PIÓCÁK
A piócák vérszívó parazita vagy ragadozó férgek.
Állkapcsos pióca
A piócák vagy nadályok
(Hirudinea) a
gyűrűsférgek törzsének (Annelida), a nyeregképzők osztályának (Clitellata)
egyik alosztálya.
Korábbi rendszerekben
(pl. a Magyarországon
sokáig hivatalosan elismert és tanított Dudich–Loksa-féle állatrendszerben) nem
használták a „nyeregképzők” kategóriát, helyette a piócákat egy önálló
altörzsbe sorolták – a korongférgek osztályával (Myzostomidea) együtt – a
gyűrűsférgeken belül, mint módosult gyűrűsférgek (Metannelida).
A korábbi állatrendszerek
a Metannelida
altörzsbe sorolták a másodlagosan módosult szervezetű, parakmikus
gyűrűsférgeket.
A gyűrűsférgek eredeti sajátosságai náluk
elváltoztak, elmosódtak.
Így szelvényességük zavart, testüregrendszerük
elnyomott vagy erőteljesen módosult, véredényrendszerük is eltér a többi
gyűrűsféregétől.
Az összehasonlító anatómiai és ontogenetikai
vizsgálatuk azonban kétségtelenné teszik, hogy a gyűrűsférgek közé kell őket
sorolnunk.
A piócák mellett a korongférgek osztályát
(Myzostomidea) sorolták még ide, melyeket mintegy 150 élősködő tengeri féregfaj
képviseli.
Az újabb anatómiai–taxonómiai vizsgálatok
szerint
nincs akkora űr a korábban szín-gyűrűsférgek altörzsébe (Euannelida)
foglalt csoportok (soksertéjűek osztálya – Polychaeta; kevéssertéjűek osztálya
– Oligochaeta) és a piócák között.
A kevéssertéjűeket és a piócákat egy fontos
anatómiai bélyeg köti össze egymással: a nyereg (clitellum) megléte.
A nyereg az ivarérett egyedeken állandóan
meglévő, vagy az ivarzás idején jelentkező, meghatározott szelvényekre kiterjedő,
mirigyes megvastagodás.
Elhelyezkedése fontos rendszertani bélyeg.
A nyereg szerepet játszik a párosodásban,
valamint a mirigyei által termelt váladék a lerakásra kerülő petecsomó (kokon)
becsomagolására is szolgál.
Testméretük
1–30 cm között változik.
Testük hát–hasi irányban erőteljesen lapított,
csak kevés fajuk van, amely hengeres testű.
Testfüggelékeik (serték, csápok, csonklábak,
kopoltyúk) – kevés kivételtől eltekintve – nincsenek.
Szelvényeik száma 31 vagy 34.
Elkülönült feji részük nincs.
Mind a feji, mind a farki végükön 4 vagy 7
szelvényből alakult tapadókorongjuk van.
Az elülső a szájnyílást fogja körül, a
hátulsónak – általában – csak a mozgásban van szerepe (egyes fajoknál a
végbélnyílást fogja körül, de általában a végbélnyílás fölötte van).
Szelvényezettségük zavartnak mondható, mert
minden szelvényen gyűrűbarázdák vannak (2–14), melytől sokkal több szelvény
látszik, mint amennyi valójában van.
A gyűrűbarázdák száma jellemző a genusokra és
fajokra.
Testüregük is nagyon erősen módosult.
Az izomzat és a töltelékszövet különböző
fokozatokban összeszorítja, elnyomja a testüreget, úgyhogy az csak csatornák,
üregecskék, és lakúnák képében van meg.
Ezzel kapcsolatban véredényrendszerük és
vesécskéik is módosultak.
Testüket vékony kutikula borítja.
Egyetlen kivételes esetben vannak rajta serték
(Acanthobdella).
Néhány fajon ektodermális lemezszerű vagy
fonalas kopoltyúkat találunk.
Ivarzás idején a testük 9–11. szelvényén nyereg
képződik.
Bőrük egysejtű exokrin mirigyekben gazdag
egyrétegű hengerhám, melyhez alulról a simaizomelemek kapcsolódnak
(bőrizomtömlő).
Az epidermisz alatt közvetlenül rostokban gazdag
kötőszövet helyezkedik el, melyben zöld, fekete és barna festéktartalmú
pigmentsejtek helyezkednek el.
Ezek adják a piócák sajátos sötét színét.
Izomrendszerük fejlettnek mondható,
ugyanis
külső körkörös (cirkuláris), középső rézsútos (diagonális) és belső hosszanti
(longitudinális) izmok rétegéből áll.
Ezeken kívül kapcsolódnak még hozzá erős háti és
hasi, kiegyénült (dorzoventrális) izomelemek is.
A tapadókorongok izomzata kiváltképpen fejlett.
Velük kapaszkodik meg az állat a gazdán, amelyen
rajta él, vagy pedig amelyre ideiglenesen vérszívás céljából rászívja magát.
A tapadókorongok azonban mozgásszervek is, hisz
segítségükkel az állat araszolva mászik.
Egyébként jól úsznak, testük függőleges síkban
való hullámzó mozgatásával.
Gyűrűk a pióca testén
Bélcsatornájuk egyenes lefutású cső.
Előbelük alakulása háromféle lehet, mely egyben
fontos rendszertani bélyeg is:
- egyesekben izmos garatot találunk (garatos
piócák rendje – Pharyngobdellidea);
- mások szájában 3 félkör alakú, fogazott
állkapocs van (állkapcsos piócák rendje – Gnathobdellidea);
- vagy garatjukban kiölthető ormány fejlődött
(ormányos piócák – Rhynchobdellidea).
Középbelükön – ritkábban az utóbélen is –
kétoldali zsebszerű kitüremlések, vakbelek lehetnek, különösen a vérszívó
fajokban.
Ezekben a vakbelekben raktározzák a
gazdaállatból kiszívott vért.
Az Orvosi pióca bélszervei: a = szemek, oe = garat és izomzata,
m, dbl és dbl' = vakbelek, h = bor, rm = körkörös, lm = hosszanti izmok, ne =
kiválasztószerv, r = végbél, s = tapadókorong
Véredényrendszerük
alakulása függvénye a
testüregrendszer módosulásának.
Az ormányos nadályok, illetve a garatos és
állkapcsos nadályok érrendszere között kisebb-nagyobb eltérések figyelhetők
meg.
- Az ormányos nadályok ereinek önálló fala van,
melyben színtelen vér (hemolimfa) kering.
Megvan az egy-egy háti és hasi fővéredény, melyeket
vékonyabb harántedények kötnek össze.
A háti fővéredény fala izmos, lüktetésével
előrefelé löki a vért.
- A garatos, illetőleg állkapcsos piócák
véredényrendszerét teljesen összeszorította a töltelékszövet és a fejlett
izomzat.
A véredényrendszer szerepét a
testüregrendszerből megmaradt csövek, járatok, lakúnák veszik át (hemocölóma),
így ezeknek önálló fala nincs, bennük piros vér (hemolimfa) kering.
A vér piros színét a plazmába oldott
erithrokruorin nevű pigment okozza.
Az oldalsó (laterális) edényeken lüktető
központok, szívek is vannak, a hát–hasi (dorzális és ventrális) edényeken
nincsenek.
A vér mozgását segíti a bőrizomtömlő
perisztaltikája is.
A laterális edényekben a vér hátulról előre, míg
a dorzális–ventrális edényekben fordítva kering.
Valódi kapillárisok helyett ún. testüregi vagy
cölómakapillárisok vannak a bőrizomtömlőben és a zsigeri szervekben.
A hasi
„véredényben” található a hasdúclánc és a kiválasztó szervek, a vesécskék
csillóstölcsérei is, jeléül annak, hogy ez valamikor valódi testüreg volt.
Általában diffúz, az egész testfelületen át
zajló légzésük van,
melyben a fő szerepet a bőrizomtömlő kapillárishálózata
kapja.
Egyes fajoknak van hámeredetű, külső kopoltyúja,
és ezen át lélegeznek.
Kiválasztószerveik,
a metanefridiumok is
módosultak.
Számuk 10–17 pár, és a törzs középső szakaszában
helyezkednek el. Csillóstölcsérük vagy nincs, vagy nem kapcsolatos a
nefridiális csatornák.
Ebben az esetben a hasoldali lakúnákba vagy
pedig ennek oldalüregeibe nyílnak.
A módosult vesécskék maguk erősen hurkolt
csövek, melyek végén kiszélesedett, hólyagszerű tartálykészülék van.
Ez rövid csatornával nyílik a szabadba.
Agydúcuk kevéssé differenciálódott,
és
garatideggyűrű köti össze a hasdúclánccal.
Ez 33 dúcpárból áll, és a hasoldali lakúnában
húzódik végig.
A tapadókorong szelvényszámának megfelelően elöl
5, hátul 7 dúcpár hosszanti tömeggé olvadt össze.
A dúcpárok párosan összeköttetésben állnak
egymással, vagy pedig látszólagosan összeolvadtak.
Érzékszerveik igen gyengén fejlettek.
Testükön mindenfelé találunk elsődleges
érzéksejteket, melyek valószínűleg tapintósejtek.
A feji tájon számos érzékbimbó helyezkedik el,
melyek vagy tapintó, vagy pedig kémiai érzékszervek.
A testi érzékbimbók a szelvények középső
gyűrűjén ülnek (az ún. érzékgyűrűn). Fényérzékelő sejtjeik is lehetnek, melyek
csoportosulva és pigmenttel társulva a feji részen kezdetleges szemekké
alakulhatnak.
Hormonrendszerük szoros összefüggésben van az
idegrendszerrel.
Mind a garat feletti (agydúc) és a garatalatti
dúcban nagyszámú neuroszekréciós sejt van, de a hasdúcláncban is kimutattak
hormontermelő sejteket.
A hormonrendszer elsősorban a szaporodási
folyamatokra van nagy hatással.
A piócák hímnős állatok.
Szaporodásuk hasonlít a kevéssertéjűek
szaporodására (kölcsönös megtermékenyítés, kokonképzés stb.), de a piócáknak
van párzószerve is.
A piócák hímivarsejteket termelő szerve a here,
melyek száma 4–17 pár, és párosával helyezkednek el.
Mindegyik heréből egy rövid kivezetőcső indul,
amelyek egy jobb és egy bal oldali közös ondóvezetőbe jutnak.
Az ondóvezetők felgöngyölödve létrehozzák az
ondóhólyagot.
Az ondóhólyagban a spermiumtárolás folyik.
Az ondóhólyag az ondókilövellő csövön át
juttatja a spermiumokat az ivarpitvarba, ahová a dülmirigy vagy prosztata üríti
váladékát.
Az ondóhólyag és a dülmirigy váladékával
keveredett spermiumok a cső alakú spermiumtárolókba, a nyálkatömlőkbe, más
néven a spermatofórákba kerülnek.
Az összetett hímivarszervekhez párzószerv,
hímvessző (pénisz) járul, mely a pénisztokban (tulajdonképpen egy
bőrizomtömlő-betűrődés) nyugszik.
Párzáskor a péniszen a jut az ondó a párzótárs
vaginájába, így egy biztonságos, valódi belső megtermékenyítés történik.
A piócáknak általában csak egy pár petefészke
van
(11. szelvény hasoldala).
A belőle kiinduló rövid petevezetők a vaginába
való érkezésük előtt egy közös petevezetővé olvadnak.
Ezt a csövecskét öleli körül a fehérjemirigy,
mely tápanyagokat termel a peték számára.
A hüvely (vagina) fala igen izmos, közvetlenül
nyílik a külvilágba, és a pénisz befogadásra szolgál.
A piócák petéi kisméretű, szikszegény sejtek.
Az orvosi pióca pl. 3–4 éves korára válik
ivaréretté, amelytől kezdve évente egyszer szaporodik.
Párzáskor a nadályok összetapadnak, egymás
hüvelyébe juttatják a spermatofórákat, melyek ott feloldódnak, és a spermiumok
megtermékenyítik a petesejteket.
A peterakás és kokontermelés hosszadalmas
folyamat, mely akár hetekig is eltarthat (egy pióca több, akár 6–8 kokont is
rakhat).
Egy kokonban – ami tölgyfamakk nagyságú lehet –
10–15 apró pete, illetve a táplálásukhoz szükséges fehérjetartalmú anyag.
A kokon képzése a nyereg mirigyeiből történik.
A pióca utódgondozása
A piócák lárvális ontogenezise a kokonban
zajlik.
A pete barázdálódása spirálisnak indul, majd
bilateriális osztódások következnek (az átváltozás oka még nem ismert).
A fejlődő lárvának speciális lárvális szervei
vannak (pl. protonefridium, lárvális izomrendszer, primer testüreg).
A tápanyagokat a kokonból lárvális garatjával
veszi fel.
A lárva metamorfózisa még a kokonban megtörténik,
amikor is eltűnnek a lárvális szervek, és a kifejlett piócára jellemző szervek
és testüregviszonyok alakulnak ki.
A kikelő fiatal piócák további egyedfejlődése
elsősorban a növekedésben nyilvánul meg.
A piócák többsége az édesvizek lakója.
Nem kedvelik a gyors folyású vizeket, így a
hegyi patakokban és a folyók nyílt vizében nem találkozhatunk velünk.
Ellenben kedvelik a folyók partmenti övezetét, a
tavakat, mocsarakat, kanálisokat, nagyobb pocsolyákat.
Az édesvízi fajok között találunk olyanokat,
amelyek képesek elhagyni a vizet, pl. táplálékszerzés vagy kokonlerakás
céljából.
Azonban ilyenkor a vízfelszín közelében
maradnak, mert ha kiszáradnak, biztosan elpusztulnak.
A szárazföldi piócák körében két csoportot
különböztetünk meg:
a talajlakó piócákat és a valódi szárazföldi
piócákat.
A talajlakó piócák – melyek fő elterjedési
területe Dél-Amerika – a nedves talajban, avar, rothadó növényi részek alatt
élnek, ahol férgekből, kisebb csigákból álló zsákmányukra vadásznak.
A valódi szárazföldi piócák főként a növényzet
között tartózkodnak.
Ezek élőhelye Dél- és Délkelet-Ázsia, ahol az
esőredőkben élnek, és a nedves évszakban a füves területekre is behatolnak.
Kizárólag meleg vérű gerincesek vérével
táplálkoznak.
Szárazföldi pióca
Néhány piócafaj a tengeri életmódhoz is
alkalmazkodott,
ahol a tengeri halak vérével táplálkoznak, és édesvízi
rokonaikkal ellentétben képesek elviselni a magas sókoncentrációt is.
A piócák – amint ezt olvashattuk is – vérszívó
parazita vagy ragadozó férgek.
A ragadozó piócák nagy része a garatos piócák
közé tartozik, melyek nem képesek vért szívni.
Azonban pl. az állkapcsos piócák közé tartozó
lópióca (Haemopis sanguisuga) – mely a legnagyobb hazai nadályfaj – is
ragadozó.
A ragadozó nadályok tápláléka kisebb férgekből,
csigákból, rovarlárvákból áll, melyeket elülső szívókorongjukkal ragadnak meg,
és egészben tömik magukba. Gyakran még a náluk nagyobb testű zsákmányt is
lenyelik.
A növényzettel dúsan benőtt helyekről
leselkednek a zsákmányukra, vagy egyenesen vadászútra indulnak az aljzaton araszolva.
Az ormányos és állkapcsos nadályok nagy része
vérszívó életmódot folytató, a gazdaállatra ideiglenes tapadó, ektoparazita.
A garatos nadályok a gazdaállat bőrét izmos,
megmerevíthető ormányukkal ütik át.
A kisebb testű fajok csigák, férgek, rovarlárvák
testnedveit szívogatják, míg a nagyobbak a halakra tapadnak.
Az állkapcsos nadályok három fogazott
állkapcsukkal vágják át a gazdaállat bőrét, és erőteljes szívással (kb. 0,1
atmoszféra) szivattyúzzák a vért.
Az egyes fajoknak igen kevés gazdaállat felel
meg, így mindig nagyon figyelmesnek kell lenniük.
Éppen ezért kitűnő a vízmozgás-érzékelésük és az
úszásuk.
A piócák az orvoslás történetében talán a
legjelentősebb állatcsoportot alkotják. Gyakran alkalmazták egyes fajaikat
különböző vérkeringési problémákra vagy esetleg nagyon magas lázra.
Emellett természetes nyugtatónak is használták
őket, ugyanis a páciens sok vér lecsapolása esetén mély álomba merült, idegei
ellazultak.
A pióca tapadókorongján három, félkör alakú
fűrészke található, amellyel a megtapadt állaton sebet ejt.
Közvetlenül tiszta hirudint fecskendez a vérbe,
így meggátolja a véralvadást, és hosszú ideig tud vért szívni.
Az orvostudományban az állat által termelt
hirudinnak, és hatásmechanizmusának felismerése fontos lépés volt a véralvadásgátlók
előállításában.
A piócák gyógyászati felhasználása több ezer évre tekint vissza,
a természet egyik csodája ez a kis élőlény.
Az Ajurvédátol az Egyiptomi, Görög, középkortól-tól a XXI. századi
orvosi, klinikai alkalmazásáig.
Valamikor Magyarország pióca nagyhatalom volt, 20 000 000 piócát
exportált Európa és a Földközi - tenger menti országokba évente.
Piócás ember
Napóleon is több milliót vásárolt a hadserege számára tőlünk.
A
Talmudban, a Zsidók törvénykönyvében is van egy leírás, hogyan kell használni
gyógyításnál.
A Görög orvos, Galénosz, Marcus Aurelius császár udvari orvosa is
rendszeresen alkalmazta, de bármelyik királyi udvarban is használatos volt.
Hazánkban 1961-ig még lehetett kapni orvosi piócát a
gyógyszertárakban, és leírás van róluk az alábbi könyvekben :
Gyógyszertan-Méregtan-Gyógyszerrendelés (Medicína Könyvkiadó Bp
1959.), Gyógyszerésztechnikusok kézikönyve (Medicína Könyvkiadó Bp 1960.).
Ezután valamilyen oknál fogva eltűnt a gyógyszertárakból.
2004 óta hivatalosan
az USA-ban és Németországban orvosi-gyógyászati segédeszköz.
Hollywoodi
világsztárok Bécsbe járnak fiatalíttatni magukat pióca kezeléssel.
Alkalmazzák a környező országokban: Ausztria, Szlovákia,
Románia, Ukrajna, Oroszország. Lengyelországban.
- Piócacsípés:
Hazai élővizeinkben is könnyen
megtapasztalhatjuk.
Általában érzékelik a vízben álló, mozgó
melegvérű élőlényeket.
Amennyiben a testünkre akaszkodik, többféle
módon szedhetjük le.
Az első módszer szerint valamilyen anyaggal
(papírzsebkendő, törülköző) fogjuk meg és húzzuk lassú, de határozott
mozdulattal, amíg el nem válik a sérült felülettől.
A második módszer szerint sót kell szórni a
pióca testére, aminek hatására szintén leválik az áldozatáról.
A harmadik módszer túl időigényes, mivel
aszerint meg kell várni, amíg a pióca teleszívja a testét és magától leválik.
- Kezelése:
Különleges kezelést nem igényel, mert
kórokozókat nem terjeszt.
Ennek ellenére a leválasztást követően a sebet
célszerű jóddal, vagy jódtartalmú sebfertőtlenítővel kezelni, mert az
összehúzza a sebet, bár erre a szesztartalmú fertőtlenítők is kiválóan
alkalmasak.
A pióca által ejtett seb háromszöghöz hasonló
alakú és a pióca által a sebbe juttatott véralvadásgátlónak köszönhetően nagyon
sokáig vérzik, a támadást követően akár több órán keresztül is.
Rokoni kapcsolataikat részletesen nem ismerjük.
Őslénytani maradványok, fosszíliák gyakorlatilag
nem maradtak róluk, egynéhány bizonytalan karbonból, jurából és az eocénból
származó fosszíliát leszámítva.
Osztályzásuk:
Az alosztályba mintegy 350 faj tartozik.
A piócákat korábban a gyűrűsférgek egyik önálló
osztályának tartották, a mai filogenetikus rendszertan pedig a nyeregképzők
osztályán belüli alosztályokba sorolja őket.
A piócák osztályozása az egyik hagyományos
rendszertani felosztás (Dubich-Loksa) szerint:
Törzs: Gyűrűsférgek
Altörzs: Módosult gyűrűsférgek
Osztály: Piócák vagy nadályok
Alosztály: Sertés piócák (Acanthobdellida)
Rend: Horgas nadályok
Család: Horgas nadály-félék
Alosztály: Sima piócák (Arhynchobdellida)
Rend: Ormányos nadályok (Rhynchobdellida)
Család: Lapos nadályok
Család: Halpiócafélék
Rend: Állkapcsos nadályok (Gnathobdellida)
Család: Valódi nadályok
Család: Leveli piócák
Család: Földi piócák
Rend: Garatos nadályok (Pharyngobdellida)
Család: Garatos nadály-félék
Sertéspiócák öregrendje – Acanthobdellae
- Acanthobdellidea rend
A piócák ma élő legkezdetlegesebb alakja,
melynek sajátosságai még emlékeztetnek a kevéssertéjűekre.
Testükön elől a hasoldalon 5 pár mozgatható
serte van – innen nevük.
Testük hengeres, 31 szelvényből áll; csak a
hátulsó tapadókorong alakult ki (4 szelvény összeolvadásával).
A törzsszelvényeken 4–4 gyűrű található.
A testüreget ugyan már a töltelékszövet és az izomzat
elkezdte elszorítani, de a középbél körül még rendesen, szelvényesen tagolódott
másodlagos testüreg van. Érrendszerük még fejlett, megvan rendesen a háti és
hasi fővéredény, amelyeket elöl 5, hátul 4 gyűrűedény köt össze.
Tehát a kevéssertéjűekre emlékeztető
sajátosságaik:
hengeres, nem lapított test;
serték megléte (5 pár serte);
elöl nem alakul ki tapadókorongjuk;
viszonylag fejlett másodlagos testüreg;
az érrendszer megegyező felépítése.
Az öregrend egyetlen családja az
Acanthobdellidae, ahová az észak-eurázsiai elterjedésű horgas nadály
(Acanthobdella peledina) tartozik.
Lazacokon él.
Simapiócák öregrendje – Achaetobdellae
Sertéik – az előbbi öregrenddel ellentétben –
nincsenek.
Testük 34 szelvényből épül fel, elöl és hátul is
tapadókoronggal.
A hátulsó tapadókorong itt 7 szelvényből áll.
Törzsszelvényeiken 2–12 gyűrű van.
Testüreg- és véredényrendszerük módosult.
- Ormányos piócák rendje – Rhynchobdellidea
Előbelük szúró ormánnyá alakult, eza az elülső
tapadókorongból kinyújtható. Véredényrendszerük még kevéssé módosult, vérük
színtelen.
Két jellegzetes hazai családja van.
- A lapospióca-félék (Glossiphoniidae)
teste
erőteljesen lapított, a törzs középső részén kiszélesedő.
Elülső tapadókorongjuk tökéletlen.
Különleges sajátosságuk, hogy ivadékgondozók.
Hazánkban élő jellegzetes fajaik a széles
csiganadály (Glossiphonia complanata), a fiahordó nadály (Helobdella
stagnalis), a békapióca (Hemiclepsis marginata).
- A halpiócafélék (Piscicolidae)
teste hengeres.
Mindkét tapadókorongjuk igen jól fejlett, szinte
henger alakú.
A szelvénygyűrűk száma 7 vagy 14.
Nem ivadékgondozók.
Halparazita férgek.
Hazánkban igen jellemző a halpióca (Piscicola
geometra), ritkább a hólyagos pióca (Cystobranchus respirans).
Tengeri faj a kopoltyús pióca (Ozobranchus
quatrefagesi), mely a Földközi-tengerben él, és a tengeri teknősök élősdije.
Törzse két oldalán ektodermális kopoltyúkat
visel.
- Állkapcsos piócák rendje
Garatjukban általában három fogazott állkapcsuk
van.
Testüregük nagyon visszaszorult, önálló
véredényrendszerük nincs, vérük piros.
- A valódipióca-félék (vagy orvosipióca-félék –
Hirudinidae)
közé tartozik hazánk két legismertebb és legjellegzetesebb
piócafaja az orvosi pióca (Hirudo medicinalis) és a lópióca (Haemopis
sanguisuga).
- A Haemodipsidae
család fajai vérszívó
szárazföldi piócák.
Trópusi területeken élnek (Dél-, Délkelet-Ázsia,
Kelet-Ausztrália, Madagaszkár). A fák és bokrok lombozatában élnek, és onnan
vetik le magukat az alattuk elhaladó meleg vérű állatokra.
Az emberi expedíciókon is nagyon sok gondot,
kellemetlenséget okoznak. Legismertebb faj a ceyloni leveli pióca (Haemodipsa
ceylonica).
- A földipióca-félék (Diestecostomatidae)
ragadozó
életmódú, szárazföldi piócák. A földi nadály (Xerobdella lecomtei) a
Keleti-Alpok erdeiben honos, ahol a kövek, avar és kidőlt fák alatt
tartózkodik. Gilisztákat, csigákat, rovarlárvákat zsákmányol.
- Garatos piócák rendje – Pharyngobdellidea
Sem szúróormányuk, sem állkapcsuk nincsen.
Ellenben garatjuk igen hosszú és izmos,
keresztmetszete háromsugarú. Szelvénygyűrűik száma 5–8, sőt több is lehet.
Testüregrendszerük visszaszorult, önálló
érrendszerük nincs, vérük piros. Ragadozó nadályok.
- Az Erpobdellidae
családba édesvízi és nedves
talajban élő piócák tartoznak. Hazai vizekben nagyon gyakori a nyolcszemű
nadály (Erpobdella octoculata).
Továbbá:
- Gyógyító növényeink 1./a rész:
- Gyógyító növényeink 1./b rész:
- Gyógyító növényeink 2. rész:
- Gyógyító növényeink 3. rész:
- Gyógyító növényeink 4. rész:
- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése:
- Természetes permetlevek kertből, mezőről:
- Kiskertünkben - Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények:
- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása:
- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben
- Fogyás a természet erejével:
- A csodás Lenmag:
- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai:
- Lekvárfőzési ABC:
- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás:
- EGÉSZSÉGVÉDŐ NAPTÁR:
- Melyik virág ehető a kertünkben?
- Őszi munkálatok a kiskertben:
- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI:
- Csicsóka – a jótékony szénhidrát:
- A Hársvirág gyógyító növényünk
- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:
- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:
- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:
- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:
- A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:
- Így készíts hófehér karácsonyfadíszt szódabikarbónából:
- A házi - főzött gyurma receptje:
- Finomságok – Receptek/1.:
- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:
- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel:
- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig:
- ALOE VERA - a csodanövény:
- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:
- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:
- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész:
- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész:
- A FOKHAGYMA:
- Gyógyító növényeink - felsorolás:
- Régi gyógyborok, gyógypálinkák:
- Érmelléki asszonyok hagyatéka:
- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK:
- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:
- AZ ÉDES ÜRÖM (ARTEMISIA ANNUA) A RÁK ELLEN:
- A PARLAGFŰ - AMBRÓZIA - ISTENEK ELEDELE:
A Szakkarai Piramis – a kvantumgép:
- A Kozmikus Szövedékkel Való Személyes Kapcsolatod!:
- Skalárháború:
- Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
- EMF Kiegyenlítő Technika:
- A BIOELEKTROMOSSÁG TUDOMÁNYÁNAK EREDMÉNYEI –
DIMENZIÓKAPUK:
- Mi is a Lélek?:
- TOBOZMIRIGY - A TESTÜNK CSODÁJA:
- A teremtés energiái – Kundalini:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/a-teremtes-energiai-kundalini.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/a-teremtes-energiai-kundalini.html
- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember - Térkép az egészségünkhöz – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:
- A csakrák betegségei - behangulásuk:
- A SZERVÓRA:
- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:
- Gyógyító kéztartások - Mudrák:
- Faszén - Aktív szén:
- Biokertészek csodaszere a házi fahamu
- FŰSZERNÖVÉNYEINK:
- Körömvirág:
- A LEVENDULA:
- AZ AROMATERÁPIA - ILLÓOLAJOK:
- SÁFRÁNY - A FŰSZEREK KIRÁLYA - A KIRÁLYOK FŰSZERE:
- A DOHÁNY LEHET A RÁK ELLENSZERE:
- MÁK - MÁKOLAJ:
- ZSÁLYA:
- Petróleummal is lehet gyógyítani a rákot - Szabó Gyuri bácsi tanácsai:
- Az útifű:
- Galaj:
- Az erős paprika:
- A méhek és a méz:
- A DARAZSAK:
- A LEPKÉK:
- ÉJSZAKAI LEPKÉK:
- A MADARAK:
- KÉRŐDZŐK:
- DISZNÓFÉLÉK:
- LÓFÉLÉK ÉS A SZAMÁR:
- A HOLLÓ – HOLLÓ FAJTÁK
- FECSKEFÉLÉK:
- KROKODILOK:
- SÜNFÉLÉK:
- A GOMBÁK ORSZÁGA:
- A talaj élővilág (edafon) összetevői:
- ALGÁK - MOSZATOK:
- RÁKOK:
- TENGERISÜNÖK ÉS TENGERICSILLAGOK:
- KAGYLÓK:
- TENGERI CSIGÁK - TENGERI FÉRGEK - VÍZI GILISZTÁK:
- KORALLOK - SZIVACSOK:
- MEDÚZÁK - TENGERIUBORKÁK - POLIPOK:
Szeretettel,
Gábor Kati
web oldalaim:
blog oldalam:
