2014. január 4., szombat

A szólásainkban rejlő tudás


A szólásainkban rejlő tudás



A szólásaink magukban rejtik az univerzális tudást, a magyar nyelv szakrális - teremtő minősége által!



A magyar nyelv lefektette szólásaiban, meséiben, népművészetében, nyelvében az univerzális tudást, és ezek, mint üzenetek szólnak hozzánk!







Szólásokban, szókapcsolatokban rejlő időfizikai, azaz a teremtéstanra történő utalások:


Ötöl-hatol 
- a téridő rendszerre való utalás,
öt forrás keltette önfenntartó rendszer hat helyen.


Nem jut ötről a hatra
 - az előzőhöz hasonlóan a téridő rendszerre való utalás.


Lépjünk olajra 
- a téridő szeleteket elválasztó réteg, aki tehát olajra tud lépni, az másik téridő rendszerbe képes átjutni.


Színe-java, színről-színre 
- téridő szeletekre való utalás.


Felkavarta az állóvizet 
- a teremtés kezdeti folyamata, mikor az álló forráspont mozgásba jön.


Bolond lyukból bolond szél fúj 
- lyuk, mint forrás vagy jelenpont.



SZÉL ANYÁNK



A szél Anyja - Józsa Judit alkotása


"A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső."

"Bolond lyukból bolond szél fúj." - lyuk, mint forrás vagy jelenpont.

A szelek jelzői régiesen a nép nyelvén:

anvárról fúj=keletről fúj,
ártalams szél,
barátságtalan szél,
bogdány=neki-neki lóduló,
dudáló szél,
dudóló szél,
fütyülő szél,
garabonciás szél,
kínlódo szél,
kölletlen szél,
lehölő szél,
nyavajgó szél,
pipafüstöt félresodró szél,
szélzsák,
vágtató szél,

zamandas vagy zivataros szél.


Két-ségbe esik
– a mandu binduvá, a megnyilvánulatlan megnyilvánulttá válása.


Három a magyar igazság 
- szenthármasság, mint atya-anya-fiú; 
jobbos-balos csavarodású-csavarodás
nélküli tachion; 
triász, azaz a hármas téridő-rendszer.






Mindennek van határa 
- az univerzumnak is.


A falnak is füle van 
- minden információ megmarad szerte az univerzumban, 
tárolódik az Akashában,
még ha azt hisszük, hogy egyedül vagyunk, és nincs szem-, vagy fültanú.


Csak az imádság tartja benne a lelket 
- a lélek, mint önálló fizikai részecske.


Csak hálni jár bele a lélek 
- a lélek, mint a testből kilépni képes részecske.


Rend a lelke mindennek 
- az univerzum működésének is.


Isten háta mögött 
– a tachion csúcsán haladó forráspontra, illetve a mögötte keltett múltszférákra való utalás.


Légy nagylelkű 
- ez a szavunk utal arra, hogy vannak normál (egy mikronos) lelkek, valamint 4 mikronos nagy lelkek.

Ezért van, hogy a gonosz emberekre azt mondjuk, hogy lelketlen, vagy, hogy 
egy bűn az ember lelkén szárad, azaz rögzül
abban minden életünk valamennyi információja.






A predesztináció és a szabad akarat érvényre jutása:


Kinek akasztófa helye, nem hal a Dunába.

Ember tervez, Isten végez.

Akinek Isten valamit ad, ember el nem veheti.

Jöjjön, aminek jönni kell.

Nincs az a kár, mely valakinek ne használna.

A pokol országútja is jó szándékkal van kikövezve.

Mindent lehet, csak akarni kell.

Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség.

Farkast emlegetnek, a kert alatt kullog, jár.

Jótett helyébe jót várj.

Mindennek megvan a maga ideje.

Nincs új a nap alatt.






Az emberek Istennel való kapcsolata:


Felvitte az Isten a dolgát.

Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan.

Isten nem ver bottal.

Megfogta az Isten lábát.

Nem ismer se Istent, se embert.

Segíts magadon, az Isten is megsegít.

Akinek Isten valamit ad, ember el nem veheti.





Kiszámoló

Egy - utat nyit a hegy...

Egy - k-aput nyit a hegy,
kettő - nyerget küld a felhő
három - lendülsz fecskeszárnyon
négy - szelek szárnyán mégy
öt - utat nyit a köd
hat - beereszt a nap,
hét - fényből sző mesét,
kilenc - idesietsz,
tíz - viszel engem is.



Népmesei elemek teremtéstanra vonatkozó jelentései:


Hol volt, hol nem volt

Talán ez a kifejezés a legtalálóbb a manduból binduvá, avagy a megnyilvánulatlan megnyilvánulttá válásának szimbolizálására.


A legkisebb fiú

A téridő hatos rendszerében a legelöl lévő, azaz a legfiatalabb forrás végzi a visszacsatolást azzal, hogy beleszáguld az előtte lévő tachionba.






Szerencsét próbálni

Mivel a szer szóelem valamilyen helyet, rendszerességet, illetve mozgást jelent, az encs(e) pedig azt a réteget jelöli, ami két-két téridőszelet között van, így valószínűleg azon mesebeli ifjak, akik elindultak szerencsét próbálni, azok a téridő rendszer rétegei között kirándultak egyet.



Túl az Óperenciás tengeren - Molnár Vivien rajza


Óperenciás tengeren túl

Az enc(s) szógyök ebben a szóban is szerepel, tehát az előző magyarázathoz hasonlóan itt is a téridő rendszerben való közlekedésről lesz szó.






Szárnyas paripa

Ez és minden szárnyas szimbólum a Levegő alapelemet, azaz a téridőt jelöli.






Parazsat evő ló

A parázs a Tűz (tachion), a parazsat evő ló pedig a téridő rendszer.


Hetedhét (ország)

A Tórem-mitológiában lévő hét égbolt, a hét menyország a téridő rendszer hat tachionja, valamint az anyatachion, amiben ezek benne vannak. 
Az ötödik ég mindig hangsúlyosabb szereppel bír, mivel a rendszerben valójában csak öt forrás van, hat helyen.






Hétfejű sárkány

Csakúgy, mint az előző népmese elem, ez is a téridő rendszert, és az őt magában foglaló tachiont jelzi. 
A mesékben ez a sárkány, csak akkor pusztul el, ha vagy egyszerre levágják minden fejét, vagy ha szíven szúrják. 

Ez a téridő rendszerre is igaz: 
ha nem szüntetjük meg az összes tachiont egyszerre, akkor az újra tudja magát keletkeztetni.






Világfa, égig érő fa

A fraktális rendszer szimbóluma.

Aranylánc, ezeröles lánc (amivel az égből leereszkednek)

Fluidszál, másnéven időszál, azaz binduk egymásba ágyazódott láncolata.






Kacsalábon forgó palota

A forgó hatos téridő rendszer. 
Ahol ezt kacsázva jelölik, ott az öt forrás hat helyen történő billegésére utalnak.


Láncmesék 
(pl. A kóró és a kismadár)

A múlt tágulását és a jövő összehúzódását a jelen-, avagy forráspontba szimbolizálja.


Aki nem hiszi, járjon utána

Akik egykor ezen teremtéstanra vonatkozó információkat elrejtették a népmeséinkben, egyúttal fel is hívják a figyelmünket arra, hogy járjunk utána a dolgoknak és fejtsük meg az üzenetek jelentését.









Magyar szólások


1. Zsirodat, mázodat ne vesztegesd rája

Ne is foglalkozz vele, mert nem éri meg.


2. Apja is ember volt, vasvillával ette a szérdéket

Ezt a butaságra, az ostoba emberekre, buta cselekedetekre értették. Mi az a szérdék? Aludttej...




3. Bekötötték a zsák száját.

A teherbe esett nőkre mondták - Erdélyi János gyűjteménye szerint.


4. Feltartja orrát mint a zámolyi borju

Ha gőgös, felfuvalkodott emberről volt szó.


5. Én is voltam valaha szép asszonynak kocsisa

Amikor azt akarjuk kifejezni, hogy mi is számítottunk egykor, voltunk mi is fiatalok, szépek, erősek stb.


6. Bus vadkan a tölgyfa gyökerének is neki vágja agyarát.

Ha valaki nagyon elkeseredik, az mindennek nekimegy.


7. Vakarj falat!

Így szólították fel megadásra a másikat.


8. Bibor, bársony, vendégség, jobb egy napi egészség

Mindennél, minden földi jónál és kincsnél többet ér az egészség. Abban a korban, amikor nem léteztek a ma ismert, hatékony gyógyszerek és védőoltások, amikor rendszeresen járványok tizedelték az embereket és magas volt a gyermekhalandóság, különösen fontos volt az egészség.

  
9. Elvitte azt a két szárnyu veréb

Elmegy a kedve valakinek valamitől, már nincsen jó kedve valakinek, oda a vigasság.


10. Oda a vese, de itt a szaga

Meglett a tolvaj, aki ellopott valamit.


11. Fogas a verőfény

Egyik kedvencünk ez az időjárással kapcsolatos szólás. Jelentése: hiába süt a nap, csípős hideg van.

  
12. Jobb a vén árnyéka mint az ifju kardja

Bizony, a tapasztalat, a higgadtság és a bölcsesség gyakran többet ér, mint a heveskedés, a gyors cselekvés.


13. Ha nyálával jóllakhatnék, soha se pökné ki.

A zsugori emberekre mondják, akinek szinte fáj akár egy fillért is kiadni valamire.


14. Az élőt a holtak hagdossák

Rosszindulatú emberek rágalmaznak valakit, aki nem szolgált rá erre.


15. Annyit ér, mintha Budán muzsikálnak, oszt ide nem hallik.

Egy másik változata: "Kutyaugatás nem hallik a mennyországba".


16. Haluskát főznék, ha túró volna, de liszt nincs

A túrós tésztához se liszt, se túró nincsen. Vagyis: semmi sincs, nem lehet megcsinálni. Végh Antal írta Terülj asztalkám! című könyvében: "Túrós csuszának, túrós galuskának, káposztás kockának meg mi mindenfélének még csak úri helyen emlegették; a főtt tészta neve Szatmárban mindenkor és mindenütt: haluska!"


17. Eljő az idő, ha megázik a tüdő.

Akkor mondták, ha úgy érezték, még nem ittak elég alkoholt! Vagyis, addig nem mennek el, amíg... a többit el tudjátok képzelni.

  
18. Igézt volt neki

Valaki rájött, hogy átlátnak rajta, és sejtik a valódi szándékait.


19. Járt a fekete iskolában

Vagyis sokat látott ember, aki jót és rosszat is tapasztalt már.


20. Ki az igazat hangosan hegedüli, hamar vonóval a fejére ütnek

Az jár pórul, aki kimondja az igazságot.

És végül még egy ráadásnak, amit a hasznavehetetlen katonára mondtak régen: "Sári vári labancz."








Előszó

Míg a kézműves technikákban csak meglehetősen későn, főként a 20. században kezdett el az emberiség előre gyártott elemeket, paneleket használni (gondoljunk pl. az elektrotechnikára vagy a paneles építkezési formára), addig a beszéd, a mindennapi kommunikáció során már évezredek óta él ilyenekkel.




Ha szövegeket alkotunk, akkor ugyanis nem pusztán szavakat kapcsolunk össze mondatokká, hanem nagyon sok esetben olyan kész "építőelemeket" is alkalmazunk, mint pl. egy füst alatt; csütörtököt mond;
Amilyen a mosdó, olyan a törölköző.
Ezeket az építőelemeket összefoglaló néven állandósult szókapcsolatoknak nevezhetjük.

Hogy ezeknek a (gyakran szóértékű) kapcsolatoknak valóban mások a "használati szabályaik", mint a szabad szószerkezeteknek, azt könnyen bizonyíthatjuk olyan példákon, amelyek szó szerinti, de átvitt értelmükben is használatosak, pl.

Mikor Peti hazaért a játszótérről, tele volt a haja homokkal, ezért jól megmostam a fejét.

Ez a mondat magában kétértelmű, csak a szövegkörnyezetből derülhet ki, hogy szabad szószerkezetről van-e szó 'fejet, hajat mos' jelentéssel vagy állandósult szókapcsolatról 'megfedd, leszid' jelentéssel.

Mint más nyelvek, a magyar is rendkívül gazdag ilyen "előre gyártott" elemekben. Különösen a köznyelv és a szleng él gyakran velük, de írók és költők is gyakran idéznek fel műveikben szólásokat és közmondásokat.
Pázmány Péter (1570-1637) bíboros és esztergomi érsek vitairatainak és prédikációinak gyűjteményei például a korabeli magyar szóláskincs szinte kifogyhatatlan tárházát jelentik.
Ez persze nem is annyira meglepő, hiszen a szólások szemléletes képi megfogalmazásaik miatt élénkítik, színesítik a stílust, a közmondások pedig erkölcsi tanulságokat öntenek tömören szavakba, ennélfogva kiválóan alkalmasak egyes eszmefuttatások lezárására.

Ugyanúgy, ahogy a szavaknak, az állandósult szókapcsolatoknak is megvan a maguk élete: vannak köztük olyanok, amelyek elavultak, esetleg már ki is vesztek nyelvünkből (pl. feltette az Orbán süvegét 'nagyon jó a kedve ill. berúgott'), vannak olyanok, amelyek régen keletkeztek, de ma is nagyon gyakorta élünk velük (pl. nagy feneket kerít vminek 'körülményesen kezd hozzá vmihez', körmére ég a dolog vkinek 'el van maradva vmilyen munka befejezésével'), sőt ma is folyamatosan keletkeznek ilyenek (ahogy a csövön kifér 'teljes gázzal', már a spájzban van 'nagyon közel, esetleg már birtokon belül van'; Az élet nem habostorta stb.).

Eredetüket tekintve is nagyon változatos a kép: többségük a mindennapi élet különféle tevékenységi köreiből származik (hosszú lére ereszt vmit, egy gyékényen árul vkivel, dűlőre jut, nem árul zsákbamacskát, vargabetűt csinál stb.), esetleg bizonyos népszokásokra (kiteszik a szűrét, bekötik a fejét, pártában marad, pünkösdi királyság stb.) vagy babonás elképzelésekre (meg van kötve a keze, megoldódik a nyelve, minden hájjal megkent, falra festi az ördögöt stb.) vezethető vissza.
Rajtuk keresztül a figyelmes olvasó nemcsak a régi korok hangulatát idézheti maga elé, nemcsak a régi idők embereinek bölcsességét tanulmányozhatja, hanem megismerheti a használati tárgyaikon, eszközeiken keresztül munkafolyamataikat, szokásaikat és műveltségüket is.

Ezért is volna igen nagy kár nemzeti műveltségünk szempontjából, ha ezeket a szólásokat veszni hagynánk.
Pálóczi Horváth Ádám, a híres polihisztor 1819-ben kéziratos közmondásgyűjteményének előszavában ezt így fogalmazza meg:

 "Egy nemzeti közmondást örökre meg-hagyni halni, nagyobb kár, mint amikor a' Hódoltató Tábor egy ágyút el-veszt".

Sokan gondolták ezt így a régmúlt századokban, ezért az állandósult szókapcsolatoknak a gyűjtése, szótárazása nyelvünkben már nagyon régen megkezdődött.
Az első ismert ilyen jellegű gyűjtemény Baranyai Decsi János Adagiorum Graecolatinovngaricorvm chiliades quinque című válogatása, amely 1598-ban jelent meg Bártfán, s közel ötezer latin, ill. görög szólásmondás (adagium) magyar megfelelőit igyekezett megadni.
Az azóta eltelt 400 év alatt számos szólás- és közmondásgyűjtemény látott napvilágot.
Ezekben rendkívüli terminológiai összevisszaságot tapasztalunk, az állandósult szókapcsolatokat igen sokféle elnevezéssel illetik, például szentencia, adagium, proverbium, példa-beszéd, szólásmondás, szokásmondás, szólás, közmondás stb. Ez azonban némiképp érthető is: egyrészt, mert az állandósult szókapcsolatokkal foglalkozó nyelvészeti tudományág, a frazeológia csak a 20. században alakult ki, másrészt a vizsgált egységek maguk is igen sokfélék, ezért nem is lehet őket egységes csoportként kezelni.

Az azonban kétségtelen érdeme ezeknek a gyűjtéseknek, hogy általuk számos olyan szólás és közmondás is az utókorra hagyományozódott, amelyek a nyelvhasználatból kivesztek.
Szemelgetvén köztük, könnyen megértjük azt is, miért nevezték már régen is a szólásokat nyelvünk virágainak.
Százával, sőt ezrével találunk ugyanis köztük alapos és találó megfigyelésekből vagy a fantáziából született nyelvi képeket, kifejező és szemléletes hasonlatokat, az embereket és a világ dolgait lényegükben megragadó jellemzéseket, bölcs tanácsokat, intelmeket és évszázados vagy évezredes múltjuk ellenére manapság is megszívlelendő életvezetési elveket.

A 19. században a romantika múltba fordulása különösen a tudományos érdeklődés középpontjába állította a régi magyar szólás- és közmondáskincs közzétételét: számos nagy terjedelmű gyűjtemény látott napvilágot.
Közülük a következő négy munka tekinthető a legismertebbnek és a legjelentősebbnek:

Dugonics András: Magyar példa beszédek és jeles mondások. Szeged 1820.
Erdélyi János: Magyar közmondások könyve. Pest 1851.
Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve. Pécs 1891.
Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Budapest 1896.

A Margalits-féle szótárt leszámítva, amely azóta reprint kiadásban is megjelent, mindegyik gyűjteményhez igen nehéz ma már hozzáférni, korántsem minden könyvtárban lelhetők fel, s ha igen, akkor sem kölcsönözhetők.

Ha mégis kézbe tudjuk venni őket, akkor pedig egy további nehézséggel szembesülünk: igen nehéz őket kutatási célokra használni.
Szerkesztési elveik ugyanis igen kezdetlegesek: van olyan, amelyik rendkívül egyszerű fogalomköri mutatók szerint igyekszik rendezni anyagát, van amelyik egyszerűen a szólás kezdőbetűje alapján, s van olyan is, amelyik - noha kissé következetlenül - a szólás legjellegzetesebb eleme, az ún. vezérszó szerint. 
Ebből következően egyes kifejezések megtalálása gyakran igen bonyolult feladat: néha szinte az egész gyűjteményt át kell lapozni, mire megtaláljuk a keresett szólást vagy közmondást.

Szóláskutatóként éppen a nehéz kezelhetőség miatt régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy ezeket a munkákat digitalizálni kellene.

Ez a korlátozott könyvtári hozzáférés gondját is megoldja, hiszen a nehezen elérhető gyűjtemények így közkinccsé lehetnek, egy teljesszövegű keresőprogram pedig kényelmesen használhatóvá is teszi a régi magyar szólások és közmondások e szinte kimeríthetetlen tárházát: 
nemcsak egyes kifejezések, de azok variánsai, esetleg hasonló szerkezetű formák is könnyedén fellelhetők a segítségével.

Ezért kerestem meg az e téren már igen komoly tapasztalatokkal rendelkező Arcanum Adatbázis Kft.-t, hogy segítsenek ennek a célnak a megvalósításában, felajánlva ehhez doktori iskolánk, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Doktori Programjának anyagi támogatását is.

Közös munkánk gyümölcseként adjuk most közre ezt a CD-t, mely remélhetőleg elnyeri a közönség tetszését is.

Hisszük, hogy ezzel nemcsak nemzeti kultúránk egy fontos részét sikerült átörökítenünk a modern kor digitális világába, hanem egyúttal szórakoztató és tanulságos olvasmányt is nyújtunk a program használóinak.


Forgács Tamás






Továbbá:



- A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV! http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html

- A Szakkarai Piramis – a kvantumgép:

- A Kozmikus Szövedékkel Való Személyes Kapcsolatod!:

- Skalárháború: 

- Megmondom a titkát, édesem a dalnak:

- EMF Kiegyenlítő Technika:
http://wedev.hu/wedev-fomenu.php

- A BIOELEKTROMOSSÁG TUDOMÁNYÁNAK EREDMÉNYEI – DIMENZIÓKAPUK: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/a-bioelektromossag-tudomanyanak.html

- Mi is a Lélek?:

- Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:

- Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:

- Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:

- Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:

- Az ősi Székely - Magyar rovásírás titka - A kódolt nyelv  

- Az Ige, a SzékelyMagyar Rovásírás feltámadott... 1-2. rész:







Szeretettel,

Gábor Kati


web oldalam:
hagyomanyorzoink.hu


blog oldalam: