AZ AMAZONOK
Az amazonok (Aμαζόνες) a görög mitológiában szereplő harcos női
nép.
.
Sűrű homály veszi körül az amazonok rejtélyes történetét,
akikről eleddig azt sem lehetett hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy vajon
tényleg léteztek-e.
Az ókori Görögországban állítólag amazonok is részt vettek Trója
ostrománál, de ott voltak Athén falai alatt és összecsaptak Nagy Sándor
csapataival is, bár ezekben a történetekben gyakran keveredik a mítosz és a
valóság.
Homérosz az Iliászban az i.e. 8. századra teszi őket, de a
szóbeli hagyományok még korábbra datálják a felbukkanásukat.
Az amazonok territóriuma a Fekete-tenger partja lehetett, annak
legendás központjával, Themiszkürával.
Az i.e. 5. században Hérodotosz arról
írt, hogy miután legyőzték őket a görögök, a Fekete-tenger északkeleti
csücskébe, a sztyeppékig húzódtak vissza, ahol a szkítákkal keveredtek, s
ezekből a házasságokból lettek a szarmaták.
A szkíta-szarmata területeken (a mai Ukrajna és Dél-Oroszország)
a kurgánok sírjai jól megkülönböztethető női csontokat rejtettek, amelyekben a
régészek hagyományos díszítőelemek – úgy mint ékszerek és különböző kiegészítők
– mellett fegyvereket – lándzsát, kardot, tőrt, íjat és nyilat – is találtak.
A szarmaták sírjaiban nagyobb arányban fordultak elő nők, mint a
szkítáknál, itt az archeológusok a fegyvereknek körülbelül 20 százalékát
kötötték a gyengébbik nemhez, s pontosan ezeknek a sírhelyeknek az amazonokkal
való kapcsolata képezi az időről időre fellángoló vita magját.
Azt már bebizonyították, hogy a sztyeppék nomád népei i.e.
600-300 között nagy számban foglalkoztattak maguk között női harcosokat, akiket
haláluk után fegyvereikkel temették el, ezért elképzelhető, hogy a görögöket az
eurázsiai népek gyakorlata ösztönözte az amazon narratíva megalkotására.
Nem lehet kétségbe vonni
Hérodotosznak a szarmatákkal kapcsolatos feljegyzéseit sem, amelyeket a
sírokban talált tárgyak támasztanak alá.
Sokan a kentaurokhoz hasonlóan a görög mitológiai hagyományokhoz
sorolják a női harcosokat, a kutatók pedig nem találtak arra utalást, hogy a
legendás női harcosok történetéről szóló mendemondák igazak lettek volna.
Valószínűleg a kis-ázsiai Pontuszban éltek, és kalandozásaik
során bejárták az egész ókori világot Egyiptomtól Hellász északi részeiig.
Úgy tartják, hogy több várost is alapítottak, így például
Ephesszoszt vagy Szmürnát.
Az amazonok két istenséget tiszteltek a leginkább: Artemiszt és
Arészt.
A legenda szerint apjuk Arész, anyjuk pedig Otréra volt.
Az amazonokat gyakran úgy emlegették, mint a nők, akik úgy
harcolnak, mint a férfiak.
Csak a nők harcoltak, ők töltöttek be minden tisztséget, s
királynők uralkodtak felettük.
A hagyomány szerint egyszerre kettő volt, az egyik a hódításokat
vezette, a másik a meghódított területeken uralkodott.
A kizárólag női társadalom utánpótlását többféle módon oldották
meg.
Egyrészt a közeli településekről csábítottak férfiakat magukkal
az erdőbe, és a megszülető gyermeket, ha leány volt megtartották, ha viszont
fiú, akkor vagy megölték, vagy őt is felnevelték, és szolga lett belőle, aki
gyermeket nemzett nekik.
A csatákban is több hadifoglyot ejtettek, akik közül a
legrátermettebbektől szültek gyermeket, utána kivégezték őket.
Legtöbben úgy vélik, az amazon szó jelentése „kebeltelen, mell
nélküli” (a – fosztóképző, mazosz – kebel), merthogy a harcias nőtörzs tagjai
eltávolították volna jobb mellüket, a kényelmesebb íjászat és gerelyvetés
végett (a kortárs görögök az íjhúrt a mellcsontig húzták).
Más értelmezés a dúskeblű (a – intenzitásjelző, mazosz – kebel),
vagy a (férfit) nem-érintő (a – fosztóképző, masszo – érint).
Mások a cserkeszföldi maza, am. Hold szót vélik fölfedezni
benne, ami a holdistennő – talán Artemisz kisázsiai párja – imádatára is
utalhat.
Az elnevezés alaposabb etimológiai vizsgálata iráni eredetre
utal; a perzsa ha-mazan eredeti jelentése harcos.
Ide köthető az alexandriai grammatikus, Hesychios (i.sz. IV-V.
század) szómagyarázata: (ámazakáran polemeín) =„háborút csinálni”.
A szóban benne rejlik az indo-iráni kar- gyök (akárcsak a
szanszkrt kar-ma = cselekvés, tett szóban).
Lóháton harcoltak, legfőbb fegyverük a nyíl és az íj volt, de
harcoltak karddal, kétélű bárdokkal és felszerelésükhöz tartozott egy félhold
alakú pajzs is, amely csak az amazonokra volt jellemző.
„Az amazonokról már Kr. e. 2185-ben van emlékezet, midőn Dionys,
kit némelyek Nimródnak tartanak, seregében harczoltak.”
– írja Gyárfás István, az 1870- ben Kecskeméten megjelent A
Jász-Kunok története című ritkaságszámba menő könyvében Diodoroszra hivatkozva
(Diodor. De tribus Dyonis. lib. 3.). Herkules és Thézeusz támadását i.e.
1240-re teszik, majd i.e. 1190 táján a trójai háborúban harcolnak.
Gyárfás így fogalmaz: „Ezután az amazonok harczi és politikai
életéről a történelem századokon át hallgat, királynéik nevei ismeretlenek;
hanem hogy önállóságukat századokon át fentartották, igazolja az, hogy a
Lacedaemon és Athene közt Kr. e. 431-ben kitört peloponezusi háború alatt az
amazonok és czimmerek Ázsiába gyakorta véletlen beütvén, ott nagy pusztításokat
követtek el.” (Orosius ex Eusebio L. I. c. XXI.)
Platón az Atlantiszról szóló értekezésében (Timaiosz és
Kritiász) említi az amazonokat, mint akiknek sikerült oda betörniük.
Hérodotosz szerint atletikus termetű, erős testalkatú nők
voltak, hosszú befont copfot viseltek.
A történetírás atyja egyenesen férfiölőnek (androktonész vagy
oiorpata) nevezi őket.
Egyes följegyzések szerint az amazonok a Kis-Ázsiában a Pontusz
Euxinusz (Fekete-tenger) partvidékén éltek.
Több város – Szmirna, Ephesus, Szinope vagy Paphosz – alapítását
nekik tulajdonítják.
Székhelyüknek Pontuszban, a Thermodon folyó mellett Themiskyrát
tartották.
Mások szerint Maeotisz tavától húzódtak ide, sőt, Itáliában is
megtelepedtek. Plinius a messze Ázsiába helyezi az amazonok földjét, a Kaukázus
vidékére, vagy a Kaszpi-tó környékére.
Strabón szerint is a Kaukázus vidékén élő ősi törzsekről van
szó, akik hittek az anyatermészetben.
Az Iliászban mint „férfi- ként harcolók” szerepelnek, s a trójai
háborúban a régi rend, a matriarchátuspárti városvédők oldalán vettek részt, az
atyajogúságot követő támadókkal szemben.
Nagy Sándor történetírói is megemlítik az amazonok látogatását.
Aztán köd előttük, köd utánuk, mintha a patriarchátus több
hullámban zajló támadásai elől eltűntek volna Anatólia és Örményföld, vagy
Baktria titokzatos hegyei közt.
Egyesek vitatják az amazonoknak, mint néptörzsnek a létét, s
állítják, az ókori forrásokban keverednek a tények, a mítoszok és a
férfifantázia képei.
Történelmileg feltételezik, hogy az amazonok az
indoeurópai törzsek beáramlásával harcoló nép lehetett, egyébként a másság
megtestesítőiként szerepelnek:
a természetes renddel szemközt álló
rendellenesség gyanánt.
Az ókori források szerint az amazonok harcias, nomadizáló életet
éltek és ennek megfelelő társadalmat hoztak létre.
Vallásgyakorlatukban a korabeli kisázsiai hagyományoknak
megfelelően megszemélyesítették a természet erőit,
hittek a négy alapelem, a Föld, Víz, Tűz és az Ég alkotó
energiájában, a Napban és a Holdban.
Zárt közösségben éltek, amelyben a férfiak csak mint szolgák
lehettek jelen vagy még úgy sem.
Nőkirályi rendszerben szerveződtek, több uralkodónőt neveztek Hüppolitának,
a „lovak szabadon bocsátójának”.
Közbevetően jegyezzük meg, hogy az indiai hatalmi gyakorlatban a
császárság szerveződése egy ló szabadon bocsátásával jár együtt, s a ló
nyomában járó sereg meghódolásra kényszeríti a jószág által bejárt területek
fejedelmeit.
Nők irányították az amazonok országát, ők végezték a papi
feladatokat, tanítottak, ismertek minden tudományt, gazdálkodtak, betanították
lovaikat, és harcoltak, meg persze gyermekeket is szültek, de nem szerelemből
vagy házasság révén.
Évente egyszer közel engedték magukhoz a szomszédos állam
férfiúit, vagy a foglyul ejtett rabokat.
A kiválasztottak kerülhettek szerelmi kapcsolatba az
amazonokkal, akik a leánygyermekeket megtartották maguknak, gondosan
felnevelték, a fiúkat vagy elküldték apjukhoz, vagy megcsonkították, megölték.
Az amazonok legendás eredetét a szkítákra vezetik vissza.
Egyes vélemények szerint Héraklész elől a szkítákhoz menekültek,
mások viszont úgy tartják, egyenesen szkíta nők voltak, hiszen egykor a szkíta
népeknél is a matriarchátus volt érvényben, s a nők gyakran indítottak ott
háborút az ázsiai partvidék ellen.
A szkíta-amazon kapcsolattal sokan foglalkoztak, a történelem
azonos kora és helye volt a két nép életterülete.
A régészeti kutatások alapján az Ural tájékán vagy a mai Irán
területén élhettek az amazonok az időszámításunk előtti IV-I. században.
Iráni eredetük kétséges, mivel azt biztosan tudjuk, hogy az
ókori perzsa források nem említik rokon népként a szkítákat, így a velük rokon
szarmatákat sem.
Kulturális kölcsönhatás természetesen lehetett.
A szarmata és szauromata, hun és mongol matriarchátus népei
között is kereshetjük az amazonok eurázsiai gyökereit és párhuzamait, de vannak
török területről szóló leírások is.
A szarmata kultúra az időszámításunk előtti VI-IV. században
virágzott, a szkíták szomszédjaként.
A korai szarmata kultúrát a görög szerzők az i.e. VI-II.
században említik, a Volga, a Don és a Fekete-tenger környékén, míg a késői
szarmata népek az időszámításunk szerinti I-IV. században éltek.
A szarmata lányokat csak akkor tekintették felnőttnek, ha már
megöltek egy férfit a csatában.
Hérodotosz szerint a szarmaták az amazonok és szkíták nászából
származtak.
Egy 1770 körüli ismeretlen londoni térképész görög források
alapján az ázsiai szarmataföldtől (Sarmatia Asiatica) északra teszi az amazonok
országát.
Ezt az elképzelést támasztja alá Jeannine Davis- Kimball
amerikai kutató is, aki az orosz sztyeppén végzett ásatásai során női harcosok
sírjaira bukkant.
A területen kizárólag női halottakat találtak s a csontvázak
több mint kétezer évesek.
A harcosokkal együtt temették el fegyvereiket is, nyílvesszőket,
tőröket és kardokat, s a kutató szerint harci fegyverekről van szó, mert más
régészeti ásatások kimutatták, hogy a környéken nagyon keveset vadásztak.
A sírok az időszámítás előtti 600-200 közötti időből származnak.
Ezek, valamint a szibériai Altai-vidéken föllelt, kurgánokba
temetett harcosnők sírleletei alátámasztják a görög mitológiában szereplő
leírásokat az amazonokról.
A paleolitikum és a neolitikum korában elterjedt volt a Magna
Mater imádata.
A kultusz középpontjában az Istennő állt, aki többféle formában
jelent meg.
Az Istennő szimbolizálta az életet, a megújulást, az
átváltozást.
A későbbi és főleg a görög időkben kerültek előtérbe a harcias
férfiak, akik a maguk szolgálatába állították a nőket.
Meglehet, az amazonok esetében a matriarchális társa
dalom egy
speciális továbbéléséről van szó?
Az amazon legenda nem korlátozódik Eurázsiára, a harcias női
nemzetségek nyomai szinte mindenütt megtalálhatók.
A női harcos ősképe ugyan nem domináns szereplője az emberi
társadalmaknak, mégis elterjedt intézmény volt, s maradt napjainkig.
A hindu pantheonban Durgá és Kálí félelmetes fegyverekkel,
koponyafüzérekkel ékesen győzedelmeskednek a démonok fölött – e harcos istennők
lehetnének a földi amazonok égi előképei.
A sziámi királyt női elit testőrség őrizte – a XIX. században ez
négyszáz fős női lándzsás egység volt!
Csandragupta Maurja (ie. 322-298) nagytermetű görög nőkből
szervezte személyes testőrségét.
Két évezreddel később újfent női testőrség védi a Dekkán és
Hyderabad nizamját, akárcsak Srí Lankán a Kandy-i uralkodócsaládot királyi
nőíjászok csapata.
Marco Polo is megemlít egy női szigetet valahol az
Indiai-óceánon (III. könyv 31. fejezet), aminek párja egy férfisziget volt a
közelben.
A Hím-sziget lakói minden év márciusában áthajóztak a
Nőstényszigetre, ahol három hónapig maradtak, de a nők sosem utaztak.
E szigetekben az Arab-félsziget keleti partjainál fekvő,
halásznépek lakta Kuria Muria- szigeteket vélik felismerni, de biztosan
azonosítani nem lehet.
Az előkelő japán családok leányait alapos harci kiképzésben
részesítették, ügyesen bántak különféle fegyverekkel.
Délkelet Egyiptomban „férfifaló” névvel illették az Etiópia
felől támadó harcias nőket, akiket a szkíta amazonok leszármazottainak hittek.
Európában a kelta és germán törzseknél a nők gyakran férjeik
mellett harcoltak, s Tacitus szerint a félelmetes Boedicca királynőnek több női
harcosa volt, mint férfi.
Skandináviában a még nem családos nők fegyvert foghattak, s a
harcosok életét élhették, pajzsosnőként.
A germán mitológia walkürjei a csatában elhullt legderekabbakat
válogatják ki, hogy a Walhallába vigyék őket.
Cseh amazonoknak hívták azokat a nőket, kik a monda szerint
739-ben férjeiket megölték és csak hét évi küzdelem után lehetett az ellenük
megindított háborút befejezni.
Jeanne d’Arc nem az egyetlen középkori női hadvezér volt, hiszen
királynők, nemes asszonyok vagy apácák is osztoztak a fegyverforgatás
feladatában – gondoljunk csak az egri nőkre.
Európában a lovagi költészet gyakori alakja a fegyveres, akiről
nem is sejtik, hogy nő.
A regényes történetek nemegyszer tényleges haditettekre
inspirálták az asszonynépet.
A magyar történelem is büszkélkedhet amazonokkal, gondoljunk
csak Zrínyi Ilonára, vagy a hős várvédő egri nőkre.
Dél-Amerikában a felfedezők a régi görög mítosz hatása alatt az
ellenük harcoló asszonyokban amazonokat láttak és róluk nevezték el az Amazon
folyót.
Az afrikai törzsi történelemnek is közismert szereplője a harcos
királynő.
A nyugat-afrikai Dahomeyben (ma Benin) a XVI-XIX. század között
működött egy hatezer fős amazonegység, amely sokszor kitüntette magát, mígnem
végül a franciák feloszlatták őket.
A líbiai harcos nők története a görög amazonokénál is régebbre
nyúlik vissza, de találunk harcias nőket az arabok, az ausztrál bennszülöttek,
a berberek, a kínaiak, a kurdok, a maorik, a pápuák közt, s a legújabb korban
az indiai rádzsputoknál, a szovjet vörös hadseregben, és a vietnami háborúban
is.
Matriarchátus
Az amazonokat a matriarchátus letéteményeseinek, túlélésének
tekintették, akik kard ki kard szembeszálltak az erőszakos új renddel, a
férfielvű hellénekkel.
Ennyiben akár szociológiai szimbólumnak is tekinthetjük
az amazonokat – mintha a társadalmi berendezkedés, a matriarchátus és
patriarchátus vetélkedéséről, küzdelméről lenne szó.
A matriarchátus vagy nőuralom olyan családjogi intézmény,
amelynek értelmében a gyermekek nevet, birtokot, kiváltságokat, törzshöz
tartozást stb. az anyjuk, és nem az apjuk után örökölnek.
A matriarchátust szükségszerű intézménynek tekintik, ha a
társadalom a többférjűség, a poliandria alapján szerveződik.
Érdekes módon az
amazonok szaporodási szokásait általában nem kíséri ellenérzés, míg a középkori
utópiák nőközösségét és nem családi, hanem kommunaszerű szerveződését
évszázados irtózat övezi.
A matriarchátus maradványának tekintik azt a szokást is,
miszerint a törzsfők nem saját fiaikra, hanem nőtestvérük fiaira hagyományozzák
méltóságukat.
Az unokaöcs efféle előjoga a fiak előtt abból indul ki, hogy
csak az anyai ágon történő öröklés áll biztos alapon.
Érdekes kérdés miért, és miként alakult át a matriarchátus
patriarchátussá? Nem hiszem, hogy módunkban áll feltérképezni a változás minden
tényezőjét, de érdemes elgondolkodni arról, milyen változást hozott a férfias
hatalom.
Az amazonok nem éppen leányregénybe illő, idilli életet éltek,
hanem a kor félelmetes harcosaiként az akkori Európa és Kis-Ázsia jelentős
részét uralmuk alatt tartották – a feljegyzések szerint.
A görögök őket tekintették a legrettegettebb ellenfelüknek, akik
az ősi, nőközpontú hitet őrizték.
Az amazonok szinte minden lehetőséggel és képességgel
rendelkeztek, amivel a későbbi korok hölgyei már nem.
Hihetnénk, hogy talán a fantázia szüleménye az a nőtípus, aki
képes irányítani, küzdeni, s aki ráadásul intelligens és szabad.
Ez az ókorban a fegyveres erőszak révén tűnt megvalósíthatónak,
a huszadik század elején pedig a nők egyenjogúsításáért politikai eszközökkel
küzdöttek például a szüfrazsettek.
Korunk felvilágosult asszonyai is kénytelenek az erőszak
valamely formájához folyamodni, hogy a szintén erőszakos férfiuralom ellen
érvényesítsék saját jogaikat, elképzeléseiket.
Az amazonság szellemi alapja az anyaistennő, a feminin isteni
princípium imádata volt.
A Magna Mater imádat gyakorlatilag minden archaikus kultúrában
megtalálható volt, de az istennő kultusza időszámításunk tájékán jelentős
mértékben visszaszorult.
A feminin kultuszt a patriarchális társadalom fokozatosan vagy
harcias gyorsasággal igyekezett kiszorítani, sőt, még az emlékezetét is
próbálták kitörölni a történelemből, vagy legalább primitívnek beállítani.
A középkorban aztán szinte teljes mértékben eltűnt Magna Mater
imádata, leszámítva a Mária-kultuszba átmentett maradványait.
A tudomány újabb felvirágzása idején (reneszánsz) már, mint a
primitív társadalmi formák egyik jellemzője kerül vissza az írásokba, és az
akkori földművelő világnak megfelelően kizárólag a termékenység szimbólumát
látták benne.
A politika és a történelemtudomány összefonódása mindig sok
nehézséget okozott a későbbi korokban, mint ahogy ebben az esetben is.
A matriarchátus szublimált, szellemi továbbélésének tekinthetjük
az indiai vallásosság némely megnyilvánulását is.
A hét anya – édesanya, dada, a király, a guru és a bráhmana
felesége, a föld és a tehén – tisztelete, az istennőként megszemélyesített
szent folyamok, az isteni energiaként értékelt női princípium, de akár a
családon belül a rangidős asszonyok végső tekintélye mind a matriarchátus
nyomatékos jelenlétét, erejét jelzi.
S jóllehet a nemek szerinti elkülönülésben Indiában is több
előjog illeti a férfiakat, az Isten iránti odaadás legfőbb eszményképeinek
mégis a Krsna játékaiban szereplő pásztorlánykákat tekintik, így nem meglepő,
ha komoly aszkétáknak, vagy a társadalom tekintélyes férfitagjainak is ők a
példaképei.
Ebben az isteni eszmények transzcendens természete tükröződik,
mikoris a férfias világi társadalommal szemben érvényesül a lelki hierarchia: a
férfias istenhit alacsonyabb szintet képvisel, mint a pásztorlánykák egyszerű,
de szívből fakadó rajongása.
Napjainkban végzett kutatások érdekes összefüggéseket találtak a
nő-férfi arány és az adott társadalom agresszivitása között.
Arra a következtetésre jutottak, hogy azok a társadalmak, ahol
kevés nő van, vagy jelentéktelen a szerepük, sokkal hajlamosabbak a harcra,
mint ahol a nő egyenrangú tagja a közösségnek.
Természetesen az egyenrangúság nem jelent azonosságot, hiszen
mindkét nemnek megvan a maga helye, feladata és szerepe.
Ezért például Ausztráliában és Norvégiában tudatosan próbálták
megteremteni a megfelelő arányt (51 % nő, 49 % férfi), és kedvező feltételeket
biztosítottak azoknak a hölgyeknek, akik ott akartak letelepedni.
Mai amazonság
A mai amazon nem lovon száguld és nem kardot lóbál.
A mitikus amazon mindig alkalmazkodik az adott kor
lehetőségeihez és követelményeihez, sőt küzdelmei is változnak, időről időre.
Lehet a keresztény hit elszánt védelmezője, vagy az iszlám
hűséges leánya, lehet szamurájnő és nindzsa, szüfrazsett és polgárjogi harcos,
környezetvédő és nagycsaládos, egészségügyi frontszolgálatos vagy női guru.
Az évezredek során különböző mezben tűntek fel amazonok, s
manapság szinte az összes változat megtalálható a társadalmi palettán.
Hagyományos amazon lehet a család érdekeit anyatigrisként védő
asszony, vagy a hazájáért az életét is áldozni kész harcos nő.
Politikai amazon lehet egy pártvezér vagy képviselőnő.
Amazonok működhetnek számos elnőiesedő pályán: például az
oktatásban vagy az egészségügyben, de isten mentsen az oknyomozó riporternőtől,
vagy egy kíméletlen üzletasszonytól.
Szélsőségesen veszélyes a női kápó, de ugyanilyen szokatlan
vallási amazon lehet majdan mondjuk egy katolikus papnő.
Korunk tipikus amazonja lehet a karrierista nő, aki személyes
életét áldozza a siker oltárán, a gyermekét egyedül nevelő anya, illetve a
szingli életstílus vagy a látogató párkapcsolat gyakorlója, tán inkább
áldozata.
Milyen közel kerültünk az amazonok társadalmának normáihoz!
Ők is maguk oldottak meg minden feladatot, politizáltak,
termeltek és fenntartották a nemzetet.
Ha így van, mégis hol találhatjuk meg a nők képességeinek
határát?
A régi időkben voltak női, férfi és vegyes közösségek, ahol
talán a nő mégis nő maradhatott.
Manapság ahhoz, hogy egy nő vezető szerephez jusson, férfiassá
kell válnia, ami rögtön a képességei túlnyomó többségének elvesztésével jár.
A hagyományos mintákban azt láthatjuk, hogy a saját létüket
fölvállaló nők fölismerték határaikat.
Az emberi társadalom évezredek óta versenyszellemben él.
Országok, vallások, hatalmi csoportok, érdekek és nemek küzdenek
egymással.
Lehetséges-e egy olyan kor, mely nem női vagy férfi dominancián
alapul, amikor a résztvevők együttműködők és egymás segítségére sietnek?
A mai helyzetünkből ezt nagyon nehéz felmérni, hiszen ma a
férfielvűség időszakát éljük, ahol a tudomány is ennek a szolgálatában áll.
Ha hihetünk az ősi írásoknak és elfogadjuk a kutatások újabb
eredményeit, akkor kibontakozhat előttünk egy olyan világ, ahol a nőiesség és a
férfiasság is más szinteken jelent meg, mint napjainkban.
Amazonok a görög mitológiában…
Müriné királynő vezetésével a legendák szerint ők tudták először
feldúlni Atlantiszt, elfoglalni Gorgont és Líbiát valamint Phrügiát.
Héraklésznak a kilencedik feladata kapcsolódott az amazonokhoz,
amelyben az amazonok királynőjének, Hippolütének az övét kellett megszereznie.
Az öv az amazonok legszentebb ereklyéje volt, amelyet apjuktól,
Arésztól kaptak.
Héraklésznek sikerült teljesíteni a feladatát, de meg kellett
ölnie hozzá Hippolütét.
Thészeusz elrabolta
Hippolüté húgát, Antiopét és magával vitte Athénba, ahol feleségül
kényszerítette magához.
Az amazonok vissza akarták kapni királynőjüket, és feldúlták
egész Attikát, ám Athén seregei győztek.
A trójai háborúba az amazonokat Pentheszileia királynő vezette
Trója oldalán, Priamosz királyt támogatva.
Akhilleusz nyilával jobb mellénél megsértette Pentheszileát, aki
belehalt a sérülésbe.
Akhilleusz beleszeretett a halott királynőbe és az ezt kigúnyoló
Therszitészt hirtelen haragjában megölte.
Az ókorban több, mint négyszáz vázafestményen találkozhatunk
amazonokkal, főképp Héraklésszel vívott harcaik közben.
Pheidiasz híres szobra, a „Sebesült amazon" római
másolatokban maradt fenn.
Az újkorban a hasonló témájúak közül a leghíresebb Peter Paul
Rubens festménye, az „Amazonok harca".
Pentheszilea amazon királynő
A trójai háborúba az amazonokat Pentheszilea királynő vezette
Trója oldalán, Priamosz királyt támogatva.
Csata közben azonban
Akhilleusz megsértette az amazont annak jobb mellénél, aki nem halt bele
sérülésébe, ám nagy szerelem lángja lobbant fel közöttük.
Az amazont az ismeretlen
érzés felkészületlenül érte, összezavarodott benne minden, és elvakult
szenvedélyében nem agyoncsókolta, hanem agyonharapta szerelmesét.
Müriné királynő
Hódításaik során az amazonok megtámadták az atlantiakat, a
Nílustól nyugatra elterülő területek legcivilizáltabb nemzetét.
Müriné királynő vezetésével ők tudták először feldúlni
Atlantiszt, elfoglalni Gorgont és Líbiát, valamint Frígiát.
Az amazon királynő harmincezer lovas és háromezer gyalogos
amazont toborzott, íjjal és kígyóbőr páncéllal felszerelkezve, és így indult
meg Atlantisz országa ellen.
Lerohanták és elpusztították a fővárost, akik megadták magukat,
azokkal a királynő békét kötött, és új várost építtetett nekik.
A letelepítettek istenként tisztelték Mürinét, aki cserében
megvédte őket a szomszédos gorgón törzstől.
Egy győzedelmes amazon csata alkalmával az amazonok legalább
háromezer gorgon foglyot ejtettek.
Ők az éj leple alatt ellopták az amazonok kardjait és a közeli
erdőben rejtőztek el.
Adott jelre lerohanták a győzelmi lakomát ülő Mürinét és
kíséretét, hatalmas mészárlást rendeztek: a halottak három hatalmas domb alatt
fekszenek, melyeket még ma is az Amazonok Dombjainak neveznek.
Müriné Albánia ellen is hadba vonult.
Amikor átkelt a thrákiai szárazföldre, Mopszosz király és
szövetségese, a szkütha Szipülosz becsületes harcban legyőzte seregét.
A királynő elesett, az amazon hadsereg egy sor vereség után
kénytelen volt visszavonulni Líbiába.
Müriné maga volt az Istenek Anyja, és az ő rítusai mentették meg
a tengerészeket a hajótöréstől.
Ugyanezt az anyaistennőt imádták többek között Szíriában,
Thrákiában és egész Kis-Ázsiában.
A hódítók
Az amazonok a legenda szerint kezdetben az Amazón-folyó mellett
laktak, az ógörög gyarmaton, melyet ma Tanaisznak hívnak.
Tanaisz, Lüszippé amazon fia, megsértette Aphroditét azzal, hogy
lenézte a házasságot és csak a harcnak élt.
Ezért az istennő szerelemre lobbantotta saját anyja iránt.
A fiú, hogy elkerülje a vérfertőző viszonyt, beleugrott a
folyóba, és vízbe ölte magát.
Lüszippé szabadulni akart fia szellemétől, ezért lányait egy
fekete-tenger menti síkságra vezette.
A lányok három törzsbe tömörültek, és mindegyik törzs alapított
egy - egy várost.
Lüszippé volt az, aki felállította az első női lovas csapatot,
bronzíjat, rövid, félhold alakú kis pajzsot viseltek.
Sisakjuk, ruházatuk és övük vadállatok bőréből készült.
Lüszippé templomot emelt
Árésznek és Artemisz Tauropolosznak, akinek kultuszát ő teremtette meg.
Ő építette meg Themiszkürát, a későbbi amazon fővárost.
Három híres amazon királynő, Marpészia, Lampadó és Hippó,
hódította meg Kis-Ázsia és Szíria nagy részét, és alapították meg Epheszoszt,
Szmürnát, Kürénét és Mürinét.
Ezen kívül az amazonok alapították még Thibát és Szinopét is.
Epheszoszban állítottak szobrot Artemisznek, az epheszoszi
Artemisz-templom, melyet csak később emeltek a szobor köré, a világ hét csodája
közé tartozik.
Amazonok - video:
(Forrás: Pallas Nagylexikon/wiki/cloverwl/ Ubornyák Katalin)
Továbbá:
- A Szakkarai Piramis – a kvantumgép:
- A Kozmikus Szövedékkel Való Személyes Kapcsolatod!:
- Skalárháború:
- A BIOELEKTROMOSSÁG TUDOMÁNYÁNAK EREDMÉNYEI – DIMENZIÓKAPUK: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/a-bioelektromossag-tudomanyanak.html
- Mi is a Lélek?:
- A teremtés energiái – Kundalini - Kisfaludy György előadásai:
- TOBOZMIRIGY - A TESTÜNK CSODÁJA:
- A harmadik szem:
- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember - Térkép az egészségünkhöz – Reflexzónák Aura - Csakrák - Csokrok:
- A csakrák betegségei - behangulásuk - az életerő:
-A magyar szent korona igazi rejtélye!!! ♥:
-Egy galaxis kívülről nézve az "ŐS" jelkép olvasatát adja nekünk:
-Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel:
-Különös fények a Pilisben:
-Piramisok a Pilisben?...Egyiptomban, és szerte a Földön:
-A Kárpát-medence: a magyarok Szent Grálja:
-A Teremtő Úr szeretettel teremtette meg a világot:
- A dimenziókapuk létezése:
- A KIRLIAN MÓDSZER:
- A magyar szent korona igazi rejtélye!
- Idegen civilizációk jelenléte a Földön egykor és ma Megválaszolatlan kérdések:
- Minden betegség lelki eredetű - Az emberi test a lélek térképe:
- Kisfaludy György előadásai:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2015/01/kisfaludy-gyorgy-eloadasai.html
- CSILLAGÁSZAT:
- Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
- DALOLÓ UNIVERZUM - REZGÉSEK – FORMÁK - HANGTERÁPIA:
- A magyar szent korona a női termékenység szimbóluma - Spiriteve írása:
- A BAGOLY, a BÖLCSESSÉG szimbóluma - spiriteve írása:
- A VONZÁS TÖRVÉNYE (más szemmel) - spiriteve írása:
- FOG AD ALOM - FOGADD DALOM - FOGAD ALMA - Spiriteve írása:
- Létezik VÉLETLEN? - Spiriteve írása:
- Hófehérke és a BIBLIA FÉRGES ALMÁJA - Spiriteve írása:
- A SZERENCSE TERMÉSZETE - Spiriteve írása:
- Hol van a KISKAPU? - Spiriteve írása:
- A HAGYMA üzenete - Spiriteve írása:
- A MAG-YAR NYELV – MAG NYELV – ŐS NYELV - Spiriteve írása :
- SICAMBRIA – Spiriteve írása:
- TOBOZ-DOBOZ-KOBOZ – Spiriteve írása:
- ÍTÉLKEZÉS - Spiriteve írása:
- A HIÁNYZÓ LÁNCSZEM - Spiriteve írása:
- Ica - a faragott kövek:
- RIGVÉDA - A TEREMTÉS:
- A REGŐSÖK ÉS A KRÓNIKÁSOK ÍGY ÍRTÁK MEG - Tarih-i Üngürüsz ősgeszta:
- HATHOR ISTENNŐ – A HATHOROK:
- NAPFOGYATKOZÁS:
- HOLDFOGYATKOZÁS:
- Napfogyatkozások - Holdfogyatkozások - Napéjegyenlőségek - Napkitörések együttes hatásai:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2015/03/napfogyatkozasok-holdfogyatkozasok.html
http://emf-kryon.blogspot.hu/2015/03/napfogyatkozasok-holdfogyatkozasok.html
- A VULKÁNOK:
- A Szfinxek:
- HEKTÓR ÉS KASSZANDRA:
- LEONARDO - a polihisztor:
- Három eltitkolt beavató csillagkép: a Kígyótartó és az Orion:
- HATHOR ISTENNŐ – A HATHOROK:
- Az Egyszarvú:
- Az igazi Tündérország - Legendák:
- GÖMBKÖVEK – KŐGOLYÓK A FÖLDÖN:
- Az óriások:
- KASSAI LAJOS - A LOVASÍJÁSZ:
- A Boszporuszt is átlőné a világverő magyar íjász - Mónus József:
- "Tartsd a jószágot természete szerint" - Kassai Lajos és gondolatai:
- KASSAI LAJOS - A LOVASÍJÁSZ:
Szeretettel,
Gábor Kati
blog oldalam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.