A MAGYAROK TUDÁSA: A Hargita

2013. szeptember 9., hétfő

A Hargita

A Hargita

"Nem sírok én édesanyám, csak a szemem könnyes."

"Itt valójában istenhez hiszi magát közel a természet nagyszerűsége által meghatott, a világ semmiségei fölé emelkedett ember, itt minden érzés isteni, minden gondolat ima...

..., minden eszme ihlettséggel határos, egy ily pontról való széttekintés, a természet roppant nagyszerűségének szemlélése lehetetlen, hogy költői gondolatokat ne ébresszen..."

Egy az Isten - Egyisten

"Az úgy vaót,hogy annak üdejinn a jó Üsten a nagy tudományával meghargitá a hargitát, s megteremtette eszt az izét, eszt a székely fődet.

Hogy,hogy nem,de irtó jaól sikeredettö. Vaót itt a kutya filitől a az ördögfiókájig mindenféle, s még ami nem vót,az es."

Aranykincsek hulltak a Hargitára

Grandpierre Atilla:

A magyar ünnepek eredete, értelme, és újjászületésük.

(részlet)

Herodotosz szkíta eredetmondájában

(G.K.E.: Aranykincsek hulltak a Hargitára, 91.o):

„...Ha majd a fiúk megemberesednek, amelyikük ezt a nyilat így fogja felajzani, és ezt az övet felvenni, azt ennek a földnek tedd lakójává, aki pedig az elmondottam dolgot meg nem teszi, küldd el a vidékről.

Azután az íjai közül az egyiket felajzotta (hiszen két íjat hordott Heraklész), s övét is megmutatván, átadta az íjat és övet, amelynek kapcsán egy csésze vala, s ezzel otthagyta.

Agathyrszosz és Gelanosz nem tudta az íjat felajzani, csak a legifjabb fiú, Szkítosz.

Szkítosztól, Heraklész fiától származtak a szkítáknak összes királyai.

S ama csésze miatt viselnek a szkíták máig is csészéket az övükön.

Ez az íj-felajzás persze máshonnan ismerős, Homérosz Odüsszeia-jából, ahol Odüsszeusz otthonába visszatérésekor fordul elő.

Az íj-felajzás próbatétele tehát valójában nem görög, hanem szkíta eredetű motívumnak tekintendő, ami érthető is, hiszen a magyar a lovas-íjász nép, nem a görög.

A szkíták eredetmondája szerint az égből, a Napistentől kapták az első földművelő eszközöket: arany eke, járom, harci bárd és ivócsésze hullott le az égből Hargita fiainak uralkodása alatt.

A szkíták az égből hullott aranyat szentnek tartották.

A szkíta királyok féltő gonddal őrizték a szent aranytárgyakat.

Engesztelő áldozatokkal járultak hozzá, évente, a szabad ég alatt.

A szkíták minden évben megtartották, pazar külsőségek között, a Napisten tiszteletére rendezett nagyszabású ünnepségeket: ez volt egyik nagy nemzeti ünnepük.

Ezekre az ünnepélyekre kivonult a mindenkori szkíta király is, a királyi család tagjaival, s a királyi páholy előtt, bizonyára olymódon, hogy az egész nép megtekinthesse, felsorakoztatták az égből hullott aranykincseket.

(Forrás: Kis Kapu)

Aranykincsek hulltak a Hargitára - Dávid Júlia festménye

A HARGITA ÉS A TURUL

A Madarasi Hargita (1801 m) Turul Kereszt-Bástya Emlékoszlop.

2014. pünkösd vasárnapján avatták fel.

Szentegyháza testvértelepülése Szarvas városa emeltette hogy "a szarvasi turul a Hargitára is leszálljon", így jelképezve a testvértelepülések és azon keresztül a magyarság összetartozását

A TURUL

Égi származással rendelkező szakrális uralkodók, fáraók, istenkirályok mögött és feje felett ott a szent Napsólyom, a Turul: az égi származást bizonyító totemállat.

(Havasi Máté)

Bővebb leírás:

- Milyen madár volt a turul?

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/milyen-madar-volt-turul.html

Hargita - A székelyek szent hegye

video: http://www.youtube.com/watch?v=2BYMCTj6PCQ

Papp János:

Szépséges Hargita!

Te szépséges Hargita!

Színpompás Kárpátok.

Magyarok szent hona!

Létező, díszes világom.

Mindenható kék égbe

szárnyalj, Turulmadár!

Istennek szeme fénye,

napsugárba ragyogjál.

Dalold búsan bánatod,

létednek ártó keservét.

Hogy az igaz boldogság

Székelyföldre érkezzék!

Lelkeknek virágzó álma,

áldás adta tisztesség!...

Sorsunk drága válsága,

csodákat tárt Éden-kép.

Gyönyörre ért káprázat,

remény telő üdvözlégy...

Kereszt tündöklő vágya,

minket mindig szeressél!

Védd csonka Nemzeted,

magasztosan egyesítsd!

Könnyeiddel örvendezz!

Sok átérző Magyar szív...

Gyógyítsad betegségét,

teremtsél ott méltóságot.

Testvérien, igen büszkén,

Magyar érte hőssé váljon!

AZ ÚGY VAÓT...

"Az úgy vaót, hogy annak üdejinn a jó Üsten a nagy tudományával meghargitá a hargitát, s megteremtette eszt az izét, eszt a székely fődet.

Hogy, hogy nem, de irtó jaól sikeredettö.

Vaót itt a kutya filitől a az ördögfiókájig mindenféle, s még ami nem vót, az es..."

- Székelyháló:

http://5mp.eu/web.php?a=szekelyhalo

Orbán Balázs: A Hargita (részlet)

"E havas hosszu lánczolata csak nem párhuzamosan vonul el a határszéli Kárpátokkal, egy sokkal szilárdabb és nemesebb anyagu (trachyt) belső védfalát képezve a hon keleti határának.

Lánczolata északra Gyergyó mellett felnyulik egészen Erdély északkeleti határaig, mig délre egészen a Barczaságig ágazik le.

E nagyszerü havas...

...zöme az egész székelyföldet, s fél Erdélyt befutó hegylánczolatoknak, onnan mint középpontból oszlanak szét a hegysorok minden irányban, onnan erednek a völgyeket termékenyitő patakok, ott teremnek a drága érczek, ott tenyésznek a sudar fenyvesek, de annak az ég felhői közé felnyuló tetején szülemlik a vihar, onnan támad a mindent elsodró szélvész és árviz is, azért a székely félelmes tisztelettel tekint mindig ezen három csucsos ős havasra, melynek tetejét hó ezüstözi gyakran még akkor is, midőn alant ért kalászt lengetnek a szellő fuvalmai.

Ezen havas egészen székely, s én mint olyan valódi székely gobé, nem állhatok ellent a vágynak, hogy annak e bérczes kis hazába mindenüvé ellátszó viharos tetejét meg ne másszam, annál is inkább, hogy ezen sok tekintetben érdekes havas még senki által kellőleg megvizsgálva és ismertetve nem volt."

Továbbá itt: http://mek.oszk.hu/04800/04804/html/19.html

Dobos Ferenc: Fenyő a Hargitán

Földrengés, vagy villámcsapás alatt

A Hargitán egy szikla meghasadt.

Tenyérnyi rés volt. Az esők, a szelek

Mind vittek abba néhány porszemet.

És évek múlva oda hulatott

Madár, vagy szél egy kis fenyőmagot.

Az a mag megszerette ott a földet,

S más tavasszal már mint kis fenyő zöldelt.

Gyökereit sziklába kellett vágja,

- S mégis egyre szebb lett a koronája.

Száz szél vihar támadta, hogy kidöntse,

- De csak annál erősebb lett törzse.

őseink az ily fenyőktől tanulták meg talán,

Hogyan lehet megélni a Hargita oldalán.

És mi, mai székelyek is ha élni akarunk,

A kőből is kenyeret kell szoritson a karunk.

Dutka Ákos: A Kárpátok dala

Míg áll a Kárpát büszke gránitorma

s fiút fogannak rab magyar anyák,

tekintsetek az örök csillagokra

s daloljátok a Kárpátok dalát:

e bérc örök, s a rabló bűn múlandó,

gránithatárt itt istenkéz emelt,

mit megcsúfolhat millió halandó,

de földi törvény nem dönti e pert...

Földeinket bár rablók cibálják -

örök határunk mégis csak a Kárpát.

Míg áll a Kárpát büszke gránitroma -

és délre folynak onnan a folyók,

hegyek szívének kincsét ide hordva,

érett kalászért küld cserébe sót.

Gránitkart, mely földünk ölbe fogja,

örök ölelésre istenkéz emelt,

kit megcsúfolhat millió halandó,

de földi törvény nem dönti e pert,

földeinket bár rablók cibálják,

örök határunk mégis csak a Kárpát.

E gránitölbe zárt nagy róna hantján

apánk csontjából terem a kenyér,

anyánk csókjának íze él a magván,

e szent magon, mely mindennel felér.

E gránitölben egy a Sors örökre,

együtt jár telelni innen a madár.

Nincs a földnek oly hatalmú ökle,

ki ős vizeknek új törvényt csinál...

Földeinket bár rablók cibálják,

örök egy várunk mégis csak a Kárpát.

Dutka Ákos

(Nagyvárad, 1881. szeptember 11. – Budapest, 1972. december 27.)

magyar költő, újságíró.

Kárpátia - Ott, ahol zúg az a négy folyó

zene: http://www.youtube.com/watch?v=05fWeVTahhE

Az én hazám

Havas takaró borítja az öreg Hargitát,

Ránézek, szívem súgja, mindig hazavár,

Ott ahol a havasi madár dalol a fán,

Ahol a Vargyas vize lassan csordogál,

Ott az én hazám.

Halljátok hatalmas hegyek, folyok, patakok,

ha távol vagyok, akkor is rátok gondolok,

Ott, hol balta csattogása süvít a szélben,

Ahol szalonnát, túrót eszik a Székely,

ott nyugszik meg a lelkem.

Messze megyek, talán sokat maradok,

Erőt meríteni, Hegyek, hozzátok fordulok,

Ott hol édes szüleim háza áll,

ott, szívem mindig otthonra talál

Egyesülés a székelyekkel

Erdélyi hegygerincekről évszázadokon keresztül székely őrszemek vigyázták a kanyargós völgyek mentét, készen arra, hogy veszély jöttén megkongassák a lármafát, s arról álmodozva, hogy egy szép napon talán valóra válik a régi jóslat, és kelet felől hazatér Csaba vezér a megtalált testvérnemzettel.

Csaba királyfi - Helbing Ferenc alkotása

Fiak apjuktól örökölték a vigyázóhelyeket a reménységgel együtt, s mikor idejük betelt, továbbadták mindkettőt az ő fiaiknak nemzedékről nemzedékre.

Aztán egy ködös reggelen az Őrkő tetején vigyázkodó őrszem megpillantott hirtelen egy hosszúra elnyúló lovas sereget, ahogy kibukkantak odalent a völgy torkából, s lassan haladtak fölfelé a patak mentén.

Hegyes kucsmát viseltek a lovasok, akárcsak maga az őrszem, ott fent a gerincen.

Zászlójukon a turult hozták magukkal, a hunok ősi szent madarát...

– Kik vagytok? – kérdezték a lovasok tisztjei.

– Székely hunok vagyunk, Csaba vezér népe – felelték büszkén.

– S kik vagytok ti?

– Magyarok vagyunk – felelték az érkezők –, Csaba vezér véréből való Álmos fia Árpád az urunk, s eljöttünk, hogy visszavegyük Atilla örökségét!...

- Wass Albert -

(Forrás: Magyar Nyelv/saját fotók)

HAGYOMÁNYAINK ÚJRAÉLESZTÉSE A KULCS!

"Ma úgy vélem csupán egy dolog választ el bennünket egy jobb jövőtől, és az az elfeledett hagyományaink felfedezése!" - Székely Éva Andrea

Kopjafa (fejfa) - A megtisztulás eszköze - Út a Mennyországba?

A Nyergestetőn

"Székely vagyok. A nevem, az identitásom, a származásom szerint is. Ugyan nem Székelyföldön születtem, nem ott nőttem fel, és nem is ott élek, de (meg)tagadhatatlanul Székelynek születtem. Székely Évának. Ha csak az ősi írásokat vesszük, a nevemben hordozom az emberiség eredetének, valamint a vándorló őseinknek igaz történetét. S a név ugyebár kötelez...

Az erdélyi magyarokról az hírlik, hogy értenek a boszorkánysághoz. Jómagam abban hiszek, hogy a hagyományaink tisztelete a (tisztán)látás képességét is megőrizte számunkra, hiszen a hagyományaink révén vagyunk összeköttetésben a forrással.

A Dédszüleim anyai ágon szintén Erdélyből érkeztek a mai Magyarország területére, és mind a ketten médiumok voltak. Író és beszélő médiumok. Erről csak 25 éves korom után szereztem tudomást, amikor már nem tudtam kontrollálni tovább a látomásaimat, az álmaimat, és az üzeneteket. Hogy mi köze az eredetemnek a fenti témához? Rögtön megértitek!

Amit most megosztok veletek, arról aligha olvashattatok, mert Székely lányként jómagam sem hallottam róla soha azelőtt, és azután sem sikerült információt szereznem erről, hogy a lentebb említett jelenet a tudomásomra jutott. (Ha valaki esetleg hallott már erről, annak nagyon hálás volnék, ha megosztaná velem az ismereteit!)

Nálunk az a szokás, hogy a temetés alkalmával, a sír fej felőli részéhez (fejfát) kopjafát állítunk. Ma már inkább hagyományőrzés gyanánt, mint annak a tudatában, amire valójában ezek a gyönyörűen (kézzel) faragott emlékművek szolgálnak.

A várandósságom idején álmot láttam. (Ez nálam elég gyakori, de az ilyen intenzitású álmok éves szinten addig 2-3 alkalommal fordultak csak elő.)

Azt álmodtam, hogy egy temetésen vagyok. Sok 100 évvel ezelőtt lehetett egy régi korban. Engem nem láttak és nem érzékeltek az ott lévők, ahogy én sem érzékeltem a saját testemet, mert csak fénytestben voltam jelen. Felettük repkedtem. Nem tudtam hol vagyok, és miért vagyok ott. Erre szerettem volna rájönni. Figyeltem, hátha valaki mond valami hasznosat. Majd a kiásott sír fölé repültem. Láttam benne a koporsót a holttesttel együtt. Egy 60-as évei közelében járó férfit temettek. Jelentős személyiség lehetett, mert sokan érkeztek a temetésére, és többen siratták. Először az fordult meg a fejemben, hogy talán a saját temetésemet látom egy korábbi életemből, de ahogy elkezdődött a szertartás a holttesthez kötődő lélek is megjelent. Még össze volt kötődve a holttestével. Ott lebegett pár centivel fölötte. Olyan volt, mintha a szertartás idézte volna meg.

Ahogy véget ért a szertartás szinte mindenki elhagyta a helyszínt. a koporsó bal oldalán álló 3 ember ekkor egy számomra ismeretlen, azelőtt soha nem hallott nyelven valamilyen szent szöveget kezdett kántálni. S ekkor történt az, amiről soha nem hallottam azelőtt. A halott lelke a holttest koponyájából kilépve a kopjafa törzsébe szállt. Majd, ahogy a beavatottak folytatták a kántálást a lélek a kopjafa belsejében elkezdett felfelé emelkedni. A kopjafa egyes szakaszain (lásd a mellékelt fotót) kapaszkodott felfelé és ahogy fokozatosan elhagyta mindazt, ami ehhez a világhoz kötötte, "lépett" egyre feljebb és feljebb a következő szintre, s vált egyre fénylőbbé. Majd a kopjafa tetejéhez ért, és ott a földi életét elengedve kivált a kopjafából immár szabad és megtisztult lélekként. Elengedte a testét, és megvált azoktól a dolgoktól, amelyek addig nem engedték átkelni. Ekkor abbamaradt a kántálás. A 3 ember elhagyta a helyszínt és én felébredtem.

A kántálás alatt úgy láttam a kopjafát, mintha röntgenszemem lett volna. Láttam a benne világító lélek lelkiállapotait, amikor a kopjafa egyes szintjein lévő szimbólumok felizzottak. Minden szint olyan volt a felemelkedő lélek számára, mint egy apró szoba, ahonnan csak akkor léphet tovább, ha az adott szinthez tartozó érzéseit megérti, és elengedi. Az alsó szinteken tovább időzött, mint a fentieken. Majd amikor a kopjafa csúcsán, mint egy koronacsakrán át kivált, egy pillanatig még ott időzött. Tisztán, energikusan fénylett, majd eltűnt.

Az álmom után elkezdtem más szemmel tekinteni a kopjafákra. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy olyan szimbólumokat faragnak a kopjafába és annak a csúcsába, amelyek mind fellelhetők más, a túlvilágban, a reinkarnációban hívő kultúrák hagyományaiban.

Az általam feltöltött képet az interneten találtam. Nem is olyan régi faragvány. Mégis ott a tetején egy olyan szimbólum, amihez hasonló módon a koronacsakrát is ábrázolni szokás. De nem ritka a merkaba kocka csúcs sem. Az a szimbólum pedig, amit a legerősebben láttam az álmomban a kopjafán felizzani olyan volt, mint az élet virága.

Sokáig ízlelgettem ezt az álmot, míg végül többek javaslatára úgy döntöttem, továbbadom azt, amit láttam. Ma is nehéz szavakat találni erre az élményre, és ma is épp úgy lenyűgöz a kopjafák üzenete, mint aznap. Mert bizony ez az álom is azt mutatja, hogy a történelmünk, a hagyományaink és a fennmaradt ereklyéink sokkal fontosabb üzenetet hordoznak, mint azt valaha képzeltük volna!

Korábban átok sújtotta népnek tartottam a magyart, amely saját sorsának elrontója. Ma úgy vélem csupán egy dolog választ el bennünket egy jobb jövőtől, és az az elfeledett hagyományaink felfedezése!

Ha úgy érzed gazdagabb lettél azáltal, hogy végigolvastad ezeket a sorokat, kérlek add tovább te is ezt az álmot! A valóságtartalmát a kopjafák őrzik. Ha elutazol Erdélybe, vagy rákeresel az interneten, és a szimbólumokat megnézed, magad is rájössz majd, hogy az út, ami a sötétségből kivezetheti ezt az országot, az a kulturális és spirituális örökségünk!