A MAGYAROK TUDÁSA: A magyar házak mágikus ereje

2013. május 24., péntek

A magyar házak mágikus ereje

A magyar házak mágikus ereje

"Aki a lényében rejlő Őstudást önmaga számára meghódította, mindent elért."
Weöres Sándor

"Amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy családnak, és úgy épül, és azok építik, akik otthont akarnak belőle maguk köré: abból a házból otthon lesz.

És jó otthon lesz, és sokáig lesz otthona sokaknak: férfiaknak és asszonyoknak és gyermekeknek és gyermekek gyermekeinek." Wass Albert

AZ OTTHON

"Otthon az, ahova hazatérsz.

Ahol valaki vár este.

Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait.

Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz.

Nem csak pihensz, hanem kipihened magad.

Kipihened az életet, az embereket, mindent.

Ahol otthon vagy, az az otthon.

Nem kell hozzá sok.

Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj.

Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek.
Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés.

Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény

Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek.

Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad.
És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém.

Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél.

És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.

Ez az otthon.

Minden embernek módja van hozzá.

Egy szűk padlásszoba is lehet otthon.

Egy pince is.

Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet.

Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.

Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál.

Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben.

Egy könyv az asztalon.

Egy ébresztőóra.

Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...)

Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon."

(Wass Albert)

Miközben a keleti térrendezés – a kínai feng shui és az indiai vasati – divatja egyre szélesebb körben terjed, már-már a feledés homályába merül az ezeréves magyar házépítési szokásrend, mely nemcsak a földrajzi adottságainkra épült, hanem a magyar lélek mágikus erejét is keretbe foglalta.

„Van egy álmom? Ebben az álomban Magyarországon olyan házak épülnek, amelyekből teljesen egyértelműen kiderül egy idegen számára, hogy csakis Magyarországon járhat. Ezek a házak őseink tudása alapján, természetes anyagokból, a magyar térrendezés jól bevált szabályai szerint készülnek, és jó bennük élni.

Nekünk, magyaroknak olyan magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van, amely minden utánzást fölöslegessé tesz, és amelyben az idegen elvek meghonosítása csupán zűrzavart okoz. „

– A magyar ház mágikus titka című könyv ajánlójában Színia, a szerző - írja

Ez a könyv jó két évvel ezelőtt került a könyvesboltok polcaira, s szinte észrevétlenül simult a sok-sok feng shuit és egyéb keleti térrendezést dicsőítő, tanító kiadványok közé.

Ebben a könyvben megtalálhatók azok az elvek, amelyek szerint őseink építkeztek, így az is kiderül, hogy a magyar ház szerkezete bizony olyan kozmikus alapokon és jelképrendszeren nyugszik, amely a Teremtés folyamatának valós ismeretéből születtek.

Nem véletlenül négyszögletes a házak alaprajza, nem véletlen az ablakok formája, osztása, nem véletlen a házak tájolása, a kapuk elhelyezése, s nem véletlenek a különböző díszítések, ugyanis a magyar ház egy térbeli összetett rovásjel, amely a jelképek ismerői számára pontosan olvasható.

Minden ház teremtés eredménye, egy-egy megvalósult gondolat.

A gondolat nagyon finom erőforma, és megváltoztatni is csak gondolati úton lehet.

Ezt az erőt még nem nagyon lehet mérni, a hatását viszont igen.

A pozitív illetve negatív gondolatok megváltoztatják az izmok erejét, a bőr állapotát, amit a műszerek kimutatnak (lásd hazugságvizsgáló).

A ház tehát egyéni gondolatok, illetve nagyon erős kollektív gondolatok együttes eredménye.

A nagyon erős, régóta működő kollektív gondolat a HAGYOMÁNY.

Őseink pontosan tudták, hogyan építkezzenek.

A magyar térrendezés csodálatosan következetes és egységes rendszert alkot, amely évezredeken keresztül “bevált” a magyarság körében.

Ha valaki más nép hagyományrendszerét kezdi alkalmazni, annak meg kell ismernie teljes mélységében ahhoz, hogy valóban működjön.

Az ősmagyarok legfontosabb, szent égtája a kelet volt, színe a fehér, állata a ló.

A feng shuit hirdető kínaiaknál a kelet csak a második legfontosabb irány, színük a zöld, állatuk a sárkány.

A fehér szín a kínaiaknál a nyugati irányt jelöli, a ló pedig a dél állata.
Amennyiben tehát egy magyar térben a fehér színt a nyugati oldal erejének megerősítésére akarja használni valaki, azzal káoszt okoz, mert nálunk évezredek óta a fehér keleti erőt jelöl.

Nem beszélve a sárkányról, mely negatív alakja a magyar népmeséknek.

Az égtájaknak minden népnél fontos szerepük, jelentőségük van.

A magyar elnevezések sok mindent elárulnak:

KELET – az ébredést, a megújulást, a feltámadást, jelenti. Keletkezik igénk szintén valami új létrejöttét, megteremtődését mutatja.

DÉL – az éltető energia, feltöltő erő

NYUGAT – a megnyugvásra, pihenésre utal. Energiája összehúz, összetart, körülölel, biztonságot ad.

ÉSZAK – az éjszakával, a sötétséggel, mozdulatlansággal kapcsolatos.

Élet tükör - Waum Péter alkotása

A legtöbb régi kultúrában a ház a Világegyetem kicsinyített mása volt, amelyet az adott hitrendszernek megfelelően tájoltak.

A magyar parasztház formája általában egy hosszú téglalap volt, amely a rövidebbik végével az utcafrontra nézett, és az utcafront felé a tetőt egy ágasfa tartotta.

Ezt az ágasfát Boldogasszony fájának nevezték, és a házat, amikor lehetett, keletre tájolták. (A Boldogasszony a magyar hitvilágban az Istenanya, kit a népmesék Tündér

Ilonaként őriztek meg, így ez az ágasfa más néven Tündér Ilona fája.)

A házat hosszában mestergerenda osztja, amelynek faragása a Tejutat jelképezi.

A Tejút a népi csillagászat nyelvén Tündérek útja vagy Hadak útja, Lelkek útja, a végénél fekvő Szíriusz csillag pedig a Tündérfő.

Ha a ház szerkezetét lefordítjuk a csillagok nyelvére, akkor a mestergerenda jelképezi a Tejutat, a Mestergerenda végénél lévő Boldogasszonyfája pedig nem más, mint a Tündérfő csillag, vagy az Istenanya lakhelye (ez a Szíriusz, amely évente egyszer, július 23-án együtt kel a Nappal, vagyis ilyenkor “Napba öltözik”.)

Őseink ezt a csillagtérképet emlékeztetőként beépítették a házaikba, elmondták a meséikben, ráhímezték a ruháikra, abroszaikra, ágyneműjükre.

Móricz Zsigmond szülőháza - Tiszacsécse

Kiegészítésképpen az ágasfához....

Kaptam egy nagyszerű anyagot levélben Nagy Józseftől (köszönöm Neki), melyet itt most közzéteszek:

"Kedves Gábor Kati!

Elnézést, hogy ismeretlenül üzengetek, de mentségemre szolgál, hogy javító szándékkal teszem.

NAPBA ÖLTÖZÖTT BOLDOGASSZONYUNK - TÜNDÉR ILONA ÁGASFÁJA című írásában az én ismereteim szerint egy téves megállapítás szerepel:

„…az utcafront felé a tetőt egy ágasfa tartotta. Ezt az ágasfát Boldogasszony fájának nevezték…”

Ezt a megállapítást Vanetka Gabriella egyik írásában olvastam először.

Ezt az írást azóta számos internetes oldal idézte, és lassan elfogadottá válik a magyar térrendezéssel foglalkozók körében is.

Az én ismereteim szerint ettől eltérően a Boldogasszony fája (boldoganya, bódoganya) a ház – értjük ez alatt az egysejtű ház, vagy a ház szó szoba jelentésében - a szoba központjában, a jurták istenfája helyébe lépő oszlop, mely a magyar népi építészet jellegzetes eleme.

A néprajzi irodalom a palóc népi építészet sajátosságának tartja, ennek ellenére a mestergerenda ilyen alátámasztása szinte mindenhol fellelhető volt.

Itt példának a sóstói múzeumfalu tirpák, és besztereci portáinak szobáiban látható oszlopokat említem.

De találtam már Mosonszentmiklóson is.

Azért, hogy kételkedjem az igazamban ismerek egy Makovecz Imre vázlatot, ahol az ágasfa van Boldoganyának nevezve. Ha tudna hasonló forrásokat ennek a bizonyítására, hálás lennék, ha megosztaná velem.

Az én véleményemet az általam leírtak mellett az alábbi néprajz és magyar térrendezési szakértőktől származó idézetek támasztják alá:

„A parasztházakban a középső alátámasztó oszlop a Boldoganya, más néven a Boldogasszony fája.”

(Bodnár Erika Színia)

„A mestergerendát, ami a ház teljes hosszában végigmegy, keresztezi középen egy gerenda, mind vízszintesen, mind pedig függőlegesen, ezáltal itt pontosan egy térbeli kereszt alakul ki. Az alátámasztó oszlopot „Boldoganyának” hívják. (Boldogasszony, Istenanya)… A mestergerenda, és a Boldoganya találkozása a teremtés középpontját, a fiú isten helyét, a ház lelkét jelképezi.”

(Színia A magyar ház mágikus titka)

„ A régebbi házakban még ma is látható a szoba közepén egy erős, tölgyfából készült, négyoldalu vagy hengeralakú oszlop, az ú. n. bódog-anya, a mestergerenda tartására. Persze a tarisznya vagy ruha felakasztására is alkalmas.”

(Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai Heves vármegye népe Irta: Kürti Menyhért)

„A mestergerenda mindig egy darabból van, és az a ház egész hosszán végighúzódva, néha még elől ki is szökel. Hogy nagy terhét jobban bírja: föléje, például Lapujtőn, kis «prajcot» vagy «támatót» (támasztót) alkalmaznak, valamint helyenként a szoba közepén alatta álló függélyes oszlop, a bódoganya által is védik a behajlástól.”

(Pápai Károly az Ethnographia című folyóiratban írt tanulmánya)

„A ház elején és végén lévő folyó-gerendákra fektették rá az egész ház hosszában elnyúló mestergerendát. Ezt, hogy a mag: súlya alatt idővel meg ne hajoljék, rendesen egy oszloppal támasztották alá, az ú. n. bódoganyával, mely mindig a házban, a kürtös vagy búbos kemence kocigjának az összeszögellő részénél volt fölállítva.”

(Istvánffy Gyula)

„A bódoganya nevű oszlop palóc-különlegesség. A bódoganya, tölgyfából való hasábos vagy hengeres oszlop, mely a szoba közepén áll a mestergerenda alatt. Régi palóc házaknál a bódoganya gyakori volt. Úgylátszik túlságosan féltek a ház, a mestergerenda leszakadásától, ezért állították az oszlopot a szoba középre, ahol bizony nagy akadék lehetett. Az új házakban persze már elhagyják az idomtalan, akadékoskodó oszlopot. Sok szobában két oszlop is volt. Az egyik a bódoganya, amelyik az asztalhoz állott közel, a másik pedig a bálvány a kemencénél. Rimaszécsen is palócmódra építkeztek. Itt is sok volt a bódoganyás ház. A bódoganya teli van cifra berovással, talán régi hun scytha-jegyekkel(?); e jegyeket a gyermekek sorra csókolták imádkozás után, lefekvés előtt, vagy büntetésből, ha csínt követtek el. A bódoganya is szerepel a palóc mondásokban. A gazdasszony gondosan elzárja a kamarát, mert «a gyerekek megennék még a bódoganyát is, ha szalonnából volna».)

(Malonyai Dezső A magyar nép művészete)

„A palóc területen még egy alátámasztást ismerünk, amit boldoganyának neveznek, és ez a házkultusszal lehet összefüggésben.”

(Balassa Ortutai Magyar néprajz)

Üdvözlettel Nagy József"

A tető

A parasztházak teteje nagyon hosszú ideig kizárólag sátortető volt, amit kontyos tetőnek vagy süvegnek hívtak.

Ezt később sokfelé felváltotta a nyeregetető, mert a ház alapterülete hosszában megnyúlt.

Nemcsak azért ilyen a formája, mert a hó és a víz könnyen lecsúszik ezekről a tetőkről.
A tetőt a ház hosszában minden esetben a mestergerenda tartja.

Hogy mitől mester ez a gerenda?
Mert fontos szerepe van a házban.

Ha egy gyermek megszületett, arccal kelet felé, a mestergerenda alá fektették a bölcsőjébe.

Ha valaki meghalt, ugyancsak a mestergerenda alatt ravatalozták fel, és éppen fordítva, arccal nyugatnak.

A mestergerenda mutatta az utat a léleknek, hová érkezzen és merre távozzon.

A “Mester” segítette az érkezőt és a távozót.

A Mestergerendára csillagot, tejutat, szárnyas napot, illetve teremtés-szimbólumokat faragtak.

Régen pontosan tudták azt is, hogy a gerenda melyik részére kell faragni azt a csillagot, vagyis pontosan ismerték a szimbólum jelentését.

Az apajogú nagycsaládok általában arccal kelet felé állnak be a világba, erre fordul a sátruk ajtaja is.

Fő égitestük a Nap.

Még az anyajogú társadalmat képviselőknél is a Hold tiszteletének nyomait találjuk. (László Gyula.)

A csúcsjel

A tetőszerkezet tetején a legtöbb régi házon megtalálható valamilyen csúcsjel. Általában tulipánt, csillagot, keresztet, X-jelet, gömböket, kettős keresztet faragtak egymás fölé. (hogy miért épp ezeket a jeleket?

Mert az ősi rovásírás első betűi egyben isteni jelképek.
Az A betű az Anyaisten (4), a B betű az Atyaisten (X), a D betű pedig a testet öltött Atyaisten, vagyis a Fiúisten (+) és főnökük a Teremtő, vagy ahogy az ősi magyar hitvilág nevezte: “Öregisten” – az ő jele az “Us+ (mint Ős).

A homlokzat

Hasonló szimbólumokat faragtak rá, mint a csúcsdíszekre, a szerepük is azonos. Nagyon gyakori a homlokzaton a Nap!

A bejárat

Magyarországon nagy hagyománya volt (és egyre inkább ismét van) a faragott vagy festett kapubejáratoknak.

Ezek a kapuk nagyon sok olyan ősi szimbólumot “felvonultattak”, amelyek a ház lakóinak spirituális védelmét szolgálták.

A kapuk boltíve természetesen itt is az égboltot jelképezte: a kapu fölötti galambdúc a portát védő szellemek, az ősök lakhelyeként készült.

Annak idején a kapura festett, illetve faragott jelek pontosan úgy olvashatóak voltak, mint ma bármelyik betűvel írt szöveg.

Sepsiszentgyörgyön

Régen létezett a magyar kapukon egy “lélektükörnek” nevezett domború, fényes Nap-forma.

Aki belépett, először mindenképpen szembetalálkozott saját képmásával, így megvizsgálhatta a lelkiismeretét, vajon jó szándékkal jött-e.

Tamási Áron a székelykapuban - Józsa Judit alkotása

A kapura feliratok is kerültek, amelyeknek természetesen szintén védő, áldó szerepük volt.

Mint például:

“A bejövőnek szállás, a kimenőnek békesség.”

Székelykapu Szentegyházán

Vagy:

“Jószívű jóbarát kapumon béjöhetsz.”

A sok kapun ma is látható körbefutó hullámvonal-faragás eredetileg olyan kétfejű kígyó volt, amely védte-őrizte a portát.

Ez a kétfejű kígyó egy csillagkép az ég északi sarkkörén.

Minden ember ismerje és becsülje saját műveltségét, hagyományait és azok szerint éljen boldogan.
Azokat feladni nincs értelme.
A magyarok kövessék a a magyar szokásokat hibátlanul, és a többi nép is a sajátjait! - (Láma Ngawang, tibeti tanító)

A ház bejárata

A régi házak ajtaja köztudottan nagyon alacsony volt, aki belépett rajta, mindenképpen fejet hajtott és levette a kalapját.

A ház másik neve egyébként a “hajlék”, amelyben egyértelműen megmaradt a meghajlásra, tiszteletadásra való utalás.

A Tűzhely...

...a ház lelke.

Ezért is került mindig a ház közepére.

Őseink a tűznek különös jelentőséget tulajdonítottak.

Bármilyen nagy ünnep volt, a családból valaki mindig otthon maradt, hogy vigyázzon a tűzre.

Ugyanis a tűznek folyamatosan égnie kellett, az év egyetlen napját kivéve, amikor megszentelték és újragyújtották.

A tüzet tilos volt piszkálni, nem volt szabad szemetet beledobni, nehogy megsértsék az Ős szellemét.

A családi tűzhely azonos volt a családi múlttal, jövővel, jelennel, összetartozással, ezért óriási illetlenségnek számított, ha valaki például a szomszédba ment parazsat kérni, mert a saját tüze kialudt. (Még ma is él a mondás: háztűznézőbe mennek a lányok a fiús házhoz – ez is abból ered, hogy a tűzben a ház szelleme lakik, így a “háztűz” az egész családot, nemzetséget, vérvonalat jelképezte).

A magyar térrendezés a tűzhelytől indul.

A tűzhely mögül kelet felé nézve látható a ház legértékesebb része. Ez után következik a jobb kéz felé eső rész, majd a bal kéz felé eső, és végül, a legkevésbé értékes az, ami a hátunk mögé kerül.

Bartapuszta (A kemencéről)

A búbos kemence

"A kemencét a fűtés mellett elsősorban sütés-főzésre használták.

A kenyéren kívül különböző sülteket, tésztákat és süteményeket készítettek benne. Kiválóan lehetett leveseket, főzelékeket főzni a kemencében, de a gyümölcs aszalására is alkalmas volt.

Napközben vizet melegítettek vagy krumplit főztek benne.

A kemencében sütött-főzött ételeknek különösen jó ízük volt.

A zárt, forró levegőben az étel egyenletesen sült meg, porhanyósan puhává vált, hiszen a hő minden oldalról egyformán érte.

Az idősebb emberek, akik még kemencés ételeket fogyaszthattak, egyöntetűen azt állítják, hogy a mai tűzhelyekben sült ételnek közel sincs olyan jó íze, mint amit kemencében készítettek."

video:

http://www.youtube.com/watch?v=p8ACv0Nwr_w&feature=youtu.be

Hagyományos kültéri búbos kemence

A kemencét építette és a kenyérkéket sütötte - Szabó Gábor

Ablakok

Ha a ház az ember testét, a kemence a lelkét szimbolizálja, akkor az ablak nem más, mint a ház szeme (azt is mondjuk: ablakszem).

Erőterek a magyar házban

Amikor a két alaperő – a férfi és a női erő – éppen megfelelő arányban van, akkor harmónia uralkodik, kiegyensúlyozott a ház.

1. A szellem erejének gyűjtőpontja a házban a keletre, délkeletre és délre nyíló ajtók, ablakok, illetve a padlás.

Erőformája a megtisztító, növekedést beindító, kelet típusú fa-energia és a déli feltöltő tűz-erő.

Az ötletek, az ihlet, a tervek, az álmok mind a szellemi erő következményei.

A teremtés első fázisa, a gondolatok keletkezése.

A házban a szellemi erőt “katalizáló” helyek a keleti és a déli oldalak, illetve a tetőtér. Ezekre a részekre érdemes azokat a helyiségeket építeni, ahol alkotunk, szellemi munkát végzünk: dolgozószobát, műtermet, gyerekszobát.

2. A lélek erejének központi helye: a tetőgerendák által alkotott térbeli kereszt metszéspontja, ezen kívül a tűz helye, a délnyugatra és északkeletre néző ajtók-ablakok, valamint a ház közepe.

Erőformája kiegyensúlyozott, stabil földerő.

Ide érdemes tenni a konyhát, étkezőt, nappalit, minden olyan helyiséget, ahol a társasági élet zajlik.

3. A teremtő-megtermékenyítő erő: a házban nyugati, illetve az északnyugati és északi oldal – a pihenés, érlelődés, a befelé fordulás helye.

A hálószobák, fürdőszoba és éléskamra legjobb helye.

Parasztház - Sóstói falumúzeum - Patrióta Európa Mozgalom

(Forrás:lakaskultura.hu/magyarno.com)

Szakállszárító

A szakállszárító: fedett, ülőhellyel felszerelt, ideiglenes tartózkodásra szolgáló építmény, amelyet várkapuk, városkapuk, templomkapuk vagy középületek bejárata mellett állítottak fel.

Vasárnap délutáni beszélgetés a szakállszárító alatt (Nagykend, v. Kisküküllő m., 1940-es évek)

A szakállszárítókban eredetileg a kapu őrsége tartózkodott.

A templomok szakállszárítóiban a templomba menő vagy templomból jövő férfiak, legények időztek, ott tárgyalták meg ügyes-bajos dolgaikat, közösségük általános érdekű kérdéseit s cserélték ki értesüléseiket.

A szakállszárítók egyszerű gerendavázas ácsszerkezetek, oldalaik nyitottak voltak, legfeljebb egyik felől támaszkodtak a templomkerítésnek, falnak.

Zsindellyel, szalmával, esetleg cseréppel fedték.

Bennük gerenda vagy deszkapadokat, lócákat helyeztek el.

A templomok melletti szakállszárítók példájára Erdély, főleg a Székelyföld és a Szászföld falvaiban sok helyütt a lakóházak kapui mellé is építettek szakállszárítókat.

(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)

„A falu létezik, él és élni akar”

Múltunkban rejlik jövőnk, a magyar falukép védelme

Az iskolákban tanítani kell a saját települési hagyományokat, és gyűjteni kell a saját örökséget. A faluét és a városét is: először a környezetismeret tárgyban, később a rajz és művészeti ismeretek és gyakorlatok keretében.

A szak- és építészeti iskolákban tanítani kell az építészettörténetbe illesztett népi építészeti és építészeti hagyomány ismereteit.

A pedagógiai iskolákban legyen „Népi hagyományaink” tanszak és építészeti hagyományok tantárgy.

Az önkormányzatok és falugondnokok ismerjék és ápolják a helyi táji, települési és építészeti örökséget és hagyományokat.

Helyi örökségvédelem és ezek bevonása a falu hagyományrendszerébe, életébe.

Az építészet adott állami intézménye, a kijelölt minisztérium/ok biztosítsák az örökség és hagyományvédelem hatásos eszközeit, a törvényeket, rendeleteket, felügyeletet és adókedvezményeket.

A civil, szakmai szövetségek és kamarák legyenek támogatói a vidék építészeti hagyományainak.

A vidékfejlesztő politikában legyen hely és akarat a helyi értékek védelmére.

A vidéki ingatlantulajdonosok őrizzék meg és újítsák fel hagyományos építészeti örökségüket az ésszerű határokon belül.

A vidéki ingatlanfejlesztők kerüljék el a helyi értékkel rendelkező történelmi központokat.

A vidéki tervező és engedélyező építészek vállaljanak felelősséget a táji-, települési- és építészeti örökség hagyomány-szellemű megőrzéséért.

„A falu létezik, él és élni akar”

Istvánfi Gyula műegyetemi pr. em.

Forrás:

https://www.facebook.com/pages/Vass-Zolt%C3%A1n-%C3%89rt%C3%A9kment%C5%91-Alap%C3%ADtv%C3%A1ny/197485266957472?ref=stream&hc_location=stream

Molnár V. József - A magyar ház szentsége

"A Lelkem Házam közepén ott az Isten.

A Házam Közepén ott a Tűzhely.

A Falu Közepén ott az Istenfa.

A Teremtett Világ Közepe a Pilis."

- Molnár V. József -

video: http://www.youtube.com/watch?v=sQMnt4Gvj4Y&list=PLEFB5C673527110AC

/A linket kinyitva, egymás után meghallgathatjuk mind a 9 előadást, a magyar ház szentségéről!/

A Mindenség képmása - Az otthon

video:
http://indavideo.hu/video/A_Mindenseg_kepmasa_-_Az_otthon

Hagyományos parasztház - Mária monogrammal

SZERTAN - ŐSI MAGYAR SZIMBÓLUMOK

"Magyarnak születtél és ez akár hiszed, akár nem, ez felér egy lottóötössel.

A magyarságod esélyt ad arra, hogy megértsd a Világegyetem működését, hogy megtaláld és használd a bölcsek kövét.

Csupán mert magyar vagy és magyarul beszélsz, bizonyos szinten beavatottnak születtél.

Az esély azonban mit sem ér, ha nem élsz vele.

Nem elég, ha magyarul beszélsz, meg kell tanulnod, mit jelent valójában az a tudás, amelyet anyanyelveddel automatikusan megkaptál.

Ha megérted, megérted, miért élsz.

Megérted az emberi élet célját, a Világegyetem felépítését és szerkezetét.

Megérted az összes vallás közös alapját és senki nem tud félrevezetni többé azzal, hogy jó pénzért beavat téged a nagy titokba.

A magyarságod másrészről kötelez és felelősséget jelent a Föld többi népeivel szemben.

Példát kell mutatnod emberségből, hogy hitelesen képviseld a tudást, amelyet a Teremtőtől kaptál.

Ebben a filmben olyan tudást ismerhetsz meg, amely kizárólag magyar nyelven érthető, más népek számára csak hosszas magyarázattal és körbeírással érzékeltethető." - SZERTAN - SZÍNIA BODNÁR ERIKA

Ha ezt a videót megnézed és megérted, akkor mindent tudsz arról, hogy miért vagy magyar, és mit jelent magyarnak lenni!

video:

https://www.youtube.com/watch?v=B_5Z3MzrkRQ

Pap Gyula: Hegyek között

Van házad, amelynek kertfái alól

A sárgarigónak vidám dala szól.

Van fegyvered is s mély hangu kutyád

S elhallani kürtöd a bérceken át.

Van pince hegyedben és ó-bora láng,

Hogy kedvre derítsen olykor, ha ivánk.

És tűzhelyed őrzi gondos feleség

S játsznak körülötte pajkos kicsikék.

Oh mért szaladoznál még kincsek után?

Áldd érte a sorsot s többet ne kivánj!

Fotó: Rostásy Szabó Mihály

(forrás: Marcsi Hégető Piskoltyné)

Miért jó vályogházban lakni?

Amikor az embernek gyereke születik,- ha addig nem is, de akkor biztos- felteszi a kérdést, jó-e az az életforma amiben addig élt, vagy valami emberibb, természet közelibb életet választ a családjának.

Így volt ez velünk is.

2006-ban mikor az első gyerekünkkel voltam várandós vettünk egy 100 éves, felújításra szoruló alap nélküli döngölt földházat nagy telekkel, egy 400 fős faluban, egy mező szélén. Rengeteg munka várt ránk, hogy egy rozoga kis házból igazi otthont varázsoljunk magunknak.

Mi úgy voltunk vele, ahogy "A magyar ház mágikus titkai" című könyvben leírja a szerzője, Bodnár Erika:

„ A ház nem egy rakás tégla és némi faanyag.

A ház az ember testének folytatása, a Mindenség modellje, amely védi és egyben összeköti a Világegyetemmel.”

Lehet, hogy ez nagyon patetikusan hangzik ebben a fogyasztói társadalomban, de tapasztalataink, az élet egy ilyen hagyományos földházban beigazolja ezt.

Ezért se szerettük volna nagy beavatkozással, mindent felforgatva modernné varázsolni, csupán a mai világban nélkülözhetetlen korszerűsítést végeztük el,

Mednyánszky Miklós: Vályogházak című könyve alapján.

Sok küzdelmünk volt a kivitelezőkkel, bár amit tudtunk, azt mi magunk csináltunk, amúgy is a föld, a vályog egy nagyon könnyen alakítható anyag, amivel nagyon jó „játékokat”, eredeti megoldásokat lehet megvalósítani, és olcsó, könnyen beszerezhető.

Sokan nem értik mért nem a megszokott utat választottuk, mért nem akartunk betonnal szigetelni vagy műanyaggal még lezárni a tetőszerkezetet.

Azért mert ez egy lélegző ház, élő.

Ezt csak az érti, aki lakott már ilyenben.

Csak természetes anyagokat alkalmaztunk (pl: narancsolajos viaszt a téglaburkolatra), és kihasználtuk a ház természeti adottságait, nem kellett még jobban „bebiztosítani”, és ezzel kizárni magunkat az Életből.

Más, modern házakban olyan érzése van az embernek, mint egy dunsztos üvegben, na itt nem.

Együtt élünk a természettel, mint annak részei.

Persze ehhez kell egy másfajta gondolkodás, és elfogadni azt, hogy vannak bizonyos törvényszerűségek, amiket figyelembe kell venni a ház átalakításakor (pl: meszet használunk, cementet egyáltalán nem, víztől védeni a házat, szellőzést megoldani, stb..). Viszont a végeredmény egy élhető, emberi ház, ahol jó lenni.

Egészséges levegőjű.

Nyáron hűvös-télen meleg- szokták mondani, és tényleg a legnagyobb kánikulában is 23 fok körül volt bent a házban, nyitott ablaknál.

Nálunk a szőlőlugas ad árnyékot a roló helyett.

És éjjel pedig ugyanúgy tartják a meleget a falak, egy hűvös hajnalon se kellett bezárni az ablakokat.

Az ilyen házakba jó vendégségbe jönni, leülni a kályha mellé télen, mesélni a gyerekeknek a tűz mellett, nyáron pedig kiülni a kertbe a csillagos ég alá.

Szerintem ennél nincs is több, amit gyerekeinknek adhatnánk.

Szerző: Bacskovszky Nóra, a fényképek a szerző felvételei/havastanya

A RÖNKHÁZAK

A rönk - és gerendaház emberbarát, a felfűthetősége kitűnő, jó a hőtartó képessége, télen meleg, nyáron kellemesen hűvös marad a lakótér.

Miért érdemes faházat építeni??

A gerenda vagy rönkházat építők sokkal kényelmesebb helyzetben vannak, mint a kő vagy téglaházat építők, mivel a fa önmagában tudja mindazt, amit a tégla kisegítő anyagokkal.

A fa az egyik legsokoldalúbb építőanyag :-)