Egyedülálló székely ROVÁS ábécé az Országos Levéltárban
A székely írás (más elnevezések szerint székely-magyar
rovásírás) eredetéről, régiségéről több elmélet létezik napjainkban.
Önt is érdekli ez a téma, de nem tudja, hol találhat eredeti,
rovásírással készült iratokat?
Nos, az Országos Levéltárban több százezer dokumentum található
a régmúlt időkből, szívós és kitartó kutatómunkával a mi gyűjteményünkben is
találhat értékes kincseket.
Az OL honlapjának Hét dokumentuma c. rovatában korábban
rovásírást tartalmazó, 1780-as anyakönyveket ismertettünk, ezúttal egy 16-17.
századi forráscsoportra hívjuk fel olvasóink figyelmét.
♦
A székely írásról röviden
A székely írás nagy valószínűséggel a nyugati törökség írásaihoz
köthető – a kazáriai, bolgáriai és az avar írás emlékeivel együtt.
Az
Árpád-korban már használt írásról feltételezhető, hogy kialakulásában a
kelet-európai rovásírások és bizonyos balkáni kapcsolatok egyaránt fontos
szerepet játszottak.
A jobbról balra olvasandó, gyakori betűösszevonásokat
alkalmazó, a jeleket több változatban is használó írás minden eddig megtalált
emléke magyar nyelvű.
A középkoriak jelentős része kiemelkedő jelentőségű,
templomi felirat, amit jól látható helyre, nyilvánvalóan egyházi jóváhagyással
írhattak.
A jelenleg ismert székelyföldi 13–15. századi feliratok száma a 15.
század végétől érzékelhetően megugrik.
A Székelyföldön található székely
betűkkel írt feliratok szerzői egyrészt írástudó papok illetve szerzetesek, és
nyilvánvalóan tőlük nem függetlenül, a templomokban dolgozó mesteremberek
voltak.
Rajtuk kívül utazók, diplomaták, és több esetben nem is székely
származású értelmiségiek sajátították el a székely írás tudományát, ami azonban
a nép körében – a latin betűs íráshoz hasonlóan – csak egy kisebb, iskolázott
részre korlátozódhatott, amelynek a színvonala közöttük is rendkívül egyenetlen
lehetett.
Telegdi János székely írást bemutató tankönyve, a röviden csak
Rudimenta-ként emlegetett Rudimenta Priscae Hunnorum linguae breuibus
quaestionibus ac responsionibus comprehensa címet viselő munka nyomtatott
példányáról nem tudunk, eredeti kézirata még nem ismert, több másolata alapján
próbálják meg rekonstruálni.
A munkát Baranyai Decsi János Telegdi Jánoshoz
1598. március 5-én Marosvásárhelyről írt latin nyelvű levele vezeti be.
Telegdi
munkájának 17–18. századi másolatai közkézen forogtak, akárcsak az arra, vagy
más forrásokra is visszavezethető székely ábécék.
A legrégebbi eddig ismert
kézírásos emléke a Nikolsburgi Ábécé,
míg a Bolognai Rovásemlék különböző
korokban keletkezett székely írásos naptárat és ábécét tartalmaz.
Szegedi Zsigmond székely ábécéje
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára P 568 (45. tétel) D
5. No. 17. jelzet alatt őrzi azt a kötetet, amelynek gerincén a „SZEGEDI KÖNYV”
felirat olvasható.[1] Szélessége 155 mm, magassága 200 mm, vastagsága 36 mm.
A borító belső oldalára Szilágyi István írta be a nevét, a
következő oldalra ragasztott papírlapon egy székely ábécé van.
MNL OL P 568 – 45. tétel – No. 17/1.
A következő oldalra az alábbiak kerültek bejegyzésre:
„Jegyz: Ez a könyv az én birtokomba 1850-ben jöven, a rongyos
kutyabőr fedelére ragasztott, s az eredeti kötéshez tartozó fehér papíron
találtam a tulsó oldalon látható, Hun-Scytha alphabet példányt; melly, mint
látszik, ugyan azon kézzel levén írva, mellyel maga a „Diárium s. Regestum”
czímlapja: bizonyos, hogy a felírt évben, azaz: 1655-ben jegyeztetett fel.
Én a könyvet, 1850. újra beköttetvén, a kérdéses lapot, a tulsó
oldalra ragasztattam, mint egyik régi emlékét, azon írásmódnak; okiratul annak
literaturájához.
Szigeth, majus 30. 1850.
Szilágyi István”
MNL OL P 568 – 45. tétel – No. 17/3
Szilágyi Istvánnak a kéziratos kötetbe írt soraiból nem derül
ki, hogyan és kitől került a tulajdonába.
Talán az eredetileg tulajdonos család
valamelyik késői leszármazottjától kapta vagy vásárolta, a legfontosabb azonban
az, hogy nagy becsben tartotta, még abban az évben újra köttette.
Szerencse,
hogy a kötet olyan emberhez került, aki tisztában volt annak értékével, és
amikor újra bekötette, „a rongyos kutyabőr fedelére ragasztott, s az eredeti
kötéshez tartozó fehér papír”-t, felismerve annak értékét, megmentette a
pusztulástól vagy az elkallódástól azzal, hogy gondosan beragasztotta a
kötetbe, majd tudós emberhez méltóan pontosan leírta, hogyan is került az a
„Hun-Scytha alphabet” oda.
Természetesen egyből felvetődik a kérdés:
nem hamisítvánnyal
van-e dolgunk, ezt a feltételezést azonban rövid vizsgálat után el lehet vetni.
Amint azt Szilágyi István is megállapította, „ugyan azon kézzel levén írva,
mellyel maga a „Diárium s. Regestum czímlapja”, mondata folytatásával azonban
nem biztos, hogy egyetérthetünk, mégpedig a következő okok miatt.
A könyvek
kötéséhez a XVII. század közepén is sokszor használtak fel régebbi, nyomtatott
és/vagy kézírásos szövegeket tartalmazó lapokat.
Amennyiben 1655-ben írta volna
a székely, vagy ahogyan írója nevezte hun ábécét annak feljegyzője, a kötet
eredeti birtokosa, akkor azt valószínűleg nem kötteti be a borítóba, hanem a
frissen elkezdett naplójába jegyzi fel.
Ezt támasztja alá az is, hogy a 150 mm
széles, 196 mm magas lapon jól kivehető, hogy mielőtt az eredeti kötés fedelére
ragasztották volna, össze volt hajtogatva, mégpedig olyan formára, amilyenre
egy iratot megszokott esetekben nem szoktak.
Nem zárhatjuk ki a lehetőségét
ezért annak, hogy mivel az egykor 40 mm x 130 mm méretűre hajtogatott papírlap
jól elrejthető volt egy vastagabb könyv gerincében, az ábécé lejegyzője pedig
nem akarta, hogy mások is megláthassák, ezért oda rejtette. Később, amikor már
biztonságban érezte magát, a nagy becsben tartott, korábban keletkezett
kéziratát a hosszabb időn át fennmaradó napló fedelébe köttette.
Szegedi Zsigmond székely ábécéjéről röviden az alábbiak
mondhatók:
A lap felső részén olvasható a székely ábécé, felette a címe:
“Alphabetum olim Hunnorum.”, vagyis A hunok ábécéje.
Alatta következik a
kétféleképpen is írt betűk felsorolása:
“Literae, qua duplici modo pinguntur:”,
vagyis Betűk, amiket kétféleképpen rajzolnak. Végül a lap alján egy sorban
“Literae compositae.”, vagyis Összetett betűk. cím alatt három jel.
Szegedi Zsigmond ábécéjének első négy sora a teljes székely
ábécét tartalmazza.
Ezután – az eddig ismert ábécék között egyedüliként – külön
csoportosítva sorolja fel azokat a hangokat, összesen tizenhármat, amelyek
jelölésére két jelet is ismert az ábécé összeállítója.
Szembetűnik, hogy több
olyan alakváltozatot találunk benne, amelyet más ábécék nem tartalmaznak.
Nem zárható ki, hogy egy székely írás és ábécé iránt érdeklődő
személy, akinek lehetősége volt utazni, bejárni a Székelyföldet, eredetiben láthatta
a templomok falán az ilyen feliratokat, ugyanakkor kezébe kerülhettek a
különböző korokból, forrásokból, személyektől származó székely szövegek és
ábécék, saját maga ezek alapján megalkothatta a maga ábécéjét.
Mivel látta,
tisztába volt vele, hogy egy-egy hangot többféleképpen is jelölnek, azokat
külön is felsorolta.
Hiába ismerte azonban Telegdi ábécéjét, nem biztos, hogy
annak másolatai közé kell sorolni, mivel egyértelművé vált, hogy egyéb, régebbi
források is a rendelkezésére álltak.
Szegedi Zsigmond, családja, kapcsolatrendszere
A naplóban 1655-től kezdve követik egymást Szegedi Zsigmondnak a
Máramarosszigeten és Nagybányán lévő örökségére, majd az évenkénti kiadásokra
vonatkozó feljegyzései 1681-ig.
A naplót fia, ifjabb Szegedi Zsigmond 1675-től,
házasságától kezdve folytatta, az utolsó bejegyzés 1738-ból származik.
Szegedi nevű nemes családok éltek a szomszédos Szatmár
vármegyében is – ahol Nagybányán, amint az Szegedi Zsigmond feljegyzéseiből is
kiderül, birtokaik voltak –, azt azonban nem sikerült egyértelműen azonosítani,
hogy honnan származnak, mikor és kitől kapták a nemességüket.
Azonban az a
tény, hogy Szegedi Zsigmond a korábbi erdélyi fejedelmet, gróf iktári Bethlen
Istvánt szolgálta 1638 és 1648 között, aki Ecsed várában, szintén Szatmár
vármegyében lakott, valószínűsíti, hogy valamelyik e megyében élő nemes család
leszármazottjai, akik már hosszabb ideje kapcsolatban lehettek a fejedelmi
családdal.
Szegedi Zsigmond – aki a sárospataki kollégiumban 1643 januárjában
kezdte meg tanulmányait – gróf iktári Bethlen István halála után a
közigazgatásban egyre komolyabb pozíciókat betöltve folytatta Máramaros
vármegyében tevékenységét:
az 1650-es években a vármegye jegyzője, 1665-ben
Máramaros vármegye alispánja, 1670-ben a megye főjegyzője.
A megye egyik vezető
tisztségviselőjeként vehetett részt az erdélyi országgyűléseken. Szegedi
Zsigmondnak és első feleségének 1645 és 1664 között 10 gyermeke született – 6
fiú és 4 leány –, közülük azonban csak Sámuel, Zsigmond, József és János érte
el a felnőtt kort.
Iskolás korba lépő fiait Sárospatakra nem küldhette, hiszen a
kollégium menekülni kényszerült, ezért Zsigmond és József a frissen alapított
nagyenyedi kollégiumban kezdte meg tanulmányait. Sámuelről nem tudjuk, hogy hol
tanult, azt azonban igen, hogy a 22 éves ifjút az apja 1667 tavaszán I. Apafi
Mihály (1632–1690) fejedelem (1661–1690) udvarába küldte.
Róla a későbbiekben
nincsenek információink, valószínűleg fiatalon elhunyt, 1684-ben már csak
Zsigmond, József és János neve kerül említésre.
Az 1662-ben született János
iskoláztatásáról, további sorsáról nincsen adatunk. Szintén a fejedelmi udvarba
került Zsigmond, akit apja 1669-ben küldött Sárpataki Márton ítélőmesterhez,
tehát a fejedelmi táblához, és 1670-ben a fejedelmi táblán a kisebb kancelláriai
írnoka.
Szegedi Zsigmond leszármazottai közül csak az 1652-ben született
Zsigmondra és utódjaira vonatkozóan, a naplóbejegyzésekből állnak rendelkezésre
adatok. 1675-ben vette feleségül Pankotai Erzsébetet, akit édesapja árvaként
vele együtt nevelt fel.
Négy gyermekük – három leány és egy fiú – közül az
egyik leány már kiskorában elhunyt, a másik kettőről pedig nincsenek későbbi
információink.
Ifjabb Szegedi Zsigmond – apjához hasonlóan – a vármegyét
szolgálta, igaz ő adószedőként, amint arról 1699-ben kelt, bécsi útját
összefoglaló bejegyzései tanúskodnak.
székely abc
Az összesítő táblázatot Zsupos Zoltán készítette
Szegedi Zsigmondra visszatérve:
nem tudjuk, hogy a sárospataki
kollégium után hol tanult tovább, valószínűleg Gyulafehérvárott, erre utalhat
több, az ábécéjében található jel.
A fiatalember, aki Sárospatakon
megismerhette a székely írást, ott tanáraitól, erdélyiektől, székelyföldiektől
újabb jeleket jegyezhetett fel. De azt is érdemes megjegyezni, hogy ha nem is
tanult a fejedelemi székhelyen, Sárospatakon, Debrecenben vagy akár
Máramarosszigeten is megismerhette a székely írás különböző változatait, mivel
ezekbe a városokba és iskolákba is eljutottak a többi jeles kollégiumban tanító
személyek, köztük székelyföldiek, akik esetleg közvetlen információkkal is
rendelkeztek ide vonatkozóan.
Mint említettük, az sincsen kizárva, hogy
valamelyik útja alkalmával, akár egyik barátját meglátogatva, személyesen
jutott el a Székelyföldre, ahol a székely írás után is érdeklődő fiatalember a
templomokban látott jelekkel egészíthette ki a már meglévőket.
Hogyan kerülhetett még kapcsolatba Szegedi Zsigmond a székely
írással?
Ha megnézzük Szegedi Zsigmond kapcsolatrendszerét, és számba vesszük a
szóba jöhető forrásokat, több lehetőség is adódik: az idősebb iktári Bethlen
Istvánt 10 évig szolgálta.
Ő és bátyja, iktári Bethlen Gábor gyermekkora egy
részét Gyergyószárhegyen, a nagyapjuk, szárhegyi Lázár István – Gyergyószék
főkirálybírája – által építtetett kastélyban töltötte.
Amennyiben idősebb
iktári Bethlen István Gyergyószárhegyen megismerte, lejegyezte vagy megkapta a
székely ábécét/ábécéket, tőle eljuthatott annak régebbi, Telegdi Rudimentája
előtti változata is Szegedi Zsigmondhoz.
A sárospataki kollégiumban 1643
januárjában Szegedi Zsigmond együtt kezdte meg tanulmányait Miskolczi Csulyak
Gáspárral (1627–1696), akinek később, 1654. február 3-án kelt magyar nyelvű
bejegyzése székely betűkkel Kismarjai Veszelin Pál emlékkönyvében olvasható.
Évfolyamtársának édesapja az 1603–1607 között a heidelbergi egyetemen tanult
Miskolczi Csulyak István (1575–1645), aki 1629-től haláláig, 1645-ig a zempléni
egyházmegye esperese és a sárospataki kollégium kurátora – akinek két székely
ábécéje maradt ránk, és aki Szenci Molnár Alberttel levelezésben állott, de személyes
ismeretségüket sem lehet kizárni.
Folytatva Szegedi Zsigmond és a székely írás lehetséges
kapcsolatainak áttekintését, figyelembe kell venni, hogy Máramaros vármegye
vezető tisztségviselőjeként részt vett az erdélyi országgyűléseken.
Márpedig a
székely ábécé ismeretének terjedésére az erdélyi országgyűlések is kiváló
lehetőséget nyújtottak, mert ott voltak a fejedelem mellett a főrendű nemesek,
az egyházi méltóságok, a megyék vezetői és a meghívottak.
Az olykor hosszabb
ideig elhúzódó országgyűlések idején, a hivatalos munka után az egyházi és
világi élet legműveltebb, legnagyobb tudással rendelkező emberei kerültek
közvetlen kapcsolatba egymással.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy
Bethlen Gábor (1613–1629) és I. Rákóczi György (1630–1648) idején a fejedelmi
udvarban megszokott dolog volt, hogy a fejedelem a különböző témákról rendezett
vitákat a különböző nézeteket valló egyházi és világi meghívottak között,
amikor a legkényesebb dolgokról is nyíltan, szabadon elmondhatta mindenki a
véleményét.
Nem ismerünk erről írásos feljegyzést, de nem zárható ki, hogy
egy-egy ilyen alkalommal a székelyek eredete és írásuk is szóba jöhetett.
Amennyiben így történt, ez újabb lehetőséget adhatott a székely írás
terjedésére, és – akárcsak a kollégiumokban tanulók és peregrinusok esetében –
nem kizárólag a székelyek, és nem csak a reformátusok körében.
A székely írással kapcsolatos legújabb publikációk:
Benkő Elek: A székely írás középkori és kora újkori emlékei
Erdélyben. (Régészeti és történeti jegyzetek.) In: Magyar őstörténet. Tudomány
és hagyományőrzés. (MTA BTK MÖT Kiadványok 1.) Szerk.: Sudár Balázs,
Szentpéteri József, Petkes Zsolt, Lezsák Gabriella, Zsidai Zsuzsanna Budapest,
2014. 311–327.
Sándor Klára: A Bolognai Rovásemlék. Szeged, 1991.
Sándor Klára: A székely írás nyomában. H.n. 2014.
Sándor Klára: A székely írás Székelyföldön kívüli használatának
kezdetei. In: Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés. (MTA BTK MÖT
Kiadványok 1.) Szerk.: Sudár Balázs, Szentpéteri József, Petkes Zsolt, Lezsák
Gabriella, Zsidai Zsuzsanna. Budapest, 2014. 329–342.
Zsupos Zoltán: A székely írásról. Budapest, 2015.
[1] A kötettel
kapcsolatban Künstlerné Virág Éva főlevéltáros asszonynak, a róla készített
felvételekért Czikkelyné Nagy Erikának mondok köszönetet.
A blogbejegyzést készítette: Zsupos Zoltán
(Forrás: atkakaland)
További:
- Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda:
- Hargita:
- MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL:
- Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája:
- A pozsonyi csata:
- Az utolsó Táltos:
- Az Arvisurából - részlet 1 – 2.:
- A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:
- A magyar szent korona igazi rejtélye!!! ♥
- CSABA KIRÁLYFI:
- A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html
- MIENK VAGY ERDÉLY:
- Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/meseterapia.html
- Október - a szüreti hónap - A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok:
- Pünkösdölés és más népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosdoles-es-mas-nepszokasok.html
- Húsvéti népszokások, hagyományok:
- Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html
- Népi játékok:
- Eleink hagyománya - A pásztorok művészete - Eszközeik:http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/eleink-hagyomanya-pasztorok-muveszete.html
- Péter – Pál napja az aratás kezdete:
- László napra - Szent László király:
- Szent Márton a néphagyományban:
- KATALIN NAP ÉS A NÉPHAGYOMÁNY:
- November - Szent András hava:
- Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel:
-Egy galaxis kívülről nézve az "ŐS" jelkép olvasatát adja nekünk:
-Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel:
-Mátyás király:
-Különös fények a Pilisben:
-Piramisok a Pilisben?
-A Kárpát-medence: a magyarok Szent Grálja:
-A Teremtő Úr szeretettel teremtette meg a világot:
-A Szakkarai Piramis – a kvantumgép:
-Két eltitkolt beavató csillagkép: a Kígyótartó és az Orion:
-Mit jelképez a szarvas?
-Az Esztergomi oroszlán:
-Aranykor Magyarországon:
- A HALASI CSIPKE - KISKUNHALAS ARANYA:
- Magyar hímzések és motívumok kincsestára:
- A népművészet, mint a magyar nép szakrális művészete:
- A magyar népviselet és a szakrális geometria:
- A TÁNC - A MAGYAR NÉPTÁNCOK:
- Népi mesterségek listája:
- Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html
- RÉGÉSZET ÉS TÖRTÉNELEM - Turáni népeink:
- Mágikus világkép - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:
- ARANYHIDAK 1. ARANYKAPU - ARANYHÍD:
- ARANYHIDAK 2. SZEMIRAMIS FÜGGŐKERTJE:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2015/07/aranyhidak-2-szemiramis-fuggokertje.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2015/07/aranyhidak-2-szemiramis-fuggokertje.html
- ARANYHIDAK 3. ÉGIGÉRŐ FA - MINT A TORONY VÁZA:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2015/07/aranyhidak-3-egigero-fa-mint-torony-vaza.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2015/07/aranyhidak-3-egigero-fa-mint-torony-vaza.html
- Az őrségi = ősrégi jelkincs:
- Az Ige, a SzékelyMagyar Rovásírás feltámadott... 1-2. rész:
- Az ősi Székely - Magyar rovásírás titka - A kódolt nyelv Rovás ABC értelmezése:
- Egyedülálló székely ROVÁS ábécé az Országos
Levéltárban:
Szeretettel,
Gábor Kati
blog oldalam:
