KRILL - világítórákok
A világítórákok sarkvidéki tengerekben élő 13 faja hatalmas
rajokat képez, ezeket összefoglalóan krillnek hívjuk.
A krill, vagy világítórákok a rákok (Crustacea) altörzsébe és a
felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályába tartozó rend.
A világítórákok
fontos tagjai a zooplanktonnak, főleg mint táplálék jelentősek a sziláscetek,
manták, bálnafélék, fókák és néhány tengerimadár-faj számára.
A krill norvég szó, halivadékot jelent.
A világítórákok a világ minden óceánjában előfordulnak.
A tápláléklánc sarokköve, mely a lánc legalján álló növényi
planktonnal (fitoplankton) és a nála kisebb állatokkal táplálkozik és ezek
anyagait teszi fogyaszthatóvá a krillen élő jóval nagyobb szervezetek számára.
A biomassza tömegének jelentős részét alkotó zooplankton
fajainak többsége jelentős napi függőleges vándorlást végez.
Ezáltal éjjel a felszínközeli, nappal a mélyebben élő ragadozóknak
nyújt biztos táplálékforrást.
A krillhalászat elsősorban a déltengereken és a Japán körüli
vizeken jelentős, évente 150-200 ezer tonna.
Főbb felhasználási területei:
vízinövények termesztése és
víziállatok tenyésztése (akvakultúra), akváriumi haleledel, horgászcsali,
gyógyszeripari alapanyag.
Japánban és Oroszországban emberi táplálékként is fogy okiami
néven (Az Euphausiacea japán neve ugyanis okiamime).
A rend mindössze 2 családra tagolódik.
A Bentheuphausiidae családba csak egyetlen faj tartozik, a
Bentheuphausia amblyops, amely a mély vizekben él kb 1000 m-es mélységben.
Ez a krillek legprimitívebb faja.
A másik család – az Euphausiidae – 10 különböző nemébe 85 faj
tartozik.
Közülük az Euphausia a legnagyobb nemzetség, 31 fajjal.
Jól ismert fajai pl a horgászati jelentőséggel leginkább bíró
sarki krill (Euphausia superba), a csendes-óceáni krill (Euphausia pacifica) és
az északi krill (Meganyctiphanes norvegica).
Krill
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
(Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak
(Arthropoda)
Altörzs: Rákok
(Crustacea)
Osztály: Felsőbbrendű
rákok (Malacostraca)
Rend: Világító rákok
(Euphausiacea)
Dana, 1852
A krillek többsége részt vesz az óceánközi vándorlásban, de
néhány fajuk helybenmaradó illetve sekélyvízi életmódot folytat.
A Thysanoessa nemzetség fajai mindkét óceánban megtalálhatóak,
az Euphausia pacifica hazája a Csendes-óceán.
Az északi krill vándorol az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger
között.
A Nyctiphanes nemzetség 4 faja Kalifornia, Humbolt, Benguela és
a Kanári-szigetek partjainál gyakori.
Északi krill
A déli sarkvidék vizeiben 1 Thysanoessa (T. macrura) és 6
Euphausia faj él.
Az Euphausia superba leginkább a 100 m-es mélységben fordul elő,
míg a jég krillnek is nevezett Euphausia crystallorophiast 4000 m-en is
megfigyelték, bár általában 300-600 m mélyen él.
Mindketten előfordulnak a déli szélesség 55°-nál, de 74°-tól
délre és a jégtáblák vidékén az E. crystallorophias dominál.
Antarktiszi krill
A déltengerek egyéb fajai:
E. frigida, E. longirostris, E.
triacantha, és E. vallentini
A délsarki krill közvetlenül a fitoplanktont fogyasztja és
alakítja energiatartalmát a nagyobb állatok számára is (szekunder produkció),
melyek nem képesek közvetlenül az algák fogyasztására, de a zooplanktonéra
(benne a krillel) már igen.
Ezek között találunk kisebb (halak vagy pingvinek) és nagyobb
(fókák, sziláscetek) állatokat is.
Sziláscet
Néhány faj parazita életmódot folyat, ilyenek például a
haltetvek, amelyek halakon élősködve azok vérét szívják, vagy az élsődi
kacslábúak, amelyek tízlábú rákok belső élősködői.
Számos fajt halásznak, illetve aquakultúrákban tenyésztenek.
2007-ben a körülbelül 10700000 tonna rákot hasznosítottak, ezek nagy része a
tízlábú rákok közül került ki (pl. languszta, garnélarák, homár), de a krill
halászata is jelentős elsősorban Japánban.
A krillek rákfélék.
Kitines külső vázuk van.
Három testtájuk:
a fej, a tor és potroh
közül a két elülső összeolvadt (fejtor).
Külső héjuk átlátszó.
Jellegzetes külső jegyük a bonyolult összetett szem; némely faj
képes a különböző fényviszonyokhoz is alkalmazkodni védő pigmentek
használatával.
Két csápjuk van.
Egy világítórák (krill) testfelépítése
Mellkasi lábaikat pereiopoda vagy thoracopoda néven említik,
számuk fajonként változik.
Ezek a lábak táplálkozásra és tisztálkodásra szolgálnak.
Ezenkívül minden fajnak van 5 pár úszólába (pleopods).
A legtöbb krill kb. 1-2 cm hosszú, néhány faj viszont 6 – 15
cm-esre is megnő.
Legnagyobbikuk a Thysanopoda spinicauda.
A krilleket könnyű megkülönböztetni más rákféléktől, például a
garnéláktól jól látható kopoltyúi révén.
Egyes krillféléknek (például Euphausia fajok) szűrőszőrei
vannak: a mellkasi lábakon lévő finom szőrszálak, amelyekkel kiszűrik a
táplálékot a vízből.
Annyira finoman érzékelnek, hogy képesek kiszűrni elsősorban a
fitoplanktont, de a kovamoszatokat és az egysejtű algákat.
Jóllehet, a legtöbb krill mindenevő, van köztük ragadozó is,
amelyik kisebb zooplanktonokat és hallárvákat is fogyaszt.
A Bentheuphausia amblyops fajok kivételével a krillek
biolumineszcens állatok, a fényt fotoforáik bocsátják ki.
A fény egy enzimatikus kemolumineszcens reakció eredménye,
melyben a luciferin (egy pigmentfajta) aktiválódik a luciferáz enzim hatására.
A luciferin tulajdonképpen egy fluoreszkáló tetrapirrol
vegyület.
A krillek fotofórái komplex szervek lencsékkel,
fókuszálóképességgel és forgatóizmokkal; ám pontos működésük máig tisztázatlan.
Egyes kutatók (például Lindsay és Latz vagy Johnsen) szerint a
fénykibocsátás célja az álcázás: ugyanakkora erővel világítanak, mint amilyen
fényes a környezetük, így számos ragadozó egyszerűen nem is látja meg őket.
A legtöbb krillféle rajokban él.
Az Euphausia superba rajai 10 000–30 000 egyedet tartalmaznak 1
m3 (1 000 l) vízben.
Ez a tény védelmet is biztosít számukra, mivel a ragadozók nem
képesek „kiszúrni” az egyes egyedeket a kaotikus tömegből.
A krillek jellegzetes napi (diurnális) függőleges vándorlást
folytatnak:
éjjel a felszínen, nappal a mélyebb vizekben tartózkodik, ezzel
táplálékot biztosít mindkét hely ragadozóinak, bár a mélyben kisebb veszélynek
vannak kitéve és még energiát is tudnak tartalékolni.
Egyes fajok (például Euphausia superba, E. pacifica, E. hanseni,
Pseudeuphausia latifrons, vagy a Thysanoessa spinifera) nappal is felkeresik a
felszínt, hogy táplálkozzanak és szaporodjanak, de ez túlzottan sebezhetővé
teszi őket.
Sűrűn tömött rajaik hatására a ragadozók (halak, madarak) között
őrületes tülekedés („vályúpánik”) törhet ki, ezért a raj – ha megzavarják – egyedeire
szóródik szét és mindegyik krill levedli „bőrét” és ezt hagyja ott maga helyett
a töprengő ragadozónak.
Normál esetben úszólábaikkal haladnak előre másodpercenként
0.2–10 testhossznyi távolságot (ez olyan, mintha mi 350 km/h sebességgel
haladnánk).
Veszély esetén jellegzetes vészreakciót mutatnak, melyet
rákstratégiának neveznek: farokirányban 10–27 testhossz/sec. sebességgel „lőnek
ki” hátrafelé, miközben sokszor még le is vedlenek.
A leggyorsabban az E. superba menekül (0.8 m/s).
Általános életciklusuk a rákfélékre jellemző:
pete, majd a lárvaállapotok (nauplius, pseudometanauplius,
metanauplius, calyptopsis, és furcilia állapot), végül kifejlett egyed.
A lárváknak a calyptopsis fázisig van tartalék tápanyaguk.
Eddigre kialakul tápcsatornájuk és megkezdik a fitoplankton
fogyasztását.
Növekedésük közben többször is vedlenek.
A furcilia állapotban történik a szegmentáció és a végső
kifejlődés, melynek lefolyása az összetett környezeti hatásoktól is függ.
A furcilia állapot után külsőre már kifejlett krill további
érésen megy keresztül: kialakul a hímek spermazsákja és a nőivarú egyedek nemi
nyílása (thelycum), amelyeknek a petezsákja több ezer petét tartalmazhat,
melyek átmérője 0,3–0,4 mm, tömege az állat össztömegének 1/3-a is lehet.
Egy időszakon belül többször is költenek.
Az utódnemzésnek két módja figyelhető meg:
A Bentheuphausia, Euphausia, Meganyctiphanes, Thysanoessa és
Thysanopoda fajok „lepetéznek”: a vízbe ürítik, majd a megtermékenyítés után
magukra hagyják utódaikat.
A többi 29 faj nőstényei a megtermékenyített petéket
petezsákjukban hordozzák.
A krillek élettartama a földrajzi szélesség függvénye,
legrövidebb az Egyenlítőnél élőké (Nyctiphanes simplex – 7 hónap), leghosszabb
a sarkvidéki fajoké (Euphausia superba – 6 év).
A földrajzi szélesség (a
vízhőfok révén) és az életkor együttes függvénye a vedlések gyakorisága
(Nyctiphanes simplex – lárvák naponta, felnőttek 5 naponta, E. superba – lárvák
9 naponta, felnőttek havonta).
A krill az óceánok és tengerek táplálékláncainak egyik
legfontosabb eleme!
A délsarki krill közvetlenül a fitoplanktont fogyasztja és
alakítja energiatartalmát a nagyobb állatok számára is (szekunder produkció),
melyek nem képesek közvetlenül az algák fogyasztására, de a zooplanktonéra
(benne a krillel) már igen.
Ezek között találunk kisebb (hal vagy pingvin) és nagyobb (fóka,
sziláscet) állatokat is.
A környezeti károsodások hatása messzire nyúlik: 1998-ban
miközben a Bering-tengeren „virágzott” a plankton, ugyanitt lezuhant a
kovamoszat koncentráció.
Mivel a kovamoszat a krill egyik fő tápláléka, másodlagosan a
plankton mennyisége is lecsökkent.
Ennek távolhatása révén megfogyatkoztak a vészmadarak és még a
lazacok sem tértek vissza Alaszka nyugati folyóiba.
Egyéb faktorként jöhet szóba a külső és belső paraziták
krillpopulációra gyakorolt hatása (Collinia, Dajidae), melyek az állatok
testnedvein élősködve gátolják a táplálkozást, a szaporodást és az érési
folyamatot.
A krill régóta szolgál humán- és állati táplálékként.
Kultusza (okiami) a 19. század óta tart, főleg Japánban.
Az
1960-as és 1970-es években a féktelen lehalászás miatt, melynek fő végrehajtói:
Japán, a Szovjetunió, ill. mai utódállamai Oroszország és Ukrajna, drasztikusan
lecsökkent a populáció létszáma.
Ezért nemzetközi testületet hoztak létre (CCAMLR), amely
maximálta a kitermelhető mennyiséget egy fenntartható szintig.
Ma a fő krillhalász országok:
Japán, Dél-Korea, Ukrajna és
Lengyelország, az évi mennyiséget továbbra is a CCAMLR határozza meg.
A krill íze sósabb és erőteljesebb, mint a garnéláé.
Páncélja sok fluoridot tartalmaz, ezért csak hámozva
fogyasztható.
A túlzott okiami fogyasztás pedig hasmenést okozhat.
Világító fitoplanktonok - Maldív szigetek
(Forrás: wikipedia)
(Forrás: wikipedia)
Továbbá:
- Gyógyító növényeink 1./a rész:
- Gyógyító növényeink 1./b rész:
- Gyógyító növényeink 3. rész:
- Gyógyító növényeink 4. rész:
- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése:
- Természetes permetlevek kertből, mezőről:
- Kiskertünkben - Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények:
- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása:
- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben
- Fogyás a természet erejével:
- A csodás Lenmag:
- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai:
- Lekvárfőzési ABC:
- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás:
- EGÉSZSÉGVÉDŐ NAPTÁR:
- Melyik virág ehető a kertünkben?
- Őszi munkálatok a kiskertben:
- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI:
- Csicsóka – a jótékony szénhidrát:
- A Hársvirág gyógyító növényünk
- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:
- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:
- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:
- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:
- A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:
- Hűsítő italok – házilag:
- Így készíts hófehér karácsonyfadíszt szódabikarbónából:
- A házi - főzött gyurma receptje:
- Finomságok – Receptek/1.:
- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:
- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel:
- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig:
- ALOE VERA - a csodanövény:
- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:
- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:
- Nagymamáink házi praktikái – 1. rész:
- Nagymamáink házi praktikái – 2. rész:
- A FOKHAGYMA:
- Gyógyító növényeink - felsorolás:
- Régi gyógyborok, gyógypálinkák:
- Érmelléki asszonyok hagyatéka:
- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK:
- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:
- AZ ÉDES ÜRÖM (ARTEMISIA ANNUA) A RÁK ELLEN:
- A PARLAGFŰ - AMBRÓZIA - ISTENEK ELEDELE:
A Szakkarai Piramis – a kvantumgép:
- A Kozmikus Szövedékkel Való Személyes Kapcsolatod!:
- Skalárháború:
- Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
- A BIOELEKTROMOSSÁG TUDOMÁNYÁNAK EREDMÉNYEI – DIMENZIÓKAPUK:
- Mi is a Lélek?:
- TOBOZMIRIGY - A TESTÜNK CSODÁJA:
- A teremtés energiái – Kundalini:
- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember - Térkép az egészségünkhöz – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:
- A csakrák betegségei - behangulásuk:
- A SZERVÓRA:
- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:
- Gyógyító kéztartások - Mudrák:
- Faszén - Aktív szén:
- Biokertészek csodaszere a házi fahamu
- FŰSZERNÖVÉNYEINK:
- Körömvirág:
- A LEVENDULA:
- AZ AROMATERÁPIA - ILLÓOLAJOK:
- SÁFRÁNY - A FŰSZEREK KIRÁLYA - A KIRÁLYOK FŰSZERE:
- A DOHÁNY LEHET A RÁK ELLENSZERE:
- MÁK - MÁKOLAJ:
- ZSÁLYA:
- Petróleummal is lehet gyógyítani a rákot - Szabó Gyuri bácsi tanácsai:
- Az útifű:
- Galaj:
- Az erős paprika:
- A méhek és a méz:
- A DARAZSAK:
- A LEPKÉK:
- ÉJSZAKAI LEPKÉK:
- A MADARAK:
- KÉRŐDZŐK:
- DISZNÓFÉLÉK:
- LÓFÉLÉK ÉS A SZAMÁR:
- A HOLLÓ – HOLLÓ FAJTÁK
- FECSKEFÉLÉK:
- KROKODILOK:
- SÜNFÉLÉK:
- A GOMBÁK ORSZÁGA:
- A talaj élővilág (edafon) összetevői:
- ALGÁK - MOSZATOK:
- RÁKOK:
- TENGERISÜNÖK ÉS TENGERICSILLAGOK:
- KAGYLÓK:
- TENGERI CSIGÁK - TENGERI FÉRGEK - VÍZI GILISZTÁK:
- KORALLOK - SZIVACSOK:
- MEDÚZÁK - TENGERIUBORKÁK - POLIPOK:
- PIÓCÁK:
- SZÁJTÁTÓHALAK VAGY KÖRSZÁJÚAK:
- KALMÁROK:
- CSIKÓHALAK:
- EVEZŐLÁBÚ RÁKOK:
- DELFINEK:
- Minden betegség lelki eredetű - Az emberi test a lélek térképe:
- A TEKNŐSÖK:
- A Galápagos-szigeteki óriás teknősök és iguánák:
- A KOLIBRIFÉLÉK:
- A SZIKOMORFA:
- IBOLYA – ÁRVÁCSKA:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2015/03/ibolya-arvacska.html
- MEDVEHAGYMA ÉS TARTÓSÍTÁSA:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/medvehagyma.html
- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK:
- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK:
- Mángold - a majdnem spenót:
- BODZA:
Szeretettel,
Gábor Kati
blog oldalam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.