A HOLLÓ – HOLLÓ FAJTÁK
A holló vagy közönséges holló (Corvus corax) a madarak
osztályának verébalakúak rendjébe (Passeriformes) és a varjúfélék (Corvidae)
családjába tartozik.
Földünk északi féltekéjén Ázsiától Észak-Amerikáig mindenütt
megtalálható, területileg a legelterjedtebb az összes varjúféle között.
12 ismert alfaja létezik, melyek habár külalakjukban kevésbé
eltérőek egymástól, a korszerű genetikai kutatások kimutatták, hogy jelentős
genetikai különbségek vannak a különböző populációk között.
A közönséges holló
a vastagcsőrű holló (Corvus crassirostris) mellett egyike a két
legnagyobb varjúfélének.
A Földön valószínűleg a legnehezebb verébalakú madár és egyben a
legnagyobb termetű énekesmadár is.
A felnőtt madár hossza 56 és 70 centiméter körüli, testtömege
0,7 – 1,63 kilogrammig terjed.
Élettartamuk tipikusan 10-től 15 évig terjed a szabadban, habár
már érkeztek jelentések 40 év feletti példányokról is.
(A szóbeszéd szerint a hollók akár 100 évig is élhetnek, bár ezt
eddig bizonyítani nem sikerült.)
A fiatal madarak csapatokba verődhetnek, de a párválasztás után
– mely egy életre szól – a párok közösen védik a területüket.
A közönséges holló több ezer éve él együtt az emberrel.
Olyannyira alkalmazkodtak, hogy számos területen mint kártevőt
tartják nyilván őket.
Alkalmazkodásának sikerességét mindenevő életmódjának
köszönheti.
A természetben a legfőbb táplálékukat a gabonamagvak, bogyók,
gyümölcsök és apró állatok jelentik, de hihetetlenül ügyesnek bizonyultak egyéb
opportunista táplálékszerzési módokban is.
Minden alkalmat megragadnak a táplálék megszerzésére, legyen az
akár döglött állat, rovar vagy konyhai hulladék.
A holló az egyik legintelligensebb madár a Földön, legalábbis
erre enged következtetni igen figyelemre méltó problémamegoldó képessége és
agyának madarak közt egyedülálló mérete.
Évszázadok óta témája a különböző mítoszoknak, a népi
folklórnak, a művészetnek és az irodalomnak.
Sok országban, többek között a skandináv államokban,
Írországban, Walesben, Bhutánban – ahol a holló az ország hivatalos madara – és
Észak-Amerika északnyugati partján a közönséges holló mitikus figuraként volt
jelen vagy akár istenként tisztelték.
(Például Hugin és Munin)
A magyar holló szó ősi hangutánzó szó, amelyhez hasonlóan
hangzik a madár neve néhány más nyelven is: manysi nyelven kolah, hanti nyelven
kolak, szamojéd nyelven pedig hulli.
Bár a holló név leggyakrabban a közönséges hollót jelöli, a
következő hat varjúfélét is hollónak nevezik:
hawaii holló (Corvus hawaiiensis),
fehérnyakú holló (Corvus cryptoleucus),
barnanyakú holló (Corvus ruficollis),
csutakfarkú holló (Corvus rhipidurus),
örvös holló (Corvus albicollis)
és vastagcsőrű holló (Corvus crassirostris).
A közönséges holló tudományos nevében a latin Corvus és a görög
koraksz (latinosan corax) szavak, a madár latin és görög neve találhatóak.
A közönséges holló...
egyike annak a számos fajnak, melyet eredetileg még Carl von
Linné figyelt meg és írt le 18. századi munkájában, a Systema Naturae-ban.
Tudományos nevét, a Corvus corax-ot azóta viseli.
A holló típusfaj, azaz olyan képviselője a Corvus nemnek, amely
a nemhez tartozó fajok legjellegzetesebb vonásaival rendelkezik.
Osztályozása
A közönséges holló legközelebbi rokonai
az Afrikában őshonos
barnanyakú hollók (Corvus ruficollis)
és az örvös hollók (Corvus albicollis),
míg Észak-Amerikából a fehérnyakú hollók (Corvus cryptoleucus).
Corvus cryptoleucus
A legfrissebb molekuláris analízis alapján az eddig egynek hitt
faj valójában két vagy több különböző fajra osztható.
A közönséges hollónak tizenkét jól elkülöníthető alfaja létezik:
- Corvus corax corax – Európában keletre egészen a Bajkál-tóig,
délre pedig a Kaukázuson át egészen Észak-Iránig megtalálható.
Aránylag rövid és ívelt csőre van.
- Corvus corax varius – Európától északnyugatra, Izlandon és
Feröeren honos.
Kevésbé fényes, mint a C. c. principalis vagy a C. c. corax.
Ennek a középtermetű hollófajnak különös ismertetőjegye a
helyenként fehér pettyes tollruha.
Corvus corax varius
- Corvus corax subcorax – Görögországtól egészen
Északnyugat-Indiáig, Közép-Ázsiától a Himalája kivételével Nyugat-Kínáig fordul
elő.
Nagyobb testű, mint a
„közönséges” corax, de szakálla annál kisebb.
A tollazata általánosságban véve teljesen fekete, noha a nyaka
és a begye néha a barnás árnyalatú, hasonlóan a barnanyakú hollóéhoz.
(Ez a barnás árnyalat legfőképp a vedlés előtt álló madarakon
figyelhető meg, akkor, amikor a tollruha már meglehetősen kopott.)
A nyaki tollainak töve változatos színeket ölthet, de általában
fehéres.
- Corvus corax tingitanus – Észak-Afrikában és a Kanári-szigeteken
honos.
A Corvus corax tingitanus a legkisebb alfaj.
A legrövidebb „szakállal” bír az összes holló között.
Tollruhája határozottan megkülönböztethető más hollófajétól,
ugyanis erősen olajos benyomást kelt.
Csőre rövid, de vaskos; a felső csőrkáva erősen ívelt.
- Corvus corax tibetanus – Kizárólag a Himalájában fordul elő.
Ez a legnagyobb termetű, és a leghosszabb szakállú holló alfaj.
A csőre hatalmas, de kevésbé impozáns, mint a Corvus corax
principalis-é.
A nyaki tollazatának töve szürkés.
- Corvus corax kamtschaticus – Északkelet-Ázsiától egészen a
Bajkál-tóig terjed; élettere emiatt kis részben közös az alapváltozatéval (C.
c. corax).
Testméretét tekintve valahol a C. c. principalis és a C. c. corax
között helyezkedik el félúton.
Csőre nagyobb és vaskosabb, mint a C. c.
corax-é.
- Corvus corax principalis – Észak-Amerikában és Grönlandon honos.
A nagy testű madár a legnagyobb csőrrel rendelkezik az összes alfaj között.
Tollazata igen fényes és sima, szakálla igen erőteljes.
- Corvus corax sinatus – Az USA középső és déli részén és
Közép-Amerikában található meg ez az alfaj.
Minden tekintetben kisebb, mint a C. c. principalis.
További említésre érdemes alfajok és előfordulási helyeik:
- Corvus corax canariensis – Kanári-szigetek
- Corvus corax hispanus – Spanyolország
- Corvus corax clarionensis – Clarion-sziget a
Revillagigedo-szigetek közül
- Corvus corax laurencei
Corvus corax laurencei
A varjak és hollók az Óvilágban fejlődtek ki, majd a
Bering-földhídon kerültek át Észak-Amerikába.
A legfrissebb genetikai tanulmányok, melyekben a világ különböző
pontjairól begyűjtött közönséges hollók DNS-ét vizsgálták, kimutatták, hogy a
madarak legalább
két kládra oszthatóak:
egy Kalifornia-kládra, mely csak az Egyesült Államoknak
délnyugati részein található meg,
és egy holarktikus kládra, amely mindenhol máshol megtalálható
az északi féltekén.
Mindkét klád madarai
ugyanúgy néznek ki, de genetikai elkülönülésük megközelítőleg már kétmillió
évvel ezelőtt elkezdődött.
A kutatások rámutattak, hogy azok a közönséges hollók, melyek az
USA más területein élnek, sokkal inkább mutatnak rokonságot az európai és
ázsiai hollókkal, mintsem a Kalifornia-klád egyedeivel.
Ez utóbbi madarak leginkább a fehérnyakú hollóhoz (Corvus
cryptoleucus) állnak a legközelebb.
Az előbb említett okok miatt a közönséges hollót a parafiletikus
fajok közt tartják számon.
Egyik lehetséges magyarázata a Kaliforniában már több mint
kétmillió éve honos hollók meglepő genetikai elkülönülésnek a faj fokozatos
jégkorszaki elszigetelődése lehet.
Körülbelül egymillió évvel ezelőtt egy kalifornia-kládbeli
csoportból alakulhatott ki a fehérnyakú holló (Corvus cryptoleucus) is, míg a
holarktikus klád tagjai valószínűleg csak később vándoroltak be Ázsiából,
lehet, hogy épp az emberrel egy időben.
A korszerű mitokondriális DNS-kutatások kimutatták, hogy az
Észak-Afrikában és a Kanári szigeteken honos C. c. tingitanus alfaj
génállománya szintén különbözik a többi holarktikus alfajétól, éppen ezért
bizonyítást nyert a tény, miszerint nem is keveredhet más alfajokkal.
A felnőtt madár hossza 56 és 70 centiméter körüli,
szárnyfesztávolsága 115-130 centiméter, súlya 0,7 – 1,63 kilogrammig terjedhet,
amellyel az egyik legsúlyosabb verébalakúnak számít.
A hűvösebb éghajlati területeken, mint például a Himalájában
vagy Grönlandon élő madarak általában nagyobb testűek, és nagyobb csőrrel is
rendelkeznek melegebb égövi társaiknál.
Csőre nagy és enyhén ívelt, farktollai hosszúak és fokozatosak,
tollazata kékesen fénylő fekete, szivárványhártyája sötétbarna.
A fiatalabb egyedek életkoráról a kékesszürke íriszük mellett az
idősekénél picit fakóbb tollazatuk árulkodik.
A holló nem csak nagyobb méretében különbözik rokonaitól, a
varjaktól: csőre nagyobb és vaskosabb, farka ék alakúan kerekített és jól
megfigyelhető a torkán a bozontos, szakállszerű tollazat.
Röpte erőteljes, egyenes vonalú.
Gyakran kering a magasban.
Párválasztás idején művészi mutatványokat végez.
A földön kimért lépésekkel jár.
Rendkívül éber, tanulékony madár.
A faj egyedeinek hangja jól megkülönböztethető más varjakétól:
ismétlődő, mély „klong, klong”, néha „krúg, krúg”.
A hollók megfelelő körülmények között, vagy fogságban akár
nagyon hosszú életűek is lehetnek.
Egyes egyedek a londoni Tower-ben több mint 40 évig éltek.
Élettartama a szabadban jóval rövidebb, általában 10-15 év.
A legidősebb vadon élő meggyűrűzött holló 13 éves korában
pusztult el.
A hollók igen különböző éghajlati viszonyok között is megélnek.
A Corvus nem tagjai közül a közönséges holló (C. c. corax) a
legszélesebb körben előforduló alfaj.
Az északi sarkkörtől Észak-Amerikán és Eurázsián át
Észak-Afrikáig (beleértve a csendes-óceáni szigeteket is) mindenütt elterjedt.
A Brit-szigeteken Skóciában, Észak-Angliában és Írország nyugati
részén közönségesnek számít.
Tibet 5000 méteres magasságaiban, sőt, még a Mount Everest 6350
méteres vidékein is találkozhatunk vele.
Fehéren foltos színezetű holló
Fehéren foltos színezetű holló, ez a színvariáns a Feröeren élő
madarak egy részére jellemző
Az Északi-sark közelében élő hollókat kivéve ezek a madarak
állandó lakói a költőterületüknek.
Feröeren a pettyes színvariáns is megjelent a tisztán fekete
madarak mellett (Corvus corax varius morpha leucophaeus), de ez a változat a
20. század közepére gyakorlatilag eltűnt.
Eltűnésének oka valószínűleg épp a szokatlan tollazatának
köszönhető, ugyanis a gyűjtők előszeretettel keresték ezeket a madarakat.
A legtöbb holló költőhelyéül leginkább az olyan erdős-fás
területeket részesíti előnyben, melyek mellett kiterjedt és táplálékban gazdag
sík terület húzódik, de nem veti meg a tengerpartokat sem.
Az olyan sűrűn lakott területeken, mint például Kalifornia, a
bőséges táplálékellátásnak köszönhetően a hollók egyedszáma rohamosan növekedni
kezdett.
Hosszabb hanyatlás után az utóbbi években Magyarországon is
növekedni kezdett a számuk.
Baranyában például 1987-ben kettő, 2007-ben viszont már 43 pár
költött, és ennek eredményeképp 128 fióka repült ki a fészkekből.
A hollók általában költőpáronként külön-külön területeket
birtokolnak, de előfordulhat, hogy a fiatal madarak csapatokba verődnek.
Habár a közönséges hollók gyakran civakodnak fajtatársaikkal,
családjuk iránt odaadó szeretetről tesznek tanúbizonyságot.
A közönséges hollók mindenevő, opportunista madarak: a
táplálékuk nagyban függ az élőhelyüktől és az aktuális évszaktól is.
A tundrán, az északi sarkkör mentén vagy Alaszkában élő állatok
például energiaszükségletük egyik felét vadászatból, míg a másik felét
különböző elhullott állati tetemekből biztosítják.
A hollók sok helyen leginkább dögevő életmódot folytatnak, de
előszeretettel vadásznak gerinctelenekre, kétéltűekre, apróbb hüllőkre és
emlősökre is, sőt, még a kisebb madarakat is elkaphatják.
Növényi táplálékukat legfőképp a különféle gabonamagvak, bogyók
és gyümölcsök alkotják.
Olyannyira mindenevők, hogy alkalomadtán még az állati ürülékek
emésztetlen részeit is elfogyasztják, vagy épp az általunk kidobásra ítélt
hulladékban találnak pár falatot.
Az el nem fogyasztott táplálékokat – főleg a zsírosabb fogásokat
– elrejtik, lehetőleg úgy, hogy azt másik fajtatársuk se vegye észre.
A holló élettere
Szintén előszeretettel fosztogatják más fajok, mint például a
sarki róka élelemraktárát is.
A hollók telente igazi élősködő tolvajok: gyakran követik a
farkasokat, hátha jut nekik egy-egy falat a ragadozó által elejtett állatok
tetemeiből.
Azon hollók, melyek szeméttelepek közelében költenek, táplálékuk
nagy részét is innen szerzik.
Az utak melletti fákon tanyázó madarak elsődleges élelemforrását
az utakon elütött apróbb állatok jelentik, míg az ilyen „lelőhelyektől”
távolabb élő állatok táplálékát javarészt az alsóbbrendű állatok és növények
teszik ki.
Érdekesség, hogy egy tanulmány szerint azoknak a madaraknak van
a legnagyobb esélye a felnőttkor megérésére, amelyek fiókaként szeméttelepek
mellett nőttek fel.
Figyelemreméltó viselkedési módot fedeztek fel a tudósok fiatal
hollók megfigyelésekor: ha az egyik madár rábukkan egy tetemre, akkor hangos
kiáltásokkal magához hívja társait.
Brend Heinrich a Ravens in Winter című könyvében feltételezi,
hogy ez a viselkedési forma nagy segítség a táplálékért folytatott egymás közti
versengésben, így ugyanis a fiatalabb állatok számbeli fölénybe kerülnek, így
nehezebb őket elkergetniük a fizikailag jóval erősebb idősebbeknek.
Sokkal valószínűbb azonban az a feltevés, miszerint ilyenkor
arról lehet csupán szó, hogy az elhullott állat teteme egyszerűen túl nagy egy
holló számára, így az a tetemről értesíti a többieket.
A fiatal hollók már viszonylag korán udvarolni kezdenek
egymásnak, de költeni valószínűleg csak az innen számított második-harmadik
évben fognak.
Az udvarlás sikerének záloga a különböző akrobatikus
légibemutatókban és a sikeres táplálékszerzésben rejlik.
Ha egyszer már egymásra talált a pár, akkor onnantól kezdve egy
életen át együtt költenek, általában ugyanazon a helyen.
Azonban a „házasságtörés” sem ritka a hollóknál: megfigyelések
szerint jó néhányszor előfordult, hogy a fészkén ülő tojót más hímek is
meglátogatták míg a párja távol volt.
A hollópárnak
már fészekrakás előtt saját területtel és elérhető
táplálékforrással kell rendelkeznie.
Egy-egy madárpár territóriumának mérete nagyban függ a
fellelhető táplálék mennyiségétől.
A megszerzett javakért aztán a későbbiekben is keményen meg kell
küzdeniük, hiszen betolakodók mindig akadnak.
A fészek – melyet legtöbbször magas fák koronájába, vagy
sziklaszirtekre, ritkábban villanyoszlopra építenek – egy mély, nagy tálat
formáz.
A szülők fészküket ágakból, gallyakból építik, annak belsejét
pedig gyökerekkel, sárral, fakéreggel, sőt, sokszor még lágyabb anyagokkal,
például szarvasbundával bélelik.
A tojásrakás általában már februárban elkezdődik, bár ez erősen
függ az éghajlati tényezőktől.
Például Grönlandon kicsit később, úgy április környékén, míg
Pakisztánban már decemberben megkezdődik a költés.
A tojók három–hét kékeszöld, barna foltokkal tarkított tojást
tojnak, a költési idő 18-21 nap.
Csak a tojó költ.
A fiatal madarak, kiket mindkét szülő etet, 35-42 napos korukban
repülnek ki először, de még hat hónapig biztosan szüleikkel maradnak.
A többi varjúféléhez hasonlóan a hollók is kiválóan utánozzák
környezetük hangjait, köztük az emberi beszédet is.
Széles hangskálájuk miatt sok ornitológus érdeklődésének központjába
kerültek: 1960-ban Eberhard Gwinner értekezésében bámulatos részletességgel,
fényképekkel és hangfelvételekkel számolt be a hollók által használt hangok
széles skálájáról.
Ugatást utánzó holló
Az egyes fajok által használt hangok száma tizenöttől harmincig
terjed, szókincsük a „társas életben” a leggazdagabb.
Az egyes hangok különböző funkciókat látnak el:
megkülönböztethetünk többek között figyelmeztető, vadászatkor használatos és
harci kiáltásokat is.
A hollók által használt hangok azonban nem merülnek ki pusztán a
kiáltásokban.
A csőr-csattogtatás, füttyök egész repertoárjával rendelkeznek.
Érdekesség, hogy a tojóknál inkább megfigyelhetőek ezek a nem
verbális megnyilvánulások, mint a hímeknél.
Szintén megfigyelhető, ha egy hollópár egyik tagja eltűnik, az
egyedül maradt fél párja hangjának utánzásával próbálja társát visszacsábítani.
A hollók rendelkeznek a legnagyobb aggyal az összes madárfaj
között; különösen a hyperpalliumuk nagy.
Jó képességekkel rendelkeznek a problémamegoldás terén éppúgy,
mint a kognitív feladatok (például utánzás, intuíció stb.) esetén.
Az összetett problémamegoldó képességet jól demonstrálja a
következő feladat: kutatók egy darab húst kötöttek egy zsineg egyik végére, a
másikat pedig a holló ülőrúdjához erősítették.
A cél természetesen az eleség megszerzése.
A madárnak föl kellett húznia a zsineg egy részét az ülőrúdjáig,
majd hogy csőrével elérje táplálékát, rá kellett lépnie a zsinegre.
Ötből négy holló sikerrel teljesítette a tesztet, habár nem
mutatható ki pontosan, hogy a teszt alatt a korábbi rossz kísérleteikből később
tanultak volna.
Megfigyelték, hogy a hollók gyakran vezetnek más állatokat
(például farkasokat, prérifarkasokat) elpusztult állatok tetemeihez.
A ragadozók föltépik a dög tetemét, amire a madarak amúgy
képtelenek lennének – ezek után a hollók már könnyedén hozzáférnek a húshoz.
Érdekes megállapítás, miszerint ezek a madarak nemcsak az
általuk elrejtett, hanem a társaik által elrejtett élelem pontos helyére is
emlékeznek, ezáltal lopni is tudnak egymás rejtekéből.
Ez az élelemszerzési módszer annyira elterjedt a hollók között,
hogy nem ritkán képesek extra távolság megtételére is, hogy egy
biztonságosabbnak vélt helyre rejtsék tartalékaikat.
Szintén említésre érdemes, hogy néha úgy tesznek, mintha
táplálékot rejtenének el, pedig épp nincs is náluk semmi.
Ezt valószínűleg a leselkedő vetélytársak összezavarása
érdekében teszik.
A szarkákhoz hasonlóan a hollók is előszeretettel gyűjtenek
(„lopkodnak”) fényes tárgyakat, melyek a fénylő kavicsoktól a kisebb
fémdarabokon keresztül egészen a golflabdákig terjedhetnek.
Ennek a viselkedésformának egyik magyarázata szerint a lopkodás
fő célja társaik elkápráztatása lehet.
Más kutatások rámutattak, hogy a fiatal hollók roppant
kíváncsiak minden, a környezetükben fellelhető új dolog iránt.
Főleg a madártojáshoz hasonló fényes és kerek dolgok kötik le
figyelmüket.
Az idő múlásával a madarak elvesztik ezt az élénk érdeklődésüket
az új dolgok iránt, sőt, inkább idegenkednek mindentől, ami nem megszokott
számukra. Nemrégiben a biológusok felismerték, hogy a hollók – különösen a
fiatal egyedek – képesek a puszta szórakozás kedvéért játékba bonyolódni: ha
úgy tartja kedvük, havas lejtőkön csúszkálnak le, fogócskáznak a farkasokkal,
vagy épp akrobatikus mutatványokat, hurkokat mutatnak be a levegőben.
A hollók szélesen elterjedtek, a kihalás nem fenyegeti őket;
habár az élőhely csökkenése és a kilövések miatt helyenként csökkenés
tapasztalható a populációban.
Más tájakon azonban rendkívül elszaporodott, sőt, bizonyos
területeken mezőgazdasági kártevőnek számít.
Ez teljességgel érthető,
hisz nemcsak a gabonában tehetnek kárt, de a haszonállatokat is megkárosíthatják.
(Például kivájják az újszülött birkák, borjak szemét stb.)
Hollók lepik el a szeméttelepet
A nyugati Mojave-sivatagban a településfejlesztések hatására 25
év alatt tizenhatszorosára (!) nőtt a hollópopuláció.
A városok, szeméttelepek, szennyvíztisztítók és mesterséges
tavak bőséges táplálék- és vízlelőhelyet biztosítanak az ott guberáló
madaraknak.
A magas járműforgalom
által elütött állatok – melyek szintén könnyű táplálékszerzési lehetőséget
jelentenek – arra késztették ezeket az urbanizálódott hollókat, hogy
sziklaszirtek helyett közvetlenül az út menti villanyoszlopokra, utcai
díszfákra rakják a fészkeiket.
A Mojave-sivatagbeli populációrobbanás egyre nagyobb gondot
jelent, más, védett állatfajokra nézve.
Az egyik kimagasló példája ennek a kaliforniai üregteknős
(Gopherus agassizii) esete: a hollók előszeretettel vadásznak a lassú mozgású,
még lágy páncélzatú fiatal teknősökre, s ezzel komoly veszélyt jelentenek a
teknőspopulációra nézve.
Az ilyen és hasonló káros tulajdonságai miatt a hollóállomány
mesterséges kordában tartása elkerülhetetlen.
Ez magába foglalja a madarak csapdázását, kilövését éppúgy, mint
a hollók által elérhető szemét méretének csökkentését.
Finnországban a 18. század közepétől egészen 1923-ig a vadászok
minden egyes lelőtt példányért jutalmat kaptak.
Alaszkában szintén a megnövekedett hollópopuláció okozott
nagyobb károkat, főként a Steller-pehelyréce állományban; a hollók korlátolt
kilövése indokolttá vált.
A Holló csillagkép
nevét a görög mitológia értelmezésben Apollón
hollója után kapta, akit az isten elküldött, hogy hozzon vizet a serlegébe.
A holló azonban meglátta egy fügefa éretlen gyümölcsét, s hogy
enni tudjon, megvárta, míg megérik a füge , csak azután teljesítette a
megbízatást.
Víz helyett egy vízi kígyóval tért vissza a karmai közt.
Apollónnak azt hazudta, hogy a kígyó miatt nem tudott vizet
hozni.
Az isten annyira feldühödött a hazugságon, hogy a hollót is, a
kígyót is és a serleget is az égre dobta.
Az északi félteke történelmében a holló mindig is a mítoszok,
legendák tárgyát képezte.
Mint dögevők, a kivégzések, csaták, háborúk után az emberi
tetemeket is csapatostul lepték el, így nem csoda, hogy jelenlétét sokáig
baljós jelnek vélték, a halál madarának tartották.
A régi kor emberei kapcsolatot láttak a hollók és a szellemek
között. Svédországban és Németországban sokáig úgy tartották, hogy a hollók nem
mások, mint meggyilkolt emberek szellemei, illetve elkárhozott lelkek.
A nyugati parton élő észak-amerikai bennszülöttek istenként
tisztelték; a Tlingit és Haida hagyományok szerint a Holló egyszerre Szélhámos
és Teremtő isten.
A vikingek úgy hitték, hogy az Odin isten vállán ülő két holló,
Hugin és Munin mindent lát és mindent hall, ami a világban történik.
Nem ritka, hogy olyan vikingeknek is, mint Erős Sigurd Orkney
grófja, II.(Nagy) Knut dán király vagy akár Keménykezű Harald hollót ábrázoló
zászlójuk volt.
Az Ótestamentumban, de még a bhutáni mitológiában is találunk
utalásokat hollókra.
A hollót Ázsia északi részén, Szibériában is nagy tiszteletben
tartották.
A Kamcsatka félszigeten élő őslakók hite szerint Kutkh isten egy
holló alakját veszi fel a leggyakrabban.
A Brit szigeteken a hollók szimbolikus jelentőséggel bírtak mind
a kelták, mind az írek számára (Cúchulainn mondakör).
A walesi mitológiában a hollókat Brannal, egy istennel
azonosították (Bran the Blessed), kinek nevét is „Holló”-ként fordították.
A Mabinogion szerint, hogy a Brit szigeteket fenyegető inváziót
elkerüljék, Bran fejét, mint bűvös ereklyét elásták a londoni Fehér Hegyen.
Egy későbbi monda szerint Anglia mindaddig nem kerülhet
megszállás alá, míg hollók lakják a Londoni Towert.
Habár ezt a mondát sokan ősi eredetűnek tartották, a kutatók
semmilyen említést nem találtak erre vonatkozóan a 19. század előtti időkből.
Mostanra általánosan elfogadottá vált, miszerint ez a monda a
viktoriánus korban keletkezett, jópár dolgot átvéve a Bran-legendából.
Az azonban tény, hogy igen sokáig nem fészkeltek hollók a
Towerben, azonban a második világháború után visszatelepítették őket a város és
a turisták legnagyobb megelégedésére.
(Az itteni hollók szárnytollait rendszeresen metszik, így azok
képtelenek elrepülni.)
Ahogyan a mitológiában, úgy a holló a modern irodalomban is
gyakran szerepel: megtalálhatjuk többek között William Shakespeare, Charles
Dickens, John Ronald Reuel Tolkien, Stephen King vagy akár Joan Aiken műveiben
is.
A legismertebb azonban minden bizonnyal Edgar Allan Poe: A holló
című verse. A vers legismertebb magyar fordítását Tóth Árpád készítette.
A filmművészetben a leghíresebb megjelenése A holló című filmben
van, ahol a túlvilági révész.
Olyan helyeken, ahol valaha nagy jelentőséget tulajdonítottak a
hollóknak, még ma is fölfedezhető szimbólumként.
Többek között a holló Bhután nemzeti madarának számít, a Man
sziget címerállata és Yukon terület hivatalos madara is.
Man sziget címere
Magyarországon a holló, mint királyi jelkép, Mátyás király
udvarában is megjelent.
Kódexeit corvináknak, könyvtárát Bibliotheca Corvinianának
hívták.
Mátyást latinul és németül Matthias Corvinusként ismerik.
A Corvinus nevet Mátyás a család címeréről kapta, amely egy
gyűrűt tartó hollót ábrázolt.
A Sziléziai Krónika szerint Mátyás király a kezéről egy vadászat
alatt levette gyűrűjét, és azt egy holló elragadta.
Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte gyűrűjét, és ezen
esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatául.
Tudományosabb magyarázatként román források megemlítik, hogy
Mátyás nagyapjának egy Holló Köve (román nyelven: Piatra Corbului) nevű birtoka
volt, és ez is kapcsolatba hozható a névvel.
A híres legenda szerint, amikor a fiatal Mátyás Prága városában
fogságban volt, akkor édesanyja egy holló segítségével küldött neki levelet.
(A történetet Arany János is feldolgozta a „Mátyás anyja” című
balladájában, eredeti szövegemlékek alapján.) Ez a történet volt az oka annak
is, hogy a Magyar Posta emblémája sokáig egy holló volt.
Ritka, mint a fehér holló?
Sem a hollók, sem a varjak között nem fordul elő egyszínű fehér
tollazatú faj.
A tollak színe – az élővilág egyéb tulajdonságaihoz hasonlóan –
genetikailag meghatározott.
Génmutációk az állatvilágban is előfordulhatnak, azaz
előfordulhat, hogy egy madár (például holló) tollai a normálistól eltérő
színűek lesznek.
Tudományosan nem vizsgálták, pontosan milyen gyakran fordul elő
a pigmentáció veleszületett (genetikai) zavara a varjúfélék körében.
A teljes albinizmus, amely a totális festékanyag-hiány miatt
hófehér tollazattal, rózsaszínű lábakkal és csőrrel valamint vörös
szivárványhártyákkal jár együtt, elenyészően ritka.
Ez az állapot a vadon élő madaraknál a rejtőzködő képesség
elvesztése, valamint a szem érintettségéből adódó látászavarok miatt igen
gyorsan végzetessé válhat. Fogságban valamivel gyakrabban fordul elő, azonban
ha nem alakul ki beltenyészet, az esetek többségében nem jelenik meg az
utódoknál.
A részleges, kisebb területeket érintő albinizmus ennél jóval
gyakoribb, bár pontos számarányt itt sem írtak le. Előfordul továbbá olyan
genetikailag meghatározott állapot is, amikor a tollazat egységesen világosabb
árnyalatú (de nem teljesen fehér) mint normálisan: a madár olyan, mintha rövid
ideig fehérítőbe mártották volna.
Tehát léteznek fehér hollók, nagyon ritkák, és még annál is
ritkábban érik meg, hogy megláthassuk őket.
Az élő fehér hollók életmódja teljesen megegyezik a feketékével.
Tizenöt-harminc különböző hanggal képesek kifejezni magukat
Intelligens, tanítható.
A fogságban tartott holló egy idő után ragaszkodóvá válik és
képes gazdája védelmére kelni.
Idősebb korban nagyon agresszív, de könnyen elsajátítja pár szó
kimondását. Magyarországon befogását és fogva tartását a törvény tiltja!
Fogságban tartása megfelelő engedélyek nélkül jogi
következményekkel járhat.
(Forrás: Wikipedia)
Továbbá:
- Gyógyító növényeink 1./a rész:
- Gyógyító növényeink 1./b rész:
- Gyógyító növényeink 4. rész:
- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/gyogynovenyek-alkalmazasa.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/gyogynovenyek-alkalmazasa.html
- Természetes permetlevek kertből, mezőről:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/termeszetes-permetlevek-kertbol-mezorol.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/termeszetes-permetlevek-kertbol-mezorol.html
- Kiskertünkben - Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/vegyes-kulturak-kedvezo-hatasu-szomszed.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/vegyes-kulturak-kedvezo-hatasu-szomszed.html
- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/kerteszeti-naptar-zoldsegeskert-vetes.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/kerteszeti-naptar-zoldsegeskert-vetes.html
- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben
- Fogyás a természet erejével:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/fogyas-citrommal-es-zoldteaval.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/fogyas-citrommal-es-zoldteaval.html
- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/vegyszermentes-tartositas-oreganyaink.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/vegyszermentes-tartositas-oreganyaink.html
- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/paradicsomultetes-paradicsomtermesztes.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/paradicsomultetes-paradicsomtermesztes.html
- Melyik virág ehető a kertünkben?
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/melyik-virag-eheto-kertunkben.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/melyik-virag-eheto-kertunkben.html
- Őszi munkálatok a kiskertben:
- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI:
- Csicsóka – a jótékony szénhidrát:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/csicsoka-jotekony-szenhidrat.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/csicsoka-jotekony-szenhidrat.html
- A Hársvirág gyógyító növényünk
- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:
- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:
- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:
- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:
- A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:
- Hűsítő italok – házilag:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/husito-italok-hazilag.html
- Így készíts hófehér karácsonyfadíszt szódabikarbónából:
- A házi - főzött gyurma receptje:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/a-hazi-fozott-gyurma-receptje.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/a-hazi-fozott-gyurma-receptje.html
- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:
- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/dio-csudajo.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/dio-csudajo.html
- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szunyogcsipes-ellen-hagymatol-bananhejig.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szunyogcsipes-ellen-hagymatol-bananhejig.html
- ALOE VERA - a csodanövény:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/aloe-vera-csodanoveny.html
- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:
- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:
- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész:
- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész:
- A FOKHAGYMA:
- Gyógyító növényeink - felsorolás:
- Régi gyógyborok, gyógypálinkák:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/04/regi-gyogyborok-gyogypalinkak.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/04/regi-gyogyborok-gyogypalinkak.html
- Érmelléki asszonyok hagyatéka:
- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK:
- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:
- AZ ÉDES ÜRÖM (ARTEMISIA ANNUA) A RÁK ELLEN:
- A PARLAGFŰ - AMBRÓZIA - ISTENEK ELEDELE:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/04/a-parlagfu-ambrozia-istenek-eledele.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/04/a-parlagfu-ambrozia-istenek-eledele.html
A Szakkarai Piramis – a kvantumgép:
- A Kozmikus Szövedékkel Való Személyes Kapcsolatod!:
- Skalárháború:
- Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
- EMF Kiegyenlítő Technika:
http://wedev.hu/wedev-fomenu.php
- A BIOELEKTROMOSSÁG TUDOMÁNYÁNAK EREDMÉNYEI – DIMENZIÓKAPUK: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/a-bioelektromossag-tudomanyanak.html
- Mi is a Lélek?:
- TOBOZMIRIGY - A TESTÜNK CSODÁJA:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/10/tobozmirigy-testunk-csodaja.html
- A teremtés energiái – Kundalini:
- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember - Térkép az egészségünkhöz – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-kezben-talpon-stb-benne-van-az-egesz.html
- A csakrák betegségei - behangulásuk:
- A SZERVÓRA:
- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:
- Gyógyító kéztartások - Mudrák:
- Faszén - Aktív szén:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/06/faszen-aktiv-szen.html
- Biokertészek csodaszere a házi fahamu
- FŰSZERNÖVÉNYEINK:
- Körömvirág:
- A LEVENDULA:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/07/a-levendula.html
- AZ AROMATERÁPIA - ILLÓOLAJOK:
- AZ AROMATERÁPIA - ILLÓOLAJOK:
- SÁFRÁNY - A FŰSZEREK KIRÁLYA - A KIRÁLYOK FŰSZERE:
- A DOHÁNY LEHET A RÁK ELLENSZERE:
- MÁK - MÁKOLAJ:
- ZSÁLYA:
- Petróleummal is lehet gyógyítani a rákot - Szabó Gyuri bácsi tanácsai:
- Az útifű:
- Galaj:
- Az erős paprika:
- A méhek és a méz:
- A DARAZSAK:
- A LEPKÉK:
- ÉJSZAKAI LEPKÉK:
- A MADARAK:
- KÉRŐDZŐK:
- DISZNÓFÉLÉK:
- LÓFÉLÉK ÉS A SZAMÁR:
Szeretettel,
Gábor Kati
web oldalaim:
blog oldalam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.