A MAGYAROK TUDÁSA: HAGYOMÁNYAINK ÚJRAÉLESZTÉSE A KULCS

2015. február 23., hétfő

HAGYOMÁNYAINK ÚJRAÉLESZTÉSE A KULCS

HAGYOMÁNYAINK ÚJRAÉLESZTÉSE A KULCS

Hagyományaink páratlan és hallatlan gazdagsága, amely körülvesz mindannyiunkat, kötelez annak megbecsülésére és ápolására, s ez hatalmas energiát kell felszabadítson bennünk.

"Ma úgy vélem csupán egy dolog választ el bennünket egy jobb jövőtől, és az az elfeledett hagyományaink felfedezése!" - Székely Éva Andrea

Kopjafa (fejfa) - A megtisztulás eszköze - Út a Mennyországba?

A Nyergestetőn

"Székely vagyok. A nevem, az identitásom, a származásom szerint is.

Ugyan nem Székelyföldön születtem, nem ott nőttem fel, és nem is ott élek, de (meg)tagadhatatlanul Székelynek születtem, Székely Évának.

Ha csak az ősi írásokat vesszük, a nevemben hordozom az emberiség eredetének, valamint a vándorló őseinknek igaz történetét.

S a név ugyebár kötelez...

Az erdélyi magyarokról az hírlik, hogy értenek a boszorkánysághoz.

Jómagam abban hiszek, hogy a hagyományaink tisztelete a (tisztán)látás képességét is megőrizte számunkra, hiszen a hagyományaink révén vagyunk összeköttetésben a forrással.

A Dédszüleim anyai ágon szintén Erdélyből érkeztek a mai Magyarország területére, és mind a ketten médiumok voltak.

Író és beszélő médiumok. Erről csak 25 éves korom után szereztem tudomást, amikor már nem tudtam kontrollálni tovább a látomásaimat, az álmaimat, és az üzeneteket. Hogy mi köze az eredetemnek a fenti témához? Rögtön megértitek!

Amit most megosztok veletek, arról aligha olvashattatok, mert Székely lányként jómagam sem hallottam róla soha azelőtt, és azután sem sikerült információt szereznem erről, hogy a lentebb említett jelenet a tudomásomra jutott.

(Ha valaki esetleg hallott már erről, annak nagyon hálás volnék, ha megosztaná velem az ismereteit!)

Nálunk az a szokás, hogy a temetés alkalmával, a sír fej felőli részéhez (fejfát) kopjafát állítunk.

Ma már inkább hagyományőrzés gyanánt, mint annak a tudatában, amire valójában ezek a gyönyörűen (kézzel) faragott emlékművek szolgálnak.

A várandósságom idején álmot láttam.

(Ez nálam elég gyakori, de az ilyen intenzitású álmok éves szinten addig 2-3 alkalommal fordultak csak elő.)

Azt álmodtam, hogy egy temetésen vagyok.

Sok 100 évvel ezelőtt lehetett egy régi korban.

Engem nem láttak és nem érzékeltek az ott lévők, ahogy én sem érzékeltem a saját testemet, mert csak fénytestben voltam jelen.

Felettük repkedtem.

Nem tudtam hol vagyok, és miért vagyok ott.

Erre szerettem volna rájönni.

Figyeltem, hátha valaki mond valami hasznosat.

Majd a kiásott sír fölé repültem.

Láttam benne a koporsót a holttesttel együtt.

Egy 60-as évei közelében járó férfit temettek.

Jelentős személyiség lehetett, mert sokan érkeztek a temetésére, és többen siratták.

Először az fordult meg a fejemben, hogy talán a saját temetésemet látom egy korábbi életemből, de ahogy elkezdődött a szertartás a holttesthez kötődő lélek is megjelent. Még össze volt kötődve a holttestével.

Ott lebegett pár centivel fölötte.

Olyan volt, mintha a szertartás idézte volna meg.

Ahogy véget ért a szertartás szinte mindenki elhagyta a helyszínt. a koporsó bal oldalán álló 3 ember ekkor egy számomra ismeretlen, azelőtt soha nem hallott nyelven valamilyen szent szöveget kezdett kántálni. S ekkor történt az, amiről soha nem hallottam azelőtt.

A halott lelke a holttest koponyájából kilépve a kopjafa törzsébe szállt.

Majd, ahogy a beavatottak folytatták a kántálást a lélek a kopjafa belsejében elkezdett felfelé emelkedni.

A kopjafa egyes szakaszain (lásd a mellékelt fotót) kapaszkodott felfelé és ahogy fokozatosan elhagyta mindazt, ami ehhez a világhoz kötötte, "lépett" egyre feljebb és feljebb a következő szintre, s vált egyre fénylőbbé.

Majd a kopjafa tetejéhez ért, és ott a földi életét elengedve kivált a kopjafából immár szabad és megtisztult lélekként.

Elengedte a testét, és megvált azoktól a dolgoktól, amelyek addig nem engedték átkelni.

Ekkor abbamaradt a kántálás.

A 3 ember elhagyta a helyszínt és én felébredtem.

A kántálás alatt úgy láttam a kopjafát, mintha röntgenszemem lett volna.

Láttam a benne világító lélek lelkiállapotait, amikor a kopjafa egyes szintjein lévő szimbólumok felizzottak.

Minden szint olyan volt a felemelkedő lélek számára, mint egy apró szoba, ahonnan csak akkor léphet tovább, ha az adott szinthez tartozó érzéseit megérti, és elengedi.

Az alsó szinteken tovább időzött, mint a fentieken.

Majd amikor a kopjafa csúcsán, mint egy koronacsakrán át kivált, egy pillanatig még ott időzött.

Tisztán, energikusan fénylett, majd eltűnt.

Az álmom után elkezdtem más szemmel tekinteni a kopjafákra.

Megdöbbenve tapasztaltam, hogy olyan szimbólumokat faragnak a kopjafába és annak a csúcsába, amelyek mind fellelhetők más, a túlvilágban, a reinkarnációban hívő kultúrák hagyományaiban.

Az általam feltöltött képet az interneten találtam.

Nem is olyan régi faragvány. Mégis ott a tetején egy olyan szimbólum, amihez hasonló módon a koronacsakrát is ábrázolni szokás.

De nem ritka a merkaba kocka csúcs sem.

Az a szimbólum pedig, amit a legerősebben láttam az álmomban a kopjafán felizzani olyan volt, mint az élet virága.

Sokáig ízlelgettem ezt az álmot, míg végül többek javaslatára úgy döntöttem, továbbadom azt, amit láttam.

Ma is nehéz szavakat találni erre az élményre, és ma is épp úgy lenyűgöz a kopjafák üzenete, mint aznap.

Mert bizony ez az álom is azt mutatja, hogy

a történelmünk,

a hagyományaink és a fennmaradt ereklyéink sokkal fontosabb üzenetet hordoznak, mint azt valaha képzeltük volna!

Korábban átok sújtotta népnek tartottam a magyart, amely saját sorsának elrontója. Ma úgy vélem csupán egy dolog választ el bennünket egy jobb jövőtől, és az az elfeledett hagyományaink felfedezése!

Ha úgy érzed gazdagabb lettél azáltal, hogy végigolvastad ezeket a sorokat, kérlek add tovább te is ezt az álmot!

A valóságtartalmát a kopjafák őrzik.

Ha elutazol Erdélybe, vagy rákeresel az interneten, és a szimbólumokat megnézed, magad is rájössz majd, hogy az út, ami a sötétségből kivezetheti ezt az országot, az a kulturális és spirituális örökségünk!