Hol van a Lelkünk eredeti otthona❓
" Sokan jó okkal mondják: a Föld az otthonom 💗
Szeretek itt élni. És biztosan itt maradok az ötödik dimenzióban 💗 "
A Szubtilis/Finom Síkon a Monád/Lélek úgy néz ki, mint egy gömb,
amelyből sok sokszínű szál terjed ki a térbe.
Minden szál egy-egy figyelemsugár, egy megnyilvánulási test, egy
inkarnáció a számtalan világ, dimenzió és idővonal egyikében.
Igen, többdimenziósak vagyunk, de a 3D-s ember nem képes
befogadni a teljes kozmikus tudatosságunkat, ezért mi, mint Monád, tudatunkat a
figyelem aspektusaira osztjuk, és ezek egyike az itt, a háromdimenziós Földön
való megtapasztalásunk.
Létezik egyáltalán a kezdeti/eredeti "otthon"?
Az "otthoni világunk" ott található, ahol a Monádunk,
ebben az esetben az az otthoni világunk, ahová 3D-s személyiségünk figyelme
összpontosul.
Ahogy a tudatosság fejlődik, gravitációs központokat alakít ki,
amelyekhez a figyelem rezgéseinek megfelelően vonzódik/kacsolódik.
Más szóval, ott élünk, ahol nekünk tetszik, vagy éppen úgy
döntöttünk, hogy tapasztalatot szerzünk/teljesítjük Monádunk feladatát,
amelynek egyik aspektusa vagyunk.
Minden aspektus, mint minden gyermek, választ a magának tetsző
otthont és foglalkozást.
Monádunk megnyilvánulási testeiként egyszerre létezünk minden
valóságban és időben, bár a Monád számára egyáltalán nincs idő. Minden egyes
része választhatja azokat a valóságokat, amelyekhez rezgésileg jobban vonzódik.
Például inkarnálódhatunk emberré a Földön vagy delfinné egy
másik bolygón.
Folyamatosan áramlunk egyik világból a másikba, hogy megismerjük
önmagunkat, korlátainkat, tágítsuk látókörünket, és magasabb aspektusainkat
olyan tapasztalatokkal gazdagítsuk.
A Föld mentális gravitációja tompítja a kapcsolatot, így
kizárólag személyes, maximálisan tiszta élményt kapunk.
Egy adott világban vagy dimenzióban való megállás stagnálást,
néha pedig leépülést jelenthet, így a Monádok áramlása az Univerzumban normális
folyamat.
Nincs egyetlen olyan hely (Szuper- vagy Lokális Univerzum,
galaxisok, csillagok, bolygók), amelyet az emberi felfogás szerint
"otthonnak" lehetne nevezni.
Annyi van belőlük, amennyit csak akarunk.
Sok világra és civilizációra több figyelmet összpontosítottunk
és több tapasztalatot szereztünk, mint másokra (és ahol igazán szerettünk
tartózkodni), de minden egyes megtestesült rész a MI vagyunk egysége.
Egyszerre létezünk milliárdnyi változatban világokban és
Univerzumokban.
Pontosabban ezekben vannak tudatunk sejtjei, párhuzamos énjeink,
és többdimenziós szüleink - Monádok - figyelemsugarai (megnyilvánulási testei).
Szabadon mozoghatunk a valóságok között, ha elegendő
tapasztalatot szerzünk, és helyreállítjuk a tudatos kapcsolatot közöttük.
Nem egy fizikai 3D testben lévő személyként, hanem többdimenziós
entitásként.
Az aktuális inkarnációhoz legközelebb álló világokat gyakran
nevezik otthonnak.
A honvágyunk pedig inkább az energiák - az anyaméh, a hely, a
tér, a dimenzió stb. utáni vágyakozás.
Például sok sziriuszi, orioni, plejádi és más kozmikus fajok
képviselői vannak most a Földön.
Vajon a Szíriusz, az Orion, a Plejádok stb. az otthonuk, azaz az
anyaországuk, az Időben és térben való utazásuk kezdő és végpontja?
A kérdés valakinek rendkívül nehéz, és a választ pusztán emberi
érzelmek diktálhatják: "Szíriuszi vagyok, elegem van itt, haza akarok
térni, valaki, kérem, vigyen vissza".
De ha már "otthon" van, és valóban emlékszik a
többdimenziós természetére (miután elhagyta a Földet, vagy akár már előtte is,
az esettől függően), az ilyen tudat megérti, hogy a Szíriusz csak az egyik
ütközőzóna, amelyen keresztül a Monádja figyelmének sugara idehozta őt a
Földre.
Az "otthonon" túl, még messzebb, az események, formák
és dimenziók horizontján túl, van egy még magasabb fraktál a mi szülői
világunkból, amire még nem emlékezünk, nem ismerjük fel, és amivel, ha akarjuk,
újra egyesülhetünk.
Több milliárd formát és inkarnációt megélve, remélhetjük-e, hogy
ezek közül valamelyik a mi lényegünk kiindulópontjává válik?
Igen, remélhetjük. De a mi Monádunk számára az Idő csak egy a
sok lehetséges inkarnáció közül a megnyilvánulási testek közül. Nagyon
különböző lehet egyik valóságtól a másikig, és a jövő befolyásolhatja a múltat,
mivel Monádunk egyszerre mindenhol jelen van.
A "hazatérés" iránti vágyunk abból fakad, hogy nem
értjük meg lényegünket és céljainkat, mint az Örökkévalóságban létező,
többdimenziós lényt, amelynek milliárdnyi aspektusra oszlik szét minden
lehetséges és kívánt megnyilvánulásban.
Ebben az értelemben a Forrás Szikráját hordozó Monádunk
mindenben megismétli Őt.
Az a forma, amelyik 3D-ben teremtett minket, szándékosan
befejezetlen.
Törekvésünknek kell lennie arra, hogy valamit tegyünk, és azt
saját magunk tegyük meg.
Ezért küldött minket a Monád a háromdimenziós Földre.
Ő csak megfogalmazott egy feladatot, egy bizonyos tervet, amit
evolúciónak nevezünk, és teljes szabadságot adott nekünk, hogy felfogjuk és
beteljesítsük.
Itt, a 3D-ben a mi abszolút tökéletes formánk nem érdekli a
Monádot, és nem gazdagítja semmi újjal.
Az általa kitűzött feladatot megoldva mi, hatalmas fraktáljának
részeként elkezdünk kérdéseket feltenni, válaszokat keresni, és előbb-utóbb
eljutunk a megfelelő mérföldkőhöz.
Ha már megtanultunk kérdéseket feltenni, feladatokat adni
magunknak és teljesíteni azokat, akkor a Monádhoz és annak Forrásához hasonlóan
alkotókká válunk, és elkezdünk ÉLNI, a szó teljes értelmében.
A 3D Földön való élet fő értelme nem annyira a válaszok keresése
és a kívülről kapott feladatok végrehajtása, hanem megtanulni feladatokat
kitűzni, és azokat saját magunk megoldani.
Igen, előbb-utóbb fel fogunk ébredni.
Hogy ez itt, a 3D-ben lesz-e, vagy valamelyik bolygón vagy
dimenzióban, az csak az érzéseinken, gondolatainkon és tetteinken múlik.
Folyamatosan jogunkban áll megváltoztatni valóságunk szabályait
a tudatosság fejlesztésével.
Monádjaink lehetőséget adnak arra, hogy kiegészítsük és
felfedezzük a meglévő világokat, hogy többdimenziós tapasztalatot szerezzünk,
miközben megőrizzük egyéniségünket, szabad akaratunkat és választási
szabadságunkat.
Érdemes tehát keresni egy külön szobát az Univerzum
többdimenziós házában, amit "sajátunknak" nevezhetünk, vagy már
régóta otthon vagyunk, és mindig is ott leszünk?
A Forrás mindenütt jelen van.
Mi és a Monádunk, mint annak részei, egyben a valóság teremtői
is vagyunk.
Valójában, most és mindig, mindig és mindenkor az Egyben vagyunk
(vagy az Egy van bennünk).
De elfeledkezünk erről, ahogy arról is, hogy a Forrás kis
másolatai vagyunk.
A szemek, amelyekkel a Teremtőt látjuk, ugyanazok, amelyekkel a
Teremtő lát minket.
Úgy tekintjük magunkat, mint akik elszakadtak az Ő Univerzumától
és elveszettek, elhagyatottak benne.
De az Univerzum másként gondolkodik.
A Nagy Valóságban minden egyszerre létezik.
A mi Monádunk csak a megnyilvánulási testeit mozgatja, megosztva
és áthelyezve a figyelmet egyik hiposztázisról a másikra: a Helyi Univerzumtól
a csillagig, a csillagtól a bolygóig, a bolygótól az emberig, az embertől az
atomig, és az atomtól vissza a Monádhoz, végtelenül felfedezve önmagát.
Az ember 3D-s cselekedeteinek hagyományos módja: egy cél
megtervezése, majd az elérésére való törekvés.
A Monád más: ő (akárcsak a Forrás) egyszerűen csak hagyja
hullani a cseppet, elindítja a folyamatot és megfigyeli, hogy mi jön ki belőle,
anélkül, hogy kezdetben egy rögzített célt tűzött volna ki maga elé.
Magát a folyamatot szenvedélyesen végigköveti, néha némi
korrekciót is végrehajtva rajta.
Általában azonban Monádunk igyekszik nem beleszólni, különben
nem lesz képes új tapasztalatot szerezni, hanem csak módosításait annak, ami
már megvan.
Primitíven fogalmazva: Monádunk célja, hogy meglepődjünk azon,
amit cselekedeteink eredményeként kaptunk.
Nem csak monoton módon haladunk A pontból B pontba, hanem
folyamatosan keressük a válaszokat, mozgást végzünk.
Ez a tudatállapot kreatív, nem gépies, ami azt jelenti, hogy
körülötte élet kezd kialakulni, új formák születnek.
Olyan ez, mintha ezer virág nyílna az egyiken belül, amelyek nem
hasonlítanak egymásra, és mindezen ezer virágon belül újabb ezer virág nyílik,
és így tovább exponenciálisan.
Ezt akarja elérni a Monád (és a Forrás) tőlünk, emberektől, és
így önmagától is.
A kreativitás a cselekvés lényege az "itt és most"
állapotban.
A végső célnak nincs akkora jelentősége, mint amekkorát az Egónk
tulajdonít neki, ahogy azt életünk tapasztalataiból többször is láthattuk.
Ahogy egykor Hemingway fogalmazott: Add meg az embernek, amire
szüksége van - és ő kényelmi szolgáltatásokat akar majd.
Adj neki kényelmi szolgáltatásokat - luxusra fog törekedni.
Zuhanyozzunk luxussal - elkezd sóhajtozni a gyönyörűségtől. Hagyd, hogy a
legteljesebbet kapja - őrjöngeni fog.
Adjatok neki mindent, amire vágyik - panaszkodni fog, hogy
becsapták, és hogy nem azt kapta, amit akart.
Egy célért évtizedekig törekedhetünk, és az elérés öröme csak
rövid percekig tart.
Elolvad, mert az Egónk nem tud és nem tudja, hogyan kell az
"itt és most"-ban lenni, és nem ez a feladata.
Csak a Lelkünk tud az "itt és most"-ban lenni, számára
ez természetes.
Így a mi feladatunk a Földön az, hogy az "itt és most"
állapotát ápoljuk magunkban, és megtanuljunk a 3D valóságban benne élni,
ezáltal megváltoztatva, Fénnyel feltöltve és nemesítve azt.
Éppen sétálni indultunk A pontból.
Nem az a célunk, hogy elérjük B pontot, hanem csak az, hogy
élvezzük magát a mozgást.
Megyünk, útközben valami váratlan dologgal találkozunk, és ez
maga az érték, ami jelentőséget ad a folyamatnak.
Hogy a végén elérjük-e a B pontot vagy sem, nem sokat számít.
Átjutottunk oda - csodálatos, ha nem - még jobb, mert útközben
sok váratlan, meglepő, nem tervezett dolgot láttunk.
Séta közben sokkal gyakrabban vagyunk az "itt és most"
állapotában.
A gyaloglás sokkal kreatívabb folyamat, főleg, ha mi magunk tesszük
kreatívvá.
Próbáljunk meg például sétálni egy gyerekkel, követve őt (persze
anélkül, hogy mindent megengednénk magunknak), és teljesen belefeledkezve a
helyzetébe.
Vagy emlékezzünk vissza, hogyan sétáltunk gyerekkorunkban, mire
figyeltünk stb.
És akkor megértjük, miért sokkal eseménydúsabb a gyermekkor,
mint egy hosszabb "felnőtt élet".
A legérdekesebb és legmeglepőbb dolog az, hogy az eredmény
nagyon konstruktív, nagybetűvel írva Kreatív, és számunkra nagyon váratlan
lesz.
És nagyon erős lendületet fog adni ennek a folyamatnak, a
figyelmünk által készített Monád fraktálunknak a továbbfejlesztéséhez.
Ebben az esetben más energiák érkeznek.
Nemcsak a mi személyes rezgéseinket hordozzák, hanem
grandiózusabb - kozmikus, Magasabb rezgéseket is.
És akkor meglátjuk, hogy az életünk, még 3D-ben is, elkezd
csodákkal, varázslatokkal telítődni, és megszűnik a szürke, unalmas hétköznapok
sora.
Az otthon nem egy hely, hanem egy állapot.
Jelen pillanatban Gaia vendégei vagyunk.
Világosan látszik, hogy a fejlődés célja maga a fejlődés
folyamata.
Sokan jó okkal mondják: a Föld az otthonom 💗
Szeretek itt élni. És biztosan itt maradok az ötödik dimenzióban 💗
- Lev általi üzenet
- Fordította: Gábor Kati
- Gyermekeink lelke - 1. rész - A nagy kvantum átmenet: https://emf-kryon.blogspot.com/2021/11/gyermekeink-lelke-1-resz-nagy-kvantum.html
- Gyermekeink lelke - 2. rész - A nagy kvantum átmenet: https://emf-kryon.blogspot.com/2021/11/gyermekeink-lelke-2-resz-nagy-kvantum.html
- A mi választásunk - rezgésszintek: https://emf-kryon.blogspot.com/2021/10/a-mi-valasztasunk-rezgesszintek.html
- Utolsó ébresztő hívás - Közzététel a Plejádiak Tanácsától: https://emf-kryon.blogspot.com/2021/09/utolso-ebreszto-hivas-kozzetetel.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2017/02/a-napba-oltozott-boldogasszony.html
- Hol van a Lelkünk eredeti otthona❓ - A nagy kvantum átmenet: https://emf-kryon.blogspot.com/2022/06/hol-van-lelkunk-eredeti-otthona.html
