A MAGYAROK TUDÁSA: Szkíta hitvallás

2014. január 12., vasárnap

Szkíta hitvallás

Szkíta hitvallás

Nagy Gábor 2014. január 4.

Aranytükör - aranymadár

Őseink jelképezése szerint az Aranymadár éneke nem beszélni tanít, hanem igaz életre, s azonos a lelkiismeret szavával, és így a szerető Édesapa:

a Nap (a kerek Aranytükör: a Lelkiismeret), és az őt megszemélyesítő táltos tanításával is.

Úgy az Aranymadár, mint az Aranytükör is jelképezi a lelkiismeretet.

A Lelkiismeret azon örök igazmondó Aranytükör, amely mindig megmondja mit kell, és mit nem szabad cselekednünk, csak hallgatnunk kell intő szavára, csak nem szabad azt elhallgattatni akarnunk.

Az Aranytükör tanít bennünket és ő vezet mindig és mindenütt az igaz úton.

Hun - Szkíta aranytükör törvény - Ismertebb nevén az aranyszabály:

A szkíta népek, vallási ceremónia keretében, kerek aranytükörbe néztek, ami az Istent jelképezte.

Aki a tükörbe nézett, az Istent jelképező Nap arcába tekintett.

Istenük arca helyén saját arcukat látták meg az aranyban, ezért nem volt az Isten arca kialakítva a szobron.

A szertartás lényege az volt, hogy elgondolkozzon az ember a cselekedetein.

A lelkiismerete senkinek nem hazudik, azt nem lehet félreérteni, mint a megírt törvényt, vagy elferdíteni szándékosan.

Ezért volt igazmondó a szkíta tükör.

ÍGY HÁT ...

A FORRÁS A KIRÁLYI SZKÍTÁKTÓL ERED!

Visszavezethető mindenhol!

Az aranyszabály – másként

“Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” (Palesztina, Kr.u. 1. sz., Máté 7:12, MBT).

Platón: “Úgy kell cselekednem másokkal, ahogyan szeretném, hogy velem is cselekedjenek!” (Hellász, Kr.e. 4. sz.).

Brahmanizmus: “Ez a kötelesség summája: Semmi olyat ne tégy másokkal, amely neked fájdalmat okozna, ha veled tennék.” (India, Kr.e. 1. és Kr.u. 4. sz. között, Mahabharta 5:1517).

Buddhizmus: “…azt az állapotot, amely nem tetsző, vagy gyönyörködtető a számomra, hogyan bocsáthatnám egy másik emberre?” (Nepál, Kr.e. 7. sz.,Samyutta Nikaya v. 353.).

Konfúcionizmus: “Ne tedd másokkal azt, amit nem akarod, hogy veled tegyenek.” (Kína, Kr.e. 5. sz., Analekta 15:23).

Ókori Egyiptom: “Úgy tégy a mással, ahogy magaddal is szeretnéd, arra sarkallva, hogy így is tegyen.” (Egyiptom, Kr.e. 19. sz., Mese az okos parasztról).

Humanizmus: “Ne tégy olyan dolgokat, amiket nem akarsz, hogy veled tegyenek!” (Kr.u. 20. sz., British Humanist Society).

Iszlám: “Egyikőtök sem hisz [igazán], amíg nem azt kívánja a testvérének, amit magának is.” (Damaszkusz, Kr.u. 13. sz., Al-Nawawi Imám Negyven Hagyománya).

Judaizmus: “Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Palesztina, Kr.e. 13. sz.,3Mózes 19:18, MBT)

Római poány vallás: “A törvény, amely minden ember szívébe be van írva az, hogy úgy szeressék a társadalom tagjait, mint magukat.” (Itália).

Sintoizmus: “Az előtted álló személy szíve tükör. Lásd meg a magad formáját.” (Japán).

Taoizmus: “Úgy tekints felebarátod nyereségére, mint a saját nyereségedre, és felebarátod veszteségére, mint saját veszteségedre!” (Kína, Kr.e. 4. sz., T’ai Shang Kan Ying P’ien).

Magyar Adorján így ír A LELKIISMERET ARANYTÜKRE című könyvében:

"Ismerőseim előtt többször beszéltem arról, hogy az ősmagyarok

legfőbb erkölcsi törvénye a lelkiismeret volt, majd fejtegettem azt is,

hogy a lelkiismeret minden másnál biztosabban és jobban vezetheti az

embert az igaz úton, hacsak megszokjuk annak hangjára igazán

hallgatni, illetve intő szavát soha el nem hallgattatni."

(Forrás: Hun nemzetség)

A lelkiismeret hangja

"Az igazság útján lelkiismeretük hangja tartotta meg őseinket.

Magyar szóhasználatban a lelkiismeret azonos volt a lélekkel, annak hangjával.

Gyakran használt kifejezés máig is, hogy “örül bennem a lélek”, vagy “bánt a lélek…”

Lelkiismeretünk, illetve lelkünk jelképe a tükör volt, mely a fényt gyűjteni, szétszórni, vagy valóságos képünket tükrözni egyaránt képes.

Mivel a tükör működése fényjelenségen alapszik, a Nap jelképe is.

Amint csak az egyenletesre csiszolt, hibátlan tükör képes arcunkat a valóságnak megfelelően mutatni, éppen úgy csak a meg nem sérült lélek képes Isten fényét tükrözni.

Minden olyan alkalom, amikor lelkiismeretünk hangját elnémítjuk, e tett lelkünk tiszta tükrén karcolást okoz.

Ezeket a karcolásokat sok munkával, gonddal el lehet törölni, de oly esetekben, ahol ezek a karcolások állandósulnak, a tükör végső szétesését, törését vonják maguk után. Ennek a tudata vált átvevő műveltségeknél azon babonás hitté, mely szerint egy tükör eltörése szerencsétlenséget von maga után.

Őseredeti értelem szerint a lélek megtörésénél, károsodásánál nincsen nagyobb szerencsétlenség, hiszen ennek nyomán az ember megszűnik ember lenni.

Első igazmondó tükörünk minden valószínűség szerint embertársaink szeme volt, mely nemcsak fénybefogadó és fénytükröző test, de lelkünk kifejezője, megjelenítője is.

“A szem a lélek tüköre” mondást őseinktől örököltük, s őriztük napjainkig.

Legtöbb gyermek felnőtt korában is emlékezik arra a pillanatra, amikor játszótársa szemében önmaga képét fedezte fel, s igen korán annak a felismerésnek a birtokába juthatott, hogy az emberek egymás arcképét hordozzák tisztán, torzítás nélkül.

Másik ősi tükrünk a nyugodt víz színe, melyben környezetünk: a hegyek, a fák, a nap, a felhők tükröződnek.

Világképük tükörképes volt: miképpen a mennyben, úgy a földön is gondolat életszemléletük és képzőművészetük alapja.

Különösen hímzéseink világában figyelhető meg ennek a tükörképes világnak a képe.

Az utánna következő tükrök a lágy, könnyen megmunkálható aranyból készültek, majd a fényesre csiszolt kőzetek világából kerültek ki.

Különösen kedvelt volt az obszidián ragyogóan fényes felülete, majd következtek az egyéb fémek, az ezüst és réz tükrök, majd az üvegből készültek.

Közös jellegzetességük, hogy bár a szögletes tükrök előállítása könnyebb,

népünk jelképes lélektükrei mindig a Nap alakját utánozva, kerek tükrök voltak.

Ősmagyar sírjaink lakóinak kilétét semmi sem árulja el oly tisztán, mint a kerek tükör jelenléte a korai kőkorszaktól kezdve.

Az idegen régészek egy-egy ilyen sírkellék nyomán azt tartják, hogy a sír lakója pap, vagy papnő lehetett, s a tükör “valamiféle kultikus tárgy”.

Népünk a legsötétebb vallási üldözés ideje alatt is megtartotta a Lélek Tükörét jelképező tükröket háza falán, vagy külső foglalkozású egyén magával hordta tükröseit, melyeket néprajzosaink “borotválkozó tükör”-nek könyveltek el, nem ismervén népünk Igazmondó Aranytükrének ősvallási jelentését.

Itt figyelmeztetem önmagunkat, hogy mind az igaz, mind az arany szó fényt jelent. Különösen a somogyi tükrösök híresek.

Külső borítójuk faragásai egy-egy további ősvallási elemet tartalmaznak.

Ezek a tükrök, mint említettem, első sorban a lélek jelképei.

A napontai számadás, önmagunkkal való szembesülés segíti lelkünk érintetlen szépségét megőrizni, hibáinkat kiküszöbölni.

Egyúttal segíti ápoltságunkkal testi szépségünket is megőrizni.

A tükörbe néző ember fényben áll.

Ezzel Szépisten szép teremtésének fényben élő, szépséges részei voltunk és maradtunk.

A karácsonyi tükörbe nézés szertartása még élő hagyomány volt a közelmúltban, s némely helyen talán ma is népünk életében, amikor az egész család apraja és nagyja a családi Tükör elé járult javulni, szépülni, lelki tisztaságát megőrizni az új esztendőben is.

Még az egész piciny, karonülő babákat is a tükörbe nézették, hogy ezzel a korai emlékkel erősítsék benne őseink hitét.

A fényben élő, önmagát ismerő ember lelke igen érzékeny.

Fejlődéséhez nincsen szüksége kőtáblákra rótt törvényekre, hiszen a szelíd tanításra mindig érzékeny marad.

Éppen ezért vált őseinknél a csengő a lélek jelképévé, mely a legkisebb szellő fuvallatára is csengő választ ad.

Zászlóink is lég, lélek és életjelképek, lobogásuk lelkünk szabadságát mintázza. Lapjuk az anyag, tehát a lég, rúdjuk az erőny jelképe, együttesen tehát az életet jelképezik.

A zászló végére helyezett aranygombok pedig emlékeztettek a napra, fényre, s mindennek Alkotójára.

Lélekjelképünk a madár is, melynek ég és föld közötti szárnyalása, a magas ég felé zengő dala ugyancsak lelkünk jelképe.

Józsa kerámiák

Somogyi tányérok kedvelt alakja a madár, nyitott csőréből számtalan virág ered.

E kép elmondja, hogy a teremtés maga Isten dala.

Táltos tanítóik éppen ezért dallal és imával ápolták Istenközelségünk tudatát.

Népünk temploma a természet volt.

Falai rózsabástyák, papjait rózsapásztor néven is ismerték az Erdélyi Zsuzsanna gyűjtötte ősi imák szerint, a rózsaleányok vallásszertartási szerepe pedig napjainkig fennmaradt."

(Forrás : Őstudatunk élő emlékei/Horváth Ibolya)

KÉRLEK OLVASSÁTOK EL, ÉS TOVÁBBÍTSÁTOK.....

ha szívetekben egybehangzásra leltek!

Dárdai Ágnes írt nekem:

Szia Kati! Egy nagyszerű ötlet megvalósításáról tudatlak pár sorban, tán neked is megtetszik és fölkarolod az ügyet. Nemzetiségi Önkormányzat felállításáról van szó - s ez a Nemzetiségi Önkormányzat a magukat szkíta nemzetiségűnek vallókat hivatott összefogni.

Itt egy rövid levélkét bemásolok ez ügyben, amit kaptam a témában:

Kedves Szkíta barátaink!

Fantasztikus látni, ahogy az eltelt két nap alatt egyre többen értik meg az önkormányzatiság adta lehetőségeiket. Egyre jönnek az új bejelentkezők, akik csatlakoznak és felajánlják munkájukat.

Hitvallásunk leírását megosztottuk a már ismert „ A mi világunk” honlapon. Aki még nem ismeri, itt megtekintheti:

Szkíta hitvallás - Nagy Gábor 01.04.

Szkíta hitvallás

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kendermagos tyúk.
Tavasszal, amikor a fészkében már legalább tizenöt tojást megtartott, ráébredt arra, hogy kikelti a tojásokat.
Ettől kezdve a baromfiudvarban, mindenki kotlóstyúknak hívta.
Történt valahogy egy véletlen eset, a tojások közé került egy kacsatojás is.
A kotlóstyúk annak rendje módja szerint minden tojást büszkén kiköltött, és felnevelte a kiscsirkéket.
Még a kacsatojásból kikelt nemzetiségi csirkét is, aki napról napra kitűnt az eltérő kinézetévvel és szokásaival, aki voltaképp kacsa volt.
Aztán a nyár végére a nemzetiségi kiscsirke észrevette magán, hogy nem hasonlít a többi csirkére, másként viselkedik, másnak szokott örülni.
Ekkor döbbent rá, hogy ő igazán nem is csirke.
Úgy döntött, hogy a baromfiudvar attól a naptól fogva ne csirkének, hanem kacsának hívja.

És aztán így is lett.”

Hálás vagyok a Teremtőnek és a szellememnek, hogy ezt a jelenlegi létet, itt a Kárpát-medencében, magyarnak születve, magyar nyelvet beszélve és magyarul gondolkodva tudom leélni.
A leszületésem okát és célját kezdem felfogni és felelősen megérteni.

Kimondottan kitüntetett előny a magyar anyanyelvben felnőni és abban élni. Minden más nemzetiség és nyelv mellett. Mert általa meg lehet érteni az egész teremtés működését, szakralitását, ráadásul az egész univerzumban.

Magyarságom felismert értékét fejlesztve vállaltam eddigi életem során több mozgalomban, folyamatban, szervezetben, valamilyen tisztséget és feladatot. Elemi erővel élt bennem a hit arra nézve, hogy a magyarnak ismert értékrendem alapján, a mindenkori nemzet közjogi, közéleti vagy önkormányzati minőségén a jelenlétemből eredő megnyilvánulásommal segítsek. Így váltam több szervezet tagjává is.

Aztán történt valami. Minden erőfeszítésem ellenére, egyre inkább szembetűnt a másságom. A hatalommal, a politikai szereplőkkel, az intézmények dogmatikus és korrupt módszertanával szemben, az igazságszolgáltatás kivételezéseivel szemben. Minden esetben az ilyen tapasztalatok konkrét személyek viselkedése miatt született meg bennem. Egyre inkább a mértékem az erkölcsi, morális szintre hangsúlyozódott.

A történelmi hagyományaink megismerésével aztán két változás is történt. Először rádöbbentem arra, hogy szinte mindent elhallgattak vagy elhazudtak a valóságról. Aztán ezzel együtt egyre erősebben éreztem a kapcsolódásomat és vágyamat a hagyományainkban felismerhető erkölcsi értékrend követésére. Ennek eredményeképpen egyre jobban kisodródtam a közélet, majd a társadalmi és gazdasági élet perifériájára. Itt láttam meg azt, hogy nem vagyok egyedül. Már nagyon sokan élnek az önkéntes emigrációban, önfenntartó gazdálkodóként, kutatóként, művészként.

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában.

Hiszek egy isteni örök igazságban.

Hiszek Magyarország feltámadásában.

De abban nem hiszek, hogy a mai magyar társadalmi viszonyok között, mindez megvalósítható. Abban sem hiszek, hogy elegendő a másságomból eredő emigrációm okán létezésem lekorlátozni, - vagy a megszállóimnak megengedni, hogy lekorlátozza, - és megvárni, hogy végleg megöregedjünk álmaink várásában.

Magyarország lakosságának már csak a negyven százaléka képes a hétköznapi gondolkodásán felül emelkedni, és nemzeti tudatosságát felfogni. Ezen belül is csak további negyven százalék képes ebből eredő értékrendjét gondozni. És csupán tíz százaléka képes érte tenni.

Amíg a kilencven százalék elfogadja, eltűri a megszálló hatalom monopóliumait és az állami szintű korrupciót, addig a felébredettek még sokáig várhatnak. Bár tudom, az idő nem létezik, - ezt is mi teremtjük, - azért mégsem mindegy, hogy mire fordítom azt az életidőt, ami megadatik.

Én nem kívánok kollaboránsként részt venni a nemzet további erkölcsi, gazdasági, társadalmi lezüllésében. Már a szinten tartásban sem. Én nem túlélni akarom az előttem álló létidőt, hanem a saját értékrendem szerint újrateremteni. Mert ebben különbözünk alapvetően a megszállóinktól, a hatalom struktúráját kiszolgálóktól. Mi képesek vagyunk lemondani a hétköznapi tárgyainkról, értékeinkről, - mert...

bármikor képesek vagyunk újrateremteni

...az értékrendünkből eredő szükségleteinket, a szerves világot.

A hatalomnak és kiszolgálóiknak ez a legnagyobb ellensége. A hivatalos kommunikáció által eretnekségnek bélyegzett és lealázott egyetemes tudás, az újra teremtés tudása. Az állati tudatosságban és létben tartott tömeg számára, ez tiltott információ. Amíg a kontrollált tömegtudatosság ennek felismerése alatt áll, a hatalom irányíthatja a tömeget. Az emigránsok nem képesek befolyásolni a kontrollált tömegtudatot. Ezt már én is megtapasztaltam a mozgalmi életben. Legjobb szándékunk ellenére sem tudjuk elérni, hogy a tömegtudat felemelkedjen legalább a nemzeti szintre.

Két világ közé szorultam, mert a régibe már nem fogok visszatérni, az újat meg nem teremtettük meg. Úgy jártam, mint Neo a vasútállomáson.

És úgy jártam, mint a fenti mesében a kiskacsa, akit csirkék közt neveltek.

Most jött el tehát a pillanat, hogy újra kifejezzem, hogy ki vagyok.

Bár magyarságom soha nem fogom megtagadni, azért pontosítani szükséges. Mivel minden politikai, vallási vagy intézményi polaritású a hatalom protokollján belül, így semmilyen jelzőt nem használok. Ezzel csak megosztanám az amúgy is megosztott társadalmat.

A megoldásom az, hogy sajátos erkölcsi értékrendem kinyilvánítására törekszem. Így megmarad magyarságom is, megmarad az anyanyelvem is, megmarad az állampolgárságom is. Az elsődleges probléma a fénykereszténységem, az erkölcsi értékrendem és az ősidőkig visszanyúló kultúrám és civilizáció-teremtő képességem elismerése miatt adódott. Azt vártam, hogy a hatalom majd egyszer mindezt nem csak habókosoknak járó megvetéssel eltűri, hanem nemzeti rangra emeli. Ezt már nem várom. Tudom, hogy nem teszi.

Ezért én magam hozom magam megfelelő helyzetbe. Azaz most én lépek. Mégpedig azzal, hogy...

megvallom magam szkíta nemzetiségűnek.

Így megmarad magyarságom is, és a személyes autonómia intézményével,

mint nemzetiség megvalósítom...

...az értékrendemből eredő egyéni, közjogi és intézményi feltételeit annak, hogy mire és milyen minőségben fordítom időmet, a még előttem álló létidőben.

Így mindhárman jól járunk. A tömeg is maradhat a saját identitásában. A hatalomnak sem kell tartania attól, hogy radikális változtatásokra törekszem a tömeg tudatosságának emelésére. És én is őszintén élhetem tudatosságom és értékrendem, megalkuvások, kompromisszumok nélkül.

Tehát úgy döntöttem, hogy a baromfiudvar ettől fogva ne birkának, hanem ...

szkítának hívjon.

És mint a szkíta nemzetiség tagja,

...jogomban áll saját hitemet (erkölcsömet) a nemzetiségemre jellemző módon megvallanom, szokásaimat megtartanom, kultúrámat és hagyományaimat ápolnom. Jogom van ennek biztosítására a szkíta nemzetiség keretein belül intézményeket alapítanom és működtetnem. Ez az újrateremtés képessége.

Egyben jogom van arra, hogy mindazokkal, akik ugyancsak megvallják szkíta mivoltukat, saját önkormányzatot alapítanunk és működtetnünk.

Ez már tisztán a szkíta nemzetiségünk hagyomány- és értékrendszerének az ápolása, megélése. És ez azért működőképes, mert semmilyen felületen nem osztható meg. Sem politikailag, sem gazdaságilag, sem társadalmilag, sem intellektuálisan. Ez már érdekszövetség.

Ha hasonló élethelyzetben, tudatosságban vagy, érted a felkínált megoldást. Vizsgáld meg, hogy neked miben tud segíteni egy magasabb minőségű létezésben. Ha elfogadod az én hitvallásom, és szívesen csatlakozol, tedd meg. Jogodban áll a szkíta értékrend nemzetiségként való felvállalása. És jogodban áll választani a létidőd minőségének szintjében.

Én már szkíta nemzetiségű vagyok.

Biztosra veszem, hogy nagyon sokan eddig is azok voltak. Akkor mi az, ami változik?

Az, hogy ez mától nem csupán hagyományunk, értékrendünk, - hanem az újrateremtésünk érdekszövetsége. Szkíta múltunknak és történelmünknek eddig is tudatában voltunk. Mától már élő hitvallásunk, ami a teremtésünk intézménye. Egy magasabb tudatosságból és erkölcsi értékrendből eredő közös teremtést már nem képes megakadályozni egy alacsonyabb szintű tudatosság. Ez univerzális törvény. Egy alacsonyabb erkölcsű igen, az képes megakadályozni. (Gresham törvény)

De mától szakítunk eddigi tudatossági szintünkkel, eddig a társadalom meglévő intézményi rendszerének keretein belül próbáltuk kifejtenünk szándékainkat. A magasabb tudatosság szintje azt jelenti, hogy az intézményrendszer és annak korlátai felett teremtünk. Egy újat. Mert erre vagyunk szánva, erre vagyunk képesek.

Tudom, ez az első lépés. De ez megtörtént. Te lehetsz a második lépés. Aztán egyre többen lépnek, és az érdekszövetség önálló létező lesz. Új rendszert teremtünk a hagyományaink alapján, a fénykereszténységünk alapján. Fényből teremtünk fényt.

Ha érdekel az utam, és Te is felvállalod nemzetiséged, keress!

Keresésetek mértéke szerint válik láthatóvá az újrateremtésünk eredménye.

Örök hálával:

Nagy Gábor

2014. január 04.

navigator@magyarszentkorona.hu

http://amivilagunk11-12.blogspot.hu/2014/01/szkita-hitvallas-nagy-gabor-0104.html

Szinte biztosra vehető, hogy a magukat szkíta nemzetiségűnek vallók, felismerték a háttérhatalom valódi működését, célját és megtévesztését. Hisz, pont ezért, az abból a rabszolgatartásból való szabadulásunk vágya miatt hoztuk létre érdekszövetségünket. Aki még nem ismeri, hogy mivel állunk szemben, az alábbi videó segít a megértésben:

http://www.youtube.com/watch?v=KnfuF0oYhAk

Hitvallásunk örök tiszteletével:

Országos Szkíta Nemzetiségi Önkormányzat

A Mi Világunk 2013-14.: Szkíta hitvallás - Nagy Gábor 01.04.

amivilagunk11-12.blogspot.hu

Köszönöm, hogy elolvastad, Ági

(Forrás: amivilagunk11-12.bloot.hu)