Vízkereszt és farsang
Farsangi népszokások
A nyugati kereszténységben január 6-án van vízkereszt, avagy a
három királyok ünnepe:
ez a karácsonyi ünnepek zárónapja, a farsangi időszak
kezdete.
A keleti kereszténységben a Julián-naptár szerint január 6-7. a
karácsony, és 13 nappal később ünneplik a vízkeresztet.
A vízkereszt második evangéliumi története szerint amikor Jézus
harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelő Szent János
megkeresztelte, ezt követően tanítani kezdett.
Ennek emlékére vízkereszt az
ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház ilyenkor tömjént és vizet
szentel.
A harmadik evangéliumi jelenet: Jézus a kánai menyegzőn anyja kérésére
az elfogyott bor pótlására a vizet borrá változtatta.
Az ünnepi népszokások közé tartozik a napkeleti bölcsek
látogatását felidéző csillagozás vagy háromkirály-járás.
A három alakot csak gyermekek személyesíthetik meg, legfőbb
kelléke a csillag, amely a három királynak megmutatta az utat Betlehembe.
Vízkereszt napján volt szokás a szentelmények hazavitele:
a
szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak.
A házakat vízzel és sóval szentelték meg, a pap krétával a
szemöldökfára írta a házszentelés évét és a G, M, B betűket (Gáspár, Menyhért
és Boldizsár).
A hívek meglátogatásának szokása összekapcsolódott a lélekpénz
beszedésével.
A vízkereszti népszokásokból mára leginkább csak annyi maradt,
hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát.
Farsangi népszokások
Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka.
Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz
jelképes küzdelmének a megjelenítése.
A hamvazószerda utáni napon a böjtöt még felfüggesztették, hogy
a farsangi maradékot elfogyaszthassák – ez a torkos vagy zabáló csütörtök.
A magyarság farsangi rítusai és hiedelmei főként a három utolsó
farsangi napra –
farsangvasárnapra,
farsanghétfőre
és húshagyókeddre ("a
farsang farka")
– vonatkoznak, amely télbúcsúztató is.
A legjellemzőbb az álarcos, jelmezes alakoskodás, ma is igen híres
a mohácsi busójárás.
Jellegzetes farsangi ételek a káposzta, a disznóhús, a fánk, és
ekkor rendezik a különböző rendű és rangú, társasági és szakmai farsangi
bálokat.
A farsang Magyarországon...
...vízkereszttől (január 6.) a húsvét
vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz "húshagyó
keddig", vagy "hamvazószerdáig".
A mohácsi busójárás
Mohács napjainkban is őrzi a népi farsang, a karnevál
hagyományát. Itt minden évben megünneplik a busójárást, amely turisták
tízezreit vonzza magához.
A népszokás eredetéről így írnak Mohács város
honlapján:
„Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is
magyarázzák.
A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült
őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk
készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán,
kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja.
A város
1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú
betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg.
Minden bizonnyal a balkáni
eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán
Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját.
A népszokás
megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok."
Hazánkban - elsősorban német hatás eredményeként - a középkorra
tehető a farsang kialakulása.
Elterjedése 3 fő területen történt: a királyi udvarban, a városi
polgárság és a falusi lakosság körében.
A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik
két szinten német hatással kell számolni.
A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre.
A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban
- amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a
gonosz szellemek életre kelnek.
Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu
elégetésével akarták elűzni ezeket.
Március 12.
Gergely-nap
Ez a nap az, mikor a
Nap erőre kap, és elindul a Természet ereje.
Egyes helyeken tüzes
kerekeket görgettek, mert azt remélték, a földi tűz segíti a Napot abban, hogy
erőre kapjon.
A kormozás, busójárás,
téltemetés szokásai mind a gonosz tél elűzését jelképezték.
A tél és a tavasz
küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el.
Természetesen mindig a
tavasz lett a győztes, és a tél elbujdosott szégyenében.
Sok helyen a telet jelképező
szalmabábu elégetésével vettek búcsút a hosszú téltől.
A leányok az előző
évben férjhez ment menyecske ruháiba öltöztettek egy szalmabábot, mely a kiszét
szimbolizálta.
A bábot elvitték a
legközelebbi patakig, és éneklés közben levetve a ruháit, vízbe dobták.
Ilyenkor abból, hogy a
víz a bábot hogyan és merre viszi, jövendöltek a jelen lévők férjhez
meneteléről.
Egyes tájakon azonban
a kiszét elégették, hogy megsemmisülése elvágja a tél útját, ne találjon
vissza.
Szeretnék egy rítust
ajánlani neked.
Készíts Te is egy
bábut régi dolgokból.
Lehet papírból, régi
képekből, lehet ruhából kitömve a múltad olyan megszemélyesítőivel amiktől
megakarsz szabadulni.
Gyújts egy fehér
gyertyát, és egy tűzálló tálban tedd a kisze bábúd.
Ajánld fel az Istennek,
a Teremtőnek, hogy fogadja el áldozatod, és semmisítse meg a múltadból a
jövődre ható gátlásokat.
Gyújtsd meg a bábút,
és hagyd, hogy elporladjon.
Mikor elégett, a tálat
jó alaposan mosd át folyó vízzel.
A meggyújtott fehér
gyertyát hagyd, hogy leégjen, és a maradék viasz formája jelzi a Teremtő
válaszát.
Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték,
hogy a földi tűz segíti a napot, hogy újra erőre kapjon.
Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a
halált, a rosszat és a hideget.
Az első maskarások halottas menetet utánozva masíroztak.
A szokások és hiedelmek többsége, és így a maskarás
alakoskodások is a vígasság utolsó napjaira, "farsangvasárnapra",
"farsanghétfőre", "húshagyókeddre", az ún.
"farsangfarkára" összpontosulnak.
Torockó
Torockó
Keleten és északon ez néha kitolódik.
Ebben az időben a mezőgazdasági munkák szüneteltek, ez volt a
szórakozás legfőbb ideje.
A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt
felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák.
Ennek a napnak zabáló-, torkos vagy tobzódó csütörtök a neve.
Ezekhez a napokhoz, a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb
jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik.
Legjellemzőbbek az álarcos, jelmezes alakoskodók, és a mulatság
színhelyén vagy házaknál előadott dramatikus játékok /halottas, lakodalmas,
betyár - játék /.
Mohács környékén ma is élő hagyomány a délszláv eredetű
alakoskodó felvonulás, a "busójárás".
Régen farsang idején a fonóházakban minden este zajlott
valamilyen vidám esemény, énekeltek, táncoltak, játszottak.
A mulatozások "húshagyókeddig" tartottak, amikor az
utolsó fonóházi összejövetelre a "fonóvégzésre" került sor, amely
felért egy kisebb lakodalommal.
Ezt követően az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal a
"farsangtemetéssel" vagy "téltemetéssel" búcsúztatták az
elmúlt vidám heteket.
Torockón temetik a telet
Játékok
A farsangi alakoskodás Magyarországon a 15. század óta
ismeretes.
Jellemzője, hogy olyan ünnepi időszak, amelyben a hétköznapi
élettől eltérő dolgok történhetnek, felbomolhat a szokásos rend.
Ahogy ilyenkor mondani szokták: "a feje tetejére áll a
világ".
Torockó
Torockó
A hosszú böjtre való felkészülésnek megfelelően ebben az
időszakban az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező.
A táncmulatságok mellett különböző játékokat, vetélkedőket
rendeztek, de ilyenkor volt a legtöbb lakodalom is a falvakban.
Aki pedig pártában maradt, azt ebben az időszakban különösen
durva, vénlánycsúfolókkal gúnyolták.
Világszerte, így a magyar nyelvterületen is a farsang adott
alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére, s az ezekben való mókázásokra.
A magyar falvakban az alakoskodók beöltöztek ördögnek,
kereskedőnek, cigányasszonynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak,
kéményseprőnek, boszorkánynak.
Torockó
A magyar falu álarcos alakoskodása között feltűnnek az
állatalakoskodások.
Különösen kedvelt a medve-, ló-, kecske- és
gólyaalakoskodás.
Eljátszottak ál-lakodalmat, ál-temetést, de népszerűek voltak a
kivégzést imitáló játékok is, melyeken a játékból elítéltek fejére cserépedényt
tettek, s ezt nyilvánosan leütötték.
A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a
nyugat-dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság.
Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön
farsangolása is.
Bizonyos húshagyókeddi szokások a farsang, illetve az egész tél
elmúltát jelképezik: farsangtemetés, bőgőtemetés.
A farsanghoz számos termékenységvarázsló illetve termésvarázsló
cselekmények és hiedelmek is kapcsolódnak.
Egyéb szokások:
maszkos felvonulások, köszöntők/sardózás/, ügyességi játékok
/kakasütés, gúnárnyakszakítás/ és a leánycsúfoló szokások
Táncmulatságok
A farsang időszaka a táncmulatságok legfőbb ideje volt, a
falvakban a bálok többsége a kocsmákban, vagy bérelt házakban zajlott.
Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját, a
szervezők általában a legények voltak.
A "batyus-bálokra" az ételt a lányok, az italt pedig a
fiúk vitték, a zenészeket pedig a bálozók közösen fizették ki.
Fontos szerepük volt ezeknek a táncos mulatságoknak a
párválasztásban.
A lányok ilyenkor
bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha tetszett neki a lány, kitűzte a
kis csokrot a kalapjára.
Vénlánycsúfolók
Az udvarlás, a párválasztás és a házasságkötések legfőbb ideje a
hagyományos magyar paraszti életben a farsang időszaka volt, éppen ezért a
farsang alkalmat adott arra is, hogy tréfásan, s olykor durván figyelmeztessék
azokat, akik elérték a "megfelelő" kort, de még nem mentek férjhez.
A csúfoló szokások főleg a farsangvégi napokhoz, húshagyó kedd
éjszakájához, hamvazószerdához kapcsolódtak.
Az egyik érdekes szokás a tuskóhúzás volt, ilyenkor a legények
egy nagy fatuskót vonszoltak végig a falun, s a vénlányok ajtaja elé letették,
hogy reggel, amikor az illető hölgy ki akar jönni, ne tudja kinyitni az
ajtaját.
Olyan eset is volt, hogy tuskóval szinte felszántották a
vénlányok udvarát.
Köszöntők
Mint minden jeles ünnephez, az újév kezdetéhez és a farsanghoz
is hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások.
Ezek a magyar nyelvterületen mindenütt megtalálhatók voltak.
Ezen alkalmakon a kimondott szó mágikus erejével próbálták
biztosítani a következő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok
egészségét és szaporaságát.
Pl. Farsang, farsang, háromnapi farsang, / Itt is adnak, amit
adnak Ez is Isten háza, / Szálljon le rája / Az Isten áldása, / Hat lóval, hat
ökörrel / Három borjas tehénnel, / Egy aranyos ekével.
Lakomák
Pontosan mit ettek a régi farsangi lakomákon?
Nem tudjuk, de néhány hagyomány, étkezési szokás ma is él.
Sok faluban igyekeznek farsangvasárnapra és húshagyó keddre
tyúkhúslevest, töltött káposztát főzni.
Szívesen tálaltak még ciberelevest és kocsonyát is.
A cibere tálalása már a közeledő böjtöt idézi.
A cibere lényegében többféle savanyú leves gyűjtőneve.
Ilyen igazi böjtös étel volt a vízben főtt aszalt gyümölcs a
szilvacibere, az erjesztett korpa leve a korpacibere.
Székelyföldön, a Nyárád mentén szalmabáb jelenítette meg a
farsangi játékokban Cibere-vajdát, aki tréfás párviadalban legyőzte
Konc-királyt - ő a farsangi húsokat jelképezte.
A farsangi ételek közül a legnevezetesebb a farsangi fánk.
Ismert az alma, burgonya, gyűrűs, hússal töltött burgonya,
marca, kubikos, szalagos, túró, és a párna csücskeváltozat.
A magyarság körében
A farsang elnevezése és a legrégebbi szokásadatok középkori
német polgári hatásra vallanak, de vannak az Anjouk és Mátyás király udvarából
itáliai hatásra utaló adatok is.
A farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos esküvői
szezon, mivel a húsvéti böjt időszakában
már tilos volt esküvőt tartani.
Erre utal az ünnepnapok
elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap,
vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott, stb.).
A falvakban a legények szervezték a bálokat.
A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt
legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték
a bokrétát.
A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.
Farsangvasárnap
A farsangvasárnap a farsangi időszak végén levő farsang farkának
első napja.
Számos helyen ezen a napon tűzték a legények kalapjukra a
kiválasztott lányok bokrétáját.
A
farsangi mulatságoknak rendkívül fontos szerepük volt a párválasztásban.
Az
egész magyar nyelvterületen számos adat bizonyítja, hogy a lányok ilyenkor
adták a legényeknek a bokrétát a kalapjukra.
A legények azt a bokrétát
tűzték a kalapjuk elejére, amit a nekik legjobban tetsző lánytól kaptak.
További elnevezései: csonthagyóvasárnap, ötvenedvasárnap,
sonkahagyóvasárnap, hathagyóvasárnap, kilencben hagyó harmad vasárnap,
piroskavasárnap (piroska nevű kalács után), vővasárnap (ifjú férj a lány
családjának kontójára mulatott), sardóvasárnap (sodrózás jelentése
szerencsekívánás), vajhagyóvasárnap (görög katolikusoknál)
Farsanghétfő -
A farsanghétfő a farsang farkának középső napja.
Gyakran ezen a
napon tartották az asszonyfarsangot.
A farsang utolsó szakaszában asszonyok részvételével tartott farsang.
Az év egyetlen napján a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótáztak, férfi módra mulattak.
Mátraalmáson
Ezen a napon a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett
nótáztak, férfi módra mulattak.
Ezután húsvétig már tilos volt az esküvő, a tánc és a vigadalom.
További elnevezései: húshagyóhétfő, böjtelőhétfő.
Húshagyó kedd
A húshagyó kedd, a farsang és egyben a farsang farkának utolsó
napja.
A farsangtemetés időpontja.
További elnevezései: húshagyási kedd, farsangkedd,
madzaghagyókedd (ez utóbbi utalás a madzagon lógó ételek elfogyására)
Ezen a napon általában szalmabábut vagy koporsót égettek,
jelképesen lezárták a farsangot és a telet.
A húshagyókeddet követi a hamvazószerda, ami a 40 napos nagyböjt
kezdete.
Az ezt követő nap a torkos csütörtök.
Konc király és Cibere vajda
Konc király és Cibere vajda egy Európa szerte elterjedt szokás,
dramatikus játék.
Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc
király pedig a húsos, zsíros ételeket.
Vízkeresztkor és húshagyókedden megküzdöttek egymással, első
esetben Konc király, másodízben Cibere vajda nyerte a párviadalt.
Csíkszentkirályon
Farsangi szokások keretében szalmabábokkal is eljátszották a
tréfás küzdelmet.
(Forrás: mek.oszk.hu)
További:
- Pünkösdölés és más népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosdoles-es-mas-nepszokasok.html
- Húsvéti népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/husveti-nepszokasok-hagyomanyok.html
- Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html
- Október - a szüreti hónap - A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok:
- A magyar házak mágikus ereje: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/a-magyar-hazak-magikus-ereje.html
- Eleink hagyománya - A pásztorok művészete - Eszközeik:
- Péter – Pál napja az aratás kezdete: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/peter-pal-napja-az-aratas-kezdete.html
- László napra - Szent László király: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/laszlo-napra-szent-laszlo-kiraly.html
- Szent Márton a néphagyományban:
- November - Szent András hava:
- Miklós - napi hagyományok itthon:
- Téli népszokások:
- A téli napfordulót - a Fény születését ünnepeljük december 21 - én:
- A téli napfordulót - a Fény születését ünnepeljük december 21 - én:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/a-teli-napfordulot-feny-szuleteset.html
- A karácsonyfadíszek jelentése:
- A karácsonyfadíszek jelentése:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/a-karacsonyfadiszek-jelentese.html
- Karácsony - a kerecseny ünnep:
- Szilveszteri és újévi népszokások:
- A szólásainkban rejlő tudás:
- Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:
- Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:
- Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:
- A TÁNC - A MAGYAR NÉPTÁNCOK:
- A népművészet, mint a magyar nép szakrális művészete:
- Vízkereszt és farsang - Farsangi népszokások:
Szeretettel,
Gábor Kati
blog oldalam:
