA:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2015/03/ibolya-arvacska.html
- MEDVEHAGYMA ÉS TARTÓSÍTÁSA:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/medvehagyma.html
- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK:
- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK:
- Mángold - a majdnem spenót:
- BODZA:
Szeretettel,
Gábor Kati
blog oldalam:
