A MAGYAROK TUDÁSA: KATALIN NAP ÉS A NÉPHAGYOMÁNY

2013. november 24., vasárnap

KATALIN NAP ÉS A NÉPHAGYOMÁNY

KATALIN NAP

(november 25.)

Katalin

Kaci, Kacika, Kacus, Kata, Katácska, Katalinka, Katarina, Katerina, Kati, Katica, Katácska, Katicsácska, Katici, Katika, Katinka, Katka, Katkó, Kató, Katóka, Katu, Katus, Katóci :-)

A Katalin görög eredetű női név.

Jelentése: korona, mindig tiszta, érintetlen, ártatlan.

Alexandriai Szent Katalin vértanú (+305) a magyarság körében igen népszerű és nagy tiszteletnek örvendő szent.

Mivel Katalin a hit igazságát olyan bölcsen védte, ezért a filozófusok, teológusok, ügyvédek, később a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok, tanulók védőszentje.

Tűztől, árvíztől, boszorkányságtól ment meg.

A halála előtt segítséget ígért a betegeknek és haldoklóknak, ezért a középkori kórházak patrónájaként is megjelent.

A börtön és kínzatásának csodás erejű elviselése miatt pedig a foglyok is hozzá imádkoztak szabadulásért.

A legenda szerinti kínzókerék összetörése miatt pedig mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták, ezért a fuvarosok, bognárok, kerékgyártók, molnárok fazekasok, szövőlányok, bányászok és középkori céheink védőszentje.

VII. Orbán pápa 1642-ben kiadott bullájának megjelenéséig parancsolt ünnep volt Szent Katalin szűz és vértanú tiszteletére.

Szent Katalint a hagyomány szerint keresztény hitének követéséért Maximinus császár parancsára börtönbe vetették, megkínozták, majd lefejezték.

A kínzására készített kerekekből álló eszköz darabokra esett szét!

Az egyik legenda elmondja róla, hogy testét az angyalok Arábia egyik hegyére vitték.

Néphagyományok

A Katalin nap női ünnep volt mindig.

Katalin nap női dologtiltó nap!

A Szerémségben ilyenkor nem szabadott kenyeret sütni.

Doroszlón viszont férfi dologtiltó napként tartották számon.

Nem szabadott szántani, sem befogni a kocsit, ne forogjon a kerék, mert Katalint kerékbe törték.

Leálltak a malmok is, a kendergyárak, az összes kerekesek, malmosok a templomba mentek, mert védőszentjük volt Katalin.

Csantavéren, Sárosfán ezen a napon böjtöltek a legények, hogy megálmodják, ki lesz a feleségük.

Előestéjén Katalin-maskarák jártak házról házra - eredetileg csak lányok -, és szerencsét kívántak az állatartásban.

Ez a nap a juhok ünnepe is volt, gyarapodásuk érdekében kását kellett enni az istállóban.

Katalin-nap a régi pásztoremberek emlékezetes napja volt, mivel ezen a napon hajtották ki utoljára a csordát.

Katalin-napkor egy zsákba dughagymát szedtek és felkötötték a szabad kéménybe, hogy meleg és gőz járja át.

Katalin napja időjósló és szerelmi varázsnap is:

Elterjedt hit volt, hogy ha Katalinkor locsog, karácsony kopog.

Csanádapácán úgy tartják, ha Kata kopog, karácsony lotyog, vagyis, ha Katalin napján fagy, akkor karácsonykor lucskos lesz az idő.

A szabadkai magyarok szerint az árvizet és az elemésztő tüzet távol tartja testüktől és hajlékuktól egyaránt; elűzi tőlük a szorongást okozó gonosz lelket.

Katalin az újborral kezdődő kisfarsang utolsó napja, amikoris országszerte Katalin-bálokat rendeztek.

Katalin bál Csobotfalván

Ezután sem bál, sem lakodalom nem esett karácsonyig.

Katalin-gally néven szokás volt karácsonyra kivirágoztatott ágat vízbe tenni szerelmi jósló (szerelmi jóslás) céllal.

Valamilyen tél eleji naptári ünnepen levágott gyümölcsfa ágának kivirágoztatása → karácsonyra, általában szerelmi jósló, néha egyéb céllal.

Sok helyen ezen a napon meggyfagallyat állítanak vízbe.

Meleg helyre rakják, a vizet többször felfrissítik, hogy karácsonyra kizöldüljön.

Ez a katalinág.

Házasságszerző szent

A legenda szerint Katalin Jézus gyűrűs jegyese volt, ezért a lányok mint vőlegényszerző szentet tisztelik.

Gömörben a lányosházaknál kilenc különböző fáról bimbós ágat törnek.

Ha az ágak karácsonyra kihajtanak, akkor a lány férjhez megy.

A szendrőiek (Borsod) szerint csak szűzlánynak virágzik ki az ága.

Ha kivirágzik, a hit szerint a lány férjhez megy a következő évben.

Pl. → András napján néhol szilva-, cseresznye- vagy körtefa ágát tették a lányok vízbe egy legényre gondolva.

Az Ipoly mentén András előtt kilenc nappal kilenc fajta „termőágat” tettek egy pohár vízbe.

Annak a lánynak, akinek az ágai kivirágoztak, „fejére ráillett a mirtusz”. → Borbála napján több helyen cseresznyeágat tettek hasonló céllal vízbe.

Legáltalánosabb a → Katalin-nap-i Katalin-gally volt.

Erre a célra

pl. Eger környékén meggyfaágat vágtak.

Radostyánban (Borsod m.) hasonló céllal orgonát virágoztattak – virágját udvarlóiknak adták.

Ismert a szokás néhol → Luca napján is.

Mo.-tól Ny-ra nemcsak házasság-, hanem szerencse- és egészségjósló céllal is gyakorolják e szokást.

Álommal kapcsolatos jósló eljárások is ismertek voltak e napon.

A néphit szerint az álomból következtetni lehet bizonyos események közeli bekövetkezésére, vagyis az álom tulajdonképpen előjel.

Az álomból való jóslás története igen régi időkbe nyúlik vissza, már az ókori Egyiptomban és Babilonban ismerték.

A középkor után, a könyvnyomtatás elterjedésével nyomtatott álmoskönyvek terjesztették az álomfejtés „tudományát”.

Valószínű, hogy ezeknek az anyaga jelentős hatással volt arra a hiedelemanyagra, amelyet parasztságunk őriz az álmokkal kapcsolatban.

Általános felfogás volt, hogy az álomnak mindig az ellenkezője szokott beteljesedni.

Az álmoskönyvek egymástól eltérő jóslataiból ez az alapelv már nem olvasható ki egyértelműen, inkább az egyenes megfelelés (analógia, mágia) kerül gyakran előtérbe.

Az idegen helyen álmodott első álom akkor szokott beteljesedni, ha a mennyezet gerendáit elalvás előtt megszámlálják.

Hogy felébredéskor ne felejtődjék el, meghatározott tárgyat (pl. fésűt) kellett a párna alá tenni.

A néphit szerint az álom tartalma irányítható. Pl. a Gömör megyei hiedelem azt tartotta, hogy aki két krajcár ára sáfrányt megtört és citromlével elvegyítette és az abba mártott ruhát szívére tette, az illető titkos szeretőjével álmodik majd.

Ugyanitt azt tartották, hogy aki karácsonykor éjfélkor megmosdik a kútnál és úgy fekszik le, álmában eljön a jegyese, és ő törli meg.

A matyó lány, hogy leendő férjét megálmodja,

Katalin-napon kendermagot hintett a favágóra és kötőjével elboronálgatta, vagy keresetlen kettős lóherét tett éjszakára a vánkosa alá.

Eger vidéki hiedelem szerint, ha valakinek evés közben egy falat kiesett a szájából, azt papírba csomagolva párnája alá kellett dugnia: álma teljesülni fog.

Az álomjóslatokat tartalmazó kalendáriumok és az olcsó kiadású álmoskönyvek a 19. sz. második felétől a 20. sz. közepéig rendkívüli mértékben elterjedtek, és parasztságunk kedvelt olvasmányai közé tartoztak, ezért az álommal kapcsolatos hiedelemanyag napjainkban is a népi hitvilág élő részei közé tartozik.

Népmeséink
"Okos Katája" megszemélyesíti Szent Katalin bölcsességét, bátorságát, szépségét és talpraesettségét.