A MAGYAROK TUDÁSA: Jézus - A Pártus herceg

2013. február 26., kedd

Jézus - A Pártus herceg

Jézus - A Pártus herceg

Csókay - Baráth Gabriella festménye

„Jézus nem messiás volt, hanem egyetemes megváltó.

Jézus Máriának a fia, aki Nimród leszármazottja volt.” - Pap Gábor

video:

- Pap Gábor 4/6 Mondai őstörténetünk Nimródtól Atilláig:

https://www.youtube.com/watch?v=RvLQd4QrGwQ

Ormándi Márta csuhészobrász alkotása

KI MINT VET, AZONKÉPPEN ARAT,

de aki elmulasztja a vetést hát ne arasson az semmit!

"Jézus Urunk mondá Jahve-nek !

Te magad választottja, aki a bárány szavait szólod de farkasa vagy a Földnek.

Hogy mersz a népem otthonára törni?

Nincsen nemzeted hát pusztítod másét.

Nincsen múltad hát ellopod másét. Nincsen lelked hát mérgezed másét. Nincsen életed hát kioltod másét. Nincsen otthonod hát elveszed másét.

Elégetted te a könyvet de a tudást nem, elrejtetted te a múltat de az emlékezetet nem. Üldözted te Mágusainkat, lemészároltad Táltosainkat, Aranyasszonyainkat, az erőt mely népünket védte és a szívet mely életét adta.

Hogy merted?

Ellensége vagy te a Földnek és minden élőnek azon, gyűlölsz te mindent ami nem tőled való. Az utolsó zöld ágról is tudok melyet valaha letörtél, ne félj hát te sem mert te hiába félsz már. Ki mint vet, azonképpen arat, de aki elmulasztja a vetést hát ne arasson az semmit.

Nem lesz ki tovább szánjon téged mert még hírmondód sem marad. Egy sarkát sem hagyok a Földnek ahol csak az utolsód is megvethetné a lábát.

Ő jött, hogy mutassa neked a szeretetet, hát én mutatok neked Igazságot is.

Te, aki saját hazádban rablógyilkosa vagy a Magyarnak.

Hogy mersz a kézbe marni mely kenyered adja?

Talán azt hiszed majd megvéd tőlem az a hitvány bőröd? Sok derék Magyar van feledből, hát tágra nyisd a szemed és okulj becsületet tőle míg idődből futja. Van okod neked félni de jól vigyázz, ne kelljen a farkas sorsára jutnod. A legkisebb ágat se merd letörni, a legkisebb követ se merd elvenni s a legkisebb fűszálra se merj kezet emelni az én szemem előtt.

S ha kegyelmet akarsz hát mától vetni fogsz annak kitől tegnap arattál.

Jól vigyázz!

Hogy állhatnád te utamat?

Míg én itt vagyok, Új Rendet ebbe a Világba te nem hozol.

Én hozom az Égit."

(Forrás: Szakrális Korona Szövetsége)

ARÁMI MIATYÁNK

A Nag Hammadi kódex apokrif szövegei között található az Arámi Miatyánk, ahogy az eredeti Adiabenei Párthus Jézus, azt saját nyelvén mondta:

Abún d basmája Netkádás smák!

Kozmosz Anyja - Atyja,Te teremtettél mindet,

Ami a Fényben mozog.

Gyújtsd egy pontba fényedet Mibennünk!

Téte melkútáh! Névé cevianná ajkanná d basmájá af bárá!

Teremtsd most meg Egységed uralmát,

Hogy a Te Egy - Vágyad

A miénkkel cselekedjék,

Miképpen minden fényben, aképpen minden alakban is!

Havaán láma d szemkanán javmáná!

Mindennap add meg nekünk,

Amire szükségünk van,

Kenyérben és szellemi látásban!

Vasbvohlán havbuáin ajkáná daf hnan sbvokán I haijabain

Oldd ki hibáink szálait,

Melyek kötve tartanak minket,

Amiként mi is eloldozzuk azokat a kötelékeket, melyekkel másokat tartunk!

Velá tahlán lé ineszíná. Elá pacán min bisá.

Egyesítjük a Mennyet és a Földet.

Teljesítjük igazi célunkat:

A hatalom és a tenni vágyás szeretetét, amely korról korra megújul.

Metul dilakí malkúta Uatesbétá I álám alnún. Ameyu

Hittel és bizalommal megpecsételve,

Egész lényünkkel megerősítjük mindezt.

Ámen

Jézus jele a hal alak

Benne a Teremtés ábrázolása a szakrális geometrián keresztül.

Hallak és látlak.

Szeretlek, szerrel etetlek.

Haladás csak akkor van, ha hal adáskor hálóadás is történik.

Ezért jár a hálaadás.

(Forrás: Világbiztonság.hu)

Horváth István keszthelyi plébános 1827-ben kelt levele Villax zirci apáthoz

Horváth István keszthelyi plébános 1827-ben Villax zirci apáthoz írt levelében azt a kijelentést tette, hogy „Arra a soha nem képzelt meggyőződésre jutottam, hogy

a Mindenható az első emberben magyart alkotott

, de ne gondold, hogy megháborodtam, mert hála Istennek, eszem még ép és szigorú kritika szerint ítél.”

Horváth István akkor már híres történész volt és minden kijelentésére felfigyeltek és - bár ezt csak bizalmas magánlevélben írta - az Apát úr úgy látszik, minden rossz szándék nélkül megbeszélte barátaival.
Aztán már semmi sem állíthatta meg a gúnyolodó és rosszindulatú pletykát, hogy: „Horváth mindenütt magyart lát és szerinte az Isten még Ádámmal is magyarul beszélt.”

Habár Horváth nem ezt mondta, feltehetjük a kérdést: mennyiben lett volna igaza, ha ezt mondta volna?
Mivel pap volt, a Bibliát behatóan tanulmányozta, mégpedig nemcsak szó szerint, hanem értelem szerint is. Nem volt neki nehéz megállapítani, hogy a bibliai „Teremtéstörténet” elsőkönyvének első tizenegy fejezetében (Mózes L Könyve l -I1. rész) csak egy népről van szó, mégpedig Ádám nevében, a madai Mada nemzetről.

Ádám nevét a Genezis írói az általuk legrégibbnek ismert MADA nép nevének visszafelé olvasásával képezték.

Ebben van a felelet Magyar Adorján történészünk részére, amikor azt, írja: „Nehéz lenne megállapítani, hogy mi indította Horváthot ennek az annyit hánytorgatott mondatának a megírására.”

Jekuda rabbi azonban a Talmud Sanhedrin 38. b. lapján Horváth Istvánnak és Sir Bowringnak ad igazat, mondván, hogy: „Az első ember arameus nyelven beszélt.”
Az arameus nyelv pedig a suméri szittya nyelvnek egyik nyelvjárása, tájnyelve volt, amelyet a Názáreti Jézus is beszélt, mint anyanyelvét.

Az ótestamentumi Genezis (Mózes 1. Könyve 11. rész, 1. verse) szerint

Nimród idejében még „Mind az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde vala.”

Szántai Lajos - NIMRÓD

video:
http://www.youtube.com/watch?v=rZkhhKBzOZ4

Tehát - ha a Bibliát szó szerint vesszük - Ádámmal az Isten csakis ezen az egy nyelven, vagyis a bibliai területen a „bábeli nyelvzavarig” egyedül létezett madai nyelven beszélhetett.

Ábrahám, a zsidó nép ősapja még jóval ezután született (Mózes I. könyve, 11. rész, 26 vers) - habár őt is csak kölcsön vették az átírók.
Mondhatná valaki - és mondják is -, hogy mindez csak mítosz, legenda, tehát nem kell szó szerint venni. Ez igaz.

De a történészek és régészek szerint a mítoszokat és legendákat komolyan kell tanulmányozni, mert mindegyiknek van valami történelmi háttere.
A nagy régészeti leletek csaknem mind a mítoszok és legendák adatai alapján lettek felfedezve.

Nagyon sok éppen a Biblia adatai alapján, mely szerint Európa, Dél-Szibéria (Turán), Elő-Ázsia és Észak-Afrika őslakói mind Ádám és unokája, Noé gyermekeinek leszármazottai, akiket hívhattak sokféle néven, de származásuk azonos, vagyis méd, mada, mert az ótestamentumi írók Ádám nevét az általuk akkor legrégebbinek ismert mada nép nevének visszafelé olvasásával alakították.

A mada nép etnikuma, nyelve pedig azonos volt a Hórita- Arámi- Suméri szittya nyelvvel, amelynek országonként lehetett más és más nyelvjárása, de az anyanyelv, a gyökér azonos.

Ma már a legvaskalaposabb „szentírásolvasó” is tudja, hogy a bibliai Genézis nem teremtéstörténet, hanem az emberiség történelmének csak egy kis része, amely a szkíta- madai népnévből mitologizált Ádámmal kezdődik és Noén és fiain, valamint unokáján, Nimródon keresztül a „bábeli nyelvzavarig” egy magyar őstörténelem.

Ugyanis a „Vízözön” is, akár a bibliai Noéra, akár a Krámer professzor szerinti Ziusudra soméri királyra, akár a Berossos káldeai történész által említett Ardatas király fiára, Xsisustrosra nézünk, mindegyik a mi kushita és sumér szkíta népünkkel kapcsolatos.

Történelmi tény, de ellenkezik a krisztiánizmus alapjának, az Ótestamentumnak nevezett zsidó mitológia tendenciájával, az Úr „Ábrahámnak tett igéretével”, miszerint a zsidóknak adja egész Elő-Ázsiát a Nílustól az Eufráteszig, és Kánaánt a Hitteusokkal és a Jebuzeusokkal együtt. (Móz. I. könyve, 15. rész, 18-21. vers.)

A szentírót az nem zavarta, hogy Isten már párezer évvel előbb szövetséget kötött Noéval, mielőtt a bárkába küldte őt, de nem ígért neki semmit, hiszen minden az övé volt - csak életben maradást.

Ha egyszer az egész Bibliát a történelmi valóságnak megfelelően átírnák, az egy magyar őstörténelemkönyv lenne, amely a magyar nemzeti vallás alapja, Ótestamentuma lenne, és alapjaiból forgatná ki az egész „Judeo-Christiánizmust”.
Ezért nem akarják az illetékesek és illetéktelenek megreformálni a Bibliát.

Még más nyomós okuk is van a misztifikációra, történelmi, nemzeti tudatunk elnyomására, nemzeti származástudatunknak kizárólagosan a „finnugorizmusnak” nevezett hipotézisbe való bezárására.
Ez pedig az, hogy ne menjen át a köztudatba az a történelmi tény, hogy „utolsó honfoglalásunk” törzsszövetségének egy része, közöttük éppen

az „Árpádi törzs” a Kaukázustól délre eső területeiről származott, mely terület Arméniát és Szíriát is magába foglalta, közepén Adiabene tartománnyal

és a Van-tó központú tartománnyal. IV. Béla királyunk felesége: Laskarish Mária ide küldte Ottó frátert három társával, hogy keresse fel az ő itt élő rokonait.

Ottó fráter a maradvány-magyarokat 1233-ban még itt találta és vélük magyarul beszélt. De misszióját nem teljesíthette, mert a tatárok betörése elől menekülnie kellett. (Dr. Fehér M. Jenő: Exodus Fratrum 97-101. oldal)

Ft. Lukácsy Kristóf 1870-ben kiadott „A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei” című könyvében, örmény kútfők alapján, szintén a magyarok ittlétéről ír.

Dr. Fehér Mátyás: Magyar történelmi szemle: II. évfolyam 2. számában írja, hogy Örményországban és Kurdisztánban még a tizenhetedik században is voltak jelentős létszámmal magyarok. Egyik királyuknak, Patatuának sírját itt, a Kaukázustól délre, az Urmia tótól nem messze tárták fel a régészek, a Kr. e. hetedik századból. (Dr. Déry Zoltán: A magyarok elnevezés és azonosítása.)

Dr. Georges Rouw, francia történész: „Ancient Íraq” című könyvében a 382. oldalon azt írja, hogy az Arsacida uralkodók tehetséges arisztokratákkal kormányozták ezt a területet, megengedve vazallus királyságok kialakulását, mint például Osrhoene, Adiabene és Characene, és hogy az „Arszákok és vazallusaik gazdagok voltak, mert ellenőrzésük alatt tartották Ázsia és a görög-római világ közötti kereskedelmi utakat. Az AR-SAC név azonos a Saca-Szkíta népnévvel.

Ez a terület a Kaukázustól délre tele van magyar helységnevekkel. Ami minket mai tárgyunk szempontjából leginkább érdekel, az az Adiabene királyság és kapcsolt részei: Arpadu, Emese, Hunor, Karsa (Kars), Van-tó, Arpachia és Nimrud városokkal.

Erről a területről húzódtak fel az „Árpádi magyarok” a Kr. u. ezredközepén a Kaukázus északi oldalára, ahol a VIII. században már törzsszövetségben éltek a kazárokkal.

Dienes István A honfoglaló magyarok című finnugorista és szlávofil szellemben megírt könyvében (Corvina Kiadó; Budapest, 1972) közölt térképén, a „Honfoglalás” előtti időből még kénytelen kimutatni a szavárd magyarokat, de ő úgy állítja be, mintha azok a Kaukázus-hegység középső, legmagasabb részén keresztül húzódtak volna le délre. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz.

Az egyébként szépen illusztrált könyvnek értékét lerontja a 70. oldalon közölt térképével, amelyen „arab, normann és magyar kalandozások a IX-XI. században” címmel az ezer évvel későbbi „trianoni Csonka-Magyarországot” mutatja. Tápot adva ezzel az oláhok, szerbek, szlovákok és németek területrabló ösztönének.

Honszervező Árpád apánkban és családjában még élénken élhetett őseiknek szavárd múltja, mert Bulcsú és Tamás Árpád házi hercegek bizánci látogatásukkor a császár előtt „Szabartói Aszfaloi”-nak mondták magukat, ami körülbelül „Szavárdi Lovag” jelentésű. („Szabír-tói ősföldi” is lehet.)

A Bécsi Képes Krónika, a Thuróczy Krónika és más eredetmondáink szerint is Árpád ősei (csak a jelesebbeket felsorolva) a következők voltak: Álmos, Előd, Ögyeg, Ed, Csaba, Atilla, Bendegúz, Torda, Szemeny, Ethei, Opos, Kadocsa, Berend, Zultán, majd Bulcsu, és akikről még Noéig meg kell emlékeznünk: Badli (Budli)... Kattar... Hunor... Nimród, Kush, Jáfet és Noé, és tovább a Biblia szerint Lámekh, Mathusalem, és így tovább, még hat nemzetségen át, egészen Ádámig.

A Biblia és krónikáink az itt fel nem soroltakkal együtt ötvenkét személyt mutatnak ki, melyeknek jelentős része nemzetségnév is, illetve dinasztia alapítói név. Tehát az Árpádi családfa gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza.

Árpád, népével a Kárpát-medencébe érkezve kijelentette, hogy az ő ősének, Atilla királynak hagyatékaként, örökség jogán vette birtokba a Pannon-Avar-Hun-Magyarok ősi földjét.

Iskoláinkban, amikor még magyar történelmet is tanítottak, azt mondták tanítóink, tanáraink, hogy Atilla származási helye nem ismeretes.
Pedig ha ő Nimródi leszármazott, akkor legokosabb, ha Nimród földjén, Sineárban, Sumérban keressük szülőföldjét.

Kálti Márk Képes Krónikája erről a következőket írja: „Atilla, Isten kegyelméből Bendegúz, fia, a nagy Magor unokája, ki ENGADI-ban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dákok királya”, stb.

A Kézai Krónika pedig azt írja, hogy Atilla és népe a médek módján ruházkodott.

Tehát akár nevelkedési helyét, akár viseletét tekintjük, mindkettő az Árpádi nép ősi lakhelyére, a Kaukázustól és a Káspi-tengertől délre eső területre, Nimród birodalmára mutat.

Ft. Szelényi Imre a Pannon nép eredetéről írt értekezésében szintén azt írja, hogy Árpád törzse az Orontes és Eufrates felső folyása közötti Arpaduból jött.
Ettől délnyugatra volt Emese (Ma Homs?) városa. Árpád nagyanyjának neve szintén Emese volt.

Emese álma - Dávid Júlia alkotása

Az csak természetes, hogy az Árpádi nép északra húzódása nem egyszerre történt, hanem kisebb-nagyobb csoportokban, és évszázadokat vehetett igénybe.

Itt most vissza kell térnem a központi fekvésű Adiabene kiskirályságra.
Miért?
Azért, mert nemcsak Árpád családjának vannak adiabenei vonatkozásai, hanem a Nimródiak másik nagy egyéniségének, az „Isten Fiának” a Názáreti Jézusnak is.

„Urunk megtestesülésének 819. esztendejében Ügyek, Szhkítiának … Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére, Dentu Magyariában feleségül vette az Adiabene-beli vezérnek Emese nevű leányát.

Ettől fia született, aki Álmusnak neveztetett…”

Mindezekből az is következik, hogy az „Árpád-ház” és az adiabenei királyi „ház” között közvetlen rokonság állt fenn, és így a két királyfi, Jézus és Árpád vérrokonok voltak és mindketten az arameus nyelvet, „Az Ige nyelvét” beszélték, amelyen Isten is beszélt Ádámmal.

Mindezek után, érthető, hogy miért kellett az Árpádok családfájának „utolsó aranyágacskáját” is letörni.

Az akkori hatalmasak nem bírták volna elviselni azt az igazságot, hogy Jézus királyfi és Árpád király ugyanazon családfának „aranyágacskái” voltak.

Mariell Wehrlyv Frey Jesat Nassar, Genannt Jesus Christus című, 1966-ban írt művében bőven kitér Jézus származására is. Frey tulajdonképpen a Mamrejov testvérek apjuktól örökölt kutatási

eredményeit - miután azokat Dr. O. Z. A. Hanish zend főpap átnézte, véleményezte és angolra fordította - dolgozta fel. Mamrejov atya, aki a pravoszláv egyház megbízásából végzett vallástörténelmi kutatásokat és éveken át gyűjtötte az anyagot Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban, végül feleségével együtt a Szentföldön telepedett le és gyermekei is ott születtek.
Kompetenciája tehát úgy őneki, mint Dr. Hanishnak - aki a teheráni orosz nagykövet fia és főrangú zarathustrián pap volt - kétségtelen.

A hatalmas, kétkötetes műből minket most csak Jézus származása érdekel, miszerint
Jézus anyja Mária: Nakeb adiabanei királyi herceg és Grapte charaxi hercegnő leánya volt, kikről az apokrif iratok Joaquim és Anna néven emlékeznek meg.

Pártus szobrok, akár a későbbi görög szobrok.

Pártus kéztartás.

Értelme: Barátod vagyok, békével jövök, jót akarok!

Azonban mindketten Pártos birodalmi hercegek voltak, erős zsidó kapcsolatokkal és szoros összeköttetésben Nagy Heródessel, aki szintén

nem volt zsidó, hanem a rómaiak által Júdea királyának kinevezett prozelita, idumeai hórita. A Smith's Bible Dictionary szerint Charax azonos a Jeruzsálemtől nyugatra eső Charasim nevű völgy által uralt területtel.

Így tehát Jézus anyjának, Máriának ott örökölt érdekeltsége, birtoka volt.

Az Evangéliumok és egyéb kutatási eredmények szerint Jézus Mária fia volt.

Az a kérdés, hogy apja a „Szentlélek”, vagy Jusef Pandan, vagy a nagy Heródes egyik fia, akit már Mária állapotos korában kivégeztek, most nem tárgya értekezésünknek.

Jézus a keresztrefeszítés után, felgyógyulva Galileába ment, bizonyára édesanyjához. De itt sem érezhette magát biztonságban, és elindult észak felé. Pál apostol

már Damaszkuszban érte utol, ahol ő Jézus híve lett.

De mit keresett Jézus északon?

Bizonyára adiabenei királyi rokonait.

És, hogy oda el is érkezett, azt bizonyítja Dr. E H. Hassnain; a srinagari egyetem történész-professzora, három japán egyetemnek díszdoktora, és a chicagói Anthropológiai Kutató Konferencia tagja, aki szerint Jézus a keresztrefeszítést túlélve és sebeiből felgyógyulva, a kashmíri fehér hunok földjére, Srinagarba, Indiába vándorolt.

De először egy nagy kitérővel felment Arméniába, a professzor térképvázlata szerint először Nusaybinba, ami megfelel Adiabenének, majd onnan még északabbra, körülbelül a mai Jereván környékére és mindenütt elkezdett prédikálni.

De milyen nyelven? - kérdezheti valaki.

Arméniában természetesen arameus nyelven, ami származása révén neki anyanyelve volt.

Jézus a Pártus herceg

De itt sem maradhatott, mert prédikációit a hatalmasok lázításnak vették.

Innen tehát elvándorolt Srinagarba. Útjára elkísérte őt Tamás apostol és egy Mária nevű asszony, aki útközben Ravalpindiben meghalt.

A továbbiakra most nincs helyünk kitérni.

Vessük fel inkább a kérdést, hogy milyen nyelven beszélt a magyar történelem másik nagy alakja: Árpád és az Árpádi törzs?

Egyes történészek azt mondják, hogy bizonyára valami türk nyelven. Van, aki azt mondja, hogy hun nyelven. Csak éppen azt nem akarják mondani, hogy arameus nyelven. Jézus anyanyelvén. Pedig ez volna evidens, hiszen Árpád nagyanyja, Emese egy adiabenei hercegnő volt.

Emese

Emese álma

"Valamikor réges-régen élt a kék vizű tó mellett, a magyarok régi hazájában egy öregember.

Ögyek volt a neve, feleségét pedig Emesének hívták.

Egyszer Emese elaludt a sátrában, és igen szépet álmodott.

Azt álmodta, hogy leszállott fejére egy turulmadár, a csőrével megérintette szépen, gyöngéden az ajkát, s abban a pillanatban ezüstpatak eredt meg Emese méhéből, de olyan szép patak, hogy gyönyörűséges volt nézni.

Az ezüstpatak folyt, folyt, nőttön-nőtt, ide-oda kígyózott, s végre valóságos folyam lett belőle.

Mind arra folyt, amerre a Nap nyugszik le.

Ezt álmodta Emese.

Egy öreg, fehérszakállú ember eljött Ögyekhez, mintha csak az Isten küldötte volna.

Emese elmondotta az álmát, s kérte, hogy fejtse meg neki, mit jelent.

Hát az öregember nagyon csodálatos dolgokat mondott.

— Azt jelenti az álmod, édes lányom — mondta a bölcs öregember—, hogy neked egy fiacskád fog születni, s az fölkerekedik a magyarokkal, s mint az ezüstpatak, megy napnyugatfelé.

Azért megy, hogy új hazát keressen a magyaroknak.

Az új haza szebb lesz, mint ez a mostani.

A patakból folyam lett, úgy álmodtad, leányom, a kis magyar seregből pedig, mire az új hazába ér a fiad, erős, nagy nemzet lesz.

Áldjon meg az Isten téged ezért a szép álomért!

És az öregember igazat mondott.

Emesének fia született, s ezt a fiút elnevezték Álmosnak."

Emese álma - Henriett Galéria

Amikor Anonymus: Gesta Hungarorumában azt írja, hogy „Anno Dominice in carnationis DCCXVIIII-o Ugek ... longo post tempore de genere Magog regis erat quidam nobilissimus dux Scithie, qui duxit sibi uxorem in Dentumoger, filiam Eunedubeliani ducis nomine Emesu, de qua genuit filium, qui agnominatus est Almus... „ A fordítók nem tudják értelmét adni az

„Eunedubeliani” szónak, mert azt személynévnek veszik, holott az egy hibásan írt helyhatározó és jelentése: „adiabene-beli”.

A mondat helyes értelme tehát a következő: „Urunk megtestesülésének 819. esztendejében Ügyek, Szhkítiának ... Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére, Dentu Magyariában feleségül vette az Abiabene-beli vezérnek Emese nevű leányát.
Ettől fia született, aki Álmusnak neveztetett...”

Mindezek után, érthető, hogy miért kellett az Árpádok családfájának „utolsó aranyágacskáját” is letörni. Az akkori hatalmasak nem bírták volna elviselni azt az igazságot, hogy Jézus királyfi és Árpád király ugyanazon családfának „aranyágacskái” voltak.

VAJON A MAI HATALMASOK ELBIRJÁK-E ?

Főként akkor ha hamarosan megtudják majd, hogy

JÉZUS SZÍRIUSZI VÉRVONALA még mindig ÉLŐ VÉRVONAL!

- Francesco Sagittarius -

Badiny Jós Ferenc: JÉZUS KIRÁLY A PÁRTUS HERCEG

Mór József - Ószövetségünk

Visszatérek a „régi írásokra”, amelyeknek tudakozását Jézus említi, hogy azok mind róla beszélnek.

– Sajnos nem vagyok abban a helyzetben, hogy eredetiben tudnám közölni azt a Mariban talált ékiratot, mely azt hirdeti, hogy:

„Az Isten elsőszülöttje, aki a ‘Világ Világossága’ – En-Lil – egy napon emberi testet ölt és leszáll a Földre.”

– Azt hiszem, ez az egyetlen prófécia, ami beteljesedett és így a galileai Jézusban, az Isten Fiában felismerjük a 3000 évvel előtte már imádott Világ Világosságát, a sumér hitvilág En-Liljét.

Az Isten Fia embernek született a prófécia népének utódai között és „Új Szövetséget” ad a népének.

De miért „Új Szövetséget” ? – Ha „újat” ad, akkor „réginek” is kellett lenni!

Persze erre a kérdésre mindenki azt feleli: „Hát persze, hogy volt régi...

Ismertetem a mi saját ószövetségünk szövegét – okulásra és elmélkedésre:

1. IZ-TEN tökéletes alkotásában, az Ő változtathatatlan akarata szerint, Én-Lil elválasztotta az Eget a Földtől és messzire távolodott a Föld attól

2. Én-Lil kiásta a Mag-ot a Föld belsejéből, hogy majd kalász fakadjon belőle a Rendeltetés szerint.

3. Az Ég és a Föld szövetségévé a Fokost avatta; a Fokos és Nádkosár hivatásául pedig a Munkát rendelte.

4. Így magasztalta fel Én-Lil a Fokost. Aranyból lett az Ő fokosa, és ezüstből annak dísze. Feje lazúrkő és foka erős, mint a gátakat döntő Égi Bika.

5. Amikor Én-Lil megteremtette így a Fokost és annak sorsát is megszabta, fején ékeskedő Szent Koronáját annak az Em-Bar-nak fejére illesztette, akit már előbb a Földre küldött és most kegyes szemmel nézett rájuk.

6. Az Ég lakói mind köréje sereglettek és Én-Lil elibük tette a Szent Fokost.

7. Imával hódoltak Én-Lilnek az Ég lakói és aztán – égi szózat kíséretében – átadták Én-Lil Szent Fokosát a földi Em-Bar-nak, hogy a rávetett sors szerint használja azt.

8. Az Ég lakóinak szózata pedig az volt: „Vegyétek Én-Lil Szent Fokosát örök szövetségül. Mert szövetséget állapítunk meg mi közöttünk és ti közöttetek és a ti magotokból utánatok jövő nemzedékek között.

9. Iz-ten – Én-Lil által – tinéktek és nemzedékeiteknek adta a Földet, a Tudás fájával örök birtokul. Telepedjetek és gyarapodjatok a négy folyók gazdag vidékein.

10. A Szent Fokos ama szövetségnek jele, melyet meg kell tartanotok mi közöttünk és ti közöttetek, akik majd a földi helyeken – a Munka erejével – felépítik Iz-Ten földi birodalmát. E Szent Fokos Szövetsége adja meg nektek a Föld birtoklásának hatalmát.

11. Azért rendeljük, hogy nemezedékeitek fiainak mindegyike éljen és munkálkodjon e Szövetség Fokosának erejével. A kezében tartsa és jól használja az Én-Lil dicsőségére.

12. És amikor Én-Lil aranyfokosát a Földre szállt Em-Bar kezében látta, villámfényt szórt arra és mennydörgésként így hallatszott szava a Földre:

Szövetséget kötöttem veled kosi Em-Bar a Fokos erejével.

A Föld ura lész mindaddig, míg hűséggel szolgálod és megtartod Szövetségemet.”

13. Az Ég lakói pedig jól segítették a földi kosiakat a Szövetség szerint. Bőség és boldogság fakadt a Földön a Fokos ereje által.

14. Városokat épített a Fokos, és a Fokos Háza lett az Igazság szentélye, de a Szövetség ellen lázadó házat, az engedetlenség otthonát is a Fokos dönti romba.

15. Lemetszi a gonoszság fejét. Letöri koronáját és kivágja gyökerét, de segítője és oltalmazója a Jóság virágát termő Életfának.

16. Én-Lil Atya meghatározta a Fokos hivatását … és az Ég és Föld közötti Szövetség ereje által pedig mindörökre rendelte azt, hogy: „A fokos dicsértessék…!”

17. Az Ég lakói jól teljesítették a Szövetséget.

Mert ahogy a földi ember Em-Bar testében él a Lélek fénye és annak ereje által uralja, formálja az anyagot – folytatva Iz-Ten akarata szerint a Teremtés munkáját; ugyanúgy az Ég lakói között Én-Lil volt az, aki a Lélek – Én-Lil – ereje által teremtett tovább minden anyagot és testet.

18. Én-Ki áldotta meg – a Szövetség szerint – a Tudás Fájának országát; fákkal, növényekkel, madarakkal és állatokkal sokasítva meg azt a Föld színén és aranyat, ezüstöt, rezet és mindenféle ércet rejtett annak belsejébe.

Az Ég lakói közül ls-Kur lett ezek gondozója, mert ő hozta az aranyat és az ezüstöt az Égből a Földre.

19. Aztán a négy folyó vizeit gazdagította Én-Ki bőséggel és a halak sokaságával.

A vizek vigyázójául En-Bi-Lulu-t rendelte az Égből.

20. Az Em-Bar fiai pedig – a Tudás Fájának erejével – ekét és igát szerkesztettek.

A Fokossal formálták azt.

Elvetettek Én-Lil által a földre adott magvakat és kalászba szökkent gazdag termés ékesítette a földi mezőket.

Öntözőcsatornákat is épített a Fokos és ezek gondozójául Én-Ki az égilakó Én-Kim-Du-t tette.

21. Bőség és öröm lakozott a Földön. Házak építésébe kezdtek és a téglavetésre, a téglavető formák készítésére az égilakó Kabta tanította meg a kusok nemzetségét.

22. Az állatok is megszaporodtak. Istállókat építettek nekik.

Tejüket lefejték. Én-Ki úgy akarta, hogy Dumuzi – az Ég hű pásztora – tanítsa meg Én-Lil népét az állatokkal való bánásmódra és tejük felhasználására. Így tartották, őrizték az Égiek a földi Kusokkal, Én-Lil Szent Fokosának népével kötött Szövetséget.

Ez a mi ószövetségünk,

...mely a sumíroknál és a szkítáknál is a vallásos hiedelem szent tartalma volt, hiszen mindenütt, ahol a mi népünk lakozott, használták a „munka fokosát” és a királyi tekintély – a „szent szövetség” megtartásának jelképéül – aranyból készítette el En-Lil szent fokosát úgy, amint annak leírását az ékiratos táblán találjuk.

Tehát lapis lazuliból van a foka.

Sumériában is és a szkíták földjein (Magyarországon is) megtalálták a régészek ezeket a leleteket, melyek legszebbjét a szkíta kincsek közölt láthatjuk.

Tehát Jézus sumír – arám – szkíta hagyományismerete biztosan tudott erről az ószövetségről.

De azt is jól tudta, hogy népénél a sok szenvedés a feledés fátylát borította a hagyományokra és a földön való megtelepedést, boldogságot, munkás, jó életet biztosító, de feledésbe ment ószövetséget olyan „Új Szövetséggel” kell életre hívni, mely feltámadást ad a lelki sebesülteknek.

– Jézussal kell tehát vérszerződést kötni a magyar népnek is, ha letargiába süllyesztett állapotából fel akar támadni.

– Igyuk tehát a kehelyből igaz magyar hittel Jézus Urunk vérét, a feltámadás vérszövetségében.

Ezt a mi ószövetségünket tartalmazó ékiratot prof. Kramer olvasta le a Philadelphiai Egyetemi Múzeumban tárolt táblákról és a „Fokos (pickax) teremtése” címen közli könyvében.

(The Sumerian Mithology, Harper, NY, 1961. 51-53. oldal).

– Megemlíti, hogy itt van leírva a sumír hitvilág álláspontja a világ teremtéséről és isteni megszervezéséről.

A bemutatott Hatra-i szobor elibénk áll ma is és azt kiáltja:

„Egy gyermek születik (vagy született) nekünk".... és ezt kétféleképpen értelmezhetjük:

1.) Ha elfogadjuk a titkos társaságok „Szent Pálra" való hivatkozását, amit az előbbiekben említettem, (Róm. 1:3.), mely szerint Jézusnak közvetlen vérutóda (fia) lett volna, akkor a pártus uralkodó kezében Jézus Urunknak pártus nemzetségbeli fia van.

2.) A pártus „vallás" szerinti "egy gyermek született nekünk" azt jelenti, hogy a pártus király Adiabene Mária pártus hercegnő Fiát, a „Pártus Jézust" tartja kezében.

Mind a két lehetőség azonban a vérségi vonalat, a pártus-hunmagyar néphez tartozónak bizonyítja, az Adiabene királyi dinasztia tagjainak folytatólagos és igen messzire érő uralkodásával.

Ugyanis - miként bizonyítom minden szempontból - a pártus népnek vallásos kegyelettel őrzött hagyománya szerint:

„Jézus urunk a pártus nép vérével testet öltött ISTENFIA."

A pártus-hunmagyar utódokban tehát tudatosítva volt a Jézushoz való lelki és vérségi tartozás valósága.

Ezek - a hitben és nemzeti öntudatban megmaradt - utódok valóban egy ideológiai harcot folytattak a Jézushoz való tartozás örökségéért, de ugyanakkor a lassan erős hatalommá lett ortodoxia (zsidókereszténység) eretnek-üldözéseinek áldozatai is lettek.

Ma - csaknem 2000 év után - elmondhatjuk, hogy a „zsidónak" hirdetett és tanított Jézusalak mögé sorakozóknak Saul-Pál ideológiája elfeledtette a világgal Jézus Urunknak azt az igéjét, amit tanítványai, az apostolok tanítottak.

Ugyanis ezeknek írásai nem képezik a zsidó-kereszténység „szentírását", és azért lettek ezek elpusztítva, mert Jézus Urunk apostolai a Pártus Birodalomban hirdették azt, amit nekik Jézusunk rendelt.

A Pártus Birodalom történelme is „kimaradt" - az apostolokkal együtt a „kereszténység" hittanából.

Egyedül az ún. „keleti" kereszténységben találjuk meg "András apostol" emlékét, mint ennek a „kereszténységnek" az alapítóját.

Pártus kéztartás - Hatra

(Forrás: http://szkitahun.wordpress.com/2011/05/23/badiny-jos-ferenc-jezus-kiraly-a-partus-herceg-2/)

Bebizonyosodott az, amit már régen tudtunk Jézusról

Nem lehet tovább titokban tartani Jézus valódi személyét.

Bár Vatikán sok bizonyított tény ellen tiltakozik, az igazság lassan győzedelmeskedik.

Sokan gúnyolódtak ...

Badiny Jós Ferenc: Jézus király a pártus herceg...

...1998-ban kiadott könyvén, mások szkeptikusan olvasták a művét, pedig minden nyelvre le kellene fordítani és a világon mindenkinek ismerni kellene, különösen a magyaroknak.

Fellebbenti a fátylat arról, amit Biblia összeállítói és a judeo-kereszténység képviselői átírtak, eltakartak, elhomályosítottak.

Mindezt tréfásan Saul rabbi huncutságainak nevezhetnénk, ha lenne kedvünk tréfálkozni. De nincs.

Túl sokat vesztettünk, túl sok ártatlan vér folyt el, túl sok rovásírásos pergamenről vakargatták le idegen kezek a tintát és írtak rá helyette latin betűkkel egy szánalmas, hazug, új történetet.

E latin betűk papjai az Isten és az ember közé tolakodtak, mintha Isten és az ember között tolmácsra lenne szükség, mintha Isten olyan nyelven beszélne, amelyet csak ők érthetnek – írta Friedrich Klára Badinyi művéről.

Az ősi papiruszra vetett írásjelek márpedig beszélnek:

Legújabb kutatások szerint Jézus életéből, családi állapotáról egy morzsányi ma már bizonyított.

Nevezetesen az, hogy Jézusnak felesége volt.

A papirusz nem modern technikával készült hamisítvány, törvényszéki vizsgálatoknak alávetett hiteles lelet.

Tudósok eddig számos amerikai egyetemen bizonyították már, hogy Jézusnak volt felesége. Korábban Friedrich Klára is írt erről tényről.

1945-ben az egyiptomi NAG-HAMMADI-ban megtalálták az apostolok írásainak kopt nyelvű másolatait.

Közülük a legnagyobb érdeklődést Mária Magdolna, helyesebben Magdalai Mária evangéliuma váltotta ki.

Ő valószínűleg a mózesi törvényeknek és a nőgyűlölő Péter apostolnak köszönhetően értékelődött le, holott tudós asszonyként méltó társa volt Jézusnak.

Vatikán a mai napig elutasítja a kutatások eredményeit, attól tartva, hogy a bizonyítékok aláássák az egyház tanításának alapjait.

Pedig a papirusz darabon a következő olvasható:

…”Jézus azt mondta nekik: “a feleségem”…. a következő sorban ez áll: “ő az, aki képes, hogy az én tanítványom legyen”…

A 2012-ben megjelent első cikkekre (Dr Karen L. King, a Harvard korai kereszténység professzora 2012-ben, Rómában, egy nemzetközi kopt tanulmányok konferencián jelentette be megállapítását), a Vatikán dühödten reagált és minden hírforrásban megjelent írást hamis, szenzáció hajhász szerkesztői fogásnak nyilvánított.

Akkoriban, Giovanni Maria Vian, a vatikáni napilap szerkesztője megkérdőjelezte a hírforrások, többek közt az ABC News hitelességét is.

A vita, a bizonyítékok ellenére, ma sem csitult.

Az Újszövetség tudós professzora Francis Watson a Durham egyetem szerint a papirusz töredék egy szöveg montázs, amely Tamás evangéliumából származik, és amelyet szándékosan torzítva lemásoltak.

A mai high tech tudósai, a Columbia Egyetem, a a Harvard Egyetem, valamint a Massachusetts Institute of Technology elektronika, kémia és biológia szakértői egyértelműen kijelentették, hogy a pergamen valóban több száz éves kopt lelet – írta a The New York Times.

A Jézus családi állapotáról tanúskodó 8 cm x 4 cm-es lelet valami kezdete.

Az első mozaik darabka, a történelmi igazságok kirakós világában.

A teljes képhez a kicsi mozaik darabkák, a szorgos, kutatómunka eredményének köszönhetően, előbb-utóbb mind megkerülnek.

(Forrás: magyarno.com)

AVATARA: Jézus, a Pártus Herceg

https://www.youtube.com/watch?v=TaujC7QIdQs

"Én vagyok ama fényes hajnalcsillag (a Szíriuszról)!" - Jézus

A Szíriusz A és B a Hubble űrtávcső felvételén

Az élet vizéhez a kulcs a tobozmirigyen át vezet!

video:

- Szíriusztól a Kárpát-medencéig:

https://www.youtube.com/watch?v=u2Gxuw6vyRw

"Fogjátok erősen egymás kezét és ne féljetek!

Én veletek vagyok, de összefogott erőtök, közös akarattal és törhetetlen hittel végzett munkátok szükséges ahhoz, hogy veletek maradjak."

Jézus Evangéliuma. [apokrif, gnosztikus]

1.) Messzi idők ígéretét teszem valóvá most, hogy emberként jöttem ide közétek.

2.) Nem volt ez szükséges addig, míg atyáitok lelkéből a szeretet imádsága törhetetlen hittel érkezett az örökké lett Mindenhatóság fényvilágába.

3.) Amíg a földi ügyeket az Égi Törvény örök rendje irányította.

4.) Amíg az emberi gonoszság meg nem rontotta bennetek az istenfiúság méltóságát.

5.) Amíg az örök Szeretet Teremtőjét - akit ti Istennek neveztek - meg nem gyalázták e gonoszok azzal, hogy más népek legyilkolását ez örökkévaló rendelésének és akaratának hirdetik.

6.) Amíg a mindent előre elrendező és a földi ügyeket is irányító Fényvilág Igazsága helyett - az ember- és állatáldozatokat követelő, gonosz akaratát, hogy az istenfiakat emberi szolgákká tehesse - „Törvénynek" nem nevezte egy parázna nemzetség.

7.) Meglátjátok és halljátok is, miként ostorozom majd őket, mint mérges kígyók fajzatait, kiknek szája gonoszul és hamisul szól, mert csak önszeretet és önérdek lakozik bennük.

8.) Akik nem akarják észrevenni az Idők jeleit és azokban az Igazságra intés felemelt ujját.

9.) Akik Istennek tisztelik a maguk-csinálta írást, azt „Törvénynek" nevezik, hogy a sötétségben járók útját irányítsa.

10.) Engem meg akarnak ölni, mert tudják, hogy én vagyok a Világ Világossága, de az én beszédemet nem értik, mert nincsen bennük Igazság.

11.) Ha majd legyőztem a halált és visszatérek a Fényvilágba, titeket is üldözni fognak az én nevemért.

12.) De érettetek és mindazokért, akik majd nektek hisznek, járom végig emberi utamat, hogy Atyánk Igazsága megszentelődjék és mindnyájan egyek legyetek az Ő Igazságában.

13.) Így teszek bizonyságot arról, hogy Ő küldött engem e világra, hogy az igazak és hívek megőriztessenek minden gonosztól.

14.) Mert a gonoszok a hazugságot és a bosszút vallják istenüknek. Majd eltitkolják és meghamisítják az én beszédemet is, amit az Igazságról hirdetek, hogy titeket a Fényvilágból a sötétség útvesztőjébe tereljenek.

15.) Azt fogják nektek mondani mindennap, hogy bűnösök vagytok és bűneitek terhétől csak az ő feloldozásuk szabadíthat meg titeket.

16.) De ne higgyetek nekik, mert nem születtetek bűnösöknek, hanem sokan meggyengültetek a Lélekben.

17.) Tartsátok meg azért és kövessétek az én tanításomat, hogy a Lélek által mindig elérjetek engem és megmaradjatok az én Igazságomban.

18.) Meg kell hát tisztulnod az önmagadba való nézéssel.

19.) Ha saját lelkedbe nézel, már ketten vagytok a megújulásra: jószándékod és az elhatározás, hogy jóváteszed azt, mit gyengeségedben rosszul végeztél. Jóvátevésed, lelked így megtisztulása, örömöt ad.

20.) Ilyenkor nézz a Fénybe. Én vagyok ott is Veled és új erőt kapsz.

21.) A Lélek Világosságára gyújtott Tűz is szent. Általa is tisztulhat Lelked, hiszen láthatod hatalmát a gonoszság elégetésére. Ne nézzed hát csak tűznek, mert bizony égi Fény az is. Jóra való elhatározásodat örökíti, jóvá tett vétkeidet elégeti. Szent fogadalmak születnek a Tűzbe, Fénybe vetett tekintetekkel.

22.) A Fény-tüze és a Tűz-fénye adja lelkednek sugarát, mely segít is, gyógyít is - ha úgy akarod és kéred a Kegyelem erejét hozzá.

23.) Maradj hűséges és fordulj hozzám, hiszen emberi, apró, igaz dolgaidban is megsegítlek. - De igaz légy útjaidon akkor is, ha a gonoszok közelítenek hozzád.

24.) Nehéz az Igazság útja - de ha a Fényt követed, szembe állsz vele, akkor a sötét árnyék mögötted van. - De bizony, ha hátadat fordítod a Fénynek, csak a sötétség vesz körül, melyben legnagyobb teher a saját árnyékod.

25.) Én úgy parancsoltam: „Szeressétek egymást, mint én szeretlek titeket!” - Ez legyen életvizeteknek a forrása: a SZER-ETET.

26.) Szeresd nagyon atyádfiát, családodat, nemzet-testvéreidet, hiszen közéjük születtél. Sorsotok is egy - közös.

27.) A nemzetség, melybe Isten rendelt, földi életed vára, otthona. Hozzá láncol az Igazság. Ha eltéped e láncot, olybá leszel, mint a hulló falevél, melyet a szelek visznek magukkal s egyszer elvész valahol a feledés sarában.

28.) Maradjatok meg nemzetségetek erős hajtásának, mert kőtelességetek az Igazság tanítása - az én földi munkám folytatása.

29.) Fogjátok erősen egymás kezét és ne féljetek! Én veletek vagyok, de összefogott erőtök, közös akarattal és törhetetlen hittel végzett munkátok szükséges ahhoz, hogy veletek maradjak.

30.) Kaptok majd jeleket tőlem, amikor az idők megkövetelik. - Küldök majd vigasztalókat is. Egyszerű Fénylátókat. Nem hatalmasokat.

31.) De maradjatok meg mindig a FÉNYBEN, mert amint majd erősödik a gonoszság hatalma a Földön, úgy majd az épített, gazdagsággal és pompával berendezett templomok is a sötétség házai lesznek.

32.) De én veletek maradok a világ végezetéig!

A rejtett dolgok világosságra kerülnek: www.facebook.com/hunnemzetiseg/photos/a.901619209851284.1073741828.901601646519707/1208412912505244

Hamarosan ráÉbred a Magyar Nép hogy „Palira [Pálra]” vették-vitték: www.facebook.com/hunnemzetiseg/photos/a.901619209851284.1073741828.901601646519707/1279142988765569

Ószövetség - Tények - Inkvizíció - Ezek után megérted, hogy miért üldözték, pusztították és nyilvánították őket eretneknek: www.facebook.com/hunnemzetiseg/photos/a.901619209851284.1073741828.901601646519707/1443874132292453

Pártus Szkíta Napkörösztén Mennyegzőben ...

Bál Atont (Balaton) (a dolgok mögötti a "rejtett" fénynek urát, a Nap istent, és a fény szüzét Tündér il Annát.... Ilonát tisztelték és követték).

A mennyegzőt Szemző Gábor vezeti

"Bujj-bujj zöld ág....!" - a képen Dávid Roberta

Az ő jelenlétüket hívták a teljesen egyenrangú duális Atya Anya ősvallásunkban a Szkíta, Saka, az EGY és mindenütt jelenlévőnek, kit nem szabadott a Sakáknál mással ábrázolni csak egy körrel maximum.

- Szemző Gábor -

Pártus Jézus és szkíta kereszténység?

Bizonyára mindenki találkozott már a hivatalos, nem ritkán hivatalosan tálalt történelemírást megkérdőjelezőkkel, netalán a történéseket ellenkező előjellel bemutató elméletekkel.

Sajnos eszközök és egyéb lehetőségek híján nem vállalhatom fel a címhez kapcsolódó témák megfelelő mélységű elemzését, annyit azonban mondhatok, hogy elgondolkodtatóak, továbbgondolásra érdemesek.

Az egy másik történet, hogy a dogmatikus alapokon álló, úgynevezett „szakma” az alpári lejárató kampányon kívül nem hajlandó foglalkozni a felsorakoztatott érvek objektív vizsgálatával.

No igen, tele szájjal hahotázva nehéz lehet a független szakértő látszatát kelteni.

Vajon mit válaszolnának a tisztelt hölgyek és urak a következő kérdésekre:

Milyen perdöntő bizonyíték van arra, hogy az Újszövetségben vázolt történések valóban úgy történtek meg, ahogyan az írva vagyon? Egyáltalán, hiteles forrásokkal alá tudjuk-e támasztani, hogy Jézus akkor és ott élt? Nem tudom, ezek után aktuális-e felvetnem; Mi a bizonyság Jézus Krisztus, vagy az esszénusok zsidó származására?

A választ mindannyian sejthetjük…, „nem, nem rendelkezünk konkrét bizonyítékokkal”.

Ám, ha jön valaki, aki azt állítja, hogy a közel sem homogén nemzetiségű Galilea, Szamária, és Júdea által határolt területen az ortodox zsidóvallástól gyökeresen eltérő tanokat hirdető próféta nem zsidó származású volt, az egy kókler.

Magyarán úgy gondolom, könnyen lehetséges, hogy a „valódi” Jézus pártus származású volt, a szkíták pedig „valódi” keresztények voltak.

Talán annyi kifogás merülhet fel a Jézus korát másképpen látó magyar szerzőkkel szemben, hogy egy a hatalmi érdekek mentén jócskán megváltoztatott kereszténységnek, keresztényi hittételeknek próbálnak megfelelni.

Azaz, nem veszik figyelembe a más kútfőből származó írásokat.

Amely források sokkal inkább az „istenemberről”, mint a későbbi „emberistenről” szólnak.

Példának okáért a naturalisztikusan bemutatott, iszonyatos kereszthalállal szemben, a gnosztikus kortársak némelyike fényjelenséget látott a „kereszten”.

Minek tükrében már egészen más aspektusban beszélhetnénk az esetleges szkíta kereszténységről, és megint másként a pártus Jézus lehetőségéről.

Nem lehet a véletlen műve az sem, hogy a korai keresztény emlékek, szimbólumok között nem találkozunk a kereszten, főként nem a római „kivégzőeszköz-kereszten” lévő testtel.

Vajon miért nem?

De igencsak beszédesek a „Corpus Christi” (Krisztus Teste), más néven Úrnapja ünnep, főként magyarlakta területeken elterjedt szertartásai. A körmenet, a négy stációnál négy világtáj felé történő áldásosztás, vagy a „szent-tér”, szintén a világtájak felé tájolt sátrakkal és lombtemplomokkal történő kiterjesztése, ami nehezen egyeztethető össze az ünnepet elrendelő eredeti szándékokkal.

Tehát, ki kellett jönni a kőtemplomokból ahhoz, hogy feloszthassanak valamit.

Mi lehet az a titokzatos valami?

Mivel Corpus Christi az ünnep neve, természetesen Krisztus testéről lehet szó, hiszen az utolsó vacsorán Jézus is megtörte a testét jelképező kenyeret, …majd tanítványainak adta…

Ámde a Biblia szerint Krisztus teste – bár maga Jézus is többször tett rá utalást (mármint a megtöretésre), a többi keresztre feszítettel ellentétben – nem töretett meg, főleg nem négyfelé, és főleg nem a négy világtáj felé. Azonkívül, a megszentelt koszorú, a lombkápolnából letört, a ház négy sarkába szúrt gallyak védőerejébe vetett hit megint csak – mint sok más esetben – korábbi, „pogány” hagyományokra utal.

Miáltal a szabadég alatt tartott körmenet, a négy világtáj felé végzett áldásosztás nem eredhet másból, mint az ősi kör-osztásból, a kör-oszt, a köröszt, a kereszt ünnepéből, pontosabban a Nap, vagy Mag megtöretésének, nyílásának, hasadásának misztériumából, melynek világszerte ismert szimbóluma az egyenlőszárú keresztbe, vagy köréje rajzolt kör.

Amely ábra viszont, érdekes módon már megtalálható az őskeresztény jelvények között is.

És ez az ünnep, ez a megosztás közel sem a testről szólt, hanem a test megtöretése által felszabaduló, a világ négy égtája felé áramló isteni erőről, sugárzásról, az Ízről.

Mindezzel csak annyit szerettem volna mondani, hogy talán nem ártana kicsit jobban elvonatkoztatni a kanonizált, azaz átalakított, cenzúrázott Újszövetségtől.

De eredetileg nem ezt az irányt szántam az írásomnak, hanem a pártus-, szkítakereszténységet hirdetőknek szerettem volna feltenni a következő kérdést.

Vajon, mi lehetett Jézus igazi neve?

Természetesen Jézus. – vágja rá a dogmatikus gondolkodásra hajlamosabb agyféltekénk.

Csakhogy Jézus a héber Józsua, Joshúa, Jehosua, görögösített formája, ami állítólag a Jahve (Isten) megszabadít/szabadító jelentéssel bírhatott.

(Persze ez közel sem bizonyított!)

Avagy Józsuának, „Jézusnak” nyilvánvalóan csak a zsidók hívhatták.

Így viszont a kérdés továbbra is fennáll; Mi lehetett Jézus pártus, vagy szkíta neve?

Ne húzzuk tovább az időt, van Jézusnak egy másik, szinte az egész világon ismert neve, az Isa, ami ráadásul a szkíták által használt útvonalakon (a Közel-kelettől egészen Indiáig) terjedt el leginkább.

Ez csupán egy újabb feltételezés, amikkel meg tele van a padlás. - mondhatnák az örök szkeptikusok.

Igen ám, de van egy nép, a magyar, amely mind a mai napig következetesen ragaszkodik a szkítákkal, szittyákkal való rokonságához.

Na most már ténylegesen nagy a zűrzavar, mi köze lehet a magyaroknak az „indiai” Isa-hoz? – kérdezhetnék újra jogosan.

Több mint gondolnánk.

Tomory Zsuzsa szerint volt a jászoknak egy fiúistenük, akit Jizzú-ként*, azaz izzóként szólítottak.

A régi magyar nyelvben pedig az is, iz szómagból hajtó Izsát Jézus neveként**, míg az Izikét kisded értelemben használták.

*avagy a "Jizzús" nagy valószínűséggel "izzós" jelentéssel bírhatott - legalábbis "magyarán" értelmezvén a dolgokat

**lásd, a Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára

Izzó, izsa, isa…, ha mást nem is, de annyi következtetést méltán levonhatunk, hogy a magyarság emlékezetében is kellett élnie egy az izzással, sugárzással kapcsolatba hozható istennek, amit ugye könnyedén azonosíthattak az „új” vallás Jézusával.

Az, hogy az izsa-isa megfeleltetés mennyire nem esetleges, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az isa-t nem is olyan régen az isten szó megfelelőjeként alkalmaztuk (pl.: a Szilágyságban), úgymint, „Bizony Isa” formában.

Ez pedig megint csak a teljes cáfolata az isa szavunk, a Halotti beszéd kapcsán felmerült „biza”, „bizony” értelmű megfejtésével, hiszen mi értelme lenne a „Bizony biza” kifejezésnek.

Érzik ezt a paradoxont a nyelvészeink is, ezért több helyen „ismeretlen szóként” definiálják az isa-t.

Pláne érdekes következtetésre juthatunk, ha a szokásos „magvallásos” kódfejtő módszerünkkel* megvizsgáljuk a „biz”, szógyökünk jelentését.

Aminek az eredménye a „belső-, belűről jövő” ÍZ…

*Rovásbetűink fogalomjelentésén alapul

Avagy, a magyarok által hamisan sohasem használt eskü, a „Bizony Isten” jelentése a következő lehetett: „A belső Isten(-em) mondja”, aki ugye nem képes a hazugságra…

De ne kalandozzunk el ennyire messzire. A Halotti beszédben „isa” szerepel, és nem biza. Nem tudom, feltűnt-e már másnak is, hogy a közel kétszáz szavas temetési beszédben egyetlen egyszer sem fordul elő a megváltó Jézus Krisztus neve, holott segítségül hívja a „Szent Asszony Máriát”, Mihály arkangyalt”, „Szent Pétert”, és „minden angyalokat”.

Hogyan fordulhatott ez elő?

Úgy, hogy a megváltó Jézus Krisztus természetesen bele foglaltatott, csak az ősmagyar magvallásban használatos elnevezése, az Isa formájában.

Imigyen: „íme Isa (Izzó mag), por és hamu vagyunk”

Vagy ekképpen: „Isa (Izzó mag), és nem egy ember múlhatja ez vermet” „Isa (Izzó mag), mind ahhoz járulók vagyunk”

Kérem tisztelettel, mondhat bárki bármit, mindenki úgy háboroghat, ahogyan azt a pártállása, hitvallása megkívánja, a Halotti beszéd az „Isa egyenlő Izzó mag” megfeleltetéssel simán értelmezhető, sőt csak ebben a formában értelmezhető!

Meggyőződésem, hogy az Isa szó negyedszeri előfordulásánál pedig a szövegkörnyezetet értelmeztük helytelenül*, azaz helyesen így hangzik:

„De mondá neki miért ne egyék, az Isa (Izzó mag) ki egy napon emdúl (felemelkedék) az gyümölcsből, (akkor) halálnak halálával halsz” (Külön felhívnám a figyelmet a „halálnak halála” kifejezés üzenetére)

*ui. a hivatalos változatban a "ki"-ből "aki" lett, az "emdúl " eszik jelentéssel besoroltatott az "eneyc", egyék és az "evec", evett által meghatározott, azonos tőből származó szóbokor közé, ami pedig teljességgel helytelennek tűnik.

Ám, ha már ennyire belemerültünk, tegyünk rá még egy lapáttal, az Isa női párja, egy másik ősmagyar név az Aisa.

Az Aisát az Ajsához rokonítva általában „ajakként”, vagy „ajándékként” definiálják a szakemberek, de vannak akik „Isten örömet szerző ajándékaként” értelmezik.

Nos, az utóbbi meghatározás már közelebb látszik az igazsághoz, de ennek ellenére ez is egy meg nem értésből adódó tévút.

Ugyanis, az előzőekből kiindulván úgy gondolom, az Aisa az A(n)-Isa, avagy szószerinti „fordításban” „izzó mag az ősanyagban”, míg átvitt értelemben „istenanya” szóösszetételből eredhetett.

Végezetül arra kérném a felvázolt témára fogékony magyar embereket, ne engedjék, hogy a sokat szajkózott dogmák – tűnjenek azok bármennyire régieknek, vagy tudományoskodónak - megkeményítsék szívüket.

Tudniillik a keményszív az anyag mélyére taszítja, tömlöcbe zárja az isteni magot. A kemény szív elfolytja, nem engedi nyílni, hatni, ragyogni a belénk, emberekbe ültetett, a megosztatott, a világ négy égtája felé sugárzó Isa-t.

Nyissátok meg szíveteket, és látni fogtok.

A legszentebb titok kódjának birtokosai vagytok, van rá szavatok, van hozzá képetek, képesek vagytok a felfedésére, megosztására.

(Forrás: magvallás.hu)